Magyarság, 1922. december (3. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
r 2 Peyer Károly újabb felszólalásában kijelentette, hogy a Szabó által felolvasott jegyzőkönyv aláíróit a bíróság előtt vonja felelősségre. Rassay Károly személyes kérdésben szólalt fel és visszautasította azt a vádat, minthogyha az ő államtitkársága alatt egyesekkel szemben politikai okokból beszüntették volna a bűnvádi eljárást. Botrányos jeleneteit Bogya interpellációja közben Bogya János interpellációjában az állami rend hatályosabb védelméről szóló törvény szigorúbb alkalmazását követelte. A kisántánt forradalmasítani akarja a társadalmunkat, hogy kész prédája legyünk. Felolvasta a Dimineata egyik cikkét, amely Rassaynak, a kolozsvári lorai Újságban megjelent »üzenetéhez« hosszas kommentárokat fűzött. A kommentár alapján bebizonyítottnak látja, hogy a szélsőbaloldal politikai működése és a kisántant törekvései között összefüggés van, mert az oláhok ugyanazokat támadják, akiket Rassayék és a szocialisták. Éles szavakkal támadta a munkásság vezetőit, akik szabadon járnak-kelnek, amíg a munkássok az internáló táborban vannak. (Bogya e kijelentésére a szociáldemokrata képviselők felugráltak a helyükről, a padokat csapkodták és percekig teljes erővel kiabálták: Gazember! Csirkefogó/ Hazudik! Rágalmazó! Bitang ! Ki kell dobni! Az elnök a rendet sokáig nem tudta helyreállítani.) Mikor végre a lárma csillapult, Bogya interpellációjának második részében pert Rezsőnek a veszprém megyei terrorban való részvételével foglalkozott s arra kérte az igazságügyminisztert, hogy Rupert szerepét vizsgáltassa meg. Az elnök az állandó személyes kevései ellen Bogya interpellációja több személyes kérdésben történt felszólalásra adott okot. Hováth Zoltán visszautasította Bogya beszédének egy reá vonatkozó sértő kitételét. Patacsi Dénes azt kifogásolta, hogy a szociáldemokraták közbeszólásaikban állandóan zupás őrmesteernek titulálják. Aki a magyar katonáról becsmérlően nyilatkozik, azzal nem lehet szóbaállni. Rassay Károly azt fejtegette, hogy sem a bukaresti Dimineatáról, sem a kolozsvári 5 órai Újságról nem tud semmit. Követelte, hogy az ő többször említett nyilatkozatát is olvassa fel Bogya. Ő az elszakított területekkel a gazdasági, szociális és kulturális összeköttetést sürgette, amit Bethlen István gróf miniszterelnök is megtett. Végül felszólította Ulain Ferencet, hogy magyarázza meg Bogya beszéde közben tett ama megjegyzését, hogy ő (Rassay) közelebb áll a esetiekhez, mint az oláhokhoz. Ulain Ferenc kijelentette, hogy pár héttel ezelőtt közölték vele, hogy a Rassay-párt egy tagja választási célokra Bécsben cseh pénzt vett igénybe. E kijelentésre óriási vihar támadt a szélsőbaloldalon. Hegymegi Kiss Fát a padot verve kiabált: Aljasság ! Ki mondta ? Revet! Az elnök csak nehezen tudta helyreállítani a csendet, mire Ulain Ferenc kijelentette, hogy nem aktív politikusról van szó. Az ügyben nyomoz, egyelőre azonban adatai még nincsenek. Sajnálja, hogy közbeszólását megtette. Rassay Károly intézkedést kér az elnöktől egy parlamenti bizottság kiküldésére, amely előtt Ulain vagy igazolja vádját, vagy levonja alaptalan vádaskodásának következményeit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le!) Az elnök kijelentette, hogy miután Ulain beismerte hibáját, nem kíván beavatkozni. Egyben rámutatott arra, hogy órákhosszat személyeskedésekkel töltik a képviselők a Ház idejét, pedig az ország népe nem ezért választotta őket. Felkérte a nemzetgyűlés minden tagját, hogy kellő komolysággal fogja fel a mai súlyos időket s a Ház munkáját ne gátolja olyan kérdések feszegetésével, amelyek egyáltalában nem a nemzet templomába valók. (Helyeslés a Ház minden oldalán ). Ezután még három interpelláció hangzott el. Szabó József