Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
4 Nerém, az oláh kormány lolytatja Worait — A Magyarság tudósítójától — Az oláh kormány azt a bizonyos követ "bedobta január elején a kútba s most szeretné Európával kihúzatni, mert ő maga már nem tudja. Különféle bel- és külpolitikai okokból néhány napon át gyártotta a koholmányokat magyar határsértésekről, csapatösszevonásokról, támadási hajlamról, ugyanezt mesélte az oroszokról és bolgárokról is. Éppen hadicélokra akart nagyobb kölcsönt felvenni a nyugati pénzpiacon s minthogy a franciák fáztak egy kissé a garancianélküli kölcsöntől, ezekkel a hírekkel akart rájuk ijeszteni, hadd higyyék, hogy a kölcsön nélkül keleti szövetségesük bajba kerül. A kölcsön máig sem sikerült, sőt az oláh sajtó egyhangú véleménye szerint még kevesebb kilátás van rá, mint valaha, ellenben azt elérte a kormány, hogy a lei, mely a koholt hadihírek kezdetén Zürichben 3.20-on állt, mára 2.20-ra esett le. Azóta az egész bukaresti sajtó nekitámadt a kormánynak, szidván agybafélte, hogy háborús híreivel az ország hitelét tönkretette s az egész országot a legsúlyosabb gazdasági válságba juttatta. Az elsőrangú közszükségleti cikkek ára ugrásszerűig emelkedett, mindenféle áru eltűnt a piacról, a főváros után már a vidéki városokban is éhség ütött ki. A Magyarság több számában ismertettük már, hogy akarja lassanként visszaszívni az oláh kormány ezeket a háborús híreket. A január 26-iki bolgár félhivatalosból, az Echo de Bulgarie-ból értesültünk most arról, hogy Bulgáriához is demarsot intéztek. Ott is arra kívántak feleletet, hogy Bulgária miért von össze csapatokat a dobrudzsai határon. A demars és a tényállás ismertetése után ezt írja az Echo de Bulgarie : — Úgy látszik, Bukarestben csakugyan elvesztették hidegvérüket. Az a demars, melyet északi szomszédaink Szófiában két nagyhatalom követe útján intéztek, azt a hitet kelti, hogy páni félelem uralkodik Bukarestben. A bolgár közvélemény nem tudja megérteni, hogy miféle okból nem intézte hozzánk Oláhország maga a demarsot. Ezek a hírek különben teljességgel hamisak. Nincs a mi határunkon semmiféle csapatmozgalom, sem komitázsibandák nem törnek be. Az oláh kormány hírhadjárata tisztán és egyszerűen nem egyéb, mint bluff. A helyzet tehát tisztázva volna. Hogy az oláh kormány milyen módon akar védekezni koholmányai miatt, melyekkel egész Európa békéjét felzavarta, — ha ugyan van itt most valahol béke, — minket nem érdekel, amíg otthon mesélgeti saját közvéleményének. De azt az újabb vakmerőséget, mellyel Európát tovább izgatja, nem hagyhatjuk szó nélkül. Puca külügyminiszter előbb — mint annak idején ismertettük — a bukaresti diplomáciai kar előtt kifejtette, hogy az oláh kormány nem veheti tudomásul a budapesti antantmisszió megállapítását, mert az ő képviselője nem vett részt azon a körúton. Azután lelkiismeretlenséggel és könnyelműséggel vádolta meg a francia-angol-olasz tagokból álló bizottságot, mert nem látta meg a nemlétező magyar csapatokat, azután néhány angol lapban intervjut helyezett el s ezekben a legszemérmetlenebbül emlegeti tovább a magyar hadikészülődéseket, melyekről ugyanazok az angol lapok már a leghitelesebb forrásból megállapították, hogy kitalálások, most végre Bethlen miniszterelnök parlamenti kijelentésére az alábbiakat feleli: Bukarestből jelenti az Orient Radio . Illetékes helyen megállapítják Bethlen István gróf legutóbbi parlamenti kijelentéseivel szemben, melyekkel azt a benyomást kelti, mintha Oláhország Magyarország ellen támadó szándékokat táplálna és csapatokat koncentrált volna, hogy ezek a kijelentések tisztán koholmányokon alapszanak. Oláhország békés szándékai kézenfekvők, míg Magyarország minden alkalommal kimutatja a revansszellemet. Ezért kényszerítették Oláhországot a legutóbbi események a határon arra, hogy a védekezésre feltétlenül szükséges intézkedéseket megtegye. Az illetékes hely tehát koholmánynak minősíti az első mondatban azt, hogy Oláhország csapatokat koncentrál a határra, a másodikban pedig azzal védekezik, hogy ő kényszerül védelmi intézkedések megtételére. Akárhogy forgatjuk ezt a fecsegést, csak annak beismerését látjuk benne, hogy igenis Oláhország tesz katonai intézkedéseket a határon. Hogy Védelemből tette volna? Ki ellen védekezett volna ? Hiszen saját hazugsággyára sem tudott több konkrét adatot összeszedni, minthogyét magyar finánc bement Siklósra, aztán visszaszaladt, két csendőr oláh területre lépett, aztán elszaladt, három magyar katona és egy civil megtámadott egy oláh őrjáratot, aztán elszaladt, miközben egyik elejtette a puskáját. Ezekkel az erőkkel szemben kellett neki olyan arányú védelmi intézkedéseket tenni, hogy néhány korosztályt behívott, négy hadosztályt a határra koncentrált, a hadizónát Kolozsvárig kiterjesztette? Nézzük magukat az oláh lapokat. Ezek azt írják, hogy a nagyváradi katonai parancsnokot fegyelmi vizsgálat alá vonták, mert intézkedései túlmentek a szükséges kereteken és a normális életet teljesen megbénították. Radivoi fogarasi prefektusnak pedig megbüntetését követelik, mert éjszaka idején harangszóval vetette fel megyéjében minden községben a lakosságot s kihirdette, hogy 60 éves életkorig minden férfi azonnal vonuljon be katonai szolgálatra, a nők pedig jelentkezzenek betegápolóknak. Fogaras csak nincsen a határon, hogy ilyen intézkedésekre lenne szükség ? Megint csak bebizonyosodott, hogy könnyebb a hazugot utolérni mint a sánta kutyát. MAGYARSÁG 1923 február 1. estitörzsse — »»„Tál Krisztiánja, január hó (A Magyarság tudósítójától) Január 15-én, mikor megérkeztem Kristiániába, volt az első igazi fehér téli nap. A Stortingsgaten — magyarul Parlament-ut — széles kertjében, mely fölveszi a versenyt az Unter den Linden-nel, boldogan siettek szánkójukkal, hosszú skijükkel nagyok és kicsinyek Holmenkollen felé. Hogy mit jelent a hó Norvégiában, azt csak az tudja, aki látta a százával, ezrével siető sportolókat skivel, szánkóval a hegyoldal felé, hogy azután megfeledkezve mindenről, egyedül a téli sportnak éljenek. Hogy a norvég nép szikár, izmos, szép piros arcú , azt főleg egészséges sportéletének köszönheti. Az iskolák már az első hóra több napi szabadságot adnak a gyermekeknek és ügyefogyott az, aki nem, tud skizni, vagy aki nem tudja a kettőshármas szánkót a meredek hegyoldal legkanyargósabb útjain is biztos kézzel kormányozni. A boldog norvégekről most nem írok, csak a derék magyarokról, akik itt élnek a derűs fehér norvég fővárosban. A magyar nők előtt mindig tisztelettel hajtottam meg az elismerés lobogóját, de menynyivel inkább érdemlik meg az elismerést és a megértő biztatást azok a magyar asszonyok, akik évek, sőt évtizedek óta külföldön élve mindig hű harcosai maradtak a magyar hazának. A krisztiániai magyarok közül elsősorban kell fölemlítenem Rangsethné Lakács Lujzát, aki törhetlen energiával szervezte meg Norvégiában a magyar segélyakciót, mely néhány év alatt sok-sok ezer magyar gyermeknek adta vissza az egészség pirosságát. Haugsethné Lamáos Lujzát nem kell bemutatni külön a budapesti közönségnek. Ő volt az első magyar asszonyok egyike, aki mintegy 14 évvel ezelőtt fölkeltette a Skandináv országok nőinek érdeklődését a művészi magyar háziipar iránt és számos előadást tartott úgy Norvégiában, mint Svédországban is. Ezt a nagyjelentőségű kulturmunkát folytatja most Krisztiániában. Megnyerő egyénisége sok barátot szerzett neki itthon Északon és az ő barátai egyúttal azonnal a magyarság barátaivá is lettek. Krisztiániai otthona egy kis magyar sziget, melyben a mezőkövesdi, a kalotaszegi, a felsőmagyarországi hímzések kézimunkák művészi elrendezésben olvadnak össze a norvég bútorokkal. Haugsethné Lamács Lujza férje gyógyszerész és egy krisztiániai kémiai gyár vezetője. Természetesen egyike a legnagyobb magyar barátoknak, aki szintén résztvett neje jótékonysági akcióiban és a magyar kormányzótól nemrégen a tb. magyar alkan- szuli címet kapta. Hangsetlen képviselője , azoknak a magyar asszonyoknak, akiknek könny gyűlik a szemébe, ha Magyarország- ról magyarokkal beszélnek. Alig hatéves fia ugyan norvég iskolába jár, de jól beszé magyarul. A Haugseth-otthon gyülekező helye a krisztiániai magyaroknak és a magyarbarát norvégeknek. Itt a kalotaszegi függönyök és a matyó-párnák mellett beszélik meg, hogy mit is lehetne csinálni a magyar gyermekekért? Az ő otthonában ismerkedtem meg Lange műépítész nejével, Stromszky Elza úrhölggyel, aki már több, mint másfél évtizede, hogy Kristiániában lakik. Férje együtt építette a világhírű budapesti parlamentet Steindl műépítésszel és most is a legelőkelőbb norvég műépítészek egyike. Az ő otthonuk is telve magyar emlékekkel. Lange műépítész dolgozó szobájának fődísze a hártfai Madonna pompásan sikerült másolata művészi felvidéki oltárszerű keretben. Langené megmaradt a régi szives magyar háziasszonynak és büszke volt, hogy messziről jött vendégét igazi magyar diós patkóval kínálhatta meg. Ugyancsak Krisztiániában él Ybl műépítész unokája YU Márta, Jespersen norvég mérnök neje. Ők mind a kettőn őszinte áldozatkészséggel segédkeznek Haugschnénak a jótékonysági mozgalmaknál. A magyar asszonyok közé kell sorozni a születésben norvég, de szívben és lélekben magyar úrnőt, Feketéné Fiborg Karint, aki több, mint 17 évig volt férjnél Tordán. Férje halála után az oláhok ki akarták utasítani, de a norvég kormány közbelépésére sikerült neki szabadon, minden bánkidás nélkül elhagynia Erdélyt. Az ő szava sokat jelent Krisztiániában, midőn elmondja norvég barátainak az oláhok erdélyi garázdálkodásait. De nemcsak magyar asszonyok élnek Krisztiániában, hanem férfiak is. Így az első krisztiániai opera alapítója szintén magyarországi származású Singer Bernát, aki 1913-ban költözött ki Norvégiába. Az operát kénytelen volt anyagi nehézségek miatt legújabban operette-színházzá átalakítani, azóta nincsen is a norvég fővárosnak dalszínháza, azonkívül tulajdonosa a legnagyobb krisztiániai mulatóparknak, a Tivolinak. Beszélgetésünk közben elmondta, hogy mily nagy munka és áldozat árán teremtette meg mostani pozícióját és hozzátette: Talán, ha elhagytam volna a magyar állampolgárságomat, úgy könnyebben ment volna minden, különösen a háborús évek alatt, midőn Norvégiában ellenséges hangulat uralkodott a központi hatalmak ellen. De már én magyar állampolgár akarok maradni