Magyarság, 1922. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

2 A pulttá surd A Breingufi miniszter Baegcáfolta Bernstein vodjait Az interparlamentáris unió tegnapi ülésén elhangzott támadásra vonatkozóan Rakovszky Iván belügyminiszter hírlapi nyilatkozatban kijelentette, hogy Berntelein szocialista vezér teljesen helytelen adatokra támaszkodott beszédében. Az internálási táborokban mindössze 140—200 olyan egyén van, aki az állam közbiztonsága ellen intézett cselekményeivel magára vonta a ügyeimet, a többi internáit közveszélyes munkakerülő, árdrágító és más hasonló ártalmas elem, de számuk még így sem jár közel ahhoz, amit Bernstein említett, hogy több szeren lennének, mert az összes internáltak nincsenek ezren sem. minisztertanács Az interparlamentáris unió Budapestre érkező külföldi tagjainak pénteken végbemenő fogadtatására való tekintettel a kormány tagjai csütörtökön este tartották meg a rendes heti minisztertanácsot. A minisztertanács, hír szerint, a főispáni karban történő változások kérdésével, továbbá az adójavaslatok módosításaival foglalkozott s megvitatta a kormányzó által kezdeményezett nyomorenyhítő akcióval kapcsolatos intézkedéseket is. Apponyi az interpskanseniarisnio feladatairól Az interparlamentáris konferencián résztvett delegátusok tiszteletére Bécs városa tegnap bankettet adott, amelyen Apponyi Albert gróf a betegen fekvő Weardesle lordról, az unió tiszteletbeli elnökéről emlékezve, hosszabb felköszöntőt mondott. K kifejtette Apponyi, hogy az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiságnak, amelyet a nemzeti képviselők hoztak magukkal az internacionális szellemmel. A hazaszeretet legmagasabb koncepciója azt kívánja, hogy mindenkinek a hazája magas erkölcsi színvonalon járjon és egyúttal példát adjon az emberiség nagy eszméinek megvalósításáért folyó munkában. Ez a szintézis könnyűnek látszott a háború előtt, de a háború egy időre lehetetlenné tette, a béke által teremtett állapotok pedig rendkívül megnehezítették újjászületését. Ezután a lefegyverzés kérdéséről szólva, helyeselte a konferencián mondottakat, hogy a lefegyverzésnek kettősnek kell lennie: anyaginak és erkölcsinek. Az interparlamentáris unió speciális feladata az erkölcsi lefegyverzés. A bécsi kongresszuson ezt nem érte el még az unió, de nagyot haladt feléje. A konferencia legfőbb eredményét abban látja, hogy a delegátusok leplezetlenül az igazságot mondhatták el és ez nem idézett elő robbanást. Az interparlamentáris unió tagjaira vár a feladat, hogy előmozdítsák hazájukban a szellemi leszerelést. Az ilyen irányú működést az egyes államoknak kell lehetővé tenni. Kell, hogy olyan állapotok teremtessenek, amelyek mellett a legyőzött népek anyagilag is megélhetnek, szellemileg pedig megnyugváshoz jutnak. Az interparlamentáris uniónak akkor, amikor a lelki ellansúly teljességéhez eljut, a nemzetek szövetségének népházává kell válnia. Ezt a fejlődést látja maga előtt Weardesle lord, az unió tiszteletbeli elnöke is. Pártértekezlet A nemzeti polgári párt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a drágaság letörésére foganatosított intézkedéseket, a Devizaközpont felállításával és az adójavaslatokkal foglalkozott. Az értekezlet az adójavaslatok kérdésében kimondotta, hogy a párt az egyenlő teherviselés álláspontját foglalja el. A nemzeti összetartás társaskörének értekezlete A nemzeti összetartás társasköre a nyári szünet után csütörtökön este tartotta első értekezletét Zichy János gróf elnöklésével. Az értekezlet elhatározta, hogy a jövőben élénkebb tevékenységet fejt ki, miért is öt szakosztályt szervezett és pedig politikai, külügyi, közgazdasági, közigazgatási és jogi szakosztályt. Esett az eső Írta: Szentgyörgyi Ferenc (Utánnyomás tilos) Délután még szikrázott a napfény, a hegyorom szikláira, mint az olvasztott arany, zuhogott, csurgott