Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1923 április 1, vasárnap MAGYARSÁG wmmEBEmEmwmswcsaBam film In Ilié Égésén méh el a vibnil & szocialisták Mem meghiúsult A francia kamara tegnap éjszakai ülésén — mint Parisból jelentik — a szocialisták megkísérelték a költségvetés megobstruálását s a Bahr-kérdésnek napirendre tűzését Lebas szocialista képviselő hosszabb beszédben támadta a miniszterelnök Kuhr-politikáját, de beszédét — a szélsőbaloldalt kivéve — valamennyi párt részéről viharzó közbeszólásokkal zavarták meg. Amikor a vita bezárását indítványozták, Berthou kommunista képviselő ellenezte az indítvány elfogadását, de a házszabály értelmében kénytelen volt beszédét öt percre korlátozni. A vita befejezését erre 372 szavazattal 106 ellenében elfogadták. Amikor azonban a teljes javaslatra szóló szavazásra került a sor, megújult a vita. Herriot, a baloldali szélső liberális frakció vezére azt kérdezte a miniszterelnöktől, vájjon a Ruhr-területen meg mindig csak gazdasági célokat követ-e s vájjon Németország valamely komoly és közvetetlen javaslatát igazságosan birálná-e meg ? : '■'%/ Poincaré mind a két kérdésre igennel válaszolt s újra hangoztatta, hogy semmiféle közvetítést nem, fogad el. Visszautasította azt a föltevést is, hogy Franciaország titokban annexiós célt követ. Mi azonban, — folytatta Poincaré, — a zálogokat csak valóságos biztosítékok fejében adjuk ki a kezünkből s csak abban a mértékben fogjuk csapatainkat a Bahr-területről kivonni, amilyen mértékben fizetni fognak nekünk. A fizetéseknek pedig olyanoknak kell lenniük, hogy minden kárunk megtérüljön. A márka zuhanása következtében majdnem eltűnt Németország adóssága. Ezt az országot tehát ma kevesebb teher nyomja, mint Franciaországot. A miniszterelnök kijelentését az egész ház, Herriot-val együtt tetszéssel fogadta s csupán a szélsőbalpárt egy része nyilatkozott ellene. Az egyik szocialista képviselő szólásra emelkedett s fölszólította Poincarót, hogy fejtse ki részletesebben programját. A kamara többsége azonban, amely már akkor ideges volt, állandóan félbeszakította a szónokot. Blum Leon, a szocialista párt vezére és Perez elnök között ismételten heves jelenetek voltak. Végül is az egész költségvetési provizóriumot 445 szavazattal 62 ellen elfogadta . "V Vv iv'ri ■ •V P ■ ' •. A francián megkisérelték a Krupp gyár automobilcsarnokának megszállását Essenből jelentik. A franciák ma renggel megszállották a Krupp-féle öntöttacélgyár automobilcsarnokát. A szirénákat megszólaltatták és a jelenlévő munkásokat elzavarták. A 3. számú automobilcsarnokot, amelyet a franciák szintén megszállottak, nemsokára kiürítették. A szirénák zúgása folytán a gyár alkal mazatta, összegyűltek a csarnokok előtt és sürü tömegben körülvették az egy tisztből és tíz emberből álló francia csapatot. A franciák erre egy gépfegyvert lőállásba helyeztek. Mivel azt hitték, hogy az egyre szaporodó tömeg visszavonulásukat meg fogja akadályozni, hirtelen géppuskatüzet zúdítottak a munkásokra. Néhány halott és több sebesült maradt a téren. A franciák erre elvonultak. _ Az egyik automobilt, amelyben franciák ültek, a tömeg feltartóztatta és összezúzta. Az autó utasait a tömeg megverta. A Krupp-gyárban történtekről még az éjjeli órákban azt jelentik, hogy a frányák egy embert megöltek és többeket súlyosabban és könnyebbenmegsebesítettek. A gyász és tiltakozás jeléül az egész mött-acélgyárat bezárták. ’ fii T il**sfir* Tavasz a Sv — A Magyarság tudósítójától — A márciusi szellő lehámozta a budai hegyekről a téli gúnyát, naptól simogatott oldalukon kiütközött a zsenge zöld. A Dunapart kőlépcsőin sütkérező szegénylegények felé barátságosan integetnek a távolban kéklő dombok, egycsapásra felderült a világ arca. Ahonnan nem is régen hideg szelet és havat szállító felhőbrigádok ereszkedtek a városra, ott most boldogságot sejtető színfoltok ragyognak, erőt és az egész élet tartamára elégséges jókedvet ígérve. Csak útnak kell indulni, hogy az álmot valóra váltsuk. A pesti ember útja a boldogsághoz villamoson és fogaskerekűn vezet. Fáradtságosabb, terhesebb és jóval kényelmetlenebb, mint az a bizonyos keskeny ösvény, amelynek végénél Szent Péter vár kapukulccsal az igazakra. A vezeklés tűrhetetlenebb részét a villamoskocsikon rója le a vándor, a fogaskerekűn már vigabb az élet. Hegyek-völgyek szemetkápráztató pompája eltereli saját bajáról az utas figyelmét. Messzi erdők barna tömegára leheletzöld fátyolt szövöget egy láthatatlan kéz s az egész vidék amennybolt derűjét veri vissza. A hegy tövében lázasan építenek két-három villát, följebb, a kertekben jókedvű emberek ásnakkapálnak. Virgonc csirkehadak kapirgálnak a haris között, itt a tavasz, van kukac és verőfény. De a vonat kitartóan kapaszkodik. A polgári jólétről és apró örömökről beszéló táj képe lassan átváltozik. Eltűnnek a szerény házikók, az örömükben ordítozó gyerekekek és a fűben bukfencező gidák. A nyaralók békés zónáját a Lillák gőgös negyedeköveti. Errefelé már szabályozottal az utak, vajaskenyeret majszolnak a gyerekek s nem léphetnek a hívogató zöld pázsitra, mert a Frauklein fülüknél fogva húzza vissza őket. Itt a fák a villáknak köszönhetik életüket és nem fordítva. Alakjukat nem a természet, hanem a mindenkori divat formálja. A jóhallású rigókat hamis zongoraszóval kergették el és a németül tudó szajkók más vidékre mentek magyarul tanulni... Az ötvenes évek derült korában, amikor az ördögök még fehérebbek voltak, mint ma az angyalok, Jókai széles Magyarországon nem talált oly elhagyatott helyet, mint a Svábhegy. Rókatanyák és vad cserjések lepték be az egész hegyet, alig volt található egy-két sváb major. Ma ez már mind a múlté, a borzokat kiszorították a börzsánerek. Az irdatlan domb szabályozott utakkal van tele, a jólgondozott kertek közepén gőgös villák hivalkodnak gazdájuk vagyonával. Egy-két év és a jókedvű pesti kirándulók már nem fognak csapatostul az Istenhegyi-úton a hegyek felé menni jó levegőt szívni. Nem lesz egy tenyérnyi hely sem, amelyet drótkerítéssel el ne zárnának előlük. Nem lehet majd ingujjra vetkőzve, víg dalokat énekelve bolyongni a mezőkön. Két-három esztendő alatt nagyott fordult itt a világ. Ahol nem is olyan régen egy vízhordó szamár szokta tartani sziesztáját, most az autók tömege áll a szálló előtt. Elegáns ruházatú hölgyek és urak jönnek-mennek, koszos és kellemetlen lett az élet. A szálló teljesen átformálódott, halljában pálma alatt kényelmes zsöllyékben ülnek a vendégek, a legtöbbjén vadonatúj turista ruha, sárga félcipő, vízzöld harisnya, gyűrűk serege, sőt az egyik turista karján aranykarkötős órát is láttunk. Ezek »túrája« kétemeletnyi lépcsőből, áll — amig lakosztályukból lejönnek a terriszra. Innen nézik fitymálva a várost és várják a fogaskerekű érkezését. A társalgás meglehetősen hangos, a mozdulatok élénkségét azonban befolyásolja az új ruha szokatlansága. Látunk öreg hölgyeket, akiknek az életük végén adta meg a sors, hogy tipikus főkötőjüket strucctollas kalappal cseréljék fel, s ezek az átkozott strucctollak nem engedték ötöt nevetni, sem nyugodtan enni. A férfiak kissé virgoncabbak, egy szabadonálló székért a terem különböző oldalairól versenyt futnak és formális civódás keletkezik akörül, hogy kinek van joga a székhez. Kicsiny négyszemélyes asztalka mellett tizenhatan is ülnek, harminckét személyre valót fogyasztanak. Persze, ez nem vonatkozik a szálló összes vendégeire, csak a háromnegyed részére. Ez a kis töredék az utolsó fogaskerekű.Ével úgyis visszautazik Pestre, a többiek, akiket a korona zürichi zuhanása húzott fel ide, azok itt maradnak. Ki a szállóban, ki a villákban. Az úgynevezet nyaralók, akik valamikor szerényen egy kisszobát béreltek ki az uzsorás sváboktól, már végképp eltűntek. Kiadó lakás nincs, mert a jövevények teljes egészében vásárolják meg a villát és ha akadna is egy-két ilyen átmeneti lakás, azért csekély félmilliót kérnek a nyári évadra. A nagy nemzetközi élet fellendülését a fogaskerekű átépítésétől várják. Tervbe vették a háborús esztendők elején, de ami akkor kilenc-tíz millióba került volna, az ma egymilliárdból sem futja... A Svábhegy megszűnt üdülőhely lenni. A nyári víg seregnek nincs itt semmi keresnivalója. Itt az új arisztokrácia fogja majd élvezni a hirtelen jólétet. Már gyülekeznek. Az első jelenvoltak nevei közül az itt mellékelt ábrákat sikerült feljegyeznünk. .. Kár keseregni. Van még hegy és domb a világon, de hogy azokra feljuthassunk, előbb innen kell leereszkedni. A fogaskerekű lassan megérkezik. Kevés a lefelé igyekvő utas. Egy-két szobaleány és néhány vékonypénzügk alkalmi látogató vár rá. A pályatest mellett két kövér úr sétál, hasuk körül öv, az övben patronok, vállukon puska. Vájjon mit kereshetnek errefelé ? Vadászoknak néztem őket, de a szomszédom gyanakodva súgta a felesége fülébe, hogy ezek egész biztosan ébredők. Beszállás. A forduló után előtűnik a sötétből a város, úgy fekszik a mélyben, mint egy hatalmas óriás, akit villogó bőrű kígyó szorongat halálra. Az ezernyi lámpa csillogó fénye izzó verejtéknek látszik és úgy érzem, hogy az óriás verejtékét egy megfoghatatlan szörny gyűjti össze, aki mindennap innen a hegyről ereszkedik le, tehetetlen prédájára. Slécs Jajos ■i J1 svábhegyi szálló halljában Ji tavass közönsége Más autójára irigykedő ,, üdülő" fiutók a Nagyszálló előtt S.