Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
2 Az ellenzett és az utóbbi napok eseményei Az utóbbi napok izgalmas politikai eseményeivel kapcsolatosan az ellenzéki pártok vezetői elhatározták, hogy a nemzetgyűlés holnapi ülésének megnyitása előtt Bethlen István gróf miniszterelnöktől felvilágosítást kérnek azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek a kormánypárt tájvédelmi csoportjának ismeretes akciója kapcsán szárnyrakeltek. Amennyiben aminiszterelnök felvilágosításai nem elégítenék ki az ellenzéki pártokat, úgy az ellenzék zárt ülés elrendelését fogja kérni s ezen teszi szóvá az eseményeket. Az egységes párt tájvédelmi csoportjának tagjai egyébként ma is folytatták tanácskozásaikat s a tanácskozások eredményeképpen a nemzetgyűlés mai ülése alattWolff Károly hosszabban tárgyalt Rakovszky Iván belügyminiszterrel. A tárgyalások során Wolff Károly, értesülésünk szerint, két konkrét kívánságot terjesztett elő: úgy tudjuk, hogy Wolffék a tőzsde bezárását és a baloldali szélsőséges sajtó megrendszabályozását kívánják. Csöndes ülés a Házban •Befsjesték a mezőgazdasági munkaviszonyok rendezésének vitáját A nemzetgyűlés húsvét előtt holnap tartja utolsó ülését — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés ma részleteiben is letárgyalta a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló t törvényjavaslatot s ezzel kimerítette azt a munkarendet, amelyet a kormány a húsvéti szünet előtt eléje szabott. Holnap harmadszori olvasásban tárgyalja a Ház a javaslatot, majd április 9-ig megszakítja tanácskozásait. A mai ülést negyedtizenkét órakor nyitotta meg Szenovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után a Ház folytatta a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló tör-' vényjavaslat tárgyalását. Szabó István földmivelésügyi miniszter reflektált az általános vita során elhangzott felszólalásokra s azzal a kívánsággal szemben, hogy a bíráskodást a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalják, hangsúlyozta, hogy a földmivelésügyi minisztériumnak továbbra is meg kell maradnia felebbvitelifórumnak. A minisztérium eddig is humánusan kezelte a munkabérek ügyét. Arra a kívánságra, hogy a panaszok elbírálását külön bíróságra bízzák, kijelentette, hogy akkor minden egyes ügy a végtelenségig húzódna. Dénes István kifogásait illetően hangsúlyozta a miniszter, hogy az erőszakolt kifogások csak arra, jók hogy az amúgy is nagy elégedetlenséget fokozzák. A miniszter felszólalása után Dénes István tiltakozott az ellen, mintha a Weiss Manfréd féle és a mezőhegyesi állami uradalom munkabérviszonyairól erőszakolt adatokat vitt volna a Ház elé. Szabó István földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy Dénesnek a mezőhegyesi állami uradalom munkabérviszonyaira vonatkozó adatai tévesek. Nem engedheti meg, hogy a mezőhegyesi uradalomról azt mondják, hogy munkásait kinzsorázza s ezért legközelebb a Ház elé fogja hozni az uradalom munkabérviszonyairól szóló hiteles kimutatásokat. Ezután a nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban elfogadta s megkezdte a részletes tárgyalást Az első és második szakaszt Csík József, Drózay Győző, Farkas István, Horváth Zoltán és Szabó István földmivelésügyi miniszter felszólalása után a Ház eredeti szövegében fogadta el, a harmadik és negyedik szakaszt pedig az előadó is Szakács Andor kisebb módosításával tette magáévá. Az ötödik szakaszt változatlanul fogadták el. A hatodik szakaszhoz Rupert Rezső szólt hozzá és indítványt terjesztett elő az ügyvédi képviselet tárgyában. Felszólalása közben éles szóváltásba keveredett Bartos Andorral és Zsilinszky Endrével. Szabó István földmivelésügyi miniszter helytelenítette Rupert álláspontját, mire a Ház a szakaszt az előadó kisebb stiláris módosításával fogadta el Bartos Andor személyes megtámadtatás címén visszautasította Rupert Rezsőnek ellene intézett támadását. Zsilinszky Endre ugyancsak személyes megtámadtatás címén szólalt fel s reflektált Rupert Rezsőnek ama állítására, hogy több pénzt kap a romboló munkájáért, mint akármelyik ügyvéd. Nem tudja, mit ért Rupert ez alatt. (Rupert Rezső: A Szózatnál húzott fizetését !) Budapesten egy főszerkesztőnek sincs olyan kevés fizetése, mint neki, ha pedig Rupert másként értette kijelentését, akkor az alávaló, gyalázatos gyanúsítás. (Hosszas zaj a szélsőbaloldalon.) A hetedik és nyolcadik szakaszt a Ház Változatlanul fogadta el , ezzel a javaslatot részleteiben is letárgyalta. A képviselők csak igazolás esetén részesülhetnek a jelenléti díjakban Ezután Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója terjesztette be a bizottság jelentését a nemzetgyűlés 1922123. évi költségvetésében mutatkozó túlkiadásokról. A jelentés szerint a rendes kiadások 36.5 millióra, a túlkiadások pedig 32.5 millióra rúgnak. Az átmeneti kiadások 627.000 koronát tesznek ki. A bizottság megállapítása szerint a költségvetési év végéig még lényeges kiadások fognak felmerülni, amelyekre a költmai ■MimMimiimi, mihili—mn.«« —»ségvetési hitelek nem elegendők. Részletezve a túlkiadásokat, hoszszabban fejtegette, hogy az ország jelenlegi súlyos helyzetében a bizottság a képviselők illetményeinek további felemelését nem tartotta helyesnek, úgy döntött azonban, hogy a mai viszonyok között mégis indokolt, hogy a Bdz és a bizottságok ülésein résztvevő képviselők részére napi 1000 korona jelenléti díj állapíttassék meg. A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vette, mire az elnök indítványozta, hogy azok a képviselők, akik a nemzetgyűlés illésein részt vesznek, a napi 1000 koronajelenléti díjakban csak az esetben részesüljenek, ha a Ház elnöki irodájában lévő névjegyzékbe, egy elnökségi tisztviselő jelenlétében, beírják nevüket. A bizottságokban dolgozó képviselők a bizottság helyiségében írnak alá hasonló ívet. Indítványozta még, hogy azok a képviselők, akik a névsorolvasásnál nincsenek jelen, még abban az esetben se kapjanak jelenléti díjat, ha távollétieket később igazolják. A Ház a jelenlét igazolására vonatkozó elnöki javaslatot magáévá tette s elfogadta a napirendi indítványt is, mely szerint a legközelebbi ülés pénteken lesz. A mai ülés két órakor ért véget Film írta: Kilián Zoltán (utánnyomni tilos) — Ez? — Nem, az elütte menő fekete. — Akkor gyere gyorsabban. Hadd nézzem meg, hia annyira odavagy ! Kiléptünk s már csak azt láttam, hogy a nő is, Pista is mélyet pirul. Köszönés nélkül. Barátom megállt, hátramaradtünk. — Na!... Gyere különben ! Vigan sütött a nap, mintha csak helyre akarta volna ütni a sok esőverte napon elmaradt fényszolgáltatását s a korzó szegélyén két szék megürült. Lefüleltük. Ez a nő a tavalyelőtti ősz elején lehetett nálam rendelésen, — kezdte el Pista. — Olyan zavartan, olyan összetörten jött be akkor hozzám, hogy szinte alig mozgott. — Mi a panasza? — kérdeztem. Hamnézett, nagyot sóhajtott. — Két hete moziban voltam, tanár ink! A titkok kovácsát adták, talán professzor úr is látta, mert az akkor nagy szenzáció volt. Nem ? Azért így is megért, hiszen idegállapot az enyém s egy idegorvos... Elég az hozzá, hogy ebben a filmben a főszereplő megöli a feleségét. Este, lefekvés után, az ikerágyban öli meg. Ott, a maga fekvőhelye mellett Átfogja a torkát és bárhogy vonaglik az asszony, nem ereszti... Megfojtja a markával, az ujjaival... -- Értem, értem ! Azóta... — Nem értheti még, tanár úr! — Hogyne. Ettől ajelenettől.... — Nem, nem, dehogy is ! Ebben még nincs semmi különös! Hanem — de nagyon kérem, professzor úr, ne nevessen ki érte valahogy — hanem az a főszereplő, annak a megfojtott aszszonynak az ura szakasztott olyan volt, mint az enyém... — Ugyanaz az arc: magas homlok, borotvált egészen, kiugró áll, közepén választott, lesinázott haj, csontkeretes szemüveg... Mind-mind, a járása, mosolygása, mozdulata mind ugyanaz... --- Ketten voltunk a moziban, egy barátnőm, aki különben szintén orvos, akárcsak ön s amikor ez a férj megjelent a lepedőn, egyszerre kiáltottunk. — Az uram! — Az urad! — Valami francia neve volt ,annak a színésznek a műsor szerint. Én azonban meg mertem volna azért menten esküdni arra, hogy az uram! — Lehetséges fiziológiailag, anatómiailag, hogy valamely embernek ennyire vele egy alter egoja legyen . — ezt kérdeztem a barátnőmtől s ő tétovázva felelte: — Miért ne ? — De mikor nincs két egyforma falevél ! — Nem tudom. Ilyen alter egoról nincsen szó az irodalomban — mondta. — Nézzük különben a filmet, azért fizettünk! — Hát néztük a filmet, professzor úr. Mikor a gyilkosságig jutottunk, kivert a halálvize rajtam s belevájtam az ujjaimat Paula kezébe. — Paula, — rehegtem, — mindjárt el fogok ájulni... Belémcsípett — Ne, te őrült, hiszen én is... majdnem már én is,... . .. ■ — Szerencsére abban a percben végződött be a felvonás s ránk nyitották az ajtókat. — Én haza akartam menni, elég volt. De Paula kiváncsi volt makacsul s igy ottmaradtunk. Bár a kezdetig meg egyre könyörögtem. — Gondold meg, az uram... — Annál inkább! — felelte. — Már csak azért is maradok. — Maradtunk. Az utolsó felvonásban még hét embert ölt meg az uram, azaz hogy az a szinész, mindet megfojtással. Ugyanúgy... — Nekem pedig azóta nincs nyugtom ! Remegek este s nem merek hazamenni. Elhal a szivem, a verése is eláll, ha egyedül maradok a hálóban az urammal s amikor erre az uram gyengéden a karjaiba vesz, azt hiszem meghalok menten s görcsösen védem a nyakamat. — És bárhogy akarok, nem tudok attól a képtől szabadulni ! Nem, nem tudok, mégha milliószor, a legokosabban is, a leghidegebben is átgondolom a dolgot. . Alinak az szerencsétlen asszonynak a vonaglása, meg a színész kérlelhetetlen, mefisztós arca mindig magam elé jut... Felmerül hirtelen s én nem tudok ellene tenni! Már olykor szinte a tébolyodás környékez... Az uramnak, szegénynek, pedig nem merek szólni. Paula küldött ide. . Az eset egyszerű volt. — Három hét alatt teljesen megnyugszik, nagyságos asszony! Csak minél hamarabb, lehetőleg még ma szíveskedjék elküldeni ide az urát. — Az uramat?! Hát nem engem gyógyít? — Az urát kérem, hogy gyógyultassam önt. Bízzék bennem, kételkedni a három hét lefolyása után is ráér. — Igaz ! — mondta s fakón kimosolygott. Meg azon a napon, este ott volt nálam az ura is. Elmondtam neki az ügyet, hápogott szegény a meglepetéstől s könyörgött, segítsek. — Egyszerű a dolog: egy kis változtatás kell. Ön szakáll hord ezután, bajuszt növeszt, felfelé fésült kefefrizurát hord s divatos szemüvege beívelt csiptelőn lesz kegyes nézni a világot! — De... de... de... hiszen azt hiszik igy, megőrültem hirtelenében... — Amúgy meg, ha mai alakja marad, önagyságánál állnak be tényleges zavarok. Nekünk a kényszerhelyzetet kell eltávolítanunk, ez pedig egyedül uraságod mai alakjához fűződik. Később vissza lehet térni, nem mondom. — Legyen hát! — mondta a férj s fizetett. Itt elhallgatott a tanár barátom s újra vörös lett, mert éppen előttünk jött visszafele az asszony. Izgatottan rántottam meg a karját. — És tovább ? Mond tovább ! Őrülten izgat az ügy... — Őrület, barátom! — legyintett Pista — marhaság a szuperlativuszon... Ng nyolc hét múlva, valahol az utcán, az Üllői-úton vagy hol, elfog egy ember és nagyot áratt rám. — Megismer-e? Mondja, megismer-e engem ? ! Hátraugrottam, annyira fenyegető volt. ’ — Ön tett tönkre, a híres pszichiáter! Bár a lovak, vagy a bolhák lelkét macerálná, nem az emberekét. MAGYARSÁG 1023 március 23. péntek I Until és fíié íqiíJimüMiHl fi — A Magyarsan tudósítójától — A fővárosi kereskedők és iparosok ma délelőtt nagygyűlést tartottak a Vigadóban, hogy tiltakozzanak az üzletek, és műhelyek felszabadítása ellen. Délelőtt tíz órakor a főváros összes üzleteiben lehúzták a redőnyöket és a kereskedők a gyűlésre