Magyarság, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
1924 február 1, pénteki Ára 500 korona Budapest, V. évf. 27. (926.) szám Előfizetési árak: negyedévre 30.000 korona. Igy hóra 10.000 korona!* Egyes szám ára hétköznap 500 korona* Vasárnap ööo korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrá K» Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség VII. kerület, Mikaantea 8. szám. Telefoni József 68-99. József 08-91, Kiadóhivatal? VII. kerület, Miksantna 8. Telefon: Józsi Megjelenik toette kivételével mindennap. Két teraéa Amióta Magyarország a mai úgynevezett egységespárti kormányrendszer és kormányzati erkölcs uralma alatt áll, sokszor elmélkedtünk e hasábokon arról, vájjon mi tartotta fenn ezt a rendszert, hogyan, mily erők szülték és mily célok adtak neki hivatást és létjogosultságot. Sohasem tudtuk magunknak megmagyarázni: a vonzódásnak micsoda rejtélyes kapcsolatai hozzák egy táborba és tartják össze ily szilárd halmazállapotban azokat az oly különböző világnézeti, politikai és társadalmi ellentéteket, amelyek a többségi párt egységében egy kalap alatt oly békésen megférnek. Mik azok az erkölcsi vagy politikai elvek, amelyekbe ezek az ellentétek, mintegy "" magasabb egységbe, mindig feloldódnak és elcsittulnak, ha időről-időre a nyilvánosság előtt hajbakapnak is egymással és odabent, a párt keretei között, szakadatlan súrlódásban és örökös harcban élik ki életüket? Bethlen István gróf taktikai zsenije, az integritás nagy gondolata, a konszolidáció ésjogrend magasztos eszméje, a keresztény nemzeti irányzat törhetetlen hite tette talán, hogy ez az egység ily szilárdan dacol minden belső és külső megpróbáltatással? Nem tudtuk ezt a rejtélyt megoldani. A nemzetgyűlés mai ülésén mindez egycsapásra világossá vált, hogy soha többé se nekünk, se másoknak kétséget és aggodalmat ne okozzon. Az a két tehén, az Eöri-Szabó nagytiszteletű úr két tehene, amely ma ott egy rövid, de annál tanulságosabb disputa áldozatául feltálaltatott, többet mondott erről a rejtélyről minden vezércikknél. Az egység nagy titkát, a kormányzat szilárdságát, erkölcsi jellegét és céljait ennek a két tehénnek története a montenegrói politikai idillek bukolikus nyelvén beszéli el. Gondolkoztunk rajta, hogy vezércikke torzítsuk ezt a történetet, de rájöttünk, hogy kár volna bármit is elvenni közvetlensége naivitásából és hamvas együgyűségéből, amely belőle így, a maga eredeti formájában, kiárad. Hadd beszéljen a két tehén története maga helyettés helyettünk minden publicisztikai szólamnál meggyőzőbben és ékesebben. íme: Este fél nyolc után a nemzetgyűlés ülésén Eöri-Szabó Dezső személyes kérdésben kért szót. A tegnapi viharos ülésen — mondotta — emisz tömegsértést vágtak a fejemhez, pedig én csak oly vádakat ismertettem, amelyek miatt a megtámadott előkelő személyiségek már három hónap óta nem tartották szükségesnek a bűnvádi eljárás megindítását. Ha a sértegető képviselők állításaikat máshol nem ismétlik meg, ezt gyávaságnak kell mondanom. Ami az én hét tehenemet illeti (Nagy derültség, zajos felkiáltások a kormánypárton: halljuk, halljuk, ez érdekes), tiltakozom az ellen az állítás ellen, mintha én választási költségeim megtérítése ellenében léptem volna be a pártba. Hivatkozhatom itt a választásokat intéző Gömbös Gyula levelére, amelyben a következőket írja nekem: Tisztelt Barátom! Szíves felszólításodnak eleget téve, közlöm Veled, hogy annak idején, mint a párt ügyvezető alelnöke, én voltam az, aki megtudván, hogy megválasztásod Téged anyagilag annyira érintett, hogy kénytelen voltál állatállományodon is túladni (Nagy alul, ahá kiáltozás és derültség a kormánypárton.), felkerestelek és felajánlottam Néked költségeid visszatérítését. Nánássy Andor: De gavallér volt az a Gömbös Gyula. Több hang a kormánypárton: Az a kérdés, elfogadta-e? Eöri-Szabó Dezső: Vissza is adtam. (Állandó nagy zaj és derültség az egységes párton.) Gfriger Miklós: Ez sokkal kompromittálóbb az egységes pártra, mint Eöri-Szabóra. Horváth Zoltán: Éljen az egységes tehénpárt. Tehenekért ökröket kaptak. (Nagy mozgás és derültség az egész Házban.) Az állandó zaj és vidám közbeszólások miatt Huszár elnök az ülést felfüggesztette. Az ülés újabb megnyitása után Eörs-Szabó Dezső folytatta beszédét. —• Elismerem, — fejtegette, — hogy hatvanezer koronát kaptam költségeimre, de kiváncsi vagyok, hány kormánypárti képviselő meri megmondani, mennyit kapott a pártkasszáiból alkotmányos költségekre. (Bugyi Antal és Kupa P. András kezüket fenntartva jelentkeznek, hogy ők meg merik mondani. Nagy zaj az egységes párton.) Héjj Imre: Mi nem cseréltük el az elveinket tehenekért, nem is fogjuk. Eöri-Szabó Dezső azzal végzi, hogy semmiféle fenyegetés őt purifikáló munkájának bevégzésében nem akadályozza. Berky Gyula személyes kérdésben kért szót. (Felkiáltások az ellenzéken: Hány tehénről van szó!) Nagyon sajnálom, — mondotta, — hogy ebbe a marhaügybe belekerültem. (Általános derültség. Felkiáltások az ellenzéken: Pártügy, pártügy. (Állandó derültség.) Berky Gyula: A mi pártunkat az elvi meggyőződés ereje hozta létre. (Viharos derültség az ellenzéken. Felkiáltások: A tehenek hozták össze.) Pártunk tagjai közt áldó- szarkész férfiak vannak, akik a választások ideáén a nemzeti rcenssol ládádéért áldozatokat is hoztak. Mi, kisvagyonú képviselők is, minden elsején meghozzuk a magunk áldozatát. A tehenek ügyét teljesen jogosan tettük szóvá, ezek az első és utolsó tehenek, amelyek itt politikai szerepet játszottak. (Foly tolltartó nagy derültség az ellenzéken.) Nem az a fontos, hogy ki ajánlotta fel a teheneket, hanem, hogy ki tette azokat zsebre. Aki purifikálni akar és mások becsületében gázol, annak annyi becsületérzést kellene tanúsítania, hogy kárpótolja azt a pártot, amelynek áldozatkészségéből szerezte meg a mandátumot. Eöri-Szabó Dezső: Nem igaz. Podmaniczky Endre báró: Hol van a tehenek árad Berky Gyula: Nyilvánosan felszólítom Eöri-Szabót, hogy a két tehén árát a mi szegény pártunknak valorizálva ötvenmillió értékben térítse meg, vagy természetben fizesse viszsza. (Óriási derültség és taps az ellenzéken. Felkiáltások: Van itt már elég.) Giiger Miklós: Új tagok a kormánypártban. Reischl Riliúrd: A tehenek hol nap szót kérnek személyes megtömadtatás címén. • ■ Berky Gyula: Nem tűrnik el ezt a megkárosítást. Ha Eöri-Szabó elveit változtatja, vigyázzon arra, hogy azokat ne kösse össze marhákkal. Eöri-Szabó Dezső újabb felszólalásában azt fejtegette, hogy a nemzetgyűlésbe kerülete bizalmából került (Kormánypárti hangok: Marhákért). A marhákat Gömbös Gyula tukmálta rá. (Nagy zaj és derültség a kormánypártotn) Az ülés állandó zajban ért véget nyolc órakor. Bethlen külpolitikát az egyéges pártban Haaszkodik a hermény eddigi küülpolitikájéhez-Akadályok esetén újonit lépéseket tesz a kétesén biztosítására — A Magyarság tudósítójától — Az egységes párt ma este vacsorát rendezett Bethlen István gróf miniszt4S®Rlíeknek Londonból való hazatérése alkalmából. A vacsorán a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, továbbá Kállai Tibor, Vass József, Bakó őszi,a Iván, nagyatádi Szabó István, Száruváry Géza, Klebelsberg Kunó gróf és Csáki Károly gróf miniszterek vettek részt. A vacsorán Pekár Gyula üdvözölte Bethlen István grófot, aki válaszában hangsúlyozta, hogy egyelőre még nem hozták haza az aranyat. Nem lehet még a medve bőrére inni, mert hátra van még a feketeleves, a Jóvátételi bizottság döntése. Amíg a jóvátételi bizottság nem döntött, addig nem lehet a kölcsön sikeréről