Magyarság, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
1928 május 1, kedd MAGYARSÁG . fogyatéka mivé tett az epigonok kezén? — Hogy Magyarország, sőt Európa is, ezel mit vesztett, azt utólag alig lehet megállapítani. A végső összeomlás és az azt megelőző szomorú tények elhomályosítoták Andrássy alkotásait, de méltán fel lhet vetni a kérdést, váljon ő passzív eemlélő és hallgatag résztvevő maradt olna-e a német politikának a bitmarcki agyományoktól eltérő kockázatos kifejtetésével "Szemben, amely feszültséget letétít elő egyidejűleg két világhatalommal: az orosszal és az angollal? Várjon nem itta volna-e előre ennek a fejleménynek veszélyeit? Vájjon nem sikerült volna-e teki tekintélyével a szövetséget ettől attól eltéríteni, vagy a monarchia orsát annak esélyeivel szemben másképpiztosítani? Andrássy egyéniségének tanulmányozása épp az ellenkezőre utal. torán bekövetkezett haláláig pedig akkor még több év állott rendelkezésére, melyben érvényesülhetett és talán gondolatvilágától áthatott utódot nevelhetett v Ina. — Andrássy konkrét alkotásainak rombatörése tehát mit sem bizonyít koncepciódnak eredeti helyessége ellen, esek az orgonok elégtelenségét állapítja meg. Rounok nem temették maguk alá az őszépot, melyet ő magának a történelemben emelt, a helyzet gyökeres megváltozása sem csökkentette annak a tanításnak értékét, melyet a nemzet e nagy fiának ketéből meríthet. — Ez a tanítás lehetővé tette volna, hogy fajunkból kifejtsük a nagy célokért való lelkesedést, a katonai és polgári erélyeket, amelyeknek csírája megvan a nemzeti lélekben és távoltartsük magunkat azoktól a hibáktól, azoktól az eltérekedésektől, amelyeknek sokasága maga alá temeti nemzeti nagy tulajdonságainkat Vagy mikor lett volna nagyobb szükség tárgyi nagy szempontok uralmára a gondolkozásban és a mérlegelést követő bntoríthatatlan elhatározásban, mint ma. Siker volt parancsolóbb a nemzet lelki világának ilyen értelmű ki is átalakulása, mint most, amiben saját lábunkon fehllanunk és saját higgadtan mérlegelt erőnkkel kell magunknak utat fágni a mai világhelyzet pusztaságában. Ami képességünk erre van, azt Indrássy nevelte belénk; ami nekünk abból hiányzik, az azért hiányzik, mert Indrássy irányító és nevelő befolyásának lnala idő előtt megszakadt . Ezt a fonalat kell újra felvennünk, ebbe az irányba indítsa gondolkodásunkat a mai ünnepély, amely nem szól egy végleg elhantolt múltnak, hanem egy örökéletű gondolatnak. Andrássy napragaras alakja, amíg élt, friss és nyugodt tetterőt jelképezett: emlékéből is a föltámadási gondolatnak fénye ragyog felénk. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Megkoszorúzzák A Andrássy lovasszobrát A Himnusz eléneklésével véget ért az ünnepség. Innen a résztvevő testületek és egyesületek az Andrássy-lovasszoborhoz vonultak, hogy azt megkoszorúzzák. Elsőnek Daruváry Géza külügyminiszter,, kormányzó képviselője helyezte el a koszorút. Majd Szcitovszky Béla, a Ház elnöke a nemzetgyűlés nevében, Jakovszky Iván belügyminiszter a kormány nevében, Fölkusházy Lajos alpolgármester Budapest székesfőváros közönsége nevében, Belitska Sándor honvédelmi miniszter a magyar királyi honvédség nevében, Zselinszky Szilárd a Közmunkák Tanácsának nevében helyezett koszorút a szoborra. Koszorút helyeztek még el a 48-as honvédek, a Nemzeti Kaszinó, Andrássy Manó gróf és családja, Andrássy Géza gróf és családja, Gömör és Kishont közönsége, , Esterházyné Andrássy Irma, Batthyány Gyula gróf és felesége, Batthyány Lajos gróf és felesége, Andrássy Sándor gróf, a Budapesti Gömör és Kishont vármegyeiek Köre, Tiszátok község uradalmi tisztikara. A honvédhelyőrség zenekara a koszorúzás alatt magyar dalokat játszott. Az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Váci utca 11/b, félemelet Csoportkiállítás Új festők és szobrászok Megnyílik ma, május hó 1-én. Vasárnap megtartották a cseh határincidens vizsgálatát Szedlacsek örömesen magyar területen és harc közben esett el —A Magyarság tudósítójától . Miután cseh részről megtették a szinte ellenségeskedésszámba menő „büntető intézkedéseket«, vasárnap délben a Kimitetőn találkozott a magyar és a cseh bizottság, ahogy Scedlacsek őrmester halálának körülményeit tüzetesen megvizsgálja. Az utólagos vizsgálat, a trianoni határokon kívül rekedt magyarok kiutasítása és a határelzárás olybá tűnik minden józanul gondolkodó ember előtt, mintha valakit halálra ítélnének, az ítéletet végrehajtanák, s csak azután indítanák meg a nyomozást, hogy tényleg a kivégzett volt-e a tettes ? A vizsgálat már eddig is megállapította, hogy az a beállítás, amellyel a cseh kormány saját polgárait és a nyugati hatalmakat intézkedései mellé akarta hangolni, — fantasztikus és lelkiismeretlen koholmány. Szedlacsek őrmester az összeütközés helyén magyar földön, puskával a kezében halt meg, s nem úgy, mint ahogy a cseh hivatalos jelentések azt világgá kürtölték: a magyar határőrök által elhurcolva, megkínozva és azután brutálisan kivégezve. A helyszíni vizsgálat után eldöntetlen maradt az a kérdés, hogy melyik járőr használta előbb a fegyverét, de a határzár és a megtorló rendszabályok még ma is változatlanul fennállnak. Ha a magyarság életét fojtogató mozdulatokat látjuk, szinte csodálkozunk azon a fatalista nyugalmon, amellyel a magyar kormány a cseh marok fojtogatásait tűri. Pedig nekik is van jónéhány érzékeny pontjuk, ahová ha ütnénk, rögtön engednének. Van elég cseh ipari és kereskedelmi érdekeltség Magyarországon, vannak hatalmas bank-expozitúrák, a cseh nagytőke és pénz-érdekképviseletei, amelyeken keresztül mi is anyagi és erkölcsi retorziót alkalmazhatunk a csehek kegyetlenkedéseivel szemben. A vizsgálat régen megállapítja majd az egész helyszíni csetepaté lefolyását, amelyben a csehek legalább is annyira hibásak voltak, mint a fegyverüket használó és megtámadt magyar vámőrök, amikor a határzár még mindig fenn fog állani, ha nem nyúlunk erélyesebb eszközökhöz és a fogat fogért, szemet szemért , elv alapján a cseheket józanabb belátásra nem indítjuk. A bizottság eddigi vizsgálatairól az alábbi tudósításunkban számolunk be. A helyszíni szemle: A magyar bizottság Hernádvócson szállott le és onnan Hernádpetribe ment, ahol annak a vámőrnek van a székhelye, amelynek körzetében az incidens történt. A magyar bizottság tagjai Madnay küvetsségi tanácsos, a bizottság elnöke, Koller György ezredes és Szentirmay Pál AbaujRoma vármegye alispánja elmentek a vámőrség épületébe, ahol Tóth Ernő hadnagyot, Horváth Sándor őrsvezetőt és Kardos Manó gönci járásorvost hallgatták ki mint az esetnek legközvetlenebb résztvevőit, illetve tanúit. Innen a vámőrökkel felmentek a 818-as számú magaslatra, de a cseh bizottság tévedése folytán a 325-ös magaslaton az eset színhelyén várakozott a magyar bizottsági 3. A csehek sokkal nagyobb apparátussal vonultak fel, mint a mieink. A cseh bizottság Kvnd Jizresky Rudolf kormánytanácsos, Dolejts Béla miniszteri tanácsos és Kovák Zdinko ezredesből állott, kíséretükben pedig Csermák Miklós, a budapesti cseh követség tagja, egy csomó csendőr és katona volt. Először azt a cseh katonát hallgatták ki, aki a meghalt Szedresekkel együtt vett részt az összetűzésben. A cseh járőrt felállították oda, ahol abban a percben állt, amikor az incidens történt. Elmondta, hogy éjjel tizenegy órakor a sötétben egy-két alakot látott mozogni és rájuk kiáltott csehül: — Ej ti puskát, főt a kezekkel! Erre azonban már tüzet kaptak. A lövések elől futva menekült azon a széles úton, amely a magyar területet jó darabon átszeli. Vallomása szerint a magyar vámőr szuronyszúrása a puskalövés hallatára a földre fekvő Szedreseket hason feküdve érte. A bizottság kifogásolta a cseh vámőr előadását, mert a szúrások a holttesten a mellen vannak és így szemtől-szembe kellett kapnia Szedincseknek. A következő tanú Horváth Sándor szakaszvezető volt, aki szintén felállott arra a helyre, ahol a kiáltást hallotta. Előadta, hogy amikor a kiáltást hallotta és emberi alakokat látott, ő is lekapta fegyverét és állj- vezényelt Ebben a percben már feléje is lőttek. Ő előrerohant és védekezésből használta fegyverét. Tóth hadnagy, aki az őrsvezetővel volt ellenőrzőúton, nem messze volt az esettől s amikor látta, hogy az őrsvezető veszélyben van, társaival segítségére sietett. A sötétben látta, hogy valaki int és utánalőtt. Ezután az orvosok kihallgatása következett. Kardos Mór dr. gönci járásorvos előterjesztette látleletét, amelyet Szedlacsek holttestéről készített. A három szúráson kívül, amely közül kettő feltétlenül halálos volt, más sérülési nyom nem volt található a holttesten. A csehek orvosszakértője egy, a hulláról készült fényképpel a kezében, érvelt a magyar orvos előadása ellen és azt hangoztatta, hogy a hullán több szúrási nyom is látható. A magyar orvos azonban rögtön megmagyarázta, hogy a fényképen látható folt csak a véraláfutás nyomai,amelyet a vizsgálat során ő maga is látott. Úgy a tanúk, mint az orvos kihallgatása után a bizottságok tanácskozásokra vonultak vissza, amelyek meglehetősen hosszúra nyúltak. Később a cseh bizottság vezetője kijelentette, hogy csupán a tényállás felvételére kaptak meghatalmazást és erről kel részletes jelentést tenniök a cseh külügyminisztériumnak. A tárgyalások német nyelven folytak, azonban, amikor fehér asztalhoz ültek a bizottságok, a csehek közül többen magyarul kezdtek beszélni. A vasárnapi vizsgálatot este hét órakor fejezték be és megállapodtak abban, hogy hétfőn tíz órakor folytatják a további vizsgálatokat, de ez már nem a Szedlacsek-esetet fogja felölelni, mert azt befejezték, hanem a régebbi határincidensekkel fognak foglalkozni. A Szedlacsek esetben a cseh bizottság elismerte,hogy a csehek részéről is történt lövés, csupán azt akarják bizonyítani, hogy a magyarok részéről indították meg a tüzet. Afelett is vitatkoznak, hogy cseh területen történt-e az összeütközés, de a vizsgálat végén már elismerték, hogy közösen használt magyar területen akadt össze a két jávor. Szivonyok köztteregetik át a maagyarokat Sátoraljaújhelyről Írják: A megszállt Északmagyarországból napok óta szakadatlanul tartanak a kiutasítások. A csehek az újhelyi határátlépő állomás felé különösen a Munkács és Beregszász környékéről való magyarokat irányítják s a kiutasítottak között vannak olyanok, akik húsz évnél hosszabb ideje laknak a Felföldön, rendes foglalkozásuk s kereskedelmi telepük van. Felháborító, ahogyan a csehek végrehajtják ezt a kiutasítást! Ma éjjel például a cseh határőrök a kiutasított magyarok egy ilyen csapatát nem a határátlépő-állomáson adták át, hanem a »határ«-jelző Ronyvapatakon szuronyok között hajszolták keresztül csonka magyar területre. Minden egyes kiutasított hozzátartozói három napot kaptak, hogy kövessék a családfőt. A felvidéki lakosság körében a legnagyobb megdöbbenést talán K Kertész Pál munkács-várpalánkai róm. katolikus plébános kiutasítása keltette. Kertész, aki nyolc éve van állásában és felsőmagyarországi illetőségű, azért utasították ki oly hirtelen fa csehek, mert állítólag a Kossuth-nótát énekelte egyizben, állitólag Magyarországért imádkozott s a község, elemi iskolában állítólag magyarul tanította a hittant. A munkácsi katolikusok a pápai nunciust kérik fel, hogy a kiüldözött plébános ügyében járjon el Masaryknál. A pozsonyi mirisztérium jóváhagyta a kiutasításokat Prágából jelentik. A pozsonyi minisztérium, mint ismeretes, az összes kiutasításokat jóváhagyta és minden felebbezést elutasított. Kassán a felebbezések elutasítását közlő végzést a feleknek azonnal kézbesítették, ezzel egyidőben a kiutasítottak lakásán megjelentek az adóhivatal közegei és adóhátralékok biztosítása címén bútorokat, zongorákat foglaltak le, sőt finiszzeket is lepecsételtek. A kiutasítottak legnagyobb része még szombaton elhagyta Kassát. Vörös domonkosrendi perjelt nagy néptömeg kísérte ki az állomásra, a Domonkosrendiek templomában mondott búcsumiséjén is nagyon sok hívő jelent meg. Mindkét helyre nagy rendőri készültség vonult fel, de közbelépésre nem került sor. A vonatjáratok Hidasnémeti és Csolng között szünetelnek. Magyar utasoknak Csánytól Hidasnémetig, a cseheknek Hidasnémetitől Csányig gyalog vagy kocsin megengedték a közlekedést. 3 Magyarországgal szemben a hitelezőnek türelmesnek kell lennie Reynold francia szenátor nyilatkozata a francia-magyar szimpátiáról Párisból jelentik: Reynold szenátor, a francia szenátus külügyi bizottságának titkára s Franciaországnak a nemzetek szövetségébe küldött delegátusa a Correspondance Universelle munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: Ha az ember végigfut a magyar napilapokon, meglepődik, hogy milyen mérsékelt hangon írnak és kommentálják a ruhrvidéki eseményeket. Bizonyos terjedelmet a Berlinből jött nyilatkozatoknak és germán tendenciájú intervjúknak szentelnek, de ezzel egyező terjedelemben foglalkoznak a francia szemponttal a következtetéseik lehetőleg tárgyilagosak. Magyarország mindig igen erős rokonszenvet tudott kelteni azokban, akik érintkeztek vele. Hogy a mi íróink közül válasszunk valakit példának, Jean de Bonnefon mély ragaszkodással szereti Magyarországot és hivatkozhatnék régi parlamenti harcosokra, amilyen például Tisseyre képviselő, akik oldalakat irtatt róla megindult és megindító hangon. Mindettől nem kell meglepődni. A magyarok olyan faji és kulturális tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek valóságos bajt kölcsönöznek a velük való érintkezésnek és vendéglátásuknak. Magam is éreztem ezt, mint aki a szenátusban a trianoni szerződés előadója voltam, amikor többekkel érintkeztem közülök. Magyarországot kímélet nélkül határolták körül és határai most egy igen nagy mértékben megkisebbedett területet zárnak körül. Hasztalan volna visszatérni azokra az indító okokra, amelyek ezt az új határt előírták. Majd a jóvátétel kórdéseir® térve át, beismerte, hogy Magyarország komoly erőfeszítést tett állampénzügyeinek ús rendbehozására. Az 1922—23. évi költségvetés, amely az első rendes költségvetés 1914 óta, jelentékeny előhaladást jelent az előző évekkel szemben, bár még mindig jó néhány milliárd korona döfieket tüntet fel, ami főképpen a magyar korona legutóbbi esésének következménye. A legsúlyosabb teher, amely ma az államra nehezedik, a tisztviselők ellátása, pedig ez sovány ellátás, amelyet részben természetben biztosítanak nekik. A létszámcsökkentéshez azt a reflexiót fűzte, hogy nem lehet durván az ideára taszítani azokat az embereket,akik éveket töltöttek tisztviselői pályájukon, s akik egyik napról a másikra nem tudnának képességeikhez illő alkalmazást találni. Ném lehet őket és családjukat éhenhalásra ítélni és oly rosszul fizetik és táplálják őket, hogy még csak a hajlékot és a betevő falatot lehet tőlük megvonni. Kell hát bizonyos idő a probléma megoldására. A győztes hatalmaknak be kell ezt ismerniök. Minthogy eihatározásukban tévedtek és nem láttak mindent előre, legjobban teszik, ha bevallják és megkísérlik helyrehozni ennek következményeit. Vannak makacs adósok, amilyet például Németország, amelynek magatartása kihívja maga ellen a megtorló intézkedéseket, vannak olyanok is, amelyeknek joguk van a hitelező türelmére, Magyarország is ezek közé tartozik. Eddig azokról a szimpátiákról szóltam, amelyeket Franciaország táplál Magyarország iránt. Magyarországon is rokonszenveznek Franciaországgal. Ez a kölcsönös rokonszenv el nem hanyagolható eleme Középeurópa rendje újjászületésének. mmmm JSZIECSHENDOK. g.“ & Ituozoné'.fl éstöi so ~ Budapest, V., Báró Arduó» .