Magyarság, 1922. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

2 A Kormány ragaszkodik a földrormtörvény végrenajtásához Lénzyegesen emelik a kiviteli illetékeket Összehívják a drágaság! bizottságot - A politika hírei — A Magyarság tudósítójától — A vármegyei gazdasági egyesületek szombaton délelőtt országos értekezletet tartottak, hogy a földreformtörvény végrehajtásának során nyert gyakorlati tapasztalatok megbeszélésével az ország érdekeinek megfelelő útra tereljék a törvény végrehajtását. A felszólalások során különösen két fontosabb kívánság jutott kifejezésre. Az egyiket Buday Barna, az értekezlet előadója tolmácsolta, azt kívánva, hogy a sok törpebirtok helyett önálló és haladásra képes kisbirtokok alakítására törekedjenek. A másik kívánságnak Marta Árpád adott hangot, erélyes védelmet követelve a középbirtoknak. A felszólalásokra a földmivelésügyi miniszter képviseletében megjelent Schandl Károly államtitkár válaszolt s kijelentette, hogy a kormány nem hajlandó a földreform-törvény revíziójára s ezzel a törvénnyel áll, vagy bukik. A kormány nem hajlandó a fóreform-tövény revíziójára Az értekezleten, amelyen Keglevich Gábor gróf elnökölt, a földmivelésügyi minisztert Schandl Károly államtitkár, a pénzügyminisztert Venczely Béla és Rauscher Gyula, miniszteri tanácsos, az Országos Földbirtokrendező Bíróságot pedig Mattyasovszky Miklós miniszteri tanácsos képviselte. Beglevich Gábor gróf elnöki megnyitójában a földreformtörvény nagy horderejéről szólott s hangsúlyozta, hogy a termelő területeknek hozzáértő kezekbe kell kerülniük, mert ellenkező esetben a drágaság még jobban fokozódni fog. Előrelátható, hogy a törvény végrehajtása nem szül általános megelégedést, a végrehajtás elől azonban elzárkózni nem lehet és nem szabad. Buday Barna, az értekezlet előadója ismertette ezután az értekezlet célját. Az értekezlet a gyakorlati tapasztalatok megbeszélésével támogatni kívánja a végrehajtó tényezők munkáját. Véleménye szerint a sok törpebirtok helyett önálló és haladásra képes kisbirtokok kialakítására kell törekedni. Ezután az egyes vármegyei gazdasági egyesületek előadói szólaltak fel. Buszka István (Jász-Nagykun-Szolnok megye) azt fejtegette, hogy a földreformot bérletekkel nem lehet megoldani, mert a földnélkülieknek legfőbb vágya az, hogy tulajdonosokká legyenek. Kégl János (Pest megye) a pénzügyi helyzetet nem látja annyira rendezettnek, hogy a reformot hiteloperáció nélkül meg lehetne oldani. Miklós Ödön (Hevesmegye) a gazdasági és pénzügyi viszonyok miatt mérsékletet ajánl az egész vonalon. Kiár András (Szabolcs megye) Szabolcs megye különleges helyzetének figyelembevételét kéri, hogy a dohány és a kapás növények termelése ne szenvedjen kárt. Dóri Frigyes (Tolna megye) azt fejtegette, hogy amennyiben az általános adózásnál elfogadják a búzavalutát, akkor a földreform végrehajtásánál is szintén fizető eszköz lehetne a búzavaluta. Glaschatern, Ernő (Vas megye) és Czikvándy Ernő (Veszprém megye) után Vásáry József (Debrecen) szólalt fel. Azt fejtegette, hogy a parcellázott birtokokon a termelés kétharmadrészre redukálódott. Többtermelést parcellázással szerinte nem lehet elérni. Keglovics János (Zalamegye) a gazdatisztek, gazdasági alkalmazottak és cselédek , létérdekének megvédését kérte. Matta Árpád (Fejérmegye) mint az Országos Földbirtokrendező Bíróság egyik tagja is rámutatott arra, hogy a végrehajtás szembekerült a földreform eredeti céljával, ami az volt, hogy azoknak a birtokai kerüljenek felosztás alá, akik ezeket papírbakancsok szállításából a háború alatt szerezték. Ezzel szemben mindenféle háborús szerzeményű birtokot felosztásra ítélnek. Ezen novelláris után változtatni kell. Végül a középbirtokok védelmének szükségét hangsúlyozta s kérte, hogy a kormány hasson oda, hogy a törvényt valamilyen módon reformálják. . . Ezután Schandl Károly földművelésügyi államtitkár szólalt fel. Kijelentette, hogy a kormány nem hajlandó a mai viszonyok között a törvény revíziójába belemenni. Lehet talán kifogásokat emelni a törvény ellen, de nem szabad elfelejteni, hogy nem élünk normális időket. A kormány helyesen fogja fel a nemzeti érdekeket és ragaszkodik a törvény végrehajtásához. Ezzel a törvénnyel áll vagy bukik, de ha bukik, akkor nem ilyen mérsékelt reform következik. Mindenki beláthatja, hogy egy ilyen országos reformot nem lehet minden irányban megnyugtatóig végrehajtani. A kormány foglalkozik a búzakötvények alakjában való megoldással is. A búzakötvényeket nem lehet azonban a reform generális tengelyévé tenni. Itt csak az lehet a cél, hogy azok a gazdasági áldozatok, amelyekkel a reform végrehajtása jár, minél kisebbek legyenek. Védelmére kelt a földbérló szövetkezeteknek s beszéde végén kijelentette, hogy a földmivelésügyi kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a földreform végrehajtása ne legyen egyoldalú. A föld az ország közkincse, amit nem lehet azoknál hagyni, akik azt elherdálják. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy a kisembereket rászoktatja a föld jobb megmivelésére. Tarányi Ferenc, Kukta Béni és Szigeti Pál rövidebb felszólalása után az értekezlet Keglevich Gábor gróf elnök zárószavaival ért véget. tanács elfogadta azt az előterjesztést, hogy a kiviteli illetékeket 30 százalékról 50 százalékra emeljék fel. Ennek következtében minden külföldre szállítandó cikk vételára 50 százalékkal megdrágul, s miután így a kivitel nem lesz olyan jövedelmező üzlet, mint eddig volt, a belső árak lejebb szállnak. Javasolta továbbá a miniszter előterjesztésében azt is, hogy az élőállatok kiviteli illetékeinek többletéből származó bevételt fordítsák az olcsóbb húsellátásra. E javaslathoz a földmivelésügyi miniszter is hozzájárult. Végül elfogadta a minisztertanács a közélelmezési miniszternek az élelmiszerek kivitelének megszorítására vonatkozó javaslatát is. Itt említjük meg, hogy a drágaság kérdésében kiküldött parlamenti különbizottság jövő hét elején összeül s megvitatja a drágaság leépítésére tervezett kormányintézkedéseket. I Mindenki könnybe lábadt szemmel hallgatta a kisfiú emberfeletti és ezzel együtt elgépiesedett produktumát. Mert, amit mondott a kisfiú, azt mind gépiesen mondta. Csak egy ember állt ott rémületében kővé dermedve. Az anya. A tanácsos úr lüktető halántékkal csak az anyára figyel... Ha az anya megkerül az új emberben, akkor semmi baj... És megkerült.. Az anya szeme az első pillanatokban úgy meredt rá a saját fiára, mintha nem ismerné ... Mintha valami idegen gyermek állna ott, akit eddig nem is látott... Egy új ember! Nem a fia, ha még úgy őérte hazudik is, nem a fia, mert hazudik... És az asszony felsikolt: — Károly !... Egy szót se többet. Nem igaz, nem igaz, nem igaz ... Tanácsos úr, ezt nem bírom el. Ne tegyük tönkre a fiamat!... Küldje ki! .Azonnal megmondok mindent, csak a fiam ne hazudjon ... Ne tegyük tönkre. . És az asszony maga tuszkolta ki az új embert, a fiát, hogy ne hazudjék és el ne veszítse énjét a hazugságban. Mikor visszafordult, a tanácsos úr jóságos, szolid mosolya sugárzott feléje. — Megértettük egymást, asszonyom. Nekem éppúgy fájt az ön hazugsága, amelynek igazságáról meg volt győződve, mint a fiáé önnek. Megtaláltuk egymást. Az ügyet aztán egy perc alatt intézték el, mert el lehetett intézni örök emberi törvények szerint. A tanácsos úr nyugodtan megfedhette az anyát, amiért ennivalót lopott a kisfiának. .Régi és emberi eset. Azt az előbbi valakit, akit nem tudott »felismerni«, nem ítélhette volna meg. Kint a kisfiú duzzogva fogadta anyját s az anyja ettől a naptól kezdve riadtan figyeltefiát, az uj embert,"*;'' ~ MAGYARSÁG 1922 október 1. vasárnap A pénzügyminiszter szerint nem lesz szükség további bafikkus-inflációra Az államjegyek kibocsátását ellenőrző parlamenti bizottság szombaton ülést tartott, amelyen Kállay Tibor pénzügyminiszter és Kopovics Sándor, a jegybank igazgatója is részt vett és felszólalt. A pénzügyminiszter felszólalása során, értesülésünk szerint, kijelentette, hogy az állam bevételei az adóreformok folytán úgy alakulnak, hogy további inflációra nem lesz szükség, aminek következtében stabilizálódni fog a korona s megállítható lesz a drágaság egyre dagadó folyamata. Különben is úgy látja a helyzetet, hogy a korona mostani árszintjén máris stabilizálódott s újabb esésétől nem kell tartani. A nap-nap után emelkedő általános drágulást nem tartja indokoltnak s azt hiszi, hogy a leépítésére tervezett kormányintézkedések eredménnyel fognak járni. A karmonia Smién illetékei emelésével hüzd a drágaság ellen Mai számunkban megírtuk, hogy a pénteken este megtartott minisztertanácson Térfi Béla közélelmezési miniszter előterjesztést tett a drágulási folyamat leépítésére. A miniszter ma hírlapírók előtt hosszabb nyilatkozatot tett ebben a kérdésben s kijelentette, hogy a miniszter. Összeférthetellenségi bejelentést tesznek Lainferenc ellen A kormánypárt minapi értekezletén Ulain Ferenc azt mondotta, hogy őt a kerülete nem mint Ulain Ferencet, hanem, mint Szabó István földmivelésügyi miniszter bizalmasát választotta meg s ezért, ha szembekerülne Szabó miniszterrel, vagy nem osztaná felfogását, vagy ha Szabó miniszter megvonná tőle a bizalmát, akkor ő mandátumáról azonnal lemond. Ellenzéki körökben ezzel a rendkívül szokatlan kijelentéssel kapcsolatban az a felfogás alakult ki, hogy Diain szembekerült az összeférhetetlenségi törvénnyel, amelynek értelmében képviselő sem a kormánytól, sem a kormány valamelyik tagjától nem lehet ennyire függő helyzetben. Értesülésünk szerint ellenzéki oldalról összeférhetetlenségi bejelentést tesznek Diain ellen. isidlh mulatságos nyilai ala a Felvidék antaine Prága, szept. 30 (A Magyarság tudósítójától) Masaryk köztársasági elnök ma kihallgatáson fogadta a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztőjét, Flachbart Ernő dr.-t, ahol előtt politikai nyilatkozatot tett A köstersasági elnök a következőket mondotta: — Nem akarok ölébe vágni a miniszterelnök úr nyilatkozatának, amelyet a parlamentben fog megtenni, s csak annyit mondhatok, hogy sajnálattal látom, hogy a kisebbségek valótlan állításokkal agitálnak a külföldön. Mi teljes lojalitást várunk a kisebbségektől, amelyek természetesen ellenzékben maradhatnak, de nem fogadhatjuk el azt, hogy a kisebbségek a külföld útján akarjanak az államra pressziót gyakorolni. Hiszen szabad államban élünk (!) és a sajtó útján, valamint a parlamentben is elmondhatják panaszaikat. A magyar iskoláztatás ügyéről Masaryk a következően nyilatkozott: — Minden kisebbségnek kultúrszükségleteire tekintettel leszünk és elő is fogjuk mozdítani azokat. A magyaroknak arra az óhajára, hogy egyetemet kapjanak, az a válaszom, hogy Németországban minden kétmillió emberre jut egy-egy egyetem, de ezt nem szabad szabályként vennünk. Ha a történelmi tényekből indulunk ki, a Felvidéknek régente nem volt egyeteme és csak újabban kapta meg a pozsonyi egyetemet. Minden bizonnyal felvetődik az a kérdés, hogy miképp volna lehető az, hogy a magyar ifjak egyetemi tanulmányokat folytassanak és ezt a kérdést meg is kell oldanunk. Itt is a lojalitás kell azonban, hogy vezető elv legyen. Az autonómia kérdését illetőleg a köztársasági elnök ezeket mondotta: — A Felvidék és a Ratánföld autonómiájának kérdését külön kell egymástól választanunk. A Rutánföld más mint a Felvidék, mert a Felvidék autonómiája a békeszerződésben biztosítva van. Ennek az autonómiának előfeltétele azonban, hogy az írni-olvasni nem tudó nép megérjen az autonómiára. Nem akarok rekriminációkba bocsátkozni, de a Rutánföldön és a Felvidéken igen sok iskolát kell még felállítanunk. Végre kell hajtanunk azután a földbirtokreformot is, mert nem szabad a rutén népet meghagyni mai helyzetében. Egészen más azonban a Felvidék autonómiájának kérdése. A kormány előkészítette már a megyék szövetségét és ezáltal kisebb parlamentek fognak alakulni (!) A Felvidék számára ugyanis egy szélesebb körű parlament nem jelentene annyit, mint a megyék szövetsége. (!) — A Csehország és Magyarország közti jó viszonyt — folytatta tovább Masaryk — feltétlenül kívánatosnak "tartom, de Magyarországnak kell ezen a téren megtennie a kezdeményező lépéseket. A cseh kormány e lépésekkel szemben semmiféle ellentétes érzelemmel nem viseltetnék. Aki magyarul beszélt Kemal basával Látogatás Beszédes László szobrászművésznél — A Magyarság tudósítójától — A Százados-úti művésztelep egyik villájában van Beszédes László szobrászművész műterme. Fölkerestük a művészt, akiről hallottuk, hogy hosszabb időt töltött Törökországban, bejárta egész Kisázsiát, ahol megismerkedett a mai török vezetőemberekkel és a diadalmas Kermai basával. Beszédes László örömmel kezd beszélni törökországi emlékeiről. Nagybátyja Kisázsiában élt és ő már diákkorában lejárt a törökök közé. Később szobrász élmények után kutatott és a háború előtt három ízben tartózkodott Brussza vidékén. — Lelkemmel állítom, — mondja, — hogy a török nép nagyon rokonszenvez velünk, magyarokkal. A legutolsó éjjeliőr is így üdvözli a magyar embert: Testvérek vagyunk! — Sok magyar él ma is Kisázsiában. A szabadságharc emigránsainak leszármazottai. Ezek természetesen ma már törökök és a török szabadságharc katonái. A török seregben harcolt sok magyar tiszt is, akik annak idején mint oktatók és kiképzők telepedtek le Kisázsiában, így hát a török hadsereg tisztjei közül ma is többen beszélnek még magyarul. Tűi magyarul Kemal basa is, aki egy ideig Budapesten tanult a Keleti Akadémián. — Meséljen Komáiról! — fordulok hozzá, mikor megállott egy percre és elgondolkozott. — Komál basa modern török. Európai műveltségű ember. Határozottan állíthatom róla, hogy nagyon meleg rokonszenvet érez a magyarok iránt. — Pórában ismerkedtem meg vele közvetlenül a háború előtt, Szedatin bej, Szelim bej és Hikmet bej társaságában. Egy estét töltöttünk egy kávéházban. Fiatal hadnagy volt akkor Kemal basa és ha talán a világtörténelmi hivatást nem is lehetett látni rajta, mégis már akkor kivált a tiszttársai közül és mindenki nagy tisztelettel vette körül . . . — Előkelő modora, rendkívül óvatos, de azért derűs kedélyű katonának ismertem meg. Bámulatosan gyors gondolkodása föltűnt nekem. Nem volt ellensége a konzervatív iránynak, de azért az ujjkor embere volt, a tetterős új török generáció energiája lobogott benne. — Minek tulajdonítja a török győzelmét, — kérdezzük a művésztől. — Brusszában láttam legjobban, —meséli Beszédes László, — hogy milyen fanatikus nép a török. Ismerem jól őket és, gyakran keresnek föl ma is a Budapestem megforduló török tisztek. Tőlük kapot hireket . . . — Tudom, hogy elkeseredett gyűlölet él minden török szivében a nyugati gyarmatosító nemzetek iránt, amelyek kizsákmányolták, vagyonukból, természeti kincseikből kiforgatták őket. A maroknyi törökségben azonban nagy energiát szunnyadnak és a papjaik fölébresztették bennük a tüzet: végigjárták a falvakat, föllázították a népet, Allah tiszteletére és minden vagyonuk, életük odaadására szólították az igazhitű muzulmánokat. Ezzel a fanatizmussal győztek . Mindenüket odaadták a hadseregnek. A hadtápvonalakba nem férfiak, hanem gyermekek és asszonyok álltak. Ha valakinek két pár cipője volt, az egyiket odaadta a társának. Akinek nem jutott cipő, az mezítláb harcolt. Kemal és vezérkara nem dőzsölt, nem autózott. A tisztek együtt szenvedtek a legénységgel. Szívós kitartással és becsületességgel szervezték meg a háborút és azzal a fanatikus hittel, hogy nem üldözik le a török félhold. Ezer győztek. A hazájukat védték. Elhallgat a mester, belefáradva a lelkes mondatokba. Aztán a szobrait mutogatja. Egy szakállas kardfaj, egy konstantinápolyi török lány korsóval, egy brüsszei nő, egy török pap könyvvel, egy török asszony a kútnál egy háromszolgáló kancséval a hátán. . . — Öt világrészt bejártam, — szól most Beszédes László, — de azt mondom, hogy a legintelligensebb ember a földön a magyar paraszt. . . Ott áll előttünk a mester alkotása: Toldi Miklós dacos magyar alakja, a két kezében egy-egy farkaskölyök. Mint komor bikáé, olyan a tekintete. És egy pillanatra úgy érzem, hogy ez a magyar paraszt szimbolikus kifejezője lehet a művész kisázsiai élményeinek, Kemal basának, a győztes turáni energiának. SZABADALMAT magszeras, értikazlt minden államban- Áron is MolnÁr,szub, iroda- KzKá-UaúU.