Magyarság, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
1923 január 3. szerda zik Roth tiltakozóhoz, mert a magyarság bizalommal van az oláh kormány iránt és jól érzi magát az oláh uralom alatt. Ekkori szerepléséért még a szász lapok is vérárulónak bélyegezték, ami teljesen téves volt, hiszen ennek az embernek semmi köze a magyar vérhez. Most aztán a képviselőház teljes ülésén tett ki magáért a kormány bérence. A magyarság nevében az ész Sándor József, képviselő szólalt fel a trónbeszédről folyó vitában; önérzetesen kifogásolta, hogy a trónbeszéd egy szóval sem igyekszik megnyugtatni a hazája vesztett, üldözött erdélyi magyarságot. Erre felállt Kis Géza és a magyar többség nevében tartott egy ellenbeszédet, melytől a jóérzésű oláhok is undorodtak. Elmondta, hogy aki úgy beszél, mint S Sándor József, az a Horthy képviselője és annak nincs híve Örékországban. Aki nincs megelégedve, költözzék ki Magyarországba. Sándor József szerinte a középkori magyar mágus-mentalitást képviseli és nem lehet megengedni, hogy egy olyan modern és egységes államban, mint Oláhország, a nemzeti kisebbségek elkülönüljenek és külön jogokat kapjanak. Az állam szuverén és akaratát rádiktálhatja minden lakosára. Az erdélyi magyar párt a magyar lakosságot az állampolgári hűség ellen izgatja, a tisztviselőket pedig arra, hogy vándoroljanak ki Magyarországba. Sándornak nincs igaza, ha magyar sérelmekről beszél, mert a magyar nép egészen jól érzi magát Erdélyben az oláh uralom alatt, teljes szabadságnak örvend. Sokkal jobb helyzete van, mint volt annak idején az oláhoknak a magyar uralom alatt. Az oláhoknak meg volt a joguk az irredentára, minthogy a lakosság többségét alkották és nem tűrhető, hogy a kisebbség kormányozza a többséget. Most a magyar elem, mint népkisebbség, természetes, hogy az oláh többség kormányzása alatt áll és az a kötelessége, hogy jó egyetértésben éljen a többséget alkotó oláh nemzettel. A kormány francia nyelvű félhivatalosa L’Indépendand Roumaine siet ezt a beszédet külön vezéreikei méltatással akülföld tudomására hozni, hadd lássa a világ, hogy a magyaroknak nemcsak jó, de jobb dolguk van, mint azelőtt, a mai Oláhországban. Kis Gézát, aki előbb zsidó faját tagadta meg, azután az őt befogadó magyar nemzetet, íme ezért kellett csenderszuronnyal ,egyhangu választással a keresztúri székelyek nevében a bukaresti parlamentbe küldeni. — A Magyarság tudósítójától — Vasárnap zajlottak le az egész országban a Petőf születésének századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. A fővárosban és Csonkamagyarország összes városaiban, — elsősorban azokon a helyeken, amelyek valamiféle kapcsolatban vannak Petőfi életpályájával — Petőfi emlékét ünnepelte az egész magyarság. Az ünnepségek sorát a Petőfi Társaság díszközgyűlése nyitotta meg, mely a Zeneakadémia nagytermében zajlott le. Az egybegyűlt előkelő közönség soraiban megjelent Horthy Miklós kormányzó családjával, a miniszterelnököt Bárczy István dr. államtitkár képviselte. A nemzetgyűlés képviseletében Szcitovszky Béla elnök jelent meg, Pest vármegye részéről Ugorasztó Tivadar alispán, a székesfőváros részéről Puréz Győző tanácsnok, a Magyar Tudományos Akadémia részéről Berzeoviczy Albert és Balogh Jenő voltak jelen. Valamennyi irodalmi, művészeti és kulturtársaság küldött képviselőt, a közéleti kiválóságok élén Apponyi Albert gróf és Wlassics Gyula báró jelentek meg. A nemzeti Hiszekegy eléneklése után Pekár Gyula tartott ünnepi megnyitót, majd Móra Ferenc olvasta fel ünnepi költeményét. Rákosi Jenő ezután szabad előadást tartott Petőf misztériumáról életének két — születésének és halálának — legendaszerűségéről. Beszédében hangsúlyozta, hogy Petőfi, aki nem magyar eredetű szülőktől származott, megtestesülése a magyar faj erényeinek, tulajdonságainak, jellemének. Az a csodaerő, mely Petőfiben a magyar lélek inkarnációját teremtette meg, a magyar nyelv volt. A nyelv erejének vázolásával kapcsolatban intelmet adott. az anyáknak, hogy gyermekeik lelki kifejlődését ne zavarják korán idegen nyelvek tanításával, csak amikor a nyelv már elvégezte a maga lélekalakító munkáját. Ezután Petőfi halálának misztériumára tért át és kifejtette, hogy Petőfi annyira összeforrott a magyar éggel, hogy amikor az elbukott, ő sem élhette túl. Végül Petőfi ünneplésének jelentőségére mutatott rá, melynek legfőbb célja az, hogy kövessük őt. RákosiJenő nagyszabású beszéde után Grill Lola Szabolcska Mihálynak Petőfi lelke hűnti költeményét szavalta el nagy drámai erővel, Jakab Ödön Üzenet Oláhországba címűl ez alkalomra írt irredenta költeményét adta elő, F. Váradi Aranka és Kiss Ferenc a Nemzeti Színház művészei Petőfi-költeményeket adtak elő. Külön kell itt kiemelnünk Jászai Mari klasszikus Petőfi interpretációt, M. Medek Anna és Palló Imre az Operaház tagjai Petőfi-dalokat énekeltek, végül a Budai Dalárda adott elő több énekszámot. Az ülést Pekár Gyula zárószavai fejezték be. Az ifjúság fáklyismenete A vasárnapi Petőfi-ünnepségek sorát a fővárosban az egyetemi ifjúság esti fáklyás menete zárta be. Már délelőtt kisebb-nagyobb küldöttségek zarándokoltak Petőfi szobrához, amely virágdíszben, szalagok és koszorúk között várta az esti legfényesebb ünneplést. Hat óra tájban az egyetemi ifjúság a Szabadság-téri irredenta szobrok előtt gyülekezett, ahonnan zárt sorokban a Dmapartra vonult, a Petőf-szobor elé. Itt több hazafias beszéd hangzott el, Petőfi-verseket szavaltak, megkoszorúzták Petőfi szobrát, majd a Himnusz és a Magyar Hiszekegy eléneklése után a főbb útvonalakon lobogó fáklyákkal vonultak végig. A színházak ünnepe A hétórai harangszó után Petőfi születésének emlékére megkondultak az összes harangok, a főbb útvonalak mentén a főváros polgársága gyertyák gyújtásával áldozott Petőfi emlékének. A színházak Szilveszter estéjén ünnepi előadással adóztak Petőf emlékének, az Operaházban Petőfi-ünnep volt, majd a Bánk bán első felvonása került színre, a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc alkalmi színművét, A költő és a halál- adták a Tündérlak Magyarhonban előtt, a Vígszínházban az Ocskay brigadéros előadásával, a Király Színházban pedig a János vitéz éjféli előadásával áldozott az egybegyűlt közönség Petőfi emlékének. Mindenütt egy-egy kiváló művész vagy művésznő Petőfi-költemény interpretációja vezette be az esti előadást. • Éjfélkor a Petőn-szobornál A milliós főváros közönségének hatalmas megmozdulása minden elmaradt hivatalos ünneplésnél többet beszélt. A Duna partján az esti órákban állandóan vastag csíkokban hullámzott a tömeg s percenkint ezrek érkeztek és indultak tovább szótlanul, a szobor előtt egy egy percre megállva halk belső áldozást róva a nagy költő emlékének. Az Erzsébethídon egész este sűrű sorokban vonultak át a budaiak. Éjfélkor kocsin és autón is érkeztek a szobornak látogatói és a születés évfordulójának pillanatában, amikor a Gellérthegyről az öt mozsárdörrenés elhangzott, legalább harminc-harmincötezer ember állott a Petőfi téren. Ott volt minden társadalmi réteg, mindenki áhítattal állott a szobor mellé, csupán a hivatalos ünneplés maradt el. És lehetetlen ebben az ünnepi megemlékezésben rá nem mutatnunk arra a kegyeletlen viselkedésre, mellyel a főváros hivatalos képviselői még az áhítattal ünneplő tíz- és százezrek szent melegségű hangulatát is megbántották. Éjfél után, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy sem a polgármester, sem az ünnepségre hónapokon át nagy lármával készülő szociálpolitikai ügyosztály képviselője nem jöttek el, a tömegből már zúgolódó hangok is hallatszottak. Akadt, aki hangosan kifakadt és akadt, aki hangosan kérdezte: »Hol van az a Solmayer ! ?, Jiol a város hivatalos ünnepe !?