Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

Előfizetési árak: Egész évre 1100 koroai Negyedévre 280 korona Félévre..,.. 560 korona Egy höra... 100 korona Egyes szám ára 5 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség * VII. kerület, Miksa-utea 8. szám. Telelőn! József68-90, József 68-91. — Kiadóhivatalt VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 63—92« Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ä ii egyvesEíett Sopron Az egységes párt politikai és kormányzati irányzata Janus­­arcának mind a két ábrázata elfelhősödött és elborult a sop­roni választás eredményén. A belügyminiszterhez egészen közel­álló hely: ki lehelne más, aki egészen közel áll Őexcellenciá­jához, mint maga az elszon­tyolodott Ivuno gróf igyekszik férfias és marcona képet vágni a maga tragikomédiájához, mond­ván azt, hogy az egész »egy jelentéktelen elszigetelt inci­dens«, amelynek az ő miniszteri állására s az egységes párt hely­zetére semmi következménye nincs. A telette okos, józanul számitó és bánatos belügymi­nisztert azután a választás ered­ményének ravataláról a boncoló­asztalra fektetve, saját politikai sorsát — megjósolja a pótválasz­táson a szocialista jelölt »fölé­nyes« győzelmét, hívei egy ré­szének a nemzetközi jelölthöz való pártolása következtében, amelyet talán nem is vesz túlsá­gosan rossznéven tőlük, amelyre talán titokban bátorítja is őket Andrássy személye ellen táplált gyűlöletből és nyilván a polgári front egységének megóvása érde­kében. A belügyminiszter méla­­bus önvigasztalása annál meg­lepőbben hat ránk, mert ugyan­akkor a keresztény ellenzéket az egész kormányrapparátus azzal a tréfás ostobasággal igyekszik el­áztatni a nemzeti közvélemény elölt, hogy a pótválasztásokról lemaradt embereit a destruktiv jelöltek támogatására bátorítja csak azért, hogy annál több tőrt vessen a szegény kormány és a még szegényebb egységes párt ellen. Mondanunk sem kell, hogy ezek a vádak az alapos­ságnak és a megbízhatóságnak ugyanolyan ismérveivel bírnak, mint a kormány sajtójának győ­zelmi ujjongása negyvennyolc órával a soprqni választás ered­ményének ismerete előtt. Van azután egy másik nyilat­kozat, amely durban szól s Gömbös kapitány hangja recsegi a megtévelyedett Sopron felé, ahol valamikor élete szebb sza­kát töltötte. Azt hisszük, véte­nénk e korszak egyik legtipiku­sabb alakjának történelmi mél­tatása ellen, ha szószerint ide nem iktatnánk ezt a sajátságos nyilatkozatot, amint alább követ­kezik: »Sopron viselkedése — úgymond a választási diktátor — hálátlanság azzal a kormánnyal szemben, amely Sopront megmentette, az Ausztriához való csatolástól. Én, mint soproni ember, végtelenül csodálkozom a város pol­gárainak magatartásán és kezdem hinni, hogy ehhez a városhoz, amely­hez annyi szép emlék kőt, hamis ideáll fiizlem. Ugyiatszik zűrzavaros fejek zürzaváros munkájával és a forradalom mételyével állunk szemben. A soproniak jól tennék, ha elmélkednének afelett, hogy elsősorban nem nekik kellett volna-e Csonkamagyarország érdeké­ben az egység zászlója alatt a kormány mögé államok«. Kár volna, ha e csinos nyilat­kozat nem élné túl az újság­­papiros napi eseményeinek mú­landó árfolyamát. Nem azért méltattuk ezeket a súlyosan korholó szavakat vezetőcikkünk helyére, hogy megcáfoljuk az egységes párt vezérkari főnöké­nek azt a végzetes és leverő tájékozatlanságát, amelyet elárul, amikor Sopron városának közön­ségét hálátlansággal vádolja meg azzal a kormánnyal szemben, amely megmentette Csonka­magyarország számára. Gömbös kapitány ur bátor embex\ meré­szen szembe mer rugaszkodni a történelmi igazsággal is és pedig nem ötven vagy száz esztendő múlva, hanem már nyolc hónap után azoknak az eseményeknek, amelyeknek valamennyien kor-, szem- és fültanui voltunk. Sop­ront a magyar kormány defai­­tizmusa ellenére azok a férfiak mentették meg, akiket maga a belügyminiszter igyekezett le­beszélni kalandorvállalkozásuk­ról s akiknek önzetlen és kocká­zatos működése ellen főképpen karrier-érvekkel hadakozott. Sop­ron városának közönsége, de az egész csonkahaza közvéle­ménye is nagyon jól tudja, hogy Nyugatmagyarország meg­maradt részei elsősorban Sig­­ray Antal gróf és Ostenburg ezredes kitartásának köszönhetik Magyarországhoz tartozásukat s ezeknek, valamint a nyugat­magyarországi fölkelőknek habá­rait iparkodik elhar ácsolni a kor­mány számára Gömbös Gyula ak­kor, amikor Sigrayék vállalkozásá­ról oly célszerűen megfeledkezett. Azt mondja a vitéz kapitány ur, hogy hamis ideálokat fűzött a városhoz, amelyhez annyi szép emléke csatolta. Teringette! Ha­mis ideál csak azért, mert Kle­­belsberg egy orrbosszal lemaradt a pótválasztásról? Mi azt hisz­­szük, a soproniak alkottak hamis ideálokat a zsenge korút az ódon kulturváros falai között eltöltött Gömbös Gyuláról, amikor azt képzelték róla, hogy mint katona­tiszt és vezérkari százados és mint a keresztény reslaurációs politikának egyik vezetőférfia, a királyhoz való hűségnek ugyan­azon motívumai, hagyományai és érdekei hatják át, mint azt a vidéket, ahol a kapitány ur böl­csője ringott. A soproniak jól tennék, — mondja Gömbös Gyula, — ha elmélkednének arról, váj­jon Csonkamagyarország érde­kében nem kellett volna-e nekik elsősorban az egységes párt lo­bogója alá sorakozni. De a sop­roniak javíthatatlan magyarok, ük nem Csonkamagyarország érdekében, hanem az egész régi Nagymagyarország helyreállításá­nak szemszögéből gondolkoztak és határoztak akkor, amikor pol­gári szavazataiknak nag5robb ré­szével a legitimista-jelölt mögé állottak. Mert Sopronban, mint a történelmi Magyarország egyik legtörténelmibb levegőjű városá­ban éppúgy, mint azon a félig alpesi, félig alföldi vidéken ki­­irthatatlanul bugyognak tovább az ősi hagyományok és eszmék forrásai s ezen az áldott földön bontotta ki makulátlan szirmait a keresztény ellenforradalom fe­hér virága. Ha valahol, hát Sop­— rA Magyarság tudósitójától — A kormánypárt ma haragos nyilat­kozatot ad ki, amelyben tiltakozik az ellen, hogy ellenzéki volt képviselő­­jelöltek, akik keresztény alapon áll­tak, bukásuk után a baloldali pártokat támogatják a kormánypárti jelöltek ellen. A kormánypárt vezetősége ugy­­látszik megfeledkezett arról, hogy a kormány még a választások előtt meg­egyezett a legszélsőségesebb baloldali párttal, a szociáldemokratákkal és biz­tosított számukra körülbelül tizenkét mandátumot Ennek az egyezménynek megfelelően n kormány szabadon en­gedte a baloldali agitációt, a kor­mány lapjaiban és plakátjaiban szinte még hangulatot is csinált a szociáldemokraták mellett, és minden erejével a nemzeti, keresztény Ma­gyarország legbiztosabb támaszai, a keresztény, legitimista ellenzék képvise­lőire vetette magát. Most aztán, hogy a szabadonhagyott résen a kormány bűnös és korlátolt taktikázása folytán betörlek a szocialisták és radikálisok erősebben, mint ahogy a kormány vá­lasztási intézősége ezt hajlandó volt megengedni, természetesen megrémül­nek és kifogásolják az ellenzéki pártok között kötött paktumokat. Kinos kér­dés ez és a legkínosabb, hogy maga a kormány volt az, mely még a válasz­tási harcok izgalmai és a taktikai együttműködés szükségének felmerü­lése előtt lepaktált a szociáldemokra­tákkal és feladta jóelőre már több fon­tos ponton a keresztény nemzeti gondo­latot. A kormánypárti kiáltvány azt mondja, hogy egyes elbukott jelöltek »in­dokolatlan elkeseredésből fakadó bosszu­­szomjlól és vak gyűlölettől vezéreltetve szavazóikat nyíltan arra biztatják, hogy a pótválasztáson szavazatukkal a szo­ciáldemokrata vagy radikális jelölte­ket támogassák.« Nagyon furcsának találjuk, hogy amikor a kormánypárt megró egyes vidéki ellenzéki jelölte­ket, ugyanekkor Klebelsberg belügymi­niszter hasonló módon jár el és máris olyan irányban akarja befolyásolni vá­lasztóit, hogy Sopronban Hébelt szociál­demokrata jelöltei támogassák. Remél­hetőleg a soproni választóközönség jobban fogja érezni felelősségét, mint a belüg miniszter ur. A junius I én vátaszíö 74 vidéhl kerüle tien 191 felült kft;d a mandátumért Csütörtökön, június 1-én 74 vidéki kerületben és pedig a következő vár­megyék kerületeibea zajlanak le a vá* ronban érzik és tudják az embe­rek azt, hogy a magyar függet­lenség és a területi integritás érdeke elválhatatlanul összefonó­dott a királyhüség gondolatával és a szentkorona elvével. Ez a soproni választás egyik legmeg­­szivlelendőbb tanulsága. lasztások: Bácsbodrog, Borsod, Eszter­gom, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nóg­­rád, Pozsony, Sopron, Vas, Veszprém óa Zala. Hét törvényhatósági város: Baja (1 kerület), Debrecen (3 kerület), Győr (2 kerület), Kecskemét (2 kerület), Mis­kolc (2 kerület), Pécs (2 kerület) és Szé­kesfehérvár (1 kerület) is csütörtökön választ. A hetvennégy kerületben, a belügy­minisztérium hivatalos adatai szerint, száz­­kilencvenegy jelölést fogadlak el. A jelöl­tek közül kilencvenkilenc ellenzéki. Egy kerületben, Szentgotthdrdon csupán egy jelölt van: Varga Gábor (keresztény ellenzéki), itt tehát nem kerül szavazásra a sor. Teleki Pöl ßuözö« szeged I., Peidl a II. Kerületében Szeged első kerületében Teleki Pál grófot (pártonkivüli) Bárczy Istvánnal (liberális) szemben 930 szótöbbséggel nemzetgyűlési képviselővé választot­ták. Szeged második kerületében ma este 9 órakor hirdették ki a választás ered­ményét. Leadtak 10.133 szavazatot; ebből megsemmisítettek 605-öt. Pálffij Dánielre (egysp.) 4163, Peidl Gyulára (szociáldemokrata) 5265 szavazat esett s így Peidl 1202 szótöbbséggel lett Sze­ged második kerületének " képviselője. Félhivatalos jelentés szerint előfordult szabálytalanságok miatt a Pálffy-párt petícióval támadja meg a mandátumot. A fővárosi választások A főváros ős környékének négylajstro* mos kerületében csütörtökön, junius 1-én reggel 8 órakor veszi kozdetót a szava­zás. A szavazás körletenkint történik. A főváros területét 410 szavazó-körletre osztották fel, amelyek közül száz körlet­ben csak egy napig, száztízben pedig ke't napig tart a szavazás. Azok a körletek, amelyekben az első napon, csütörtökön este lezárul a szavazás, a következők: az I. (budai) választókerületben: 6, 7, 20, 21, 23, 24, 25, 26, 30, 33, 35, 37, 38, 39, 41, 45, 52, 57, 58, 60, 68, 69, 70, 71, 79, 80, 81; a II. (pesti északi) választókerületben: 6, 9, 24, 25, 28, 30, 31, 45, 51, 63, 64, 77, 83, 85, 87, 90, 91, 92, 91, 98, 99,101, 110, 112, 117, 155; a III. (pesti déli) választó­­kerületben: 8, 9, 15, 16, 18, 21, 22,23, 24, 25, 29, 33, 46, 48, 69, 71, 74, 75, 76, 86, 89, 90, 94, 95, 101, 106, 108, 127, 181, 132, 139,140, 141, 142, 143, 146, 150, 151, 152, 153,154, 155, 156, 159, 165, 167, 171, Ezekben a körletekben tehát minden ke­resztény ellenzéki választópolgár a csü­törtöki nap folyamán adja le szavazatát a keresztény ellenzéki pártok hivatalos listáira! SzáifciMMcncgtj felölt ntérhffzlK jüiiliis lén a mtum A felölíeh Közöl hfleiicvenhílenc elieaizehi- Budapesten es KőrnuéK€n cseirtmn reggel npolc őrahor Kezdődül a szavazás - A politiKa hírei 1922 Junius 1, csütörtök R Ara 5 korona Budapest, IIL évi. 123. (431.) szám

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék