Magyarság, 1922. július (3. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

1922 Július 1, szombat MAGYARSÁG kon.) A nemzetgyűlés önzetlenségének adná tantijelét, ha a kétkamarás rend­szert alkalmazná, amely ezer éven át bevált. (Derültség az ellenzéki pár­tokon.) Felkiáltások az ellenzéken: Árpád már a főrendiházzal lovagolt be a Törte­kéi szoroson. A Kormány javaslatai Bethlen István gróf miniszterelnök: Röviden tájékoztatom a nemzetgyűlést az egyes minisztériumokban előkészület alatt álló törvényjavaslatokról. A keres­kedelmi minisztériumban készen van vagy előkészítés alatt áll a tisztesség­telen versenyről, az ipari munka szabá­lyozásáról, az éjjeli munka megtiltásáról, a mérnöki rendtartásról, a távíró és táv­beszélőről szóló törvény módosításáról, a magánalkalmazottak szolgálati viszonyá­nak megállapításáról, a gyermekek, fiatal­korúak és nők védelméről, a gazdasági szakegyesületekről, a munkáskamarákról, a munkások testi épségének védelméről, az elektromosságról,a kollektív szerződések kötéséről, az ipari békéltető bizottságok­ról, a munkaközvetítésről és az i­j vám­tarifáról szóló törvényjavaslat. A népjó­léti minisztériumban előkészítés alatt áll a közegészségügy szervezetéről, a gyógy­szerészekről, a népbetegségek elnyomá­sáról, gyermekvédelemről, munkásbizto­­sítóról, a n­adirokkantakról, közszolgálati alkalmazottak gyógykezeléséről szóló tör­vényjavaslat. A földművelésügyi minisz­tériumban, a pest megyei belvizek lecsa­­polásáról, az erdészeti igazgatásról, állat- és egészségügyről, gazdasági balesetbiz­­tosításról szóló" törvényjavaslat. Az igaz­ságügyminisztériumban : a váltótörvény, a polgári törvénykönyvnek a személyi­be családi jogra vonatkozó része . . . Rabovszky István: A kiviteli engedélyek beszüntetésér­ől nem lesz törvényjavaslat? Bethlen István gróf miniszterelnök: Majd ha képviselő úr lesz miniszterelnök, akkor megszabhatja azokat a törvény­­javaslatokat, amelyeket tárgyaltatni akar, de amíg én vagyok a miniszterelnök, addig én állapítom meg. Rakovszky István : Az én fiam biztosan nem fog kiviteli engedélyt kapni. Bethlen István gróf miniszterelnök: A honvédelmi minisztériumban készen van a katonai büntetőtörvénykönyv, a beszállá­­solási és a hadsereg kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. A kultuszminisztériumban az állami és középiskola reformjáról, az egyetem autonómiájáról, a mezőgazdasági szakoktatásról szóló, valamint a színházi törvényjavaslatok. Fábián Béla (demokrata): Hol marad a numerus clausus? Vázsonyi Vilmos : Szentpály István meg­ígérte, hogy ő fogja kezdeményezni. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ké­rem a nemzetgyűlést, hogy ezeknek a tör­vényjavaslatoknak letárgyalását tegye le­hetővé. (Helyeslés a kormánypárton.) Kállay pénzügyminiszter programja Rövid szünet után Kállay Tibor pénz­ügyminiszter szólalt fel. Kezdetben félt, hogy a pártpolitika miatt nem lesz lehet­séges az indemnitási javaslat letárgyalása, de látja, hogy félelme alaptalannak bizo­nyult, mert akik magyarul beszélnek, mégis meg tudják érteni, ha az ország ér­dekéről van szó. Vannak, akik azt hiszik, hogy miután a választás után vagyunk, egyes kifogásokat elő kell adni. Ma azon­ban Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra, Torkik van mindenki azzal, hogy történelmi időket élünk. (Felkiáltások a kormánypárton: Kenyér kell!) Hétköz­napokra van szükség és ezeknek a hét­köznapoknak programját akarja előadni. A gazdasági program első pontja a kö­tött gazdálkodás fokozatos megszüntetése. Ezért megszorította a kormány az ellátatla­nok kategóriáját. A lakásrendeletben is hala­dás történt a szabadforgalom felé, bár a teljes felszabadítás nem eszközölhető. Amikor azonban a háború alatt húzott karlátokat lebontjuk, a szegényebb em­bereket fel kell vértezni az élesebbé váló gazdasági küzdelemre. Az államnak minél több független egzisztenciát kell teremtenie. A mostani gazdasági év első negyedének gazdasági mérlege azt mu­tatja, hogy a gazdasági élet és a ter­melés elevenebb lett. A kormánynak a fejlődés elől el kell hárítani az aka­dályokat. Fel kell venni a tárgyalásokat a környező államokkal, amire Magyar­­ország mindig hajlandó volt. Adóreforn­okkal akar a deficit ellen küzdeni Kállay Tibor pénzügyminiszter. A pénzügyi program gerince az államház­tartás egyensúlyának helyreállítása. Ez biztosítja egyedül a valuta­­ további esé­sének megszüntetését. Csakis ezzel lehet, a tisztviselők tisztességes ellátását is bizto­sítani. Ez az első feltétele a külföldi kölcsönnek is. Rendezetlen államház­­tartású ország külföldi hitelt nem kap­hat. Az 1921-1922. évi mérleg elére­ láthatólag tizenhárom-tizennégy milliárd­nyi deficittel zárul. A második fél­évben a deficit erősebb volt, mint az első félévben. A jövő évben, ha nem vágjuk ennek elejét, a deficit még nagyobb lesz, miután annak fedezé­sére nem áll rendelkezésre a vagyon­­váltság hozadéka. Vagy elkerüljük a még erősebb deficitet, vagy visszacsúszunk oda, ahol Ausztria és Oroszország van. Ahhoz, hogy ez el ne következzék, két eszköz van, a felesleges kiadások kikü­szöbölése és a bevételek fokozása. A tiszt­viselő létszámcsökkentés a jövő hó elején megtörténik. Ugyancsak vissza­hárítja az állam a községekre azokat a kiadásokat, melyeket a rendkívüli körül­mények között magára vállalt. A bevé­telek fokozásánál elsősorban az egyenes adókra gondol. A fogyasztási és forgalmi adó ma az államháztartás főpillére. Az egyenes adó fokozását és kiépítését a jobb pénzügyi közigazgatással lehet elérni, de ezenkívül tervbe van véve az egész adórendszer átalakítása. Elsősorban a földbirtokadóra gondol, amelyet búzá­vá utóra kell felépíteni. Meg kell refor­­málni a többi hozadéki adókat is. Ezekre a reformokra az államháztartás rendezése érdekében feltétlenül szükség van. Magyarország tizenhat milliárd aranykoronát veszített Kállay Tibor pénzügyminiszter. Állam­­háztartásunkat 3—5 év alatt helyre kell állítanunk, különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. Két irányzat áll szemben ezzel a törekvéssel. Egyik az, amely jól érzi magát a romló valuta mellett, ez a sike­­rek csoportja, a­melyről nem kell beszélni. Másik az, amelyben csodá­latosképp a kapitalizmus képviselőinek egy része foglal helyet. Ezek nem látják, éppúgy, mint a földreform végrehajtásá­nál is egyesek nem ismerték fel a hely­zetet, hogy megfelelő áldozatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsátása nél­kül csak sülyedhetü­nk és ha 3—5 esz­tendő alatt államháztartásunkat rendbe nem hozzuk, elérjük vagy a bolse­­vizmust vagy legalább is az államcsődöt. A miniszterelnök már kifejtette, hogy a magyar nemzet jóvátételt nem tud fizetni. Ehhez hozzáteszi azt az adatot, hogy a kivethető jóvátételt a magyar nemzet már megfizette, mert a lekapcsolt területeknek s azokon levő állami javak­nak értéke 16 milliárd arany korona, amelynél többet aránylag még Német­országtól sem követeltek. Teljesen lehe­tetlen, hogy az állam a háború előtti és alatti államadósságokat is vállalja s emel­lett jóvátételt fizessen. Remélhetőleg a magyar nemzet belátja, hogy a legna­gyobb áldozatkészséget kell tansítani. Megerősíti ebben a hitben a szociálde­mokraták deklarációja. A szociáldemok­raták ebben a deklarációban megtalálták Magyarországban őseiket és a jövőre nézve nagy kihatása lesz annak, hogy szükségét érezzék az ezeréves múlttal való kapcsolat kiemelésének. A történelmi Magyarország eszméjének diadalát látja ebben. (Élénk helyeslés a kormánypárton.) Friedrich István a gazdasági helyzetről Friedrich István: Nagyon nehéz hely­zetben van, amikor hozzászól az indem­­nitási javaslathoz, mert abban nemcsak a felhatalmazási törvény, hanem­ egész javaslatgyűjtemény van. Az összes poli­tikái kérdéseket, úgy látja, csak gazda­sági szempontból lehet megítélni. Addig nem lehet küzdeni a destrukció ellen, m­íg gazdasági téren a rend helyre nem áll, gazdasági harcban érhető el az integritás és a társadalmi béke. Igaza van a miniszterelnöknek, hogy a politikai kér­désektől a gazdasági kérdések felé kell fordulni. Nem érti ezért, miért terjesz­tették elő a főrendiházi javaslatot. Nem erre van szükség. Fábián Béla: Sem kormányfőtanácso­­sokra! Friedrich István: Meg kell menteni az országot az államcsődtől és meg kell ol­dani a kenyérkérdést. Gazdasági kérdé­sekkel akar foglalkozni, nem azért, amint a sajtó egy része írta, mintha békülni akarna a kormánnyal, mert hiszen se­m nem mutatott ilyen szándékot, sem a kor­mánynak nincs szüksége arra, hogy ő támogassa. Szilágyi Lajos: Támogatókkal el van látva ! (Derültség.) Nincs tárgyalás a Kormánnyal Friedrich István: Senkivel nem tár­gyalt, semmiféle javaslatot nem tett és a kormánytól sem kapott semmiféle javas­latot Budapest keresztény polgársága mint ellenzéki képviselőt küldötte ide, de nem azért, hogy mindent ellenezzen, hanem csak azt, amit nem tart a nemzet érdekében levőnek. Ha a legjobb barátja tenne olyat, amit a nemzet érdekében veszélyesnek tartana, vele is szembe szállana. Gazdasági téren fel kell segíteni az elszegényedett keresztény társadalmat. Az összetartást a zsidók sem vehetik rossz néven, mert ők adták erre a leg­jobb példát. A keresztény társadalom megsegítését azonban nem protekcioniz­mussal kell megvalósítani. A szociálde­mokraták deklarációjával szemben meg­jegyzi, hogy a szociáldemokraták csak a szociáldemokrata munkásságot képviselik, nem pedig az egész munkásságot. Szilágyi Lajos: Mi eddig is képviseltük a munkásságot! A Kormány nem ad gazdasági programot Friedrich István . Ami a szociáldemo­krata deklaráció külpolitikai részét illeti, az a felfogása, hogyha van Európában nemzet, amelynek jogában van még­­egyszer lesújtani, az a magyar. Az inter­­nálási tábort meg kellene szüntetni. A gazdasági összeomlást pártpolitikai célra nem lehet kihasználni Rassay azt mondta róla, hogy úgy látszik rakciós irányba akarna átevezni. Ne tételezzék fel, hogy reakciós szándékai volnának, mert jól tudja, hogy mindig a reakció se­­gítette elő legjobban a destrukciót. Jól is­meri Rassayt abból az időből, amikor együtt dolgoztak a keresztény pártban (Derültség a kormánypárton) és azóta nem ő lett I reakciósabb, hanem Rassay ment a I kelleténél jobban balra. Mérsékeli az I ellenzéki hangját azért, mert fenyeget az * államcsőd. A bankjegyinflációnak ő is el­­lensége, de ha egyszer már megvan a bitangbankó, akkor egy milliárddal lehetne többet nyomatni és azt produktív befekte­tésekre felhasználni. A miniszterek ne sírjanak, hanem adjanak gazdasági progra­mot. Talán jó volna a három gazdasági minisztert egy szobába összeültetni, mint a pápaválasztásnál szokásos és ki nem engedni addig, míg új és jó gazdasági programot hoznak. (Derültség.) Lingauer Albin: Tatán be kellene őket falazn­i / Friedrich István : Az elbocsátandó tiszt­viselőknek munkaalkalmakat kell adni. A javaslatot nem fogadja el Temesváry Imre (kormánypárti) főkép­pen a mezőgazdasági kérdésekkel foglal­kozott és kiemelte az útépítés fontos­ságát általános gazdasági szempontból. Helyesebbnek tartaná, ha a Hsztkivitel tekintetében szakítanának az eddigi rend­szerrel és a fölösleges lisztet engedély nélkül ki lehetne szállítani. A cukor i­s közszükségleti cikk, ezért ennek árát mérsékelni kellene. Nem szabad engedni, hogy e tekintetben teljesen a Hitelbank diktáljon. A javaslatot elfogadta. Elnök Indítványára kimondta a nemzet­gyűlés, hogy következő ülését szombaton tartja s ezen folytatják az indemnitás tárgyalását és előterjesztik a bejegyzett interpellációkat. Bekövetkezett az ex-bei A felelősség a Kormányt termel!­­ A politikai mem­e előfeltétele a választási sérelmek megtorlása — A Magyarság tudósítójától — Bethlen István gróf miniszterelnök be­széde, amellyel bevezette a felhatalma­zási törvényjavaslat vitáját, kétségtelenül meglepetés volt egyrészt békü­lékeny szelleme és engedékeny tónusa, másrészt pedig szürkesége, távlatnélkülisége és homályossága miatt. A­ miniszterelnök úr, miután megrendezte a legvadabb és leg­­korruptabb választást, amelyet valaha a magyar közönség látott és átélt, miután vérig sértette az ellenzék vezéreit, sze­mélyükben, politikai múltjukban és törek­véseikben, most a nemzeti egység és a társadalmi béke fenkölt páthoszával for­dult ellenfeleihez s azt a kérést in­tézte hozzájuk, hogy legyenek segít­ségére a kormánynak nemzetmentő po­­litikai és gazdasági programjának lebonyolí­tásában és végrehajtásában. A miniszter­­elnök és az ellenzék, kiváltképpen a ke­resztény ellenzék jóindulatának biztosí­tása érdekében hajlandónak mutatkozott bizonyos áldozatokra is, de, hogy ezek minő természetűek és milyen határvona­lig kész meghozni a gazdasági rekon­strukció és az egészséges politikai levegő megteremtése érdekében, arról hallgatott. Készséggel ismerjük el, hogy a miniszter­elnök úr a kihívó harc motívumai helyett látszólag a kiengesztelődésnek és a béké­nek hangjait ütötte meg az új parlamenti évad kezdetén. A miniszterelnök úrnak tudnia kell, hogy a békét megkaphatja s a válságból-válságba bukdácsoló poli­tikai állapotot bizonyos mértékben tisztuláshoz és javuláshoz segíti, ha először az ellenzék választási sérelmeit jóváteszi, másodszor, ha a béke érdekében nem csupán az ellenzéktől követel áldoza­tokat, s ha a kormány békekötő készsége nem csupán az általános politikai hely­zetre nehezedő nyomásból és abból ered, hogy az indemnitás vitájára pillanatnyi­lag lélekzethez jusson. A keresztény ellenzék kemény vitára készül, de nem obstrukcióra. Sebei még sokkal frissebbek s a miniszterelnök részéről sokkal keve­sebb figyelmességben részesült, sokkal több oka van a gyanúra és az éber ellenér­zésre, mintsem hogy a béke szirénhangjaira egyszerűen, feltételek és garanciák nél­kül a kormány lábaihoz boruljon. Lehet, különben, hogy a miniszterelnök maga nem is tudja, amit mögötte csinálnak. Jobbkeze barátságos szorításra tárul s ugyanakkor az időközi választások al­kalmával is a balkéz lecsukatja a ke­resztény ellenzék jelöltjét, mint ahogy történt ez tegnap Gerencsér István dr.