Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
•2 pénzügyi szindikátor által alapítandó szövetkezetét jelzálogkötvények kibocsátásával bízza meg. Ilyen jelzálogkötvényeket épülő épületek ápítási költségére, a kölcsönből létesítendő építkezésekre szolgáló ingatlanok vételére kell fordítani. A 19. szakasz kimondja, hogy ezekből az építkezési kölcsönökből egymilliárd értékű jelzálogkötvényt a kormány bizonyos részvénytársaságoknál elhelyezhet. A 20-ik szakasz a magyar háborús adóssági címletek vagyonváltság-díjmentességéről rendelkezik, a 21-ik pedig jóváhagyja a pénzügyminiszternek azt az eljárását, hogy nem intézkedett a bűnvádi eljárás megindítása végett azokban az esetekben, amikor hamis felülbélyegzésű bankjegyeket nyújtottak be egyesek. A 22-ik szakasz kimondja, hogy minden olyan részvénytársaság, vagy szövetkezet, amely székhelyét áthelyezni kívánja, ezt ezentúl csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával teheti meg. Ugyanez a szakasz felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert arra, hogy részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűléseit elháríthatatlan akadály esetén megfelelő, határozatlan időtartamra elhalaszthassa. A 2.s-ik szakasz felhatalmazza a kormányt arra, hogy a Magyarország területén arányban teljesítendő fizetések kérdését rendeleti útonszabályozza. A 21-ikszakasz a részkötvények és záloglevelekről rendelkezik. TZ f&tslbiißSoSivesttieTis ®yo*rsitüs*z , A 25-ik szakasz a földbirtokrendezésgyorsítása érdekében felmerülő kiadásokra, a már engedélyezett ötmillió koronán felül további ötmillió koronát bocsát a kormány rendelkezésére. A 26-ik szakasz a kereskedelmi minisztert állami utak építésért hatalmazza fel s erre a célra harminc millió koronát bocsát rendelkezésére, a 27-ik pedig az államvasutak fontos beszerzési szükségleteinek fedezéséről rendelkezik. A 28-ik szakasz hatályot n kivül helyezi a közös hadsereg és a magyar királyi honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló intézkedéseket. A 29-ik szakaszban a pénzügyminiszter nyer felhatalmazást arra, hogy a lóversenyeken a totalizátőrre feltett összegekből a lóversenypálya építésére a bevétel négy százalékát átengedhesse a Magyar Lotaregyletnél. A 30-ik szakasz felhatalmazza a kormányt a légi közlekedésre vonatkozó és az ezzel kapcsolatos jogszabályok törvényhozási, illetőleg ideiglenesen rendeleti megalkotására, a 31-ik pedig az Országos levéltárat a belügyminisztérium hatásköréből a kultuszminisztérium hatáskörébe utalja át. A 32-ik szakasz a gazdatisztek jogviszonyairól szól, végül a 33-ik a pénzügyminisztert ibízza meg a törvény végrehajtásával. tfr. ImdoHaUlp fontosabb rírrel A törvényjavaslathoz mellékelt indokolás az eddigi szokástól eltérően az egyes szakaszokra vonatkozóan nem részletes, csupán általános. A 6-ik szakasznál, amely a kormány választójogi rendeleteit akarja törvényesíteni, az indokolás azt mondja, hogy bár az alkotmányosság helyreállításának és az állami főhhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvény a választójogi rendelet tekintetében a kormánynak teljes személyi felhatalmazást ad, mégis, tekintettel az említett rendeletekben szabályozott joganyag nagy fontosságára, indokoltnak tartja, hogy a törvényhozás ezeket a rendeleteket utólag hagyja jóvá. A 7-ik szakasznál, amely a kivételes hatalom alapján hozott törvényekről és rendeletekről intézkedik, többek között a következőket mondja az indokolás . A kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályának minden átmenet nélküli megszűnése nemcsak az állam rendjére és biztonságára lenne katasztrofális