Magyarság, 1922. augusztus (3. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

2 tud, mert reánézve semmiféle várakozás nem jelent böjtöt, ez mindenféle gazdasági és politikai válság pusztításaiból épen, sőt erőben egyre gyarapodva kerül ki, s ez el van tökélve rá, hogy a kurzussal szemben végig viszi a harcot a teljes fegyverletételig. A Bethlen-kormány, íme, igazán mindent megtett, hogy kedvében járjon, szabadjára hagyta valuta- és kiviteli üzleteit egyaránt, szabadjára hagyta tevékenységüket a közfogyasztási cikkek monopolizálása és árdrágítása terén, tisztelgett ismételten politikai hitvallásuk, a liberalizmus felé, miniszteri kinevezésekkel biztosítékokat, túszokat a®ott nekik, s ennek a kapitalizmusnak mindez nem elég, ez teljes meghódolást akar s a kisántánt, az emigránsok s idebenn a radikális és szocialista szélsőségek tetejébe maga is odaáll, hogy a maga módján segítsen végképp csődbekergetni, kompromittálni s a tömegek által tehetetlenség miatt meggyűlöltetni az egész nemzeti és keresztény politikát. A kormány pedig, s ez a legcsodálatosabb minden csodálatos dolgok között, jóllehet kezében vannak a megtorlás és védekezés eszközei, a világért hozzájuk nem nyúlna. Inkább meghal, elsülyed a gazdasági és pénzügyi összeomlás örvényében, ami nem volna baj, ha ez az örvény vele együtt az országot és a nemzeti gondolatot is elnyeléssel nem fenyegetné. MAGYARSÁG 1922 augusztus 1. kedd Miniszterei napja a nemzetgyűlésen Bethlen István gróf támadja az ellenzéket — Rakovszky belügyminiszter nem tud a választási visszaélésekről — Daruváry az amnesztiarendeletről — A pénzügyminiszter meg akarja állítani a bankóprést — Pallavicini György őrgróf bizonyítani hajlandó a papírral való visszaéléseket — A kormánypárt nem kiváncsi a cukor- és papírügyre és a kiviteli engedélyek listáira — Elvetik a határozati javaslatokat —A Magyarság tudósítójától — A mai ülés Daruváry Géza igazságügyminiszter felszólalásával kezdődött, aki a vitának az ő resszortját érintő vonatkozásaival foglalkozott. Nyomban utána Bethlen István gróf állott fel, hogy feleljen az ellenzék vezérszónokainak. A miniszterelnök nagy politikai beszéde négy fejezetből állott. Az első részben, utalt arra, hogy az új nemzetgyűlésen a szociáldemokrata pártnak, mint új parlamenti erőcsoportnak felvonulása bizonyos tekintetben új helyzetet teremtett és új politikai átcsoportosulás távlatait és lehetőségeit nyitotta meg, bizonyos hajlékonyság mutatkozott még a miniszterelnökben annak a megértésére, hogy a veszedelmes gazdasági és pénzügyi helyzetben a lelkek normális nyugalmát s egy kevésbé ingerlékeny és kevésbé feszült parlamenti és pártközi viszonyt kell teremteni. Az ellenzéknek a normális parlamenti élet biztosítására irányuló föltételeit is hajlandónak látszott elfogadni — némi reservatio mentalisszal — és némi hijjával a jóhiszeműségnek és a tárgyilagosságnak. Egyszerűen tagadta például könnyen ejtegeti ezt a förtelmes idétlen szót!). Nincs is párja a demokráciának!.. . Ha akarom akármikor pofonütöm Masarykot, a köztársasági elnököt!... Hát nem nagyszerű ?!. . . Ezzel szemben, próbáljon itt egy nemzeti hadseregbeli főhadnagyot pofonozni ?!... Mi... mi ez kérem ?! . .. Micsoda hallatlan! sajánl fel hirtelen az imént szónokló kövér ember ... És rémülten húzza vissza kerek fejét a pénztár ablakéból. . . nagy hirtelen odakapva, ahol nem fészkel az agy. Vérvörös arccal áll szembe az imént jött katonatiszttel, aki nyugodtan néz farkasszemet a vörösarcú emberrel, hanyagul lóbálva kezében elegáns lovagvesszőjét, amely az imént olyan kitűnő szolgálatot tett. És látva a kövér, megvert ember rémült ábrázatát, finoman