Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

4 8MÉJAKCIÓ.. Méltóságos Uram, Mélyen tisztelt Gyula barátom - Ezennel megteszem Neked az utolsó helyzetjelentést, úgyszólván az utolsó pillanatban. Méla éjszaka van, itt ülök a lámpa pisla fénye mellett és elábrándozom a sors forgandóságán . . Méltóságos Uram, borzasztóan drukkolok, hogy nagy baj lesz itt holnap a választásommal! A kerületemnek, mint méltóztatás tudni, összesen 7244 választója van, ebből az ajánlási íveimre 13.629-en iratkoztak föl, önként, spontán lelkesedéssel. Az ellenzéki jelöltnek csak 2710 van, a szocialistának pláne csak 1975. Ez máris aggasztó, de ez még nem volna baj. Az én ajánló választóim mindenesetre tekintélyesebbek, közöttük van a kerületnek úgyszólván egész arisztokráciája, minden nagy név, mit a kerülethez egy ezredév csatolt, velem vannak a múlt nagyjai, a porladozó ősök és a jobb jövőt sóvárgó Születendő unokák. Na meg persze a közhivatalnokok, mind egy lábig, mindenki, aki földet vagy bérletet remél, lelkesen, zárt tömör sorokban, édes Gyula barátom, baj lesz abból! Aközigazgatás rendíthetetlen eréllyel lépett sorompóba az én igaz ügyem mellett. Kedd óta 174-en vannak egy pincében, száztízen az ősi Kranyák-kastély nyárikonyhájába vannak bezárva, biztonság okából a nyílásokat berakattam téglával, csakis szellőző nyílásokat hagyván, a járásbíróságnál is le van tartóztatva száznegyvenöt notórius ellenzéki, több mint százan ki vannak utasítva a kerületből, az orvos pedig megígérte, hogy a választás napján legalább negyvennek hashajtót fog beadni, és nekem mégis egy komor sejtelem azt súgja, hogy rettenetesen dugába fogunk mi itt dűlni! Pénz, az van, igazán örökre adósod maradok, Gyulám, egész telkemmel érzem. Az ellenzék aláíróit is megvettem, mit mondjak, Méltóságos Uram, ellenállhatatlan ajánlatokat tettünk. A nyugták itt vannak a kezeim között. A taflkos ül a ládáján és sir. A földtelenek atyjukat látják bennem. A parasztoknak én vagyok a hajnalhasadása, drága Gyulám, mit csináljak, mit csináljak én itt holnap elvágódom hanyatt! Iszunk. Még a szocialisták is engem éljeneznek, az asszonyok utána integetnek az autómnak (fogadd hálámat!). A kocsmában abcugolják ellenfeleimet, a nyomorultak teljesen le vannak tépve, drága jó Méltóságos Uram, gondolj valami mentő ötletet, mert embert úgy ki nem vágtak még, ahogy én itt elhasalok holnap! Üdvözöl szerencsétlen barátod . Kegyelmes Uram ! Édes Kunóm ! Hogyan kezdjem ? Mi módon próbáljalak megvigasztalni e könnyfakasztó pillanatodban, ó mondd!? Hiszen magam is kétségbe vagyok esve miattad... Nem tartozom pedig szorosabban vett híveid közé, sőt,lehetőleg ellened dolgoztam a tegnapi éjszakáig, de most mégis megsíratlak csöndesken. Mert ó, Klebim, így még nem vágódott el miniszter! Milyen magasra képzeltelek el magam fölé még tegnap délután! És mily döglesztő mélységben látlak ma már magam alatt! Pedig én csak szimpla csizmadia vagyok. Mennyi szusz kell hozzá, hanóm, amíg újból fel bírsz kapaszkodni úgy* a hogy! Zuhanásod mulatságosan keserves volt, elannyira, hogy még az ellenfeleid is háromhetes gyászt viselnek ma reggel óta. Minő peleh, ó minő! De lásd, igy jár az, aki kölcsönkért mosollyal próbál fölényeskedni a cvikkere mögül. Kunóm ! MAGYARSÁG 1922 június 1, csütörtök Mondsza, mihez kezdik most? Hiszen a nyugdíj csekély és oly nehéz ma új állást kapni! Hihetetlen a munkkanélküliek száma és most te is közéjük álltál. Mert azt remélem, sejted, hogy ethlen tuti rövidesen el fog csapni. Értesíts, hanem, mielyt teheted, sorsod — és állapotodnak miként való fordulásáról. Elvégre, ha mélységes kárörömmel értesültem is felbőszítő pekhedről, de szivem nekem is van azért. Klebim, Klebim, gyakran megfogod te még emlegetni azt a soproni klebiszellumot Fogadd felebaráti jobbom. Csatoltan százkorona gyorssegély. Vidrótzki Aundrás cipőszanatórium és kéjgáztlajdonos Bulgária megsemmisíti az utolsó orosz ellenforradalmi hadsereget Páris, máj. 3. (A Magyarság tudósítójától) Bulgáriában a gónuai konferencia berekesztése után külön is és érthetetlen események játszódtak ls. Azorosz nemzeti hadsereget, Wrangt báró tábornok hadseregét, amely szerinti megpróbáltatásai után sem mondott le arról a tervéről, hogy Oroszország fölszabadítja a bolsevikiek gyalázatos izma alól, a bolgár kormány lefegyverezte, a főbb tiszteket elfogatva és a szárnyákban elhelyezett orosz csapatokat kisebb csoportokra osztva falvakban, kisebb vidéki városokban helyezte el. Szűkszavú táviratok azzal magyarázta meg a bolgár kormánynak ezt az intézedését, hogy a Wraggel-féle vezérkaronarchista összeesküvést szervezett a: kémhálózatával átfonta egész Bulgáriát, amelynek minden legaprólékosabb, legszakmasabb ügyéről állandóan tájékozva volt. Hogy az eseményeket megérthessük, ismernünk kell Bulgária jelenlegi politikai helyzetét, amely ugyan zavaros és külföldi alig tud tájékozódni benne. A Párisban megjelenő Roszljednija Novosztyi (Miljikov lapja) egy előkelő bolgár politikus tájékoztatás alapján a következő képet foglalta össze a bolgár politikai viszonyokról. Mindert a nealomért A bolgár kormány polikájának alapelve,i annyira bizonytalanok, hogy egyelőre nehéz volna másként eltemetni, mint azzal, hogy képes útinályre, a legkockázatosabb lépésre is, csakhogy hatalmon maradhasson. A komány pártjában, a földmívespártban, amelynek vezetői között állandóan elkeszedett küzdelem folyik, kielégítetlen aranciák, félművesi elemek és parasztok énényesülési törekvései, a kormánynak szisztematikus alkotmányellenes intézkedései, a szomszéd államokkal való vizony, a súlyos gazdasági helyzet miattt rendkívül izgatott a hangulat. A súlyos belpolitikai viszonyok javítása érdekében hívták össze május 28-ára a pártok kongresszusát, a kormány azonban úgy rételezte a dolgot, hogy a kongresszus teljesen munkaképtelen legyen: körülbelül 10.000 delegátust hívott meg a tanácskozásra. .. Az ország intelligenciája, amely az ellenzéki blokk pártjaiba tömörült össze, a legelkeseredettebb harcot folytatja a kormány ellen, amelyet képtelenünk tart arra, hogy a súlyos kül- belpolitikai és pénzügyi kérdésekkel neg tudjon birkózni. A szófiai egyetm (tanárok és diákok) autonómiájának sorozatos meg- sértése miatt már több, mint egy hónapja sztrájkol. Bolgár tudósok visszautasították Sztambolijszkij miniszterednök ajánlatát, hogy mint szakértők vegyenek részt a gónuai konferencián, mei nem hajlandók olyan bizottságban dőlt ozni, amelynek elnöke Sztambolijszkij. It miniszterelnök a földmives párt lapjában, a Zemledjelszko Znane-ban lesújtó Antikai mond a tudósokról, ezt írván: A világon minden szerencsétlenségnek a tudósa, az okai. És ott