az állami gépgyárak munkásainak béremelését sürgette. Létay Ernő az osztrák hatóságoknak magyar állampolgárokkal szemben tanúsított sérelmes intézkedései miatt külügyminisztériumunk beavatkozását kérte. Kiss Menyhért egyik választójának, Szervo Fülöp iskolaigazgató politikai üldözése miatt interpellált. Angyali adomány Írta: Kilián Zoltán (UUnsyomts tilos) — Hogy te, Gyuri, pénzen ? Ugyan ! Honnan a szószból termelt volna neked háromszázezer koronád ?! Talán a gazdád, az a kétfejű Polákovics és Blaustein ? Gyuri legyintett — Fene! Rongy cég, az az ilyenhez ! Egy kis angyalka adtai — Micsoda?! Gyuri is, szép felesége is felnevetett. — Pedig így van. Hallgass csak ide, fiam! ... Hát egyszer volt, hol nem volt egy buta este, mentem nagy nekibusultan hazafelé. Azazhogy a feleségemhez, mert kétfelé laktunk, ahogy tudod. Margitot nem vihettem apámhoz az egyszobakonyhába, én meg nem telepedhettem be a sok húga közé. Mentem hát látogatni az asszonyt és szomorú voltam, mert napok óta gyötört Margit már azzal, hogy megöli magát, ha sokáig nem lakunk még együtt... De hát honnan ? Ebben az undok városban repdes, pénztelen ember, ha kettéreped is kínjában, nem juthat lakáshoz ... Két-háromszázezret pedig ... Mikol ? ? Így bandukoltam és mondhatom, nem forradalmi, de gyilkoló hevülések túrták az agyamat ! Már azon a ponton voltam, hogy megforgatom a bicsvalami vélt okozóban, amikor egyszerre csak hidd el, ha nem velem történik meg, magam se hinném el — rám száll az égből valami: papirosgyüpot, tíz huszonötezer koronás! Gondolhat valaki ilyet? Nem, ugye ? Én se gondoltam erre. Csak rám hullott a papír s amilyen dühös voltam amúgyis, már fel akartam kiabálni, ledisznózni azt, aki még ilyenkor is szemetet hajigál. Bele is rúgtam a papirosba s kiléptem az utca közepére, hogy felorditsak valami durvaságot, de valami ösztönzött, kapjam fel a papírt . . . Mondhatom, komám, még így nem állt el bennem a lélek! Tíz huszonötezres . . . Önkívületben gyűrtem zsebre a pénzt. Azt hiszem, csonttá merevültek a hangszalagaim ... Rohantam vele Margithoz, dadogtam neki valamit. — Találtam ... rendőrség... a talált tárgy tíz százaléka jutalmul... Margit elájult először. Mikor azonban feléledt, egyszerű, jámbor és természetes volt, mint még sohasem. — Semmi rendőrség, becsületes megtaláló, jutalom ! Hát nem érted, te buti ?!... Ezt gé Isten küldte le nekünk! Angyalországon jött le a lábad elé.«* — Én azt hivram Inkább, valaki kidobta abból a házból, tévedésből vagy veszekedésből ... S én, mint becsületes ember, törvényt tudó polgár . . . Margit retteneteset toppantott. — Marha !!! Egyszer az életben keze, te ! Hát nem tudod, mi minekünk a lakás? Jövő, gyerek és boldogság! Különben is — Itt elkapta barátom előlem a pénzt. — Vedd tudomásul, hogy ez a pénz az enyém ! Kizárólag és vitán felül az enyém. Hétfőn ígértem egy ezrest a Páduainak, ha lakást szerez az idén ... Drága, cuki kis Páduai, máris leküldte a pénzt! — De... de... becsület... törvény... rájönnek... — Így nyögtem neki még egy darabig. Hiába. A nő makacssága a világ legnagyobb ereje. Napokig jártam a legnagyobb kétségek közt. Rettegtem és harcoltam az asszonnyal. Végünk van, ha kinyomoznak ! Az asszony lerázta az okaimat, ostromomat. Neki lakás kell s azt csak pénzért kaphat! Gyáva kutya vagyok! Lógtam, zengtem,lengtem az irodában is. Ha megszólított valamely üzletfelünk, összerezzentem: detektiv ! Végre egyszer a Fehér Gaszton, annak a ponyvás-zsákos Fehérnek a beltagja rámförmedt: — Megbolondult maga, Kovács úr ? Vagy valami nagy bája van? — Mit mondhattam? Ránéztem és úgy rebegtem: — Lakásfis itt jön, barátom az, amit szeretnél tudni ! Fehér csak ennyit mondott !— Miért nem szól ? ! Szerezzen — na, háromszázezer koronát, holnap felviszem hozzám! Mit csigázzam tovább a kiváncsiságod ? Másnap megnéztem a lakást, ebfr szér pegMJtaw t \ * wil tollasodott ? Megdunyhásodott már, barátom s a régi háromszobáját most készült felcserélni egy pompás új villával. Elsejére odaadta nekem a lakást. Háromszázezerért, a többi ötvenet nagynehezen még felhajthattam. És ahogy ott számolom neki a pénzt, bejön egy nett kölyök, a kis Gaszton. Áradozásba fogtam. — Milyen helyes, okos, drága! — Mit, drága ? ! Mit tudja maga, milyen drága nekem ! A múlt szerdán hajított ki az ablakon csak úgy játékból tíz huszonötezrest... Elöntött a vér. Kacagtam, erőltettem a nevetést. Fehér komolyan bólogatott. — Így éljek, Kovács úr! — És . . . és . . . — dadogtam — Fehér, ur nem tett feljelentést? — Én ? Én ? — kérdezte Fehér úr indignálódtan. Most már nyeregben voltam, barátom ! — Ja persze! Az üzleti gondosság... ártana a presztízsnek! Egy Fehér Gaszton! Nála ilyesmi nem fordul, hát . . . — Stimmi, stimmt! — kapta meg kezemet Fehér úr. Hát rendben vagyunk! Hercig kis asszonyka a felesége, maga is kuláns ember, hát ezért ) Csak háromszázért... Remegtem a kéjtól. Odaléptem ifjabb Fehérhez, homlokon, blatton csókoltam n- Te cáfolj te drága! Drágáit !w'T •*#' \ MAGYARSAC 1022 december 7. csütörtök fb&etikától nirjiforipái válság...*....... eid&inéset fi" —'54. Magyarság tudósítójától — A szombatra egybehívott londoni értekezletről, valamint az utána tervezett brüszszeli értekezletről különféle hírek érkeznek ma, amelyek csak abban egyeznek meg, hogy valamennyien igen sötéten festik a helyzetet, épp úgy, mint tavaly a washingtoni értekezlet előtt. Akkor Lloyd George mondotta a lordmajor tiszteletére adott ebéden: Imádkozzunk, hogy sikere legyen!, ma pedig Amerika londoni követe, Harvey hangoztatja alább közölt beszédében: nagy veszedelem fenyegeti az egész világot. Tavaly Anglia és Amerika közös egzisztenciális érdekéről, a japán szerződésről és Ázsiáról volt szó, amikor pedig ezt sikeresen elintézték, az értekezlet folytatása megfeneklett a leszerelés és a francia pache zátonyán. Most ugyanebbe a stádiumba pergett vissza a világpolitika, mert Európa trezorjainak és a francia szövetségi szerződésnek aranykulcsa még mindig Amerika kezében van. A most tervezett két értekezleten tudvalévően a német kérdést fogják tárgyalni, amelyet Anglia is és Franciaország is véglegesen szeretne elintézni, véglegesen, mert, mint ugyancsak Harvey mondja, ha most se oldják meg a gazdasági programot, a jó Isten tudja, mi mentheti meg az európai szárazföldet az összeomlástól. Az elintézésnek azonban csak három módja lehetséges. Az egyik az, hogy a francia kívánságnak megfelelően ragaszkodnak a tavalyi, százharminckét milliárdos ultimátum végrehajtásához s csak néhány jelentéktelen, formai könnyítést engednek meg, de ebben az esetben a német kérdés továbbra is azon a ponton marad, amelyen most van, mert Németország nem tud fizetni. A másik lehetőség, hogy ugyancsak francia kívánságra elhatározzák a Rajna és a Ruhr területének katonai megszállását, de ez ellen föltétlenül föllázadna az egész németség és új háborút vonna maga után, erre pedig Európa rossz lelkiismeretének szószólói, a kis- és nagyszövetségesek minden hangos fogadkozásuk mellett se merik elszánni magukat, legalább Anglia és Amerika föltétlenül elfordulna ettől a monstrózus gondolattól, mert nekik legkevesebb okuk van egy újabb európai mészárlás ódiumát magukra vonni. Az ő helyzetük a legkevésbé komplikált s egyetlen elszánt gesztussal maguk mellé állíthatnák Törökországot, az izlámot, Ázsia rokonszenvét s Európának minden megsanyargatott, békére áhítozó nemzetét. A harmadik lehetőség, hogy Amerika elengedi európai adósainak a háborús tartozásokat s igy lehetővé teszi, hogy a szövetségesek is legalább felére redukálják Németország terheit. Ez volna az egyetlen józan módja a német hadisarc végleges elintézésének, amelyet Németország is elfogadna, de erről a megoldásról Amerika egyelőre mit sem akar tudni, mert — igen helyesen — nem látja elintézettnek vele a többi európai kérdést is, az új államok életképességét, az orosz, török és magyar kérdést. Franciaország pedig csak akkor megy bele ebbe az elintézésbe, ha Amerika, Anglia és Olaszország húsz-harminc esztendőre szóló katonai szövetséget kötnek vele. Ennek az érdekében agitál már hetek óta Clemenceau Amerikában, ennek a pact-nak akarja megszerezni az amerikai közvélemény rokonérzését, a háborús bajtársi viszony szentimentális húrjain keresztül. Mint látjuk, a helyzet valóban válságos, mert régi, odvas problémákat kellene most hirtelen, úgyszólván néhány nap alatt kibogozni, vagy pedig — amitől a szövetségesek nem kisebb mértékben irtóznak — elválni egymástól. Sikerül-e tehát Amerikát nagyon is megokolt álláspontjától eltéríteni? Elengedi-e a háborús államadósságokat, hogy ugyanakkor Anglia ival egyetemben megkösse a francia katonai szerződést? Ez az a kérdés, amely döntően fogja befolyásolni a londoni értekezletet — az egyik oldalon. A másik oldalon pedig, amely bennünket, magyar rókát közvetetlenül érdekel, — súlyosan esik ugyanakkor latba Lausanne is, ahol a török-orosz-német diplomáciai viszony veti előre árnyékát, amelyet szintén szét szeretnének tépni a szövetségesek, még mielőtt a nagy pace ellensúlyozó mekaizmusává növi ki magát A saövetségesem el átterjesztve javaslataikat Lausanneban !"' Törökország és Oroszország határozott állásfoglalásának — mint Lausannebóljelentik — meg volt az az eredménye, hogy a szövetségesek meghajoltak Izmed basa felfogása előtt és elhatározták, hogy az értekezlet legközelebbi ülésén előterjesztik javaslataikat a tengerszorosok dolgában. Valószínű, hogy Curzon lord, az értekezlet elnöke már holnap fogja bejelenteni a szövetségesek állásfoglalását. A katonai és tengerészeti szakértők állítólag teljesen egyetértenek egymással. Törökország, mint jelentik, változatlanul ragaszkodik ahhoz az állásfoglalásához, hogy szuverén jogait nem engedi megnyirbálni s a tengerszorosokat nem engedi át a nagyhatalmak kénye-kedvének. Hir szerint a szövetségesek azzal akarják megpuhítani Törökországot, hogy a Dardanellák ellenőrzőbizottságának elnöki tisztjét a törököknek ajánlják föl. Az orosz bizottság körében kijelentik, hogy a maguk részéről ragaszkodnak a tengerszorosoknak minden hadihajóval szemben való elzárásához. Karvesz reagy-tervei szózata Nagy jelentőséget tulajdonítanak Harvey londoni amerikai nagykövet tegnapi beszédének, amelyet — mint Londonból jelentik — az amerikai klub vacsoráján az európai helyzetről mondott. — Nagy veszedelem fenyegeti az egész világot, — mondotta a nagykövet. A négy szövetséges európai hatalom miniszterelnökeinek találkozása olyan fontos, amilyenhez fogható értekezlet 1918 óta még nem ült egybe. Az oka ennek igen egyszerű : a háborún kívül vannak még más utak és módok is, amelyek nemzetközi katasztrófát okozhatnak. Történhetnek olyan dolgok is, hogy egyik nemzet kiéhezteti a másikat. Ha a mostani találkozáson nem jut közelebb a gazdasági program a megoldáshoz, akkor nem tudom, mi mentheti meg az európai szárazföldet az összeomlástól. Európa nem maradhat még egy évig ilyen fenyegetések között. Londonban a legközelebbi hetekben nemzetközi megállapodást kell létesíteni. A mostani állapot egy évig sem maradhat fenn. Végül kijelentette Harvey, hogy a négy miniszterelnök tanácskozásának eredményétől milliók sorsa és jóléte függ. Mussolini mérv nem vállnak Londoni távirat szerint Mussolini miniszterelnök még mindig nem közölte véglegesen, vájjon megjelenhetik-e a szombati előértekezleten.