és teljes hidegvérrel csak ennyit mondott : — Csak nem neheztel uram? Én csupán azt akartam önnek bebizonyítani, hogy igenis, mi itt Budapesten, szintén demokratikus államformában élünk. Ha már ön abban látja a demokrácia ideálját, hogy szabadon pofozhasson fel bárkit, bármikor. Én csak szemléltető oktatást dltam önnek az »igazi demokráciáét« hát miért panaszkodik?! . . . a mellékkormány létezését, ami ügyes taktikai fogásnak bizonyult, — meg is volt a hatása az egységes pártban, — de magának Bethlennek titkos és szívós küzdelmei ezekkel a láthatatlan erőkkel dokumentálták annak a vádnak az alaposságát, amelyet a miniszterelnök letagadott , nemlétezőnek mondott. Azután a szociáldemokrata párt parlamenti szerepét taglalta. Itt, valamint a polgári radikális ellenzék politikájának elemzésében és kivitelében ügyesen, sokszor okosan és mindeddig leleményes dialektikával aknázta ki a szocialista tan és gyakorlat kiáltó belső ellenmondásait, a célok és eszközök közt nyilvánuló réseket, a múlt és a jelen világításában, a magatartás különbségének frappáns bizonyságaival, aszerint, ahogy a szocialisták a kormányrúdnál álltak, vagy az ellenzéki hadállásból hadakoztak. Kassayékra rásütötte az oktebrizmus bélyegét — a Bécsi Magyar Újság igazoló cikkei alapján. Végül beszédének negyedik és utolsó passzusát, tele rosszhiszeműséggel, Apponyinak és Andrássynak szentelte. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy ő és pártja nem állanak forradalmi alapon, vagy ha igen, akkor Andrássy és társai sodorták forradalmi alapra az októberi események által. Tagadta, hogy a választási rendelet és a választási aktus álparlamentet alkotott, amelyet — mint a Ferenc József-korabeli többségcsinálás rendszerét — elsöpört az első vihar. Bethlen — saját vallomása szerint — a mérsékelt haladás híve, Andrássyék pedig, ha ellenzéki küzdelmük érdeke kívánta, beledobták a radikalizmus bombáját a magyar politikába. A átírásig — mondta Bethlen — konzervatív volt a kormányon és radikális az ellenzéken (lásd pluralitás és nyílt szavazás). Az utcai demagógia hangjának hatott, mikor Bethlen felhívta Andrássyt és Apponyit, osszák fel birtokaikat a magyar földtelenek között a birtokreform siettetése érdekében. A folyosón meg is jegyezték erre, hogyha Bethlennek fáj, amiért Apponyi és Andrássy nem osztottak mindeddig földet cseh légionistáknak és oláhoknak, miért húzódozik attól, hogy a maga erdélyi javait is felossza — a székelyek között ? Az egységes párt hatalmas óvákot rendezett vezérének, aki után a belügyminiszter, Rakovszky Iván hosszabb beszédben kifejtette az internálások fenntartásának szükségét. Némi fiutmoros ízt adott beszédének az ifjú és temperamentumos belügyminiszter atrocitási statisztikájával, amellyel bebizonyította, hogy a kormány önvédelemből csukatta le az ellenzéki jelöltek egy részét s hogy az ellenzék terrorjával szemben nyúltak a kormányzati túlkapások durvább eszközeihez. Utána a zárszó jogán Pallavicini György őrgróf kérte az újságpapír-ügynek parlamenti bizottság által való kivizsgálását. Az indítványt a délutáni ülésen az egységes párt természetesen elvetette. A délutáni ülésen Kállay Tibor pénzügyminiszter indokolta adótörvényeinek parancsolói szükségét. Ez az indokolás a hozzá fűzött szegényes és bürokratikus gazdasági programmal kissé szánalmasan festett. Elméleti igazságok nyílt kapuit döngette: a korona tragikus elértéktelenedése ellen még mindig csak ígért rendszabályokat és megtorlásokat.. Azután megkezdődött a benyújtott határozati javaslat felett való szavazás, minden ellenzéki indítványt elvetettek, sőt Gömbös Gyulának azt a javaslatát is, hogy az egyetemi diákok bajtársi szövetségének 20 milliót adjanak. Elvetették Malter Istvánnak a B-listára helyezett tisztviselők ügyére vonatkozó határozati javaslatát is. Eckhardt Tibor ismeretes lapbetiltó javaslata fölött holnap döntenek. Maszár Károly elnök nyitotta meg tizenegy órakor az ülést. Az indemnitási vita befejezése után a miniszteri válaszokra került a sor. Daruváry Géza igazságügyminiszter Bábelt Ede beszédével foglalkozott, aki rendkívül súlyos és parlamentáris életüikben szokatlan támadást intézett a magyar bírói kar ellen. Eddig legalább a bíróságot mindig kihagyták a vitából, nehogy a bíróság érintetlensége, függetlensége csorbát szenvedjen. A bírói függetlenség ma is érintetlen, mert a kinevezés nem befolyásolja a bírák működését, az áthelyezések pedig most is csak a bírák beleegyezésével történhetnek. Vébeli támadása tehát minden alapotnélkülöz. Lehetetlen, hogy a nemzetgyűlésen támadások hangozzanak el a bíróság ellen és reméli, hogy a szociáldemokrata párt nem azonosítja magát Hébert kijelentéseivel. A nemzet bizalommal viseltetik a bírák iránt és a nemzetgyűlésnek csak egy kötelessége van, mielőbb segíteni abírák helyzetén. Haszonöterer Kommunista és forradalmár kapott amnesztiát Daruváry Géza igazságügyminiszter Hóbert hivatkozott a trianoni békére, amely amnesztiát adott minden háború utáni bűncselekményre. Hóbert az illető szakaszt rosszul magyarázta és nem hiszi, hogy szolgálna vele a haza érdekeinek, ha a trianoni béke ilyen mesterséges értelmezésével módot adnak ellenségeinknek a belügyeinkbe való avatkozásra. Propper azon kijelentésével szemben, hogy az amnesztiarendeletet nem hajtották végre, megállapítja, hogy 26200 egyén kapott eddig amnesztiát és élből a számból huszonötezret tesznek ki azok, akik két kommunista is forradalmi bűncselekményekért ítéltek el. Több esetben történt kivételes kegyelem megadása is. A kegyelmi kérvényeket a jövőben is hajlandók a békülékenység jegyében elintézni. Csak egy korlátot ismer: az állami és társadalmi rend érdekét. Az igazságügyminisztériumban készen állnak a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket pótló törvényjavaslatok. A kivételes hatalmat azonban teljesen megszüntetni nem lehet. Készen áll a váltótörvény revíziójáról és a felsőházról szóló javaslat és átdolgozás alatt van a polgári perrendtartás. A nemzet a mai jogrendet magáénak érzi és az államhatalomnak megvan a kellő ereje, hogy akaratának jobbra és balra érvényt szerezzen. Minden olyan cselekedet, mely a jogrendet sérti, a nemzet érdekeit támadja meg és minden ilyen támadás ellen megvédi a fennálló rendet. (Helyeslés a kormánypárton ) Bethlen István miniszterelnök beszéde Bethlen Isván gróf miniszterelnök : Az indemnitási vita elhúzódása bizonyítja, hogy házszabályaink elavultak. A vita elnyúlása másrészt annak, következménye, hogy a választás után az új erőviszonyoknak megfelelően új csoportosulások állanak elő. Ma a kormánnyal szemben három ellenzéki frakció áll, a keresztény és liberális ellenzék, továbbá a szociáldemokraták. A kormány az ellenzék eme gyengeségét nem akarja a maga részére taktikailag kihasználni, mert az a felfogása, hogy a polgári pártoknak össze kell fogniok a szociáldemokratákkal szemben. A kormány békés atmoszférát akar a nemzetgyűlésben. Az ellenzék öt szempontot domborított ki feltételek gyanánt Az egyik, hogy a kormány szüntesse be a politikai üldözést. Ennek betartása nem ütközik nehézségbe. (Mozgás az ellenzéken.) Ha valamelyik hatóság üldözné a választókat, ezt tessék bizalommala kormány tudomására hozni. Az elkövetett állítólagos visszaélésekért a reparációt a bíróságnál fegyelmi úton, vagy petícióval