Magyarság, 1922. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
2 ■ rendelkezik, aint Oláhország, neki k is gabona, állat és egyéb nyersterménye keresi a világpiacot, ha már a közvetlen szomszédban fogyasztót nem találhat. De nemhogy a kiadóval híd és az új vasútvonal elkészültére volna remény, hanem két nap múlva már megkezdődik a vámháború Oláhországgal. Teljes gazdasági és politikai bekerítés fenyegeti a hirtelen nagyranőtt balkáni hatalmasságot, hiába volt a sok történelem- és statisztikahamisítás, hiába vitte keresztül Pasics legtöbb követelését a párisi tárgyalásokon, Szerbia éppen olyan elszigetelten van megint, mint volt a világháború előtt. Sőt még nagyobban. Akkor legalább egynyelvű, egyfaju és egyvallású nép lakta, ma a számszerűleg kisebbségben lévő kisebb kulturális szerb elem uralkodik zsarnoki önkénnyel a katolikus horvátok, katolikus és mohamedán bosnyákok, a halálos ellenséggé lett bolgárok, magyarok és németek milliói felett. A régi gazdasági elszigeteltségből gyilkos politikai fojtogatás lett, melynek polypkarjaiból hiába keres menekülést a szerb diplomácia. A napokban alkalmam volt hoszszabb eszmecserét folytatni egy horvát vezető politikussal. Kereken kijelentette, hogy Horvátország egységesebb, mint valaha, a horvát pártok Radics vezérlete alatt, a parasztpárt éppúgy, mint a Stracsevicsiánusok, vagy frank jobbpártja, egyesültek a horvát blokkban és nem lehet olyan központi szerb kormány, amellyel valaha szóba álljanak. A horvát újoncok nem vonulnak be, a horvát gazda nem fizeti az adót. A horvátokkal még csak tárgyalásokat is kezdeni kizárólag az autonómia alapján lehet. Felveszik szívesen az együttműködést Magyarországgal, ha a magyarok biztosítják Horvátország teljes függetlenségét, szívesen látják ezen az alapon akár a perszonáluniót, akár valami formáját egy közös államszövetségnek, de ennél többet a szerbeknek sem ígérhetnek. Annál is inkább nem, mert Szerbia végét nagyon is közeledni látják. Az egész mesterséges államalakulatot az öreg Pasics személye tartja össze, de ha a Balkán e ravasz diplomatája kidől, nincs olyan hatalom, mely az SHS királyság további fennmaradását biztosítja. A horvátoknak pedig van idejük várni. A szerbek közt pedig rohamosan terjed a köztársasági mozgalom. Itt Belgrádban mindenki biztosra veszi, hogy a decemberi választáson nagy többséget kap a köztársasági párt, amelyben most György herceg hívei egyesültek mindazokkal az elégedetlenekkel, akik — ahányan — tiszta hazafiságból akarják megszabadítani az országot a Pasics—Pribisevics terrorjától, vagy — sokan —maguk akarják kezükbe keríteni minden panamák fogantyúját, a kormányrudat. Milyen szépen elosztották már a szerepeket a jóllakottak és éhesek és íme jön a szomszédban egy nagy fordulat jobbra, Mussolini bevonul Rómába és Belgrád fordul fel tőle fenekestől. A kék Adria, megálmodott délszláv tenger, mennyire álom maradtál! Elegáns, merevarcú, élvezetnek élő világvárosiak, akiknek talán soha se fájt az ő fájdalmuk . .. Isten tudja mért, de mindnyájuknak Dobrova jutott eszébe, a kedves kis tótos Dobrova . . . Pepi néni vendéglőjében talán éppen most gyújtják a lámpát ... A barátoknál éppen most szól harmadszor a harang, most ragyognak fel a templomablakok és lassan tódul októberi ájtatosságra a sok felvégi tót ... A cerkó alján éppen most zörög Gaskó bricskája, mert ő minden este hazajön az uglóckai malomból. . . Talán éppen most száll le a Lapinva lábához a köd, a sok puha gomolygó ködleány, mert egész nap ott táncolnak koszorúba fonódva az orom sziklakoponyája körül ... A hegyoldalban az erdészeknél épp most szólal meg a cimbalom . .. Hopp! dehiszen az erdészek már rég kijöttek. Valahol a Dunántúl laknak. (Szegények, azok is milyen urimódból jutottak ide !) Ilyenféle gondolatok, képek kószáltak bennük. Közben megérkeztek a Grosszmann-kocsmához. Ezt a helyet Szabó fedezte fel. A kis dobrovai Grosszmannak unokája volt a tulajdonos és ez mindent kitűnővé varázsolt itt előttük. Már hat hónapja itt volt a főhadiszállásuk. A hátsó szoba már tele volt dobrovaiakkal. A nagy asztalnál az öreg Horváth, a közjegyző szavalt. Tokája sokrét torlódott össze, bajusza, mint két tövis döfködött fölfelé. Nyomott homlokú, fénylő koponyáján szinte villamossággal lek rezgett a síát szál ezüstös haj, amint dőltek belőle a szavak. Egy nagy száj volt az egész ember. Természetesen Orbánt, a megye volt alispánját szidta. Mert jöhetett háború, kommün, világzengés, menekülés, nyomor, a teremtésben a pocakos pártelnök úr szerint nem volt más bűnös, csak az alispán. Mert «»latta fel a Dobrovai Függetlenségi Pártot ! Mért engedte át az uglóckai erdőt a tót parasztoknak? Szegény Orbán azóta már valahol Szegeden volt valami banknál, de azért még mindig ő volt a facinkos, a méregkeverő, a felbujtó . . . Hencz, a vasutas kontrázott beszédjére a legjobban (az ő ellenőri előléptetését is, azt mondják, az alispán akadályozta meg. Bizony azóta talán már a nyolcadik fizetési osztály paradicsomában ülne!) Pivárnyik nem telepedett közéjük, hanem csendesen ment a kis mellékajtóhoz, ahol egy kartonlap volt kirajzszögelve . Dobrovai Főszolgabírói Hivatal Hivatalos órák Csütörtök és Szombat este 7 9-ig Benyitott a sötét udvari szobába, azután kotorászni kezdett a szekrényben az akták között. Ezek a régi dobrovai akták voltak, mert kihoztak belőlük egy nagy ládával. Ki-kivett egy-egy sárga csomót, odavitte a papirernyős villanykörte alá. Mosolyogva nézte kacskaringós olvashatatlan betűit, melyek úgy állottak egymás mellett, mint az ázott gólyák. Kék ceruzázával egy pár jelzést tett közéjük. Azután megint kotorászott, mert ma hivatalos óra volt. Belülről nagy nevetések harsantak fel. Már a főszolgabíró is megjött közéjük. A vasúton jött be hetenkint kétszer Vácról (oda volt kinevezve). Eleinte Misik beszélt viszontagságairól a hivatalok labirintusában, mert már egy félév óta rohangált, állás után. Azután régi otthoni históriák kerültek sorra: Gabrinyák menyegzője, Füzesséry esete a gróffal, a Laborcréti plébános hires mulatsága. , •», , Mindent elfelejtettek, kiutasítást, menekülést, éhezést, kenyérjegyet, szükséglakást. Minden elgyötört arc ragyogni kezdett. Csak Janicska ült réveteg szemekkel. Bosszantani, tréfálni kezdték, hogy biztosan Bábi után busul ? Azután a Bábi-adomák kerültek sorra. Ez a vén, bolondos tótasszony a dobrovai csendőrség gazdasszonya volt és sok kacagtató dolgot csinált. Lipták járásbiró ur a sokat emlegetett koskavágási vadászatot hozta elő s amint az erdőkről, meghajtásról kezdett beszélni, egyszerre Janicska képe is felderült. Feltálultak lelki szemei előtt a koska vágás, a Kopcsák zugó rengetege, az ezer szerteriadó madár, a sok őz, a sétáló fácánok, a napfényes uglóckai völgynyílás, ahol egy nagyot lélegzik az összetorlódó hegység. És most már ő is együtt élt, együtt mosolygott a többiekkel . . . Egyre frissebben, élénkebben peregtek a szavak. Már kihalt a beszédből a vágy, mert már mind otthon voltak Dobrován. A világváros, bérkaszárnyák, segélyek, nyomorgás,rémes lidérces álma szertefoszlott. És már otthon voltak az életben, az igazi életben a Labore partján, a három sziklabordás hegy óriás lábánál. Ismét integetett a Kálvária-domb. Megint ott jártak a kőhídnál a Szentjános-szobor mellett, a bükkfákkal szegélyezett vásártéren, a felvéghegyre kapaszkodó, ócska utcáin, a sok meghitt, drága helyen, amit el nem rabolhat tőlük istenteremtménye . . . II. Így ment nap-nap után. Nappal keservesen hurcolták kifordított életük, új hivataluk minden igáját. Mogorva arccal kódorogtak az utcákon, állották a sort a zsírért, cukorért, lisztért. De minden este összeültek s ilyenkor felzetek vidékre is. Budapest, IV., Váci utca 51 engedett a fagy és jött a politika, tervezgetések, az otthoni hírek megtárgyalása. Közben egy pár órára kibontakozott lelkük és megtalálta önmagát. , Pivárnyik pontosan bejárt a szolgabirói hivatalba, mert néha-néha egy kis munka is akadt. Holmi segélyek meg egy-egy régi ügy folytatása. Ilyenkor Pivárnyik boldog volt és vidáman ütötte rá az aktára a szolgabirósági pecsétet. Közben egy kis örömünnep is akadt: Lipták járásbiró urat kinevezték táblabírónak. Egy pár napra újjászületett a régi Lipták, akinek szürke keménykalapja, dzsentri kabátja, evikkere és jólfésült mondatai az elegancia és a finomság szimbólumai voltak Dobrován. Ismét hallatszott egy pár napig vékony, cérnahangja mint a beteg síp. Vértelen selymes bajuszú arca egy pár napig boldogan fürdött a gratulációk, szerencsekivánatok zuhatagában, mert egy picit hiú volt. De azután is eljárt a táblabíró úr a vásárcsartokba. Aztán is elhozta minden este beteges feleségének a tejet egy literes üvegben a kabátja alatt. Misik is felvidult egy kissé, mert egy állásra volt kilátása. Sőt az asszonyok is összemelegedtek lassan. Csak Janicskának nem lehetett szavát venni. Ez a különös, félvad ember, aki otthon is csak az erdőben élt igazán, őrei, szarvasai, fácánjai között, most már azt a kis mosolyt is elvesztette szeméből. Gépies pontossággal állított be a Fakitermelő Részvénytársaság Üllői úti irodájába, ahol dolgozott. Azután, ő a napfény, az erdők gyermeke, elfoglalta helyét a harmademeleti, levegőtlen, villanyvilágításos kamrában . Íráshoz nem szokott keze alól egymásután kerültek ki a sokrovatú üzleti papírok. Ripp, a vizsla pedig ott ült lábainál. Azt mondják, ez a kutya élénkítette fel néha egy kicsit. Még "néha el is cja- MAGYARSÁG 1922 november 1, szerda A kormány elejtette a Mttsegretiz előterjesztéseinek tervét A Ház téii ülésszakát felhatalmazási vita nyita meg Andrásszi megcáfolta Czernin vádjait - A politika hírei — A Magyarság tudósítójától — Alig két hét választ el a nemzetgyűlés téli ülésszakának megnyitásától, a kormánynak azonban, amint beavatott helyről értesülünk, még ma sincs kész terve a Ház munkarendjéről, jóllehet a parlament újabb elnapolása óta megtartott miniszteri tanácskozásoknak alig volt más anyaga, mint ennek a munkarendnek megállapítása. E programnélküliség mellett olyan képviselők köréből, akiknek összeköttetései a kormánnyal közismertek, kipattant az az eddig féltve őrzött titok, hogy a félhivatalos sajtóban immár többízben »csaknem teljesen elkészültnek« mondott költségvetés előterjesztésére a téli ülésszakban sem kerül sor. A kormány újra felhatalmazási törvényjavaslatot szándékozik a Ház elé terjeszteni s így kéri pénzügyi gazdálkodásához a törvényes jogot. A nemzetgyűlés, hír szerint, ennek a javaslatnak a tárgyalásával kezdené meg téli munkáját. A kormánynak ez a váratlan elhatározása nemcsak az ellenzéki pártokban, hanem magában az egységes pártban is kínos meglepetést okozott, annál is inkább, mert Kállay Tibor pénzügyminiszter úgy a parlamentben, mint hírlapírók előtt tett nyilatkozataiban ismételten beígérte a költségvetés közeli előterjesztését. Andrássy válasza czernini omlásaira Pallavicini György őrgróf nyilatkozatával kapcsolatosan mai számunkban már érdeme szerint foglalkoztunk azzal a támadással, amelyet a kormány estilapja Czernin Ottokár gróf volt külügyminiszternek Károlyi Mihály gróf szereplésére vonatkozó levele ismételt leközlése alkalmából Andrássy Gyula gróf ellen intézett. Most a Nemzeti Sajtótudósitó Iroda utján a vidéken tartózkodó Andrássy Gyula gróf is nyilatkozik ebben az ügyben s nyilatkozatában a következőket mondja: — Czernin Ottokárt nyilván tökéletesen cserbenhagyta emlékezőtehetsége. Amit a kérdéses levélben dikt, az sohasem történt meg. Mindenesetre kényelmes dolog ma Tiszára hivatkozni, amikor ő már nincs többé az élők sorában. Abban az időben egyébként nem is voltam olyan jóviszonyban Tiszával, hogy állásfoglalását az én jótállásomra építhette volna politikai dolgokban. De másrészt ki állott volna jót értemi Tiszának, mikor bennem nyilvánvalóan ellenfelét látta? Azt csak most hallom először, hogy Tisza le akarta tartóztatni Károlyit, mégpedig Czernin óhajára, aki egyébként a legjobb viszonyban látszott lenni Károlyival. — Károlyi nem egyszer mondotta nekem, hogy Czernin biztosan megerősítené pozícióját és megvédené igazát, ha erre őt megkérné. Természetesen nem félti meg a valóságnak az sem, hogy őfelségénél audienciát eszközöltem volna ki Károlyi számára. Ebben az időben erre módom sem lett volna, mert én is csak nagyritkán jutottam be őfelségéhez, csupán nagyobb válság idején. Ismétlem, hogy kényelmes dolog Czernin részéről akkor előállni »leleplezéseivel«, amikor azok, akikre levelében hivatkozik, már nincsenek életben. Csupán Károlyi Mihály él már ezek közül, forduljanak tehát őhozzá. A folyó költségvetési év elmúlt neazitónapjának velicitje mensialadta az ötmilliárdot Az országos pénzügyi tanács kedden ülést tartott, amelyen a pénzügyminiszter előadása alapján foglalkozott az államháztartás helyzetével és megállapította, hogy az állam kiadásai a folyó költségvetési év elmúlt négy hónapjában mindössze 5,2 milliárddal haladták meg a folyó bevételeket. Megállapította azt is, hogy a mutatkozó hiány túlnyomó összegében egyrészt az utóbbi időben bekövetkezett drágulások, másrészt azonban főképp annak következménye, hogy szeptember és október hónapokra esik a közalkalmazottak szükségleteinek fedezésével felmerülő költségeknek és az állami beszerzési költségeknek jelentékeny része. Ezek a körülmények még a legközelebbi hónapokban is jelentékenyebben éreztetni fogják hatásukat és bár a szóbanforgó többszükségleteknek egyrésze a most folyó felemelt földadóbezetések által előreláthatólag részben fedezhető lesz, mégis kétségtelen, hogy a legközelebbi hónapokban is beállanak hiányok. Ezekre a hiányokra való tekintettel, a többi állami bevételek várható emelkedését is figyelembe véve, az országos pénzügyi tanács ötmilliárdban állapította meg azt az összeget, amelyet a pénzügyminiszter a folyó év végéig az állanti fegyintézettel államjegyekben igénybevehet a költségvetési hiányok fedezésére. Főispáni hatáskör kiterjesztése A kormányzó, a belügyminiszter előterjesztésére, Miskolcit Lajost, Hajdú vármegye és Debrecen szabad királyi város főispánját Bihar vármegye főispáni teendőinek ellátásával bízta meg. 0" "fgyvédi, jogi, államszámviteli és pénzügyi fogalmazói vizsgákra előkészítünk n , , 0 ... Legújabb jegy: Szontárjii-Szeminár'film