Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

2 A keresztény ellenzék hivatalos listái A keresztény ellenzéki pártok a fővá­rosban és környékén a következő hivata­los listákat állították: Az 1. (budai) kerületben: Listavezető Andrássy Gyula gróf. A többi jelölt: Vitter László d­r., Knapp Aurél dr., Krizs Árpád dr., Sármezey Endre, Baransky Gyula dr. A párt listája a sorshúzás szerint megállapított sorrendben a hetedik helyen szerepel. A 71. (pesti északi) kerületben a Lista­vezető Haller István. A többi jelölt: Bot­a­­nay Tivadar dr., Habovszky István, Ortvay Rezső, Lekeres István dr., Salom­­váry Jenő, Liszka Árpád, Raich János, Kelet Gyula. A párt listája a sorshúzás szerint megállapított sorrendben a har­madik helyen szerepel. A III. (pesti déli) kerületben : Lista­vezető Friedrich István. A többi jelölt: Weiss Konrád dr., Miklóssy István, K­or­­nyánszky Zoltán dr., Diniek Vidor, Ilovszky János, özv. Dirn­er Gusztávné, Takács István, Szerte Gyula, .A párt listája a sorshúzás szerint megállapított sorrendben a hatodik helyen szerepel. A Budapest-környéki kerületben : Lista­vezető Taszter Béla. Hogy történik a szavazás? Minden választó annál a szavazat­szedő küldöttségnél jelentkezik szavazásra, amilyen küldöttség számával van jelölve választói igazolványának fölső bal sarka. Aki nem kapta kézhez szavazóigazol­­ványát, az csütörtökön és pénteken még átveheti kellő személyazonossági igazolás mellett a kerületi elöljáróságon. Az igazolványokat fel kell mutatni a szavazó helységek elnökei előtt és ajánlatos elfogadható azonossági igazolványt (h­ázas- Ságtevés, iparigazolvány stb.), is előkészí­teni, mert a választási elnöknek jogában van személyazonossági igazolást kérni. Ha a választói igazolvány felmutatójának személyére nézve semmiféle kétség sem merülhet fel, akkor a választási elnök a szavazónak átnyújt egy szavazólapot, melyen az illető választási kerületben el­fogadott összes választási listák fel van­nak véve ; egy borítékot és egy ceruzát, létekkel a választó a fülkébe vonni s azon lista fölött, amelyre szávazni akar, az üresen álló kis kockába keresztet rajzol. Ezután a szavazólapot borítékba teszi, a borítékot lezárja és átadja az elnöknek, ki azt előtte helyezi be az urnába. A szavazólapra, bármit írni, iue ott szereplő nevek valamelyikét kihúzni nem szabad, mert ez a szavazat érvénytelenségét vonná maga után. Rendelet a szavazólapokkal űzhető esetleges visszaélések elkerülésére A Magyar­­Távirati Iroda jelenít: A kormány az arányos képviseleti rendszer szerint lajstromosan választó­kerületek­ben a szavazólapokkal űzhető esetleges visszaélések elkerülése és a hivatalos szavazólapok ebbeli jellegének kidombo­­rítása céljából a következő rendeletet adta ki: A szavazólapokkal űzhető esetleges visszaélések elkerülése és emelett a hi­vatalos szavazólapok a jellegének feltün­­tetése érdekében azonnal elrendeltetik, hogy a szavazatszedő­ küldöttségi elnökök (helyetteseinek) az általuk a szavazóknak átnyújtott szavazólapokat és a hozzájuk tartozó borítékokat azoknak jobb sarká­ban aláírásukkal (kézjegyükkel) és ezen­­kívül az ABC betűrend egy-egy, akár nagy, akár kis betűjével,­­de nem az ABC betű­rend sorrendjében előzetesen lássák el. Arról, hogy a szavazólap és a hozzája tartozó boríték ekként elnöki (helyettes elnöki) név­jegyzéssel és betűvel ellátta­tott, a küldöttség a szavazó részére való átadás előtt meggyőződni tartozik, az esetleg jelenlévő bizalmi egyének pedig meggyőződhetnek. A szavazólapok összeszámlálásánál, illetőleg az érvényes szavazatok meg­állapításánál azokat a szavazólapokat, amelyek ilyen elnöki névjegyzéssel (kéz­jeggyel­) és betűvel ellátva nincsenek vagy, ha a szavazólap el van látva ilyen elnöki névjegyzéssel (kézjeggyel) és betűvel, de a hozzátartozó boríték azzal ellátva nin­csen vagy fordítva, avagy végül, ha a sza­vazólapra vezetett elnöki névjegyzés (kéz­jegy) és betű a hozzátartozó borítékon levő névjegyzéssel (kézjeggyel) és betű­vel nem egyezik, — az érvényes szava­zatok számának megállapításánál figye­lembe venni nem lehet. A névjegyzést és betűlt ugyanazon szinti irónnal kell írni. A szavazatszegő küldöttség­­ jegyző­könyvéhez mellékelni kell n­ím­,!azoknak aláírásával (kézjegyével), de betűjelzés nélkül ellátott egy-egy üres szavazó­lapot, akik a szavazás folyamán a név­­jegyzés és betűjelzés alkalmazására jo­gosult»*-- e , és azt tényleg alkal­­­omzrtp ' ‘ ■ Kai iíLSrássy ellen Van amely azt a két­ségbe­ J­oru feladatot vál­lalta, -j dánunk sem kell, hogy I iből, — hogy inte­mnp nh­ek, a hazugságok és a grófe­k légióival ostro­molja a v y ellenzék fővezé­rét, Alidét . -(Iát, akit hovatovább felelőssé A világteremtés óta az emberiségemért valamennyi elemi csa­pásáért és katasztrófáért. Ez az újság a maga vérgőzös fantáziájából most azt az ostobaságot ontotta a nyilvános­ság elé, hogy And­rássy Gyula gróf felelős azokért a lovagias párviada­lokért is, amelyeket Tisza István és ellenfelei a vívópárok­ban küzdöttek végig egymással. Nem volna érdemes szót vesztegetni erre a szomorú és unalmas hazugságra, ha ez a legújabb leleplezése nem volna annyira arcát­lan, annyira velátrázóan hazug. An­drásai­ Gyula grófnak soha semmiféle parlamenti vagy politikai elvi nézetel­térésből kifolyóan nem volt Tisza Istvánnal lovagias ügye. Azok­­ az urak, akik a maguk becsületügyét a kardra bízták Tisza István gróffal szemben, éppen olyan független és kényes érzésű erkölcsi kódexből álltak helyt Tisza Istvánnal szemben, mint aminővel a munkapárt vezére felelős­ségre vonta őket. Tisza István párbajai­hoz Andrássy Gyulának sem közvetett, sem köz­vet­len köze nem volt. Ferdítéssel, hazugsággal próbálkozik a kormány reggeli lapja is Andrássy Gyula gróf és pártja ellen hangulatot teremteni, valószínűleg Klebelsberg Kuno gróf soproni bukása miatt érzett tehetetlen dühében. Azzal a nevetsé­ges­­ váddal illeti a reggeli kor­mány­harsona Andrássyt és párt­ját, hogy a Hódmezővásárhelyen Beth­len István gróf ellenjelöltjeként fel­lépett Vekerd­y Gézának tízmilliót is meghaladó összeget bocsátott rendel­kezésére, amit aztán Vekerdy "szét­szórt" a választók között. Ezt a koholt vádat a kormány­szócső szerkesztő­ségében, vagy pedig a laphoz na­gyon közelálló helyen mind Andrássy, mind pedig pártja a lehető legerélye­sebben visszautasítja, leszögezve azt, hogy Vekerdy Géza dr. az Andrássy-párttól teljesen függetlenül, önerejéből küzdött a minisetére­nőkkel szemben. Az, ilyen tízmilliókról szóló mesék, nézetünk szerint, csak olyan fejekben születhet­nek meg, amelyek­­szokva vannak ah­hoz, hogy választások alkalmával nagy, sőt roppant nagy összegekben számol­janak. DiäfeS» választásk eredlszté­i­ A péler vásárai kerületben vasárnap, május 28-án lefolyt választás eredményé­ről csak most adtak ki hivatalos jelen­tést, amely szerint Bell Miklós (ogrysp.) itt szótöbbséggel győzött Plóss Istvánnal (egysp.) szemben., & K£re$2f€i9u egység tábora utánozza fiönsöös starcmoöcrös A kormánnyal bizalmas barátságban álló keresztény frakció, az úgynevezett ke­resztény egység tábora, amelynek nevé­ben Wolff Károly ma nagyhangú nyilat­kozatban a keresztény egység helyreállí­tásának szükségességét sürgette a keresz­­tény destrukció térfoglalásával szemben, ma röpiveket szórt szét a budapesti utcákon, amelyekben a leggaládabb, a kormány erkölcsi és politikai fegyver­tárába méltó eszközökkel hadakozik a testvér keresztény ellenzéki pártok, ve­zérei ellen. »Ha akartok személyeskedő, a keresztény tábort­ szétbontó, a nemzet erejét aláásó politikát, akkor szavazzatok Andrássyra, Friedrichre és Hallerre­, mondja a röpirat. »Ha akartok erős ke­resztény Magyarországot, amelyben a magyar faj vezet, akkor szavazzatok a keresztény egység táborára: Budán Wolffra, Pest-dél Rendre, Pest-észak Csalötyre*, — folytatja tovább. Olvasóink ízlésére bíztuk azt, hogy váljon a keresztény ellenzék valaha, használt-e ilyen eszközöket a kormány oldalvédjét al­kotó, Wolff—­Erüss-frakcióval szemben, amely magát a keresztény erkölcs és ízlés kiváltságolt testületének hirdeti. Ennek a röpivnek a hangja és mo­dora pontosan emlékeztet azokra a szennyes és hazug pamflettekre, ame­lyeket a választási diktátor bérenc­től la­­íratott a magyar közélet leg­­tiszteletreméltóbb férfia ellen. De ha Jubileum irta: Ury János dettfn­yomus tilos) Ma este őt ültették az asztalfőre. Negyven éve szolgálta a bankot és ebből az alkalomból az intézet, tiszt­viselői bankettet rendeztek a tisz­teletére. Megjelent a vacsorán a vezérigazgató is. A családról, előlép­tetésről beszélgető tisztviselők egy­szerre elhallgattak, mikor a vezér belépett a terembe. Tisztelettudón fölemelkedtek a helyükről, d ő hűvös, előkelő meghajlással üdvözölte alan­tasait és leült az asztalfőn a jubi­láns helyétől balra. A jobboldali hely az intézet egyik főrészvényesé­nek volt fönntartva. Az abroszon a szép rendben váró tálak fehérsége megnyugtató békét sugározott az ünneplő arcokra. Az evőeszközök megcsillantak az előkelő csillár fé­nyében. (Szinte furcsának­­ találta mindenki, hogy­­ez a ragyogás, ez az előkelő ünnepi rend ma mind egy kis szürke, igénytelen emberkének szólt a bank 40 éves pénztárosának. Pontban nyolc órakor néhány kartárs bevezette a jubilánst. Meg­hatott arcán mintha kissé kisimul­tak volna a ráncok. Az ajka szélén mintha megenyhült volna az a két keserű, mély, életszántotta barázda,­­jóság­­ és szelídség tükröződött a vonásain. A szeméban könnyepp nyugtalankodott. Kifényesedő öreg­­ Ferenc­ József kabát rajta, egyetlen­­ szál fehér virággal a gomblyukában. " Harsány éljenzés fogadja, mikor be­lép. Hálás körül mosolyítással köszöni meg az üdvözlést. "Ügyetlen botor­­k­ál­ással megy a helyére. Egy kissé bele is­­pirul a szokatlan helyzetbe. Negyven év alatt bizony alig került egyetlen­ egyszer is ilyen előkelő nagy étterembe. A munka és a csa­lád bilincseket raktak az életére, amelyeket ő édes teherként hordott. A vezérigazgató nyájas, leeresz­kedő mosollyal szorítja le maga mellé az asztalhoz. A vacsora alatt ügyetlenül és keveset eszik. A kar­­társak néha lappal ráfigyelnek. — Szegény öreg Bárány! Nézd, hogy meg van hatva! — Végtelenül tisztességes ember! — És egyszerű! El nem menne egy színházba a világért se! — Csak a családjának él! Föl is nevelte szépen a gye­rekeit ! — A fiai mind jó állásban,­­ lányai közül már csak egy van ott­hon, a többi már mind férjnél. Mindegyik tudott róla valami jól­ szépet mondani.­­Nézték- -mosolyogva­­ az üreg kartársai, aki egyszerű, be­csületes életét elcipelte ide, ehhez a negyven éves állomáshoz, ahol a pö­fögő, zakatoló, nyugtalan vonat ma este egy kissé megpihen. A jubiláns könnyű!* örömmel a nagy megtiszteltetés tüzérei az arcán­­ beszélgetett a vezérigazgatóval. A ve­zér és a másik oldalon ülő főrészvé­nyes most mind a ketten abban fárad­tak, hogy a bank vagyonának hűsé­ges sáfárjának minél emlékezetesebbé tegyék ezt a mai estét. Az, első fogás ,iztán fölemelkedett a főrészv­é­nyes. Övé volt az első szó Meghatottság ivmegett a hangjában, mikor föl köszöntötte a jubilánst. — ... A becsület megtántolit­kátafián bajnoka. . . . Egyetlen szent cél . . . Tisztességgel dolgozni a családért ... . A karcsú, metszett poharak csengve ütődtek össze a fölköszöntő után. A kollégák sorban fölkeltek az asztaltól, mindegyik a jubiláns köré tódult Reszkető, nagy-nagy bála volt most az egész ember. Második fog­« után a vezérigaz­gató emelkedett szólásra. — ... Mintaképe a megbízható, lelkiismeretes tisztviselőnek .. . Soha­sem tántorodott le a becsület útjá­ról . . . Még a kartársak közül köszöntötte fel egyik a jubilánst, azután ő kö­vetkezett. Meghatói­, könnybecsukló szavaki..n! mondott köszönetét a meg nem érdemelt. Üinnepéltetésért. Hiszen m csak a. kötelességét teljesítette, dolgozol! becsülettel, tisz t »el... t'jra koccintás. Mtv,g meg- i indult ..( fesztelen beszélge Kk fő- ! részvényes így 10 óra felé otthagyta I ír társaságot. Még egyszer melegen megrázta a jubiláns kezét és sok szerencsét, egészséget kívánt neki jövő munkásságához. A vezérigazgató a főrészvényes távozása után fölkapta a karcsú poharat és mosolyogva tartotta oda a kis szürke pénztáros elé: — Szervusz! A kis szürke emberke szivén édes nyilalás iramodott át. Remegve vette föl az ő poharát. Csak alig hallhatóan dadogta: — Szervusz vezérigazgató úr! Megitták a bőrd. Némán megráz­ták egymás kezét. Utána néhány pillanatig csönd ült közöttük. A vezérigazgató a jóleső büszkeség örömében hallgatott, hogy ezzel a szervusszal kitüntethette a bank­terv régi robotosát, a pénztáros pedig a kitüntetés dicsőségét élvezte a hall­gatással. —­­Szép napom ez a mai — re­megte hálátért szívvel a­ pénztáros­­ pedig . . . pedig bizony voltak küz­delmesek, szenvedéssel teltek is . . . az asszony, a család, csak az tudja vezérigazgató úr, akinek van . . . A vezér, agglegény ember, moso­lyogva nyugtatta a tekintetét tiszt­­viselője gondbarázdás homlokán. — Az a fő, hogy mégis­ fölnevel­ted őket tisztességgel... A kis pénztáros szeme hirtelen megakadt a vezérigazgató nyugodt, sima arcán. A Sols bor, amit ma MAGYARSAG 10‘2‘J június 1, csütörtök ­z „egységes“ partnél A kormánypárt Esterházy­ utcai párt­körében egyáltalán semmi jelét sem lehet látni a már külföldön is széjjelküirtott­­győzelemnek.* Új képviselő még alig egy-kettő nézett fel vasárnap óta a párt­­körbe. A gyengén világított termekben a mandátum­múláson busongó lemaradónak azt mondják, hogy a magukat főképpen nem hivatalos jelölt-sorból honatyákká felküzdött ,egységes” közkatonák még nem döntöttek arról, hogy melyik párt­körbe menjenek fel először. Beszélik azt is,­­hogy többen lesznek olyanok, akik ide egyáltalán nem is jönnek fel.­­A pártban különben — minden hivata­los hangulatkeltés ellenére — nem sokat várnak a június 1-i választásoktól s nyíl­tan hangoztatják, hogy nem lesz olyan többség, amilyenre a kormány számított. A párt egyik volt képviselőtagja azt is kijelentette, hogy a már lefolyt válasz­tásoknál a hivatalos terror valósággal visszariasztotta a szavazókat, úgy, hogy akadt olyan körület is, ahol­­ 7.000 vá­lasztó közül csupán 1750 szavazott le.

Next