Magyarság, 1923. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

TU ACTfABSAf» Előfizetési árak: Negyedévre 30.000 korona. Egy höra 10.00(Mül'0m. Egyes »zöm úra hétköznap 500 koroia. Vasárnap 600 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap-000 sztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség i VII. kerület, Mlksa-ntea 8. szám. Telelőn: Józset 08-00, Józsel CS-91. - Kiadóhivatalt VII. kerület, Miksa-utca 8. Telelőn: Józ»el 08-92. Megjelelik hétló kivételével mindennap. (y) Ä Károlyi-forradalom és édes gyermeke: a kommunizmus yeresre korbácsolta a keresztmy magyarságot és narkotizált ál­mából éles öntudatra ébresz.ette Magyarországon a keresmény nemzeti gondolatot. A Károlyi­­forradalomban és a kommuniz­musban kirobbant nyilvánvalóan keresztény- és mdijyaiellenes irányzat egyidejűleg kétféle for­mában csikóit ki erőteljes ellen­hatást. Egyrészt a fájdalnas kor­­bácsütésre megmozdultak a meg­kínzott test ösztönei, kitört a visszafojtott düh, mély gyökerét vert a megtorlásra szomjazó gyű­lölet. Ez magyarázza és egyben menti azt a betegesen ingerült, rendellenes lelkiállapotot, amely türelmetlenségében egyéni ak­ciókra, kilengésekre, esztelen, a nyugodt, józan gondolkodás előtt érthetetlen cselekedetekre veze­­ett Külföldiek pártatlan Ítélete állapította meg ismételten, hogy ez az ösztönös, a szohvedélyek­­fékén nehezen tartható erejétől hajtott visszahatás minálunlc sok­kal csekélyebb mértékű volt, mint amilyent természetszerűen várni lehetett azok után a rop­pant nagy testi és lelki szenvedé­sek után, amelyeket a két forra­­ialom elvetemült, gonosz csele­kedetei a magyar nemzetro zúdí­tottak. Csak gondoljunk a finn ellenforradalom, a fehéroroszok, az olasz faseisták kíméletlen negtorlásaira, valamint az 187Í. /vi francia kommunista forrada­lom borzalmasan véres leveré­sére és világossá lesz mindenki előtt a magyarság végtelen tü­­elmessége és önmegtartóztató mgyelmezettsége. Csak gondol­junk arra, hogy a Károlyi-forra­dalom és a kommunizmus esöke­­vényei és mérges miazmái még mindig megvannak a magyar köz­életben és vakmerő jelentkezé­sükkel hányszor borítják tehe­tetlen dühbe még a legjámborabb :eresztéuy-magyar lelket is! Usoda-e, ha ott, ahol az erkölcsi ■endet egy nemzet kebelében még nem sikerült teljesen helyreállí­tani; ahol a közérzést mélyen sértő jelenségekre nem sújt le azonnal a jogi, avagy az erkölcsi megtorlás: a lelkek megzavart egyensúlya és a szigorú jogrend csak nehezen tud helyreállni és ebben a zavarosban halászni pró­bál a mindig lesbenállő emberi gonoszság is*? A két forradalom ellenhatása másrészt az elmékben, a gondol­kodásban is éles határozottság­gal mutatkozott. A Károlyi-forra­dalom . és a kommunizmus pusz­tító tüzének ijesztő világossága mellett döbbenve vette észre a magyar értelmiség, a magyar történelmi középosztály, a ma­gyar kisbirtokos és kisiparos elem, hogy az utolsó évtizedek li­berális, demokrata, radikális és szociáldemokrata jelszavainak hazug takarója alatt milyen ká­ros elváltozásokon ment keresztül Magyarország társadalmi, politi­kai, gazdasági és kulturális struk­túrája, hogy itt csöndben, ügyes leplezéssel minő óriási méretű ki­sajátítása ment végbe a társa­dalmi, gazdasági, politikai és kul­turális erőtényezőknek a magyai’­­ság rovására és egy imént beván­dorolt, erkölcsileg és szellemileg egyaránt alsóbbrendű elemek ja­vára. E riasztó megismerésre szinte elemi erővel töri utat ma­gának egy, a régi irányokkal szembeforduló politikai mozga­lom: a lceresztény-nemzeíi agrár­­irányzat, amely hivatva lett volna kormányzati intézkedésekkel és törvényhozási rendelkezésekkel jogszerű utón és keretekben meg­változtatni az elfajulásnak azt a folyamatát, amely végül a Já­szlak, Dien etek, Landlerek, Kun­­fiak, Kun Bélák és Corvin Ottók nemzetpusztitó uralmához szük­ségképpen elvezetett. Ha most, jiégy év múltán azt kérdezzük, hogy e tekintetben minő eredményt értünk el, őszin­tén be kell vallanunk, hogy úgy kormányzati és törvényhozási té­ren, mint társadalmilag és gazda­ságilag is csak nagyon kevés ered­ményt tudunk felmutatni. A moz­galom belső ereje mindig nagy volt és ma is változatlanul mé­lyen és kiirtkataílan erővel gyö­keredzik a nemzet lelkében, de fájdalom, nem akadtak hivatott, államférfim képességgel megál­dott vezérek, illetve nem ilyenek kerültek a mozgalom élére és igy a lefolyt négy év alatt több volt a jelszavak üres puffogtatása, a szájak járatása, az öklök rázása, az oktalan helvenkedés, mint az átgondolt, szerves program alap­ján való céltudatos, alkotó cselek­vés. Mint minden nagylendülefü, elemi erejű mozgalom, úgy a ke­resztény-nemzeti agrárirányzat is nagyon megsínylette, hogy zász­lója alá az igazbivők mellett nagy tömegben tódultak a törtetők, a paraziták, a viharedzett és sze­mérmetlen politikai Fregolik, a lármás és túlbuzgó neofiták, a má­ról-holnapra világot átformálni akaró naiv intranzigensek is, akik az értékes elemeket, a hozzáértő épitőmunká sokat és a csöndes, meggyőződéses egyéneket az útból félrelökdösték és a hatalom pol­cain sietve . igyekeztek el helyez­kedni. Előmozdította ezt az a saj­nálatos körülmény is, hogy a nemzet kipróbált áliamférfiai — bár felismerték az uj idők köve­telményeit és az uj irányzattal együttéreztek ' — kezdetben vára­kozó és tartózkodó álláspontra he­lyezkedtek és önkéntes vissza­húzódásukkal átengedték a teret a kevésbé hivatottak részére. Ha a keresztény-nemzeti mozgalom politikai irányítása megfelelő ke­zekbe került volna és a keresz­tény-nemzeti gondolat megvalósí­tásának szerves alapjai megdönt­­hetetlenül lerakattak volna úgy a kormányzati, mint a törvényho­zási politikában: a lelkek egyen­súlya bizonyára már helyre volna állítva és sok olyan sajnálatos kilengés maradt volna el, amelyek «bár csupán a forradalmak ellen­hatásának utórezgéseiként tekint­hetők, de mégis eléggé el nem ítél­hetők, mert oktalanul és céltala­nul nagy kárt okoztak az or­szágnak. Az idő múlásával természetsze­rűen egyre csökken a két for­radalomnak ama visszahatása, amely a szenvedélyek, az indula­tok, önbiráskodó és megtorló ki­töréseire vezetett,, de másrészt a gondolkodás meghiggadásával és az események okozati összefüggé­— A Magyarság tudósitójától — Az Ulain-ügy kedd óta folyó vitájá­nak ma volt a legérdekesebb napja. Már az első szónokra, Pallavicini György őrgrófia, zsúfolt padsorok vártak. Pal­­lavieinl rendkívül szellemesen és a maga szokott lapidáris modorában tette kritika tárgyává a kormány magatar­tását. Megállapította, hogy a kormány csak önmagával szemben tanúsított kon­zekvenciát, amikor azokkal szemben lé­pett fel erőszakos eszközökkel, akiknek hatalmát köszönheti. A Betlilen-rend­­szert a mentelmi jogon elkövetett soro­zatos sérelmek miatt azzal vádolta meg, hogy balkánizálja Magyarország köz­állapotait, amikor a képviselők szemé­lyes szabadságát is konfiskálja. ■Pallavicini felszólalása mellett nagy eseménye volt a mai napnak Rakovszky István beszéde is. Iíakovszky a parla­menti jog szempontjából vette bonckés alá a kormány és a mentelmi bizottság többségének álláspontját. A legitimisták két vezérszónokának fejtegetései párt­különbség nélkül azt a benyomást kel­tették, hogy egyedül ez a politikai cso­port az, amely a mentelmi jogot párt­­politikai tekintetektől elvonatkoztatva mérlegeli, jóllehet ennek a pártnak és vezetőinek volna legtöbb oka és joga arra, hogy a fajvédőkkel szemben szub­jektív érzések vezessék minden kérdés­ben. Beszélt ma A'agg Emil igazságügy­­miniszter is, aki sürgette az Ulain-ügy vitájának befejezését. A fajvédők részé­ről Gömbös Gyula vett részt a vitában s erélyesen visszautasította a kormány­nak azt a vádját, mintha a fajvédők azonosítanák magukat a bombavetők­kel. A szélsőbal tagjai közül Szakács Andor és Györki Imre szólották a men­telmi bizottság jelentéséhez. A mai ülést fél tizenegy órakor nyi­totta meg Szcitovszky Béla elnök. Mlkovluyi Jenő, az igazolóbizottság előadója beterjesztette jelentését Rubi­tiek István, Votrovdcz Gyula, Frühwirth Mátyás és Lendyai István megbizólevole ügyében. Az első három képviselőt vég­leg igazoltnak jelentették ki, az utóbbi sének felderítésével egyre erősbö­­dik annak felismerése, hogy a romlás örvényéből partra csak úgy vergődhetünk, ha jövő politi­kánkat a közélet minden vonat­­kozásában szervesen és céltudato­san a keresztény-nemzeti agrár­gondolatra építjük, és ha a jövőd­nek ezt az egészséges irányzatát kíméletlenül megtisztítjuk a rája kúszott hínártól és folyondártól, a rajta élösködni akaró szellemi és erkölcsi parazitáktól. A tisztulási folyamat lassan bár, de halad előre és minden erőlködés hiába­való, amely arra irányul, hogy bi­zonyos sajnálatos eltévelyedések hamis beállításával sarat fröcs­­csentsen magára a keresztény­­nemzeti gondolatra. Ez a gondolat épp most diadalmasan tör előre Európaszerte. megbízólevelét pedig áttették a bíráló«­­bizottsághoz. Pallavicini György őrgráf Uiain mentelmi jogsérelméről • Napirend szerint az Ulcán-ügy folyta­tólagos tárgyalása következett, amely­nek során Pallavicini György őrgröf szólalt fel elsőnek. Azsl kezdte beszédét, hogy igen sokan vannak, akik azt tart­ják, hogy Magyarországon a mentelmi jog megszűnt élő jog lenni és sokan azt is tartják, hogy meddő dolog orröl a kérdésről ebken a nemzetgyűlésben be­szélni. Sokan vannak olyanok is, akik bizonyos elégtétellel nézik Uiain Ferenc mentelmi jogának megsértését, mert Uiain annakidején hasonló esetekben he­lyeselte a kormány intézkedéseit s ezek­nek igen nagy propagandával publici­tást is adott lapjában. Bár ő maga is azon az állásponton Van, hogy Magyar­­országon ma élő mentelmi jogról bő­széiül fölösleges, mert az praktikus szempontból végleg megszűnt, még sem foglalhatja el azt az álláspontot, mely az Ulaln-esetben szubjektív szempontból vizsgálja a mentelmi jogot, mert sem párt, sem személyi szempont nem vezet­heti akkor, amikor mentelmi jogi sérel­mét vizsgál. Igen sok súlyos mentelmi jogsérelem fordult elő a mult, sot a mostani nemzetgyűlés alatt is, egytöl­­egyig megtorlatlanul, Utalt a Itskov­­szky—Beniczky—Andrássy, azonkívül a Baniczky—Szmrecsányi-esetekre, végül Huszár Elemér esetére is, amelyben meg is állapíttatott, a mentelmi jog sé­relme, de semmiféle megtorlás nem történt. Nem akar összehasonlítást tenni az 1021 novemberében történt letartóz­tatások és Uiain őrizetbevátelo között mert az első eset egészen más volt, hF szén oly vád konstruálása, hogy lázadás lehet-e a. koronás király mellett, any­­nyira különös és furcsa, hogy csak for­radalmi országban fordulhat elő. Ha pártszempontok, vagy személyes érde­kek vezetnék, akkor örömmel, sőt kár­örömmel nézhetné az Ulain-eseiet és csak várnia kellene, hogy azoknak a mentel­mi jogát is megsértsék, akik annakide­jén Uíainnal egy pártban és egy lelke­sedésben éltek. Ez nem is oly lehetetlen, mert megtörténhetik, hogy klsebb-na­­gyobb rezsimváltozás után majd tetten­­érik a mai miniszterelnököt, vagy akár, a mai belügyminisztert is. X legitimisták peiittkamentes iiücsí követelnek a iíáiíői ai viatn-figyben ©a5lf»fíc!«5 Osjörgü örgröf es RukoiszKy Ssívási a KfözsztsUfid* ságóh£rf - A iieisieígKíiiés ütése 1923 december 1, szombat ft ára &*síf$ koruna Budapest, IV. évf. 272. (877.) szánj Tisztulás

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék