Magyarság, 1923. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
5 Nem Irlain személyéről, hanem a mentelmi jogról van szó Pallavicini György őrgróf. Ulain politikája a legtávolabb áll az ő politikai felfogásától. Ulaint szabadkőműves múltja és forradalmi szabadkirályválasztó jelene mélységesen elválasztja tőle , miután személyesen nem is ismeri Ulaint, senki sem vádolhatja azzal, hogy talán szubjektív baráti érzések vezetik, amikor mentelmi ügyével foglalkozva, konstatálja Ulain mentelmi jogának megsértését. Nem Ulain személyéről van szó, a mentelmi jogról van itt szó, amely közös kincse valamennyi képviselőnek s egyik alkotmányos garancia. A képviselők szabadságáról van szó és a nemzetgyűlés tekintélyéről is, amely nem engedi meg ezeket a sorozatos mentelmi jogsérelmeket, mert ezek aláásnák a fiatal és különös származású nemzetgyűlés tekintélyét, amely mögött nincs jogfolytonosság, nincs egy régi országgyűlés tisztelete, amely rendeletből keletkezett s a közbecsülést csak akkor tudja magának megőrizni, ha egyrészt tiszta választásokból kerül ki... Huszár Elemér: A tiszta választásokról Már ífy tudna beszélni! Pallavicini György őrgróf:... másrészt, ha tagjainak szabadságát megőrzi. (Igaz! Úgy van az ellenzéken.) Sokkal könnyebb helyzetben volt Csonkamagyarország nemzetgyűlésével szemben a régi országgyűlés, amely meríthetett, tradícióiból, a századokon keresztül keletkezett, közbecsülésből. Ha egy ilyen régi országgyűlés elkövetett olyan hibát, mint amilyet ez a nemzetgyűlés elkövetett, talán még megfeledkezne erről a közvélemény. De Csonkamagyarország nemzetgyűlésének óvakodnia kell attól, hogy pártszempontból, vagy személyes bosszú szempontjából balkáni nívóra sülyedjen. Ebben nemcsak a kormány volna hibás, hanem a többség is, ha megszavazná azt, hogy Illávi mentelmi jogán sérelem nem esett és ha a fogvatartást helyeselné. Tettenérésről beszélni sem lehet Pallavicini György őrgróf. Nem akarja a Isakovszky—Andrássy—Beniczky-féle eseteket előhozni. Teljesen elegendő az előadói javaslat és a kisebbségi vélemények elolvasása. Ezekből világosan megállapítható, hogy Ulain fogvatartása felesleges és elhibázott dolog, eltekintve attól, hogy nézete szerint tettenérésről egyáltalán nem lehet szó,)e még ha tettenérés történt volna is, kétségtelen minden magyarázat ellenére, hogy nem tettenéréskor tartóztatták le. Az öszes szereplők, de különösen a főtanú, a szász Dihinel szerepe mutatja, hogy a kormány agent provokátoráé beugrotta Ulaint. Bár nem is tudható, azt hiszi, sem a mentelmi bizottság, sem a nemzetgyűlés nem lehet abban bíró, hogy váljon egyáltalán felülre Ulain ennek a beugratásnak. Az, hogy valaki Münchenbe akar utazni és érintkezést keres bizonyos körökkel, még nem vélek. (Zaj a kormánypárton.) A szerződés tulajdonképpen nem is volt szerződés. Ez kitűnik a jelentésből, mert hiszen a másik fél valószínűleg nem is tudott róla. Ő legalább sehol sem látja bebizonyítva, hogy Hitlerék tudtak volna valamit a szerződéstervezetről. Azt sem lehet megítélni, hogy vajjon Hitlerék voltak-e olyan hatalom Bajorországban, hogy Ulainéknak segítségükre tudtak volna jönni, hiszen közismert, hogy Hitlerék saját hazájukban sem tudtak semmire sem menni. Micsoda efemer gondolat hát az, hogy Magyarországon államellenes felfordulást tudtak volna előidézni azok, akik saját hazájukban sem tudták a fmeséset keresztülvinni! Ha azonban Usain szándékát kifogásolják, vagy azt gondolják olyan veszedelmesnek, hogy belőle tettenérést akarnak konstruálni, akkor ki kell jelentenie, hogy ő a számákból sem látja fennforogni. Ha p pedig a szándék meg is lett volna, még úgy sem lát okot arra, hogy ezért egy képviselőt fogva tartsanak, mert szökéseikről nem lehet szó s a büntetés mérve sem lehet olyan nagy, még ha az összes vádak bebizonyulnak is, hogy ötévi államfogháznál nagyobb büntetést kaphatna. Nagyon csodálkozik, hogy a terrorfiukat, akiket lefogtak, szabadoneresztették, egy képviselőt pedig fogva tartanak. Nem tudja feltételezni a kormányról, hogy ez lehetséges legyen s ilyen erélyesen intézkedjenek egy fegyvertelen képviselővel szemben. Reisinger Ferenc: Fel voltak ők fegyverkezve! Huszár Elemér: A fegyvert Budaörsnél kapták! A képviselők jogainak konfiskálása balkáni nívóra sülyeszti az országot Pallavicini György őrgróf. Véleménye szerint teljesen felesleges sokat vitatkozni a kérdésről, mert az előtte szólók élesen rávilágítottak, hogy tettenérés esete nem forog fenn és szükségtelen Ulain további fogvatartása is. A mentelmi jog felfüggesztéséhez hozzájárni. Tulajdonképpen csak azért szólalt fel, mert nagyon helytelennek találja, hogy a kérdést pártszempontból ítélik meg. Őt ugyan annak idején nem fogták le, a szándék azonban fennforgott és keresték is és igy neki is lett volna 1921 novemberében mentelmi jogsérelme, ha a kommunizmus alatt nem tanulta volna meg, miképpen kell vigyázni a mindenkori forradalmi kormányok túlkapásaival szemben. (Derültség.) Lénávai István: Az óvatosság ajánlatos! Pallavicini György őrgróf: Azoknak köréből szólal fel, akik, ha tényleg nem is, de erkölcsileg súlyosan szenvedtek akkor, amikor a kormány azokban a nevezetes napokban a koronás király ellen emelte kezét. Mégis elfeledkeik ezekről a kérdésekről, amikor tényleg jogsérelmet és igazságtalanságot at más pártbeli és más gondolkozású képviselővel szemben. Nagyon kéri a kormányt és a miniszterelnököt, aki már sok csorbát ejtett Magyarország tekintélyén, aki romboló kezét felemelte Szent István koronája ellen, hogy nem hagyja az országot teljesen a Balkán nívójára süllyedni. Reisinger Ferenc: A bombamerényletek sülyesztik oda. Pallavicini György őrgróf: Nagyon helyteleníti a bombamerényleteket és csodálkozik, hogy a kormánynak ennyi idő kellett ahhoz, hogy végére járjon a bombaügyeknek. Ne engedje a kormány, hogy ebben az országban a panama és nepotizmus felburjánozzék és ne engedje a nemzetgyűlés, hogy a mentelmi jogot a semmihez hasonlóan kezeljék és hogy a képviselők szólásszabadságát korlátozzák.. . Rakovszky István: Mindezt szabadságát! Pallavicini György őrgróf..., mert akkor el fognak szakadni azok az utolsó erkölcsi szálak is, amelyek bennünket az elrabolt területeken élő véreinkhez fűznek. (Taps és éljenzés az ellenzéken.) Hans Albert báró volt a következő szónok. Az angol mentelmi jogra hivatakozott, amely nem védi a képviselőket bűnügyekben. A bűntett elkövetésében, feszes angol képviselőt letartóztatják akár történt tettenérés, akár nem, semmiféle körülményt nem lehet tarlni, amely Usain szerepét valamikép Pe menthetné. Elfogadja a mentelmi biottság javaslatát s nem látja szükségét annak, hogy parlamenti szünet estén hasonló ügyben haladéktalanul öszehívják a Házat. ÁH! lemaradt Irta: Erdőül Mihály (Utánnyomás tilos) I. Koltai leverte szivarjáról a hamut és végigdőlt a bőrfotelben. — Nem értem ezeket az írókat.gy belefekszenek a szerelembe, mintha egyéb nem is volna a világon. Ahány vers, novella, regény, színdarab van, az mind a nők körül forog. Egyszerűen undorító.... A társaság természetesen nem osztotta ezt a nézetét. Ők bizony valamennyien mindennél előbbre,valamik tartották a nőt, de nem kockáztattak ellenvéleményt, mert tudták, hogy Koltait nem lehet meggyőzni, hát csak ráhagyták. — Van benne valami... Általában Koltai itt, a kis vidéki városkában nagy közkedveltségnek örvendett. Elismert tekintély volt, különösen művészi kérdésekben. Amit mondott, az minden vitán felül állt. És ha nem is hitték el minden szavát, mégis neki volt igaza. Valamikor festőnek indult. Az új magyar Munkácsit látták benne. De aztán valahogy lemaradt. Nem bírta a versenyt. Kineveztette magát rajztanárnak és családostul ide, a kisvárosba költözött. Eleinte remeteéletet élt, szégyelte a letört szárnyakat, de aztán, hogy végleg leszámolt a művészettel, beledobta magát a kisváros társadalmi életébe. Hamar megszerették. Szivarját mélyen megszívta, azután folytatta: — Egy férfi számára nem lehet életcél a nő. Aki egy nőért feláldoz mindent,, az megérdemli sorsát. Az írók pedig mind szamarak ... — De hát mi az, amiért élni érdemes ? — kérdezte valaki a társaságból, miközben ösztönszerűleg is a borospohárhoz nyúlt. — Siát inni se éppen utolsó — mondta Koltai és koccintott a többiekkel. — De ami mindennél szebb, nagyobb, szivet betöltőbb : a gyerek. Igen uraim, apának lenni, ez a leggyögyörűbb érzés... a legigazibb... És hogy erről olyan keveset írnak az írók, az csak azt bizonyítja, hogy valamennyien rossz apák voltak, amely feltevésemben különben az irodalomtörténet is támogat... Látta a borát, azután megint végigdőlt a fotelben és szivarját félretette. — El fogok önöknek mondani egy történetet, amelyben nem lesz szerelem, de amely mégis, vagy talán éppen azért különb lesz minden holdkóros nyavalygásnál, amit az írók összeírnak. II. A műterem, ahol reggeltől estig dolgozott, a barátja műterme volt. Képeit szívesen látták a tárlaton, dicséretet kapott, szép jövőt jósoltak neki. A két festőt elválaszthatatlan barátság fűzte egymáshoz, jóban, rosszban kitartottak egymás melett. Egyik se volt féltékeny a másik sikerére. Az, akié a műterem volt, könynyebben viselte az élet terhét, egyedül állt a világon, nem volt senkije. De annál nyomasztóbb volt a helyzete a barátjának... Én nem vagyok szó, hogy most holmi hangulatos aláfestéssel szemük elé varázsoljam hősöm nyomorát, de anynyit mondhatok, keserves sora volt szegénynek. Kint lakott a külvárosban. A földszintes, esőmosott sárga ház maga volt a kétségbeesés. Amikor barátja műterméből este hazament és átlépte a savanyuszagú ház küszöbét, torkára ült a keserűség. Az önvád fojtogatta és átkozta sorsát. De ahogy benyitott a szobába és a kisfia feléje szaladt, egyszerre megbékült. A fia ölelésében feloldódott minden. Elfogyasztotta sovány vacsoráját, egy panasz szava se volt, nem mert a felesége szeme közé nézni. Félt, hogy egyszer csak kitör az asszonyból a négyéves szenvedés s a nyomor, a könny, az egész pokol és akkor... és akkor... nem... nem... erre gondolni se mert... Azaz, hogy éppen erre gondolt. Ez izzott benne, ez sütötte át... igen, ez a gondolat, hogy valahogy kitépje magát innen, mert ezt tovább nem bírja... Clovasúllyal nehezedik szárnyaira a házasélet, a lekötöttség, a kenyérgond... nem... előbbrevaló.. Az volt a terve, hogy barátjával együtt Párizsba megy. Itthagyja az aszonyt, a gyereket... mit bánjan__majd csak lesznek, akik gondját viselik a családnak... és különben is onnan. Párizsból majd küld pénzt... hiszen azért megy ki, hogy beváltsa álmait, hogy kiemelkedjék, hogy nagy legyen, szünnepelt... Igen, a művésznek fel kell mia megában az embert, ha a hoz ragad, belepi a sár, elni szürkeség iszapjába és soha lesz belőle semmi... Ihen", csókkal látta el a barátja it, az minden szavát készpénznek . És titokban megszerezte az i velet. v Zsebében a megváltott va jeggyel, még megette otthon a csóréját, vigyázott minden iiolatára, nehogy elárulja a lelki füstölgő vulkánt, melynek lámát is felégette szivében az Részvétlenül nézett kis fia arc egykedvűen simogatta szeketeit és éppúgy ültette a tért mint máskor. A felesége se észre semmit, de a szivébe n éi mikor hozzáfordult és megnette : — Holnap hazajön ebédre ? Oh mi minden volt abban az rövid szóban, ahogy azt mondta — Nem. És amikor a kisfia hozzásimu azt gügyögte: — Ugye, papa, holnap élv magaddal...? Hát ez olyan szivetfacsaró hogy szeretett volna feloldi mint a sebzett állat. Nem, ne, ezt nem bírja ki... gyorsan, gyapsan... hadd essék túl rajta... .. Jóéjszakát! Megcsókolta a kisfiát és lefektette. De bizony csak nem akart elaludni. A gyermekek sajátos ösztönével megérezte, hogy itt valami készül... Megvárta, amíg az asszony elalszik, aztán eloltotta a lámpát. Csak MAGYARSÁG 1923 december 1. szombat A fajvédők visszautasítják a kormány vádjait " Gömbös Gyula beszélt ezután s elsősorban a belügyminiszter tegnapi beszédével foglalkozott. A miniszter beszédéből azt látja, hogy a fajvédők és a kormány között kifejlődött küzdelem a kormány részéről nem a tárgyilagos vita alapján mozog, hanem személyeskedések merítik ki. A kormány nem mond a fajvédőkről kritikát, csak röviden jelzőkkel látja el őket, hol lelkibetegeknek, hol kalandorpolitikusoknak nevezve. Visszautasítja ezt, a modort és felszólítja a Ház színe előtt a kormányt, hogy tárgyilagos alapon szedje szét a fajvédők programját és igyekezzék meggyőzni a fajvédőket. A fajvédők közül senki sem vállalhatja a belügyminiszter megállapításait, mert a fajvédők sem a puccsistákkal, sem a bombavetőkkel nem azonosítják magukat. Ezután áttért az Ulain-ügyre s hangsúlyozta, hogy a mentelmi jog s a nemzetgyűlés tekintélyénekmegvédéséről van szó. A lefolytatott nyomozásból azt látja hogy nem Döhmel, Bobula vagy Szerbo Volt az indítóok a puccsügyben hanem akkor lett aktuális az ügy, amor Ulain Ferencet sikerült a szövevénybe belevinni. Különben is gyanús láncszemeket lát az ügyben, úgy tetszik neki, hogy a keresztények újból marionettek és a színfalak mögül egymásra uszítják őket, hogy még mérgesebben harcoljanak egymás ellen akkor, amikor keresztény egységre van szükség. Sajnálja, hogy a fajvédelmi mozgalom úgynevezett szabadcsapatai önálló vállalkozásokra adják fejüket. Önállóan dolgoznak olyanok, akik nem viselnek akkora felelősséget, mint azok, akik a parlamentben képviselik a tájvédelmet. Ezek veszélyeztetik komolyan a fájvédelmi irányzat sikerét. Izgalmak a diktatúra körül Gümics Gyula: úgy látja, hogy most az átaakulás korszakát éli az ország. Vigyázni kell, hogy ne legyen se túl gyors, te tudassa ez az átalakulás. A parlametet ilyen időben nem tartj alkalmasnak arra, hogy a nemzetet in nyitsa. [Nagy zaj az egész Házban Gondoskodni kellene, hogy milyen intézény helyettesíthetné a nemzetgyűlés Nem diktatúráról beszél, mert ama csak akkor volna helye, ha káosz v* Nem hive a szuronyos diktatúráé’ csupán a lelkek harmóniáján alapi diktatúrát ismeri el jogosnak. Farkas István: Minden diktatúra kisebbség terrorja. Gömbös Gyulaa szocialisták fel A mi diktatúránk nem olyan, mint önöké! Mi a lelkek szeretetét akarjaz Önöké egész más volt! (Hosszantó viharos tiltakozás a szociáldemokratnál. Felkiáltások: Nem a mi diktúránk volt!) Propper Sándor: Az ön válasz diktatúrája a telkekből sarjadzotó Gömbös Gyula: Nem tartozik közé, akik letagadják a múltat " latja a felelősséget azért, amit tet, tesz. Ellenséges gyűrűk övezik köra országot s ezek a gyűrűk oly veszinek, hogy úgy látszik, az ország nincs feltámadása. Nem lehet tehát délkozni, hogy vannak emberek, • éjszaka összeülnek és keresik a■' amely az ország feltámadásához' . (Hosszantartó nagy zaj a Ház mi) oldalán.) A nemzetben vannak , amelyek nem akarnak megalk. Szükségesnek tartja, hogy a kon megadja a teljes szólásszabad- t Szolnokon külpolitikai szempont