Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

1923 junius 8. péntek Óra SO korona Budapest, IV. évf. 127. (732.) szám Előfizetési árak : /^^'^iuSSzErkesztőségi VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Negyedévre 2800 korona Egy hóra 1000 korona tToldlAe cvonbncjtA . M tlOTlV IG'TVÁTmX'#' Velelen: József 68-90,.József 08-01. Kiadóhivatal« Egyes számlára hétköznap 50 korona. tele:uss/el KtaflU . iuu.utftt hBi YfllV „ £ Jt' • Ali. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 68—92. Vasárnap 60 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Megjelenik hétfó kivételével mindennap. Anglia és Olaszország írta: Ajtay József dr. Az egész magyar közvéleményt kellemesen lepte meg, hogy a magyar kölcsönügy és az ezzel szorosan kapcsolatos jóvátételi kérdés párisi tárgyalásánál Anglia és Olaszország nem tranzitáltak, hanem teljes határozottsággal Magyarország mellett foglaltak állást. Az angol és olasz közvéleményben és sajtóban már hosszabb idő óta rokonérzést és megértést tapasztalunk a magyar ügy igazsága iránt. A hivatalos körök ellenséges, vagy jobban mondva közömbös magatartása azonban csak most kezd velünk szemben barátságosabbra fordulni. E változásban bizonyára része van az igazság erkölcsi diadalának is, de főképpen része van ebben annak az egyre jobban terjedő felismerésnek, hogy a Duna-völgyében a saint-germain-i és trianoni békekötések által teremtett helyzet tulajdonképpen futóhomokra van építve, állandóságba nem számíthat, de nem is felel meg sem politikailag, sem gazdaságilag az angol és olasz érdekeknek. A szép lelkek igazságkeresése és az igazságtalanságok és kultúraellenességek felett érzett felháborodása mellett ma már hét nagyhatalom reális érdeke is sorompóba kezd lépni egy jobb magyar jövő megteremtése érdekében. A magyar ügy többé már nem a kisántantnak prédaként odadobott konc, hanem olyan tényező, amelyre jelentős szerep vár Keleteurópának rövidesen sorrakerülő új rendezésénél, amelynek döntő jelentőségét a német kérdést illetőleg is egyre jobban kezdik felismerni. Lloyd George még abban a téves hitben ringatta magát, hogy Németország és Oroszország hatalmi összeomlása hosszú időre megszabadította Angliát komolyan számbajöhető mintden vetélytársától és így a szigetország megengedheti magának azt a fényűzést, hogy a kontinentális Európa ügyeivel egyáltalán nem törődve, azokat a francia katonai túlsúlynak és a kisántantnak fosztogató és pusztító garázdálkodásainak átengedje. Albionnak azonban rövidesen keservesen kellett tapasztalnia, hogy sorsa, anyagi boldogulása a gazdasági kötelékek mily elszakíthatatlanul sűrű szövedékével van hozzá kapcsolva a szárazföldi Európa jó- vagy balsorsához. A párisi békekötések alapgondolata az volt, hogy az eddig katonai erővel folytatott háborút tovább kell vinni a fojtogató gazdasági politika eszközeivel mindaddig, míg a letiport ellenség teljes megnyomorítása és elsorvasztása be nem következik. Ez a célkitűzés és az erre irányuló törekvés aláásta egész Európa gazdasági életét és ezzel Anglia virágzó külkereskedelme és hatalmas exportipara súlyos válságba került. Az új angol miniszterelnök, Baldwin már nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az angoloknak komolyan törődniök kell a kontinens sorsával és Angliának életbevágó gazdasági érdekei fűződnek Európa gazdasági talpraállásához, mert enélkül az óriási méreteket öltő angliai munkanélküliség meg nem szüntethető. De a párisi békekötések politikai mérlege is kezd Angliára nézve kedvezőtlenné válni. Anglia —pénzügyi helyzetének szanálása érdekében — önmaga lefegyverezését szigorúan végrehajtotta nemcsak a szárazföldi, hanem a tengeri haderőt illetőleg is. Ellenben Franciaország olyan nagyarányú fegyverkezést hajt végre az egész vonalon és fegyveres erejének hatalmas túlsúlyára támaszkodva Angliával való érdekösszeütközéseinél az angol érdekkel szemben olyan aggresszivitást tanúsít, amelyek a győztes Angliát nyomasztó és szorongatott helyzetbe hozzák a jelenben és az angol politikára nagy veszedelmet jelentenek a jövőre nézve. Olaszország gazdasági érdekeit is a legsúlyosabban érintik azok a feldúlt és fejtetőre állított állapotok, amelyet a páriskörnyéki békék idéztek elő. Politikailag is végzetes veszedelmet jelent Itáliára a nagyzási hóborttól fűtött cseh-szerb imperializmus, amely Danzigtól Triesztig és Valonáig a szláv hatalmi szférába akar vonni mindent, — ha másképp nem megy, hát a feltámadó Oroszország segítségével. Olaszország részére a szláv adriai expanzió szorongó érzést támaszt és természetszerűen készteti arra, hogy Angliával egyetértően a békekötésektől eltérő orientációtindítson meg a Duna-völgyében. Ennek köszönheti Ausztria és Magyarország egyaránt, hogy most már a hivatalos angol és olasz körök is egyelőre legalább gazdasági talpraállásukat a legmelegebben támogatják és határozottan szembefordulnak a kisántant ellenséges indulatú törekvéseivel. A francia közvélemény is kezd ébredezni és a francia politikusok is kezdik észrevenni, hogy a Dunavölgyének jelenlegi hatalmi viszonyai észszerűtlen, természetellenes alapokon és szédelgő hazugságokon épültek fel s korántsem szolgálják Európa békéjét, konszolidálódását és legkevésbé Franciaország jövő érdekeit. Ma még azonban a franciák nem képesek e felismerés következéseit levonni, mert a Poincaré politikája Franciaországot egyre izoláltabb helyzetbe sodorja, amelyben a kisántant kétesértékű szövetségét sem lehet nélkülözni. A Duna-völgyének politikai és gazdasági megszilárdítása egyre inkább Európa talpraállításának tengely problémájaivá lesz. Ez a körülmény a közelről érdekelt Anglia és Olaszország figyelmét az esztelenül megcsonkított magyar nemzetre irányítja, mint amely központi fekvésénél, történeti múltjánál, számerejénél, kulturális, gazdasági és politikai képességeinél fogva egyaránt vezető szerepre van hivatva minden olyan újjáépítési törekvés megvalósításánál, amely a Duna-völgyének viszonyait természetes, szilárd alapo icon tartósan óhajtja rendezni és a germán és szláv imperialista törekvésekkel szemben az ottlakó nemzeteket szoros, érdekszövetségbe tömörítve, az elpusztított magyarosztrák monarchia helyébe új, jelentős egyensúlyozó tényezőjét akarja az európai békének megteremteni. A tisztviselők panaszai is h$vetel€sel a neraztigrillis dili Szilágyi lajos melllntrokond az ellenzéli litentrál a fisztwisei diícretes rendezésére — TA Magyarság tudósitójától — A polgári ellenzék tisztviselőbizottságának megbízásából ma hosszú beszédben indokolta meg Szilágyi Lajos az ellenzék indítványát, amely részletes szakszerű javaslatokkal igyekezett elősegíteni a tisztviselőkérdés megoldását. Szilágyi lelkiismeretesen és körültekintően felelt meg a rábízott feladatnak, végigment az összes közszolgálati kategóriák kívánságain, rámutatott azokra a visszásságokra, amelyeket csak a helytelen és szűk látókörű végrehajtás idézett elő, amelyeken tehát a legkönnyebb segíteni és felsorolta azokat a követeléseket is, amelyek már a kormány részéről jelentékenyebb beavatkozást követelnek, de amelyek teljesítése elől szintén nem lehet kitérni. Az ellenzéki szónok beszéde nemcsak azt mutatta, milyen alapos és gondos munkát végzett az ellenzéki tisztviselő-bizottság, hanem rikítóan mutatta a kormány tehetetlenségét is, amelyről föltételezhető, hogy a tisztviselőkérdésnek mindezen kinövéseire szintén figyelmeztették és ennek ellenére a maga iniciatívájából nem tudta megtalálni az orvoslás módjait. Szilágyi Lajos hatásos beszéde után, mely az egész ülést igénybevette, a közvélemény érdeklődéssel várhatja, mit tud a kormány a tisztviselőtársadalomnak nyújtani és milyen nyilatkozattal válaszolhat Kállay pénzügyminiszter, aki a holnapi ülésen szintén a legnagyobb részletességgel ismerteti a kormány álláspontját. Az ülés megnyitása után Szilágyi Lajos indokolta meg a tisztviselőkérdésben benyújtott ellenzéki indítványt. Rámutatott arra, hogy a tisztviselőkérdés voltaképp nem is helyes elnevezés, mert nemcsak a tisztviselőkről, hanem minden alkalmazottról, nyugdíjasokról és özvegyükről is szó van. A tényleges szolgálatban lévő tisztviselők közül alig van valaki, aki ma tudná, hogy voltaképpen mi is jár neki. A március 16-án rendszeresített segélyt sok helyen még ma sem kapták meg, annál kevésbé a későbbieket. A kormány most újabb rendkívüli segély kiutalását rendelte el. Ezt megdöbbenve hallották, mert a kormánnyal folytatott tárgyalások során az ellenzéki képviselők leszögezték, hogy ez a megoldás nem megfelelő. Az ötvenszázalékos emelés egyáltalában nem felel meg a drágulás arányának. A kormány, sajnos, ridegen elzárkózik a fővárosi alkalmazottak igényeinek méltánylásatől. Ugyancsak nem lehet rábírni a kormányokat arra, hogy végre törvénybe iktassák a szolgálati pragmatikát. Az összes alkalmazottak kérik a létminimum megállapítását. A postások másfél kilogram zsír naptárát gondolják létminimumnak, mások minden békebeli korona után 514 mai koronát akarnak. A bajok nagy részét az okozza, hogy az adminisztráció bonyolult és lassú. A fizetéseket sürgősen egyszerűsíteni kell, csak törzsfizetést, családi pótlékot és lakbért kell meghagyni. Ha akormány valamely cikk árát emeli, kell, hogy rögtön emelje a fizetéseket is. Ezért tartja kívánatosnak, hogy a fizetések automatice emelkedjenek. A családi pótlékot megvonták az alacsonyabb rangosztályban lévő alkalmazottak nem kitűnő előmonetelis gyermekeitől, ami azonban teljesen elhibázott rendelkezés. A családi pótlékot a mainak ötvenszeresére kell emelni. Lakáspénz és természetbeni ellátás Szilágyi Lajos: Igazságtalanul és törvénytelenül szabta meg a kormány a lakáspénzeket is. A rendezés különösen a főváros környékbeli alkalmazottakra sérelmes. Egyenesen szégyenteljes és azonnal hatályon kívül helyezendő a lakáspénzrendeletnek az a része, amely a férjes nőalkalmazott lakpénzének folyósítását beszüntette. Hogy milyen csodabogarak fordulnak elő a lakáspénzkérdés rendezésénél, mutatja, hogy a MÁV a Podmaniczky utcában épített házaiban saját alkalmazottaitól nagyobb bért követel, mint amennyi lakáspénzt nekik kiutal. Amíg a lakásügy a mai állapotban marad, nem lehet végrehajtani az utazási kedvezmény megszűkítését sem. A természetbeni ellátás fenntartását, sőt kiépítését a tisztviselőtársadalom legnagyobb része követeli. A pénzügyminiszter ehelyett csökkenti a természetbeni ellátást, elvonta családok természetbeni ellátását, pedig Párisban az ellátás szükségességét hangoztatta. A kormánynak annyira nincs joga a tisztviselők utazási kedvezményét csökkenteni, hogy a tisztviselők értesülése szerint be fogják porolni a pénzügyminisztert jogtalan rendelkezésért a közigazgatási bíróságnál. Rendezni kell a napidíjak kérdését is és nem szabad megengedni, hogy az állam hónapokravisszamenőleg tartozzék tisztviselőinek útlszámlái fejében. A legélesebben szemben állanak a pénzügyminiszterrel a hadviseltek külön pótdíjának kérdésében. A frontharcosokat egész életükön át megkülönböztetett módon kellene kezelni, az összes pótlékokat ily értelemben kellene kiutalni, ez azonban nem történik meg, mert a kormány nem hajtja végre a törvényt. Kállay Tibor pénzügyminiszter: ha nem áll. A közalkalmazottat még csak eltemetni sem lehet Szilágyi Lajos. A legigazságosabb volna a hadviselteknél nem a tizenkéthónapos frontszolgálatot, hanem a Károly-csapatkeresztet követelni. A bírák és ügyészek teljes joggal kívánják az ügyészi és vizsgálóbírói pótdíjak felemelését is. Rendezésre szorul a túlórák kérdése is, ahol nem befolyásolhatja a kormány álláspontját az, hogy esetleg a különórákkal viszaélések történnek. A közalkalmazottak betegsegélyzését szabályozó rendeletből kihagyták a vármegyei városi tisztviselőket és az egyéb nem állami közalkalmazottakat is. Nagy hiba volt az egész betegellátást a miniszter kezébe koncentrálni, mert ez a végrehajtást nagyon megnehezíti. Hiba, hogy ahol a népjóléti miniszter segít, mindig csak utólag segít. A kormányrendeletekből nem tűnik ki, hogy mikor kell megkezdeni a betegsegélyzési járulékok levonását Csak attól a naptól kezdve volna jogos a levonás, amikor a kormány nyújtani fogja a kedvezményeket. Vass József népjóléti miniszter: Akkor már másfél évre visszamenőleg kellene a járulékokat levonni, mert ennyi idő óta nyújtjuk a kedvezményeket. Szilágyi Lajos: A temetési segélyeknél az állam nem fizeti vissza a tényleges kiadásokat és így előáll az a lehetetlen helyzet, hogy csak gyűjtéssel lehet, eltemetni az elhalt nyugdíjas katonatiszteket. A kiutalt segélyt csak nagy késéssel kapják meg a hozzátartozók. Az államrendőrség kívánságainál örömmel állapítja meg, hogy a kormány itt a legnagyobb készséget tanúsította és megígérte, hogy az államrendőrséget a csendőrség és hadsereg tagjaival egyformán fogják fizetni. Ugyanilyen elbánást kívánnak a börtönőrök is.