Magyarság, 1923. október (4. évfolyam, 230-246. szám)

1923-10-12 / 230. szám

2 MAGYARSÁG 1023 október lit, pente* Rendszo&áiuofc a zsidóság eilen — Vonatkozik, ez a zsidókra is? — Természetesen. Nem egyes zsi- 3ók ellen akarunk fellépni, hanem a zsidóság egyeteme ellen, amely bomlasztó tényező volt az ország­ban, és amelyet, különösen a gaz­dag bank- és tőkezsidóságot, tovább az ország élén hagyni és döntő be­folyásukat eltűrni nem lehet. Van­nak ezen túlmenő rendszabályok is, amelyekről most még nem időszerű beszélni. A versalliesi szerződést meg hell semmisíteni — Igaz-e az a hir, hogy a nacio­nalisták a franciák ellen mozgósí­tást akarnak? — Ez tévedés. A mozgósításnak most semmi értelme nincs. Ellen­ben természetesen követeljük a ver­­saillesi szerződés megsemmisítését és az általános védkötelezettség be­hozatalát. Amennyiben nem áll ele­gendő fegyver; rendelkezésre, akkor, az általános munkakötelezettség be-' hozatalát kívánjuk minden; had­köteles német férfire. Mi magunk nem ronthatunk neki Franciaor­szágnak, de oly külpolitikai helyzet lehetséges, amelyben a völkisch­­tendenciáju országok, például Olasz­ország, Magyarország támogathat­nák a fajvédő Németországot. — Történt kísérlet a más ország­beli fajvédő szervezetekkel való együttműködésre? — U gynevezett fajvédő interna­­cionáléra nem gondolunk. Azonban arról lehet szó, amint minden ál­lam rendőrsége legutóbb kongresz­­szust tartott a gonosztevők közös leküzdésére, úgy mi is időnként kongresszusra jöjjünk össze a világ nagy gonosztevője, a zsidóság el­leni intézkedések megbeszélésére. Erre történt már egy kisérlbt a bécsi antiszemita kongresszuson, amelyen a mi képviselőink is reszt­vettek és érintkezésben is voltak a magyar ébredők kiküldöttjeivel. Ek­kor úgy volt, hogy a következő kongresszust Budapestre hívják össze, ez azonban előttem ismeretlen okokból elmaradt. Mi az ily irányú együttműködésre mindig készen állunk. A bajor KíráluHérdés — Mi az álláspontjuk a király­­kérdésben, különösen Rupprecht trónörökössel szemben? — Felfogásunk szerint a mi moz­galmunk nem azért létesült, hogy összedőlt császári és királyi tróno­kat újra felállítson. Mi a legna­gyobb tisztelettel hajiunk meg a régi német uralkodócsaládok nagy szolgálatai előtt, de ha ezek. a ki­rályi és császári házak a 18-as for­radalomban nem tudták magukat megmenteni, akkor mi sem te­kinthetjük első feladatunknak, hogy energiánkat az ő érdekükben vessük latba. A királykérdés most háttérbe szorul és bár a Wit­­telsbaehok nagy érdemeit fenntar­tás nélkül elismerjük, ha most Rupprecht trónörökös részéről kí­sérlet történnék az uralkodás átvé­telére, mi ezt feltétlenül károsnak tartanánk és a magunk erejével ez ellen foglalnánk állást. Lntiendorii lillleréh pärltän — Milyen a kapcsolat Ludendorff tábornok és a nemzeti szociális párt között? — A legszivélyesebb. Szinte na­ponta együtt vagyunk és megálla­pítható, hogy minden lényeges kér­désben egyetértünk. Ludendorff tá­bornok a legteljesebb mértékben átérzi a »fajvédő« mozgalom jelen­tőségét. Ö nem akar politizálni és a királykérdésben is az az állás­pontja, mint nekünk. Bár, ami ért­hető, a legnagyobb hűség érzetével viseltetik a Hohenzollern-ház iránt, nem hiszem, hogy ma a német császárság kérdésének megoldására gondolna, különösen oly személyi­séggel kapcsolatban, akik már a trónról lemondottak. Ha Szászországban boisevEzmus lesz. bevonninah — Végül még egy kérdést. Gon­dolnak a nemzeti szocialisták és a bajor Kampfbund többi tagjai a Szászországba való fegyveres be­nyomulásra? — Ezzel a tervvel ilyen formá­ban nem foglalkozunk. Ha azonban Szászországban kitör a nyílt bolse­­vizmus, mi kész vagyunk a vörös terrorral szemben szorongatott szász testvéreink segítségére sietni. Egyelőre várunk. Ennyi tájékoztatást kaptam a bajor íascisták terveiről. Raduai Endre í^ávéházakban, tőzsdékben, újság• árusítótól követelje a Magyarság-ót. tötto a dobogóra lépő, magas'irmetfl, elegáns fellépésű, kissé őszbecsavarodoií tudós idegorvost. Bevezetőszavaiban körvonalazta az okkult tudományok mai állását. Hang­súlyozottan kiem^’to, bogy kvárólag szigorúan ellenőrzött kísérletekről szá­mol be és ném esik az angolszász né­peknél divatos túlzásba, ahol a mé­­diumizmus már üzleti jelleget öltött. A fiatal Willy, akivel Sclirenck» Notzing báró legújabb kísérleteit vé­gezte, ideges, labilis természetű, hiszté­riára hajlamos, mint minden médium. Ismertette a laboratóriumot és a mód­szert, ahol és amellyel a kis< eleteket végezték. A médium vagy testhezálló trikóban, vagy fekete lepelben kerül a laboratóriumba, ahol a kísérlet előtt és után, úgyszintén alatta minden zu­got átvizsgálnak, ngy, hogy minden csalás kizártnak tekinthető. Ilyen ellenőrzés mellett is sokszot megfigyelték, hogy a médium testén, ruháján és haján vakitófehér képletek, ujjak, kéz, szallagok, kendők jelentek meg. A kétkézzel leszorított médium másfélméter távolságban álló csengőt megmozgatott, villanylámpát fölemelt az asztalról, stb. — anélkül, hogy hozz<U nyúlt volna. Vetített képek egész sora igazolta Schrenck-Notzing médiumának megfe­lelő teljesítményeit, amelyeknek ismerí tetése után a tudós orvos röviden ki­fejtette a jelenségeket magyarázó el­méletét. Eszerint a médium a meg­figyelés első szakaszában előkésre 1 azokra a nagy erőfeszítésekre, ame­lyekkel a második szakaszban, az ema­­nációs stádiumban kilöki magából a telcplasmát vagy pseudoporliumot. A kisérlet harmadik szakaszában ez a rö vid ideig látható finom, anyags/. tü je­lenség hajtja végre a telekinetikus je­lenségeket. Érdekes előadásában * és figy. lemre* méltó gondolatmenetével Schrenck* Notzing báró arra következtet, hogy a materializációs kísérletek uj biológiai tudomány küszöbére vezettek, ahol at anyag és az energia azonos. De ebben az uj ismeretkörben a szellem a prl­­maer, az elsődleges, az alkotó. A nagyszámú közönség mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta Soha rfa Notzing báró raásfélórás fejtegetéseit, Kétségtelen, hogy a szkeptikusok'’! ia meggyőzte arról, hogy a materializá­ciós-jelenségek fölött ma már nem le< liet egyszerűen napirendre térni. Mert, mig a spiritizmus a hit kérdése, addig Schrenck-Notzing kísérletei a tudományi ellenőrzése alatt állanak. 00Ősz Irta: Simándi Béla V, (Utánnyomás tilos) Budától az őszi napsugár búcsú­zott. A hegyek halvány bíborban ragyogtak és a megnyúlt árnyéku utcákon békéit emberek ballagtak dolguktól, sétájukról hazafelé. Az­­itán kis lángok ragyogtak fel a par­don és a Duna tükrén. A balparton fényesek, a jobbon halványabbak. Mintha ott most ébrednének az em­berek, emitt meg aludni térné­nek... Már a bibor is eltűnt a he­gyekről, sötét lett minden, csak a lámpák fénylettek és a csillagok az ggen. ; A Gellért-hegyről egy bő köpö­­nyegü ur jött lefelé. Meg-megállt egy-egy pillanatra és nézett maga elé. v — Már megint itt van... — tnondta és összébbhuzta kabátját. Az őszre értette. Aztán a Rácfürdő táján leért a hegyről és egy kocs­mába tért be vacsorázni. A söntés nagy asztalánál hangos emberek vitatkoztak, de a belső, a íehérabroszos szobában még alig yolt valaki. Leült megszokott asz­talához és az étlapot kezdte bön­gészni. Már vagy húsz éve, amióta Budán lakik, minden este itt va­csorázik. A kezét 'dörzsölte, mert az őszi szél az ablakot verdeste és hidege ide is behatolt. — Itt vagyok, itt vagyok... — fütyülte Szeder Péter fülébe. Szeder Péter, akinek jókedve a felette elszállott évekkel együtt szállt tova, ma még szomorúbb volt. Az őszt nem szerette, különös emlékezéseket hoz az ősz és ő a múltat azon a délelőttön, amikor húsz év előtt kis kofferjével átjött az Erzsébet-hidon Pestről Budára, örökre eltemette. Hivatala fent volt a Várban és azóta se volt többé Pesten... A vacsorája se ízlett és a íröccsöket, amelyek mellett pedig olyan jó volt éveken át az estéket keresztülbeszélgetni, ma keserűnek érezte. Nem várta be megszokott asztaltársaságát, fizetett és elment a kocsmából. Az utcán, a túlsó partról, Pest ragyogott feléje ozer lámpájával és ő szemére húzta kalapját s úgy ment. tovább a földet nézve. Gyű­lölte Pestet. Szobáját is, amelyről mindig úgy beszélt, hogy meghitt zug, ahová az ember a világ komiszságai elől mindig elmenekülhet, ma ridegnek és barátságtalannak találta, köny­vet nem talált, amely érdekelné és a tea, amely egyik legfőbb gyö­nyöre volt, szintén nem Ízlett neki. A csend gyötörte és a szél, az ősz ide is eljött utána és kopogott az ablakán: — Itt vagyok, itt vagyok ... Az emlékek pedig döntötték a lel­két, mint egy megáradt patak a mezőt és nem volt hová menekül­jön, és a szivéből most felsírt a vágy egy puha öl után, amelybe belehajthatná fejéi Csak ült az asztalnál As a bútorokat nézte, mintha azoktól akarna menedéket. És amint a szeme igy végigjárt a szobán, egy fényképen akadt meg a tekintete. Egy fiatalember képe volt, fakó, nagyon régi. Ezt nézte most. — Barátom, régi cimborám jó­ban, rosszban, merre jársz most? — beszélt a képhez és valami ellenáll­hatatlan vágy vett rajta erőt, hogy ha ő ezzel a fiatalemberrel beszél­hetne, ha Írhatna neki, aki társa, tanúja volt fiatal életének. Nézte a képet és most már nem vetett gá­tat emlékei patakjának, hagyta azokat zuhogni és már jólestek neki, mint a júniusi fürdő. Aztán levélpapírt keresett elő Író­asztala fiókjából és Írni kezdett: »Barátom, régi cimborám, ugy-e, meg fogsz lepődni levelemen, de neked sincs több jogod a nehezte­lésre, amiért olyan sok éven át nem gondoltunk egymásra, mint nekem. Mert igaz, hogy már majd­nem teljesen elfelejtettelek és ma se Írok neked, ha a körülmények úgy nem hozzák, hogy a fényképed amely pedig állandóan ott függ a szobám falán, szemembe nem öt­­lik. Milyen fiatal vagy rajta és mi­lyen nagyon ősz van odakint! Bá­lod. erről az őszről akarok neked irai. Kegyetlen számonkérő, aki elől nem menekülhetsz, mindenütt utólér, szomorú ráncokban az ar­codra ül, meggörbíti derekadat! megrontja vacsorád, borod izét éa bárhová menekülj, megzörgeti ab* lakodat: — Itt vagyok, itt vagyok ... Szép, szép az ifjúság, a legény­kedés, amikor az ember fekete üs­tökét borzolja az októberi szél, do ha egyszer kihull a haj, a szi­vünkbe kapaszkodik és ilyenkol nagyon kellene valami, jj-kinek megfoghatnánk meleg kezét. Meri nagyon kellene ám most már egy kis meleg, hisz a kályha kevés ak­kor, amikor az embernek a lelki fázik. Látod, szamár voltál te akkor, barátom, nagyon nagy szar már, amikor azt a lányt, azt hiszem Bözsinek hívták, el hagytad inenm, Milyen nevetni való lehettél, ami­kor jöttél át koffereddel az Erzsé­bet-hidon Pestről Budára, mü­­haraggal a szivedben! Miért? Sza­márságért. És mi lett? Ö elment, de az ősz bezörgetett magányodba és azt próbáld meg elküldeni, vagy az elől elmenni! Bocsásd meg, hogy igy megírom neked azt, hogy sza­már voltál, de amikor az ősz zörög az ember ablakán és a szivét tépi, őszintének kell lennie az ember­nek ...« Aztán borilékot vett elő, bedugta a levelet, elment hazulról és fel­adta azt a saját címére SAVONNERIE ET PARFÜMERIE M- BERTIN & C—I NANTES PARIS BUCAPEST y MéMm Mis i iteií I liisiilíi! — A Magyarság tudósitójától — A budapesti egyetem legnagyobb elő­adóterme, a Trefort-kert Gólyavára ma délután zsúfolásig megtelt az érdeklő­dők százaival, akik már jóval hat óra előtt siettek helyüket biztosítani, hogy meghallgassák korunk egyik legnép­szerűbb német idegorvosának Schrenck- Notzing bárónak előadását. Ha Freud tanai ezreket, úgy elmond­hatjuk, hogy Schrenck-Notzing kísér­letei százezreket mozgatnak meg. Ma, amikor a minden nagy háborút követő idealista és romantikus világszemlélet egyre széiesebbon gyűrűzik nemcsak nálunk, de világszerte, napról-napra többen fordulnak a rejtelmes jelensé­gek misztikuma felé, ahol a ma embe­reinek elcsigázott lelke megnyugszik. Egyre nagyobb közönsége van az úgy­nevezett okkult tudományoknak, aspi­­ritizmusnak, a tisztánlátásnak és ezzel rokon jelenségeknek. Ez az egyre fokozódó érdeklődés an­nál érthetőbb, mert minden kezdődő tudománynak az a rendes fejlődésme­nete, hogy eleinte boldog-boldogtalan adeptusává szegődhetik. Természetesen, csak addig az időpontig, amig kialakul a helyes, szükséges és nélkülözhetetlen kritika, a mely megrostálja a tudós­gárdát és kiszitálja az oosnt, hogy megmaradjon a tiszta szemtermés. Az okkult tudományok ma még gyer­mekcipőkben járnak. Igaz, hogy olyan tekintélyeket is elkönyvelhetnek már e tudomány évkönyvei, mint Crookes, Wallace, Flammarion, Geley dr. Paris­ban és mások, mégis túlnyomó még ma is a dilettánsok száma, akik a köny­­nyenhivők rajongásával és a ráórők lelkesedésével hetet-havat összehorda­nak. Schrenck-Notzing dr., a bajor báró más anyagból van gyúrva. Képzett, te­kintélyszámba menő idegorvos, aki a természettudományos gondolkodás biz­tos kalauzolása mellett veszi nemcsak megfigyelés, de szigorú ellenőrzés és komoly kritika alá' azokat a ma még titokzatos jelenségeket, megnyilvánulá­sokat, amelyeket parapszihológia gyűjtőnéven foglalhatunk össze. Mün­chenben hatalmas, a kísérleti tudomá­nyok tökéletes mehanizmusával felsze­relt laboratóriumot rendeeztt be, ahol nem a laikusok tapsaira pályázik, ha­nem elsőrangú biológusok, orvosok, fizi­kusok, csupa egyetemi tanár ellenőr­zése mellett folytatja le tökéletesnek mondható kísérleteit. Mai előadásában azokat a materiali­zációs jelenségeket ismertette, amelye­ket egy 16 éves médiumon, Willy Sch .. ,en figyelt meg és fényképezett le. A zsúfolt terem zajos tapssal köszön-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék