Magyarság, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

1924 február 1, péntek­i Ára 500 korona Budapest, V. évf. 27. (926.) szám Előfizetési árak: negyedévre 30.000 korona. I­gy hóra 10.000 korona!* Egyes szám ára hétköznap 500 korona* Vasárnap ööo korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrá K» Felelős szerkesztő: Mi­lotay István Szerkesztőség­­ VII. kerület, Mikaa­ntea 8. szám. Telefoni József 68-99. József 08-91,­­ Kiadóhivatal? VII. kerület, Miksa­ntna 8. Telefon: Józs­i Megjelenik toette kivételével mindennap. Két teraéa Amióta Magyarország a mai úgynevezett egységespárti kor­mányrendszer és kormányzati erkölcs uralma alatt áll, sokszor elmélkedtünk e hasábokon arról, vájjon mi tartotta fenn ezt a rendszert, hogyan, mily erők szül­ték és mily célok adtak neki hi­vatást és létjogosultságot. Soha­sem tudtuk magunknak meg­magyarázni: a vonzódásnak­ mi­csoda rejtélyes kapcsolatai hoz­zák egy táborba és tartják össze ily szilárd halmazállapotban azokat az oly különböző világ­nézeti, politikai és társadalmi el­lentéteket, amelyek a többségi párt egységében egy kalap alatt oly békésen megférnek. Mik azok az erkölcsi vagy politikai elvek, amelyekbe ezek az ellentétek, mintegy "" magasabb egységbe, mindig feloldódnak és elcsittul­­nak, ha időről-időre a nyilvános­ság előtt hajbakapnak is egymás­sal és odabent, a párt keretei kö­zött, szakadatlan súrlódásban és örökös harcban élik ki életüket? Bethlen István gróf taktikai zse­nije, az integritás nagy gondo­lata, a konszolidáció és­­jogrend magasztos eszméje, a keresztény nemzeti irányzat törhetetlen hite tette talán, hogy ez az egység ily szilárdan dacol minden belső és külső megpróbáltatással? Nem tudtuk ezt a rejtélyt meg­oldani. A nemzetgyűlés mai ülé­sén mindez egycsapásra világossá vált, hogy soha többé se ne­künk, se másoknak kétséget és aggodalmat ne okozzon. Az a két tehén, az Eöri-Szabó nagytiszte­­letű úr két tehene, amely ma ott egy rövid, de annál tanulságosabb disputa áldozatául­ fel­tálaltatott, többet mondott erről a rejtélyről minden vezércikknél. Az egység nagy titkát, a kormányzat szi­lárdságát, erkölcsi jellegét és cél­jait ennek a két tehénnek törté­nete a montenegrói politikai idil­­lek bukolikus nyelvén beszéli el. Gondolkoztunk rajta, hogy ve­zércikke torzítsuk ezt a történe­tet, d­e rájöttünk, hogy kár volna bármit is elvenni közvetlensége naivitásából és­ hamvas együgyű­­ségéből, amely belőle így, a maga eredeti formájában, kiárad. Hadd beszéljen a két tehén története maga helyett­­és­ helyettünk min­den publicisztikai szólamnál meg­győzőbben és ékesebben. íme: Este fél nyolc után a nemzetgyűlés ülésén Eöri-Szabó Dezső személyes kérdésben kért szót. A tegnapi viha­ros ülésen — mondotta — em­isz tö­meg­sértést vágtak a fejemhez, pe­dig én csak oly vádakat ismertet­tem, amelyek miatt a megtámadott előkelő személyiségek már három hónap óta nem tartották szükséges­nek a bűnvádi eljárás megindítását. Ha a sértegető képviselők állításai­kat máshol nem ismétlik meg, ezt gyávaságnak kell mondanom. Ami az én hét tehenemet illeti (Nagy de­rültség, zajos felkiáltások a kor­mánypárton: halljuk, halljuk, ez ér­dekes), tiltakozom az ellen az állítás ellen, mintha én választási költsé­geim megtérítése ellenében léptem volna be a pártba. Hivatkozhatom itt a választásokat intéző Gömbös Gyula levelére, amelyben a követke­zőket írja nekem: Tisztelt Barátom! Szíves felszólításodnak eleget téve, közlöm Veled, hogy annak idején, mint a párt ügyvezető alelnöke, én voltam az, aki megtudván, hogy megválasztásod Téged anyagilag annyira érintett, hogy kénytelen voltál állatállományodon is túladni (Nagy alul, ahá kiáltozás és derült­ség a kormánypárton.), felkerestelek és felajánlottam Néked költségeid visszatérítését. Nánássy Andor: De gavallér volt az a Gömbös Gyula. Több hang a kormánypárton: Az a kérdés, elfogadta-e? Eöri-Szabó Dezső: Vissza is ad­tam. (Állandó nagy zaj és derültség az egységes párton.) Gfri­ger Miklós: Ez sokkal kompro­­mittálóbb az egységes pártra, mint Eöri-Szabóra. Horváth Zoltán: Éljen az egységes tehén­párt. Tehenekért ökröket kap­tak. (Nagy mozgás és derültség az egész Házban.) Az állandó zaj és vidám közbe­szólások miatt Huszár elnök az ülést felfüggesztette. Az ülés újabb megnyitása után Eörs-Szabó Dezső folytatta beszé­dét. —• Elismerem, — fejtegette, — hogy hatvanezer koronát kaptam költségeimre, de kiváncsi vagyok, hány kormánypárti képviselő meri megmondani, mennyit kapott a pártkasszáiból alkotmányos költsé­gekre. (Bugyi Antal és Kupa P. András kezüket fenntartva jelent­keznek, hogy ők meg merik mon­dani. Nagy zaj az egységes párton.) Héjj Imre: Mi nem cseréltü­k el az elveinket tehenekért, nem is fogjuk. Eöri-Szabó Dezső azzal végzi, hogy semmiféle fenyegetés őt pu­­rifikáló munkájának bevégzésében nem akadályozza. Berky Gyula személyes kérdés­ben kért szót. (Felkiáltások az el­lenzéken: Hány tehénről van szó!) Nagyon sajnálom, — mondotta, — hogy ebbe a marhaügybe beleke­rültem. (Általános derültség. Fel­kiáltások az ellenzéken: Pártügy, pártügy. (Állandó derültség.) Berky Gyula: A mi pártunkat az elvi meggyőződés ereje hozta létre. (Viharos derültség az ellenzéken. Felkiáltások: A tehenek hozták össze.) Pártunk tagjai közt áldó- s­zarkész férfiak vannak, akik a vá­­­­lasztá­sok ideáén a nemzeti rcensso­­l ládádéért áldozatokat is hoztak. Mi, kisvagyonú képviselők is, minden elsején meghozzuk a ma­gunk áldozatát. A tehenek ügyét teljesen jogosan tettük szóvá, ezek az első és utolsó tehenek, amelyek itt politikai szerepet játszottak. (Foly tolltartó nagy derültség az ellenzéken.) Nem az a fontos, hogy ki ajánlotta fel a teheneket, ha­nem, hogy ki tette azokat zsebre. Aki purifikálni akar és más­ok be­csületében gázol, annak annyi be­csületérzést kellene tanúsítania, hogy kárpótolja azt a pártot, amelynek áldozatkészségéből sze­rezte meg a mandátumot. Eöri-Szabó Dezső: Nem igaz. Podmaniczky Endre báró: Hol van a tehenek árad Berky Gyula: Nyilvánosan felszó­lítom Eöri-Szabót, hogy a két tehén árát a mi szegény pártunknak valo­rizálva ötvenmillió értékben térítse meg, vagy természetben fizesse visz­­sza. (Óriási derültség és taps az el­lenzéken. Felkiáltások: Van itt már elég.) Giiger Miklós: Új tagok a kor­mánypártban. Reischl Riliúrd: A tehenek hol­ nap szót kérnek személyes megtöm­­­adtatás címén. • ■ Berky Gyula: Nem tűrnik el ezt a megkárosítást. Ha Eöri-Szabó elveit változtatja, vigyázzon arra, hogy­ azokat ne kösse össze marhákkal. Eöri-Szabó Dezső újabb felszólalás­­ában azt fejtegette, hogy a nemzet­gyűlésbe kerülete bizalmából került (Kormánypárti hangok: Marhákért). A marhákat Gömbös Gyula tuk­málta rá. (Nagy zaj és derültség a ko­rmánypárto­tn) Az ülés állandó zajban ért véget nyolc órakor. Bethlen külpolitikát az egyéges pártban Haaszkodik a hermény eddigi küülpolitikájéhez-Akadályok esetén újonit lépéseket tesz a kétesén biztosítására — A Magyarság tudósítójától — Az egységes párt ma este vacsorát rendezett Bethlen István gróf minisz­­t4S®Rlíeknek Londonból való­ hazatérése alkalmából. A vacsorán a kormány tag­jai közül Bethlen István gróf minisz­terelnök, továbbá Kállai­ Tibor, Vass József, Bakó őszi,­a Iván, nagyatádi Szabó István, Száruváry Géza, Klebels­­berg Kunó gróf és Csáki­ Károly gróf miniszterek vettek részt. A vacsorán Pekár Gyula üdvözölte Bethlen István grófot, aki válaszában hangsúlyozta, hogy egyelőre még nem hozták haza az aranyat. Nem lehet még a medve bőrére inni, mert hátra van még a feketeleves, a Jóvátételi bizott­ság döntése. Amíg a jóvátételi bizott­ság nem döntött, addig nem lehet a kölcsön sikeréről beszélni. Igaz, hogy a kormány ígéretet kapott a kölcsönre vonatkozólag, de hogy az ígéretet be­­vájt­ják-e, azt most még tudni nem le­het. Ha nem váltanák be ezt az ígé­retet, újabb lépéseket kell tenni, mert a kormány meg akarja mutatni, hogy akadályokon keresztül is diadalra viszi azt az ügyet, amelytől az ország feltá­madását várja. Más okból sem szabad előre örülni. Példa erre Ausztria. Amíg az osztrák kormánynak nem volt kezében a köl­csönre vonatkozó ígérvény, addig nem is volt ellenzéke a kölcsönnek. Mikor azonban biztosítottnak látszott már a kölcsönakció, nyomban ellenzéke tá­madt az osztrák parlamentben. Nem mondja, hogy a­ magyar ellenzék is ezt a taktikát fogja követni, az azonban bizonyos, hogy csak akkor érhet el a kormány eredményt, ha pártja egysé­gesen kitart a kölcsönakció mellett. Jöhetnek ugyanis pillanatok, amikor a kormány erős ellenzéki fronttal fogja szemben találni magát egyik és másik kérdésben. A­ kölcsön akcióval szemben többek között azt az ellenvetést hozták fel,­ hogy a kormány elmulasztotta az al­kalmas pillanatot arra, hogy saját ere­jéből talpraálljon az ország. Ezzel az ellenvetéssel nem akar foglalkozni, mert a mindenkori kormányok mindent megtettek arra, hogy saját erőnkből talpraálljunk, a próbálkozás azonban nem járt eredménnyel. A nagylottfalma!« item h??*n]a9f az európai emfensuly Doh­end. Más ellenvetéseket is hoztak fel a kölcsönakcióval szemben, így azt, hogy a kormány nem folytatott megfelelő külpolitikát és külpolitikailag nem ké­szítette elő a külcsönakciót. Ezt az el­lenvetést azzal igyekeznek alátámasz­tani, hogy új hatalmi csoportosulásra, kellett volna törekednie a magyar kor­mánynak s ha ez nem lett­ volna lehet­séges, meg kellett volna osztani a kis­­ántánt egységét, vagy pedig a nagy­hatalmakat kellett volna rábírni arra, hogy kivonják Magyarországot a kis­­ántánt érdekszférájából. Az ellenveté­sekre az a válasza, hogy azok a nagy­hatalmak, amelyek a legyőzöttekkel szemben újabban emberies bánásmódot tanúsítanak, nem kívánnál­ visszatérni az európai egyensúly politikájához, ha­nem a­ népszövetség útján az igazi bé­­kepolitikát, a leszerelés politikáját akarják folytatni, vagyis nem akarják szembeállítani az egyik hatalmi csopor­tosulást a másikkal, hanem megszün­tetni igyekeznek az európai politiká­nak ilyen értelemben való eddigi for­máját. Ha Magyarország európai poli­tikát akar csinálni, akkor ezekhez az irányelvekhez kell igazodnia és nem szabad járatlan utakra tévednie, leg­alább még ma nem. Lehet, hogy eljön az idő, amikor Európa nemzetközi po­litikája ismét az egyensúly politikáján fog alapulni, ma azonban nem ezen alapszik. A kisántánt államait nem lehet meg­osztani, mert a kisántánt­ államok min­den érdeke a megkötött szerződések megtartása mellett van. Ez az érdek hozta létre a kisnalantot és nem lehet olyan m­agyar diplomata, aki józanul a kisántant megoszlására számítva csi­nálhatná a jövőbenéző magyar politikát. Nem állhat meg az az ellenvetés sem a kölcsönakcióval szemben, hogy a nagyhatalmakat kellett volna meg­nyerni arra, hogy a kisántáni érdek­szférájából kivonják Magyarországot. Sem Lloyd­ Georgenak, sem Baldwinnak, sem Curzonnak nem sikerült meggyőz­nie a nagyhatalmakat arról,­­hogy a le­győzöttekkel szemben követett eljárás nem megfelelő. Erről tehát a magyar kormány sem győzhette meg a nagy­hatalmakat. Magyarországnak nem az a hivatása, hogy vezet­ő szerepet játsszon ma Európa politikájában, hanem az, hogy alkalmazkodva az előnyös körül­ményekhez, a nemzetközi politikában igyekezzék érdekeinek megvédésére. Ebből kiindulva követi a kormány azt a­ külpolitikát, amely meg akarja nyerni a magyar ügynek azokat a hatalmakat, amelyeknek Középeurópa gazdasági re­konstrukciója jelenti az európai politi­kát. Azt hiszi, hogy ebben a tekintet

Next