az izzó napsugár. Egyszerre keleten elborult az ég. Előbb szürke, majd dühös, fekete felhőrongyok gomolyogtak elő és a hirtelen támadt hűvös szél távoli zengés hangjait sodorta felénk. — Menjünk, ifjur, — szólalt meg mögöttem az erdőkerülő. — Vihar lesz. Sietve vágtunk le a hegyi utakon. A távolból mind sűrűbben hömpölyögtek a zengő, zugó hanghullámok és a katlanban, a sziklás hegyfalak ijesztő dübörgéssel verték vissza. Fölöttünk már fekete volt a boltozat, a komor, terhes felhők, mintha ránk akartak volna szakadni. — Ifiur, — szólalt meg újra az öreg, — én azt tanácsolom, vágjunk itt neki az erdőnek. Öt perc alatt ott leszünk a kunyhómban. Ott kivárhatjuk a végét. Ha éppen muszáj, reggelig is maradhatunk. Ennivaló is akad, meg fekvőhely is . . . Két személyre. — Jól van, Bokor, — feleltem. — Menjünk. Nem akarok bőrig ázni. Az erdőnél Bokor elém került. — Az iftur nem ismeri erre a járást. Majd a »tilos« után megyünk. Amerre a vadorzók járnak. Az a legrövidebb. Ormótlan, nehéz csizmájában lomhán dobogott előttem Bokor. Vaskos, súlyos lépései alatt ropogtak, recsegtek a korhadt ágak és ijedten lapultak meg a fák földrehullott fáradt levelei. Bokor törtetett, csörtetett a sötétlő erdőben, fennt, az erdő fölött fújt, dudált a szél, vinnyogó madarak riadtan menekültek, csapongtak a hajlongó lombok közé és a tompa zengés már ott zúgott közelünkben. Amikor beléptünk az erdészkunyhóba, hátunk mögött már fekete volt az erdő. Mintha hirtelen, egyszerre ránkszakadt volna a legsötétebb,éjszaka. És ebbe a nagy, végtelen éjszakába, a szakadatlan tompa, dübörgő dörgésbe egyszerre élesen, hasítva csattant bele egy rémületes hang, tűz villant fel, gyilkosvörös sugár, fehér fény a szobában, majd újra hömpölygött, zúgott a végtelen dübörgés, gyáván remegett, reszketett a föld, a levegő, a ház és az ember. Aztán kettéhasadt az ég, a fekete felhők kifordították beleiket és zuhogott, ömlött a víz ... Az asztal mellett ültünk. A kemencébe vetett száraz rőzse szikrázó piros lángja vékony fénysávval világította be a szobát. Bokor a pipáját gyömöszölte. Hallgattunk. Kint zengett, dörgött az ég,isattogtak a villámszikrák és csobogott az eső. — Hány éve lakik már itt, Bokor ? — kérdeztem, mert már fárasztott a hallgatás. Bokor nem válaszolt mindjárt. Perceket várt, mintha alaposan meg akarta volna gondolni mindazt, amit mondani fog, csak azután bökte ki : — Először vilencvenben laktam itt két esztendeig, aztán visszagyűrtem. Annak most már tiz éve. — Mikor jött vissza? — Kilencszázban. Ősszel. — Hát közben, tiz esztendeig hol volt, Bokor? — faggattam az öreget. Kint újra fölcsattant az éles, gyilkos fény, nyomában pedig hömpölygött a tompa dübörgés. Aztán csend lett, csak az eső csobogott, csurgott, paskolta a földet. És ekkor megszólalt Bokor : — Tíz esztendeig — mondotta — a Csillagbörtönben voltam. Szegeden. A vadászpuskám akaratlanul is megcsörrent a térdeim között. Bokor ekkor megmozdult. Felállott, odament a kemence pirosló, nyitott szája elé. Leguggolt és parazsat piszkált a szurtyogó pipájába. Én sápadtan, mozdulatlanul ültem a helyemen és úgy éreztem, hogy a szívem a torkomban zakatol. Bokor újra visszajött. Leült. Hallgattunk. És kint esett az eső. Aztán megszólalt Bokor. Nyugodtan, csendesen beszélt. Olyan " alázatos, görnyedt volt a hangja, mint amikor régi "cseléd beszél a gazdája fiával. — Az úgy volt, ifiúr, — mondotta, — hogy nekem sohasem kellettek olyan magamfajta lányok. Városi lányt kívántam én már akkor is, amikor felcseperedtem. Olyan cifra, finom lányt, akinek fehér az arca, meg a keze. Mint a fatyolat. Amikor aztán magam embere ettem, azt mondtam, na András, hát most már lehet. Van mit aprítani a tejbe, most már jöhet a városi lány. Fehér maradhat a keze nálam, nem kell dolgoznia. Lesz, aki elvégzi helyette, ha ingyen nem, hát jó pénzért. Bokor