Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

2 Az ellenzett és az utóbbi napok eseményei Az utóbbi napok izgalmas politikai eseményeivel kapcsolatosan az ellenzéki pártok vezetői elhatározták, hogy a nem­zetgyűlés holnapi ülé­sének megnyitása előtt Bethlen István gróf miniszterelnök­­től felvilágosítást kérnek azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek a kormánypárt tájvédelmi csoportjának ismeretes akciója kapcsán szárnyrakeltek. Amennyiben a­­miniszterelnök felvilágosításai nem elé­gítenék ki az ellenzéki pártokat, úgy az ellenzék zárt ülés elrendelését fogja kérni s ezen teszi szóvá az eseményeket. Az egységes párt tájvédelmi csoport­jának tagjai egyébként ma is folytatták tanácskozásaikat s a tanácskozások ered­ményeképpen a nemzetgyűlés mai ülése alatt­­Wolff Károly hosszabban tárgyalt Rakovszky Iván belügyminiszterrel. A tár­gyalások során Wolff Károly, értesü­lésünk szerint, két konkrét kívánságot terjesztett elő: úgy tudjuk, hogy Wolffék a tőzsde bezárását és a baloldali szélsőséges sajtó megrendszabályozását kívánják. Csöndes ülés a Házban •Befsjesték a mezőgazdasági munka­viszonyok rendezésének vitáját A nemzetgyűlés húsvét előtt holnap tartja utolsó ülését — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés ma részleteiben is le­tárgyalta a mezőgazdasági munkaviszo­nyok közigazgatási szabályozásáról szóló t törvényjavaslatot s ezzel kimerítette azt a munkarendet, amelyet a kormány a húsvéti szünet előtt eléje szabott. Holnap harmadszori olvasásban tárgyalja a Ház a javaslatot, majd április 9-ig megszakítja tanácskozásait. A mai ü­lést negyedtizenkét órakor nyitotta meg Szen­ovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után a Ház foly­tatta a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló tör-' vényjavaslat tárgyalását. Szabó István földmivelésügyi miniszter reflektált az általános vita során elhangzott felszólalá­sokra s azzal a kívánsággal szemben, hogy a bíráskodást a közigazgatási bíró­ság hatáskörébe utalják, hangsúlyozta, hogy a földmivelésügyi minisztériumnak továbbra is meg kell maradnia felebbviteli­­fórumnak. A minisztérium eddig is humá­nusan kezelte a munkabérek ügyét. Arra a kívánságra, hogy a panaszok elbírálá­sát külön bíróságra bízzák, kijelentette, hogy akkor minden egyes ü­gy a végte­lenségig húzódna. Dénes István kifogásait illetően hangsúlyozta a miniszter, hogy az erőszakolt kifogások csak arra, jók hogy az amúgy is nagy elégedetlenséget fokozzák. A miniszter felszólalása után Dénes István tiltakozott az ellen, mintha a Weiss Manfréd féle és a mezőhegyesi állami uradalom munkabérviszonyairól erő­szakolt adatokat vitt volna a Ház elé. Szabó István földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy Dénesnek a mezőhegyesi állami uradalom munkabérviszonyaira vo­natkozó adatai tévesek. Nem engedheti meg, hogy a mezőhegyesi uradalomról azt mondják, hogy munkásait kinzsorázza s ezért legközelebb a Ház elé fogja hozni az uradalom munkabérviszonyairól szóló hiteles kimutatásokat. Ezután a nemzetgyűlés a javaslatot ál­talánosságban elfogadta s megkezdte a részletes tárgyalást Az első és második szakaszt Csík József, Drózay Győző, Farkas István, Horváth Zoltán és Szabó István földmivelésügyi miniszter felszóla­lása után a Ház eredeti szövegében fo­gadta el, a harmadik és negyedik sza­kaszt pedig az előadó is Szakács Andor kisebb módosításával tette magáévá. Az ötödik szakaszt változatlanul fogadták el. A hatodik szakaszhoz Rupert Rezső szólt hozzá és indítványt terjesztett elő az ügyvédi képviselet tárgyában. Felszóla­lása közben éles szóváltásba keveredett Bartos Andorral és Zsilinszky Endrével. Szabó István földmivelésügyi miniszter helytelenítette Rupert álláspontját, mire a Ház a szakaszt az előadó kisebb stilá­­ris módosításával fogadta el Bartos Andor személyes megtámadta­­tás címén visszautasította Rupert Rezső­nek ellene intézett támadását. Zsilinszky Endre ugyancsak személyes megtámadta­­tás címén szólalt fel s reflektált Rupert Rezsőnek ama állítására, hogy több pénzt kap a romboló munkájáért, mint akár­melyik ügyvéd. Nem tudja, mit ért Rupert ez alatt. (Rupert Rezső: A Szó­zatnál húzott fizetését !) Budapesten egy főszerkesztőnek sincs olyan kevés fize­tése, mint neki, ha pedig Rupert másként értette kijelentését, akkor az alávaló, gyalázatos gyanúsítás. (Hosszas zaj a szélsőbaloldalon.) A hetedik és nyolcadik szakaszt a Ház Változatlanul fogadta el , ezzel a javas­latot részleteiben is letárgyalta. A képviselők csak igazolás esetén részesülhetnek a jelenléti díjakban Ezután Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója terjesztette be a bi­zottság jelentését a nemzetgyűlés 1922123. évi költségvetésében mutatkozó túlkiadá­­sokról. A jelentés szerint a rendes ki­adások 36.5 millióra, a túlkiadások pedig 32.5 millióra rúgnak. Az átmeneti kiadá­sok 627.000 koronát tesznek ki. A bizott­ság megállapítása szerint a költségvetési év végéig még lényeges kiadások fognak felmerülni, amelyekre a költ­mai ■MimMimiimi, mihili—mn.«« —»­ségvetési hitelek nem elegendők. Részletezve a túlkiadásokat, hosz­­szabban fejtegette, hogy az ország je­lenlegi súlyos helyzetében a bizottság a képviselők illetményeinek további feleme­lését nem tartotta helyesnek, úgy döntött azonban, hogy a mai viszonyok között mégis indokolt, hogy a Bdz és a bizottsá­gok ülésein résztvevő képviselők részére napi 1000 korona jelenléti díj állapíttas­­sék meg. A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság jelentését egyhangúlag tudo­másul vette, mire az elnök indítványozta, hogy azok a képviselők, akik a nemzet­gyűlés illésein részt vesznek, a napi 1000 korona­­jelenléti díjakban csak az esetben részesüljenek, ha a Ház elnöki irodájában lévő névjegyzékbe, egy elnökségi tisztviselő jelenlétében, beírják nevüket. A bizott­ságokban dolgozó képviselők a bizottság helyiségében írnak alá hasonló ívet. In­dítványozta még, hogy azok a képviselők, akik a névsorolvasásnál nincsenek jelen, még abban az esetben se kapjanak jelen­léti díjat, ha távollétieket később igazolják. A Ház a jelenlét igazolására vonatkozó elnöki javaslatot magáévá tette s el­fogadta a napirendi indítványt is, mely szerint a legközelebbi ülés pénteken lesz. A mai ülés két órakor ért véget Film írta: Kilián Zoltán (utánnyomni tilos) — Ez? — Nem, az elütte menő fekete. — Akkor gyere gyorsabban. Hadd nézzem meg, hia annyira odavagy ! Kiléptünk s már csak azt láttam, hogy a nő is, Pista is mélyet pirul. Köszönés nélkül. Barátom megállt, h­átr­amarad­tünk. — Na!... Gyere különben ! Vigan sütött a nap, mintha csak helyre akarta volna ütni a sok eső­­verte napon elmaradt fényszolgáltatá­­sát s a korzó szegélyén két szék meg­ürült. Lefüleltük. Ez a nő a tavalyelőtti ősz elején lehetett nálam rendelésen, — kezdte el Pista. — Olyan zavartan, olyan összetörten jött be akkor hozzám, hogy szinte alig mozgott. — Mi a panasza? — kérdeztem. Hamnézett, nagyot sóhajtott. — Két hete moziban voltam, tanár ink! A titkok kovácsát adták, talán professzor úr is látta, mert az akkor nagy szenzáció volt. Nem ? Azért így is megért, hiszen idegállapot az enyém s egy idegorvos... Elég az hozzá, hogy ebben a filmben a főszereplő megöli a feleségét. Este, lefekvés után, az iker­­ágyban öli meg. Ott, a maga fekvő­helye mellett Átfogja a torkát és bárhogy vonaglik az asszony, nem ereszti... Megfojtja a markával, az ujjaival... -- Értem, értem ! Azóta... — Nem értheti még, tanár úr! — Hogyne. Ettől a­­jelenettől.... — Nem, nem, dehogy is ! Ebben még nincs semmi különös! Hanem — de nagyon kérem, professzor úr, ne ne­vessen ki érte valahogy — hanem az a főszereplő, annak a megfojtott asz­­szonynak az ura szakasztott olyan volt, mint az enyém... — Ugyanaz az arc: magas homlok, borotvált egészen, kiugró áll, közepén választott, lesinázott haj, csontkeretes szemüveg... Mind-mind, a járása, mo­solygása, mozdulata mind ugyanaz... --- Ketten voltunk a moziban, egy barátnőm, aki különben szintén orvos, akárcsak ön s amikor ez a férj meg­jelent a lepedőn, egyszerre kiáltottunk. — Az uram! — Az urad! — Valami francia neve volt ,annak a színésznek a műsor szerint. Én azon­ban meg mertem volna azért menten esküdni arra, hogy az uram! — Lehetséges fiziológiailag, anató­miailag, hogy valamely embernek ennyire vele egy alter egoja legyen . — ezt kérdeztem a barátnőmtől s ő tétovázva felelte: — Miért ne ? — De mikor nincs két egyforma fa­levél ! — Nem tudom. Ilyen alter egoról nincsen szó az irodalomban — mondta. — Nézzük különben a filmet, azért fizettünk! — Hát néztük a filmet, professzor úr. Mikor a gyilkosságig jutottunk, kivert a halálvize rajtam s belevájtam az ujjaimat Paula kezébe. — Paula, — rehegtem, — mindjárt el fogok ájulni... Belémcsípett — Ne, te őrült, hiszen én is... majd­nem már én is,... . .. ■ — Szerencsére abban a percben vég­ződött be a felvonás s ránk nyitották az ajtókat. — Én haza akartam menni, elég volt. De Paula kiváncsi volt makacsul s igy ottmaradtunk. Bár a kezdetig meg egyre könyörögtem. — Gondold meg, az uram... — Annál inkább! — felelte. — Már csak azért is maradok. — Maradtunk. Az utolsó felvonásban még hét embert ölt meg az uram, azaz hogy az a szinész, mindet meg­fojtással. Ugyanúgy... — Nekem pedig azóta nincs nyugtom ! Remegek este s nem merek haza­menni. Elhal a szivem­, a verése is eláll, ha egyedül maradok a hálóban az urammal s amikor erre az uram gyengéden a karjaiba vesz, azt hiszem meghalok menten s görcsösen védem a nyakamat. — És bárhogy akarok, nem tudok attól a képtől szabadulni ! Nem, nem tudok, mégha milliószor, a legokosabban is, a leghidegebben is átgondolom a dol­got. . Alinak az szerencsétlen asszony­nak a vonaglása, meg a színész kérlel­hetetlen, mefisztós arca mindig magam elé jut... Felmerül hirtelen s én nem tudok ellene tenni! Már olykor szinte a tébolyodás környékez... Az uram­nak, szegénynek,­­ pedig nem merek szólni. Paula küldött ide. . Az eset egyszerű volt. — Három hét alatt teljesen meg­nyugszik, nagyságos asszony! Csak minél hamarabb, lehetőleg még ma szíveskedjék elküldeni ide az urát. — Az uramat?! Hát nem engem gyógyít? — Az urát kérem, hogy gyógyu­ltas­sam önt. Bízzék bennem, kételkedni a három hét lefolyása után is ráér. —­ Igaz ! — mondta s fakón kimo­­solygott. Meg azon a napon, este ott volt ná­lam az ura is. Elmondtam neki az ügyet, hápogott szegény a meglepetés­től s könyörgött, segítsek. — Egyszerű a dolog: egy kis változ­tatás kell. Ön szakáll hord ezután, bajuszt növeszt, felfelé fésült kefefri­zurát hord s divatos szemüvege be­ívelt csiptelőn lesz kegyes nézni a világot! — De... de... de... hiszen azt hiszik igy, megőrültem hirtelenében... — Amúgy meg, ha mai alakja marad, önagyságánál állnak be tényleges za­varok. Nekünk a kényszerhelyzetet kell eltávolítanunk, ez pedig egyedül uraságod mai alakjához fűződik. Ké­sőbb vissza lehet térni, nem mondom. — Legyen hát! — mondta a férj s fizetett. Itt elhallgatott a tanár barátom s újra vörös lett, mert éppen előttünk jött visszafele az asszony. Izgatottan rántottam meg a karját. — És tovább ? Mond tovább ! Őrül­ten izgat az ügy... — Őrület, barátom! — legyintett Pista — marhaság a szuperlativuszon­­... Ng nyolc hét múlva, valahol az utcán, az Üllői-úton vagy hol, elfog egy ember és nagyot áratt rám. — Megismer-e? Mondja, megismer-e engem ? ! Hátraugrottam, annyira fenyegető volt. ’ — Ön tett tönkre, a híres pszichiáter! Bár a lovak, vagy a bolhák lelkét macerálná, nem az emberekét. MAGYARSÁG 1023 március 23. péntek I­ Until és f­íié íqiíJimüM­­iHl fi — A Magyarsan tudósítójától — A fővárosi kereskedők és iparosok ma délelőtt nagygyűlést tartottak a Vigadó­ban, hogy tiltakozzanak az üzletek, és műhelyek felszabadítása ellen. Délelőtt tíz órakor a főváros összes üzleteiben lehúzták a redőnyöket és a kereskedők a gyűlésre siettek. Tíz óra után már zsúfo­lásig megtelt a Vigadó nagyterme. A teremben és az erkélyeken mintegy háromezer kereskedő és iparos szorongott. Barcson Gábor, a Baross Szövetség al­­elnöke nyitotta meg a gyűlést. Elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy a nagygyűlést azért kellett összehívni, mert az üzletek és műhelyek felszabadításáról elterjedt hírek nagyfokú nyugtalanságot idéztek elő az iparosok és kereskedők kö­rében. Visszautasítja a háztulajdonosok gyanúsításait és vádjait. Szarka István, az Országos Kereskedő és Iparos­ Szövetség elnöke, határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a főváros iparosainak és kereskedőinek nagygyűlése aggodalommal vesz tudomást a népjóléti miniszternek azokról a ki­jelentéseiről, amelyek a műhelyek, az üzlethelyiségek és irodákra vonatkozó bérkorlátozások megszüntetéséről és korlátlan felmondásáról szólnak. A korlát­lan béremelés csak újabb drágasági folya­matot vonna maga után. Az elszakított területek piacaitól elzárták a keres­kedelmet és az ipart, a polgárság el­­viselhetetlen adóterhek súlya alatt roskadozik, a városi lakosság el­szegényedése következtében az üzleti forgalom napról-napra csökken, új üzlet­­helyiségeket nyolc év óta nem építenek. Ilyen körülmények között a helyiségek felszabadítása a kereskedelem és­­ipar tönkretételével járna. A nagygyűlés mind­ezek alapján a korlátozások további fenn­tartását, a műhelyek, irodák s üzlethelyi­ségek rekvirálásának megszüntetését kéri, a bérek felemeléséhez azonban a nehéz gazdasági viszonyokhoz mért méltányos­sággal hozzájárul. A határozati javaslat egyhangú elfoga­dása után Ilovszvtey János törvényható­sági bizottsági tag hangsúlyozta, hogy a teljes­­szabadforgalomra való áttérés a nemzeti vagyont is veszélyezteti. A keres­kedők és iparosok a gazdasági viszo­nyokhoz mérten hajlandók magasabb házbéreket fizetni, de tönkretenni magu­kat nem hagyják. Becsey Antal az Or­szár­gos Iparegyesület képviseletében kifej­tette, hogy, a kormány új, egyoldalú áldo­zatot követel az iparosságtól. Elismeri, hogy a háztulajdonosok h­elyzete bizo­nyos tekintetben igzságtalan, de viszont igaz az is, hogy a háztulajdonosi minő­ség nem foglalkozás, hanem pénzbizto­­sítás. A helyzetet csak lakásépítéssel lehet orvosolni. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete nevé­ben Vértes Emil szólalt fel és kifogá­solta, hogy a kormány ilyen nagyfontos­­ságú ügyben mellőzte a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatását. Müller Antal a Keresztény Iparosok Szövetsége nevében, kijelentette, hogy az államnak kellene előljárni jó példával, ki kellene telepíteni a magánlakásokból az állam­hivatalokat. Rotter Zsigmond hangsúlyozta, hogy a kereskedő- és iparostársadalom ebben a kérdésben teljesen egységes. Hegedűs László, a Cipészipartestület elnöke el­fogadja a határozati javaslatot. Messmer László beszédében felhozza, hogy napról-napra szaporítják azokat a tiltó rendelkezéseket, amelyek révén a kereskedelem hovatovább meg nem enge­dett foglalkozássá válik. A kereskedelmi minisztertől kell követelni, hogy védje meg a kereskedőket és iparosokat. A magyar kereskedők­­ becsületének súly­pontja a külföldön van. Az állam már rég­óta csendestársa a magyar kereskedelem összességének, minden kockázat nélkül a bruttó forgalom után három százalék tiszta jövedelme van. Azt mondják, hogy a kereskedők nem érdemelnek kíméletet, mert mindannyian milliomosok. Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a kereskedők szívesen odaadnák a mai millióikat, ha visszakaphatnák a békebeli százezreiket. Ha a kereskedelemre ilyen kegyetlenül lesújtanak, ki fogják irtani azokat a régi, szolid, megbízható elemeket, akik ebben az országban érdemeket szereztek és a magyar kereskedelem alapjait száz év­vel ezelőtt lefektették. Belopotoczky Kálmán a filszerkereske­­dők nevében jelentette be csatlakozását. Békés Lajos a debreceni kereskedők­ne­k

Next