Magyarság, 1922. július (3. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-23 / 165. szám
12 mm ES KÖhlYMEK A magyar kultúra évszázados kincsei Debrecen, julius (A Magyarság tudósítójától) A magyarság legyőzhetetlen, hatalmasan erős nemzeti kultúrája ragyogott felém a debreceni 400 esztendős kollégium tisztes homlokzatáról, mikor a maga nemében páratlan kollégiumi »nagykönyvtár« megtekintésére indultam. Valami néma áhitat, leplezhetetlen megindultság fogott el akaratlanul is, mikor az ódon falak közé léptem. A kapus magyaros tisztességtudással igazit el és pár perc múlva beim vagyok az olvasóteremben, hol a könyvtár igazgatója, Varga Zsigmond dr. fogad szívélyes előzékenységgel. — Bizony sajnos, de úgy van, —kezdi az igazgató, — hogy a szakkörökön kívül alig ismeri valaki annak a hatalmas nemzeti kincsnek az értékét, amely ezek között az ódon falak között van felhalmozva. A tiszántúli református egyházkerület tulajdonában levő kollégiumi »nagykönyvtár« eredetét meglehetős homály fedi. Annyi bizonyos, hogy a főiskolával egyidőben, 1549-ben alapította, a nyomok szerint, — melyek, sajnos, nagyon megbízhatatlanok, — egy Deák Balázs nevű debreceni polgár. Kétségtelen, hogy a XVIII. század végéig a főiskolai ifjúság kezelte a könyvtárt a tanári kar felügyelete alatt. Ma a duplikátumokkal együtt több, mint 200.000 kötete van, mintegy 100 ezer műből. — A könyvtár tulajdonában lévő ősnyomtatványok száma 1600-ig számítva ISI mű, köztük van a többek közöttThuróczi mester magyar krónikájának 1482-iki nürnbergi első kiadása, Temesvári Pelbárt szónoklatainak 1500-ből származó gyűjteménye. De legrégibb benyomtatodányunk Plinius História Naturálisának 1469-ben, a hires velencei Spiro-nyomdáján, nyomatott kiadása. mely■ alig pár évvel fiatalabb a világ legősibb nyomtatványánál, a Guttenberg-féle 42 soros bibliánál. Ez a könyv például egyetlen magyar könyvtárban sincs meg, mint ahogy nincs meg másik unikuma a nagykönyvtárnak, a Ptolemaeus-féle földrajz egyetlen hazai könyvtárban sem. Kódexeink száma 40, köztük a magyar nyelvészetre nagyfontosságú Lugossy-féle és a Debreceni-kódex, melyek mindegyike a XV. századból való. Nagyon sok herbáriumunk, himnusz- és legendagyűjteményünk van. Nagyon szépek és értékesek a XII—XII. századból való, pergamenre festett, gyönyörű iniciálékkal ellátott kottáink. Legrégibb nyomtatott magyar írásunk Ozorai Imrének 1535-ben Krakkóban nyomtatott »De Christo et eins ecclesia...« latin cimű, de magyarnyelvű hitvitázó könyve. —A kizárólag protestáns vallási vonatkozású, páratlanul nagyszámú egyházi műveken kívül profán tartalmú kincsei is vannak könyvtárunknak, így például földrajzi térképgyűjteményünk oly gazdag és oly értékes, hogy szakértők szerint más hazai könyvtárnak nincsen ily becses és pótolhatatlan gyűjteménye. Értékes kínos könyvtárunknak a világhírű német festő és rézmetsző, Dürer Albrecht egygyönyörű kötetbe foglalt három esztétikai tanulmányának eredeti kiadása. Keleti ritkaságok is jelentékeny mennyiségben vannak könyvtárunkban. Vannak syr, arab, egyiptomi, assyr és babilóniai írásaink, van eredeti tóratekercsünk, mexikói ősnaptárunk, pálmafalevélre nyomtatott kinai könyvünk, 34 darab török írásunk és a bibliának 82-féle exotikus nyelvű fordítása. Értékes ritkaságunk egy selyemre nyomtatott szinlap 1853-ból. Van 12 Aldipánk, 6 Jusztinánk, 43 Stephaniánk, 72 Plautal- és 481 Elzevier-nyomtatványunk, valamennyi a XV. és XVI. századból. — Kézirattárunk is nagyon becses és értékes. Okleveleink az Árpádok idejéig nyúlnak vissza s a legrégibb közülük 1272-ből való. Vannak a reformáció történetében oly nevezetes bűnbocsájtó céduláink, vannak nyomtatásban, soha meg nem jelent biblia-fordításaink. Birtokunkban vannak Debrecen nagy szülöttének, Csokonai