Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

1923 március 24. szombat MAGYARSÁG Idősebb Andrássy Gyula gróf emlékezete a házban A nemzetgyűlés április 19-ig megszakította tanácskozásait , m­­n­tit a sík író és „Az ország rendjének megtartóit üldözni kell, bármily köpenyt viseljenek is“ — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés a közelgő húsvéti ünnepekre való tekintettel április 10-ig megszakította tanácskozásait. A mai ülésen, a napirend kimerítése után, az idősebb Andrássy Gyula gróf születésének küszöbön álló századik évfordulója alkal­mából Szeitovszky Béla elnök szép beszéd­ben méltatta a nagy államférfi hervad­hatatlan érdemeit. Az elnök szavai a Ház minden oldalán mély hatást tettek A mai ülést pár perccel tizenegy óra után nyitotta meg Szeitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után a Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a mezőgazdasági munkaviszonyok közigaz­gatási szabályozásáról szóló törvény­javaslatot, majd Héjj Imre, a mentelmi bizottság előadója törjesztette be a bizott­ság jelentéseit több mentelmi ügyben. A Ház Peyer Károly ügyét visszautalta a bizottsághoz. Rupert Rezső mentelmi jogát nem függesztették fel. Klárik Ferenc mentelmi jogát felfüggesztették. Lingauer Albin, Szabó István (nagyatádi) és Per­­laky György mentelmi jogát nem függesz­tették föl. A mentelmi ügyek le­tárgyalása után Putnoky Sándor a kérvényi bizott­ság, Bessenyei­­Zenó pedig a kivándorlási bizottság jelentését terjesztette elő, amelye­ket a Ház tudomásul vett. Rövid szünet után az elnök napirendi indítványt tett s indítványozta, hogy a Más legközelebbi illését április 10-ükén tartsa. Az elnök napirendi javaslatával szemben Szakács Andor azt indítványozta, hogy a nemzetgyűlés maradjon együtt és vegye tárgyalás alá a fontos időszaki kérdéseket, így a drágaság leküzdésének problémáját és a munkáskizárások ügyét. Indítványát hosszabban indokolta s fölve­tette a kérdést, hogy milyen intézke­désekkel akar véget vetni a kormány valutánk további leromlásának. A korona esésével kapcsolatosan megkérdezte a pénzügyminisztert, hogy továbbra is a jelenlegi pénzügyi rendszert akarja-e kö­vetni vagy változtatni k­íván-e rajta. Az elnök napirendi indítványával szemben javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését március 27-ikén tartsa s ennek napirend­jére tűzze ki a gazdasági és pénzügyi hely­zet megvitatását. Nagy Emil az elnök napirendi indítványát tette magáévá, Far­kas István Szakács Andor javaslatát fo­gadta el, Őri-Szabó Dezső pedig Nagy Emilhez hasonlóan , az elnök indítványa mellett érvelt. A többség az elnök napi­rendi indítványát fogadta el. Andrássy emlékezete Ezután Szeitovszky Béla elnök a kö­vetkező beszédet mondotta: — Tisztelt nemzetgyűlés! A nagy cen­­ternáriumok esztendejének, harmadik or­szágos jelentőségű emléknapja köszönt reánk március 27-ikén Andrássy Gyula gróf születésének századik évfordulójával, s" Mintha elvitathatatlan nemzeti géniuszunk öntudatos tervszerűséggel osztotta volna szét termő erejét az emlékezetes 1828. esztendőben, mely a százados elnyomatá­sából felébredt nemzeti önérzet első or­szágos megnyilvánulásában már hajnali derengését jelzi múlt századbeli rene­szánszunk felkelő napjának. Úgyszól­ván egymás kiegészítéseként adja ne­künk a nagy termő esztendő három szü­löttében három különböző megnyilatkozásá­nak, reprezentánsait: Petőfiben, a nép fiában a nagy érzések gyűjtőszava lanto­sát, Madáchban, a középosztály szülötté­ben a keleti fajtánkat jellemző kontem­platív hajlam, legkiválóbb képviselőjét, Andrássy Gyula grófban a providenciális államférfiú cselekvő energiáját. Ha tisztán abból a szempontból értékeljük egy fél­­századra terjedő fényes államférfias pályá­nak törekvéseit és sikereit, hogy egy emberi élet tartama alatt mennyit tudott az előbbiekből megvalósítani, s mennyire tudta az utóbbiakkal nemzete sorsát­­ előtébrevinni, bízvást elmondhatjuk, hogy alig van magyar államférfiú, aki élete végén annyi megelégedéssel tekinthet vissza pályájára, mint Andrássy Gyula gróf. Az ifjú munkája — Már mint gyermek-ifjúban ismeri fel benne Széchenyi István a jövendő idős­ emberét, akiben reformátori munkájának leg­hivat­ottabb örökösét látja. De a fiatal főúr útját kezdettől fogva mindennél ha­talmasabb vonzóerővel irányítja a nem­zete alkotmányos jogaihoz való tántorít­hatatlan ragaszkodás szilárd vezércsil­laga. 24 éves korában,, mint Zemplén­­megye követe a hosszas­ halasztás után egybehívott pozsonyi országgyűlésen már a nemzeti ellenzék soraiban vívja ki a vezetőhelyek egyikét a nemzet annyi kitűnősége között. Nem forradalmi szel­lem, de az alkotmány védelmében nem ismer megalkuvást. Amilyen boldogan üdvözli a 48-as törvények szentesíté­sében a »béke olajágát«, éppen olyan feltétlen odaadással áll nemzete ü­gye mellé a gyorsan bekövetkező csalódás után. Első helyét a felidézett új küzdelem­ben a földből kinőtt nemzeti hadsereg soraiban táltája meg, személyes bátorsá­gának és vakmerőségének nem egy jelé­vel szolgáltatva­­ bizonyságot arról, hogy’ hazája ügyéért kész életét kockára tenni. De csakhamar sokkal nehezebb külde­tésre szólítja az események fejlődése, a diplomácia terére, melyen később leg­nagyobb diadalait aratja.. Lelkesedéssel vállalja a missziót, hogy a török udvar­nál keressen segítséget a hazája le­igázására már közelebő orosz invázió ellen, hiszen egész politikájának mind­végig sarkalatos alapgondolatát, nemzeté­nek a szláv veszedelemtől való megóvását van hivatva szolgálni. Mire azor viszon­tagság leküzdése után rendeltetése he­lyére ér, csak ott tudja meg, hogy el­bukott ügyet képvisel számit még tehát, azzal már többé nem hazáját, csak szabadságharca monokü­­lő vezéreinek éle­tét mentheti meg. Minden nehézségen diadalmaskodva betölti még ezt a misz­­sziót, hogy aztán maga is a bujdosók keresztjét vegye­­magára, mialatt letiport hazájában a diadalmas önkény bosszú­vágya hurcolja vérpadra a nemzet kg­­jobbjait s hajtja sin effigies ő rajta is végre halálos ítéletet. Első diplomáciai küldetésének tapasztalásai nem marad­nak hatás nélkül államférfim egyéniségé­nek kialakulására. Fiatal szívvel táplált egyetlen illúziójából ábrándítják fel: abból a hitiből, hogy igazságával elbukott nemzete­k szerencsétlenségében számithat a civilizált 8 világ nagy nemzeteinek cselekvő rész­vétére,­­ mely helyett csak vállvonogató szánakozásra talál Politikai gondolkozásának irányításá­ban immár csak egy érzelmi momentum­nak maradt helye : lángoló hazaszereteté­nek, mellyel együtt jár a leküzdhetetlen vágy: tenni, munkálni, nemzetének uj életre támasztásáért, a