siettek. Tíz óra után már zsúfolásig megtelt a Vigadó nagyterme. A teremben és az erkélyeken mintegy háromezer kereskedő és iparos szorongott. Barcson Gábor, a Baross Szövetség alelnöke nyitotta meg a gyűlést. Elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy a nagygyűlést azért kellett összehívni, mert az üzletek és műhelyek felszabadításáról elterjedt hírek nagyfokú nyugtalanságot idéztek elő az iparosok és kereskedők körében. Visszautasítja a háztulajdonosok gyanúsításait és vádjait. Szarka István, az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség elnöke, határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a főváros iparosainak és kereskedőinek nagygyűlése aggodalommal vesz tudomást a népjóléti miniszternek azokról a kijelentéseiről, amelyek a műhelyek, az üzlethelyiségek és irodákra vonatkozó bérkorlátozások megszüntetéséről és korlátlan felmondásáról szólnak. A korlátlan béremelés csak újabb drágasági folyamatot vonna maga után. Az elszakított területek piacaitól elzárták a kereskedelmet és az ipart, a polgárság elviselhetetlen adóterhek súlya alatt roskadozik, a városi lakosság elszegényedése következtében az üzleti forgalom napról-napra csökken, új üzlethelyiségeket nyolc év óta nem építenek. Ilyen körülmények között a helyiségek felszabadítása a kereskedelem ésipar tönkretételével járna. A nagygyűlés mindezek alapján a korlátozások további fenntartását, a műhelyek, irodák s üzlethelyiségek rekvirálásának megszüntetését kéri, a bérek felemeléséhez azonban a nehéz gazdasági viszonyokhoz mért méltányossággal hozzájárul. A határozati javaslat egyhangú elfogadása után Ilovszvtey János törvényhatósági bizottsági tag hangsúlyozta, hogy a teljesszabadforgalomra való áttérés a nemzeti vagyont is veszélyezteti. A kereskedők és iparosok a gazdasági viszonyokhoz mérten hajlandók magasabb házbéreket fizetni, de tönkretenni magukat nem hagyják. Becsey Antal az Orszárgos Iparegyesület képviseletében kifejtette, hogy, a kormány új, egyoldalú áldozatot követel az iparosságtól. Elismeri, hogy a háztulajdonosok helyzete bizonyos tekintetben igzságtalan, de viszont igaz az is, hogy a háztulajdonosi minőség nem foglalkozás, hanem pénzbiztosítás. A helyzetet csak lakásépítéssel lehet orvosolni. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete nevében Vértes Emil szólalt fel és kifogásolta, hogy a kormány ilyen nagyfontosságú ügyben mellőzte a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatását. Müller Antal a Keresztény Iparosok Szövetsége nevében, kijelentette, hogy az államnak kellene előljárni jó példával, ki kellene telepíteni a magánlakásokból az államhivatalokat. Rotter Zsigmond hangsúlyozta, hogy a kereskedő- és iparostársadalom ebben a kérdésben teljesen egységes. Hegedűs László, a Cipészipartestület elnöke elfogadja a határozati javaslatot. Messmer László beszédében felhozza, hogy napról-napra szaporítják azokat a tiltó rendelkezéseket, amelyek révén a kereskedelem hovatovább meg nem engedett foglalkozássá válik. A kereskedelmi minisztertől kell követelni, hogy védje meg a kereskedőket és iparosokat. A magyar kereskedők becsületének súlypontja a külföldön van. Az állam már régóta csendestársa a magyar kereskedelem összességének, minden kockázat nélkül a bruttó forgalom után három százalék tiszta jövedelme van. Azt mondják, hogy a kereskedők nem érdemelnek kíméletet, mert mindannyian milliomosok. Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a kereskedők szívesen odaadnák a mai millióikat, ha visszakaphatnák a békebeli százezreiket. Ha a kereskedelemre ilyen kegyetlenül lesújtanak, ki fogják irtani azokat a régi, szolid, megbízható elemeket, akik ebben az országban érdemeket szereztek és a magyar kereskedelem alapjait száz évvel ezelőtt lefektették. Belopotoczky Kálmán a filszerkereskedők nevében jelentette be csatlakozását. Békés Lajos a debreceni kereskedőknek