Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)

1923-09-01 / 196. szám

HMfI iBilfc £15!izetési árak: »Xíegyedévre 15.000 korona. Egy hóra 5Ó00 korona. Egyes szám ára hétköznap 250 korona. Vasárnap 30© korona. Ausztriában hétköznap loüO’~, vasárnap 2000 o. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Mlksa-utca 8. szám. Telelőn: Józsel C8-90, József 08-01. - Kiadóhivatalt VII, kerület) Miksa-utca 8. Telelőn: Józsel 08—02, Megjelenik hétló kivételével mindennap, Az olasz ultimátum Speugler, a felbomlott Európa kulturtörténésze ős történelem­­íllozófusa, az európai emberiség dekandeueiáját és az iudogermán művelődés züllését a többek közt ftnnak tulajdonítja, bogy a vén .világrész 'vezetőnépeiben kialudt az emberiség lelkiismeretének fáklyája s liogy a tehnikai pol­gárosodás munkája felőrölte te­­gemtö géniuszát és feldúlta ideg­­setét. Idestova tiz esztendeje nyögi földrészünk egy arányai­ban és következményeiben belát­hatatlan válság gyötrelmeit. A hosszú fegyveres béke, a világ­háború, a Paris környékén dik­tált uj világrend annyira mélyen leszántott az európai lélek talaj­­ezerkezeíöbe, mint valamikor a német hitujitás mozgalma és a francia forradalom, azzal a kü­lönbséggel, hogy a felhasogatott barázdák nem friss termékenyítő energiákat ontanak többé, hanem a pusztítás és a dühös viszályko­dás sárkányfogait. 1918 ősze óta Európa úgynevezett győztes felét az a gondolat foglalkoztatja, hogy minél szükebbre - hurkolják a germán titán torkán a kötelet s minél szorosabbra kovácsolják azokat a bilincseket, amelyeket a levert nemzetek tagjaira raktak. Minthogy az ántánt vezetőféríiai­­bsn máig se sikerült ezt a lelki­séget és ezt az észjárást megvál­tozatni, minthogy Európa fejlő­désének időszámítását erőnek ere­ié rel a versaillesi óraterem mu­tatóihoz akarják kényszeríteni: te. fordították a. történelem, a fő. drajz, a politikai és gazdasági es ;élyesség rendjét s, nem enge­di; meg, hogy a nagybetog világ­rész fel vánszorogjon kórágyáról. !A1 :ármekkora különbségek cs el­lentétek voltak is időnkint Európa mai zsarnokainak kor­mányzati módszereiben, abban mindig egyetértettek, hogy a fél­té] lászkodni akaró régi ellenfelet uji a visszalökjék a betegágyára. 1 Sddig, 1923 augusztusának vé­gé: g Európa testén volt egy Rí hr-seb, vérzett egy magyar sei tői, s volt-egy forrongó Bal­kánja, amelynek különböző krá­tereit veszedelmesebb gőzök fe­szi ették, mint bármikor, mióta csók Balkán-kérdés van. Most az imbit aláirt cs hitelesített lau­­sai nei béke után Olaszország ak­cióba fenyegeti a dolgoknak azt az ideiglenes nyugalmát, amelyet ez a béke, illetőleg Kemal győ­­zelnes kardja parancsolt. Olasz­ország kemény, sőt kegyetlen nlt mátumot küldött a hellén kor­mánynak, hogy elégtételt cs répa­­rációt vegyen az albániai batár­­kiigazitás közben görög közegek által elkövetett véres merény­letért, amelynek olasz tisztek , és hivatalnokok estek áldozataiul. Mussolini föltételei kétségkívül lesújtok cr, megalázók a görögök b«á nára, bí|onyára irgalmatla­nabbak és hajlithatatlanabbak, mint aminőkkel Berchtold gróf szerencsétlen jegyzéke Szerbiához fordult. A helyzet más tekintetben is analógnak látszik. Görögország maga mögött tudja a nagyántánt vezető hatalmait: Angliát és Franciaországot, mint Pasics 1914-ben a cári Oroszországot. Mussolini sem közölte rideg föl­tételeit előzetesen szövetségesei­vel, csakúgy, mint Berchtold mellőzte annakidején Olaszorszá­got. Mussolini is befejezett tények teremtésére törekszik Hellasz ro­vására, mielőtt a nyugati hatal­mak beavatkozhatnának Perik­lész ivadékai érdekéiben. Musso­lini ultimátuma is felkorbácsolt akkora fergeteget az európai diplomáciai közvéleményben, mint annakidején Berchtold pontokba foglalt diktátuma Szerbiának. Mussolini is, amikor hathatós politikai elhatározásra készült, éppúgy mellőzi a Népszövetséget, mint tették a többi szövetségesek, valahányszor érdekeik komoly védelmére és tekintélyük biztosí­tására törekedtek. De bizonyára senki se hozta képtelenebb és ne* vetségcsebb helyzetbe a nép­szövetségi Európa úgynevezett döntőbíróságát, mint cselekedte az olasz diktátor most, amikor cirkálóit cs páncélos sorhajóit elindította Pireusz kikötője felé. És mégis^ őszintén bevalljuk, liogy ebben a kérdésben Musso­lini és Olaszország pártján va­gyunk. Egyszerűen azért, mert he­lyeseljük azt, hogy a komitácsi világgal azon a nyelven mer be­szélni, amelyet a Balkánon egye­dül értenek meg és méltányol­nak. Hogy Mussolini kiégetni iparkodik azt az- erkölcsi dzsun­gelt, ahol a Gavrillo Principe-k,. a Masiesok, a Catareu-k bombái, pokolgépei és revolverei a poli­tikai érvek szokásos készletéhez tartoznak: azon az egész müveit Európának örvendeznie kell. A nagy tüzet csak úgy lehet elol­tani, ha a lángot még idejében lokalizáljuk és elszigeteljük. Nem tudjuk, sikerülni fog-e az olasz miniszterelnöknek, hogy követeléseinek érvényt szerezzen, de tapsolni fogunk neki, ha a terrorra a terror fokozásával fe­lel s a kutyabetegséget -a saját szőrével gyógyítja meg. A Bal­kánnak ugyan hiába, dudálják a Népszövetség himnuszát. Ott a rendet és a tekintélyt, mint vala­mikor a mi nagy Audrássynk mondotta, csak korbáccsal és za­bostarisznyával lehet fenntartani. A Népszövetséget arra a célra létesítették, hogy örök időkre biztosítsa a versaillesi és a tria­noni ököljog rendszerét. A Nép­­szövetség eddig jámboran szemet hunyt a Eulir-nkció felett, a ma­gyar kisebbségek segélykiáltá­saira a fülét bedugta, s egy hang­ját se hallatta, amikor a görög forradalmi kormány Konstantin király; minisztereit lemészárol-. tatta. A Népszövetség arra való, hogy fejét hajtson amaz erősza­kos és durva tények előtt, ame­lyeket az ököljog nevében el­követnek. Mussolini, akinek Olaszországa maga is egyik meg­alkotója volt ennek az intéz­ménynek, ugyan közelről tud­hatja, hogy ettől a sóhivataltól az Ítéletnapig várhatta volna a maga igazságának kiszolgáltatá­sát. Ezért próbál a hajóágyuk nyelvén beszélni ott, ahol a nyu­gati diplomácia keztyüs kezéra fütyülnek, vagy legfeljebb jól rá« koppintanak. ' ApponQi Albert gróf ntflalhozata a üoritiäntipM válságáról, a reszveiy- Ugtjről és amerihai uffáró! — A Magyarság tudósítójától — Hosszú idő óta nem hallotta már a nemzetgyűlés Apponyi Albert grófot. Mig a magyar parlament­ben pártok és politikusok csatáztak és veszekedtek, Apponyi Albert gróf a külföldön harcolt a magyar­ságért. Genfben, Kopenhágában, mindenütt, ahol magyar érdekek forogtak kockán, és ahol a magyar nemzetet kellett képviselui, mindig Apponyi Albert, vállalta magára a munka oroszlánrészét, és amint Ti­­tulescu, az oláh megbízott Genfben elég merész volt megjegyezni, min­dig Appönyirtak kellett jóvátenni azt, amit mások liiítóztak. Apponyi Albert gróf alig párheti pihenőt engedélyez magának és is­mét fárasztó külföldi útra készül. Amerikába hívták, hogy ott ismer­tesse a beteg Európa helyzetet és Apponyi vállalkozott is erre a fel­adatra. Újabb külföldi útja előtt felkerestük az ősz politikust, aki a mostani belpolitikai helyzetről és amerikai utjának terveiről a követ­kezőket mondotta