Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

4 MAGYARSÁG PiiiiülliUgÉ Berlin, március hó tA Magyarság tudósítójától) Sehol Mffötdcm nem ülték m«*r oly melegen es bensőt égősen téUŰ fj.-t4m.nari urnái, mint Németországban. Vale, begy ct te ünneplés sokszor nem is a halható Hűn viJágfcolióifífc szolt, ha­­h magyarnak, akinek a uépé vei a német, mint nemrég a világháború hódító dicsőségében, most i béke lenyűgözd közös nyomorúságában egybeíorottnak érzi masai.-\z ünnepek decemberben Berlinben kéídídtet, amikor a magyar egyesületek áldoztak a költő emlékének. Ez az ünnep szerény és egyszerű volt, hatása nem terjedt fii a Berlinben élő magyarság szűk. keretein túlra, mégis példát muta­tott arra, hogy Petőfi s/eJleraóben a leg­­ellentéíesobb felfogásnak is találkozni tudnák, ha igazán szív és vér szerint magyarok. A január elején Miinrhenben az egye­tem ‘által rendezett emlékünnep már im­pozáns külsőségeket öltött. Nemcsak azért, tűért a bajorok érzik magukat hozzánk legközelebb, nemcsak azért, mért az óriási közönség Soraiban meg­jelelitek a kormáuyeliiök, a pápai mmcltts, iz egyetem tanári kara ós mindenki, «ki­nek Münehenbon neve van : impozánssá és mind9n jolonlevő számára leledhetet­­lonnó a gazdag műsor tette, melyet az egyetom rektorának a beszéde nyitott meg, molyén Petőfi költészetét Pu­­íánszky Béla dr., a budapesti közgazda* sági egyetem előadótanárának az ogész német sajtóban lelkes visszhangot keltő szónoklata Ismertette éá melyen a Hnn­­gária egyetemi dalárda hódította meg a sziveket a magyar dal számára. Az ünnep tüntetés volt Petőfi ós a magyarság mellett. Sokkal kedvezőtlenebb Volt á talaj Lip­csében, mégis sikerült Knefíl századosnak, » lipcsei magyar egyesület^ elnökének megnyernie a lipcsei mértékadó körök érdeklődésót és fehrnár 18-án nagysza­bású emlékünnepet létrehoznia, melyről lapunkban annakidején részletesen meg­emlékeztünk. Ezenkívül még kisebb ünnepek voltak 3alleban, Hamburgban JNés a birodalom oiás városaiban, melyolcnek sorát mél­tóan koronázta bo a március 3-án Berlin­ben tartott emlékünnep. Ezt a Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Insti­tuts an der Universität évi közgyűlése keretében Granger professzor ren­­űezto az egyetem aulájában. Az érdeklődés olyan óriási volt, hogy a bejáratoknál életveszélyes tolongás keletkezett s a megjelenő előkelőségek: Schmitt-Ott v. birodalmi miniszter, Becker államtitkár, Alth főkonzul, Abele báró és Mcgyery követség: tanácsosok, az észt és svéd követek, egyetemi tanárok stlT. csak nagy nehezen tudtak maguknak utat törni a tömegen keresztül. Nemcsak a nagy aula, hanem a szomszédos tanácsterem is zsú­folásig megtelt és az ünnep megkezdésé­vel mégis százával kellett visszaküldeni a bejutni kivánkozófcat. Az ünnepély műsora igazolta a hagy érdeklődést. A megnyitó beszédet Stímitl-Oti V. biro­dalmi miniszter tartotta s meleg szava­kat talált PetOfi géniusza Szamára, Aztán Grugger Hébert méltatta mélyrehatóan Piton világirodalmi jelen tőr égét, killőhö­­sen kiemelve lebilincselő, örök fiatál és tiszta emberi nagyságát, Irt oly költészeté­ben formát ölt és még a rossz foníiíá*ökoü is átütközik. Ez biztosítja minden időkre hatását. Bicrnatjclné a Staatsoper tagja Petőti-dalokat énekelt művészi virtuozi­tással, Balog Ernő a zongorán, Eresz Géza a hegedüli tolmácsolta Petőfi költé­szetét. Hartmann, a Deutsches Theater tagja Pétóll-vpiseket Szavait már a Nag­ger által kiadott, az oddiglékét messze túlszárnyaló fordításokból. Minden számot frenetikus tetszés kifért és A német kö­zönség — melynek lelkére ólomsullynl ne­hezedik a láncokat csörgető Ruhr meg­szállás — jtmitlVa Ismert“« szabadság tó­­loríelkü dalnokában az ü iégmatbb köl­tőjére. « mintha csak ‘'szimbólum lett volna: a szünet alatt magyar hölgyök a Puhv-niegszállás leigázóttja! szórnám gyűjtöttek. A Berlin! Magyar intézet az ünnepéllyel kapcsolatban Petőt!­­kiállítást rendezett, melynek érdekességei or, összegyűjtött magyar, német, francia, angol, ft véd.' ütni, szerb stb. nyelvű ki­adások nagy tömegén kívül Bóitiua von Amin Petőfihez fii költeményének GPetőfi, 3sm Sonücugottó) eredeti kézirata, to­vábbá eredeti Kéziratos ftértbeny- és Fűid a-fordítások voltak. Végül a fiatal berlini magyar iskola is kivette részét felőli ünnepléséből. Itt csak kévésem jelentek meg: a magyar iskola lelkes barátai Méh főkonzuli®], Mezei/ vezérigazgatóval az élükön. Meg a szülők, akik“ már maguk is léssan el­felejtik. a magyar nyelvet és most cso­dálkozó gyönyörűséggel hallgatták, amint gyermekeik ídegeaiszerfi kiejtéssel, de csillogó szaiumel Petőfi-verseket szaval­tak, PetőH-iialokat énekeltek. Igaza volt Mezeynek. u Magyar Iskolaszék elnökének, amikor zárszavában kijelentette, hogy csodát Jattunk: idegenben született német gyerekek rövid négy hónap alatt lelkes magyarokká váltak. Tgaza volt, amikor a» egész magyarság köszönetét tolmácsolta az iskola fáradhatatlan és önzetlen taná­rainak: Tóth Ferencnek és Erényi Gusz­táv dívnak:. K Stinnes és Thyssen munkásai Berlin, márc. 16 (A Magyarság tudósítóidtól) A rnhrvidéki német ellenállás egész természetéből ós megszervezéséből kö­vetkezik, hogy esak addig (ártható fenn, amíg hivatalnokok, vasutasok és munká­sok egyöntetűk-" és erős Idegekkel állni tudják a franciák céltudatosán erösbödő nyomását. Ez az egységes front eddig érintetlenül meg is van. A traüciák külö­nösen abban bizakodtak, hogy az fpari és bányamunkássá" meg fogja unui ezt a végeláthatatlan ét? kegyetlenül fárasztó harcot és leszerel, nem törődve a követ­kezményekkel. A franciák azonban na­gyon csalódlak és ez a kiábrándulás egyike volt a legkl nos abbéknak azok közt, me­lyeket a párisi kormány a Ktthr-kaland folyamán szerzett. A franciák számifáson kivül hagyták, hogy már földrajzi helyzeténél fogva is a rnhrvidéki munkásság nagyrésze fogé­konyabb a nemzeti gondolat iránt, mint akár Lipcse, akár Berlin munkássága. Ez kifejezésre jut már abban is, hogy a ke­resztény szakszervezetek aránvlngosan épp itt, a német ipar mozgató központjá­ban a logorösebbek. A Jtuhr-mmhások egyharmáda keresztény szoeialida, két­harmada szociáldemokrata és a két szer­vezet agitáolóá munkájával kölcsönösen befolyásolja egymást, úgy hogy a kérész-' tény szervezetek radikálisak ft szociális követelések tekintetében, viszont a szociál­demokraták, akár tetszik egyes vezetők­nek, akár nem, kénytelenek számolni a lakosság hangulatával és velük együtt résztvenni a nagy nemzeti küzdelemben. Egy másik sajátsága a rnhrvidéki mun­kásviszonyoknak, hogy a marxista osz­tályharc és gyülölelelmélet ellenére a mun­kások bizonyos tiszteletet éreznek az ipar­telepek és bányák hatalmas urai iránt. A rnhrvidéki iparmágnás-családok, a Stínlie­­sek, Tkyssenék, Ki,-dórfok együtt nőt­tek ezzel a csodás gyorsasággal fej­lődött vidékkel. Stinnes Hugo dédapja egyszerű rajnai hajós volt, nagyapja ve­tette meg Óriási szorgalommal a mai vál­lalatok alapját a Ruhmál mindenki ismeri a család fejlődését és tudják a munká­sok, hogy ,Stinnes ma som doing nélkül fogyasztja a Jövedelmét. ÉS épp ügy küz­­tüdomáiUj hogy az öreg Thyssen, npja a hadi törvényszék: elé állított Thyssennek, nyolcvanegy esztendeje ellenére minden­nap a villamoson utazik be irodájába a mnnkftBfllval együtt és reggel nyolc éra­kor pontosan mégkezdi a inu i' út. A né­met munkások szinte öSztöuszerille?meg­érzik ezekbért a kRpliftlistákbnn a ger­mán erőt. és szervézötebetséget, észre­veszik & különbséget, ami a Gruppok és Tbyssenek és a frankfurti és berlini nemzetközi bankkapitalisták, a Menüéi­­sohtiok és Rotschiidok között van és In­nen magyarázható, hogy a 919-es bolse­­vifci lázadások idején Sem történt egyet­len támadás sem a nagyiparosok ellen és a francia erőszakookodásokkal szemben a munkásnép egységesen állt »kiuzsorázóD mögé. Némely berlini, de nem íözsgyöke­­reS német szociáldemokrata, a bolsevisták­ról persze nem is szólva, ezt nagyon rossz néven is vette, amire Woldt, a tuhrvidéki Szociáldemokraták egyik vezére válaszciklióbeu azt felelte ezeknek az opportunizmus ellen ágaskodó elvtársak­­nők : bízzák csak ránk a berlini urak, hogy mit csináljunk, amíg francia ható­nak lövöldözik a munkára menő bányá­szokat és pttskaíuísal kergetik ki a laká­saiktól az asszonyokat és gyermekeket, eddig a, Ruhr-munkátok nem érnek rá harcot folytatni a kapitalistáikkal. Négy keserves esztendő tanúsága meg­tanította a német szociáldemokrácia nagy részét, elsősorban magukat a munkáso­kat, — a tandíjat a német nemzet fizette, — hogy a német munkás érdeke nem választható külön a nemzet érdekeitől. Ebert, a szociáldemokrata elnök Teli Vilynos előadása közbon a közönséggel együtt mondta a hires eskü, a nemzeti egység fogadalmának gyönyörű szavalt — egy év előtt még elképzelhetetlen lett volna. És a rűhrvldéki munkásság Is erősen áll ós semmiféio francin Ígérgetés­nek nem enged. Főképpen a bányamunkásokkal nem fognak a franeiák boldogulni. A bányá­szok valóságos arisztokratái a munkás­ságnak, évszázadok óta kiváltságos állá­suk volt, nem adóztak és nefli kat»­­náskodtak és most is messzemenő jogokkal rendelkeznek. Ezek a bánya­munkások el vannak szánva arra, hogy a legélesebb akciót indítják, amint a franciák a francia ős belga vasu­tasok által üzembehozoít vonalakon a felraktározott Szénkészleteket el akarnák szállítani. A rnhrvidéki különféle munkás­­szervezetok vezetői, akik idönkint Ber­linbe jönnek tárgyalni a kormánnyal, ki­jelentették a Magyarság tudósitója előtt, hogy erőszakos széurokvirálás csotén az első ellenintézkedés az általános sztrájk. Ezt eddig mindön eszközzel igyekeztek megakadályozni, üem is lehet tudni, hová fog fejlődni és meddig fog tartani, de ha belefognak, csak kellő előkészítés után teszik és a párisi kormánynak még sok meglepetést fog ez jelenteni. A Lancia kormány valószínűleg arra számit, hogy élelmiszer-blokáddal fogja tudni az esetleges sztrájkot letörni. De az élelmiszor-blokád a teljes felfordulást jelenti, az erőszakos szftbotftláit, amely nőm törődik a saját magának okozott kárral sem, a kitörését annak a a boSszuszomjnak, mely az ütlegelt és kiűzött népmllliók belsejében forr és melynek fékehlarlása eddig is nehezen sikerült a kormánynak és különböző szer­vezeteknek. A Ruhr-konfliktusban gazdaságilag és katonailag kétségkívül a franciák az erő­sebbek', de morális fedyolmezetiségben és elszántságban a német lakosok. Épp azért oly nehéz a küzdelem eredményét előre­látni, mert mindkét fél Jmás fegyverzet­ben harcol. De a franciáknak be keil látniuk, hogy illúziókat ha jszoltak, amikor a szöeiáldefilhkrníft munkások defotiz­­mliláid számítottak. Ma a Bubr-vinők szociáldemokrata színezetű munkássága előbb hajlandó metrbasonlani egyes bé!'­­liul halszélen képviselőkkel, mint segítő­­társaival, akikkel együtt küzd a benyo­mult frauciákkél szemben. R, 1923 március 21, szerda Hidrnplánon Budapest fölött — A Magyarság tudósitójától — A Balatoni Yacht Club óbudai kikötő­jében hidroplún ring a Duna hullámain. Messziről egészen azt a benyomást teszi, mintha egy nagy, kiterjesztett szárnyú ezüst-madár pihenne a táncoló habokon, amely engedelmesen tűri, hogy az apró hangya-emberkék felknsszanak a nya­kára, reátelepedjenek a törzsére, mint Andersen lovagjai a mesebeli griffin a. darre, hogy megnyergeljók és a szellők szár-, nyán felrepüljenek vele a felhők isme­retlen birodalmába. A két uszótalpró! keskeny vashágcsók vezetnék fel a szárnyra s onnan a gép törzsében elhelyezett utas-fülkébe. Négy kényelmes bőrkarosszék áll az utasok rendelkezésére. Minden lilós mellett egy­­egy lehúzható ablak van, ahonnan oldalt és lefelé pompás kilátás nyílik a vidékre. Az ablakpárkányon lmmUcíéGzék talál­hatók. A fülko elülső részén is vau egy kis ablak, amoL, az elül ülő két pilótához vezet. A gépet Maier József volt repülókapi­­fáuy vezeti, aki a bábom alatt egyik* volt a legkiválóbb repülőinknek. Jelenleg a Magyar Aero Express forgalmi igazga­tója. Mellette Zimmerman, a német Jnn­­kers-repülőgópgyár főpliótftja foglat helyet, aki a múlt nyáron a nápolyi nemzetközi repülővetsenyen a franciák, az angolok, meg az olaszok elöl elnyerte a »tyrrhcni se>leg*-Ot, nem sokkul utóbb pedig a rotterdami nemzetközi versenyen került ki győztesnek. 6 hozta el a gépet a némotországi Dessauból néhány nappal ezelőtt. Három utas jött veié: a felesége s két szerelő. A 860 km, hosszú ut PntSitun és Bérsen át mindössze Öt és félóra hosszáig tartott. Le sem Szállottak Útközben. A négy ülésen kényelmesen elhelyez­kedünk.- Maitrné és Zimmermamé, a két pilóta feleségei, továbbá a gép tulajdo­nos# : Jankovich Bésán Endre gróf, aki a Magyar A erő Express vezérigazgatója, meg e sorok szerény Írója. Az ajtó be­­knttan mögöttünk. Néhány fordulat a lég­csavarral : a motor begyül és berregni' kozd. A gép lassan elválik a parttól s néhány pillanat múlva már sebesen ha­sítja a Duna vizét a Margit-szlgüt partja mellett. Elolnto a hullámok hátán him­bálódzik, majd az úszók teljesen ki­emelkednek a vízből: a levegőben va­gyunk. Sebesen siklunk cl a Margit­sziget s az újpesti rakpartok fölött. A pilóta előtt folytonos emelkedést mutat a magasságmérő: 200—400—800 méter. Már az újpesti gyárak fölött járunk. A fatelepek gerendái és deszkatömbjei úgy sorakoznak egymásmellé, mint a skatulyában a gyufaszálak. Az egész város méretei hihetetlen kicsinyre zsugo­rodnak össze. Mintha egy nagy játék­áruházban volnánk, ahol a földre rakott kis játékkikötőkben apró haj ócskák sora­koznak egymásmellé s az építőkövekből nyílegyenes utcákat, pompás kis palotá­kat ős virágos kerteket rakott össze egy ügyes emberi kéz. A miniatűr VlllámosköcSik csigalassú­sággal haladnak a palotásotok között. A tömérdek zég-zugos házsor sokaságából csak ogy-égy nagyobb épülettömb emel­kedik ki. Az OrSzágbá* felett megszűnik a motor berregése. A magasságmérő állandó csök­kenést mutat. Hangtalanul siklnnk nz Btzsébet-hid fölé s leereszkedünk csak­nem s víz felszínére. A gép most elszá­­guld ft Ferenc Jözsef-bid alatt anélkül, hogy érintené a vizet. A hídon a járó­kelők megállnak s mindnyájan a hid együk oldalára tódulnak. A gép visszafordul, a nyolcast folytatja tovább, elrepül :> Feme József-hid fölött s egy mcrSrz bravúrral lesikllk az Érzsébet-hld alá. Néhány másodperc múlva ismét több szá* méter magasán vágyunk. Most » Citadellára, ft királyi várra s a budai hegyekre nyílik festői kilátás, ahol a nap éppen leáldozni készül. A motor elcsendesül. Ismét a víz felett vagyunk. Gyönge lökés jelzi, hogy a gép újra belekapaszkodott a hullámok tara­jába. Két utifársnőm arcán szint« vissza­­tükröződik az nt minden gyönyörűsége. Egyértelműen állapítják míg: — Milyen kár, hogy már rége reá. elfogad a nA6Y#RM(3 «APSMiVATau Buiwtrt* vfi. Jliksá-stes 8. tz. íeleföa: JOisef ér—ftf,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék