Magyarság, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

1924 január 1, kedd Előfizetési árak: Hegyei)évre SO.«00 korona. Egy hóra 10.000 korona* Egyes szám ára hétköznap 500 korona* Vasárnap 600 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőségi VII. kerOlet, Mlksa-otca 8. szftm. T«lefon:»IózseI6S-90t«IózsptG8-91, - Kiadóhivatalt VII. kerület, Miksa-ntea 8. Telelőm Józiel 68—92. Megjelenik hétló kivételével min lennap. Irta: MárKi Sándor Madách,, most százesztendeje, ö'iyan időben született, mikor Ausztria, mint uj császárság, először intézett rohamot Magyarország­nak tartomány gyanánt való be­osztására. Világraszóló munkájá­nak, Az ember tragédiává-nak eszméje, olyan időben fogamzott meg keblében, mikor a második roham következtében Magyar­­ország öt külön tartomány gya­nánt volt beolvasztva az ausztriai császárság testébe; olyan időben halt meg, amikor még csak fog­lalkoztak azzal a gondolattal, ami csupán három esztendő * múltán valósult meg, hogy Magyarország He külön, hanem mint az osztrák­­magyar monarhia egyik tagja jelenjék meg a külfölddel szem­ben; és centennáriumát olyan időben ünnepeljük, amikor az or­szág ismét öt darabra széthaso­gatva, szomszédainak zsákmá­nyul odadobva^ nőként a hóval födött venyige, várja ujulását, \ml ennek a százesztendős delemnek történetéből akár ^.^dáchnak, akár pedig magának a hazának életére tartozik, azzal inanap az érettségi vizsgálatokon egyrészt az irodalom, másrészt a haza történekében minden ma­gyar ifjú be tud számolni. Ta­pasztaltam, hiszen mint tanár vagy biztos körülbelül 50—60 érettségi vizsgálaton hallgattam vagy vezettem a feleleteket. De akkor, amikor idestova 52 esz­tendeje, én magam tettem érett­ségi vizsgálatot, Madáckról még szó sem volt. Pedig Arany János már valami 10—11 esztendeje, mint egyenlőrangu költőtársát mutatta be a Klmaludy-Társaság­­ban, főmüvét, Az ember tragédiá­ját, az irodalom barátainak egy kis csoportja lelkendezve és lel­kesedve olvasta, magát a költőt pedig elsiratták. Az Akadémiá­ban is emlékbeszédet olvastak fel róla, de Toídy Ferencnek, a magyar irodalom kincstartójának a mi akkori iskoláinkban is hasz­nált Irodalomtörténete és Olvasó­könyve még a nevét sem ejtette ki Madáchnak; azt tehát tőlünk sem kérdezték az érettségi vizs­gálaton. Mi, diákok, mégis sokkal többet tudunk róla, mint akárhány más Íróról, akiről felelnünk kellett. Po­zsonyban volt egy kis írott lapunk, melyet én szerkesztettem s ame­lyet tanulótársaim írtak tele; pl. Emődy Miklós, Te íbisz Károly, Gáspár Imre, Pálffy Miklós gr., Re­viczky Gyula, Pápíiy Ignác stb. Az 1871. évi augusztusi számokban Telbisz Károly tanulmányt irt Az ember tragédiá'já-víA. Másoknál talán többet beszélhetnék arról, lei .volt akkor Telbisz Károly; mi lett ezután, arról Temesvár kövei beszélnek; s az a nehéz sóhajtás, mely a délmagyarországiak aja­kát elhagyja, valahányszor öt év előtt durván megakasztott mun­kájára gondolnak és tekintenek. Temesvári sírjára teszek koszo­rút, mikor Madáclira akkor hal­mozott szóvirágaiból néhány szá­lat kiszakitok. Mindenekelőtt 'szembeszállt az akkor még szintén üatal Asbóth Jánossal, ki szerint az olyan szín­műnek, amelynek nincs színpadi története, jogosultsága. sincs. Tel­bisz elismerte, hogy Az ember trngédiájá-nák színpadi történe­tét megírni nem lehet (hiszen ak­kor még'nem alakították át elő­adásra), de meg volt győződve róla, hogy igy - is remekmű az. Utóbb hányszor tapsolt neki a te­mesvári szép színházban, mely az ő buzgói kodása következtében épült fel! Olyan büszke volt már diákkorában is Madách müvére, mint a németek a Faustra; és szé­gyenkezett, hogy a Faustot mégis jobban ismerjük, mint Az ember tragédijá- ját. Elhamarkodottnak tartotta Asbóth másik állitását is, hogy nincs a költészetnek olyan faja, mely a drámai költemény­nél mostohább bánásmódban ré­szesülne. 1 Ezzel szemben azt kér­dezte, mi' szerzett hát Goethének nagyobb hírnevet: többi szinmü­­ve-e, vagy Faustja? Joggal kérdezte Telbisz, a VII. osztály tanulója, mi egyéb tette Madáchot halhatatlanná, mint ez a drámai költeménye? Olyan kér­dés, mely azóta, teljes félszázad alatt, közhellyé lett, de egyúttal olyan kérdés, amely akkor még fiatalos elsietésnek látszhatott. Elhitte Bérczy Károlynak, az akadémiai emlékbeszéd elmondó­­jának, hogy Az ember Iragédiá-ja. Madách lelkének olyan kifolyása, melyet meg kellett írnia, ha Faustot sohasem olvassa, ha Faust sohasem születik is; Tel­bisz hozzátette, hogy Madách müve Faust nélkül 'alkalmasint másképpen született volna meg, nem alapeszméje, de kidolgozása módjában. i A mii tartalmának megösi ier­­tetésében eszes és szellemes burás tómat nem követem; uj dolog volt az akkor reánk nézve, kik az iskolában nem tanultuk; is­mert dolog a mostaniakra nézve, akik könyvből olvassák, szinpa* dou látják, kézikönyv ükből ta­nulják az egészet. Világtörténelmet tanulnak vele; olyan történetftlozófiát, melynél jobban semmiféle más történelem nem hat reájuk. Összehasonlít­hatják a legrégibb magyarnyelvű világtörténelmet, Székely Ist­ván krónikáját ezzel a legszebb Magyar világi értének'nmei, Ma­dách drámai költeményével. A kettőt egymástól teljes háromszáz esztendő és egy egész világnéz­­let választja el. Amaz az esemé­nyek száraz följegyzése, émea azoknak mesteri csoportosítása és kiszinezése, eszmei magaslatra emelése. Síig azonban Székely Felvidéki KösíoK A nap lovagja Páncélján csorba nem esett még, borsát a gyengével megosztja; Nem lepte be a bánatrozsda, Hogy eltakarja szárnyas lelkét. Gyermek maradt hervasztó télben S mtg másokat vágy iiz feledni, “^.«rpan 6 — jövőt jelenti Lassú hullásu, halk beszédben. Forrást keres kopár szilt alján, Gyönyörködik a délibábban S ha eltűnik — nines zokszó ajkán. Testvérek ők a pusztaságban. A 3zínt, a fényt a napié' kapta, Amelynek ő Is hű lovagja. A győzeln “K magyarja Zengő vizek hiába hívják; Tudja jól, a víz alatt Szlrtek repesztik meg hajóját. Az álmok ködét messze űzte; Bizton tekint a tiszta légbe. Ami fény — lidérceknek fénye, Nem tétováz — kapát ragad, Öregje, ifja fur-farag; Jövőt épít fel munkás karja. Zárt ajka tettet rejteget Ü area örök egykedvűség, Ha sújt vagy áld a színes ég.. Tud gyűlölni — szeretni jobban, Am karja mindig mozdu'atlan, Csak meghódít, de meg nem öl. Fehér asztal, boros pohár , Mellett még egy-két régi árny Próbálja fel a múltak kedvét. Aztán, mint falon az üveg Az 6' éltük is szétpereg ,.« S a tűnt varázsa, holt halomra Edzett erővel, szótalan Föllép a győzelmek magyarja. Tamás Lajos Viharos tavasszal S én átkaitok a folyók s a csermelyek [vidám vizének : hurrá, vizek, rohanjatok, forgassatok nagy [turbinákat, a Fájdalom szent malmait hajtsátok, mint [egy zugó ének, őröljelek a tragikus ember számára örömet: adjoo testvérnek parolát s az Istenségnek [szép imákat! Mécs László Madárba, madárKa... A föld még mindig félhalott* nagy fagy. [fuláukja volt a Téloek: szivén szúrt termő televényt, embert, folyót, [fát, rétekét ... Mély volt a szúrás: a rügyek, remények, [méhek félve-féloek s csak lassan jönnek, bár az ég azúrja és [az Ur arany órája Is fel-feltünik felhők között s tavaszt [kítyeg! Hiába minden 1 Rémeket vihatzanak a [fellegefc. Ha egy-egy szívbó'I egy naiv, színes pillangó [fellebeg, választhat: hogy virág helyett szuronyra [vagy tövisre szálljon. A fűzfavesszők kérge fs hiába rejt friss [füttyekei: mert nincs ki vágjon furulyát s nótázzon [a bimbótlan tájon ... Ti árva, özvegy milliók, ti emberek, ti fák, [ti. rétek, hadd súgjak nektek valamit: a tavasz titka [a mosolygás! A Tél akkor zudult reánk, mikor kitört [a Káin-vétek s a földről eltűnt a mosoly. Ti árva, özvegy [milliók, kezdjünk kacagni dalt, rügyet; s jönnek [tavasz-ribilliók 1 ■ nádban, vagy mint ez a sovány és beteges Szabó János Lóit. milyen szürke és rövid nevük van ezeknek a, fogoly magyaroknak), igazakban Woeuno Plenni* Iván, áld mióta fo­goly, mindig csak dalul, — Iván! — kiáltott Lebediew Iva« uovics Gregor, a legszálasabb kozák. Iván, aki a iiiztül tisztes távolban! ücsörgött, elhallgatott. — Ide gyere, Iván! — intett Gre­gor. I Ivan odament. Rongyos volt és só­­vány volt és úgy imbolygóit mögött­­te az-árnyék, hogy Gregor azt hitte, tántorog. — Ül.j le, Ivan! Szabó János, igazabban VVocmnt Plenni Ivan, keresztbe rakta a lá­bát és engedelmesen beült a kozá­kok közé. Az egyik cigarettára való machorkát adott neki, a másik tré­fásan a hátára vert, gváán mind­össze az történt, hogy eggyel többért hallgattak és bámultak a tüzbe. Fö­löttük hunyorogtak a csillagok, alat­tuk neszeit a föld és a uagy csen­dességbe belezsöngtak a Szelenga’ hátán vergődő habok. — Ivan! — szólalt föl Gregor. — Mi az, bátyuska? — Ivan, mért nem énekelsz? . Ivan féloldalra hajtotta a -fejét — Úgysem értitek. — mondta. — Énekeld oroszul! — vélekedetí Gregor. — Tanult ember vagy, oda­haza kántor voltál!... Iván fanyaron maga elé nevetett. Aztán-benyúlt a zsebébe, ceruzát és papírt vett elő. egy kicsit összerán­colta a homlokát, egy kicsit elhomá­lyosodtak a szemei, majd a papíron: fekete barázdákat szántott a szer­szám hegye s mire Waszilij uj rő­* ÍYoenuo pleni = hadifosolj-R Ára 600 korona Budapest, V. évi. 1. (900.) szánt Madách és a magyar sors Irta: Szilárd János (Utánnyomás tilos) Augusztus középért a Szelcuga partján megsápadt a nyírfa, alatta ól mos lett a viz, a messzeségben kö­deit ziháltak a beteg mezők és íueg­­hüvösödtek a szibériai éjszakák. Az égről lmlavány csillagok szemlélték az idő fordulását és mintha trikóba néztek volna a rengeteg pusztaság barna estéjében: az égen kipirkadö tüzek alatt itt is, ott is fellobogott a_ rőzs^láng! A Szelenga partján ha­lászok rakták, a legelőkön a pászto­rok, az erdők tisztásain a favágók, a mocsarakban a bolygó lidórc s a fogolytábor kapuja előtt a kozákok. Mert a kozák csak akkor’ lát jól. lm a tűzbe bámul. Ilyenkor Szibé­riában is meglátja a doinneuti me­zők dús fütehgerét, ahol ki pányvá­zott lovak árnyai imbojyognak _az alkouyi homályban s ahol egy fa­­kalyiba _ előtt ^asszonyok, lányok és gyerekek néznek a tűzbe és keresik a férfiak unesszeszákadt útját. Az asszonyok sóhajtoznak, a gyei ekek elszundikálnak, ' a lányok meg va­lami szomorú, nagyon szomorú nó­tába' kezdenek, halkan, vontatottan, •iátyptos hangon, mint a szellő a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék