Magyarság, 1923. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

4 magyarság 1923 december 1, szombat Csak 250 millió aranykorona kölcsönt javasol a népszövetség pénzügyi bzottsága — A Magyarság tudósítójától — ! Egybehangzó külföldi hírek szé­pült a jóvátételi bizottság hajlandó­k Magyarország minden jövedelmét­­és vagyonát feloldani a jóvátétel elsőbbségi zálogjoga alól és igy a­­kölcsön­­útjában álló legnagyobb­­akadály elhárítottnak tekinthető. Viszont azonban a népszövetség pénzügyi bizottságának tervezete a Magyarország talpraállítására szük­séges összeget csupán 250 millió aranykoronára teszi, szemben a ma­gyar kormány által igényelt 130 millióval. E csekély összeggel két és fél év alatt egyensúlyba kell hozni a magyar államháztartást és err­e az időre szigorú külföldi ellenőrzés alá kerülnek az ország pénzügyei. A bi­zottság úgy véli, hogy az általa ki­dolgozott program alapján a ma­gyar korona stabilizálható lesz és két és fél év múlva Magyarország a maga gazdag természeti forrásai­nak és a saját szükségletére ele­gendő élelemnek birtokában oly helyzetben lesz, hogy saját erejéből fogja magát fenntartani tudni. A bizottság szerint a magyar újjáépí­tési terv sikere attól fü­gg, hogy ki­elégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terhekre és egyebekre vo­natkozó magyar kötelezettségek te­kintetében és kielégítő politikai egyezmények létesüljenek Magyar­­ország és szomszédai között. A köl­csönt csak tavaszra kapnék meg, ad­dig saját erőnkből fel kell állíta­nunk az államtól független jegy­bankot és igyekeznünk kell saját erőnkből fenntartani az államház­tartás egyensúlyát. A magyar, kiküldöttek még nem érkeztek meg Londonból és így a kölcsön­ügy állásáról részletes in­formáció, amely megbízható alapot nyújtana az érdemleges állásfogla­lásra, ma még nem áll rendelkezé­sünkre, de a Londonban kiadott,hi­vatalos közlések máris előrevetik árnyékát annak, hogy a Magyaror­szág részére engedélyezendő kölcsön összege és az ahhoz fűzött feltételek­­nem lesznek alkalmasak arra, hogy Magyarországot gazdaságilag és pénzügyileg véglegesen talpraállít­sák. Ú­gy látszik, nem is ez a cél, ha­nem nyilvánvalóan csak az, hogy a megcsonkított ország továbbtengő­­dését biztosítsák és visszatartsák a magyarságot a mostani puskaporos Világban a kétségbeesés veszedelme­ket felidéző politikájától. A helyzet komolyságának felisme­rése és a jóindulat bizonyára nem hiányzott Anglia és Olaszország ré­széről, sőt talán a franciák részéről sem, de — mint mindig, úgy — most is hiányzott a határozottság egy el­hibázott politika következéseinek le­vonására és igy­­enes szívós aka­raterejének sikerült a magyar köl­­csön­ügyben is azt az álláspontot­­i­­­vényesíteni, amely a szláv imperia­lista politika érdekeinek megfelel. A bizottság bizonyára tisztában volt azzal, hogy Magyarország talpraállásához nem elegendő a költ­ségvetési hiánynak külföldi segít­séggel egy-két évre való eltüntetése, hiszen itt lényegében­ nem is erről, hanem egy sokkal súlyosabb bajról ,van szó. Csonka magyar­ország gaz­dasági mérlegének passzivitásáról, amelyet csakis egy nagyszabású, a termelést erőteljesen fokozó beruhá­zási politikával, tehát nagy tőke­befektetéssel lehet megszüntetni. Magyarországtól bátorul elszakítot­ták azokat a részeket, amelyekkel a legszorosabb gazdasági összefüggés­ben állott, s amelyekkel egy befeje­zett gazd­a­sági teljességet alkotott. Ennélfogva Magyarország egész gaz­dasági szervezetét át kell építeni, ha csonkán meg akar állani a saját lá­bán. Mezőgazdasági termelése a bé­kebeli állapothoz képest visszafejlő­dött és ezen csak beruházással lehet segíteni. Vasutakat, hatalmas úthá­lózatot kell kiépítenie, ha termelvé­­nyeit gazdaságosan piacra akarja hozni. Klímájának szárazsága kény­szeríti, hogy ne bízza magát kizáró­lag a mezőgazdasági termelésre, ha­nem fejlessze iparát és kereskedel­mét is. Mindehhez azonban tőkék kellenek, amelyeket egy megcsonkí­tott és kifosztott ország önerejéből hamarosan előteremteni nem tud. Az ország lakossága sütű­ és hozzá még egy félmillió intelligens mene­kült eltartásának roppant terhe ne­hezedik rája. Nyolcmillió embert, akiknek száma a megszállott terüle­tekről való elüldözés következtében egyre gyarapodik, Csonka Magyar­­ország kicsiny területén, a gazda­sági fejlődés fényes lehetőségeivel jóllakatni nem lehet, ezt csak tény­leges termeléssel tudjuk biztosítani. Ehhez pedig tőke és újra tőke kell és kiméleti idő, m­íg a megcsonkí­tott ország szörnyű gazdasági sebei begyógyulnak. Ehelyett azonban egy végtelenül csekély külföldi köl­csön felkínálása ellenében a jóvá­tételi és egyéb kötelezettségek telje­sítését követelni, nem Magyarország talpra állítását, hanem továbbfojto­­gatását jelenti. Ez a tervezet Benes ördögien vigyorgó ábrázatát és egy­ben az angol-olasz-francia együttes tehetetlenség szomorú képét mu­tatja. hivatalos Jelentés a !tölcsüfi!ára!!fü!cso!frói Londonból jelentik. A következő hi­vatalos közleményt adták ki: A népszövetség pénzügyi bizottsága befejezte tárgyalásait és megszerkesz­tette a népszövetség tanácsa elé ter­jesztendő jelentését. A tanács való­színűleg Párisban fog összeülni. Jelentésének előkészítése előtt a pénzügyi bizottság meghallgatta a ma­gyar kormány kiküldötteit és megfon­tolás tárgyává tette mindazokat az adatokat, amelyeket a kiküldöttek Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről felhoztak. A jelentés, amelyet most a népszö­vetség tanácsának kell megvitatnia és elfogadnia, úgy véli, hogy két évre és hat hónapra van szükség a költségve­tés egyensúlyba hozásához és hogy az átmeneti időszak alatt­­50 millió aranykorona szükséges a költségvetés hiányának fedezésére. Úgy tervezik, hogy ha majd a nép­­szövetség tanácsa meghozta határoza­tát és állást foglalt a jóvátételi bizott­ság is, amelynek hozzájárulására szin­tén szükség van, bizottságot küldenek Budapestre, ennek az lesz a feladata, hogy állapítsa meg a költségvetés ter­vét az említett két évre és hat hó­napra. Ausztria esetéhez hasonlóan a nép­­szövetség pénzügyi bizottsága szüksé­gesnek véli, hogy magyar nemzeti jegybank létesüljön a legrövidebb idő alatt. Az ország törekedjék költségve­tési hiányát saját forrásaiból fedezni, mielőtt még minden szükséges előzetes lépés megtörténnék és mielőtt még a külföldi kölcsönt fel lehetne venni. Ilyen előzetes lépés a jegybank felállí­tása és a tanács által megállapítandó és a jóvátételi bizottság által jóváha­gyandó program parlamenti letárgya­­lása. A külföldi kölcsön felvétele 1921 tavaszán történhetnék meg, amikorra már a jegyzőkönyveket mind aláírták, az említett testületek hozzájárulásukat megadták és a parlament idejében el­fogadta a kormány felhatalmazásáról szóló törvényjavaslatot. E hivatalos jelentéshez a Reuter­­iroda hozzáfűzi, hogy a magyar újjá­építő terv sikere attól függ, hogy kielé­gítő megállapodás jöjjön létre a jóvá­tételi terhekre és egyebekre vonatkozó magyar kötelezettségek tekintetében és kielégítő politikai egyezmények léte­süljenek Magyarország és szomszédai között. Az olasz delegátus a kölcsönügit állásáról Rómából jelentik. A magyar kölcsön kérdéséről a Messagero beszélgetést közöl Bianchinival, a londoni pénzügyi bizottság olasz delegátusával. — A munka — mondta Bianchini — még csak kezdő fázisában van és min­den­ prognosztikon korai, mert még sok nehézség van, amelyeket nem lehet egy­szeriben elhárítani. Ausztria esetét nem­ lehet teljes értékű precedensnek tekin­teni, mert Magyarország kölcsönének kérdésében hiányzik a nagyhatalmak garanciája. Még egy, nem­ csekély ne­hézség az ország mezőgazdasági jellege, aminek következménye, hogy a gazda­sági rekonstrukció hosszabb folyamatot igényel és sokban függ Magyarország­nak szomszédállamaival való viszonyá­tól is. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy az ipari termékek ára hasonlítha­tatlanul nagyobb, mint a mezőgazda­­sági kiviteli cikkek ára­. A magyar borgazdaság különösen a beviteli álla­mok felvevő képességének csökkenése miatt súlyos válságba jutott.­­ Az állami pénzügyek szanálása Magyarországnak­­különleges helyzetet teremt. Amíg Ausztriában a tisztviselő­kérdés megoldása lényeges megtakarí­tással járt, addig Magyarországon ez lehetetlennek látszik. Mindezeknél fogva a pénzügyeik orvoslása az adók, elsősorban az egyenes adó felemelése útján lehetséges.­­ A pénzügyi bizottság most még nem foglalkozik a magyar kölcsön rész­leteivel, hanem­­kizárólag arra szorít­kozik, hogy néhány elvi megállapodást hozzon, amelyeket a népszövetség ta­nácsa elé terjeszt. A részletes terv ki­dolgozása a tárgyalások későbbi fázi­sára esik, s ez a magyar kormánnyal egyetértően fog megtörténni. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi az általános benyomás erről a problémáról, Bianchini így felelt: " Magyarország normális körülmé­nyek között a most felajánlott garan­ciák ellenében feltétlenül hozzájuthat a kölcsönhöz. Kívánatos, hogy a mos­tani speciális helyzetben mutatkozó kö­rülmények ne akadályozzák meg a köl­­csönműveletet, mert ennek következté­ben, Európa zavarai csak még fokozód­nának. Már­pedig az adós tönkremene­tele igen rossz üzlet a hitelező számára. A 250 millió hatása a Házban A parlament folyosóin a déli órák­ban szétfutott a híte a külföldi köl­csönről leadott angol hivatalos jelen­tés tartalmában. A képviselők — ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint — kisebb-nagyobb csoportokba verődve izgatottan vitatták és magyarázták egymásnak azokat a feltételeket, amelyeket az ántant a kölcsön folyósí­tásához fűzött. Mindenki csodálkozott és megütődött azon, hogy a kormány által az ország talpraállítása érdeké­ben szükségesnek nyilvánított összeg­nek jóval kevesebb, mint felét aján­lotta meg a népszövetségi delegáció. A keresztény ellenzékiek keserű humor­ral beszéltek róla, hogy az eredetileg tervbe vett összeg — úgy látszik — abban az arányban csökken egyre, ahány nappal közeledik a kölcsön fo­lyósításának ideje. A kölcsönösszeg te­hát jóval kevesebb lesz az eredetileg kontemplált szükségletnél, viszont az ellenőrzés sokkal szigorúbb és apróléko­sabb beavatkozásokon fog jelentkezni, mint gondolták. Úgy lehet — mondotta egyik-másik ellenzéki képviselő gú­nyosan —, hogy az egész k­ölcsönkom­­plexumból nem kapunk mást, csak a Zimmermannt, azaz az ántant-hatalmak főmegbízott-ellenőrző közegét, aki, ha nem is hoz magával pénzt, de minden­esetre zsebében tartja a kassza kulcsát. Általában mindenki azon a véleményen volt, hogy az ántant-jelentés felette szi­gorú kritikát gyakorolt a Bethlen­­kormány pénzügyi politikája felett. Ez nemcsak abban a jelentésben dokumen­­tálódik, hogy a pénzügyi kormányzat által kívánt kölcsönösszeget tetemesen leapasztották, hanem ab­ban a szakvé­leményben is, hogy Magyarország a maga pénzügyi, gazdasági és termelési erőforrásaira támaszkodva, önmaga is kilábalhat abból a financiális örvény­ből, amelybe a kormányzat meddősége és tehetetlensége sodorta. Nagy aggo­dalommal beszéltek azoknak a politi­kai tárgyalásoknak a tervéről, amelye­ket a magyar kormánynak a kölcsön­­likvidáció alapfeltétele gyanánt sürgő­sen le kell folytatnia a kisántant álla­maival. Ezek a tünetei, általános felfog­­ás szerint azt bizonyítják, hogy a­ Bethlen-kormány messzemenő köteled­zettségeket vállalt a kisántánttal szem-é­ben is, amelyek nem csupán anyagi ter­­mészetűek. I . f ~­ A magyar bizottság n­ém­án érkezik haza Londonból jelentik: A magyar megbi­­­zottak, akik­­ Londonból Párisba utazot­tak, hétfőn fognak Budapestre meg­­­érkezni. " |s. A poltika Híres Minisztertanács A kormány tagjai ma este miniszter-­ tanácsot tartottak, amelyen egyebek­ között Nagy Emil igazságügy miniszter-­­nek négy törvényjavaslatával foglal­­­koztak. A törvényjavaslatok közül első­ a büntetőnovella, amely a büntetőjogot,­ és a perrendtartást öleli fel, a második­ a polgári perrendtartást külön módo­­­sító novella. Az igazságügyminiszteri harmadik és negyedik törvényjavaslata­ a szállodatulajdonosok felelősségéről­ szól, illetőleg a mezőgazdasági kauciói fizetésére vonatkozik. Egyelőre szombaton es­tiet­en ist, tatt illést a Ház A nemzetgyűlés mintegy esztendő óta, szombaton és hétfőn nem tartott ülést azzal az indokolással, hogy a képvise­lők kerületeikben elintézhessék dolgai­­­kat. A kormány most megváltoztatta ezt a szokást s a nemzetgyűlés holnap­tól kezdődően a szombati és hétfői na­pokon is ülést­ tart. Mint beavatott hely­ről halljuk, az eddigi szokás megváltoz­tatása csak addig marad érvényben, amíg a Ház a földreformnovellával és a december első felében beterjesztendő indemnitási javaslattal végez. * Lénával mandátuma felett a HI. számú bírálóbizottság­ban! A nemzetgyűlés mai ülésén Mikovinyi Jenő beterjesztette az állandó igazoló­­bizottság jelentését Lendvai István ceglédi megbízólevele ügyében és azt javasolja, hogy a megbízólevelet tegyék át a bírálóbizottsághoz. Az igazoló­­bizottság ugyanis nem látta tisztázott­nak a név kérdését, mert a mandátum Lendvai István névre szól, holott Lend­­vai valódi neve még ma is Lehn­er, s ez a megbízólevélben nincs feltüntetve. Szcitovszky Béla elnök bejelentette, hogy a megbízólevelet a III. számú bíráló­bizottságnak adja ki, amely azután vég­legesen dönt a mandátum igazolás ügyében.­­ Katsinka Kornél Utódai gyermekunha-különlegességek üzlete IV., Párizsi ucca 1. (Váci ucca sarok) Karácsonyi uccasiéja megkezdődött Szőrmekabátok Leány*, fiú*télikabátok és felöltők Fiú*, leányka- és bakfisruhák Táncruhák Játszóruhák Pigamák Baby-ruhák Gyermekfehérneműek Bakfiskalapok Kötött- és mackó-garnitúrák a legfinomabb kivitelben Az előkelő hölgyközönség kedvenc bevásárlási forrása!

Next