beszélni. Igaz, hogy a kormány ígéretet kapott a kölcsönre vonatkozólag, de hogy az ígéretet bevájtják-e, azt most még tudni nem lehet. Ha nem váltanák be ezt az ígéretet, újabb lépéseket kell tenni, mert a kormány meg akarja mutatni, hogy akadályokon keresztül is diadalra viszi azt az ügyet, amelytől az ország feltámadását várja. Más okból sem szabad előre örülni. Példa erre Ausztria. Amíg az osztrák kormánynak nem volt kezében a kölcsönre vonatkozó ígérvény, addig nem is volt ellenzéke a kölcsönnek. Mikor azonban biztosítottnak látszott már a kölcsönakció, nyomban ellenzéke támadt az osztrák parlamentben. Nem mondja, hogy a magyar ellenzék is ezt a taktikát fogja követni, az azonban bizonyos, hogy csak akkor érhet el a kormány eredményt, ha pártja egységesen kitart a kölcsönakció mellett. Jöhetnek ugyanis pillanatok, amikor a kormány erős ellenzéki fronttal fogja szemben találni magát egyik és másik kérdésben. A kölcsön akcióval szemben többek között azt az ellenvetést hozták fel, hogy a kormány elmulasztotta az alkalmas pillanatot arra, hogy saját erejéből talpraálljon az ország. Ezzel az ellenvetéssel nem akar foglalkozni, mert a mindenkori kormányok mindent megtettek arra, hogy saját erőnkből talpraálljunk, a próbálkozás azonban nem járt eredménnyel. A nagylottfalma!« item h??*n]a9f az európai emfensuly Dohend. Más ellenvetéseket is hoztak fel a kölcsönakcióval szemben, így azt, hogy a kormány nem folytatott megfelelő külpolitikát és külpolitikailag nem készítette elő a külcsönakciót. Ezt az ellenvetést azzal igyekeznek alátámasztani, hogy új hatalmi csoportosulásra, kellett volna törekednie a magyar kormánynak s ha ez nem lett volna lehetséges, meg kellett volna osztani a kisántánt egységét, vagy pedig a nagyhatalmakat kellett volna rábírni arra, hogy kivonják Magyarországot a kisántánt érdekszférájából. Az ellenvetésekre az a válasza, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek a legyőzöttekkel szemben újabban emberies bánásmódot tanúsítanak, nem kívánnál visszatérni az európai egyensúly politikájához, hanem a népszövetség útján az igazi békepolitikát, a leszerelés politikáját akarják folytatni, vagyis nem akarják szembeállítani az egyik hatalmi csoportosulást a másikkal, hanem megszüntetni igyekeznek az európai politikának ilyen értelemben való eddigi formáját. Ha Magyarország európai politikát akar csinálni, akkor ezekhez az irányelvekhez kell igazodnia és nem szabad járatlan utakra tévednie, legalább még ma nem. Lehet, hogy eljön az idő, amikor Európa nemzetközi politikája ismét az egyensúly politikáján fog alapulni, ma azonban nem ezen alapszik. A kisántánt államait nem lehet megosztani, mert a kisántánt államok minden érdeke a megkötött szerződések megtartása mellett van. Ez az érdek hozta létre a kisnalantot és nem lehet olyan magyar diplomata, aki józanul a kisántant megoszlására számítva csinálhatná a jövőbenéző magyar politikát. Nem állhat meg az az ellenvetés sem a kölcsönakcióval szemben, hogy a nagyhatalmakat kellett volna megnyerni arra, hogy a kisántáni érdekszférájából kivonják Magyarországot. Sem Lloyd Georgenak, sem Baldwinnak, sem Curzonnak nem sikerült meggyőznie a nagyhatalmakat arról,hogy a legyőzöttekkel szemben követett eljárás nem megfelelő. Erről tehát a magyar kormány sem győzhette meg a nagyhatalmakat. Magyarországnak nem az a hivatása, hogy vezető szerepet játsszon ma Európa politikájában, hanem az, hogy alkalmazkodva az előnyös körülményekhez, a nemzetközi politikában igyekezzék érdekeinek megvédésére. Ebből kiindulva követi a kormány azt a külpolitikát, amely meg akarja nyerni a magyar ügynek azokat a hatalmakat, amelyeknek Középeurópa gazdasági rekonstrukciója jelenti az európai politikát. Azt hiszi, hogy ebben a tekintet