Magyarság, 1922. augusztus (3. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-27 / 194. szám
4 hjsjs JtMAlsUt 4NEKM&HM5 SZÉCHENYI két döblingi inasa közül a cseh-német Brach nagyon jóravaló, hűséges ember volt. Bizonyos helyről havi húsz forinttal kínálták meg, ha besúgja a döblingi látogatók nevét. Brach ezt nyomban megmondta Széchenyinek, azzal, hogy nem vállal semmiféle kémkedést. Széchenyi azonban rábeszélte, fogadja el az ajánlatot, mert máskülönben még olyanvalakit tesznek a helyébe, aki meg hazudhatik is. Az emlékezetes és végzetes házkutatás alatt Brach remegve állt az ajtó mögött, látszólag a legnagyobb részvéttel. — Mitől félsz úgy ? — fordult hozzá Széchenyi. — Értem remegsz, hogy felakasztanak? — Nem, — felelte suttogva az inas. — Attól félek, hogy engemet zárnak be. Ott az almákomban vagy huszonöt forintnyi hatosokat raktam össze, a hatosok gyűjtése pedig szigorúan tilos. Széchenyi mosolyogva beszélte ezt el Fálk Miksának és megjegyezte, hogy gyakran ilyen 2u hatosok a rugói a látszólagos részvétnek és a nemes cselekedetnek. ▼ V V JAURES, a francia szocialisták tragikus végű vezére 1908-ban a francia kamarában így kezdte egyik beszédét: — A tegnapi nap folyamán tízezer citoyen gyülésezett a munkásbörzén. Én tehát tízezer citoyen nevében . . . — Üdvözlöm önt ! — szólt közbe váratlanul Clemenceau, Jaures leghevesebb ellenfele, amire nagy kacagás tört ki az egész kamarában. A néptribun csak percek múlva folytathatta beszédét, de akkor már vége volt az óhajtott tragikus hangulatnak. JUUI BEÖTHY ZSOLT egy emberöltőn át töltötte be lelkiismeretesen a Tanárvizsgáló Bizottság elnöki tisztét. A mai tanárnemzedék túlnyomó része előtte vizsgázott és Beöthy hűségesen végigülte a vizsgákat. Csak 1920 őszén mentették föl e terhes hivatásától. Akkoriban mondta e sorok írójának: — Öesémuram, ha meghalok, meghagyom a végrendeletemben, hogy ezt írják a sírkövemre. Itt nyugszik BEÖTHY ZSOLT aki legtöbbet ült életében — ártatlanul.gr. közlése.) • &® EGRESSY GÁBOR, a Nemzeti Színház nagy művésze , a szabadságharc alatt nagy beszédet mondott Szegeden, mint kormánybiztos. Egyre tüzesebben beszélt s egyre hevesebben gesztikulált. Az egyik szegedi polgár egyszer csak rámutat Egressyre s odaszól a szomszédjának : — Komám, vigyázzon! Most mindjárt meg fog halni! — Csak tán nem? — tekint föl a koma. — Dehogy nem! Sokszor láttam én őt Pesten a diátromba. Ha ilyen nagyon kiabált, mint most, utána mindig meghalt. (6. Hildesy Ilona közlése.) SERBELLONI herceg tábornokot, aki már Napóleon alatt szolgált a franciáknál, 1814-ben a béke következtében az osztrák seregbe osztották be. Hosszabb ideig szolgált Gyöngyösön is. Itt történt, hogy egyik fényes estélyére a környéken lakó főnemességen kívül meghívott minden szép nőt Gyönyösről. A grófnék nem titkolhatták el neheztelésüket, amikor a gyöngyösi szappanos feltűnő szép leányát is maguk között látták. Ezt nyomban meg is mondták Serbelloninak, aki ugyancsak nyomban és fennhangon igy vágott vissza: — Ha önök a családfájukat emlegetik, nekem is eszembe jut, hogy az én családomnak nemcsak fája, hanem erdeje van. Hiszen én a lombard királyoktól származom, akik már Árpád előtt uralkodtak Pelső-Olaszországban. Higgyék el, már akkor is becsesebb volt a szépség, mint a kutyabőr.. . II. JÓZSEF CSÁSZÁR 1789-ben Pesten járt, hogy lelkesedést öntsön a török ellen induló hadaiba. Egyik hadbiztosát magával vitte a város északi végébe és egy nagy, mocsaras területet mutatott neki: — Ide pedig hatalmas palotát fogok emeltetni ! És ugyanakkor elővette a Nájgebárde tervrajzát. A hadbiztos elámult és mindössze annyit bátorkodott megkérdezni szerényen, hogy a felség miért nem emelteti az épületet beljebb, a város közepére ? II. József azt felelte erre, hogy Pest ki fog épülni és valamikor itt lesz még a város közepe. Komolyan mondta, de környezetéből senki sem hitt neki. Pedig igaza lett. De még évtizedek múlva is rossz volt a Nárgebarde útja és csak nehezen lehetett eljutni az »Újépülethez.« Csak az ötvenes években kezdtek igazat adni a kalapos királynak. Egyik mágnásunk megjegyezte, hogy azért, mert a Nájgebárdéba akkor lehetett eljutni — a legkönnyebben.) (gr. közlése: SZATHMÁRYNÉ, a Nemzeti Színház régen elhalt nagyszerű komikája, az utólérhetetlen »Mama«, fiatalabb korában Stuart Máriát is játszotta. Egy vidéki vendégszereplése előtt így szólt tréfásan a hóhért személyesítő fiatal színészhez: — Aztán vigyázzon, fiatalember, hogy a lefejezésnél jól eltalálja a nyakamat! Az ifjú »kolléga« nagy flegmával válaszolt : — Csak bízza rám, nagysád ! Mészáros voltam én azelőtt! (G. Mitlósy Hana közlése.) amin KÁLLAY UBUL rosszul kezdett állni a csikszeredai választáson. Beállított tehát a fökerteséhez: — János bácsi, széna-e, vagy szalma? — Még tizennyolc választó jönne utánam, instállom alássan, — felelte mély tisztelettel János bácsi. Kállay elcsudálkozott: — S miért csak jönne ? Miért nem jön? — Egy pár forint kéne nekik, instállom alássan . . . — De nekem nincs pénzem, János bácsi János bácsi erre már vakarni kezdte a haját.— Tessék jól meggondolni, méltóságos uram, mennyi a kiadásunk ! Itt van először a zászlókitűzési díj, másodszor az izgalmi díj, harmadszor a becsületveszteségi díj . . . Kállaynak nem volt szíve tovább hallgatni a keserves panaszt, tehát a kert pár forintokat átadta János bácsinak. És győzött. PYRKER LÁSZLÓ egri érsek, mint költő, nem örvendett valami nagy népszerűségnek a kortársai előtt. Már csak azért sem, mert verseit — a nemzeti felbuzdulás idején — németül írta. De mint embert sem szerették túlságosan. Amikor meghalt, szívét — utolsó akarata szerint — az ausztriai Lilienfeldbe vitték. Valaki azt javasolta erre, hogy az urnára írják ezt: Itt nyugszik egy embertelen szív. Egri sírja fölé pedig ezt: Itt nyugszik egy szívtelen ember. (gr. közlése.) sz . TURGENYEV eposzáról, a Párosáról meleghangú ismertetést irt Bjelinszkij, a rettegett orosz kritikus. Ezzel kezdődött a barátságuk. Az 1843 és 47 közötti években sokszor folytattak érdekes vitákat egymással. Bjelinszkij az Annicskov-híd közelében lakott Péterváron, komor, nyirkos emeleti lakásban. Valahányszor bezörgetett hozzá Turgenyev, felugrott a pamlagról és haloványan, ideges izgatottsággal, szünetlenül köhécselve belekezdett az előző estén abbamaradt beszélgetésbe. Kicsiny, csúnya, lapos arcából egyre ragyogóbban sugárzott ki a kék szeme és mialatt vattás köpenyében föl és alá járkált, ujjaival idegesen dobolt a dohányszelencén. Beszédjének heve Turgenyevet is magával ragadta, aki azonban hamarabb elfáradt s fiatalos szervezete az órákhosszat tartott viták után megkívánta az ebédet. Valahányszor menni készült Turgenyev, Bjelinszkij magánkívül kiáltott fel: — Isten létének kérdésével foglalkozunk és ön enni akar! Ki ! MAGYARSÁG 1922 augusztus 27, vasárnap ÍRÓK És könyek A ViLágilípsdalom AfgeS€6lOfclkÍBt£SS Ezzel a címmel igen érdekes és előreláthatólag népszerűséget szerző könyvsorozatot indított meg a Világirodalom könyvkiadóvállalat. — Háborúk és forradalmak után természetes mozdulata az emberi léleknek, hogy visszafordul a múlt szemléletébe. A nyomasztó jelen alól menekszik a derűsebbnek látott múlt elviselhetőbb klímája alá, a háború veszítése pedig a maga életének jogát és reménységét igyekszik a múltba alapozni. A fáradtság jele, hogy a múltból is eleinte a könnyedebb, mulattató emlékeket elevenítik föl. Nálunk is és a többi háborúviselt nemzeteknél is meg fog jönni a mély, komoly történetírás kurzusa, egyelőre a szenvedélyes röpiratok zajlottak le, most már az emlékiratoknál, monográfiáknál és a háború előtti idők anekdotáinál tartunk. Az anekdotás kötetek sorozata, ha elég rövidesen el fog érkezni a háborús idők anekdota-anyagához is, ugyancsak szenvedélyesebb hangú lesz. Ezek az anekdoták még csupa fölényesen tárgyilagosak, nyugodt humorúak, ahogy a nagyon öreg nagybácsik a jóságos kandalló mellett elanekdotázgatnak a már nem élő kedves kortársakról. Csupa régi, már minden irányban kiengesztelődött emlékű emberek és viszonyok szerepelnek e kötetben, hiszen mi ne volna már régi, ami a háború előtt történt. Az anekdoták tartalom tekintetében persze a legvegyesebbek, némileg tárgy szerint vannak csoportosítva Tudósok, írók, Művészek és Államférfiak anekdotáira. Voltaire, Molière, Richelieu a legrégibbek, éső alig van köztük egy-kettő. A kiválogatás a roppant bő kínálkozó anyagból gondos, történelmileg és,, egyénileg a szereplőkre jellemző, tárgy szerint is irodalmi színvonalat tart szem előtt, javarészt pedig ismeretlen. Forma, stílus tekintetében — ami anekdotáknál anynyira fontos — szintén irodalmi színvonalat tart szem előtt. Az elmondás a tárgyhoz simuló, könnyed, gyakran elegáns. A magyar anekdota-irodalom ilyen gyűjteményeket nem nagy számban termett meg, de oly kitűnő elődökre hivatkozhat, mint Jókai, Mikszáth, Tóth Béla. Ily elődök után is színvonalasnak érezzük ezt a gyűjteményt, mely elsőrendű dicséretet szerez a szerkesztőknek, Lambrecht Kálmánnak és Varró Istvánnak. A munka filológiai leecséhez tartozik a függelékben nyújtott gondos forrásgyűjtemény, mely minden anekdota eredetéről beszámol. A könyvet sok jó egész oldalra terjedő képmelléklet is eleveníti, rendszerint műtörténeti értékű s egyben az anekdotákat is megelevenítő festmények másolatai. B. Jr. (Estei Beatrice.) Farkasfalvi Mankt Elemér dr. regénybe irta II. Endre király harmadik feleségének, a boldognak neve* zett és szentként tisztelt Este Beatrice* nek életét. Gondos tanulmányokat tehe* tett, mert írásának minden részlete apró* lékos lelkiismeretességet árul el. Ez a túlzott gondosság azonban meglehetősen szárazzá, krónikaszóvá teszi a terjedelmes regényt. Fokozza ezt az is, hogy elbeszélő hangja kissé nehézkes, ósdi. A modern írásrobrika már jóideje kiküszöbölt bizonyos sablonokat, melyektől e könyv írója még nem tud szabadulni. Kár, mert sok komoly érték is megmegcsillan e lapokon, az érdekes mese, a színes alakok igyekvő jellemzése, a lelkiismeretes korfestés során. Minden esetre érdemül kell betudni a szerzőnek, hogy ily becsületes komolysággal próbálkozik a mostanában meglehetősen elhanyagolt történeti regénnyel. Ha elbeszélő készségét fokozza, ha hangja megszmosodik, méltó sikere lehet még e téren. A könyv a Légrády-Testvérek kiadásában komoly, jó kiállításban jelent meg. (Dr.) (Pataki József: A magyar színészet története. A németség hatalmas könyvtárt kitevő színészeti irodalmával szemben nincs talán még egy kultúrnemzet, ahol olyan kevesen járnák a legparadoxabb művészet töretlen ugarát, mint éppen nálunk. De akik kutatták, lélekkel tették azt, csak éppen nem volt senki, aki munkájukat folytassa. Pataki József, a Nemzeti Színház tagja most egy kötettel lépett a nagyközönség elé, mely az Országos Színészegyesület tanácsa által hirdetett színészettörténeti pályázaton a Halmos Izorféla első díjat nyerte. Régóta hevert kéziratban és csak a Színművészeti Akadémián tartott magyar szinészettörténeti elő* adásokhoz szolgált vezérfonalul a szerző* nek. Pataki József szerencsés kézzel oldotta meg a feladatot, mely a magyar szinészettörténet »népies elbeszélő for* mában« való megírása volt. Megelevenednek előttünk az úttörők heroikus küz* delmét, beleállítva a kor lehetőség szerint levegősen megrajzolt perspektívájába. A históriai tények szárazságát a könnyed stílus és lelkes intermezzók színesítik. Tizennégy ívnyi terjedelme pedig nagyvonalú vázlatosságot követelt a műtől, ami csak megkönnyíti a laikusoknak a tiszta áttekinthetőséget. A könyv kereteit meghaladó problémákon kívül talán csak egy históriai mozzanat lerögzítése hiányzik Pataki József szinészettörténetéből, nevezetesen annak a magyar szinészettörténetben többé-kevésbé tisztán kibontakozó ívnek a rajza, mely a történelmi tényét meglátásán túl körülbelül Megyeri Károlytól egészen Tóth József és Szigeti József koráig egy nagy szintézisben öleti egységben a színjátszás stílusának fejlődését. Mert az egyes színészettörténeti korszakok stílusa között tagadhatatlanul van folytonosság, ha nem is olyan szigorúan logikus, mint a német színjátszásban. A rendezés szempontjából például már szó sem lehet erről — még ma sem. Mert a dráma színpadra elevenítésének nálunk soha sem volt határozott és gyökeret vert stílusa, nemhogy folytonosság lett volna legalább a stílustalanság egymásutánjában. A színjátszás stílus fejlődésének rajzánál olyasvalamire gondolok en miniature, mint amit Adolf Wint dr. valósított meg Der Schaus Spieler c. könyvében. Eltekintve ettől az egy szemponttól és a magyar színészet még megoldásra váró egyéb problémáitól, melyek túlnőnek nemcsak a könyv keretein, hanem rendeltetésén és közvetlen céljain is; — bátran le lehet szögezni Pataki József munkájáról, hogy tekintetbe véve az elgondolást, olyan írás, amilyet csak örömmel üdvözölhetünk. Németh Antal: Fenti könyvek Pfeifer—Zeidler nemzeti könyvkereskedésében kaphatók. Budapest, Kossuth Lajos-utca 7. (Estétől — hajnalig.) Ferenczi Sári új regénye viseli ezt a címet. Az ismert nevű írónő — kit nemrégiben a Péczelydíjjal tüntetett ki az Akadémia — Jósika Miklóst, első művészi regényírónkat választotta új regénye hőséül. Erdély a nagynevű fiának ugyancsak mozgalmas életéből első komoly szerelmének idejét ragadta ki. Azt a heves, ifjúi szenvedélyét festi meg élénk, érdekes színekkel, amely Kállay Erzsébethez, első feleségéhez fűzte a regényes sorsú regényírót. Az utolsó napóleoni harcok izzó világában játszódik le a finom vonalba foglalt igaz mese. Az írónő éles szemmel, könnyed tollal állítja be lelkiismeretesen tanulmányozott alakjait s mindvégig lebilincseli az olvasót finom hangjával, elbeszélő készségével, az akkori bécsi élet ügyes visszatükröztetésével. A rokonszenves írást ízléses köntösben a Pantheon-vállalat adta ki. (K.) Kímélni akarja lábát? Hordjon Palma sarkot !