halálomig! Singer színigazgató színházának zenekarában mindig játszik néhány budapesti zenész. Különben Krisztiánia legjobb szalon zenekara budapesti fiukból áll. A prímás Bartal György orvosnő vendék, aki azonban elvégezte a Zeneakadémiát, a zenekar többi tagja szintén volt zeneakadémiai növendékek. A karnagy Bartal Jenő, pompás cellista, aki az egész zenekarnak a megszervezője. Sohasem felejtem el azt a jelenetet, midőn a Grand Hotelben Möller Christian magyar konzullal vacsoráltam, a zenekar tiszteletünkre eljátszotta HubayMirda-jelenetét. A norvég közönség végül lelkesen fölállva tapsolta a magyar pusztáról fölsiró bús-vidám hangokat, melyek olyan megkapó művészi földolgozást kaptak Hubay mesterművében, melyhez méltó volt a magyar művészek kifogástalan, érzésteljes játéka. A krisztiániai közönség előtt nagyon népszerű a Grand Hotel magyar zenekara és az Aftenposten főszerkesztője, aki maga is hegedül, elragadtatással hallgatta velem együtt egy délelőtt a magyar fiúkat, akik a szebbnél-szebb magyar nótákat játszották. Freis Freislang főszerkesztő megígérte, hogy legközelebb hangversenyt fog rendeztetni velük kizárólag magyar klasszikus műsorral. A krisztiániai magyarok közül sikerült még megismerkednem Redder József mérnökkel, aki már több éve dolgozik Krisztiániában és mindig a legőszintébb barátja és pártfogója a magyar művészetnek. Nem szabad megfeledkeznem a krisztiániai tiszteletbeli magyarokról sem. Így Nielsen Konrád egyetemi tanár kitűnően beszél magyarul és több féléven át tartott magyar nyelvi tanfolyamokat a krisztiániai egyetemen. Jelenleg a finn-ugor nyelvészet rendes tanára. Nielsen professzor élénk összeköttetésben áll a magyar tudományos körökkel és a nyáron hosszabb magyarországi tanulmányútra készül. Ez alkalommal az erdélyi székelyeket is föl akarja keresni, mert komoly figyelemmel kíséri azerdélyi kérdést A magyar konzulátus vezetője Christian Möller nagykereskedő, aki tb. magyar konzul, de szívvel-lélekkel dolgozik a magyarság érdekében. Több ízben volt Magyarországon és mint a norvég Kungersned Kommite egyik vezetője és a norvég Vörös Kereszt kiküldöttje áldásthozó tevékenységet fejtett ki a magyar nélkülözők megsegítésében. Íme néhány rövid nap alatt ennyi magyarral és ennyi magyar baráttal találkoztam. Norvégiában ugyan még nem alakult meg egy külön magyar-norvég társaság mint Stockholmban és Kopenhágában, de minden jel arra vall, hogy ez sem fog sokáig késni. A magyarok külföldi szervezettsége most éppen a megpróbáltatások nehéz éveiben kétszeresen nagy jelentőségű Magyarországra nézve, mert minden ilyen kis külföldi magyar sziget, legyen annak csak néhány buzgó lelkes tagja, igazi harcos vára és védője a magyar igazságnak a külföldi közvélemény előtt. A krisztiániai magyar asszonyoktól és magyar férfiaktól még sokat várhat Magyarország! L. 8. Magyarok Krisztiániában ! Omooo Mmíbtf.8 oolóav«JPIAIW MfBÖRÍZES* Hirdetést felvesznek a következő dohfönytözsdékben : Bara istváti, VI., felsőt idő sor 42. Boltizár, Va. Damjanich-utca 58. Drobnyité és Vargóné, II., Marfit-kürtit 3. özv. Endrich, /., Horthy Miklós ut 25. Gröllich, IX., tklM-ut 53/a. Gyulai, Vill., Nagyfuvaros-utca 27. Jakab Z.-né, VI. Király-utca 80. Ködvélyesy Pál, VIII., Rákóczitér 18. Kreutz, Ii., Ratthvány-utca 2. Tomaschek, I1., Margit-kürtit 49. Ózd, Vaszary, IV., Apponyi-tér 5. sz. Tőzsde, IX. ker., Ferenckörút 12. Wéber, VI. ker., Andrássy-út 84. sz. 1P _____