Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)

1923-09-01 / 196. szám

1923 szeptember 1, szombat Budapest, IV. évf. 196. (801.) szám . Ára 250 korona HMfI iBilfc £15 fizetési árak: »X negyedévre 15.000 korona. Egy hóra 5000 korona. Egyes szám ára hétköznap 250 korona. Vasárnap 30© korona. Ausztriában hétköznap levő’~, vasárnap 2000 o. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefőn: József 08-90, József 08-01.­­ Kiadóhivatal( VII. kerület) Miksa-utca 8. Telefőn: József 08—02. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Az olasz ultimátum Spengler, a felbomlott Európa kulturtörténésze és történelem­­filozófusa, az európai emberiség dekandenciáját és az indogermán művelődés züllését a többek közt finnak tulajdonítja, hogy a vén­­világrész­­vezető népeiben kialudt az emberiség lelkiismeretének fáklyája s h­ogy a technikai pol­gárosodás munkája felőrölte te­­remtő géniuszát és feldúlta ideg­­zétét. Idestova tiz esztendeje nyögi földrészünk egy arányai­ban és következményeiben belát­hatatlan válság gyötrelmeit. A hosszú fegyveres béke, a világ­háború, a Paris környékén dik­tált új világrend annyira mélyen leszántott az európai lélek talaj­­szerkezetébe, mint valamikor a német hitujítás mozgalma és a francia forradalom, azzal a kü­lönbséggel, hogy a felhasogatott barázdák nem friss termékenyítő energiákat ontanak többé, hanem a pusztítás és a dühös viszályko­dás sárkányfogait. 1918 ősze óta Európa úgynevezett győztes felét az a gondolat foglalkoztatja, hogy minél szűkebbre­­ hurkolják a germán titán torkán a kötelet s minél szorosabbra kovácsolják azokat a bilincseket, amelyeket a levert nemzetek tagjaira raktak. Minthogy az ántant vezető férfiai­­ban máig se sikerült ezt a lelki­séget és ezt az észjárást megvál­tozatni, minthogy Európa fejlő­désének időszámítását erőnek ere­jé­vel a versaillesi óraterem mu­tatóihoz akarják kényszeríteni, le­­fordították a­ történelem, a föl­drajz, a politikai és gazdasági es­­élyesség rendjét s, nem enge­di­ meg, hogy a nagybeteg világ­rész fel­vánszorogjon kórágyáról.­­Ak­­ármekkora különbségek és el­lentétek voltak is időnkint Európa mai zsarnokainak kor­mányzati módszereiben, abban mindig egyetértettek, hogy a fél­tép­lászkodni akaró régi ellenfelet újr­a visszalökjék a betegágyára.­­ Eddig, 1923 augusztusának vé­géi­g Európa testén volt egy Rí­hr-seb, vérzett egy magyar sel­tőr, s volt­ egy forrongó Bal­kánja, amelynek különböző krá­tereit veszedelmesebb gőzök fe­szt­ették, mint bármikor, mióta csak Balkán-kérdés van. Most az imbit aláírt és hitelesített lau­­san­nei béke után Olaszország ak­cióba fenyegeti a dolgoknak azt az ideiglenes nyugalmát, amelyet ez a béke, illetőleg Kemal győ­­zelmes kardja parancsolt. Olasz­ország kemény, sőt kegyetlen uli­mátumot küldött a hellén kor­mánynak, hogy elégtételt és repa­­rációt vegyen az albániai határ­­kiigazítás közben görög közegek által elkövetett véres merény­letért, amelynek olasz tisztek , és hivatalnokok estek áldozataiul. Mussolini feltételei kétségkívül lesújtak ez, megalázók a görögök i­á­sára, bizonyára irgalmatla­nabbak és hajlíthatatlanabbak, mint aminekkel Berchtold gróf szerencsétlen jegyzéke Szerbiához fordult. A helyzet más tekintetben is analógnak látszik. Görögország maga mögött tudja a nagyántant vezető hatalmait: Angliát és Franciaországot, mint Pasics 1914-ben a cári Oroszországot. Mussolini sem közölte rideg fel­tételeit előzetesen szövetségesei­vel, csakúgy, mint Berchtold mellőzte annak idején Olaszorszá­got. Mussolini is befejezett tények teremtésére törekszik Hellasz ro­vására, mielőtt a nyugati hatal­mak beavatkozhatnának Perik­lész ivadékai érdekeiben. Musso­lini ultimátuma is felkorbácsolt akkora fergeteget az európai diplomáciai közvéleményben, mint annak idején Berchtold pontokba foglalt diktátuma Szerbiának. Mussolini is, amikor hathatós politikai elhatározásra készült, éppúgy mellőzi a Népszövetséget, mint tették a többi szövetségesek, valahányszor érdekeik komoly védelmére és tekintélyük biztosí­tására törekedtek. De bizonyára senki se hozta képtelenebb és ne­­vetségesebb helyzetbe a nép­szövetségi Európa úgynevezett döntőbíróságát, mint cselekedte az olasz diktátor most, amikor cirkálóit és páncélos sorhajóit elindította Pireusz kikötője felé. És mégis, őszintén bevalljuk, h­ogy ebben a kérdésben Musso­lini és Olaszország pártján va­gyunk. Egyszerűen azért, mert he­lyeseljük azt, hogy a komitácsi világgal azon a nyelven mer be­szélni, amelyet a Balkánon egye­dül értenek meg és méltányol­nak. Hogy Mussolini kiégetni iparkodik azt az­ erkölcsi dzsun­gelt, ahol a Gavrillo Principe-k,­ a Massesok, a Catarel-k bombái, pokolgépei és revolverei a poli­tikai érvek szokásos készletéhez tartoznak, azon az egész műveit Európának örvendeznie kell. A nagy tüzet csak úgy lehet elol­tani, ha a lángot még idejében lokalizáljuk és elszigeteljük. Nem tudjuk, sikerülni fog-e az olasz miniszterelnöknek, hogy követeléseinek érvényt szerezzen, de tapsolni fogunk neki, ha a terrorra a terror fokozásával fe­lel s a kutyabetegséget­­a saját szőrével gyógyítja meg. A Bal­kánnak ugyan hiába, dudálják a Népszövetség himnuszát. Ott a rendet és a tekintélyt, mint vala­mikor a mi nagy Andrássynk mondotta, csak korbáccsal és za­bostarisznyával lehet fenntartani. A Népszövetséget arra a célra létesítették, hogy örök időkre biztosítsa a versaillesi és a tria­noni ököljog rendszerét. A Nép­­szövetség eddig jámboran szemet hunyt a Bulkr-akció felett, a ma­gyar kisebbségek segélykiáltá­saira a fülét bedugta, s egy hang­ját se hallatta, amikor a görög forradalmi kormány Konstantin király­ minisztereit lemészárola. tatta. A Népszövetség arra való, hogy fejet hajtson amaz erősza­kos és durva tények előtt, ame­lyeket az ököljog nevében el­követnek. Mussolini, akinek Olaszországa maga is egyik meg­alkotója volt ennek az intéz­ménynek, ugyan közelről tud­hatja, hogy ettől a sóhivataltól az Ítéletnapig várhatta volna a maga igazságának kiszolgáltatá­sát. Ezért próbál a hajóágyuk nyelvén beszélni ott, ahol a nyu­gati diplomácia keztyüs kezére fütyülnek, vagy legfeljebb jól rá­­koppintanak. " Apponyi Albert gróf nyilatkozata a noritlantioa válságáról, a reszvely- Ugtyről és amerikai ufjáról — A Magyarság tudósítójától — Hosszú idő óta nem hallotta már a nemzetgyűlés Apponyi Albert grófot. Míg a magyar parlament­ben pártok és politikusok csatáztak és veszekedtek, Apponyi Albert gróf a külföldön harcolt a magyar­ságért. Genfben, Kopenhágában, mindenütt, ahol magyar érdekek forogtak kockán, és ahol a magyar nemzetet kellett képviselni, mindig Apponyi Albert, vállalta magára a munka oroszlánrészét, és amint Ti­­tulescu, az oláh megbízott Genfben elég merész volt megjegyezni, min­dig Apponyin­ak kellett jóvátenni azt, amit mások k­irróztak. Apponyi Albert gróf alig párheti pihenőt engedélyez magának és is­mét fárasztó külföldi útra készül. Amerikába hívták, hogy ott ismer­tesse a beteg Európa helyzetét és Apponyi vállalkozott is erre a fel­adatra. Újabb külföldi útja előtt felkerestük az ősz politikust, aki a mostani belpolitikai helyzetről és amerikai útjának terveiről a követ­kezőket mondotta munkatársunk­nak : — A magyar belpolitika fejlődé­sét természetesen külföldi tartóz­kodásom alatt­­ is a legélénkebb figyelemmel követtem. A kormány­pártban legutóbb beállott szaka­dást én egy egészséges processzus kezdetének tartom, de csak a kez­detnek, amely befejezettnek csupán akkor lesz tekinthető, ha a kor­mány szakít mindazokkal az ele­mekkel, amelyeknek a múltban való szereplése bizonyította, hogy nin­csenek tisztában a törvényesség szi­gorú követelményeivel és azzal, hogy az állam konszolidációja első­sorban minden önkény és minden­kie nem­­ állott és be nem vallható hatalmi tényezőnek megszűnését kívánja. Nem tudom, módjában áll e a kormánynak és van-e aka­ratereje ahhoz, hogy ezt a tisztítást nemcsak a parlamentben, hanem a kormányzati gépezetben is kérlel­hetetlenül végbezvigye. Ha van ehhez energiája, úgy állása kifelé és befelé is rendkívül meg fog erő­södni. Kifelé különösen azért, mert a jelzett elemeknek hatalmi befo­lyása ássa­ alá az ország hitelét a külföldön, és mert látható, hogy befolyásuk csökkenésének első jelei is már jobb helyzetet teremtettek E­­­f­ró­k­ban M­agya­ro­rszág szám­ára. Minden ellenzékiségem mellett lel­­kismeretem filtaná, hogy a kor­mánnyal szemben azok ügyét moz­dítsam elő, akiknek hatalom­ra­jutása, vagy csak a hatalomban való részesedése is kifelé és befelé rombolást jelent. Megkérdeztük Apponyi Albert grófot, mi a véleménye az újabban a nemzetgyűlésen a kormánnyal szemben emelt korrupciós vá­dakról­? — Ezen támadások érdemét ille­tőleg, — volt a válasz — csak any­­nyit mondhatok, hogy aki valamit bizonyítani tud, álljon elő a bizo­nyítékokkal; ha erre nem képes, úgy nemcsak súlyos erkölcsi meg­­ítélés alá­ esik, hanem politikailag is véghetetlen káros munkát végez. Semmiféle visszaélés leplezésének nem voltam, nem vagyok és soha­sem leszek barátja, de mentől kér­lelhetetlenekből kell üldözni a köz­élet minden erkölcsi kinövését, an­nál szigorúbban kell óvakodni a be nem bizonyítható gyanúsításoktól. Szóba kerü­ltek az utolsó hetekben úgynevezett kedvezményezési ese­tek is. Általánosságban szólva, min­den legkisebb célzás nélkül arra, hogy ez megtörtént -e vag­y sem, azt jelenthetem ki, h­ogy felfogásom szerint aktív kormány férfiúhoz vagy politikai befolyást gyakorló egyénhez nem illik közgazdasági tényezőktől kivételes kedvezménye­ket elfogadni, mert ez sohasem jár­hat oly ellenszolgáltatások elválla­lása nélkül, amelyek az illető poli­tikust közkötelességeivel ellentétbe hozhatják. Ez természetesen nem vonatkozik az állandó üzleti össze­köttetésből eredő s általános meg­bízáson alapuló bankok által köz­vetített üzletekre, amelyek a ren­des vagyonkezelés fogalma alá esnek. Amerikai útjáról a következő fel­világosításokat kaptuk Apponyi Al­bert gróftól: — Amerikába egy igen tekinté­lyes, főleg egyetemi rektorokból és tanárokból, továbbá bankárokból, jogászokból, kereskedelmi és ipar­kamarák elnökeiből álló bizottság meghívására megyek, hogy Európa válságos helyzetéről előadásokat tartsak, miközben természetesen ki fogom emelni hazám helyzetét is általános európai jelentősége szem­pontjából. Közelebbit még magam sem tudok, mert az előadások he­lyét, sorrendjét és a többi részlete­ket a meghívó bizottság állapítja meg. Az egész akció azon amerikai tényezők köréből indult ki, amelyek célul tűzték ki maguknak, hogy polgártársaik körében az európai ügyek iránt nagyobb érdeklődöt

Next