Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1923 április 1, vasárnap MAGYARSÁG wmmEBEmEmwmswcsaBam fi­lm­ In Ilié Égésén méh el a vibnil & szocialisták Mem meghiúsult A francia kamara tegnap éjszakai ülé­sén — mint Parisból jelentik — a szo­cialisták megkísérelték a költségvetés megobstruálását s a Bahr-kérdésnek napi­rendre tűzését Lebas szocialista kép­viselő hosszabb beszédben támadta a miniszterelnök Kuhr-politikáját, de beszé­dét — a szélsőbaloldalt kivéve — vala­mennyi párt részéről viharzó közbe­­szólásokkal zavarták meg. Amikor a vita bezárását indítványozták, Berthou kom­munista képviselő ellenezte az indítvány elfogadását, de a házszabály értelmében kénytelen volt beszédét öt percre korlá­tozni. A vita befejezését erre 372 szava­zattal 106 ellenében elfogadták. Amikor azonban a teljes javaslatra szóló szava­zásra került a sor, megújult a vita. Herriot, a baloldali szélső liberális frakció vezére azt kérdezte a miniszter­­elnöktől, vájjon a Ruhr-területen meg mindig csak gazdasági célokat követ-e s vájjon Németország valamely komoly és közvetetlen javaslatát igazságosan birálná-e meg ? : '■'%/ Poincaré mind a két kérdésre igennel válaszolt s újra hangoztatta, hogy semmi­féle közvetítést nem, fogad el. Visszautasí­totta azt a föltevést is, hogy Francia­­ország titokban annexiós célt követ. Mi azonban, — folytatta Poincaré, — a zálo­gokat csak valóságos biztosítékok fejében adjuk ki a kezünkből s csak abban a mér­tékben fogjuk csapatainkat a Bahr-terü­letről kivonni, amilyen mértékben fizetni fognak nekünk. A fizetéseknek pedig olyanoknak kell lenniük, hogy minden ká­runk megtérüljön. A márka zuhanása kö­vetkeztében majdnem eltűnt Németország adóssága. Ezt az országot tehát ma keve­­sebb teher nyomja, mint Franciaországot. A miniszterelnök kijelentését az egész ház, Herriot-val együtt tetszéssel fogadta s csupán a szélsőbalpárt egy része nyilat­kozott ellene. Az egyik szocialista kép­viselő szólásra emelkedett s fölszólította Poincarót, hogy fejtse ki részletesebben programját. A kamara többsége azonban, amely már akkor ideges volt, állandóan félbeszakította a szónokot. Blum Leon, a szocialista párt vezére és Perez elnök között ismételten heves jelenetek voltak. Végül is az egész költségvetési provizó­riumot 445 szavazattal 62 ellen elfo­gadta­ . "V Vv iv'ri­­ ■ •V P ■ ' •. A francián megk­isérelték a Krupp­­­ gyár automobilcsarnokának megszállását Essenből jelentik. A franciák ma reng­­gel megszállották a K­rupp-féle öntött­acélgyár automobilcsarnokát. A szirénákat megszólaltatták és a jelenlévő munkáso­kat elzavarták. A 3. számú automobil­­csarnokot, amelyet­ a­­ franciák szintén megszállottak, nemsokára kiürítették. A szirénák zúgása folytán a gyár al­kal ma­zatta, összegyűltek a csarnokok előtt és sürü tömegben körülvették az egy tisztből és tíz emberből álló francia csapatot. A franciák erre egy gépfegyvert lőállásba helyeztek. Mivel azt hitték, hogy az egyre szaporodó tömeg visszavonulásukat meg fogja akadályozni, hirtelen géppuska­­tüzet zúdítottak a munkásokra. Néhány halott és több sebesült maradt a téren. A franciák erre elvonultak. _ Az egyik automobilt, amelyben franciák ültek, a tömeg feltartóztatta és összezúzta. Az autó utasait a tömeg­ megverta. A Krupp-gyárban történtekről még az éjjeli órákban azt jelentik, hogy a frán­yák egy embert megöltek és többeket súlyosabban és könnyebben­­megsebesítet­tek. A gyász és tiltakozás jeléül az egész mött-acélgyárat bezárták. ’ fii T il**sfir* Tavasz a Sv — A Magyarság tudósítójától — A márciusi szellő lehámozta a budai hegyekről a téli gúnyát, naptól simoga­tott oldalukon kiütközött a zsenge zöld. A Dunapart kőlépcsőin sütkérező szegény­legények felé barátságosan integetnek a távolban kéklő dombok, egycsapásra fel­derült a világ arca. Ahonnan nem is ré­gen hideg szelet és havat szállító felhő­brigádok ereszkedtek a városra, ott most boldogságot sejtető színfoltok ragyognak, erőt és az egész élet tartamára elégsé­ges jókedvet ígérve. Csak útnak kell in­dulni, hogy az álmot valóra váltsuk. A pesti ember útja a boldogsághoz villamoson és fogaskerekűn vezet. Fáradt­­ságosabb, terhesebb és jóval kényelmet­lenebb, mint az a bizonyos keskeny ös­vény, amelynek végénél Szent Péter vár kapukulccsal az igazakra. A vezeklés tűrhetetlenebb részét a villamoskocsikon rój­­a le a vándor, a fogaskerekűn már vigabb az élet. Hegy­ek-völgyek szemet­­kápráztató pompája eltereli saját bajáról az utas figyelmét. Messzi erdők barna tömegára leheletzöld fátyolt szövöget egy láthatatlan kéz s az egész vidék a­­menny­bolt derűjét veri vissza. A hegy tövében lázasan építenek két-három villát, följebb, a kertekben jókedvű emberek ásnak­­kapálnak. Virgonc csirkehadak kapirgál­­nak a haris között, itt a tavasz, van kukac és verőfény. De a vonat kitartóan kapaszkodik. A polgári jólétről és apró örömökről be­széló táj képe lassan átváltozik. Eltűn­nek a szerény házikók, az örömükben ordítozó gyerekekek és a fűben bukfen­cező gidák. A nyaralók békés zónáját a Lillák gőgös negyede­­követi. Errefelé már szabályozottal­­ az utak, vajaskenye­ret majszolnak a gyerekek s nem léphet­nek a hívogató zöld pázsitra, mert a Frauk­lein fülüknél fogva húzza vissza őket. Itt a fák a villáknak köszönhetik éle­tüket és nem fordítva. Alakjukat nem a természet, hanem a mindenkori divat for­málja. A jóhallású rigókat hamis zongora­szóval kergették el és a németül tudó szajkók más vidékre mentek magyarul tanulni... Az ötvenes évek derült korában, ami­kor az ördögök még fehérebbek voltak, mint ma az angyalok, Jókai széles Magyarországon nem talált oly elhagya­tott helyet, mint a Svábhegy. Róka­­tanyák és vad cserjések lepték be az egész hegyet, alig volt található egy-két sváb major. Ma ez már mind a múlté, a borzokat kiszorították a börzsánerek. Az­ irdatlan domb szabályozott utakkal van tele, a jólgondozot­t kertek közepén gőgös villák hivalkodnak gazdájuk vagyo­nával. Egy-két év és a jókedvű pesti kirándulók már nem fognak csapatostul az Istenhegyi-úton a hegyek felé menni jó levegőt szívni. Nem lesz egy tenyérnyi hely sem, amelyet drótkerítéssel el ne zárnának előlük. Nem lehet majd ingujjra vetkőzve, víg dalokat énekelve bolyongni a mezőkön. Két-három esztendő alatt nagyott for­dult itt a világ. Ahol nem is olyan régen egy vízhordó szamár szokta tartani sziesz­táját, most az autók tömege áll a szálló előtt. Elegáns ruházatú hölgyek és urak­­ jönnek-mennek, koszos és­ kellemetlen lett az élet. A szálló teljesen átformáló­dott, halljában pálma alatt kényelmes zsöllyékben ülnek a vendégek, a legtöbb­jén vadonatúj turista ruha, sárga félcipő, vízzöld harisnya, gyűrűk serege, sőt az egyik turista karján aranykarkötős órát is láttunk. Ezek »túrája« kétemeletnyi lép­csőből, áll — amig lakosztályukból lejönnek a terriszra. Innen nézik fitymálva a vá­rost és várják a fogaskerekű érkezését. A társalgás meglehetősen hangos, a moz­dulatok élénkségét azonban befolyásolja az új ruha szokatlansága. Látunk öreg hölgyeket, akiknek az életük végén adta meg­­ a sors, hogy tipikus főkötőjüket strucctollas kalappal cseréljék fel, s ezek az átkozott strucctollak nem engedték ötöt nevetni, sem nyugodtan enni. A férfiak kissé virgoncabbak, egy szabadon­­álló székért a terem különböző oldalairól versenyt futnak és formális civódás kelet­kezik akörül, hogy kinek van joga a székhez. Kicsiny négyszemélyes asztalka mellett tizenhatan is ülnek, harminckét személyre valót fogyasztanak. Persze, ez nem vonatkozik a szálló összes ven­dégeire, csak­­ a háromnegyed részére. Ez a kis töredék az utolsó fogaskerekű.É­vel úgyis visszautazik Pestre, a többiek, akiket a korona zürichi zuhanása húzott fel ide, azok itt maradnak. Ki a szállóban, ki a villákban. Az úgynevezet nyaralók, akik valamikor szerényen egy kis­szobát béreltek ki az uzsorás sváboktól, már­­ végképp eltűntek. Kiadó lakás nincs, mert a jövevények teljes egészében vásárolják meg a villát és ha akadna is egy-két­­ ilyen átmeneti lakás, azért csekély fél­milliót kérnek a nyári évadra. A nagy nemzetközi élet fellendülését a fogas­kerekű átépítésétől várják. Tervbe vették a háborús esztendők elején, de ami akkor kilenc-tíz millióba került volna, az ma egymilliárdból sem futja... A Svábhegy megszűnt üdülőhely lenni. A nyári víg seregnek nincs itt semmi keresnivalója. Itt az új arisztokrácia fogja majd élvezni a hirtelen jólétet. Már gyü­lekeznek. Az első jelenvoltak nevei közül az itt mellékelt ábrákat sikerült felje­gyeznünk. .. Kár keseregni. Van még hegy és domb a világon, de hogy azokra feljut­hassunk, előbb innen kell leereszkedni. A fogaskerekű lassan megérkezik. Kevés a lefelé igyekvő utas. Egy-két szobaleány és néhány vékonypénzü­gk alkalmi­ látogató vár rá. A pályatest mellett két kövér úr sétál, hasuk körül öv, az övben patronok, vállukon puska. Vájjon mit kereshetnek errefelé ? Vadászoknak néztem őket, de a szomszédom gyanakodva súgta a felesége fülébe, hogy ezek egész biztosan ébredők. Beszállás. A forduló után előtűnik a sötétből a város, úgy fekszik a mélyben, mint egy hatalmas óriás, akit villogó bőrű kígyó szorongat halálra. Az ezernyi lámpa csillogó fénye izzó verejtéknek látszik és úgy érzem, hogy az óriás verejtékét egy megfoghatatlan szörny gyűjti össze, aki mindennap innen a hegyről ereszkedik le, tehetetlen prédájára. S­lécs J­ajos ■i J1 svábhegyi szálló halljában Ji tavass közönsége Más autójára irigykedő ,, üdülő" fiutók a Nagyszálló előtt S.

Next