* A főváros lakosságának ünnepi érzése, hatalmasan demonstráló felvonulása példátlanul pompássá tette az ünnepet s éppen ezért volt szomorú és szégyelni való a főváros polgármesterének és tanácsnoki karának ünneprontó elmaradása. Petőfi és az újságírók A Magyar Újságírók Egyesülete Szilveszter délutánján a Petőfi-centermárium alkalmából rendkívüli választmányi ülést tartott az Otthon körben. Márkus Miksa elnöki megnyitója után Rákosi Jenő az újságíró egyesület díszelnöke méltatta lelkes tapsokkal fogadott beszéddel Petőf emlékét. Nagyhatású szavakkal mutatott rá arra, hogy a maga részéről természetesnek találja, ha az újságírók Petőfit ünnepük. Szóval és írásban, költeményben és prózában a kultúra tűzoszlopaiként ünneplik ma Petőfit — mondotta — és ha tűzoszlopai nem is, de talán fáklyahordozói vagyunk mi újságírók, a kultúra szolgálatában. Az újságíró és Petőfi lelke világának rokonvonásait vázolva, Petőfi életmunkájának és egész pályájának nagyerejű méltatására tért át. Végül arra mutatott rá, hogy ő nemcsak költő, hanem hős is volt, nagy magyar és mi büszkék lehetünk arra, hogy Petőfi — újságíró is volt. Itt kezdte pályafutását, innen került el a világirodalomba. Zárjuk be szívünkbe nem Petőfit, mert ő amúgyis a szívünkben van, hanem ezt a napot, amelyen megünnepeltük őt. A hosszantartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Márkus Miksa elnök mondott köszönetet Rákosi Jenőnek. A vidéki ünnepségek Félegyháza közönségebensőséges ünneppel áldozott Petőfi emlékének. Mikor a toronyóra elütötte az éjfélt, megkondult a nagyharang, erre egyszerre kivilágították az egész piacteret, amelyen felállított Petőfi-szobrot teljesen megvilágította a villanyfény. Ezrekre menő tömeg tömörült éjfélkor a téren, a szobor előtt pedig megkezdődött a kegyeletes ünnep. A Petőfi-daloskör himnusza után Kalmár Gyula Petőfi szülőföldjén című költeményét szavalta el, Pest főgimnáziumi igazgató a daloskör koszorúját helyezte el a szoborra, az egyesült zenekarok Petőfidalokat játszottak, amiket a közönség velük énekelt. Végül a daloskör magyar Hiszekegye zárta be a meleghangulatú ünnepséget. Djév napjának délelőttjén folytatódott az ünnepség: a Petőfi-szoborbizottság hatalmas koszorúját Szerelemhegyi Károly dr. elnök helyezte el a szobor talpazatán. Békés vármegye majdnem valamennyi községe résztvett Petőfi megünneplésében. Békéscsabán és Gyulán Szilveszter napján, Tótkomlóson, Békésen, Endrődön és Gyomán az újév napján áldoztak nyilvános népgyűlés keretében a költő emlékének. Orosháza, Mezőberény, Szeghalom és Kőröstarcsány január első felében tartja Petőfi-ünnepét . Székesfehérvári tudósítónk jelenti: Székesfehérvár is bensőséges ünnepséggel hódolt Petőfi emlékének, aki az itteni színházban játszotta első szerepét. A Petőfi-kiállításon Péntek József, Balassa Sándor beszédei után Prohászka Ottokár megyéspüspök mondott nagyhatású beszédet. Petőfi 1848-nak és 1849-nek volt a forradalmi költője és a nemzet élniakarásának, de semmiesetre sem az országveszejtő gyászmagyarok tündöklő fényképpen elsuhant előhírnöke. Este a Vörösmarty-szikházban díszelőadás volt. Szabadszállásról jelentik: Bensőséges ünnepély keretében adózott Szabadszállás közönsége Petőfi emlékének. A község képviselőtestülete december 11-én délután díszközgyűlést tartott. Baksai, Árpád lendületes beszédben fejtette ki azt, hogy mi fűzi Szabadszállást Petőfi nevéhez. Martinovics Péter indítványára a közgyűlés kimondotta, hogy a község főutcáját