van a legtöbb baj, ahol sok az egyetem és a tudomány öszekeveredett a politikával. A nemzeti-liberális pap (Radoszlavov pártja) most kész mindn szolgálatra, mert vezetői vád alatt álanak, a »nemzet katasztrófájának eliidézése» miatt. A kommunisták, akik a földmivesekkel együtt engesztelhetetlen gyűlölettel harcolnak a »burzsoázia« ellen, hűséges szolgái a moszkvai kommunista vezetőknek és egyaránt küzdenek minden polgári párt ellen, de a földmivespártot és az erre támaszkodó kormányt annál híveiben támogatják. Könnyű megérteni, hogy a bolgár kormány miért akarja megsemmisíteni a Wrange-féle ellenforradalmi hadsereget, a magyaron kívül az egyetlen tiszta antibolsevista érzelmű hadseregét. A bolgár közvélemény igen vegyes érzelmekkel fogadta Wrangelék kiutasítását. A Pobjeda című hivatalos lap szerint Wrangelék kémszervezetet tartottak fönn Bulgáriában, amely katonai természetű titkokat kémlelt ki, másrészt figyelemmel kísérte a minisztereknek és a kormányhoz közelálló politikusoknak, valamint a kommunistáknak és a nemzeti liberálisoknak minden lépését. A Dnevnik főhivatalos szerint a kémszervezetnek nemcsak az volt a célja, hogy a frangolellenes mozgalmak minden frázisáról idejében tájékozódjék, hanem hogy kipuhatolja, van-e és hol van Bulgáriában elrejtett fegyver, muníció, milyen a bolgár csapatok szervezete, mekkora az ereje, általában mindazt, ami az ellenséges országokat érdekelheti Bulgária helyzetéről; katonai,társadalmi, közgazdasági helyzetét, vasúti hálózatát,, utait, vízvezetékeit, villamos berendezéseit stb. — A Narod (szociáldemokrata lap) azt mondja, hogy tulajdonképpen az egész új leleplezés — régen tudott dolog. Mindenki tudta, hogy a kommunistáktól támogatott bolgár kormány menedéket adott az antibolsevista Wrangel-hadseregnek, bolgár kaszárnyákban helyezte el csapatait és hogy a hadsereget az Országos Bank által nyújtott segélyből fizetik, amely segélyt Bulgária Franciaországgal kötött konvenció értelmében — előlegképpen utalványozta. A bolsevikiek szolgálatában A Hadikat szerint, aki elolvassa ezeket a »rettenetes leleplezéseket«, tisztában van vele, hogy az egész a Bulgáriában tartózkodó orosz bolseviki ügynökök munkája, akik szoros összeköttetésben állanak a kormányt támogató bolgár kommunistákkal. A Prenorcev (a demokraták lapja) azt írja: »Sztambolijszkijnak génuai »nagy« politikájában szüksége volt rá, hogy Wrangelókat Bulgária ellenségének nyilvánítsa. A kormány, amely először szívesen fogadta őket, most egyszerre veszélyesnek látja jelenlétüket Bulgáriára. Tevékenységüket, működésüket a kormány előbb is éppen olyan jól ismerte, mint most, minthogy azonban most — az új, »nagy politikának« útjában állanak, el kell őket távolítani. A kommunisták és földmívesek egységes frontot alkottak ebben a kérdésben és együtt igyekeznek kiűzni a evrangelistákat Bulgáriából. A Mir szerint az összeesküvésről szóló egész mesét a kormány találta ki a Wrangelhadsereg megsemmisítésére, amivel először is a bolsevikieknek akar szívességet tenni., A kormány ugyanis látja, hogy a földműveseknél kezdi elveszteni a talajt lábai alól, és most keresi a megértést a kommunistákkal Másfelől: a kormánynak el kell vonnia a bolgár társadalom figyelmét az ország rettenetes helyzetéről és valami egyébbel kell foglalkoztatnia. Bármi legyen is a tulajdonképpeni ok, Wrangeléknak távoznia kell Bulgáriából Orosz lapok közlése szerint Görögország hajlandó volna azonnal átvenni az összes Wrangel-csapatokat, de Szerbia is szívesen adna menedéket nekik, hiszen ez haderejének lényeges gyarapodását jelentené. úgy látszik azonban, hogy Bulgáriának most már a Strauner-hadseregnek nemcsak Bulgáriában való jelenléte, hanem egyáltalán létezése is fáj és már meg is tette az intézkedéseket, hogy a csapatokat szétzüllessze és vidéken, teljesen szétszórva, mint mezőgazdasági munkásokat lekösse Bulgáriában. Magyar délibáb és cseh képrombolás —• A Magyarság tudósítójától — Charly Clerc, a nemrégiben Magyarországon járt svájci egyetemi tanár, hazatérve több meleghangú cikket írt rólunk a svájci francia sajtóban. Cikkeinek élénk visszhangja is támadt, elsősorban a csehek részéről, akik jól megszervezett újság-propaganda szolgálatukkal mindenütt közbelépnek, ahol a közvéleménynek magyarbarát hangulatváltozását szimatolják. Nekünk mindenesetre nagy szolgálatot tesz már az a körülmény is, hogy elfogulatlan külföldiek ismertetik a magyarság lelkét és helyettünk ők maguk bocsátkoznak vitába ellenségeinkkel. A La Semaine Littéraire című előkelő irodalmi folyóiratban a Hortobágyról közölt hangulatos cikket Charly Clere. Nem azért írja le a pusztát, a csikósok és a csárda világát, mintha nem tudná, hogy Magyarországon nyugati kultúra is van, de érthető, hogy ez a specialitás megkapja a külföldi érdeklődését A magyar delibib szint® tragikus szimbólummá emelkedik őszinte barátunk előtt, aki Pető Sándor lelkének miliőjét keresi az Alföld síkján. De van egyéb is, ami a svájci kultúrembert Magyarországhoz fűzi: a debreceni kolivinizmus, amely évszázadok óta ápolja a szellemi kapcsolatokat a reformáció másik centrumával, Genffel. Charly Cléra kiérezte a magyar lélek érzelmeit azokból a beszélgetésekből, amiket Debrecenben folytatott. És meleg szavakban emlékezik meg arról a magasrangú katonatisztről, aki élményeit mesélte neki, amelyeket IV. Károly király védelmében Budaörsnél, vagy az oláh határ villongásainál ítélt. A Journal de Génévé-ben, Svájc legnagyobb napilapjában Unanimité hongroise (Magyar egylelkűség) címmel írt’ cikket Charles Clerc. Felpanaszolja a sokat szenvedett magyar lélek szomorúságát és elmondja, hogy mindenütt egyértelműleg megtalálta azt az akaratot, hogy vissza kell szerezni az ország régi határait. Cseh részről rögtön elhelyeztek egy ellencikket a Journal de Genéveben. A Bratislava-ból keltezett — de kétségkívül egy svájci propaganda-ügynöktől fabrikált cikk olyan ügyetlenül készült, hogy tulajdonképpen — vádirat a cseh kulturátlanság ellen. A cseh névtelen elismeri, hogy a magyaroknak van okuk panaszra a béke intézkedései miatt. Elismeri, hogy az országot nyomokba döntötte a szerencsétlen béke és cinikusan elismeri azt is, hogy maguk a cseh hivatalos körök — tehát nem holmi felelőtlen csőcselék —távolították el a. '.pozebnyi Mária Teréziaszobrot. — Istenem, valóban úgy van, — írja, a hit cseh, — hogy tucat számra, távolították el Ferenc József, H. József, Ferdinand és Mária Terézia szobrait . De ezek az emlékek amúgyis művésztetlenek voltak (!) Elrendeltük hát, hogy távolítsák el őket, így nyilatkozik Fadrusz világhírű remekművéről a cseh képreraboló. Azt hisszük, erre nem is kell teplikázni it Charly Clerc-nek.