-ral Kiskundorozsmán. Az ilyen kicsiny, de annál jellemzőbb tények mindenesetre bizonyos óvatosságra fogják inteni a ke­resztény ellenzéket. A helyzet kialaku­lása tehát attól függ, hogy mikor és minő tettek fogják követni a kor­mány részéről a miniszterelnök béke­­szózatát. A kormány felelős az ex-lex s­ekövetkezéséért Július elsejével bekövetkezett az ex-rex, immár a harmadik az alkotmányos élet újraéledése óta. A kommunizmus bukása után első ízben Korányi Frigyes báró mi­nisztersége idején volt párnapos ex-lex, majd pedig ez év elején négy teljes hétig. A keresztény ellenzék tagjai szóvátet­­ték­ ma este az ex-lex bekövetkezését s hangsúlyozták, hogy a felelősség kizáróan a kormányt terheli, mert a választások és a nemzetgyűlés összeillésének haloga­tása következtében technikailag sem állott kellő idő rendelkezésre az indemnitás le­­tárgyalására. A kormány az indemnitás­­sal Ugyanúgy járt el, mint annak idején a választójogi törvényjavaslattal, az utolsó pillanatban terjesztette elő. A nemzetgyűlés szombati ülése A nemzetgyűlés szombaton folytatja az indemnitás vitáját, amelyben holnap Rupert Rezső, Nagy Emil és Payer Ká­roly szólalnak fel. Sor kerül a hol­napi ülésen az interpellációk elmon­dására is. Eddig három interpellációt jegyeztek be szombatra: Haller József a nyugatmagyarországi vámvédelmi ano­máliákról, Fábián Béla az oroszországi hadifoglyok hazahozatala és Klárik Antal tíz munkáscsalád kilakoltatása tárgyában. Minisztertanács A kormány tagjai szombaton délután tanácskozásra ülnek össze, amelyen az egyes szakminiszterek benyújtják törvényi­javaslataikat. Nincsenek ellentéten a keresz­tény ellenzék tagjai között Friedrich Istvánnak a nemzetgyűlés pénteki ülésén elmondott beszédét egyes délutáni lapok olyan kommentárral kísér­ték, hogy közte és a keresztény ellenzék többi tagjai között komoly ellentétek me­rültek föl, amelyek következtében Fried­rich különválásra készül. A minden alapot nélkülöző híreszteléseket Friedrich erélye­sen megcáfolta. 3 Üd­vözlet a nemzet­közi forradalom nevében a magyarországi szociál­­demokrata pártnak A magyarországi szociáldemokrata párt a tegnapi napon a következő táviratot kapta Belgrádból: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt­­nak, VIII., Conti-utea 4. Budapest, Jugoszlávia szocialista párt plénum­­-, amely e napokban Belgrádban tartatott meg, üdvözli a testvér szociáldemokrata pártot és a szocializmus híveit, akik a kép­viselőválasztásokon fényes győzelmet biz­­tosítottak, amely győzelem jele az új és valódi forradalmi csoportosulásnak, a for­radalomban a szociáldemokrácia, a ma­gyarországi öntudatos osztályproletariátus egyedüli és igazi képviselője körül. Élje­nek! Lyaposevics elnök, Kovacz, Obrado­­vics titkárok. A pártkörökben sokat beszéltek erről a táviratról és élénk érdeklődéssel vár­ják, hogy a magyarországi szociáldemo­­krata párt miképpen fogja megköszönni a nemzetközi forradalom nevében Bel-­grádból küldött üdvözletét.

Next