hatással, hanem úgyszólván minden állampolgárra nézve is egyénileg súlyos sérelmet jelentene. Szükség van tehát arra, hogy bizonyos szűk körben ezek a rendelkezések továbbra is hatályban tartassanak. Módot kell adni a kormánynak arra, mondja tovább az indokolás, hogy ezeket a rendelkezéseket az átmeneti idő alatt kiegészíthesse és módosíthassa. Egyetlen kör van, ahol a kormánynak az eddigieknél szélesebb meghatalmazásra van szüksége, ott tudniillik, ahol a békeszerződés végrehajtása során az ország állampolgárainak érdekeit gyorsan meg kell védeni. Itt, a kormány kivételes hatalmát fenn kell tartani. Esze Tamás csatája*) Irta :: Komáromi János (tTttasyoraU til»») . ... És akkor Bercsényi Miklós isbelevágtatott a, dühöngő kavarodás legközepébe. De mikor a méregtől fúvó Bercsényi Miklós háromtenyérnyi fringiájával belevágtatott volna a dü-höngő kavarodás legközepébe, ahol nem volt irgalom többé senkinek se, de nem is kértirgalmat senki se, — hirtelenin csak megrázkódott a széles mező s legalább félezer nyerste lónak patáitól rendültek meg köröskörül a hegyek és az erdők. És szemközt, de messze-messze még, legalább félezer dübörgő lovas legelején, csak feltűnt egy gyászsüvegű óriás és ahogy a csatahely felé dübörgött vele szélesfalu és vihogó "Kancája, csattogó patái alól toronymagasra csappant fel a sár és a kurucok megszorult ezrei ugyanakkor felharsantak a halottaktól feketedő mezőkön . Itt van már Esze Tamás! Vivőt Esze Tamás! Csakugyan, Esze Tamás ezredes közeledett ott a Kapa reny - szakadék irányából zengőfalu kancáján. De hogy közeledett, könyörülő Úristen! " Zúgó tenger hátán ennyi rémséggel vágtat felénk a fekete gálya. *) Az írónak »Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese« c. szeptemberben megfelelő Hősi Énekéből. Hegyes kucsmája az összekuszált fejebubján ágaskodott a kegyetlen és nagyhírű ezredesnek, hús szemöldöke úgy csüngött immár, mint az ereszkéj, lobogó szemeit sötéten forgatta hús szemöldökei alatt, varnyúszárny-bajsza messzire úszott utána a szélben, a bal karján meg olyan csatapajzsot rengetett, mint egy ladiknak a feneke. Hát még milyen volt a csákánya! Hát még a csatacsillag, mely a jobb csípője felett zörgött! Hát még a buzogánya! S a csata felé való vágtatásában mégegyszer és utoljára kiengedte keserű torkát a rettenetes Esze Tamás: — Uram-Jézus! Itt van immár a legutolsó óra, hogy minden árulóinkon megálljuk hihetetlen bosszúnkat! Te adj minekünk szerencsét hozzá ! Szűz Mária édesanyánk, nézz most ide jóságos szemeiddel, amikor Esze Tamás komolyan megharagszik! Halál az urakra! Halál a németekre! Előre fiaim! Huj-rá! Hujjá! A kurucok számtalan ezrei pedig feltekintettek még egyszer és utoljára a könnyező égre és azt kiáltották egy akarattal: — Jól beszélsz, nagyapánk! Segítsen meg hát mibennünket az Úr- Jézus meg Szűz Mária édesanyánk! Hujrá! Hajrá .És ekkor Esze Tamás is belekeveredett a csatába. Hej, micsoda csata volt ez, amikor Esze Tamás komolyan megharagudott! Ott hánykolódott és bukdácsolt Esze Tamás feje körül a Szüz Mária kopott liber-iás lobogója s amikor veszett lovasaival meg beregi talpasai élén a vén ezredes belezúdult volna ebbe a legvéresebb csatába, egyetlen rettentő roppanással áttörte az urak töméntelen katonáinak legközepét . . . De ki tudná elbeszélni ezt a csatát! Bercsényi Miklós tizenkétszer rohanta meg a nagyerejű és kegyetlen Esze Tamást, ám a nagyerejű ezredes tizenharmadszor is a lova patái alá teperte őket. Zúgott a szél, csapkodott a havaseső, Esze Tamásról csurgott vér és bő, rengőfarkú lováról szakadt az eső meg a tajték, de este tájban már Legenye dombjai felett hajszolta és kaszabolta a menekülő urakat a nagyerejű és kegyetlen Esze Tamás. És mégis, amire elősetrengett volna az alkonyat, mégis Esze Tamás ezredesnek kellett menekülnie a csatatérről Mert az alkonyat leple alatt csak megérkeztek a csatahelyre a Zenta alól rohanvástrohant német csapatok. Megérkeztek a brandenburgi zászlóaljak, Kiss Balázs ezredes világhíres császári huszárjai nagyszájú horvátok és kegyetlen vallonok. És az egyre ereszkedő szürkületben, mialatt köröskürül kilenc falu égett már repkedő tűzözönben, a szitáló eső alatt, a legényes dombok legtetején, elhunyt talpasainak holttestei felett csatázván harcolt Esze Tamás, hogy úgy zubogott róla a bólé meg az ellenség vére, mintha dézsával öntözhették volna nacsüvege felé. De hiába erőlködött Esze Tamás, hiába duzzadtak ki halántékain aál erek, mert este tájban a legényei dombok’ alatt már őt magát is lehúzták a lováról, a csizmáit lehúzták hatalmas lábairól, ködmönét meg leráncigálták a nyakából. Legalább hatvanhárom nagy úr, kegyetlen vallon és dühös brandenburgi rohanta meg a nagyerejű és kegyetlen Esze Tamást s ladikhoz hasonló csatapajzsának vaspántjain úgy csattogtak már az ütések, hogy tűz csapott fel a kardok, csákányok és buzogányok iszonyatos csapásai alatt. Menekült már mindenki. Messze bujdosott már rezesorra Majós Ferenc is, valahol Barattes puszta földjein halott kurucok feküdtek szanaszét a legenyei dombokon, meg a lucskos szántások alján. És Esze Tamás közeledni látváll immár nyomorult végét, mégegyszer kiengedte bánattól hörgő torkát. Ez a legutolsó nagy ordítása végigszállt a velejti-i halmok meg a gercselyi erdők fölött, hogy meghallotta a Barapcs határában menekülő Majos Ferenc is: — "Pajtásom, Majos Ferenc pajtásom ! Ha élsz még valahol, fordulj vissza és vágtass felém töméntelen lovasaiddal! Ha pedig meghaltál volna valahol, ugorj talpra a túlvilági" sírodból és rohanj ide eszed nélkül avagy ess kétségbe és halj meg Másodszor is, mert most akarják megfogni Esze Tamást, hogy megpirítsák elevenen! Majos Fere-, one! Majos Fe-ire-e-e-ene! MAGYARSAtI 1922 junius 24. szomba* ■Fiswbwwljmwn w»'w ' i'i'i ■ fiura A Bántegyminisztar Menesztette az indemnltási javaslatot !Megválasztottákr a bizottságoscat A nemzetgyűls ülése :/ — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés üléstermében A legfontosabb szerepet, mint már napok óta, ma is az oly gyakran emlegetett »Ház asztala«, és a rajtaálló kis zöld ládika játszotta, melybe a képviselő urak szavazatait és sorsolás esetén a Ház tagjainak neveit elhelyezik. A délelőtt nagy részében tartott a név szerinti szavazás, amely csak ritkán szokott nagyobb érdeklődést előidézni, s ezért a padsorok között meglehetősen zilált csapatokban foglaltak helyet a pártok. Az urnából csak egy meglepetés került elő, a kormánypárt"kibuktatta"a pártközi megegyezés ellenére Drózdy Győzőt és Kassayék ezért annyira megsértődtek, hogy amíg elégtételt nem kapnak, nem vesznek részt semmiféle pártközi megegyezésben. Nagyobb mozgolódás csak akkor támadt a teremben, mikor a középen álló bársonyszékből felemelkedett Kállai Tibor pénzügyminiszter alacsony fekete alakja és néhány sietős szóval beterjesztette az indemnitási törvényjavaslatot. A szemek felvillantak a kormánypárton és az ellenzéken is, már sokan átlapozták a javaslat szövegét, és a politikusok pillanatig sem maradtak kétségben, hogy ilyen formában képtelen az ellenzék a javaslatot vita nélkül átbocsátani. Az ülés végén a nemzetgyűlés harmadik Szabó Istvánja, akit Eöttevényből küldtek be keresztény ellenzéki programmal, előadta az első sürgős interpellációt a veszedelmesen elszaporodott veszettségi esetekről, melyeknél a szérumhiány miatt nem lehet elég korán közbelépni az állatállomány megmentése végett. Az interpellációra a földmivelési miniszteri székben ülő Szabó István (nagyatádi) válaszolt, legodaadóbb figyelemmel pedig Szabó István (sokorópátkai) hallgatta. Nagyatádi elismerte, hogy nagy hibák vannak, de ennek oka az, hogy kevés a kísérleti nyúl. Megígérte különben az erélyes orvoslást. A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton elnök tíz órakor megnyitotta és jelentette, hogy Szabó István (Gottoványi) sürgős interpellációra kapott engedélyt. A napirend szerint kisorsolták a négy tanácskozó osztályt és ezután megejtették a szavazást a két jegyzői állásra és a bizottsági tagságokra. Jegyzőkké az ellenzék részéről Stik Józsefet (keresztény ellenzék) és Siékelt Edét (szociáldemokrata) választották meg. A bizottsági tagságra jelölt képviselőket mind megválasztották, kivéve a Rassay-párt jelöltjét, Drózdy Győzőt, akinek helyébe a földművelésügyi bizottságba ,Czettler Jenőt választották. Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az indemnitásról szóló törvényjavaslatot és kérte, hogy azt sürgős tárgyalásra adják ki az illetékes bizottság volfnak. A bizottságok megalakulása Elnök felszólította a bizottságba megválasztott képviselőket, hogy a kijelölt helyeken gyülekezzenek és azonnal alakítsák meg a bizottságokat. Ennek megtörténtéig az ülést felfüggesztette. Ez Sner után elnök bejelentette, hogy a következő bizottságok alakultak meg és választottak elnököt és jegyzőt: "földmivelésügyi bizottság, elnök: Méter János, jegyző: Heuberger Ferenc, igazságügyi bizottság, elnök: Nagy Emil, jegyző: Erődi-Harrach Tihamér. Kivándorlási bizottság, elnök: Patay Tibor, jegyző: Dobóczky Dezső. Pénztári bizottság, elnöke hivatalból a képviselőház elnöke, jegyző: Édes Antal. Közigazgatási bizottság, elnök : Putnoky Mór, jegyző: Besseryey Zeno, külügyi bizottság, elnök : Teleki Pál gróf, jegyző : Mocser Ernő. Közjogi bizottság, elnök Kenéz Béla, jegyző: Berki Gyula, Pénzügyi bizottság, elnök: Ráday Gedeon gróf, jegyző: Neulauer Ferenc. Mentelmi bizottság, elnök: Frízy Gyula, jegyző : Zsilinszky Endre. Közlekedésügyibizottság, elnök: Hegyeshalmi Lajos, jegyző: Krakker Kálmán. Munkásügyi bizottság, elnök: Nagy János (egri), jegyző: Dénes István. Véderő bizottság, elnök: Karaióth Jenő, jegyző: Parányi Ferenc. Számvizsgáló bizottság, elnök: Orbán Péter báró, jegyző: Szabó Sándor, alaplóbíráló bizottság, elnök : Meskó Zoltán, jegyző : Kéri-Szabó Dezső. Zárszámadás vizsgáló bizottság, elnök: Hadházi Zsigmond, jegyző : Kovács-Nagy Sándor. Ezután a nemzetgyűlés elhatározta, hogy a legközelebbi illést szombaton délelőtt tíz órakor tartja, melyen felolvassák az indítvány és interpellációs könyvet,az összeférhetetlenségi állandó bizottság elnöke és tagjai esküt tesznek és viselkednek a továbbiak iránt. Az első sürgős interpelláció Ezután Szabó István (Köttevényi) elöallti sürgős interpellációját, melyben intézkedést kért a földmivelési minisztertől, hogy már 423 község van veszettségi miatt zár alatt és az oltási anyagot csak nagy késéssel és nem megfelelő mennyiségben lehet beszerezni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter elismerte, hogy a veszettség csakugyan rendkívüli mértékben fellépett, de a földmivelésügyi minisztérium nem tehet arról, hogy nincsen elegendő oltóanyag, miután nem áll rendelkezésre elegendő nyúl kísérleti célokra. Az oltóanyag előállítása nagyon költséges is,da reméli, hogy amint az oltóanyaggal való kísérletezések sikerre vezetnek, az eddigii hiányokat pótolni lehet