hallgatott egy kis ideig, azután így folytatta: — Ez kilencszázban történt, ifiúr. A városból hoztam magammal, pedig nem akarta sem az anyám, sem az apám. De hát, én akartam. Szép volt, fiatal volt, mint azokon az anzixkártyákon a nőszemélyek, amiket a katonaságtól küldtem neki. Ruhája az volt, ami rajta volt. Meg egy kis batyuja. Semmi más. — Nagyon szerettem, ifiút, úgy még nem szerettem soha senkit. Sem azelőtt, sem azután. Csak úgy paraszti módra szerettem, de aztán úgy nagyon ... Bokor újra hallgatott. Kint egyre zuhogott, csattogott az eső. — Akkor, amikor az történt, a faluban voltam. Az uraság rendelt be, a favágók miatt, úgy volt, hogy csak másnap reggel kerülök haza. De ha estére végeztünk. Elköszöntem az uraságtól. A falu végén volt a kocsma No, gondoltam magamban, megiszo három decit, könnyebb lesz az hazáig. A söntésben ültem le, a hossi asztalnál, ahol már ültek vagy négyes olyan magamvágásu emberek a Bükkös erdőből. Már nagyon pirosak voltak Sokat ittak. Amikor leülök köztbük látom, hogy az egyik a könyökévé meglöki amásikat. Aztán összeröffennek. Kérem a három decit, aztán csak úgy belebámulok a levegőbe. Egyszer csak azt mondja az egyik : — Hát te mér nem megy haza, András? — Megyek én, — mondom, — miért ne mennék. — Hát csak siess, még ott találod a gazdatisztet. Bokor megint szünetet tartott. Aztán a fejével bólintott. .. — Ott találtam. — mondotta. — Össze voltak bújva. A vadászpuskám az amelyik most az ifiúrnál van, a volt nálam. Agyonlőném mind a kettőt Nem vártak rám. Azt hitték, hogy csak reggel gyűvök haza. Nem akasztottak ks érte. Tíz esztendőt adtak. Azt mondták, hogy nem tudtam, mit csinálok Hogy nem voltam az eszemnél. Hogy részeg voltam . . . Hogy a borti voltam részeg .. . Elhallgatott. A kemencéhez ment egy nyaláb rozsét dobott a szunnyadó parázsra. Kint dörgött, zengett, dübörgött az ég, vakító fény csattogott mintha tüzes ostort suhogtattak volna meg a bűnös emberek fölött. A zuhogó csobogó víztől pedig szinte gőzölget a föld. Bokor az ablakhoz ment. A vakitó fény után fekete éjszaka lett kint. Ebbe a végtelen sötétségbe, ebbe a nagy, fekete éjszakába nézett bele Bokor András. És azt mondta: — Akkor is így esett az eső.. . " MAGYARSÁG 1922 szeptember 1, péntek Belépés a magyar politikába — A Magyarság tudósítójától — Kezdetben at történt, hogy a magyar-országi szociáldemokrata párt megtagadta az Interparlamentáris Unió bécsi értekezletén a magyar csoportban való képviseltetését, jelzéséül és mintegy bizonyságául annak, hogy a szociáldemokrata párt kibékíthetetlen ellentétben áll a Magyarországon uralkodó rendszerrel. Vannak mások is, a szocialistáknál súlyosabb politikai tényezők, akik szintén nehéz elvi harcokat vívnak ezzel a rendszerrel szemben, — példa okáért maga Apponyi is, — de a hazafias érzés és a nemzeti gondolat közössége erősebb bennük a pártos gyűlöletnél és az osztályévieknél s az ellentétek ellenére mégis megjelentek Bécsben, hogy demonstrációjukkal hirdessék kifelé minden magyar egységét. A Második lépés a Károlyi—Jászt—Linder társaság memoranduma volt. Ezt a bombát azért dobták be, hogy levegőbe röpítsék vele a magyar küldöttség nemzetközi hitelének pozícióját s elejét vegyék ama harcok esetleges sikerének, amelyeket a magyar csoport képviselői a megszállott területek nemzeti kisebbségeinek létéért vivtak. A harmadik lépés volt Bernstein szocialista vezér beugratása, akit különben, azt hiszszük, nem is nagyon kellett ugratni. Bernstein úr nagyon szívesen állott a hazaárulók emigrációjának rendelkezésére, ő csinált propagandát a magyar csoport vendéghivása visszautasításának s végül nem átallta egy rossz'és hazug' ügy érdekében síkraszállani az elvtársak körében szerzett tudományos és politikai tekintélyével. Sajnos, még csak azt sem állíthatjuk Bernstein úrról, hogy jóhiszemű megtévesztés áldozata. Mert ha jóhiszemű, akkor nemcsak nem zárkózik el a magyar csoport meghívása elől, hanem két kézzel kap utána s siet felhasználni ezt a ritka alkalmat egy politikai tanulmányaira, amely abba a helyzetbe hozta volna a német-zsidó szocialista apostolt, hogy Magyarország viszonyai felől saját benyomásai és élményei alapján mondjon ítéletet. De ő — úgy látszik — nem is akarta felvilágosíttatni magát, s esze ágában se volt föllebbezni roszszul informált lelkiismerete ellen a jobban informáló valósághoz. Nekünk Bernstein viselkedése nem okozott meglepetést. A bernsteinek akárhol vannak a nagyvilágban s legyenek anyakönyvelve Németországban, Spanyolországban vagy Magyarországon, mindenütt bernsteinül gondolkoznak és éreznek. Ez az ő természetük, életelvük, létalapjuk. Ámde volna egy szavunk a magyarországi liberális és radikális bersteinokhoz, akik most a mafelháborodás hangján sietnek Apponyit támogatni és magasztalni, amiért megvédte Magyarország igazságát. Az ember igazán nem tudja, nevessen vagy bosszankodjék ezen a képmutatáson. Kik az okai annak, hogy a külföldi bernsteinok így mernek nyilatkozni s habozás nélkül elfogadni minden hazugságot, amelyet a magyarországi bernsteinek költöttek és forgalomba hoztak ? Mi jogon tiltakoznak most Bernstein vádjai ellen, holott valamennyi bernstein az ő hírszolgáltatásuk alapján merészel ma is napról-napra súlyos sértéseket és inzultusokat vágni a magyar nemzeti közvélemény arcába ? És vájjon léphetett volna egyáltalán a közvádlói tribünre ez a fő bernstein, ha magyarországi elvrokonai évek óta nem tették volna naprólnapra ugyanazt, ha apró-cseprő kihágások kavicsaiból nem dagasztanak óriási lavinát, ha nem iparkodtak volna jobb ügyhöz méltó buzgalommal elefántot csinálni a bolhából ? 71 német kormány tiltakozása a magyarországi német monarkisták támogatása ellen Berlini jelentés szerint a budapesti német ügyvivő élőszóval közölte a magyar kormánnyal a német birodalmi kormány jegyzékét, melyben a német kormány panaszt emel amiatt, hogy a németországi antirepublikánus elemek Magyarországon bizonyos körökkel összeköttetést tartanak fenn és ezeknél élénk megértésre és támogatásra talál. A német ügyvivő arra is utal, hogy Erzberger gyilkosai Magyarországon elrejtőzhettek. Németország reméli, — hangoztatta az ügyvivő, — hogy a magyar kormány barátságos intézkedéseket, tesz abban az irányban, hogy ilyen dolgok máskor ne ismétlődhessenek meg. A német kormány tisztában van azzal, hogy milyen törekvések a magyar kormánynál nem találtak támogatásra, azonban bizonyos nem hivatalos körök működése németországi antirepublikánus mozgalommal kapcsolatban van. A német hiradalmi kormány kéri ezért a magyar kormányt, hasson oda, hogy a német antrepublikánus mozgalom képviselői Magyarországon ne találjanak támogatásra. A német kormánynak erről a lépésére szóló hírt hivatalosan még nem érési tették meg. Amennyiben azonban megtörtént, remélhetőleg meg fogja kapni német kormány magyar részről azt a választ, amelyet az ilyen példátlanul tolakodó fellépés megérdemel. Akármennyire rokonszenvez a mostani német szociálist és köztársasági kormányzat a bécsi magya szökevényekkel és azoknak budapest segítőtársaival, mégis megengedhetetlen hogy együttérzésének ilyen feltűnő és szokatlan formában adjon kifejezést. A néme kormány tiltakozását ugyanabból a bécs központból inszcenálták, ahonnan, Bernsteint informálták, amellyel egyetértésben a Magyarországon tartózkodó szociáldemokraták dolgoznak és ha a néme kormány csakugyan annyira elragadtati magát, hogy hivatalosan egy nemzetellenes kisebbség szolgálatába szegődött akkor ki kell oktatni arra, hogy túllépi, a nemzetközi érintkezésben megszabó határt. Semmiféle külföldi kormánynál semmi köze ahhoz, hogy Magyarországon »bizonyos körökkel« kik és milyen összeköttetést tartanak fenn.