és főterét Petőfiről nevezzék el s gondoskodni fognak az utcának megfelelő befásításáról. A képviselőtestület ezután tizenkét tagból álló végrehajtóbizottságot választott, amely elhatározta, hogy díszes emléktáblával hódol Petőfi emlékének és közadakozásból alapítványt gyűjt a helybeli polgári iskola tanulók részére. Az emléktábla leleplezésére március végén kerül előreláthatóan a sor. Erre az alkalomra meg fogják hívni a kormány képviselőit és a Petőfi Társaságot. Petőfi emlékét ünnepli az egész ország való, azt mondta neki, hogy menjen fel, de ha őszig csalódik terveiben, hát jöjjön vissza. Nagyon fiatalnak és nagyon erősnek érezte magát Galambos, amikor újra Pestre ért. Egy kis szobát bérelt magának, ott lerakta cókmókját, egy üzletben nagy művész-nyakkendőt vett, felkötötte és este sietett a Tölgy kávéházába. Az feléje jött, szívélyesen fogadta, csak amikor megtudta, hogy szívességét kéri, hogy ő is énekelni akar egy ilyen kávéházban, vált hideggé vele szemben. — Tudod, barátocskám, az most egy kicsit nehezen fog menni. Nyár van, rosszul megy minden, no de azért nem kell kétségbeesni, majd csinálunk valamit. Addig is járj ide esténként. Ittlegalább beletanulsz. És a megmámorosodott ember hitt és bejárt a kávéházba. Közben teltek a napok. Néha megkérdezte Tölgyöt, hogy van-e már kilátásban valami hely a számára, az meg csak biztatta, így telt az idő és Galambosnak egyszerre csak elfogyott a hazulról hozott pénze. Már sokszor nem ebédelt, csakhogy este tetjék feketekávéra a kávéházban. Ott megismerkedett társaságokkal és azok szívesen ültették maguk közé a jóhangú kántort és szívesen kínálták borral is, meg vacsorával. Közben, amikor látta, hogy Tölgytől néni sokat várhat, maga is eljárt egyes kávéházakba felkínálkozni. Visszautasították. Kisebb külvárosi kocsmákban ajánlkozott, ott se fogadták fel. És ekkor már többet koplalt, mint amennyit evett, lefogyott és már a ruhája is kopni kezdett. Tölgyöt kérte még néha, hogy helyezze el valahol, az volt utolsó reménye. De egy este ezt mondta neki Tölgy: — Nehéz kenyér ez a mienk, barátocskám, és kár érte biztos állást otthagyni, még ha Aranyoson is van az. Én azt ajánlom, hogy menj vissza kántornak. Galambos az első pillanatban neki akart menni, torkon akarta ragadni és keresztüldobni az ablakon az utcára, hogy a hatalmas üveget is áttörje. És ezt akarta neki mondani: — Gazember, hát mért csalogattál, mért hitegettél? Ugye, megijedtél a hangomtól, falum nótájától, hogy elsöprik a te lámpás holdadat és szerelmi nyavalygásaidat? Gazember!... De nem szólt semmit, nyelt egy nagyot, felkelt és indult lassú léptékkel ki a kávéházból. Éhesen csavargott át még két napot Budapesten, a harmadikon batyuba kötötte fehérneműjét és lement "az utcára. Jobbra is, meg balra is nézett, végre az egyik üzlet fölött ki volt írva, hogy »Zálogház.« Oda bevitte a holmit, aztán kiment a pályaudvarra. Ott jegyet váltott a kapott pénzen és hazautazott. Délután ért Aranyosra és a földeken kint sétáló pap volt az első, akivel találkozott. Az üdvözölte és mintha semmi se történt volna, közömbös dolgokról kezdett beszélgetni. — Jó ez az idő a szellőre ... Szép nyarunk volt az idén... Szombat volt és megszólalt a letenyére hivó harang. — Gyerünk letenyére, tanító úr, — mondta most a pap és az aranyosi templomban még sohase szólt olyan szépen, olyan szomorúan az orgona, mint cápa a letenyen. MAGYARSÁG Meinl Ml uj termésű tea BjBSl£8flB!£B8Sä BBBBBIiflBK BBBBR I Hirdetéseket! SlUlilllllillll!llil!llii:il!llll!!l!lllllll!llll!l!!l!Íllllll!ll!l!lllll!llllllllllll!!l;iijjtg m S B elfogad a B MAGYARSÁG KiaSOUIVATALA 1 S3 Budapest, VH. Mik&a-utea 8, bz. 8 ® Telefon: József 88—92. p § § ■. ..BMÄBIBB BBBSjBBBBBBBBABBSSff