Magyarság, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
1923 Január 3. szerda Budapest, IV. évf. 1. (606.) szám H Ára 20 korona H&OVIRÁ 1G Előfizetési árak: Negyedévre 1120 korona Egy hóra 400 korona FÖIClŐS SZErkeSZtŐ : MILOTAY ISTVÁN Egyes szám ára 20 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. kor. Szerkesztéség: VII. kérőlet, Miksa utca 8. szám. Telefon:József 08 00,.József 68 01.Kürzdőhivatali VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: .József 68—92. Megjelenik hűlő kivitelivel mindennap. 1923 Enyhe tavaszias szellő szárnyain köszöntött ránk az új esztendő, 1918 óta az ötödik, amely országunkat négy darabra szakított, állapotban, nemzetünket az élet és halál keskeny mesgyéjére szorítva, keresztény társadalmunkat a mindennapi falat kenyérért való kétségbeesett, csaknem reménytelen vergődés forgatagában élt.Amikor az első bocskorosok átlopództak az erdélyi hágókon s óvatosan lesurrantak a székely völgyek felé, amikor a zsebrákok előhadai történelmi nevükhöz méltó mohósággal hozzákezdtek a Felvidék kifosztásához és megszállásához, amikor a Balkán fekete lovasai átkeltek a magyar Dunán s elportyáztak a Franchet d’Esperay-féle demarkációig, akármilyen sötétnek és kietlennek tűnt a magyar históriának az a csillagtalan éjszakája, akkor közöttünk talán a legfanyarabbak és a legsötétebben látók sem álmodták, hogy ennek a télnek zúzmarája rádermedjen -még az ezután következő öt esztendőre is. Sem külső, sem belső politikai helyzetünk nem nyújt még oly halovány jogcímet se arra, hogy derültebbnek lássuk az újat, amely talán csak szaporítani fogja rabságunk éveit. A nemzet és a társadalom belső erői molekulányit se gyarapodtak azóta, s — úgy látszik — kisorvadóban van belőlünk az a dinamikus hatalom, amelynek hiánya egyet jelent az ájulással, sőt, talán magával az enyészettel is. És ebben a hangulatban talált bennünket a Petőfi-évforduló napja és kellett volna, hogy érintse és megihlesse lelkünket annak a misztériumnak tündöklő jelentősége és annak a jelképnek valóságos és mély értelme, amit a magyarságnak ez az elapadhatatlan fiatalságú lángelme jelent. A különböző és annyi ünnepi színpadra széjjelszórt Petőfi-ünnepélyek szépek voltak, nem egy mozzanatukban talán meghatók is, sőt elhangzottak olyan megnyilatkozások is, amelyek a ma hátterének szomorú árnyképein át egy pillanatra átrezegtetni tudták a diadalmas fénysugárt s egy percre érzékeltették velünk azt, hogy ez a szent éjszaka nem csupán a magyar irodalom háziünnepe, egy szegény nemzetnek és boldogtalan társadalomnak oltárépítése a lángész kultuszára, a művészet papjainak és hivatalnokainak leborulása a teremtő művészet egyik legnagyobb csodája előtt. Nem akarunk még utólag sem ünneprontók lenni. Nem akarjuk gáncsolni azt, hogy az ó- és az újév küszöbén, amikor tízezrek zarándokoltak el a Dunapartra a költő bronzemlékéhez, amikor előkészítés és rendezés nélkül, pusztán lelkük sugallatának engedve az emberek, elvonultak a szoborhoz, hogy áldó imádság mellett mondják el szent nevét annak, aki száz esztendővel ezelőtt született. A főváros és kormányhatóságok nem vettek maguknak annyi fáradtságot, hogy megtiszteljék magukat megjelenésük személyes hódoltatával-felszedték,hogy a lelkes tömegek a sikeresen árnyékba borított szobor talapzatánál maguk elmélkedjenek ennek az éjszakának jelentőségén és megbotránkozzanak azon, hogy senki se vállalkozott a hivatalos hatalmasok közül az emlékezés és a kegyelet »adójának lerovására«. A tömegek tüntetése magasztos volt és impozáns, arányainál fogva, de talán még impozánsabb volt az a bürokratikus érzéketlenség, amellyel a magyar főváros urai ezt a nemzeti ünnepet eljelentékteleníteni merészelték. Sajnáljuk, hogy egyetlen hatalmas demonstráció méreteiben nem mutatkozott meg a magyar társadalom és a külföld előtt ennek az emlékünnepnek büszke nyugtalansága, szikrázó aktualitása és a mával való eleven összefüggése. Petőfi annak a Magyarországnak költője és hőse volt, amely mnaszakadtáig és ereje fogytáig küzdött az ellen a lehetőség ellen, amelynek mi olyan könnyen megadtuk magunkat. Ő a tettek, a bátor erőfeszítések, a végső dolgokban alkudni nem tudó elhatározások tűzoszlopa volt. Foglalata és tartalma egy nemzet elárulhatatlan céljainak és halhatatlan becsvágyainak. A magyar lélek isteni gyermeksége, makulátlan erkölcsisége és cselekedetekre serkentő energiaforrása volt Petőfi. Azért kellett elesnie a segesvári mezőn, mert nem volt már indokoltsága az ő pályájának és tartalma az életének. Mert mi sem volt távolabb ettől a csodálatos géniusztól, mint élni a Wart pour Wart-os művészek papircséletét, mert megszakadt a nemzet élete, meg kellett szakadnia az övének is. És Petőfi azrt nagyobb, jelentősebb, maibb és magyarabb mindenki másnál, mert ő a bele nem nyugvás, a hajthatatlan fölebbezés, a magyar határokon végigreszkető jajkiáltás a dolgok trianoni rendje ellen, ő a bősz zivatar, amely elsepri a párisi államférfiak kártyavárait és idebenne a folytonos tiltakozás az ernyedés és a tespedés, azaz, finom diplomáciai nyelvezeten kifejezve, ,a megfigyelés és a várakozás ellen. És ha itt nem, is, de túl a cseh, szerb, oláh drótkerítésekor , valahol csak beszélik, vagyis inkább suttogják az üldözött magyar nyelvet, az ő neve a megváltás ígérete, a dolgok történelmi rendjének helyreállítása, a nagy jóvátétel és a b’1. tv - fölény. * A Petőfi-ünnepélyek méla melkntői között meg kell emlékeznünk : ünnepek egy másik motívumáról, egy különös hírről, amely a kék ég magasából lepottyant bennünket a magyar politika békanyálas kis rocsárvilágába, ahonnan különös nesz ütötte meg a dobhártyánkat. A kormány sajtója az új évet a cáfolatok pergőtüzével vezette be. * Cáfolja ugyanis a kormány lemondását De hát miért ez a lárma, miért ágyaznak a verebekre? Miért e türelmetlen és dühös üvöltözés? Ugyan micsoda rossz kisértet riasztotta meg annyira ezt a félhivatalos papirosdzsungelt? Ki ellen hadakoznak oly hadvészülte képpel ? Miféle tapintatlan walesi bárdokat kell elnémítani? Nosza elő a rendtörvénnyel, igazán ideje, hogy egyszer már becikkelyezzék a magyar törvénykönyvbe, majd akkor lesz rend és csend, mint a sírban. A politikai új esztendő — szó sincs róla — kellemes ajándékkal lepte volna meg a független magyar közvéleményt, ha a kormány önkéntes lemondását tette volna asztalunk terítékére. De hát mi nagyon jól tudjuk, hogy a kormánynak esze ágában sincs elmenni, sőt nem is könnyen hagyja menesztetni magát. Nem úgy A miniszterelnökök újabb értekezlete a német hadisarc dolgában ma délután négy órakor megkezdődött Párisban.. Az angol bizottság Bonar Law miniszterelnökkel már vasárnap, a belga pedig Zhennis miniszterelnökkel hétfőn érkezett meg afrgreda fővárosba Mussoliniminiszter-elnököt Della Torretta, márki nagyköveti képviseli. Az értekezlet alkalmából Párisba érkezett Bergmann államtitkár is, aki a német kormány új javaslatát hozta magával, amelyet a kereskedelem, ipar és bankvilág vezetőtérvainak közreműködésével dolgoztak ki. Az újabb tanácskozás igen pesszimisztikus légkörben kezdődik s mint az Echo de Paris megállapítja, Parist és Londont még igen mély szakadék választja el, így például Boyar Lawnak az a szándéka, hogy fokozatosan megszünteti az egész jóvátételi bizottságot, a másik oldalon pedig Poincaré nemcsak az intézmény változatlan fönntartásához ragaszkodik, hanem a mostani értekezlet tengelyébe is a jóvátételi bizottságot akarja állítani, úgy, hogy mindjárt az elején a németeknek a fa- és szénszállítás körül való mulasztását akarja leszögezni kiindulópont gyanánt. Ebben az esetben azonban, mint a Petit Parisién értesül, Bradbury, a jóvátételi bizottság angol küldöttségének vezetője munkatárival egyetemben le fog mondani tisztségéről. „• az érdeklrfie?" előtt a francia kormány kétszer is tartott miniszteri tanácskozást, de megcáfolják azt a híresztelést, hogy ezeken Foch marsall is részt vett. Ssnc,a tv2-tautés zálog nélkül A Havas-iroda értesülése szerint francia politikai körökben általános a vélemény, hogy Pain caré kétesztendei fizetési halasztást fog javasolni Németország részére, de csak a következő zálogok ellenében: a német állami erdőségek kiaknázása a faanyagszállítási program keretében, a Ruhrvidéken lévő szénbányák ellenőrzése és a széntermelés megadóztatása, vámok behajtása a Rajna balpartján s végül a Rajm-vidék, valamint a fruhr-terület kivitele után bizonyos adónak a beszed- főhatása. A garancia-bizottságot Berlinbe helyezik át az ellenőrzés végrehajtására. A ‘temps, amely most is a francia kormány felfogását szokta tükröztetni, az értekezlettel kapcsolatosan nyomatékosan hangoztatva, hogy a szövetségeseknek elsősorban azt kell vizsgálniuk, vajjon megegyeznek-e arra vonatkozóan, hogy zálog nélkül nem kaphat Németország fizetési halasztást sem. De még ha a szövetségesek nem is tudnának megegyezni, fenyegetőzik tovább a Temps, Franciaország rendezkedtek be, hogy szépszerűvel elmenjenek. De ugyan minek is mennének? Ki pótolhatná pótolhatatlan középszerűségüket? Ki tudna oly türelmesen és szellemesen várni és megfigyelni ? Az ő idegeik drótkötélből vannak. S ha az ötödik év is elmúlt fölöttünk gyászban, szégyenben, nyomorban, türelmes váltásban és szellemes megfigyelésben, ők rajta lesznek, hogy a hatodik és a tizedik év is ilyen szépen, ilyen eseménytelenül, »megrázkódtatások nélkül« teljen el. Nem hiába mondotta Montesquieu, hogy boldogok azok a nemzetek, amelyeknek évkönyvei unalmasak, semmi körülmény között sem mondhat le arról, hogy maga szerezze meg ezeket a zálogokat Ha pedig a brit kormány helytelenítené ezt az eljárást, súlyos felelősséget venne magára, mert ezzel egyenesen bátorítaná "Németországot az ellenállásra. Német békejavaslat a papírkosárban Cuno német birodalmi kancellár beszédet mondott Hamburgban, amelyben a többi között kijelentette, hogy Németország egyik harmadik hatalom közvetítésével tudomására adta Franciaországnak, hogy kész vele, valamint a Rajnánál érdekelt többi nagyhatalommal együttesen egy emberöltőre ünneplés kötelezettséget vállalni, amelynek értelmében népszavazás alapján történő közvetetten felhatalmazás nélkül nem folytatnak egymás ellen háborút. Franciaország ezt az ajánlatot — mondotta a kancellár — visszautasította. A fiarai iroda másként ismerteti a tényállást Elmondja, hogy az említett harmadik hatalom Amerika volt, s hogy a washingtoni német nagykövet csakugyan fordult ilyen kezdeményezéssel Hughes államtitkárhoz, de ennek a kezdésnek nem volt pontosan körvonalazott javaslatjellege. Az Egyesült Államok kormánya nem látta szükségesnek, hogy a kezdeményezést Párisba közvetítse , így Franciaország — mondja a Havas — nem is volt abban a helyzetben, hogy visszautasítsa. Az orosz kormány a dunai és balkáni államok szövetségét javasolja A lausannei értekezleten az orosz küldöttség szombaton délután emlékiratot adott át Curson lordnak, amelyben igen élesen bírálja a nagyhatalmak keleti politikáját- Az emlékirat a többi között kifejti, hogy a mostani orosz kormány megsemmisítette azokat a titkos szerződéseket, amelyek Konstantinápolyt Oroszországnak szolgáltatták ki s ezeknek a titkos szerződéseknek félretolásával a szovjet nemcsak Törökországot, hanem Bulgáriát és Oláhországot is közvetetten veszedelemtől szabadította meg. A keleten csak akkor szűnhetnek meg a bonyodalmak, — folytatja az emlékirat, — ha az imperialista nagyhatalmak lemondanak arról, hogy a mohamedánokat alárendelt népfaj- ként kezdjék. Az orosz, ukrán és georgiai küldöttség »itr előre is kijelenti, hogy minden olyan koncessziót, amely a resides jog keretén kívül esik s amelyet a hatalmak nyomás alkalmazásával kényszerítenek Törökországra, erkölcsi és jogi szempontból is érvénytelennek tekintenek. Csak egyetlen módja van annak, — végzi az emlékirat, — hogy a Duna mentén, valamint a Balkán félszigeten valódi béke legyen, hogy ennek a területnek népei, önkormányzatuk megőrzése mellett, föderatív államszövetségbe tömörülnek. Megkezdődött a párisi értekezlet Franciaország a német nép fővámszedőjének szerepében