Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

2 érkezik az izgatott hívek közé a miniszterelnök titkos szándékairól és ma is meg lehetett figyelni, mily különféleképpen reagáltak a forga­­lomba hozott személyi kombinációkra az egyes csoportok és képviselők. Az agrárszárny tagjai megkönnyebbülten értesültek, hogy Kállais­ Tibor pénzügy­miniszter, akit legutóbbi adójavaslatai óta nagyon nem szerettek, a külföldi kölcsön k­ézidő szerinti kilátástalansága miatt megválik állásától. A hivatalnok­­miniszter helyére Walkó Lajos kerül, akivel szemben a nagytőke állítólag előzékenyebb magatartást fog tanúsí­tani és Walko helyét a kereskedelmi minisztériumban Heinrich Ferenc fogja betölteni, aki csak akkor hajlandó be­lépni az Esterh­ázy­ utcai palota kapu­ján, ha a portás megelőzőleg már ki­eresztette Gömbös méltóságos urat. Klebelsberg Kunoval szemben zavar­ban vannak a legravaszabb kormány­­pártiak is. Egyesek roppant komolyan újságolják, hogy most az egyszer csak-­­ ugyan kiválik Klebelsberg is, hogy már­­ csomagol és melankolikus arccal meg­csinál­ja u utolsó kinevezéseit, de a több­ség szkeptikus. A többség inkább haj­landó hitelt adni annak az értesülés­nek, hogy Klebelsberg a népjóléti mi­niszterségbe mostani államtitkárát, Petri Pált segíti be. A népjóléti tárca ugyanis­ megürül, Vaszi Józsefet kinevezik püspök-­­­nek. Eredetileg őt hozták kombinációba Kalocsára, de ez a terv nem sikerült, a kalocsai érsekséget Zichy­ Gyula gróf pécsi püspökkel töltik be és az ő he­lyére kerül, Bethlen gróf római meg-­ beszédesei értelmében, Vass József.. Egyelőn, csak ennyi minisztert menesz*­ fenek és várnak a beavatottak, de min­den felborulhat, ha Gömbös netalántán marad, vagy beavatkozásra tudja bírni azokat az alkotmányos tényezőket, me­­­­lyektől a jobbszél még mindig mindent remél. M­i­niszterelnök és belügyminiszter között a jószimatú politikusok nagyon jellemzőnek tartják. Azt bizony­gatják, hogy a miniszterelnök kül­földi útjának egyik eredményeként azt a megerősödött szándékot hozta magával, amivel különben már régen gyanúsítják, hogy likvidálni akarja az emigrációt. Azaz, haza akarja hozni a szökevényeket. Először a fiúk jönnek, akik nem­ politizálnak és készítik az utat az apának és társainak, akik viszont ugyancsak, politizáltak és poli­tizálnak. Az ártatlan vízumok után jönnek a súlyosabb menlevelek és Budapest keblére ölelheti azokat, akik oly olth­atatlanul vágyakoztak a hazai föld után, hogy keserűen fintorogva és kelletlenül bár, de cseh és oláh segít­séggel is készek voltak siettetni a viszontlátást. Bécs és a bécsi propa­ganda persze megkönnyebbednék, csak a szegény országot terhelné meg a tisztafejű kormány annyira, hogy ugyan nehezen heverné ki ennek a pár vízum­nak a következményeit.. Az el nem in­dnított interpelláció A nemzetgyűlésen sokszor­­ érdeke­sebbek az el nem mondott interpellá­ciók a beterjesztett interpellációknál, épp úgy, mint egyes újságoknál a ki nem adott cikkek néha szenzációsabbak a megírtaknál, így a politikusok sokkal többet beszélnek Rainprechtt­­Antal szerdán bejegyzett és­­az­­.üIÉKQJi vissza­vont interpellációjáról, mint Eszter­gályosék kétórás internálási sirámai­ról. Rainpreght azért akarta megostto­­zad­ni a kormányt, mert Rakovszky belügyminiszter megtagadta a­ beuta­­zási engedélyt Lovászy Márton fiaitól, akik apjukkal együtt Bécsben élnek. Az ostrom azonban feleslegessé vált, mert Rainprecht az ügyben beszélt­ a közben szerencsére Pestre érkezett Bethlen István­­gróffal, aki rögtön meg­ígérte, hogy a dolgot simán elintézi és a beutazás elé nem gördít aka­dályt. Ezt a kis árnyalati eltérést -mi- A hang írta: Horvá­nyi Vilmos (DUnnyvírJ,M­SN­yÍ) Mikor a szemét kinyitotta, még nem tudott róla. Az egyetlen éjszakán­­ át született, végzetes arányokra megnőtt rém ott ült észrevétlenül az ágya fö­lött láthatatlan lebegéssel. Kör­me a ha­talmas államférfi torkán, készen rá, hogy amint az megszólal, hasitó fájás­sal adja tudtára, hogy mindennek vége. Az államférfi­ magas, komoly homloka hirtelen meghökkenést elárulón meg­ráncolódik s a rém gúnyosan elmoso­lyodik : — Mindjárt megtudod... Nos, nem tudta meg mindjárt. Leg­alább is nem látta át rögtön a vesze­delmet iszonyú távlatában. — Já..k vvv ! Az inasáért akart kikiáltani, ám, mintha borzalmas seb nyílt volna a torkában, fájdalmas szószegéssel elhall­gatott. — Mi ez ? Az inas belépett, mert hatalmas urának minden mozdulatára figyelt s elég volt, ha saját nevének csak az első szótagját hallotta, hogy szolgálat­készen beugorjék a nagy ur szobájába. Gazdája gyötrelmesen vonagló arcán látja, hogy szólanék, de nem tud a kintól. ■ * —­ Mi baj ? —­ hajlik föléje halvá­nyan s rémületében minden maga­­alkotta, udvarias szertartásról meg­feledkezik. Az államférfi halántéka verejték­­gyöngyökkel csillogott, mire nagy­­nehezen fülébe tudta susogni szolgájá­nak . — fáj­a, torkom... Orvost hívjatok... Az orvos 1t perc múlva megjelent. Ezalatt ő a bajával szeműl,elláthatón keveset törődve, gondolataiba mélyedt. A parlament ülése réhemr megy el, mert jelentéktelen dolgokról lesz szó. Annál fontosabb azonban, hogy a gyarmatügyi miniszterrel végre megállapodjék an­nak a jegyzéknek a szövegében, ame­lyet legkésőbb szombaton továbbítani kell a francia kormánynak. A kultusz­­miniszter bankettjére azonban okvetlen elmegy, mert ott esetleg politikai nyi­latkozatok hangzanak el, amelyeknek jó lesz még helyben élét venni. Ámde akkor beszélnie­ kell... És ismét megpróbálta a hangját... Mintha késsel hasogatnák a légző­csatornáit. Ekkor döbbent meg először. — De hiszen így nem mehetek. S miután orvosa is eltiltotta a han­gos beszédtől, elhatározta, hogy mégis a parlament ülésére megy. Bosszanko­dott s olyan,érzése volt, mintha halá­los viadalban a kardja pengéjét érezné lazán nyélbeágyazottnak. A parlament ülése valóban unalmas volt. Az egyik interpelláció alatt azon­ban ragyogó ötletei támadtak s érezte, ha most felelni tudna, nemcsak hogy jóidőre megbénítaná az­­ ellenzéket,, hanem óvatosan elő is­ készíthetne egy másik „kormányzati tényt”, amely úgy is­ nagy izgalmat fog okozni. — Felelnem kell! Okvetlen felelnem kell! — gondolta el izgatottan s ki­­ssettett a teremből... Gyorsírót hívatott. És kidülledt szemmel, a fájdalomtól egész testében remegve, valósággal halálverejték között súgta a gyorsíró fülébe szikrázó ötleteit, világitó nagy eszméit, kristálytiszta gondolatait s érezte, hogy a roppant birodalom min­den zugába valami nagy nyugalom és egyúttal valami bizalomteljes várako­zás hat­ol. Már szinte pirastg a más­nap megjelenő lapok hasábjait be­­széd hatását a legfinomabb részletekig pontosan látta. Csak­ eggyel nem számolt. Azzal, hogy a beszédet nem ő fogja elmondani, hanem i- fölolvassák. Iszonyú volt!... Az első pillanatban azt hitte, hogy a beszédet fölolvasó jegyzőt az ellen­zék hirtelenében megvesztegette. Soha életében olyan szárazon kopogó, jelen­­téktelen mondatokat nem hallott. Érezte, hogy azok a gondolatok, ame­lyek itt oly félszeg parlamenti jegyzői alakot öltenek, soha senkitől oly távol nem állottak, mint éppen ütőié, a gondolatok szülőjétől.A beszéd közepén már halottsápad­­tan, megrokkanva ült a helyén. — Irtózatos, mennyi hazugság! Itt-ott egy-egy felvillanó mondat, amelyről érezte, ha ő mondaná el törvénytábla, a világ életét mozdító erő, kormányzó tett volna. Egy-egy banális átmenet, de amely az ő ajkén az elháríthatatlan szükségszerűség, a természettörvény erejével való be­­következendőség hangulatát váltaná ki a hallgatók lelkéből. Egy-egy közbe­vetett megjegyzés, de amelytől az ellenzék vert izzadna szorongattatá­­sáb­an. És mindebből semmi sem lesz... Sőt! Amint saját lényét szürke mezbe plántálvá látta, hirtelen undor és félelem lepte meg. — Lehet valami, amit én csinálok, ennyire jelentéktelen ?! Vérfagyasztó, artikulálatlan, vad üvöltés szakadt ki a torkán. Egyszerre halálos csend a terem minden zugában... A hatalmas ember roskadozva megy fel a szónoki emelvényre. . -- Beszélni fog, beszélni fog, . ..suttogták mindenütt. De hiszen ez borzasztó. Belepusztul.^ Gyilkosság, amit ez a jegyző csinál. Meghamisítja a miniszter mondatait... Neki kell felállni! Hallatlan! Az első két mondat szinte véres fosz­lányokban szakad ki a torkán, ám érzi, hogy ezzel a szenvedéssel minden hall­­gatója rokonszenvét magához vék­otta az első pillanatban. S már nem is tö­rődik önmagával. Lelki szeme már a tömegek életének roppant szövevé­nyére, már testébe vág az egyetemes emberi élet minden gyötrelme­­s öröme, önmagát az eleve elrendeltetés hegedűjének s hangját a végzet vonó­jának érzi. Sápadt arcán nagy gyön­gyökben gördül alá a verejték. Egy­­egy mondata mint, mint óriási felhő az eget, elborítja a hallgatók öntudatét, hogy ne figyelhessenek mellékkörül­ményekre, hogy csak azon az egyetlen résen át pillanthassanak a­ világosságba, amelyet ő jelöl meg nekik. Egész lénye tragikus erővel festi alá mondanivalóit s ennek a tragikus aláfestésnek ér­,­telm­e is van­: r— Nincs megváltó gondolat a világ számára, csak időről-időre szóló mentő ötletek vannak. Most ez a menekvés, arti­it én hiszek, tudok és akarok. Érzi , még néhány mondat a győze­lemig ... Ekkor azonban a túlfeszített ér is megpattant a torkában. Még néhány pillanatig vergődött az emel­vényen. Az elragadott emberek, akik nem vették észre, miről van szó taps­viharban törtek ki, mikor térdre roskadt. Az öntudata még éberen ellesiór­te­ a taps jellegét. Megállapította ,húgy győzött. Elmosolyodott. Később — de ez már a halál bekövetkezése előt néhány pillanattal volt — szürke parlamenti jegyző, alakja tűnt elébe.. Megrázkódott az undortól s körül­belül ez volt az utolsó­ ellenőrzőt­áfszése. MAGYARSÁG Míniszt síróisáts A kormány tagjai ma este tartották meg a rendes heti minisztertanácsot, amelyen folyó ügyeket vitattak meg. Igiefe­lWillMWK. Basics nincs megelégedve a legyőzött államokkal . Belgrád, jún. 1. (Avala­) A skopstina . uj ülésszakénak megnyitásán Basics mi­niszterelnök . 1i jugoszláv állam szer­vezési frni­tikájának belső nehézségei­ről beszélt és kijelentette, hogy ‘s a legyőzött államot­­nem fogadják ‘­őszintén’ a befejezett történelmi té­nyeket. Egy­ legyőzött állam : nem ''teljesíti kifogástalanul a vállalt kö­telezettségeket és úgy Németország, ■Magyarország, mint Bulgária Mtolni igyekeznek a fizetéseket,­ könnyítése­ket, ■ halasztásokat . kérnek ez a megállapí­­t­ott jóvátétel korl­átozását. Emellett igye­­keznek­ a külföldi sajtó rokonérzését is megszerezni. ■ 'Ajtzal- fejezte­­be­ beszédét,­­ hogy: ügyelniük. Jceff a békeszerződésben Ser m mutatkozott az új lengyel i * kormány Varsóiján. 1. (Cseh sajtóiroda). Az uj kor­mány a szejm­íími ülésén mutatkozott be, Vitos miniszterelnök­ ismertette a kormány programját. A mostani kormány — mon­dta — távol van attól,­­ hogy a nemzeti kisebbségekkel szemben soviniszta po­litikát folytasson. _ Külpolitikai tekin­tetben a kormány" továbbra is a­ valamennyi szomszéddal való békés együttélés kipróbált u­kján fog haladni. Németországgal is jószomszédi viszonyt akar fenntartani Lengyelország, de el van rá szánva, hogy megvédelmezi állami birtokállományát, amely nemcsak a Ver­sailles- szerződésen, hanem politikai, tör­ténelmi és erkölcsi jogokon is alapszik. A lengyel köztársaságot őszinte béke­­akarat hatja át, azonban hadseregében úja politikai fennállásának biztosítékát. Ez okból a kormány gondoskodni fog róla, hogy a hadsereget az állam pénz­ügyeivel összhangban megfelelő nívón tartsa fenn. Egy cseh lap a szövetségesek és M­agyarország viszonyáról Prága, jan. 1. A Venkov Foch tábornagy lengyel- és csehországi, Le Bond tábor­nok jugoszláviai és az­ angol királyi pár olaszországi látogatásával kapcsolatosan foglalkozik Európa nemzetközi helyze­tével és ennek keretén belül a jó­­vátételi bizottságnak a magyar kér­désben hozott dönté­s­ével is. Arra a követ­keztetésre jut, hogy Európában a hatalmi csoportok új, konstellációja támadt, még­pedig Anglia és Olaszország egyrészről, Franciaország és a kisántáni másrészről. A lap felfogása szerint Páris erősíti a kisántantot, Róma pedig Magyar­­országot és Ausztriát közvetlenül igyek­szik támogatni. Olaszország aggódik e két állam sorsa miatt és külön ér­dekei vannak a Dunán. Az olaszok úgy vélekednek, hogy Csehország és Szerbia Magyarországban és Ausztriá­ban állítólag két nagy veszedelmet lát­nak : Ausztria esetleges csatlakozását a német birodalomhoz, valamint Ausztria és Magyarország­­ esetleges fúzióját. Az első veszedelem, olasz­­ felfogás szerint,­­ határozottabb s Csehországnak és Szer­biának minden oka meg van, hogy szem­mel tartsák Ausztria és Magyarország belső helyzetét, mert a­ korridor megte­remtésének korábbi eszméjét az érde­kelt államok még nem ejtették el. Közép­­európa mostani helyzete olyan, h­­gy komplikációkra lehetőséget nyújt. Olasz­országnak tehát Középeurópában az egyen­súly fenntartásának politikáját kell kö­vetnie. Az a több ízben elhangzott szemre­hányás, hogy a cseh politika Anglia és Franciaország közt ingadozik, bizonysága­i annak, hogy Csehország azon fáradozik,­­,hogy valamennyi szövetségessel baráti­­összeköttetést, tartson­ fenn. A lap szerint , az az­ állítás­ is­­teljesen alaptalan, mintha Csehország Ausztria és Magyarország megsemmisülését óhajtaná. TÓTERRASZ . , őszebb és leghüvösebb a NYÁRI ÉTTEREM és kávé­ház Délutánonként Dőry Ervin és H. Kiss Jancsi mű­­vészzenekara hangversenyez. .Esténként ifj. Berkes Béla muzsikát Láng A. Árpád és Tea az Országos Kaszinó vendéglősei. 1928 junta* 2. com A török-bolgár-gö­rög listás rendezése Lausanne• Tanácskozás Berlinben az új námasi javaslatról A görög-török határt rendező szaka bizottság legutóbbi ülésén a bolgár meg­­bízott — mint Lausanneból jelentik —­ hozzájárult ahhoz az egyezséghez, amely Karangacsot a törököknek ítéli vissza.­­Minthogy Karangacs a drinápolyi vasúti vonal egyik fontos keresztező pontja s a­ neuilley-i szerződés Bulgáriának utat biztosít az Aegei-tengerhez Szalonika irányában, a kérdés rendezésébe Bul­gáriát is be kellett vonni. A lausannei szakbizottságban­­ történt megállapodás­ értelmében a Bulgáriának engedélyezett, s Karancacson keresztülhaladó vasúti vonal ellenőrzését közös bizottság fogja­-­ végezni, amelynek tagjait Bulgária, Görö­­­ország és Törökország küldi ki. A békeértekezlet pénzügyi bizottsága a ma Izmed basával tárgyalt, még pedig­ a török államadósság szelvényeinek be­váltásáról. A szelvények többsége francia­­ hitelezők kezében van s az ő kivánsá­­gukra vették föl a szövetségesek terve­­zetébe azt a kikötést, hogy a törlesztés­éig aranykölcsön alapján kell történiüd­-Szajed basa kifogásolta ezt a követ­e­lést s kifejtette, hogy a mai viszonyul­ mellett az arany fölhajszolása fölötti­ nehéz s emellett a török valuta is arányi­lag olyan alacsony, hogy a kölcsön ilyetn módon való visszafizetése elviselhetetlen terhet róna Törökországra. A szövetséges megbízottak részéről Tellé francia tábor-­­nok azt felelte, hogy ez a kérdés nem­ tartozik a békceértekezletre s a török­ kormánynak a visszatérítés módozatairóa vonatkozóan hitelezőihez kell fordulnia. Az államadósság kérdésében így nem­ tudtak megegyezni. Konstantinápolyi távirat szerint az angol í­rók megkezdték a Dardanellák kiürítését, Lausanneból pedig azt jelentik, hogy neje június közepére várják a török béke aláí­­rását. A jövő hét elején készül el az új német javaslat Berlinből jelentik, hogy a kancellár teg­nap, és ma folytatta tanácskozását a pár­­­tok­ vezéreivel az uj német javaslat dol­gában. Valószínű, hogy a jövő hét elején már befejeződik a javaslat előkészítő munkája s akkor hozzákezdenek az új jegyzék megszerkesztéséhez. A német kormány most is, mint a múltkor, puha­­totozásokat folytat Rómában és Londonban* Elsimul az angol—orosz bonyodalom Londonból jelentik, hogy az angol válasz­­jegyzéket szombaton átadták Oroszország londoni megbízottainak. A jegyzék lénye­gében igen engesztelék­eny szellemű.

Next