munkatársunk­nak : — A magyar belpolitika fejlődé­sét természetesen külföldi tartóz­kodásom alatt • is a legélénkebb figyelemmel követtem. A kormány­pártban legutóbb beállott szaka­dást én egy egészséges processzus kezdetének tartom, de csak a kez­detnek, amely befejezettnek csupán akkor lesz tekinthető, ha a kor­mány szakit mindazokkal az ele­mekkel, amelyeknek a múltban való szereplése bizonyította, hogy nin­csenek tisztában a törvényesség szi­gorú követelményeivel és azzal, hogy az állam konszolidációja első­sorban minden önkény és minden Jie nem \ állott és be nem Vallható natalmi tényezőnek megszűnését kívánja. Nem tudom, módjában áll e a kormánynak és van-e aka rateréje ahhoz, hogy ezt a tisztítást nemcsak a parlamentben, hanem a kormányzati gépezetben is kérlel­hetetlenül véghesvigye. Ha van ehhez energiája, úgy állása kifelé és befelé is rendkívül meg fog erő­södni. Kifelé különösen azért, mert a jelzett elemeknek hatalmi befo­lyása ássa. alá az ország hitelét a külföldön, és mert látható, hogy befolyásuk csökkenésének első jelei is már jobb helyzetet teremtettek E i f ró w ban M agya ro rszág szám ára. Minden ellenzékiségem mellett lel­­kIsmeretem filtgná, hogy a kor­mánnyal szemben azok ügyét moz­dítsam elő, akiknek hatalomija­jutása, vagy csak a hatalomban való részesedése is kifelé és befelé rombolást jelent. Megkérdeztük Apponyi Albert grófot, mi a véleménye az újabban a nemzetgyűlésen a kormánnyal szemben emelt korrupciós vá­dakról1? — Ezen támadások érdemét ille­tőleg, — volt a válasz — csak any­­nyit mondhatok, hogy aki valamit bizonyítani tud, álljon elő a bizo­nyítékokkal; ha erre nem képes, ugv nemcsak súlyos erkölcsi meg. Ítélés alá' esik, hanem politikailag is véghetetlen káros munkát végez. Semmiféle visszaélés leplezésének nem voltam, nem vagyok és soha­sem leszek barátja, de mentői kér­lelhetetlenebből kell üldözni a köz­élet minden erkölcsi kinövését, an­nál szigorúbban kell óvakodni a be nem bizonyítható gyanúsításoktól. Szóbakeriiltck az utolsó hetekben úgynevezett kedvezményezési ese­tek is. Általánosságban szólva, min­den legkisebb célzás nélkül arra, hogy ez megtörténi -e vag.v sem, azt jelenthetem ki, liogy felfogásom szerint aktiv kormány férfiúhoz vagy politikai befolyást gyakorló egyénhez nem illik közgazdasági tényezőktől kivételes kedvezménye­ket elfogadni, mert ez sohasem jár­hat oly ellenszolgáltatások elválla­lása nélkül, amelyek az illető poli­tikust közkötelességeivel ellentétbe hozhatják. Ez természetesen nem vonatkozik az állandó üzleti össze­köttetésből eredő s általános meg­bízáson alapuló bankok által köz­vetített üzletekre, amelyek a ren­des vagyonkezelés fogalma alá esnek. Amerikai útjáról a következő fel­világosításokat kaptuk Apponyi Al­bert gróftól: — Amerikába egy igen tekinté­lyes, főleg egyetemi rektorokból és tanárokból, továbbá bankárokból, jogászokból, kereskedelmi és ipar­kamarák elnökeiből álló bizottság meghívására megyek, hogy Európa válságos helyzetéről előadásokat tartsak, miközben természetesen ki fogom emelni hazám helyzetét is általános európai jelentősége szem­pontjából. Közelebbit még magam sem tudok, mert az előadások he­lyét, sorrendjét és a többi részlete­ket a meghívó bizottság állapítja meg. Az egész akció azon amerikai tényezők köréből indult ki. amelyek célul tűzték ki maguknak, hogy polgártársaik körében az európai ügyek iránt nagyobb érdeklődet 1923 szeptember 1, szombat Budapest, IV. évf. 196. <801.) szám r Ara 250 korona

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék