Magyarság, 1922. december (3. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

1922 december­­, péntek MAGYARSÁG miniszter megjegyezte, hogy ritkán hal­lott ilyen tökéletes finn kiejtést és ilyen nagy gonddal megfogalmazott előadást egy milgyó embertől. Bán Aladárt külön­ben a finnek lelkesen ünnepelték, mert az ő személyisége alkotja az egyik szo­ros kulturális kapcsot a két testvérnem­­zet között. Bán Aladáron kívül Vihar Béla, Szinnyei József és Ispanovits nevei azok, melyeket a finnek a legtöbbször em­legetnek, ha magyarokról vagy magyarok­kal beszélnek. A finn Petőfi-ünnepet hangulatosan fe­jezte be Pekár Gyulának allegóriája: »A magyar*. Ao Tauvo Puro, a finn Nemzeti Színház egyik legkiválóbb drámai színésze erőteljesen juttatta kifejezésre az egész magyarság elkeseredését,­de végül is biz­tos reményét a jobb magyar jövendő­ben. Az egész es­te a magyarság ünneplése volt Helsingforsban, azé a magyarságé, amely a háború óta az igaztalan megr­próbáltatások, ' és szenvedések igáját húzza'. A helsingforsi Petőfi-ünnep meg­mutatta, hogy a magyar nép nem áll testvértelenü­l Európában, mert a finnek büszkén hirdetik magukat a magyarok rokonainak. Finnország ősi kultúrájára támaszkodva, boldogan éli szabadságának első esztendeit Egy erőteljes, még nagyra hivatott nép megható lelkesedés­sel ünnepelte Petőy Sándort, mintha ezzel is hirdetni akarta volna, hogy ».Magyar­­országot megalázhatták, feldarabolhatták, de mi finnek nem szűnünk meg továbbra is a magyarság barátai és rokonai ma­radni.. . A helsingforsi Petőfi-ünnepséggel kap­­csolatban nem szabad megfeledkezni Ivalo dr. szerkesztő feleségéről, aki az egész ünnepélynek főrendezője volt és aki a magyar műkiállítás előkészítése körül nagy érdemeket szerzett. Ez a kedves finn asszony mindenütt ott volt, ahol csak segítségére lehetett a magyar vendégeknek, mindenkihez volt egy ba­rátságos szava és szinte előre kitalálta még a gondolatunkat is. Hogy a helsing­forsi­­magyar hat” olyan nagyszerűen elkerült, azt nemcsak a finn hivatalos tényezőknek, hanem a derék finn asszo­nyoknak is köszönhetjük. I. 8. bácsi már nagyon öreg volt. Már nem­­ tudott járni és sokat feküdt az ágy­ban. Csak délelőtt kelt fel kis időre, hogy a karosszékben üldögéljen. A­ falon függött Európa térképe, azon mutogatta a Gyula bácsi a Mari néni­nek a háborút, egy hosszú nádszállal. De aztán ezt is abbahagyta, mert úgy­­látszik nem volt ilyen hosszú háborúra felkészülve. Már csak gondolkodott magában és hallgatta a Picike csa­csogását. Aztán­­eljött megint a tavasz. Az első szép napsugaras délelőttön megint ki­hozták a Gyula bácsit a napra. A Picike­ megint elkezdett csacsogni ked­vesen és a Gyula bácsi öreg szívébe megint visszatértek a szép tavaszi em­lékek. A Höfler Fánira gondolt megint és mindenféle szép és kedves gondolat megfordult a fejében, úgy képzelte, hogy a Höfler Fáni, majd egy­szerre csak betipeg az udvarra, szép lesz, de már öreg, mint a Gyula bácsi és szép ősz fején kis főkötőt fog viselni. És a kezében, kis csokor, ibolyát hoz és azt odateszi a Gyula bácsi ölébe. Aztán majd leül melléje a másik karosszékbe és ő is hallgatja a Picikét. És télen majd együtt flipek a kályha mellett és este,, ha a Picike már alszik, majd ők fog­nak egymásnak mesélni . . . Ilyen kedves gondolatok forogtak a Gyula bácsi fejében és mint ahogyan ilyenkor szokta, szép lassan hátra­­fordította fejét és megkérdezte a Mari nénit: — Die Höfler Fáni... lebt noch ? A Höfler Fáni már nagyon régen kint porladozott a németvölgyi teme­tőben, de a Mari néninek sohasem volt oly rossz szive, hogy az igazat megmondja­, mert a Mari néni jó lélek volt. De most, hogy, hogy nem — talán rossz ,­kedve volt, vagy szórakozott volt és nem vigyázott a nyelvére — kiszaladt a száján az igazság. A Gyula bácsi pedig nem szólt sem­mit és szép lassan visszafordult. Nem szólt semmit, szép nyugodtan ült to­vább, úgy, ahogy a nagyon fáradt öreg' emberek'szoktak és csak néha néha hünymögött egyet-kettőt. Kissé mintha könnyesek lettek volna a szemei, de lehet, hogy ez csak tíz erős naptól volt, mert a Gyula bácsi egész télen a szo­bában volt. Két hét múlva aztán szép csendesen meghalt a Gyula bácsi. Elment, mint akinek már semmi keresnivalója sincs­­ezen a világon. , Lehet, hogy a Mari néni szándékosan világosította fel a Gyula bácsit a Höfler Fánkt illetőleg. Mert abban az évben már sokat fizettek az emberek lakásért és a Mari néninek valószínű­leg inkább egy jólfizető szobaárra volt szüksége, mint egy ilyen nagyon öreg, tehetetlen nyugdíjas bácsira Hogy így volt-e nem biztos, mert a Mari néni jó lélek volt és vallásos. Mindennap elment a Bomba-téri templomba és harmadrendű volt a Clarissa apácáknál De az viszont „gyanús, hogy a Gyula bácsi halála után négy gyertyát is égetett a szobor elött és két misét is hallgatott naponta Hogy a lelkiismeretén akart-e ezzel könnyíteni, vagy hogy a Gyula bácsi lelki üdvösségéért imádkozott-e, azt ne­héz eldönteni, de még az is lehetsé­ges, hogy csak egy jó lakót akart ma­gának ezzel kikönyörögni. A temetésen kevesen voltak. Egy két szomszéd, a házmester és a Mari néni. Heves katona volt és a temetés bizony nem volt valami fényes. Sok,, sok katonát temettek akkoriban, az ilyen öreg rokkantnak, mint a‘ Gyula ’ bácsi, nem jutott valami nagy kiséret. Hamar vége is volt a temetésnek és mikor a Mari néni hazajött, még vo­l­t ideje nagytakarítást rendezni a Gyula bácsi szobájában. Kisöpörte a szobát, kiporolta az ócska­ bútorokat, a Pici­két meg kivitte a konyhába. Azután egy cédulát szögezett ki a kapuban A cédu­lra nagy b­omba belükkel rá­irta: —• Egy putorozot szoba kiálól György király nem tudta megakadályozni a miniszterek kivégzését Az athéni tömeges kivégzésből magá­ban Görögországban és az ország határán túl is újabb és újabb események gyűrűz­nek. Belgrádi újságok szerint György görög király, akinek tudvalévően Erzsébet oláh hercegnő a felesége, megkísérelte a miniszterek kivégzésének megakadályozá­­sát s megkérte az oláh, valamint szerb követet, hogy járjanak közbe az ítélet felfüggesztése érdekében, de célját nem tudta elérni. A kivégzés után a király el akarta hagyni Görögországot, de ebben is megakadályozták, mert a helyzet az, hogy maga a király is úgyszólván a forra­­dal­mi csőcselék foglya. Angliában, mint onnan jelentik, komo­lyan aggódnak András görög herceg sorsa miatt is, akit tudvalévően szintén vád alá helyezett az athéni haditörvényszék. András hercegnek Battenberg hercegnő a felesége s Így közeli rokonságban van az angol királyi családdal. A római szenátus ?elháb­orodása a gonoszüe­ten Az olasz közvélemény — mint Rómá­ból jelentik — a legnagyobb felháborodás­sal értesült az athéni gaztettről. A sajtó, valamint a politikai körök egyhangúan el­itélik a görög kormány viselkedését. A kamarában számos interpellációt jelentet­tek be az athéni események dolgában. A fascista képviselők véleménye szerint az athéni eseményben a nemzetközi helyzet komoly tünetét kell látni. A helyzet, fő­ként a keleten rendkívül válságos. Mus­solini miniszterelnök fokozott figyelemmel kíséri a legújabb eseményeket, amelyek­ről egész napon keresztül fontos tanács­kozásokat folytatott. A görög miniszterek kivégzése szóba­­került a szenátusban is, ahol Bollatt a megbotránkozott emberiség nevében fejezte ki fölháborodását a véres gonosztetlen. Anélkül, hogy más állam belső dolgába akarnék avatkozni, — folytatta a szónok, — ki kell jelentenem, hogy az ilyenfajta mészárlás mélyen érinti a mi emberi ér­zésünket, akár Görögországban, vagy má­sutt követik el. A mostani esetben még az alkotmányos biztosítékokat és a véde­lem szent jogát se vették figyelembe. Ez gyilkosság volt, amelyhez hasonlót a népek­­történetében alig találunk. A szenátus élt­nk helyesléssel kísérte Bollati szavait s utána httoni, a szená­tus elnöke megjegyezte még, hogy Bollati nyilatkozatát az emberiség jobb érzése s az olasz műveltség nemes hagyománya sugalmazta. A kormány nevében Zhaon di Revei miniszter csatlakozott Bollati nyilatkozatához. Az olasz követet is vissza­hívták ? A Petit Parisien jelentése szerint párisi politikai körökben az a hir terjedt el, hogy az olasz követet szintén visszahívták Athénből, de ezt a hírt még nem erősítet­ték meg. Lindley brit követen kívül a tengerészeti attasé is elutazott a görög fővárosból, ahol csupán a brit követség titkára maradt. , Hogyan haltak meg az áldozatok ? Az Intransigeant athéni tudósítója je­lenti, hogy a kivégzett miniszterek vala­mennyien igen férfiasan viselkedtek. Ami­kor megkérdezték őket, hogy nem akar­ják-e utolsó kívánságukat tollba mondani, egyikük sem válaszolt. Az elítéltek ki­fogástalan öltözetben voltak , arcuk a legkisebb izgatottságot sem árulta el. Gunansz még nem gyógyult föl lázas betegségéből s­emmi gyöngének látszott Baltazzi selyemzsebkendővel ,törölgette monokliját, amelyet azután a szemére illesztett. Sztratosz volt hadügyminiszter keserű mosollyal nézte a katonákat, akik a vezényszóra vártak. Azután mereven rászögezte a tekintetét a vesztőhellyel szemben lévő fehér házra, amelyben fiatal felesége lakott.­ György király — végzi a­­ tudósító — jól hallotta palotájában a lövéseket s bizonyosan elszomorodva gon­dolt arra, milyen súlyos következményei lesznek az eseménynek hatására. Ismét hárszti tábornokot tartóztattak le Athénben Athénből jelenti a Havas-iroda: Papou­­las, Dusmants­­ és Valetta tábornokokat letartóztatják. A forradalmi törvénssék mentegetődzik Athénből jelentik. A haditörvényszék nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben meg­okolja a görög miniszterek halálraítélé­­sét. A nyilatkozat kijelenti, hogy a vád­lottak eltitkolták a görög nép elől azt a veszedelmet, amelyet Konstantin király visszatérése k­idezített. Hozzáteszi továbbá­ a deklaráció, hogy a vádlottak erőszakos eljárásukkal a közvéleménynek minden olyan megnyilvánulását elfojtották, amely terveiket befolyásolta volna, ők voltak felelősek a kisázsiai vereségért is. A volt­ miniszterek of­enzivát szerveztek Kon­stantinápoly ellen, Badjanesti tábornok és vádlott társai provokálták a kemalis­­ták támadását s ezáltal a görög hadsereg romlását. Páris cinikus Hangja A francia sajtó mindent elkövet, hogy szépítse a párisi kormánynak a görög tömeggyilkosság dolgában való visel­kedését és magyarázgatni igyekszik, hogy a francia kormány miért nem követte Anglia példáját s miért nem hívta vissza athéni követét. A lemps, eléggé jellemzően, utal­­ arra, hogy a görög kormány közölte az angol és francia követtel, hogy az idegen beavat­kozás legföljebb siettetheti az ítélet végrehajtását, ennélfogva — mondja a párisi Újság — a valóságban az angol beavatkozás volt az oka annak, hogy a haraszti óra olyan gyorsan bekövetkezett (!) A Journal des Deimts, a balkáni államok és Magyarország ellenségeinek jól ki­­szolgált, közismert orgánuma, nyílon pártfogolta az athéni csőcseléket s azt írja, hogy a kivégzetteket igazságos bűn­tntés érte, amely ellen éppen úgy nem lehet tiltakozni, mintha valamely európai haditörvényszék II. Vilmos császárt és eszközeit ítélte volna halálra. — Ehhez a gondolkozáshoz nem kell magyarázat w &101%a 3 s­áiter»: Fekete, rán­knillanolt férficipő......... S&GC9 K i Feketei ró morivá nőtt tiői cipő.......... K i feotsier hózenő ................................ UGC fi j 3 latitat v fiáraljin­álfiiaian­p!! — A Magyarság tudósítójától — Oswald István dr. kúriai bíró elnöklése alatt ma folytatták Károlyi Mihály gróf ellen indított vagyonelkobzási pert. Horváth Dénes dr., a kincstár képvi­selője, Búza Barna kifogásaira felel. Ká­rolyi szerepe a munkásság körében felette alkalmas volt arra, hogy a munkásságot sztrájkra biztassa. A munkásság uszításá­nak­ ténye jellemző Károlyi működésére. A fegyverletételi parancsot ugyan Lind­ner Béla adta ki, de azt­ nem tehette Károlyi tudta és beleegyezése nélkül. Lind­ner a parancs kiadása után is miniszter maradt, sőt később őt küldték Belgrádba tárgyalni. Lindner kijelentése alapján kormány parancsolt rá a hadseregparancsnoksá­­gokra, hogy szüntessék meg a harcot.­­ Károlyinak es a cselekedete a hűtlenség minden kritériumát magán viseli és a büntet­őt­ör­vény­könyv 144. §-ának 3. pontja értelmében életfogytig való fegyházzat bün­tetendő.­­ — A harmadik pontba ütköző cselek­mény — mondta a kincstár képviselője — kereseti kérelmem egyik alappillére. Majd hivatkozik Kövess Hermann báró nyugal­mazott tábornokra, az akkori hadsereg­­főparancsnokra, hogy az ország meglévő határát a rendelkezésre álló fegyveres erővel meg lehetett volna védeni. Károlyi utóbb hangoztatta a területi integritást, azér­án ezeknek a kijelentéseknek semmi súlyuk nem volt. Ő az integritást gazda­sági értelemben veszi és jellemző, hogy a fegyverszünet megkötésére nem katonai szakértőket, hanem­ politikusokat kül­dött ki. Búza Barna válaszolt Horváth Dénes felszólalására, s kéri a bíróságot, hall­­gassa ki a bejelentett tanukat, hogy nem Károlyi rendezte a sztrájkot Szerinte ka­tonai értelemben vett fegyverletétel nem volt és a felolvasott parancsot sehol sem hajtották végre. Horváth Dénes dr. újból szólásra emel­kedett­­és bizonyítékokat hoz fel, hogy Károlyinak a katonatanácsok szervezése körül­­nagy szerepe volt és ennek a katona­­tanácsnak az volt a célja, hogy a tisztvi kart és a legénységet rávegye arra, hogy a forradalmi tömegekre ne tüzeljenek. Károlyi nemcsak előmozdította a katona­­tanács munkáját, hanem még helyiséget is adott neki a palotájában. Az ellenség­nek tett szolgálatot, amikor október 3- án megjelentette az ismeretes proklamációt Ez nyílt felhívás volt a lázadásra. Ká­rolyi Mihály felelős azért, hogy Budapes­ten és az országban forradalmi tanácsok alakultak s a helyőrségek fegyelmét alá­ásták. Ezután Nagy Vince dr. állott fel és a felhozott vádakra elmondta a maga ellenérveit. Kéri a bíróságot, hallgassák ki Friedrich Istvánt, Bete Mártont és Fényes Lászlót s ezek majd bizonyítani fogják, hogy Károlyi Mihály egyáltalá­ban nem működött közre a katonatanács, megszervezésében. Idézeteket olvas fel Ga­rami könyvéből, amelyből megállapítható, hogy Csernák nagyon agresszív módon viselkedett Károlyival szemben s annak távoztával Friedrich István vette át­ a szerepet. Friedrich rátámadt Káro­lyira és szemére vetette, hogy kis­hitű és habozik, miért nem akarja, hogy a katonaság rátérjen a forradalom útjára ? Károlyi józan és fontolgat politikus volt, ő volt az egyedüli, aki ellenezte az Ame­rika ellen megindítandó tengeralatti há­borút. A nemzeti tanácsok megalakulására az október 16 ikán megjelent királyi ma­­nifesztum adott jogot s ezek meg is ala­kultak sorra úgy Ausztriában, mint Hor­­­vátországban. Tisza István fatális kijelen­tése után, hog­y a háborút elvesztettük, a fronton kritikus lett a hangulat s már­­egyes ezredek lázadoztak. Felveti azt a kérdést, hogy miért nem helyezték vád­ alá a Károlyi kabinet minisztereit, Fried­rich Istvánnal és nagyatádi Szabó István­nal egyetemben ? Horváth Déénes dr. kijelenti, hogy ez a nemzetgyűlés­ hatáskörébe tartozik,­ azonban Hoffmann ellen megindult az eljárás. Majd azt fejtegeti, hogy a csá­szári manifesztum nem adhatott alapot, arra, hogy Budapesten­ nemzeti tanács alakulj­o. A király ezt a kiáltványt az osztrák néphez intézte. Károlyi akna­munkát folytatott s mikor a németek­­megtudták, hogy Károlyi Mihály áll az elégedetlenkedők élén. Károly királyhoz fordultak és a király 1018 januárjában Wi­li József vezérkari századossal utasí­tást küldött a miniszterelnökséghez, hogy Károlyi Mihály aknamunkájáról rántsa le a leplet. Ezért nem nevezték ki Károlyit ■ akkor miniszterelnökké. ■ \ ‡Az elnök a tárgyalást félbeszakítja , holnap tíz órára halasztja

Next