Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

1923 március 1, csütörtök Budapest, IV. évf. 48. (653.) szám Előfizetési árak: Negyedévre 1120 korona Egy hóra 400 korom Egyes szára ára 20 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. kor. Reménytelen számoK (S. G.) Kállay Tibor pénzügy­­miniszter ma terjesztette be költség­­vetését, amelyet oly nagy várakozás előzött meg minden oldalról. A költségvetést tartalmazó tizenegy füzet egész rengetegét adja a szá­moknak, amelyekből kitűnik, hogy az államháztartás belsőleg mennyire egyensulyozatlan még. A kényszer­kiadásoknak sokszor improduktív tételeivel szemben az adócsavar óriási erőlködést fejtett ki, de igy is 15.4 milliárd deficit maradt a rendes ki­adások és bevételek mérlegében, az állami üzemek kiadásainak egyen­súlya pedig még labilisabb: a defi­cit itt meghaladja a 25 milliárd koronát! ISfem tudjuk, könyvelési tehniká­­val állunk-e szemben akkor, amidőn az üzemek deficitje oly túlzottan van feltüntetve. Eeméljük azonban, hogy a költségvetésnek ez a be­állítása nem fog prejudikálui egyes állami üzemek elidegenítésére, amit pedig a hazai és külföldi tőke spekulativ elemei már három esz­tendő óta sürgetnek. Az expozé további részeiből csak találomra ragadunk ki egy-két adatot, amelyeket azonban a leg­jellemzőbbnek tartunk arra, hogy megjegyzéseinket hozzájuk fűzzük. Meglepő a költségvetésben a ter­mészetben való ellátás 24 milliárdos deficitje. Ez a tétel azonban, a mi tudomásunk szerint, sokkal borribi­­lisabb, mert hiszen a természetben való ellátás a természetben való ki­viteli illetékekből táplálkozik és az állam legóriásibb vérveszteségét, ezek­nek az illetékeknek könnyelmű el­­gazdálkodását az itt feltüntetett szám elleplezi. Itt a rnüliárdok vég­telen rejtett sokaságáról van szó és az ország közvéleménye joggal ré­mülhetne el, ba a valódi számokat megtudná! Ezt a kiadást nem lehet a tisztviselők rovására Írni, hanem csupán egy olyan könnyelmű gazdál­kodáséra, amit bárom esztendő hely­telen gazdálkodása rendszeresített csupán. Az inflációnak, a koronarontásnak ez az egyik gyökere. A másik az, hogy a kiszállított áruk valutáris ellenértékének csak hatvan százalé­kát igényli a kormány (amely any­­nyira gyönge a kartellek tőkehatal­­másságaival szemben), de még ebből is mindössze csak né^y vagy öt százalék jut a Devizaközpont birto­kába. Csoda-e, ha ilyenformán a Devizaközpont nem tudja a szüksé­ges idegen fizetőeszközöket még a legális igények kielégítésére sem rendelkezésre bocsátani ? Es itt szóvá kell tennünk azt a szemérmetlensé­get, hogy éppen azok az exportválla­latok, izzólámpagyárak, kartongyárak, vagongyárak, amelyek a kivitel­ből havonta többmilliő svájci frankot szereznek maguknak és vonnak el az ország közszükségleteitől, a leglár­­másabbati követelik egyes érdekkép­viseletek utján a devizaigények ki­elégítését. Ezek Svácjban, Hollan­diában és másutt halmozzák fel a ma-gyar termelésből eredő vagyon­fölöslegüket s idehaza üzemszüntc­­téssel, meg munkáselbocsátással fe­nyegetik a gyönge kormányt abban az esetben, ba -a gyártásuk folyta­tásához szükséges nyersanyaghoz« nem kapnak külföldi fizetőeszközöket . . . Egy felelőtlen és ellenőrzés nélküli gazdasági helyzet vórvesztése bonta­kozik ki a kormány költségvetési adataiból. Es mikor a nemzetgazda­ság egyre jobban gyöngül, a pénz­ügyminiszter kijelenti, hogy az uj állami kölcsönt »a belső erők« alap­ján próbálja nyélbeütni. Am, hol vannak ezek a belső erők, amikor az ország fölnyitott ereiből külföldre csordogál minden erőfölösleg. Az élet nedvének ilyen elszivárgá­sát jelentené az a terv is a 46 milliárdos kivitelről, amelyet a pénz­ügyminiszter biztatásnak szánt a korona rendbehozatalára; de ami szintén csak újabb erőpazarlást jelent. Addig mig akormány tűri, hogy minden magyarországi exportvállalatnak kül­földön az exportpiacokon titkos ér­dektársai legyének és ezek a hol­ding-társaságok álkövetelésekkel és áltartozásokkal hamisítsák meg a ki­­• viteli üzletek basznának mérlegét, addig mindenféle export kárbaveszett pocsékolása a belső erőknek egyesek javára, aminek befelé csak egy hatása várható: növeli a drágaságot és torony­magasságra szaporítja az államnak, a korona romlásából eredő deficitjét. olyan nagy, hogy ebben az irányban tovább hell folytatni a leépítést. Rendet e téren csak úgy lehet teremteni, ha a tisztviselő­­kön és rokkantakon kívül mindenkit ki­­rekcsztenck a természetbeni ellátásból. Az elmúlt évben két törvényt is hoztak a tiszt­viselők apasztásáról és a létszám mintogy tízezerrel csökkent is, ezen a téren azonban lényegesen tovább kell menni s a magasabb rangsorban kell korlátozni a tisztviselők számát. Kijelentve még, hogy a tisztviselői illetményeket egy­szerűsíteni kell, a miniszter a békeszer­ződés végrehajtásából folyó kötelezett­ségek teljesítésére tért át, majd pedig az államvasutak deficitjéről szólott, mely mintegy 25 milliárdot tesz ki. A Magyar­­országon működő különféle ántdalbizott­ságok költségeinek fedezéséről szólva hang­súlyozta, hogy állandóan a bankóprésre vágytunk utalva, hogy a szolgáltatásokra fedezetet találjunk. Ahhoz, hogy ezen a téren fennakadás n"' álljon be, szükséges, hogy arról az oldalról is segítségünkre jöjjenek, ahonnan segítséget remél-A píiiffitiifiiiiiiicff Beterjesztene hetünk. Külföldi kölcsönre vagyunk utalva i Mfiís^ieteí A ftölíségveíéssel snaí ier^ájáisasi neon özonssláia magát RetiuK&liök a tisztviseidk n&'sz&siát - a tormáig v&fs&iia a szotjffl?igaz«ia8lío«iá?ra való afiíérís - Ilit iRtefpeHöcíd a íaeii!iz<efg8jSM£s<53i — rA Magyarság tudósítójától —• A nemzetgyűlés mai ülésén Kállay. Tibor pénzügyminiszter beterjesztette az állam 1922123. évre szóló költségvetését. A költségvetés 40'6 milliárd deficitet tüntet föl, amiből azonban a túlnyomó rész: 25 milliárd az üzemek deficitjére esik. A költségvetéshez fűzött előadásá­ban a pénzügyminiszter nyilatkozott adórendszerünk további kiépítéséről, a természetbeni ellátás redukálásáról és a tisztviselőt segítségnek közei hatvan­hétszázalékos felemeléséről, a ki-, bontakozás módjáról azonban alig mon­dott érdemlegeset. A gazdasági élet hitel- Ínségéről úgyszólván semmi megnyugta­tót sem mondott arranézve, hogy tervező itt a hitelmonopóliumot megszüntető vál­tozásokat. A korona jövőjéről is hiába várt megnyugtatást az expozéból a magyar gazdasági élet, ehelyett azt a pozitívumot hallottuk csupán, hogy a kormány negyven-hatvanmilliárdos ki­vitelt tervez.. A mai ülést háromnegyed tizenegy óra­kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az indítvány és interpeilációs könyv fel­olvasása után a Ház, harmadszori olva­sásban is elfogadta a mérnöki rendtartás­ról szóló töivényjavaslaiot. A pénzügyminiszter expozéja Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az 1922123. évre szóló költség­­vetést s megtartotta a Ház minden olda­lán nagy érdeklődéssel várt expozéját. Mindenekelőtt beszámolt arról, hogy a költségvetés iO'ü milliárd deficittel zárul s kifejtette, hogy a költségvetés két részből alakult,, egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete, továbbá a köz­adókból folyó bevétel, a másik rész pedig az üzemek kiadása és bevétele. Az első résznél a kiadás 118-4, a bevétel pedig 103 _ milliárd, a deficit tehát itt 15.4 milliárd. Az üzemek kiadása 75 milliárd, bevétele 49.8 milliárd,á deficit ennélfogva ennél a résznél 25 milliárd koronára rúg. Összehasonlította a miniszter a most benyújtott költségvetést a békebeli költ­ségvetéssel s rámutatott arra, hogy az 1914—15. évi költségvetés a mai helyzetre alkalmazva SÖ millió arany korona deficittel zárult s ha a mostani deficitet átszámítjuk aranykoronára, altkor ennek a 90 millió aranykoronának felel ez meg. A békebeli és a mai-helyzet között lényeges különbség van, inert az altkor . felmerült deficitet lehetett külföldi köl­csönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Arra a többször elhangzott kívánságra, hogy a viszonyok konszolidálása érdokóbon át kell térni az aranykorona-számításra, ki­jelentette, hogy ezt mindaddig nem lehet megtenni, amíg nincsenek meg belső elő­feltételei. A szükséges előfeltételek nélkül való visszatérés csak fölösleges rázkód­­tatást idézne elő. Kijelentette a miniszter azt is, hogy a költségvetéssel annak mos­tani formájában nem azonosítja magát s csupán azért terjesztette elő, mert a nemzetgyűlés vitájától várja, hogy a költségvetés olyan képet öltsön, amely megfelel a mai nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetnek. A kiadásokat minden vonalon apasztani keil Beszéde további során az uj megoldást igénylő kérdésekre mutatott rá a minisz­ter. Kiomelio, hogy a forgalmi adó előirányzata 34 miíliárdot tesz ki s ez a logkiadósabb adóbevétel idővel még fokoz­ható lesz. A fogyasztási adó 10.8 miiliárd­­dal szerepel a költségvetésben, mig a cukor és a szesz megterhelése 8.1 mil­­liárddal marad a békebeli megterhelés mögött, aminek a cikkék megdrágulása az oka. A földadó bevételei 10 müliárddal vannak előirányozva, a jövedelemadók bevételűi fejében pedig fc milliárd szerepel a költségvetésben. A dobányjovedók 3.4 mil­liárdot, a vámjövedék 9.7 milliárdot tesz ki. Azadórendszet- kivan építve, megváltoztatá­sára szükség nincs, csati be kell fejeznia pro­gram hátralevő részét, meg kell alkotni a jövedelemadó-törvényt é.s gondoskodni kell a helyes községi adóztatásról. A kor­mány a pótadót másodrendűvé' akarja degradálni s vj jövedelemforrásokat akar biztosítani a községeknek. A minisz­tériumok egyes apró bevételeit : ki kell építeni, keresztül kell vinni azt az elvet, llogy uj kiadásokat csak uj bevételek ese­tén engedélyezzünk. A közhangulatba más felfogást és törekvést kell belovinni, mint amilyen idáig a közgazdasági élet­ben megnyilvánult s a trianoni béke által teremtett helyzet következtében meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vo­natkozásában. A kiadásokat minden vona­lon apasztanunk kell. . A tisztviselők természetben való ellátá­sára szükség van A miniszter ezután a költségvetés má­sodik jelentékeny tételével, a közalkal­mazottak természetben való ellátásával foglalkozott, amely 25 milüárddal szere­pel a költségvetésben. A megterhelés Rövid szünot után a miniszter az egyes tárcák költségvetéséről szólott, majd azt fejtegette, hogy a jövő kibontakozását illetően a legfőbb baj az, hogy állandóan igénybe kell venni a bankóprést. Defláció­ról nálunk nem lehet beszélni, mert mélyen benne vagyunk az inflációban. Újabban egyre szélesebb körökben kez­dik elismerni annak az elvnek he­lyességét, hogy kontingentálni kell a jegykibocsátást. Nem elég azonban azt mondani, hogy ne bocsássunk ki több bankjegyet, meg kell adni ennek a lehetőségét is. Nagy nehézség, hogy at állandó bankjegykibocsátás mellett mmdig újabb és újabb igényekkel találja az ál­lam szemben magát, elsősorban az alkal­mazottak részéről. Ezidöszerint is újabb ilyen kivánalom előtt áll az állam s a kérelem most odairányul, hogy hatvanhat százalékkal emeljék a tisztviselői rendkí­vüli segélyeket. A kérelem teljesítése ujabb 20 milliárd kiadást jelentene. Fontos kérdés a hadsereg gazdálkodásának ltér­­; dése is. A hadügyi tárca költségvetése le mllliárdra rng s a trianoni szerződés aka­dályozza, hogy e téren a viszonyoknak megfelelően rendezkedjünk be, mert a zsol­dos hadser/-eg nem felel meg a mi viszonya­­inknak. Komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, de éppen Uyen figyelmet ér­demel a külföldi fizetések ügye is. Ezek egyrésze a reparációs szolgáltatásokból áll, a másik részt pedig a külföldi adós­ságok teszik. Nekünk a reparáció nélkül is tetemes adósságaink vannak s a kor­mány e tekintetben engedmények elérésére törekszik, hogy az ország .becsületesen vállalhassa a háború előtti adósságok ter­heit. Az adósságok terhe nagy mértékben igénybeveszi fizetési mcrlegünlcet s mellet­tük helyreállni és saját erőnket növelni rendkívül nehéz. Olyan kölcsönre volna szüksége az országnak, mely biztosítaná az államháztartás stabilizálását és lehe­tővé tenné a külföldi adósságok rende­zését is. Minél később jön a külföldi köl­csön, annál nehezobb a helyzet, meri nőm elegendő a pénzügyminiszter és a kormány akarata, szükség lesz az egész nemzet áldozatkészségére is. A hitelhiány és a kosztpénz kérdése Ezután a külkereskedelmi mérlegről szó­lott a miniszter, mely 36 millió arany­korona passzivitást mutat. A mérleg azon­ban állandóan javul, ami a behozatal csökkentésére és a kivitel emelésére ve­zethető vissza. A teljes qázdasági szabad­ság álláspontján van és az a véleménye, hogy az export tekintetében a tilalmi lis­tát teljesen cl kell törölni. A kormány ne­hány nap előtt meg' is állapodott már abban,1 hogy az exportlistát revízió alá veszi. A Devizaközpontról kijelentette a miniszter, hogy fenntartására szükség van, mert megszüntetése esetén ismétlődnének a szertelenségek. Legális- valútaigénylésok ellen nem emelhető kifogás, azt azonban nem lehet tűrni, hogy megrendelt külföldi sürgönyökkel és más eszközökkel akar­janak egyesek valutát szerezni maguk­nak. A hitelek kérdéséről szólva, a hitel-X Ára 20 korona Szerkesztőség: VII, kerület, Miksa-ntca 8. szára* Telefon: József 6S-9Ö, József *58-91. - Kiadóhivatal* VII. kerület, Mfksa-utca 8. Telefon: József 68—92« Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: Mi lot A Y István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék