Magyarság, 1923. november (4. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
2 — De köszönöm! — szabadkozik. Inkább a kulaccsal jár, szíveskedik gazda helyén a vendégséggel. — Igyanak kentek, ne mondják, hogy nem vét! Hát isznak is az aratók, egy a másra szépen. Az első kortyot — ősi szokásból — odaáldozzák földanyánknak, kicsapván a bütykös szájából. Épp Adók Fercsi módositja a szokást olybá, hogy őkelme bizony utóbb köp ki. Arra vél az itallal, hogy aligha termett az, napsütött oldalon. Nevetve nyugtatják a népek: — Grófoknál jobb is akad! — Hát. Azt én jobban tudom. — Ha tudod, csináld! — így Pálinkás Túra ingerkedve. Ám a gügye nem hagyja magát. Felkarral átkapja Emer derekát s húzván elfelé, a táncba kegyeli vissza: — Gyüve vasárnapra tartom a bálát! — Ott leszünk, — üti rá Dékán István a pipája kupakját. Hogyisne! Az ilyen grófi mulatság igazán megtapasztalni való. Csupán Bicék Emer nincs beleállapodva a közös vigságba. _ Igen szabadkozik a legény markából: — Ne veszkődjék, hallja! Pedig biztatják elegen: — Lássuk, hogy mért urason! — No! — mondja Máté gazda Belmán. — No! — mondja Bullas Panna is, az Emer öregszülője. Amúgy meglátszik ők címén, hogy ítéltékné mellett guggolt a földön, mivel — a Fercsire pillogva — igen szives szóval teszi hozzá: — Gazdalegény, nem akárki fia! — Vasárnapi gyerük, — lobban vissza Emer és most már igazán nincs itt más hátra: el kell ereszteni. — Kerek a világ, szőlős az út. — morogja Fercsi dühében és kétfelé kap, azyti a vizbefutó lengyel. Egyik markával a süvegét fogja, másikkal a köd ménét rántja magához. — Csak én nem vásom tovább a csizmám a kentök pádimentomán, hallják! Hétnap ilyenkorra nyitva a portám! . — Előkerülünk, — bólogatnak a népek s ezzel viszi is a betyárbutort Fercsi, toronyirányába. Rózsó Vesztes utánatünődik, hátrabök a pipa szárával a távozó felé: — Ne' te néjj!... Mibul lössz a nádiveréb! Senki se válaszol, senki se marasztja a kontrabontos embert. A láncos párok kiállanak, körbetelepszenek. Elszótlankodik a nép jó fáradsággal. Körül, ameddig a szem ellát: végzett munka, esztendei kenyér. A sárga kazlak — mint teli mellek — dagadoznak ki a rónaságra. Tumanról, a füzesek felöl, frissen kaszált füvek szép szagát veri feléjük a szél. Az ég millióin csillaga új, titokzatos életre fogan a Tisza terhes, sárga vizében. Idők múltán Ökrös Barát János véli csöndben: — Nem mind kukorica, ami csörög, nini!... .lány is akad olyan, aki nem kap a szemre. Máté rábólint helybehagyólag: — Járnya válogati, — mondja és a tenyeréből Emer ölébe szór egy marék kifejtett, csattanó búzaszervet. MAGYARSÁG stsxMr.ntti*" ' rásait is. Ám — hogy csak egyet említsek erre nézve — éveken át bőven ülésező pedagógusaink még arról sem tudtak, hogy Bolyai Farkas hirdette először az egészvilágon, a maga teljességében, a matematika tanításának azt az új korszakot kezdő módját, amelyet mai napság nemzetközi kongresszusok a legjobbnak nyilvánítottak. Bőven bizottságozó pedagógusaink Bolyai Farkasban nem látták ezt meg, de meglátták másban: egy budapesti talmudistát kiáltottak ki e téren is úttörőnek. Szegény marosmenti székelyek, az egyiknek Weisz, a másiknak Kleinman vágott elébe! Néhány éve puszta idézetekkel ki lehetett mutatnom, hogy Bolyai Farkas az úttörő itt is, hogy benne a legmélyebb és legmesszebblátó didaktikusok egyikét tisztelhetjük, kiben — fölülemelkedve saját szaktárgya korlátjain — az értékes elmélet s a hasznos gyakorlatiasság tökéletesen harmonizál. Ilyen elszomorító históriai járatlanságnak, értékeink ilyen fölületes mellőzésének a láttára higgjünk-e azoknak, akik közoktatásunk reformjakor nem szűnnek meg múltunkra és nemzetivonásainkra hivatkozni? Ismerik-e a hivatkozók a magyar múltat és tudják-e, hogy mit is termelt magából a magyar géniusz s igy voltaképp mi is volna közoktatásunknak a legtermészetesebb alapja és irányítója? Félős, hogy idegenben való tallózások által újra csak az a Széchenyi István által gyűlöletesnek mondott antypus nélküli, kevert lét«, lesz megreformált közoktatásunk, a ■»mellyben minden nemzeti zománc ketté tört«. # "A valóság eleven erejével ható és a legkülönbözőbb ilyen mementók hosszú sorozata állítható egybe a Bólyaiak sorsából. Nincs helyünk folytatni e sorozatot, de talán a fölsoroltak is elegendők, hogy a Bólyaiak sorsát ne csak patetikus elborongással vagy az adomák kedvéért nézzük, hanem lássuk meg benne a tanulságos, a tükröt tartó nemzetnevelő mozzanatokat is. Keserves életük szemlélete egy jól átgondolt viviszekciő tanulságaival ér föl: sűrűn összevagdalt lelkük minden fájdalma, vonaglása egy-egy tanulság lehet ránk nézve. Bolyai János legnagyobb tragikuma különösen intő tanulság. A szerencsétlen lángelme ugyanis halála előtt négy évvel, elgyötört testtel kételkedni kezdett halhatatlan alkotásának az igazságában. Nyomorult számítási hiba miatt — hűtlenül elfordulva mélyen gyökerező intuíciójától — azzal a kínzó gondolattal halt meg, hogy ellentmondás van az ő »ujj, más világában«. Jaj nekünk is, ha kételkedni kezdünk abban, hogy van egy számunkra tartogatott uj, más, igaz világ. A disfloreas!» visszautasja az ország belügyeine Beavatkozást A nemzetgyűlést november 2©*ltsa fáján arták egybe-A politika Híres — A Magyarság tudósítójától — Hosszas várakozás és találgatás után ma végre hivatalosan tudomására jutott a kormánynak, hogy a Népszövetség kölcsönbizottsága november hatodikén érkezik Budapestre. Az illetékes minisztériumok — arra számítva, hogy a bizottság korábban érkezik — immár előkészítették a tárgyalások anyagát, kormánykörökben azonban ennek dacára is azt hiszik, hogy a tárgyalások a hónap közepéig feltétlenül elhúzódónul. A tárgyalások elhúzódása miatt, mint jó forrásból értesülünk, a tegnap ismét elnapolt nemzetgyűlés összehívását november 20-i ha tájára tervezik. Bethlen válasza Benes cseh szfílügyminiszternek A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bethlen István gróf miniszterelnök Benes cseh külügyminiszternek a prágai parlamentben tartott expozéja Magyarországra vonatkozó részéről a következő kijelentéseket tette: — Benes külügyminiszter úrnak beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a disántáni a rekonstruáló és együttműködés politikáját óhajtja Magyarországgal szemben követni. Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaim folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, melyeket közvetlenül visszajövetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pontok, melyekre vonatkozólag — mint Benes úr is kijelentette — tényleg megegyezni sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásaival kapcsolatosan fogjuk a «iwrrrrninn'iii in r mim riTi«r»«ii .................min többi államokkal egyetértőleg kidolgozni. Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásra utalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország bel-, ügyeibe, avatkozni, — amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben viszszautasítani, — mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai párt,kérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, melyet Benes külügyminiszter úr beszédében felemlít, utalnom kell e tárgyban már számtalanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerint az a kérdés, hogy az egyes úgynevezett emigránsok a fennálló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e, vagy sem, tehát az is, hgoy büntetés nélkül hazatérhetnek-e, vagy nem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. A miniszterelnök úrnak világos és szabatos nyilatkozata mindenesetre megnyugtató és alkalmasnak látszik arra, hogy a Bethlen—Benes-féle kontroverzió körül gomolygó homályt az »emigráció« kérdésében eloszlassa. Valószínűnek látszik, hogy Bethlen István gróf és Benes Eduárd cseh külügyminiszter megbeszélései mind a két részről a kölcsönös ígérgetés atmoszférájában folytak le, különben alig volna érthető, hogy a két miniszter között a tárgyalások kardinális pontjaiban ilyen alapvető véleménykülönbségek vannak. Bethlen István gróf miniszterelnök nagyon helyesen és a magyar önérzetnek megfelelő módon járt el, amikor egy idegen tényezőnek a magyar belpolitikába való avatkozását visszautasította. Ámde, ha csakugyan szó volt a két államférfi között az úgynevezett magyarországi emigráció likvidálásáról, akkor — Bethlen István gróf, mielőtt bármiféle ígéretet kockáztatott volna meg Bebes kívánságaival szemben — a cseh miniszternek lankadó emlékezőtehetségét felfrissíthette volna azzal a figyelmeztetéssel, hogy tartózkodjék a más portája előtt való sepergetéstől. Mert ha a magyar társadalom kivetette magából az októberi forradalom csőcselékét, amelyet most Benes úr visszaprotansálni óhajt Magyarországba, mért nem kezdi meg a maga emigrációjának likvidálását, mielőtt a mienkéhez hozzányúlt? Mért nem ereszti haza Dvorcsák Győzőt, a felvidéki tótság egyik vezérét, s mért kényszerül száműzetésbe immár esztendők óta Jedlicska Ferenc dr.-t, a lót hazafias párt emigráns vezérét. És ugyan micsoda jogcímen merészel demokráciáról nyilatkozni Benes úr és Magyarországtól úgynevezett demokratikus átalakulást követelni, amikor Csehországban a legutóbbi törvényhatósági választásoknak a Benes-féle politikára nézve megsemmisítő eredményét oly módot próbálták ellensúlyozni, hogy a törvényhatóságokat, a járási testületeket és az úgynevezett zsupánságok képviseletét megfosztották a politikai véleménynyilvánítás jogától és ügyrendjüket kizárólag adminisztratív kérdésekre korlátozták csupán csak azért, hogy a választási urnákból győzelmesen kikerült Nagy Emil és a pénzügyi politika Nagy Emil igazságügyminiszter a Magyar Távirati Iroda útján ma hosszabban nyilatkozott tegnapi lemondásának és a lemondás visszavonásának okairól. Nyilatkozatában azt mondja a miniszter, hogy a pénzügyi, és gazdasági politikával szemben táplált ellentétes felfogása, mely csaknem teljesen egyezik a fajvédők felfogásával, sokkal régibb keletű, mint a faj védő tábor megalakulása. E felfogása miatt alakult ki az a helyzet, hogy minduntalan abba a kényes látszatba kerül, mintha a párthűség rovására az ellenzék egy részével rokonszenvezne. A kényes helyzetet a részvényügyben vallott felfogása nagyon kiélezte s igy könnyen érthető, hogy a Bessenyey-féle incidens kirobbantotta belőle a lemondás elhatározását. Elmondja még a miniszter, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök semmi körülmények között sem volt hajlandó lemondásának elfogadására, minek következtében ő nem szorgalmazza a lemondás tudomásulvételét. Végül kijelenti a miniszter, hogy karácsonyig pénzügyi politikával semmiféle módon sem, fog foglalkozni, de még fejbólintás alakjában sem. A nyilatkozathoz csak annyi hozzáfűzni valónk van, hogy az igazságügyminiszter, véleményünk szerint, ismét túllőtt a célon, amikor azt mondja, hogy még fejbólintás alakjában sem foglalkozik karácsonyig pénzügyi politikával. Ez a magatartása ugyanis merőben ellenkeznék a párthűséggel, amely azt és csak azt követeli a kormánypárt tagjaitól, hogy mindent mindig fejbólintással vegyenek tudomásul. 1923 november 1. csütörtök magyar és tót kisebbségek befolyásától fojtsák? Ha Bethlen István gróf azt az ígéretet tette Benesnek, hogy az úgynevezett magyar emigrációt akkor likvidálja, amikor Benes a cseh respublikált és olyan demokratikus kormmányrendszert ígért a cseh miniszternek, amilyen az Ipolyon túl uralkodik! akkor csak helyeselni lehet ezt a kölcsönösséget és őszinteséget, amelyet ad két politikus a tárgyalások folyamán, egymással szemben tanúsított November 5-én érkeznek a népszövetségi delegátusok A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar kölcsön ügyében a népszövetség titkársága részéről Avend főtitkárhelyettes, Falter, a politikai ügyosztály vezetője és Stoppani kiküldött november 6-án, kedden reggel érkeznek Budapestre Bourois-szal, a jóvátétel bibizottság kiküldöttjével együtt. A Népszövetség főtitkára pénteken tájékoztatta a sajtót A két nap óta Budapesten tartózkodó Sir Eric Drummond népszövetségi főtitkár ma délelőtt hosszabban tanácskozott Bethlen István gróf miniszterelnökkel, majd kihallgatáson jelent meg az, kormányzónál. Délután fél két órakor a kormányzó és neje villásreggelit adott, amelyen Sir Eric Drummond, Mantoux Bál, Hoden Marcel, továbbá Daruvárii Géza, Csáky Károly gróf, Nagy Emil miniszterek, Szcitovszky Béla, Bánffyi Miklós gróf, Balogh Jenő, Verényi Zsigmond báró, Bartha Richárd és Hardy Kálmán vettek részt. Sir Eric Drummond népszövetségi főtitkár pénteken délelőtt, 11 órakor tájékoztatja a fővárosi sajtó képviselőit a Hungária szálló Duna-szalonjában. Fét hél múlva várható döntés a városi politika kérdéseiben A városi politika időszerű kérdéseiről Bethlen István gróf miniszterelnök Raskovszky Iván belügyminiszter jelenlétében ma délelőtt hosszabban tanácskozott Heinrich Ferenccel, a nemzeti polgári párt elnökével. A délután folyamán Wolff Károlyt, a Keresztény Községi Bárt elnökét és Sipőcz Jenő polgármestert kérette magához a belügyminiszter, aki hírlapírók előtt kijelentette, hogy a tárgyalások további oly naps,döntés körülbelül két hét múlva várható. FEHÉRNEMÜEK ÉS VÁSZNAK STERN JÓZSEF R.T* CALVIN-TE8!