Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-01 / 123. szám
1922 Június 1. csütörtök. Ára 5 korona Budapest, II. évf. 123. (431.) szám Előfizetési árak: Egész évre 1100 korona Negyedévre 280 korona Félévre..... 560 korona Egy hóra... 100 korona Egyes szám ára 5 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség * VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91. — Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 63—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A negyvesztett Sopron Az egységes párt politikai és kormányzati irányzata Janusarcának mind a két ábrázata elfelhősödött és elborult a soproni választás eredményén. A belügyminiszterhez egészen közelálló hely: ki lehetne más, aki egészen közel álló excellenciájához, mint maga az elszontyolodott Ivano gróf igyekszik férfias és marcona képet vágni a maga tragikomédiájához, mondván azt, hogy az egész »egy jelentéktelen elszigetelt incidens«, amelynek az ő miniszteri állására s az egységes párt helyzetére semmi következménye nincs. A felette okos, józanul számító és bánatos belügyminisztert azután a választás eredményének ravataláról a boncolóasztalra fektetve, saját politikai sorsát — megjósolja a pótválasztáson a szocialista jelölt »fölényes« győzelmét, hívei egy részének a nemzetközi jelölthöz való pártolása következtében, amelyet talán nem is vesz túlságosan rossznéven tőlük, amelyre talán titokban bátorítja is őket Andrássy személye ellen táplált gyűlöletből és nyilván a polgári front egységének megóvása érdekében. A belügyminiszter mélabús önvigasztalása annál meglepőbben hat ránk, mert ugyanakkor a keresztény ellenzéket az egész kormányapparátus azzal a tréfás ostobasággal igyekszik eláztatni a nemzeti közvélemény előtt, hogy a pótválasztásokról lemaradt embereit a destruktív jelöltek támogatására bátorítja csak azért, hogy annál több tőrt vessen a szegény kormány és a még szegényebb egységes párt ellen. Mondanunk sem kell, hogy ezek a vádak az alaposságnak és a megbízhatóságnak ugyanolyan ismérveivel bírnak, mint a kormány sajtójának győzelmi ujjongása negyvennyolc órával a soproni választás eredményének ismerete előtt. Van azután egy másik nyilatkozat, amely durban szól s Gömbös kapitány hangja recsegi a megtévelyedett Sopron felé, ahol valamikor élete szebb szakát töltötte. Azt hisszük, vétenénk e korszak egyik legtipikusabb alakjának történelmi méltatása ellen, ha szó szerint ide nem iktatnánk ezt a sajátságos nyilatkozatot, amint alább következik: »Sopron viselkedése — úgymond a választási diktátor — hálátlanság azzal a kormánnyal szemben, amely Sopront megmentette, az Ausztriához való csatolástól. Én, mint soproni ember, végtelenül csodálkozom a város polgárainak magatartásán és kezdem hinni, hogy ehhez a városhoz, amelyhez annyi szép emlék köt, hamis ideált füzlem. Úgy látszik zűrzavaros fejek zűrzavaros munkájával és a forradalom mételyével állunk szemben. A soproniak jól tennék, ha elmélkednének afelett, hogy elsősorban nem nekik kellett volna-e Csonkamagyarország érdekében az egység zászlója alatt a kormány mögé államok«. Kár volna, ha e csinos nyilatkozat nem élné túl az újságpapiros napi eseményeinek múlandó árfolyamát. Nem azért méltattuk ezeket a súlyosan korholó szavakat vezető cikkünk helyére, hogy megcáfoljuk az egységes párt vezérkari főnökének azt a végzetes és leverő tájékozatlanságát, amelyet elárul, amikor Sopron városának közönségét hálátlansággal vádolja meg azzal a kormánnyal szemben, amely megmentette Csonkamagyarország számára. Gömbös kapitány úr bátor ember merészen szembe mer rugaszkodni a történelmi igazsággal is és pedig nem ötven vagy száz esztendő múlva, hanem már nyolc hónap után azoknak az eseményeknek, amelyeknek valamennyien kor-, szem- és fültanúi voltunk. Sopront a magyar kormány defallizmusa ellenére azok a férfiak mentették meg, akiket maga a belügyminiszter igyekezett lebeszélni kalandorvállalkozásukról s akiknek önzetlen és kockázatos működése ellen főképpen karrier-érvekkel hadakozott. Sopron városának közönsége, de az egész csonkahaza közvéleménye is nagyon jól tudja, hogy Nyugatmagyarország megmaradt részei elsősorban Sigray Antal gróf és Ostenburg ezredes kitartásának köszönhetik Magyarországhoz tartozásukat s ezeknek, valamint a nyugatmagyarországi fölkelőknek határait iparkodik elharácsolni a kormány számára Gömbös Gyula akkor, amikor Sigrayék vállalkozásáról oly célszerűen megfeledkezett. Azt mondja a vitéz kapitány úr, hogy hamis ideálokat fűzött a városhoz, amelyhez annyi szép emléke csatolta. Teringette! Hamis ideál csak azért, mert Klebelsberg egy orrhosszal lemaradt a pótválasztásról? Mi azt hiszszük, a soproniak alkottak hamis ideálokat a zsenge korút az ódon kulturváros falai között eltöltött Gömbös Gyuláról, amikor azt képzelték róla, hogy mint katonatiszt és vezérkari százados és mint a keresztény restaurációs politikának egyik vezető férfia, a királyhoz való hűségnek ugyanazon motívumai, hagyományai és érdekei hatják át, mint azt a vidéket, ahol a kapitány úr bölcsője ringott. A soproniak jól tennék, — mondja Gömbös Gyula, — ha elmélkednének arról, vajjon Csonkamagyarország érdekében nem kellett volna-e nekik elsősorban az egységes párt lobogója alá sorakozni. De a soproniak javíthatatlan magyarok, ők nem Csonkamagyarország érdekében, hanem az egész régi Nagymagyarország helyreállításának szemszögéből gondolkoztak és határoztak akkor, amikor polgári szavazataiknak nagyobb részével a legitimista jelölt mögé állottak. Mert Sopronban, mint a történelmi Magyarország egyik legtörténelmibb levegőjű városában éppúgy, mint azon a félig alpesi, félig alföldi vidéken kiirthatatlanul bugyognak tovább az ősi hagyományok és eszmék forrásai s ezen az áldott földön bontotta ki makulátlan szirmait a keresztény ellenforradalom fehér virága. Ha valahol, hát SoporA Magyarság tudósítójától . A kormánypárt ma haragos nyilatkozatot ad ki, amelyben tiltakozik az ellen, hogy ellenzéki volt képviselőjelöltek, akik keresztény alapon álltak, bukásuk után a baloldali pártokat támogatják a kormánypárti jelöltek ellen. A kormánypárt vezetősége úgylátszik megfeledkezett arról, hogy a kormány még a választások előtt megegyezett a legszélsőségesebb baloldali párttal, a szociáldemokratákkal és biztosított számukra körülbelül tizenkét mandátumot Ennek az egyezménynek megfelelően a kormány szabadon engedte a baloldali agitációt, a kormány lapjaiban és plakátjaiban szinte még hangulatot is csinált a szociáldemokraták mellett, és minden erejével a nemzeti, keresztény Magyarország legbiztosabb támaszai, a keresztény, legitimista ellenzék képviselőire vetette magát. Most aztán, hogy a szabadon hagyott résen a kormány bűnös és korlátolt taktikázása folytán betörtek a szocialisták és radikálisok erősebben, mint ahogy a kormány választási intézősége ezt hajlandó volt megengedni, természetesen megrémülnek és kifogásolják az ellenzéki pártok között kötött paktumokat. Kínos kérdés ez és a legkínosabb, hogy maga a kormány volt az, mely még a választási harcok izgalmai és a taktikai együttműködés szükségének felmerülése előtt lepaktált a szociáldemokratákkal és feladta jóelőre már több fontos ponton a keresztény nemzeti gondolatot. A kormánypárti kiáltvány azt mondja, hogy egyes elbukott jelöltek »indokolatlan elkeseredésből fakadó bosszúszomjtól és vak gyűlölettől vezéreltetve szavazóikat nyíltan arra biztatják, hogy a pótválasztáson szavazatukkal a szociáldemokrata vagy radikális jelölteket támogassák.« Nagyon furcsának találjuk, hogy amikor a kormánypárt megró egyes vidéki ellenzéki jelölteket, ugyanekkor Klebelsberg belügyminiszter hasonló módon jár el és máris olyan irányban akarja befolyásolni választóit, hogy Sopronban Hébert szociáldemokrata jelöltei támogassák. Remélhetőleg a soproni választóközönség jobban fogja érezni felelősségét, mint a belüg miniszter úr. A június 1 én választó 74 vidéki kerületben 191 felült kft., a mandátumért Csütörtökön, június 1-én 74 vidéki kerületben és pedig a következő vármegyék kerületeiben zajlanak le a váronban érzik és tudják az emberek azt, hogy a magyar függetlenség és a területi integritás érdeke elvárhatatlanul összefonódott a királyhűség gondolatával és a szentkorona elvével. Ez a soproni választás egyik legmegszívlelendőbb tanulsága.lasztások: Bácsbodrog, Borsod, Esztergom, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nógrád, Pozsony, Sopron, Vas, Veszprém és Zala. Hét törvényhatósági város: Baja (1 kerület), Debrecen (3 kerület), Győr (2 kerület), Kecskemét (2 kerület), Miskolc (2 kerület), Pécs (2 kerület) és Székesfehérvár (1 kerület) is csütörtökön választ. A hetvennégy kerületben, a belügyminisztérium hivatalos adatai szerint, százkilencvenegy jelölést fogadtak el. A jelöltek közül kilencvenkilenc ellenzéki. Egy kerületben, Szentgotthárdon csupán egy jelölt van: Varga Gábor (keresztény ellenzéki), itt tehát nem kerül szavazásra a sor. Teleki Pál B közösszeged I., Peidl a II. kerületében Szeged első kerületében Teleki Pál grófot (pártonkívüli) Bárczy Istvánnal (liberális) szemben 930 szótöbbséggel nemzetgyűlési képviselővé választották. Szeged második kerületében ma este 9 órakor hirdették ki a választás eredményét. Leadtak 10.133 szavazatot, ebből megsemmisítettek 605-öt. Pálffiy Dánielre (egysp.) 4163, Peidl Gyulára (szociáldemokrata) 5265 szavazat esett s így Peidl 1202 szótöbbséggel lett Szeged második kerületének képviselője. Félhivatalos jelentés szerint előfordult szabálytalanságok miatt a Pálffy-párt petícióval támadja meg a mandátumot. SzáifcMMcncgtj jelölt ntérhisziK jünlis lén a mtum A jelöltek közöl kilencvenkilenc elieaszehi Budapesten és KőrnuéK€n csehtmn reggel nyolc órakor Kezdődül a szavazás - A politika hírei A fővárosi választások A főváros és környékének négylajstromos kerületében csütörtökön, június 1-én reggel 8 órakor veszi kezdetét a szavazás. A szavazás körletenkint történik. A főváros területét 410 szavazókörletre osztották fel, amelyek közül száz körletben csak egy napig, száztízben pedig két napig tart a szavazás. Azok a körletek, amelyekben az első napon, csütörtökön este lezárul a szavazás, a következők: az I. (budai) választókerületben: 6, 7, 20, 21, 23, 24, 25, 26, 30, 33, 35, 37, 38, 39, 41, 45, 52, 57, 58, 60, 68, 69, 70, 71, 79, 80, 81; a II. (pesti északi) választókerületben: 6, 9, 24, 25, 28, 30, 31, 45, 51, 63, 64, 77, 83, 85, 87, 90, 91, 92, 91, 98, 99,101, 110, 112, 117, 155; a III. (pesti déli) választókerületben: 8, 9, 15, 16, 18, 21, 22,23, 24, 25, 29, 33, 46, 48, 69, 71, 74, 75, 76, 86, 89, 90, 94, 95, 101, 106, 108, 127, 181, 132, 139,140, 141, 142, 143, 146, 150, 151, 152, 153,154, 155, 156, 159, 165, 167, 171. Ezekben a körletekben tehát minden keresztény ellenzéki választópolgár a csütörtöki nap folyamán adja le szavazatát a keresztény ellenzéki pártok hivatalos listáira!