lehet elérni. "Kívánta az ellenzék, hogy mellékkományok ne legyenek. Mellékkormány nincs és a kormány csak addig maradhat helyén, amíg meggyőződését követheti. Egy esetben volt mellékkormány, amikor a túloldal részéről fegyveres erővel puccsszerűen akarták a törvényes kormányt megbuktatni. Friedrich István: Úgy látszik, nagyban folyik a kibékülés. Bethlen István gróf miniszterelnök: A pénzügyi helyzet rendezésére a kormány ősszel költségvetést fog benyújtani. A szociáldemokraták először pártjukban likvidálják a bolsevizmust Bethlen István gróf miniszterelnök. Ezután külön-külön válaszol az ellenzéki pártok támadásaira. Peidl Gyula deklarációja nagyjában az októberi program kiegészítve a jelenlegi gazdasági kérdésekkel. Igaza van Peidlnek, ez radikális irányú polgári program. Ha mégis ellenszenvet keltett, ez csak azért volt, mert fenntartották távolabbi programjukat. A marxi ortodoxiát az egész világon revízió alá vették, tudni kellene tehát, mennyiben vonta le a világháború tanulságait a magyarországi szociáldemokrata párt. Propper Sándor: Megmondtuk már, hogy a második internamenale alapján állunk. Bethlen István gróf miniszterelnök. A szociáldemokrata szónokotó azt hangoztatták, hogy megtagadják a beket izmust Kezdjék ezt meg azzal, hogy a■ saját p&fjukbetutMmják a Msevzsmust ' és szabadni e nők meg a 'szélső elemektől. Követelték szónokaik as összes emigránsok hazajövetelét. Peyer Károly : Bem azözttestké. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az emigránsok kilencven százaléka kom* nunista. Peidi Gyula: Ez a tévedés. Garami, a bécsi Coriolan Bethlen István gróf minisztereiről: Nagyon csekély azoknak a száma, akik nem követtek el bűncselekményt és csupán azért távoztak, mert féltek az úgynevezett fehér terrortól. Garamiról tudja, hogy sohasem volt kommunista, vele a bolsevizmus után tárgyalást is folytatott, mert becsületes embernek tartotta Garami azonban később Bécsbe ment és ott lapjában különféle dolgokat irt és íratott az országról. Nem foglalkozik azzal, ki a hibásabb; az-e, akijogrendelleties cselekményeket követett el, vagy aki esettel külföldön megírta, sírt nemcsak ezeket, hanem olyanokat is, amik meg sem történtek; az, aki kezet fogott ellenséges államokkal és további megszállásra biztatta őket. Friedrich István : Másnap szolgálok adatokkal ! Bethlen István gróf miniszterelnök: A magyar állam saját fiaiból nem nevelhet Corillámisokat. (Taps.) Bécsben egy úr felkereste őt és rá akarta bírni, hogy álljon szóba Garamival. Payer Károly: Garami nem bízta meg az illető urat, hogy a miniszterelnökkel tátggaljom. Felkiáltások a kormánypárton : honnan tudja, hogy miről van szó? Jól van informálva! Bethlen István gróf miniszterelnöki Amíg Garami Bécsben a jövőt fenntartja és Magyarország ellen dolgozik, addig nem állhat vele szóba. A börtönök ajtajait nem nyithatja meg, különben sem érti, hogy miért fáj a szociáldemokratáknak a megbüntetett kommunisták feje. Knaller Győző: Csak a gyilkosoknak adnak amnesztiát. Bethlen István gróf miniszterelnök : Nagyon furcsán követelik a kiengesztelődést és megbocsátást a szociáldemokraták, amikor elégedetlenek azzal, hogy csak huszonhétezer kommunistát vettek amnesztia alá, ellenben sokalják, hogy hetven olyan embernek is amnesztiát adtak, akik bolondövei a kommün után követtek el bűncselekményt abban a hitben, hogy nekik kell ügyreállitani a jogrendet. A Könökság védelmében mund a szabad Bethlen István gróf miniszterekiük . A kormánya kivételes hatalmat nem óhajtja mág hosszabbítani. A kiváló féghatalom fenntartása azonban nem magyar specialitás. Romániára és Szerbiára nem is hivatkozik, mert ezek balkáni