Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

1023 mintus 2. szombat MAGYARSÁG Teljesen tisztázták a rákosszent­­mih­ályi tömeg­gyilkosság bűnügyét Molnár­ Tóth József három gyilkosságot beismert — A negyedik gyilkosságban bűntársként szerepelt — Megtalálták a három elásott holttestet — Őt újabb őrizetbevétel­ ­­t A Magyarság tudósítójától — A rákosszentmihályi borzalmas gyil­kosság ügyében — mint azt jelentet­ik , a nyomozó hatóságoknak kezdet­től az volt a feltevése, hogy nem egyet­len, hanem sorozatos bűntényről van szó. Ez a gyanú az simult két nap nyomozó munkája során a maga kegyetlen való­ságában pontról-pontra beigazolódott. A rémregények minden fantasztikumát messze fellsimuló bűnügy — mely pár­ját ritkítja az elmúlt esztendők bőséges és gazdag bib­krónikájában is — rész­letei a következők: Amikor szerdán este a belügyminisz­térium központi nyomozóosztályának ve­zetői kezükbe vették a nyomozás irányí­tását, Molnár Tóth József, a letartóztatott kereskedő még mindent­­tagadott. Később azonban beismert annyit, hogy tudomása volt Köves Gyula diák meggyilkolásáról, de abban tevékeny részt nem vett. Azt állította, hogy a fiatal diákot édesanyja, Köves Lőrincné gyilkolta meg egy hisz­térikus rohamában. Ő csak utólag érte­sült a bűntényről és ennek alapján állan­dóan zsarolta Ebresinét és édesanyját. Ezek végül is — hallgatási díj fejében — olcsó faron eladták a házat neki és meg­szállott területre költözködtek. Hogy a­­ határt átlépők névsorában nem szerepel a nevük, annak oka az, hogy Tóth több­ször megfenyegette őket feljelentéssel, sőt egy ízben áldetektiveket küldött hoz­zájuk, úgy, hogy Lachmannék valószínűleg a hatóságoktól való féltükben, csempész­­utakon, bujkálva hagyták el az országot. Az első vallomások Ez volt a helyzet, amikor a központi nyomozóosztály detektívjei a rákosszent­­mihályi halálvillába kísérték Molnár Tóth Józsefet, hogy ott a helyszínen kezdjék meg részletes kihallgatását. Itt maga Czövek Sándor két­ főkapitány kezdte meg Tóth kihallgatását és miután hosszan a lelkéra beszélt és eléje tárta az ellent­mondásokat, amelyekbe előző vallomásai során keveredett, egy órai határidőt tűzött ki, hogy ezalatt szálljon magába és gondolkozzék bűnéről és ha van va­lami mondanivalója, jelentkezzék. Ezzel magára hagyta Molnár Tóthot a szörnyű titkot rejtegető villa ama szobájában, ahol a rendőrség véleménye szerint a bűntény megtörténhetett. Alig telt el tíz perc, Molnár Tóth már kérezkedett Czövek főkapitány elé. A bű­nös ember időközben teljesen megtört. Arca halálsápadt volt, kezei reszkettek, szemei állandóan a szoba sarkába mered­tek. Amikor Czövek főkapitány bátorítóan megveregette a vállát, hirtelen kitört be­lőle a lefojtott bűntudat: — Bűnös vagyok, rablógyilkos gaz­­ember! Én öltem meg a fiút... Vallani aka­rok, méltóságos fram, — tördelte zo­kogva. Azután hosszas történetbe kezdett, ami­nek veleje az volt, hogy a fiút ő tette el láb alól Kövesné biztatására, aki a sze­retője volt neki. A többiek meggyilkolá­sáról azonban még nem akart tudni. Két­­háromféle történetet is elmondott, mind mélyebb ellentmondásokba bonyolódva. Egyszerre azután zavartan elhallgatott. Ezt a pillanatot használta fel Czövek fő­kapitány, amikor hirtelen rátört a kér­déssel : — Sóvá tette Kövesné, meg az öreg­asszony holttestét? Most azután végleg megtört a gyilkos. Szó nélkül felkelt és tántorgó léptekkel, bilincsekkel a kezén, megindult a kert felé. Ott megállott a rózsagrupp előtt és rámutatott: — kit fetetik, — mondotta leh­orgaszto­ fejjel. Megtalálták a holttesteket Nyomban ásókat hoztak és Tóth utasí­tásai alapján a munkások ásni kezdtek. Bélre előkerült Kissiesné holtteste. Bádog­lappal letakarva, fejjel a villa bejárata felé, testére hurkolt kötelekkel feküdt ott az asszony. Teste földszinti, erősen osz­lásnak indult már. Most a fáskamrába vezette a munkásokat Tóth és ama helyiség mellett, ahol a fia holttestét megtalálták, mélyen elásva meglelték Lachmann András mésszel leöntött tete­mét. A fáskamrában Lachmann András holtteste mellett a szomszédok vallomása szerint annak idején egy örökmécs függött és Lachmanné, — aki minden bizonnyal tudott a bűntényről, — gyakran imád­kozott ott, férje rejtett sírja felett. Most már csak az öregasszony eltűnése volt tisztázatlan. A keresztkérdések hatása alatt Tóth csakhamar ezt a harmadik gyilkosságot is beismerte. Elmondotta, hogy amikor Kövesnét és fát eltette láb alól, senki sem volt a villa közelében. Az öregasszonynak később azt mondotta, hogy lánya és unokája hirtelen elutaztak megszállott területre. Pár nap múlva ki­csalta Lachmannét a villába azzal az ürüggyel, hogy a villa vételárának meg­fizetéséről fognak tárgyalni. Ott aztán há­tulról hurkot vetett rá és megfojtotta az Öregasszonyt. A holttestet egy nagyobb bádogdobozra gyömöszölte, majd egy fa­ládába rejtette és felvite a padlásra. Három hónapon keresztül volt a borzalmas tartalmú faláda a padláson,­­ mialatt Kanizsaiék a villában laktak. Akkor azután, még két kövekkel megrakott ládával együtt, egy az Ehmann-telepen fogadott fuvarossal sze­kéren Kispestre vitte a holttestet tartal­mazó ládát Itt volt egy régi ismerőse, Szegi Antalné, — akivel 1918-ban a gyűjtő­­fogházban ismerkedett meg, — annak Rózsa­ utca 34/a alatti házába vitette a ládákat. Szegiekkel már előzőleg meg­beszélte, hogy a szerszámkamrában egy sürgős bádogosmunkát akar elvégezni. Ott rakatta le tehát a ládákat és délután kiemelve a bádogládát a fabrikából, a ka­marában elásta az öregasszony holttestét. Czövek főkapitány nyomban intézkedett, hogy bizottság szálljon ki a kispesti házba és kutassa fel a holttestet. Este 10 óra volt, amikor a bizottság a hely­színre ért és hosszú ásatási munka után, két és fél méternyi mélyen a föld alatt, a szerszámkamrában megtalálták a bádog­ládát. Egyelőre még nem emelték ki, mert a boncolás csak holnap délelőtt lesz. Út övizet bevetetek Tóth már ebben az első vallomásában elmondotta, hogy mialatt Lachmanné holt­testét a kispesti ház szerszámkamrájába elásta, Szegi Antal leánya Szegi Mária kíváncsiskodva többször benézett a kam­rába. ő mindannyiszor elkergette, de mégis tartván attól, hogy a leány valamit meglátott és járulója lehet, ötvenezer ko­ronát adott Szegi Máriának, hallgatási díj fejében. Amikor a központi nyomozóosztály em­berei bezörgettek Kispesten a Rózsa­ utca 34. szám alatti házba, ott nagy rémület támadt. Czövek főkapitány intézkedésére a ház lakóit külön-külön hallgatták ki és mivel eközben Szegi Mária, valamint há­rom öccse, mindannyian felnőtt munká­sok, súlyos ellentmondásokba keveredtek, mind a négyüket őrizetbe vették és a központi nyomozóosztály Vámház-körút 2. szám alatti palotájába kisérték. A ma éjszakai kihallgatások alkalmá­val Szegi Mária elmondotta, hogy amikor Tóth a ládákat a házba hozta, ott csak ő és három öccse tartózkodott Özvegy édesanyja az előző napon utazott el a Balaton mellé, s csakugyan benézett a szerszámkamrába s látta, hogy magasan fel van hányva a föld. Tovább azonban nem érdeklődött Amikor Tóth elment, adott neki ötezer koronát. Később a leány, módosítva vallomását, beismerte, hogy ötvenezer koronát kapott azért, hogy ne kutassa, mi történt a szerszámkamrában. Gyilkosságra ő nem gondolt, legfeljebb arra, hogy valami lo­pott tárgyat rejt el Tóth. Egyébként nem firtatta nagyon, miért kapott pénzt, mert Tóth mindig gavallér természetű volt, öccsei semmit sem tudtak Tóth látoga­tásáról. A három Szegi-fiúra vonatkozólag Tóth is azt vallja, hogy nem találkozott velük kispesti látogatása alkalmával. Mindazon­által a rendőrségnek az a véleménye, hogy mivel a holttestet tartalmazó bádog­láda elásása hosszú időt vett igénybe, a fiúk pedig mindennap hazamentek, fel­tétlenül tudomást kellett szerezniük Tóth rejtélyes munkájáról. Ezért Szegi Márián kívül a három fia is — Sándor, József és Lajos 18, 21 és 26 éves ipari munká­sok — egyelőre a rendőrség őrizetében maradnak. Tóth mai kihallgatása A központi nyomozóosztály Vámház­­körút 2. szám alatti épületében ma­­dél­után kezdték meg Tóth József részletes jegyzőkönyvi kihallgatását. Tóth el­mondotta, hogyan ismerkedett meg 1922 januárjában Kövesnével. Az asszony ugyanis bejárt az Országház-kávéházba, ahol a zugtőzsdén dollárokat adott el. A megismerkedésből csakhamar meleg barát­ság fejlődött és Tóth segédkezett az asszonynak a tőzsdejátékban. Együtt vettek és adtak el papírokat, de nem sok szerencsével. Tóth Rákosszentmihályra is kijárt Kövesnéhez és tanúja volt nem egy családi perpatvarnak, ami az asszony és az apja, illetve Lachmanné és a férje között folyt le, legtöbbnyíre anyagi kérdések miatt. Ekkor adta ő azt a tanácsot a két asszonynak, hogy tegyék el láb al­i Lach­­mann Andrást. A nők erre bevallották neki, hogy megpróbálkoztak már ilyesmi­vel. Veronáit szereztek egy ismerősüktől, azonban a méreg nem hatott. Tóth erre azt tanácsolta, hogy revolverrel végezze­nek vele és töltött fegyverét kölcsön is adta az asszonyoknak. Tóth fegyverével követte tehát el — az eddigi vallomások szerint — a két asz­­szony az első gyilkosságot: a múlt év májusában agyonlőtték és elföldelték Lachmann Andrást. A holttest eltüntetésé­ben minden bizonnyal Tóth is részt vett, bár ezt eddig még tagadja. A következő három gyilkosságot már teljesen beismeri Tóth József. Elmon­dotta, hogy az öreg­ember meggyilkolása után azon igyekezett, hogy a villát a maga számára szerezze meg. Egy pesti ügyvéd­nél kötötték meg a szm­leges adásvételi szerződést. Az ügyvédnek azt mondották, hogy az öreg Lachmann odahaza betegen fekszik a lakásán és maga helyett meg­bízottját küldötte el. Ez a­­megbízott, Kanozsai Dezső kereskedő volt. A szer­ződést, azon a címen, hogy majd alá­íratják a beteg emberrel, Tóth haza vitte és otthon hamisította rá Lachmann András aláírását. A csalásnál Kanizsaiék tanú­ként szerepeltek. Amikor a ház már Tóth nevére volt íratva, a vételár miatt állandó volt az összezördülés Kövesné és Tóth között. Az egyik ilyen civódásnál —­ ez év ja­nuár 20-án — Kövesné revolvert fogott Tóth­a. Tóth kicsavarta kezéből a fegy­vert és a dulakodás hevében agyonlőtte az asszonyt. A lármára és a lövés zajára berohant a fiú is és rávetette magát anyja gyilkosára. Tóth előbb a revolver agyával ütötte fejbe a fiút s az ájult diákkal azután egyetlen revolverlövéssel végzett. A két holttestet aznap és más­nap éjszaka elásta. A kettős gyilkosság idején Tóth szerint a villában senki sem tartózkodott. Lach­manné akkor m­ár Budapesten lakott egy szállodában, Kanizsaiék pedig vidékre utaztak néhány napra. A gyilkosság után való napon Tóth felkereste a Lachmannét a szállodában és azt mondotta neki, hogy, leánya és unokája Erdélybe utaztak né­hány hétre. A harmadik gyilkosságot feb­ruár 5-én követte el, mikor a vételár át­adása céljából kihivatta a villába Lach- Viana Andrásnét és ott hurkot vetve a nyakába, megfojtotta. A holttestet az előre elkészített bádogládába tette és május 10-ig a padláson tartotta. Ekkor vitette át Kis­pestre. Tóth részletes kihallgatása még folyik. A rendőrségnek az a véleménye, hogy Tóth még most sem vallja a teljes igaz­ságot — ez a negyedik változata beis­merő vallomásainak — s ezért gyűjtik a bizonyítékokat állításai ellenőrzésére. A további nyomozás A nyomozók egy másik csoportja ma este újabb házkutatást tartott Tóth József Kőris­ utca 24. szám alatti lakásán. A ház­kutatás során a szekrényben elrejtve talál­tak egy revolvert és egy véres zsebkendőt. Ezekre vonatkozólag még nem hallgatták ki Tóth Józsefet, de korábbi vallomása során arra a revolverre vonatkozólag, amelyikkel a sorozatos gyilkosságot el­követte, azt vallotta, hogy azt a Dunába dobta. Nyomozás indult annak kiderítésére, honnan szerezte Tóth azt a két bádog­­dobozt, amelyikbe Lachmannét, illetve Köves Gyula holttestét rejtette. A nyo­mozás megállapította, hogy a két bádog­ládát Cziehrer Gusztávné budapesti bádogáru-gyárából rendelték, ahol Oprics Miklós üzletvezető tisztán emlékezett a ládák megrendelőjére. Az első bádogládát 1922 de­cemberében rendelték, 12-es számú hor­ganylemezből, zsírszállítás céljaira. A meg­rendelő külön kikötötte, hogy a láda fedele pontosan simuljon a szélekhez, úgy hogy az légmentesen leplombálható legyen. Pár héttel később egy külön bádogfedelet ren­delt az előbbi vásárló. A második ládát februárban rendelte meg és kikötötte, hogy az kisebb legyen, mint az előző , mert az túlságosan nehéz volt. Ma délután a nyomozók szembesítették Oprics Miklós üzletvezetőt Tóth Józseffel, akiben határozottan felismerte Oprics ezy bádogládák megrendelőjét. Ugyancsak fel­ismerte az üzletvezető azt a bádogládát,­ amelyikben a fiú holttestét megtalálták. Szerinte a szélén levő cinkelés igen köze­setleges munka, amelyen látszik, hogy nemű­ szakember végezte. Tóth kölcsönüzlete A központi nyomozóosztály Vámháza körúti helyiségeiben ma este­­ előállították. Böhm Imre magántisztviselő rákoscsabai­ lakost, ő volt az, akinél Tóth, amikor bilincsekkel a kezén megszökött a­ csendőrőrszobából, a hajnali órákban je­l­lentkezett és arra akarta rábinni, hogy­ reszelje le a bilincseket a kezéről."­ Böhm azonban kiutasította Tóthot lakásá-­­ból. A nyomozás során megállapítást nyert,­ hogy Böhm adósa volt Tóthnak és pedig­ 3.200.000 koronával. A pénzt május 15-ika és 17-ike között vette fel hathétre heti­ 6-os kamatra. Tóthtal a Lengváry pénz-­ ügynökség útján ismerkedett meg, amikor­­egy budafoki házvétel céljaira kölcsönt keresett. A három milliós kölcsönt Böhm édesanyjának rákoscsabai, Vécsei­ utca 16. szám alatti házára bekebelezték. Böhm Imre mai kihallgatása során ki­jelentette, hogy ő Tóthot korábban nem ismerte s csak a pénzügynökség irodájá­ban találkozott vele először. Budafokra jár egy gyárba dolgozni s ezért Rákoscsabai villáját eladva, Buda­fokon akart házat venni. Erre kel­l lett neki a kölcsön. Arra vonat­­­kozólag, hogy miért nem jelentette a nyomozó hatóságnak idejében a bi­­lincses hajnali látogatást, azt vallotta, hogy ő még aznap reggel bejelentette ezt a keleti pályaudvaron levő rendőrőrszobán, Nagy zavarában ugyanis eszébe sem­ jutott, hogy ezt a feljelentést helyi rendőr?] 3

Next