Magyarság, 1922. május (3. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

1922 május 3. szerda MAGYARSÁG vény­es királyunktól, hanem túlkat­almas szomszédainktól kell féltenünk. A legke­ményebben elítéljük, hogy nem gondos­kodtak Károly király és családja ellátá­sáról. Mikor ezt a kormány szemére vetettem, a miniszterelnök azzal válaszolt, hogy nekem nincs jogom vádat emelni, mert megengedhetőnek tartottam, hogy a király jövedelmeiből politikai propagandára költsenek. A miniszterelnöknek csak egy vé­dekezése volna, ha azt mondhatná: vissza­utasítom a vádat, mert mindent megtet­tem a király megélhetésének biztosítá­sára. Her nem­­tudja ezt a választ meg­adni, akkor elmarasztalandó. De különben mi is történt ebben a gyerekes »leleple­zési« ügyben ? Múlt év nyarán, mikor egy­­páran törekedtünk a király érdekében propagandát csinálni és annak a gondo­latnak hangot adni, hogy milyen érdeke a nemzetnek a király visszajövetele, ak­­kor a király vagyonának kezelői azt mondták­, hogy néhány százezer ko­rona ebből a vagyonból a király cél­jait előmozdító propagandára rendelke­zésre áll. Ha nem csalódom, ötszáz­­hatszázezer koronáról volt szó, ami való­ban oly csekély összeg svájci frankban, hogy abból őfelsége meg nem­ élhetett volna. Ezt a pénzt illetékes tényezők ki­utalták, azonban tovább nem tudok róla semmit, azt sem tudom, hogy elköltötték­ és felhasználták-e vagy sem. Ez az egész vád tehát igazán gyerekes és csak azért emelem ki, mert egyesek úgy állították be, mintha illetéktelen módon nagy össze­get emeltünk volna el és használtunk volna fel saját propagandacéljainkra, ami természetesen abszolúte nem igaz. (Per­­cekig tartó taps és éljenzés.) Lingauer Albin beszélt ezután, majd a gyűlés végén Sopron város küldöttsége nevében Tóth Alajos plébános felkérte Andrássy Gyula grófot, hogy vállalja a soproni jelöltséget, amit Andrássy el is fogadott. App®ei$ra RESser* és Rédpássy Gyula Kőszegen Délután három órakor Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Cziráty Jó­zsef gróf és­­Lingauer Albin autón Kő­szegre mentek, ütközően megállották Nagygencsen, ahol Kopcsándy Sándor esperes üdvözölte az előkelő vendégeket. Itt Apponyi Albert gróf, Lingauer Albin és Andrássy Gyula gróf mondottak be­szédet. Kőszeg határában Dömötör Gyula ipar­testületi elnök üdvözölte a város határá­ban az érkezőket, akik rögtön a gyűlés helyére hajtattak. A nagygyűlést Tihanyi Márk bencés tanár nyitotta meg. Ling­auer Albin programbeszédében hangoz­tatta, hogy azt a politikát képviseli, amit Apponyi és Andrássy jelentenek és látja, hogy a kerület választó polgársága rendü­letlenül kitart emellett a zászló mellett. Fülbesúgó legitimisták Apponyi Albert gróf beszédében meg­indokolta, hogy miért adta fel eddigi semleges álláspontját és követ most el­lenzéki politikát. Bizonyára nem hatalmi versengésből, hanem azért, mert a kor­mány politikáját ellentétben állónak lá­tom a király jogaival és a nép jogaival. A magyar királyhű, de nem bármiféle királyságnak, hanem csak az ezeréves magyar királyságnak híve. A kormány a trónfosztó törvény alapján áll és azt alaptörvény erejével ruházta fel. Ezért nem tartja lehetségesnek, hogy valaki legitimista legyen és amellett tagja a kormánypártnak, mert azt nem lehet legitimistának elfogadni, aki csak egye­seknek fülébe meri megsúgni, hogy mi a meggyőződése. Csak a törvényes király állíthatja helyre a kifogástalan jogrendet és biztosíthatja a szabadságot. Akik a hagyományos királyság alapjáról lelép­tek, egyszersmind ellenségei a népjogok­nak is. Súlyos szó ez, de ki meri mon­dani és voltakép ez a gondolkozása az egyetlen, ami közös az úgynevezett egy­séges párttal, amely különben elhibázott, halvaszületett kísérlet. Az egységes párt politikáján — fejezte be — futóhomokra épített börtönszerű lovag vár emeléséhez vezet, ezzel szemben mi a sziklaszilárd talajra modern, lakályos nemzeti munka­házat akarunk építeni. (Viharos éljenzés és taps.) Aki régen királyhű volt, legyen az most is Andrássy Gyula gróf figyelmeztette a választókat, ne ijedjenek meg a kormány fenyegetődzésétől és kövessék meggyőző­désüket, mert akik nem lelkiismeretük szerint használják a választójogot, komisz­­ságot követnek el. A tisztviselők legyenek meggyőződve, hogy minden üldöztetésben mellettük fognak állani. A kormány máris megbukott, mert az ország a keresztény ellenzék mellett van és ezt a hangulatot csak oly eszközökkel lehet meghamisí­­tani, amelyek legalább annyira veszedes­ mesélt azokra, akik kellen fordítják, mint azokra, akik igénybe veszik. Ilyen esz­közök az erőszak és a korrupció eszközei és az azokkal kivívott esetleges technikai győzelem nem lehet maradandó. — Riv­kovszky Ivánt—mondotta—a kormánypárt jelöltjét a parlamentből ismerem és becsü­löm, azonban nem tudom megérteni, miért nincsen ő a mi táborunkban. Apponyi is, én is nem egyszer küzdöttünk az alkot­mányosság teljesebbé tétele mellett és akkor szembenállóunk azzal a párttal, amelynek Rakovszky Iván is tagja volt. Ők akkor azt mondták, hogy nem szabad a királlyal szembehelyezkedni, mert a legfőbb érdek, hogy a király és nem­zet közti harmónia megóvassék és ennek minden mást alá kell rendelni. Akik igy beszéltek a túlhat­alm­as király uralma idején, azoktól elvárhatnák, hogy mi­kor a királyt sorscsapások érték, akkor is kitartsanak mellette. És mégis mi, akik akkor a király politikáját képviselő kormánnyal szembe mertünk szállani, most, mikor porban he­ver a királyi korona, ott állunk mellette, az államhatalom leghűségesebb támaszait pedig nem ebben a táborban látjuk. A ki­­rálykérdésben követett politikának két fő­célja a királyválasztási svindli megaka­dályozása, megakadályozása annak az anarkiánaak, amit a királyválasztás jelen­tene, a másik fő cél Ottó király vissza­kozása az­­ország kockáztatása nélkül. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) Tihanyi Márk és Marton Jenő felszóla­lása után a gyűlés véget ért. Este bankett volt Kőszegen. Apponyi Albert nagyhatású beszédben buzdította a kőszegieket a hűségre és kitartásra, azután Andrássy Gyula gróffal együtt késő este autón visszatértek Szombat­helyre és bár mindkettőjüket nagyon fél­tették a megerőltető éjszakai utazástól, az esti vonattal Budapestre utaztak. A. E. Négy héttel a választások előtt teljes erővel folyik a politikai küzdelem - vasárnap országszerte népgyilkesei­ voltak — IA Magyarság tudósítójától — Windischgraets Lajos herceg és IVeiss Konrád dr., Miskolc belső és külső kerü­letének keresztény ellenzéki jelöltjei vasárnap délután mondották el program­­beszédjüket a miskolci közönség nagy lelkesedése mellett. Együtt utazott velük Friedrich István is. A politikusok két részre oszolva, a Korona-szálló nagy­termében és az udvaron, beszéltek a kö­zönséghez. A nagyteremben az első szó­nok Thetsz Konrád volt, aki kifejtette, hogy az ezeresztendős alkotmány teljes helyreállításáért küzd. I­indisgraetz Lajos herceg, a keresztény gazdasági kultúra felemelését tartja legfőbb feladatnak. A királyság kérdésében az alkotmányos­ság útját egyengeti. IV. Károly ha­lála után nincs más feladatunk, mint a területi integritás visszaszerzése és Szent István királyságának visszaállítása. 4 koronát annak kell a fejére tenni, akit illet. (Felkiáltások: Éljen Ottó)) Fried­rich István beszédében a választójoggal foglalkozott. A keresztény nők erkölcsi erejét akarta felhasználni, mikor a kom­munizmus után választójoghoz juttatta őket. A letűnt nemzetgyűlés mindent meg­szavazott, csak a becsületes választójogi törvényt nem. Beszédét azzal fejezte be, hogy kitart a keresztény irányzat mellett A nagygyűlés Dimiek Vidor zárószavaival és a Himnusz eléneklésével ért véget. A miniszter­elnök­ a helyzetről és a génuai konferencián szerzett tapasztalatairól Bethlen István gróf minisztereinek az »egységes« párt heves megyei szervezeté­nek vasárnap Egerben megtartott nagy­gyűlésén hosszabb beszédet mondott, amelynek során a bel- és külpolitika csaknem minden időszerű kérdésére ki­terjeszkedett. — Itt az ideje — mondotta többek kö­zött — hogy a munkásosztály méltó kép­viselethez jusson a parlamentben. Elérke­zett az ideje annak is, hogy társadalmi és osztálykülönbség nélkül megteremtsük az egységet a magyar nemzetben. Kül­politikailag biztosítani kell nemzeti füg­getlenségünket. Nem fogadjuk el a Duna­­konföderáció tervét és nem járulnánk hozzá a régi monarkia helyreállításához sem. Békés fegyverekkel el akarjuk érni, hogy a magyar nemzet újból egyenlő fél­ként állhasson a többi népek mellett. Arra törekszünk, hogy szomszédaink is sze­reljék le hadseregüket, mert minket le­szereltek, ők pedig folytonos fegyverkezés­sel fenyegetnek minket. A felekezeti kérdésről szólva, a követ­kezőket mondotta: Nem a zsidókat kell nekünk üldöznünk, hanem azokat a zsidókat, akik istentelenségeket követtek el, de ezeket éppen úgy kell üldözni, mintha ugyanezeket a tetteket keresz­tények követték volna el. Ezután Nagy János (egri) mondotta el programbeszédét, majd Gömbös Gyula beszélt. A gyűlést bankett követte, ame­lyen Bethlen István gróf ismét nagyobb beszédet mondott, érintve a genfi kon­ferencián szerzett tapasztalatait is. — A konferencián tapasztaltuk — mon­dotta — hogy milyen cselekvések és nyi­latkozatok ártanak az országnak.. Leg­sú­lyosabban árt az a propaganda, melyet Bécsben és a körülöttünk lévő többi álla­mok kifejtenek, továbbá igen súlyosan ár­tanak azok a bűntények, ,amelyeket ebben az országban elkövettek. Én ezeket elíté­lem s ellenük a törvény szigorával eljá­rok. Még nagyobb mértékben ártanak az olyan kijelentések, mint hogyha a kor­mány ezekkel szemben nem akarna, vagy nem merne eljárni, mert azt a benyomást kelti a külföldön, mintha itt valóban olyan kormány volna, amely tehetetlen, fél és nem mer a hibákkal szembeszállni. Bele kell kapcsolódnunk — végezte beszédét — a nagyvilág problémáiba, az új Európa kialakulásába, amelyet most csinálnak Génuában. Pallavicini György orsirói programrésze Pe Kishunfélegy­­házán Kiskunfélegyházáról jelenti a Magyar­ság tudósítója . Pallavicini György őrgróf, a kiskunfélegyházai keresztény ellenzéki képviselőjelöltje vasárnap délelőtt tizen­egy órakor tartotta meg programbeszédét városunkban. Az őrgrófot és politikai kí­séretét a város határában nagyobb kül­döttség várta diszfogatokkal. A küldött­ség nevében Halló József üdvözölte Pallavicini Györgyöt, aki Homonnay Ti­vadar és Taszter Béla volt nemzetgyűlési képviselők és Lendvai István író kísére­tében érkezett meg. Tizenegy órakor ha­talmas néptömeg részvételével impozáns és nagyhatású népgyűlés volt a Szent János-téren. Molnár Imre pártelnök üd­vözlő szavai után Pallavicini elmondotta programbeszédét, melynek a királykérdésre, az ország társadalmi és pénzügyi helyze­tére, a mai kormányzat külső és belső politi­kájának tehetetlenségére vonatkozó részeit egyforma figyelemmel és helyesléssel hall­gatták az egybegyűlt választópolgárok. Ho­monnay Tivadar, Lendvai István és Tasz­­ler Béla fejtegetéseit a királykérdésről, Magyarország sürgető gazdasági és társa­dalmi problémáiról ugyancsak osztatlan tetszéssel fogadta a népgyűlés, amely a jó kunok régi hagyományára rácáfolva — a­­ déli harangszó után sem szállingózott szert, hanem csaknem déli egy óráig hallgatta a szónokokat és helyeselte fejtegetéseiket. Egy órakor diszebód volt Pallavicini őrgróf tiszteletére. A diszebód során Toldy Jenő kiskunfélegyházai plébános megragadó beszéddel üdvözölte Pallavi­cini Györgyöt, mint aki egyetlen méltó képviselője lesz a nemzetgyűlésben Kis­­kunfélegyháza vallásos, királyhű föld­­míves és gazdanépének. Pallavicini a jelenlevők sűrű tapsai közepette köszönte meg az üdvözlést, újból rámutatva a kor­mány kétszínű politikájára, s a legitimiz­mus gondolatának jelentőségére. Tahi Károly és Ónody Károly egyszerű, ma­gyaros szavakkal s igen talpraesetten magyarázták meg ezután, hogy miért ra­gaszkodik a magyar ember az ő meg­koronázott uralkodójához és annak törvé­nyes utódjához, majd lelkesen üdvözölték a jelöltet és budapesti kísérőit. Homon­­nay Tivadar ötletes pohárköszöntője után Lendvai István író szólalt fel, rá­világítva arra, hogy a három félegy­házai jelölt közül egyedül Pallavi­cini György őrgrófban láthat garan­ciát Kiskunfélegyháza földmíves és kis­gazdatársadalma.Szabó M. János fölszólalása után, aki a kormány lehetetlen pénzügyi politikáját ostorozta, a közönség kíván­ságára újból Pallavicini György beszélt, visszautasítva a kormány egyik lapjának azt a hazugságát, hogy ő földet ígérget Félegyházán — a máséból. A mai helyte­len birtokviszonyok láttára igenis gondos­kodott már a kerület népe jogos érdekei­­­ nek kielégítéséről, függetlenül attól, hogy övé lesz-e a mandátum, avagy nem. Tóth József plébános a jászság nevében Palla­­vini Györgyöt és Lendvai Istvánt köszön­tötte. Molnár Imre pártelnök rövid be­széde után Pallavicini és kísérete Szabó Béla földbirtokos vendégszerető házába vonultak át, ahonnan négy órakor indul­tak vissza Budapestre, a lakosság lelkes­ ovációi közepette. A népgyűlésen és diszebéden jelen vol­tak mint tény állapították meg, hogy Pallavicini György őrgróf a legszebb esé­lyekkel kezdte meg választási harcát egységespárti Porst Kálmán igazgató és a liberális-forradalmi Horváth Zoltán ügy­véd ellen. A Keresztény Füstség táborának zászlóbontása Budán • A keresztény egység tábora vasárnap délután tartotta zászlóbontó nagygyűlését a budai Vigadó nagytermében. Az ülésen Benárd Ágoston dr. elnökölt s hangoz­tatta, hogy legitimista érzésű. Utána Sztan­­kovics Anna, a női tábor kiküldötte beszélt. Wolff Károly felszólalásában kifejtette, hogy a keresztény Budapestért harcol s politikai hitvallásának alapja a keresz­tény világnézet. Ki kell irtani intézmé­nyeinkből a nyugatoskodást, — mondotta — az álcivilizációt és az álhumanizmust. A középosztály napról napra szegényedik, gazdasági intézeteinken idegen zászló leng s amerikai kiskapitányok leckéztetik­ meg a magyar minisztereket. Rendületlen híve az apostoli királyságiak. Wolff után Ernst Sándor beszélt. Ő Ottó királynak a hive ; az országot csak a szociális haladás útján kell boldogítani. Toperczer Ákosné, Perczel Béla, Jovanovits Pál és Kontra Aladár felszólalása után a gyűlés vé­get ért. A belügyminiszter a Király Kérdésről Klebelsberg Kuno gróf belügyminisztert vasárnap délután tartotta meg program­beszédét Sopronban. A királykérdésről szólva, annak a véleményének adott ki­ferjezést, hogy a kérdés felvetése kül- és belpolitikailag egyaránt veszedelmes. Ez­után ismertette a királykérdésben vitt sa­ját szerepét. A nemzetgyűlés elején küz­dött az eckarfsaui levél becikkelyezése ellen, s épp igy harcolt az ellen is, hogy az 1920 :1. törvénycikkben kimondassák a trónfosztás. Mint titkos tanácsos össze­köttetései felhasználásával azt tanácsolta őfelségének, hogy a­­jelenlegi külpolitikai helyzet mellett ne kísérelje meg a vissza­térést. A második királylátogatás alkal­mával visszatérést tanácsolt a királynak Sopronban. Ezután a felekezeti kérdésről szólott s hangsúlyozta, hogy ő már liiniben hely­telenítette az általános és agresszív anti­szemitizmust. Harcol a katolikusok és protestánsok között ellentéteket szitok ellen is. Végül a közigazgatás reformjá­ról és a Sopron újjáteremtésének érdeké­ben szükséges intézkedésekről szólott. Egyéb arvaröm­beszélfsel Bozóky Géza dr. egyetemi tanár a keresztény ellenzék (fímitor-csoport)jelölt­je vasárnap Lajosmizsén és Örkényben mondotta el programbeszédét. Hosszasan indokolta, hogy miért nem tartja helyes­nek a kormány politikáját s miért van nagy jelentősége a mostani választások­nak. Mint meggyőződéses legitimista kí­vánja, hogy Ottó király nevelése teljesen magyar felügyelet alatt történjék, hogy amikor az uralkodást átveszi, ízig-vérig magyar legyen egész gondolatvilága. Erős szavakkal ostorozta azt a jogfosztást, mely éppen a fajmagyarságot rek­esztette ki a szavazók sorából. A nyílt szavazás újólagos behozatala pedig közönséges terror, mely a legnagyobb szegénységi bizonyítvány a kormány politikájáról. Mindkét helyen nagy és lelkes közönség hallgatta a jelölt programbeszédét.­­ A pártonkívüli programmal fellépő Saty Árpád miniszteri osztálytanácsos vasár­nap programbeszédet mondott Aszódon. A keresztény demokráciáért harcol. A választók nagy érdeklődéssel és lel­kes hangulatban hallgatták meg a jelöltet, aki után Galambos József orvos­ok Tímár Ambrus plébános beszéltek- 3

Next