siker reményét a jog és igazság ereje mellett az idők és események fordulataiban természetes ér­vényesülésükre törő érdekek szövetsé­gébe vetve. Nem vesz részt az emigráció forradalmi mozgalmaiban, mert nem akarja nemzete tragikus ügyét idegen nagyhatalmak önző érdekeinek ideig-óráig kihasznált­a az'da félredobott eszközévé tenni. Egy angol folyóiratban fejti ki a magyar politika új feladatait a nemzet és a király egyetértésével visszaállítandó jogfolytonosság alapján s ezen az uton halad híven tovább, mikor a hazájába való visszatéréssel ismét megnyílik szá­mára a közélet irányításában” való rész­vétel lehetősége. A férfi munkája ■— A haza bölcse oldalán 12 év szívás­i küzdelme vár még reá az osztrák politika­i hagyományai ellen,­­míg végre az idők­­ teljessége meghozza a jog és igazság­­ egyenes útján kivívott sikert , ebben az­­ ő providenciális küldetésének első érvé-­­ nyesülését. Beteljesedik rajta Széchenyi is jóslata, a 18 év előtt halálra ítélt­­rebellisé­nek nádori szerepet juttat a történelmi fordulat: ló teszi fel a nemzettel kibékült uralkodó fejére Szent István koronáját. Innen kezdve hatalmas övezetben emel­­kedő pályáján egymásután bontakoznak ki államférfiai zsenijének nagy koncep­ciói, mindig attól a vezető gondolattól hatva át, hogy Európa közepén testvér­­telenül álló nemzetének belső konszo­lidációjával párhuzamosan­­ teremtse meg kifele is az államalkotó hivatását megillető tekintély és súly biztosítékait a dualizmus és paritás alapján új életre kelt monarkia nagyhatalmi állásában és elnnek a szláv veszedelem elhárítására al­kalmas szövetségekkel való megszilárdítá­sában. Alig hogy megindította idehaza a nagy erdőszántás munkáját, máris ez ellen a fenyegető veszedelem ellen kell síkra szállnia az osztrák föderalisztikus kísérlet és­ az érvényesülésre törekvő rovancke-politika megbuktatásával. Így kerül személyében az első magyar­­ államférfiú a monarchia küllügyrélnek­e élére, hogy ebben az európai jelentős 8­ségű pozícióban - az osztrák diplomácia­­ minden iskolás hagyományát­­ nélkülöző 8 zsenijének önerejével, politikájának nagy- I vonalúságával, eszközeinek és útjainak is egyenes nyíltságával, igazságszeretétének . A német közvélemény érdeklődésének előterébe a meghiúsult Rossbach-puccs szereplői kerültek. Ma délben vezették ugyanis a vizsgálóbíró elé s hallgatták­­ a német néppárt letartóztatott tizenkét tagját. Ebből az alkalomból a porosz országgyűlés is foglalkozott Németország­nak a Ruhr-probléma mellett a leg­aktuálisabb kérdésével. A kormánynak az önvédelmi szervezetek működése ellen tett intézkedéseire vonatkozó szocialista interpellációra válaszolt Severing bel­­ügyminiszter, beszédében elevenen vilá­gítva meg Németország belpolitikai hely­zetét. Severing beszédében kijelentette, hogy a mai tárgyalás remélhetően előmozdítja azt a célt, hogy a ruhrvidéki harcosokat meggyőzzük arról, hogy az ország józanul gondolkodó elemei mögöttük állanak és szívvel-létekkel azok ellen fordulnak, akik a védelmi harcot veszélyeztetik. Az or­szág rendjének megbontott üldözni kell, bármily köpenyt viseljenek is. Ha nem üldöz­tük volna őket, ma már meg­volna a polgárháború. Rathenau meggyilkolása után a feloszlatási kísérletek ellenére is megmaradtak olyan szervezetek és alaku­latok, amelyek katonai és rendőri jogo­kat arrogáltak maguknak. A porosz kor­mány az önvéd­elmi szervezetek működé­sét kivétel nélkül megtiltotta. A szerve­zeteket feloszlatták és arról is gondos­kodtak, hogy a bűnösöket büntetőjogi felelősségre vonják. A Rossbach-puccsnál a szocialista mi­niszterek eltávolításáról volt szó, ami Rossbach leveleiből is kitűnik. A Ross­­bach-szervezet az utóbbi napokban meg­kísérelte, hogy valamennyi úgynevezett nemzeti szövetséget helyi kartellekbe tö­mörítse. Néhány hét óta benső szervi kap­csolat áll fenn egyrészt Henning, Wul­er, Graefe és Bossbach , másrészt Mittler és Ludendorff között. Ludendorffnak az Er­­hardt- szervezettel folytatott tárgyalásai meghiúsultak. Bossbach a szombaton összegyűlt birodalmi védőrségi tisztek­nek kijelentette, hogy a porosz bel­ügyminiszter március 31-én feloszlatja az önvédelmi szervezeteket, amit azonban a nagynémet szabadságpárt nem fog­ el­tűrni. "Puccsra került volna a sor, amely­nél a birodalmi védőrség nem tanúsítha­tott volna semleges magatartást A minisz­ter ezúttal nem bocsátkozik a dolog kato­nai és büntetőügyi részének fejtegetésébe. A miniszter végül kijelentette, hogy mindenütt, még a vidéken is, ahol ezek­nek a szervezeteknek talajuk, van, min­den politikai hatalmi eszközzel fel fog ellenük lépni. Hogy ez a politikai látvány örvendetes lesz-e, vagy sem, nem jöhet tekintetbe. Mindenki bizonyos lehet belőle, hogy a porosz rendőrség elég erős lesz a rend és a nyugalom fenntartására. Botrány a francia kamarában a Ruth-megszálás költségeiről való tárgyalás alatt Párissal jelentik. A kamara m­a az április és május hóra szóló ideiglenes költségvetést­ tárgyalta. Bracke szocialista képviselő azt követelte, hogy a Ruhr­­megszállás költségeit még a húsvéti szü­net előtt tárgyalják. Poincaré miniszter­­elnök erre azt válaszolta, hogy a pénz­ügyi bizottság most foglalkozik ezzel a kérdéssel és a kamarásak a bizottsági jelen­tés tárgyalásánál alkalma lesz a ruhrvidéki megszállás pénzügyi részével foglalkozni. Berthon kommunista képviselő a minisz­ter válaszát kétértelműnek tartotta, mire Poincaré válaszolt, részlet­e­bben is ki­fejtve a helyzetet s beszéd közben egyes kiszólások miatt nagyobb botrány kereke­dett. A miniszterelnök a kavarodás közben is fenntartotta azt a kijelentését, hogy a kamara a ruhrvidéki megszállási hitelt rögtön a pénzügyi bizottság jelentésének beérkezése után fogja tárgyalhatni. A lárma végül akkora lett, hogy az elnök kénytelen volt az illést felfü­ggeszteni. Az ülés megnyitása után elsimult az incidens. becsületességével vívja ki nemzete szá­mára is a múltjához méltó helyet a világ sorsát intéző tényezők sorában. Ennek a törekvésének betetőzése pályájának másik történelmi jelentőségű mozzanata: az ő kezdésére létrejött berlini kongresszus, melyen Európa összes hatalmasságainak vezető­ államférfiai között az ő egyénisége a monarchia érdekeinek képviseletében egyszersmind az európai tekintélyének zenitjére emelkedett magyarság élő perszonifikációja. Mire tanít Andrássy gazdag életének példája ? — így tekintve végig sikerekben gaz­dag pályájának főbb mozzanatain, ne borítsuk siralmas jelenünk gyászfátyolát tisztán tündöklő emlékére. Ne időzzünk kislelkű kételkedéssel a feltolakodó kér­désnél, hogy a nagy földindulás mit hagyott meg mindabból a munkából, amire élete végén a beteljesített hivatás megnyugvá­sával tekinthetett vissza. Ne írjuk állam­férfiul nagyságának rovására, hogy legked­veltebb alkotásai közül csak az az egy élte túl az összeomlást, amin a legnagyobb szeretettel és büszkeséggel csüngött: a magyar honvédség intézménye. De ha alkotásai fölött keresztül is gázolt az idő, hogy még nyugvó porait is el­szakítsa hazája testéből: törekvéseinek BSSHHAESKHÄSSSHH vezérettméje fennmaradt továbbra is­­a magyar politika irányitó feladatául s egyszersmind nemzetünk történelmi kü­l-­­detésének további biztosítékául. Ennek a történelmi küldetésnek utján dicsőség és gyász váltakozó sorsát szánta fajunknak a’ Gondviselés. De amint a Mátyás­korabeli nagy magyar reneszánsz fé­nyét nem h­omályosithatta el a har­­minchat évvel rákövetkezett _ Mohács, nem fogja Trianon se kitörölni történel­­münkből a nemzeti fellendülésnek és vi­rágzásnak azokat a ragyogó évtizedeit, amelyeknek fénykörében él és világát a Széchenyi, Kossuth és Deák emléke mellett az Andrássyé is. Ami egy véges emberi életből felemelő és biztató tanulságul szolgálhat egy nem­zet örök életének változó sorsára, mindazt bőségesen meríthetjük szomorú napjaink vigaszául is az ő gazdag élete példájából: lelki erőt a tűrésben, kitartást a küzde­lemben, óvakodás a megfontolatlan koc­kázatoktól, de erős elhatározást és össze­tartást az elérhetőért való céltudatos munkára s mindenek fölött tántoríthatat­lan hitet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak és bosszú uralmának megdöntésével az a halálra itélt nemzeté­nek is meghozza — úgy mint nem­ meg­hozta — az új dicsőségre való feltámadást. (Általános helyeslés és éljenzés.) Az ülés negyed két órakor ért véget. s Elutasították az elítélt német b­ányaigazgatók felebbezését Parisból jelentik, hogy a, semmitőszék el­utasí­totta Thyssen Frigyesnek s a vele együtt elítélt hat német bányaigazgató­nak felebbezését. A francia legfelsőbb bí­róság kimondotta, hogy a szén rekvirájáa Franciaország érdekében történik és jo­gos. Arra a kérdésre azonban, hogy az egész eljárás nem sérti-e a Versailles- szerződést, a bíróság nem válaszolt. Cuno Kancellár Stuttgartban Stuttgartból jelentik: Cuno dr. biro­dalmi kancellár ma délben kíséretével ideérkezett. A pályaudvaron Kieber elnök és a kormány képviselői fogadták. A vá­rosba való bevonulásukkor a lakosság lelkesen éljenezte a kancellárt. A mi­niszterelnökség épületében a kancellár a Württemberg- kormány tagjaival érint­kezett és azután a sajtó képviselőit fogadta. Megölte egy francia őrszem hat gyermek­ apját Duisburgből jelentik, hogy ott Drocte Hermann kazánfűtőt, aki hat IVan 14 éves gyermek apja, egy francia őrszem agyon­lőtte. A szakértők elkészültek a török bék­é­­javaslat tanulmányozásával A török békejavaslat előzetes megvizs­­gálására alakított politikai és jogi bizott­ság — mint Londonból jelentik — befe­jezte munkáját s teljesen megegyezett a kisebbségek jogaira, továbbá a külföldiek megadóztatására, az igazságszolgáltatásra, iskolaügyre, vallási gyakorlatra s nép­jóléti intézményekre vonatkozó pontoza­tokban. A pénzügyi és gazdasági szakértői bizottság ma fejezi be munkáját. Veni­­zelosz csütörtök este Londonba érkezett. Feltűnt, hogy a külügyi hivatal részéről a szokás ellenére senki sem fogadta a pályaudvaron.

Next