Vitéz Mihálynak kéziratai, azonkívül Bessenyei Györgynek több kézirata, Arany Buda halálának és Kossuth Lajos haditudósításainak kéziratai. . . A fiatal tudós egészen belemelegedett, mire nagy sebtében ezeket elmondotta a híres kollégium még híresebb könyvtáráról. Azután kihúzott egy fiókot rogyásig megrakott íróasztalából, kulcscsomót vett onnan elő és fölemelkedve helyéről, meghívott a könyvtár megtekintésére. Először a katalógus-szobába vezetett, hol félméter vastagságú kartkotékekben van betűrendbe szedve a könyvtár anyaga. Azután ismét kulcscsörrenés, ajtócsapódás és megyünk a kopott főlépcsőkön föl a második emeletre. Hatalmas vasajtó előtt állunk meg, mely fölött kicsiny kerek tábla hirdeti, hogy az az »anya könyvtár«. A nehéz, erős lakat gyorsan lekerül a helyéről és benn vagyunk a magyar kultura egyik legrégibb szentelt csarnokában. Bolthajtásos, ódon stílusú terem, zsúfolásig megrakva könyvekkel, kettő egymás mellett. Az ajtótól jobbra egy sarokban három vaspántos, nehéz, súlyos bot. — Ezek a legutolsó diák-tüzöltók gerundiumai, — magyarázza Varga dr., — öt darab van ilyen a kollégium birtokában. Jellemző, hogy az akkori diákok nagy részt kinyújtott karral forgatta meg ezeket a feje fölött... Megemelek egyet, alig bírja a karom. Mellettük van egy vékony deszka, tele nevekkel. ■ — Ez meg diákellenörző bot. Az összes diákok neve osztályonként van fölirva rája s a szenior azzal járta végig a szobákat. Jaj volt annak, aki nem jelentkezett, mikor a nevét olvasta. Odébb, régi Síremlékek, aztán a híres Rákóczi-harangnak egy darabja abból az időből, amikor megrepedt és ki kellett javítani. Balra egy hatalmas bezárt szekrény. — Ezt magam tömtem meg, — mondja az igazgató — s ebben vannak a legértékesebb dolgaink... Nyílik az ajtó és magam előtt látom a »nagykönyvtár« minden büszkeségét. Hatalmas bőrkötésű fóliák mellett apró kis imakönyvnagyságú könyvecskék. Kódexek, hymnáziumok, ősnyomtatványok. Előkerülnek a híres pergamen kották is, alig bírjuk őket ketten visszahajtogatni... A falmélyedésekben bekötött régi hírlapok, az állványokon vaskos, fehérbőrbe kötött hatalmas könyvek. A karzaton túl a menyezetig csupa modern művek. A középen csinos üvegszekrényben a híres Kazayféle éremgyüjtemény, odébb a Csokonaiszekrény. Meglátom a költő fuvoláját, munkáinak első kiadását, Lillájának az imakönyvét, iskolakönyveit stb. Más szekrényből előkerül a híres Dürer-féle aeszitetika, aztán a milliókat érő polyglottbiblia vaskos kötetei ... Az átjárónál ott díszeleg Zichy Mihály híres szénrajza: Krisztus és a pápa, odébb, egy szekrényben Geleji Katona István Öreg Graduálója és a Bursa Wittenbergiensis, mely 1540-től kezdve tartalmazza a Wittenbergában tanult magyar diákok nevét. Kalauzom látható megilletődéssel fogja őket kezébe. Egyiket a másik után kinyitja, becsukja, viszateszi a helyükre. — Mikor a skót misszió itt járt, — mondja aztán csendes, elfogódott hangon, — megmutattam ezeket nekik, hogy lássák, mikor jártak már külföldre tanulni a magyar diákok, s hogy az Öreg Graduált ott nyomatták, ahol nemrég kimondották az oláhok a tőlünk való elszakadást, Gyulafehérvárott. Azt felelték "a skótok, hogy ők ezt mind tudják ... Jövünk vissza az első terembe. Az igazgató kis asztalhoz vezet, melyen rozoga kötésű jókora könyv fekszik. A látogatók névkönyve. Fölüti az első lapot: »Magyarország eddig nem volt, hanem ezután lesz.« Alatta finom, vékony betűkkel: Széchenyi István gróf. Ismét hajt egy lapot: Kossuth Lajos. Odébb gyöngybetűkkel: Arany János. Arcomba fut a vér... Én hogy írjam ebbe a könyvbe a nevemet ? Megpróbálok Szabadkozni. Nem használ. Minden látogató köteles beírni a "nevét . .. Pár perc múlva meleg, szívélyes kézeroritás és gazdag tapasztalattal hagyom el a 400 esztendős intézetet. A magyar kultúra él, virágzik és dolgozik Debrecenben. (A régi Budapest erkölcse.) Siklóssy László dr. erkölcstörténeti munkájának most jelent meg a második kötete, mely »A prostitúció« alcímet viseli. A vaskos könyv igen érdekes szemléltető képsorozatot nyújt az 1501—1848 évek alatti Pest és Buda erkölcsi világáról, fölfogásáról A kényes alcím tulajdonképpen nem egészen fedi a könyv tartalmát, mert a tárgyalt anyag természeténél fogva igen sokrétű és sokszínű. Mint az első kötélnek, úgy ennek is legfőbb hibája, hogy feltűnően mozaikszerű az anyag feldolgozása. Csupa apró, sokszor nagyon is szétkivánkozó képből áll, a szerző nem tudta kellő magaslatról nézni és összefoglalni a nagy horizontban elszórt anyagot. Akárhányszor csak száraz, alig kommentált adatközlésre szorítkozik, úgy hogy az olvasónak magának kell a szintézishez eljutni. Több részlet meglehetősen jelentéktelenül hat, másutt meg éppen a legjellemzőbb részleteket keressük hiába. Igaz, hogy századok erkölcsi ábrázolását alig lehet ily kis területen kielégítőleg megadni. De e hibáktól eltekintve, határozottan hézagpótló Siklóssy munkája. Nagyon érdekes (minket, maagyarokat különösen érdeklő) részlete a kötetnek a magyarországi török uralom erkölcsének uj megvilágítású taglalása, a budai fürdők régi életének ismertetése, valamint Mária Terézia korának erkölcstörténeti méltatása. Budapest múltjának búvárjai igen tanulságos, sokszor kedves intimitásokat tudhatnak meg a rég letűnt időkből, amikor ez a rohamosan fölcseperedett nagy város első lépteit tette meg azon a téren, amelyen — sajnos! — ma már ugyancsak versenyképes a nagy nyugati metropolisokkal: az éjszakai élet, a félvilág kialakulásának rossz virágokkal ékes mezején. A sok nagyérdekű, száz lapról ezer képet tükröző részlét állandóan leköti Siklóssy könyvében a sok oldalról felajzódható figyelmet és a jelentős matéria elfelejteti, hogy a kissé dilettantisztikus opus nem képes azt felülmúlni. Mindent összevéve azon,ban, nagy elismerést érdemel Siklóssy úttörő munkássága ; megalapozta vele a rendszeresebb magyar erkölcstörténetet, összehordta az anyag zömét és kedvre kapatta vele a további kutatást. Könyve — melyet a Táltos szépen, formásan bocsátott útjára — bizonyára igen kapós lesz, s mindenki nagy érdeklődéssel várja annak befejező, harmadik kötetét. (Myn.) (Traomée József: így történt. Apró karcolatok a nagy háborúból. Az Ország kiadása Budapest, 1922.) A háborús tárgyú novellák iránt már meglehetősen bizalmatlanokká lettünk A költészeti anyagnak ez a forrása, még igen zavaros, túlságosan sok mohó kéz merített belőle, maga a forrás se rég, szakadt föl a földből, talaja túlságosan is televény, szerves életekről foly le még, megszüretlenül, nehéz is lesz meghiggadnia. A háborúból egyelőre inkább csak emlékek följegyzéseit várjuk, amelyek anyaga legyenek először a történetírásnak, majd a novella- és regényírásnak. Ezek a novella-iró feljegyzések azonban eléggé megnyugtatnak. Az író, mintegy enyhítésül, följegyzi könyvei címlapján, "hogy az írásai »naplójegyzetei alapján« készültek, amire nemde a novellairónak semmi szüksége és a novellaolvasónak semmi köze, maga a cím is, az »így történt« legalább bizonyos fokig pragmatikus hűségi eseményföljegyzésre utal és valóban ezt a valóságoktól kötöttséget meg is érezzük az írásokon. De írójuk mindig elég alakító erőt és elég novellát elbeszélő stílust tud adni az eseményekre, hogy ne csak a bajtársak, az események szereplői és ismerőseik, hanem az eseményekkel ismeretlenek is kellő élvezettel olvassák e lapokat. Így jellemezhetnek leginkább: katonaizű dolgok, nemcsak tárgyuk, hanem elmondási formájuk szerint is, amilyennek az író vagy elbeszélő katonatiszt alakja közismerten kialakult, főleg a háború folyamán. Könnyed, hangulatosságra törekvő, aki emlékezik az emlékezés kedvességéért és nem is próbál súlyos problémákkal pózolni. Ez én stílusbeli szerénysége szinte külön érdem ma, mikor Budapesten minden borzashatú ember új egyéni stílusalkotónak akarja magát beletornászni a közfigyelembe. A könyv tetszetős stílusos címlapját Kamuszik László rajzolta. MAGYAKSAW 1922 július 23. vasárnap (Hamvas József: Petőfi,) költői elbeszélés négy énekben. (A Százados Petőfiünnep kiadványa.) Petőfinek kedves folyamatossággal versben megirott életrajza ez a rokonszenves kis füzet. Időrendben halad végig Petőfi életkrónikáján, kiterjeszkedve pontosan minden adatra, névre és évszámra is, Petőfi születésenapjától haláláig. Nem epikus hőst csinál belőle, nem költött képet ad helyette, mely a Petőfi-ideált a valóságosnál is hívőbben jellemezze, hanem az irodalomtörténet Petőfijét adja, öntudatos, iskolai realitással. Főleg az iskolák diákjainak és a népnek lehet kedves olvasmánya ez a •M. életrajz, melynek célzata a - -kellemesebb formában való tanítás. A füzetet Hamvas Sári Ízléses címlapja díszíti. Megrendelhető a szerzőnél: Budapest, V., Wahrmann u. 6., IV. 2., ára ajánlott küldéssel 50 korona. (B. a.) (Rabindranath Tagore: Hindosztáni virágok. (A »Gitanjali« és a »Kertész« legszebb dalai. Fordította Zoltán Vilmos.) A bengáli költőnek körülbelül legszebb költeményei vannak ebben a kötetben, éppen azok a régebbiek, melyek költőjüknek a Nobel-díjat megszerezték. E verseknek európaszerte csupán prózai fordításai ismeretesek az első angol fordítás után, melyet maga a költő fordított prózában, ritmus és rímek nélkül ilyenek voltak Tagorenak első ismert magyar fordításai is. De Zoltán Vilmos most Vízcár Bélának, a kiváló lingvistának ésműfordítónak segítségével, megpróbálta az angol prózából készült magyar nyelvű fordításba visszaállítani a ritmust és rímet is, amire a magyar nyelv alkalmasabb is az árja európai nyelveknél. E versek természete, úgy érezzük, mégis kívánják a versnek e zenei elemeit s a kísérletek Zoltán Vilmosnak dicséretesen sikerültek is. (BA) (Trianon.) A gyászos emlékezetű békezseb fölfakasztó, szomorúan emlékezetes nevét viseli Walter Ernő hazafias drámája, mely most jelent meg a Magyar Nemzeti Szövetség kiadásában. A háromfelvonásos színdarab a rivalda lámpáinak próbára tevő világítását sikerrel állotta ki, amennyiben a miskolci színház közönsége több estén megtapsolta nemes magyar érzéséért. Fiatal ember írta, ez az első színpadi kísérlete. A szerző bizonyára sokat fog okulni e Szárnypróbálgatáson. Azt azonban bőségesen beigazolta darabjával, hogy van érzéke a színpadi levegő, beállítás, jellemzés iránt. A kerekre fogott (kissé ugyan kirívóan tendenciás — de nemes értelemben tendenciózus) mesében meghatóan szólaltatja meg az elszakított Felvidék forró visszasírását, néhány jó alakot teremtett meg — ez már teljesen elég ahhoz, hogy pályáját rokonszenves figyelemmel kísérjük bár, hogy nyelvezete e magyar lélegzetű darabban éppen a helyes magyarság szempontjából vonható olykor kifogás alá. úgy tudjuk, hogy ez az ügyes irredenta darab e szezon folyamán a Budai Színkörben is bemutatásra kerül. Bizonyára szívesen fogja fogadni minden jó magyar érzésű színházlátogató. (Myn.) (Könyvjegyzék.) Most jelent meg Kim Dániel tudományos antiquáriumának .46 ik könyvjegyzéke. A több mint 100.000 kötetre terjedő gyűjtemény nagy anyagának csak kis töredékét öleli fel a katalógus. Bibliofil értékű könyvekben gazdag, sok ritka régi magyar és külföldi nyomtatványt magába ölelő, gyűjtemény , melyről a katalógus beszámol, bizonyára nagy érdeklődést fog kelteni a ritka és értékes könyveket szerető gyűjtők körében. Fenti könyvek Pfeifer-Zeidler nemzeti könyvkereskedésében kaphatók. Budapest, Kossuth Lajos utca 7.