Magyarság, 1922. december (3. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
:3L választójogi rendelet alapján rendeljék el sürgősen a törvényhatósági választásokat. Bassay Károly, Szilágyi Lajos és Szakács Andoroa atlakoztak Györki indítványához. Szilágyi Lajos egyúttal kiegészítő indítványt is tett arról, hogy amennyiben eredeti szövegében fogadná el Fáj’ módosítását a Ház, a rendelkezés a csonkamegyékre ne vonatkozzék. Pakovszky Iván belügyminiszter hoszszabam fejtegette, hogy mivel a felfogások különbözők, leghelyesebb a választások elsosstása addig, míg a törvényhozás ementi, hogy milyen alapon kell elrendelni, a választást. Szilágyi Lajos kérdésére kijelentette, hogy a 2 nemzetgyűlést kompetensnek tartja a közigazgatási reform megalkotására s reméli, hogy a a reformot 1993. év végéig letárgyalhatnék. Ha ez nem következnék be, a törvényhozásnak módjában lesz elhalasztani vagy elrendelni a választást. Végül kérte ■lé indítvány elfogadását, mire a többség Györki és Szilágyi javaslatainak elvetésével eredeti szövegében fogadta el a Fáy Gyula által ajánlott új szakaszolóst, amelyek szerint a vármegyékben és a városokban a törvényhozás további intézkedéséig, de legkésőbben 1933 decembervégéig ez törvényhatósági tagok választása e nem tartható meg. A pénteki ülés napirendjének megállapítása után az ülés délután két órakor végetért. A puliba hírei A komonpárt !»ehdr Gyulát WM1C a fc«!«tyi isaroltság eliökének egységes párt csütörtökön este érte-írzselst tartott, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök, továbbá "Darmáry Téza, Vastó Lajos, Bod János és Szabó István miniszterek vettek részt. Az értekezlet a földmivelésügyi miniszter erdészeti javaslatait tárgyalta le, majd egyhangúlag Fehár Gyulát j jelölte a külügyi bizottság elnöki tisztségére. Pintér László • képviselők" lakáskérdésére vonatkozóan intézett • kérdést a jelen volt minisszterükhez.Bési Imre a párterviselés válságos helyzetéről szólott, JEckardt Tibor pedig azt az eszmétesíte fel, hogy mivel az antant most tiltyanjti Magyarországjóvátételi kérdését, esélszerű volna, hogy a magyar parlament is állást foglaljon ebben a kérdésben. A párt úgy határozott, hogy ebben az igynen érintkezést keres a többi pártokkal. Temesváry Imre a földreform gyorsabbégrehajtását szorgalmazta. Végül Grówliös Gyula indítványára a párt úgy határozott, hogy a földreform kérdésével külön értekezleten fog foglalkozni. Gyula bácsi irta : Hegyi Béla • (CtSníjvnaiii tiiow Gyula bácsit kihozták a napra. A jó meleg napocska szeretettel melengette a zöldeké gyenge füvöcskét és a félénk kis kezdő ibolyákat és pajkoskodva csillogtatta mert Gyula bácsi ezüstös nagy bajuszát. Tavasz volt a Vízivárosban A kis utcákban zongoraverkió szólt, a’ kakasok óraszámra feleselgettek egymással a kis udvarokból és a kőporos svúkok kis ibolyacsokrokkal kedveskedtek a háziasszonyoknak kellő ráfizetés ellenében. Gyula bácsit az udvarra tették, a konyhaajtó elé." Gyula bácsi már nagyon öreg volt és már nagyon régóta nem tudott járni. A gazdasszonya, a Mari néni és a házmester hozták ki egy nagy karosszékben. Melléje akasztották a Mari néni kanárimadarát, a Picikét. Gyula bácsi is, meg a Picike is örültek a jó meleg napocskának. Picikének a jó meleg napocskától jókedve kerekedett és elkezdett csipogni- Nem volt valami nagy művész a Picike, de azért nagyon kedvesen tudott csipogni. Lehet, hogy az ő öreg barátjának akart mesélni valami csacsiságot, de az is lehetséges, hogy az udvaron futkosó sárga kiscsibékkel leleselgetett, mert talán valami rokonságot akart velük kisütni. de nagyon kedvesen csipogott és ez nagyon tetszett a Gyula bácsinak. Tetszett neki a tavasz is, az ibolya is és talán eszébe jutott egy rég elmúlt szép tavasz, mert egyszer csak hátrafordult és megkérdezte a Mari nénit: — Die Hotter Páni . . . lebt noch ? — Ja, ja sie lebt — felelte a Mari néni a konyhából és tovább kotyvasztotta az ebédet. A Gyula bácsi üreg bólogatott egy kicsit és mosolygott a nagy bajusza alatt és mintha a "szemei is könnyesek lettek volna egy kicsit. De lehet, hogy ez csak az erős naptól volt, hisz egész télen a szobában volt a Gyula bácsi. Szép csendes volt a tavasz a Vízivárosban, pedig akkoriban ágyuk dörögtek mindenfelé, mert világháború volt. De Gyula bácsi ezzel már nem sokat, törődött. tis a következő tavaszon szép csendesen meg is halt a Gyula bácsi. * Egy szép tavaszi naponismerkedett meg a Gyula bácsi a Hofler Pánival. Akkor még az ő öreg szive is fiatal volt és hevesen dobogott a Höfler Tónikáért a fehér Waffenrock alatt. Mert a Gyula bácsi Ferenc József tisztje volt akkoriban és ő volt a legfelsebb táncos az egész garnizonban. Tavasszal kezdett bimbózni az ő nagy szerelmük, mikor egymás mellett sétálgattak az Elipszen. Télen, meg a Casino báljain forgatta a Gyula bácsi a Fánikát és a kis boho Pánika erre volt életében a legbüszkébb, mert mint mondottam., a Gyula bácsi volt a legfelsebb táncos a garmiánban. A következő tavasz már nem volt oly szép. Sőt talán ez volt a Gyula bácsi legszomorubb tavasza. Akkor kérte meg a Fánika kezét és az öreg Höfler akkor kosarazta ki a Gyula bácsit. Az már bizony úgy szokott tenni, hogy a fess táncosoknak nem igen volt kauciójuk, anélkül pedig a császár nem engedte nősülni a tisztjeit. Oh, az öreg Höfler, az ki tudta volna szúrni a kauciót akár tízszer is, mert ő volt a Krisztinaváros leggazdagabb polgára, de úgytétszik, a katonáskodást nem tartotta elég szolid foglalkozásnak és a világért sem adta volna a lányát a Gyula bácsihoz, A Fánika pedig mikor, alaposan kisírta magát, engedelmesen hajtotta meg szöszke fejtekéjét atyja akarata előtt, mint ahogy az egy derék krisztinavárosi kisleányhoz illő volt. ,A kosár után a Gyula bácsi szíve nagyon fájt, de, ezt kemény katonához illően nem mutatta senkinek. Egy ideig sokat babrált a szolgálati fegyverével. A katonák tudnak meghalni, egy lövés és vége. Aztán kiviszik az embert a vízivárosi katonatemetőbe és Schlusspel aztán mégis letette a pisztolyt a Gyula bácsi és elment mégegyszer utoljára a Fánikához. Szerencséje volt, a Fánika egyedül fogadta. Szomorú volt a Fánika és a szemei ki voltak sírva. Csendesen, lassan beszélt és, miközben beszélt, arra gondolt, hogy amitől Isten mentsen — az öreg Höfler ",egyszer majd csak beadja a kulcsot . . . és majd akkor ... És ezt szépen, finoman el is mondta a Gyula bácsinak ... Hogy majd akkor a Gyula bácsi kap egy kis levélkét ...Pánikétól és akkor megint eljöhet és ottmaradhat a pánikánál örökre ... A Gyula bácsi akart valamit válaszolni, de hirtelenébensemmi okos dolog nem jutott eszébe, hát megcsókolta hirtelen a Pánika kezét, aztán katonásan összecsapta a sarkát és feszes léptekkel kimasírozott a szobából. Aztán várt a levélkére. Egyre várt és minél tovább kellett várnia, annál szomorúbb lett. Sokat ivott a fiszli menázsban és mindig szomorú volt, hiába viccelt a Vond rácsok főhadnagy és hiába mesélt neki a századparancsnok sörözés közben sikamlós tréfákat. Este meg mindenféle civilbagázsiákkal járt kocsmába, ami nem is volt illő dolog. Még egyszer látta életében a Gyula bácsi a Kötler Pánit. Mikor az ezredével kimasírozott a Háromnyúl kaszárnyából. Elöl ment a katona banda és mögötte a Ferenc Jóska bakái raknák a lábukat keményen. Mentek Boszniába és a Gyula bácsi arra gondolt, hogyő talán még előbb fog meghalni, mint az öreg' slöffer A Fánika mint egy hervadozó kis virág állt a virulóarcu öreg Hoffer mellett. A Gyula bácsi tisztelgett a kardjával, a Fánika pedig félénken lengette meg a zsebkendőjét. Aztán nem látták egymást többet az esetben. Pedig mikor a Gyula bácsi hazajött a háborúból, az öreg Höfler már nem élt. A Három hetesben egyszer csak lefordult a székről, mert "megütötte " guta. De a Gyula, bácsi mégsem mert elmenni a Pánikához. Előbb a kis levélkét akarta megkapni. Szegény sánta rokkant volt már akkor a Gyula bácsi, átlőtték a lábát, a csatában és az otromba bosnyák golyó egészen megnyomorította a hajdani legjobb táncos ballábát Félt, hogy így nem kell már a Pánikénak. Pedig a Fánika is már nagyon régen abbahagyta a táncolást és már nevetni sem szeretett, mert akkor kis szarkalábak mutatkoztak a szeme körül. De a kis levélke nem jött. Talán valaki azt mesélte a Fánikának, hogy a Gyula bácsi elesett a csatában, vagy talán mást szeretett azóta a Fánika. Vagy talán már el is felejtette az ígéretét, hisz mindez már oly rég volt... De azért még mindig remélte egy kicsit a Gyula bácsi hogy majd egyszer mégis eszébe jut a Fánikának Néha tavasszal elpántikált az elhagyott Filipszre, leült egy árva padra és a Pánikéra gondolt. Esténként pedig megint a kocsmákba járt a civil* bagázsiákkal és ha néha egy krisztinavárosi " polgár tévedt a"Társaságba, attól a Gyula bácsi megkérdezte: — Die Höfler Páni. . . lebt noch ? így éldegélt a Gyula bácsi csendesen. Pár év múlva már alig tudta használni a nyomorék lábát. Már nem járt a kocsmába, hanem otthon , üldögélt és ha néha-néha eszébe jutott, akkor a Mari nénitől, kérdezte meg a Höfler Pánit, mert a Mari néninek voltak némi relációi a Krisztinavárosban, ahol a sógora hentes volt. Mikor a nagyháború kitört, a Gyvrs magyarság 1922 december 1. péntek Nem alakul a HrarMoh. A nemrégiben megalakult AS-as kisgazda és polgári (Meskő-Szabolcs-féle) párt kezdeményezésére pár nappal ezelőtt akciótndult a földreform sürgős végrehajtása, érdekében. Az akció, amelybe a kormánypárt kisgazda-tagjai is belekapcsolódtak, csütörtökön váratlanul meghiúsult, mert a kormánypárti képviselők közölték a kezdeményezőkkel, hogy a saját pártjuk keretein belül indított hasonló célú mozgalom, miatt nem lehet szó az együttműködésről. A18-as kisgazda és polgári párt erre, értesülésünk szerint, úgy határozott, hogy' Tiberius pártszövetséggel keres kapcsolatot. A Nemzeti összetartás Társasfittre a laaptrr€fií3e8et ellen A Nemzeti Összetartás Társasköre Zichy János gróf elnöklésével csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a lakáskérdéssel és a lapok papbetétdadnak ügyével foglalkozott. A lakáskérdésben az értekezlet arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Lakdehivatal sürgősen meg kell szünteeni, megszüntetéséig is át kell szervezni, mert a nagyközönség szociális igényeit és gazdasági szükségleteit kielégíteni nem, tudja. A lapok papírellátásának ügyében az értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy a sajtót rem lehet továbbra is korlátok közé szorítani, mert ez a közvélemény kialakulása szempontjából rendkívül veszélyes. A rélni Siisgaffftstöißes a hötség?gaázsl reforn ■ Mai számunknak a közigazgatási reform keresztülvitele ellen indított mozgalomról szóló cikkében tévesen emlékeztünk vissza a régi kisgazdapártnak a vármegyék márciusban megtartott országos kongresszusán hozott határozatával kapcsolatos parlamenti állásfoglalására. A régi kisgazdapárt ugyanis a közigazgatási reform meg* valósítása kérdésében a nemzetgyűlés illetékessége.mellett foglalt állást. ilis li»i iái .Él iiiiíii... VII.. SSMCIiUS 14. Isöi és férfis^*5dubZOT»tek. Bél-ési..- ük*visznak, siffonok, zefirek, ameofl&nelek, Basisztok, grenadinokban dns váldsítok. U-.i-és női divatanikban vvalonilin közül O -5s szövettárfikban. mindenféle fajtájú női és fárStérisny&k’can, kész iagédben és ftettyükben. gz»nv5rft seij-em-il amperekben, fonalstkbKU fill&Bdfan nagy raktár. Petőfi-ünnep a helsingforsi nemzeti Színházban Helsingfors, nov. 22 .A Magyarság tudósítójától a magyar műkiállással kapcsolatos előadások és ünnepségek sorából jelentőségteljesen magaslott ki a november 21-iki Petőf-ünnep, melyet a magyarság lelkes barátai a finn Nemzeti Színházban rendeztek. (Erről azünnepről csütörtöki Számunkban már röviden megemlékeztünk. .-i szerit.) Az alig ötvenéves finn Nemzeti Színház szürke kőépülete az úgynevezett Vasút-téren emelkedik, szemben a finn iparművészeti múzeummal, az At-ve* naenunxnal. A román stílusban épült színház egyik kiváló emléke a helsingforsi kőarchitektúrának, melynek újabb alkotásai közül különösen a vasúti állomás, valamint az új evangélikus templom lepi meg az idegent. A finn Nemzeti Színház, a »Suomen Kausal Liteatterin belül egyszerű, semmi festmény vagy freskó. Abban az időben épült, midőn az orosz uralom gondoskodott arról,hogy a ünnepnek ne legyen szabad nemzeti kultúrájuknak hajlékát fölékesíteni. Kedden este a fehér falakat a magyar és finn lobogók díszítették és szemben a föl járattal Petőfi" életnagyságú arcképét helyezték el zöld fenyőf koszorúban. Helsingfors műveit közönsége nemzeti ünnepre gyűlt össze, hogy megünnepelje a legnagyobb magyar költőnek, a magyar szabadság legendás hősének emlékét. Helsingfors lakossága egyúttal tüntetni akart a rokon nép, a magyarság mellett, melyet az ellenséges szomszédok álnokai megrohultak és félve erejétől, megcsont kitörtük. A nézőtér ullóben egy és helye megtelt ünnepi ruhába öltözött közönséggel. Nyolc órakor megjelent Stáhlberg elnök nejével, valamint a kormány összes tagja. A finn kisetársasági elnök páholyában foglalt helyet Bornemissza Gyula báró, Magyarország követe nejével, Bethlen Klára grófnővel, míg a többi magyar vendégek a földszinti páholyokban a finn előkelőségek között kaptak helyet. Alig helyezkedett el Stahlberg elnök a páholyában, midőn szétnyílt a színpad vörös függönye és a hatalmas finn férfikar Ktemesti zenetanár vezetése mellett rázendített« Szózatra — magyarul. Az egész közönség fölállott és s magyarok szemeiben fölcsillant egy-egy könnycsepp és ajkak csöndben rebegte a »Hazádnak rendületlenült. A magyar Szózat után a Génétttestvérek finn nemzeti dalát, a Hérai Suomi-t (Ébredő Finnországot) énekelték, mely dalnak erőteljes ütemei büszkén, hirdették a fölébredt, a fölszabadítottFinnország örömét. Az üdvözlőbeszédet Seiälä Emil egyetemi tanár és országgyűlési képviselő tartotta, tetálá régi barátja a magyaroknak, akinek hatalmas alakja és kedves, jóságos tekintete, ismerős a budapestiek előtt is, hiszen nemrégiben mint a finn kormány teljhatalmú megbízottja volt Budapesten. Setálá üdvözlete a magyar népnek szólott, melyből egy olyan nagy költő, mint Petőfi emelkedett föl. Azt a magyar rokon népet üdvözölte, mely mindig a szabadságért, a hazájáért küzdött és amely nép a legtöbbet szenvedett a századok véres tusái közben. A finn nép mindig szeretettel, aggodalommal és büszkeséggel kísérte déli testvéreinek hősi küzdelmét és most, a gyász napjaiban is testvéri üdvözletét küldi és annak a biztos reményének kifejezését, hogy az megpróbáltatások nehéz évei után a magyar nép régi dicsőségében fog ismét megújulni. Ezt a biztos reményt meríti Petőfi életének és költészetének tanulmányozásából. Amint Petőf nem halja meg,mert költészetében örökké él, úgy a magyar népet sem semmisítheti meg külső erőszak és ellenséges invázió. Jetala nagyhatású beszéde után Helga Sailo úrnő, Aipo Sailo finn szobrász felesége adott elő Petőfi-dalokat Hubay és Székács megzenésítésében magyarul. (A ’Magyarok nem is tudják, hogy mennyien tudnák Finnországban magyarul.) A Talpra ’ magyart a finn Nemzeti Színház kivált tagja,a’ Tauvo- Furo szavalta. A fordító a Männinen finn költő mesteri műve volt. Ugyancszek az ő fordításában adott elő Jaakko Korhonén néhány Petőfi-költeményt. A szünet után Nagy Géza zenetanár mutatta be néhány kompozícióját művészi előadásban, majd Bán Aladár dr. tartott emlékbeszédet Petőfiről finnül. A hatank mögött ülő I.oimaranta volt közoktatásügyi