Magyarság, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
2 alakulására a végeredményben döntő, véglegesen megállapodnék. jól vigyázzunk: a koronarontó spekuláció kétségbeesett erőfeszítéseket, fog tenni, hogy azt az árfolyamot fogadtassa el a stabilizáció alapjául, amelyet tervszerűen ő alakított ki a bécsi effektívkorona-piacon és a zugforgalomban és amelyet a gabonapiacon véghezvitt mesterséges árfelhajtással is alátámasztani igyekszik. Jól tudja, hogy ezzel tulajdonképpen az államhatalom — miként a múltban, úgy most is — engedelmesen likvidálná a legutóbbi koronakontreminból esedékes százmilliárdokat a telhetetlen spekuláció kezéhez. Rettegve gondol a koronarontók tábora arra, hogy akadhat pénzügyminiszter, aki azzal az elhatározással jön, hogy a koronát azon a természetes színvonalon fogja stabilizálni, amelyen a külföldi és belföldi kölcsön, a valorizált jegyintézeti hitel és a valorizált betét rendszerének hatása alatt a szabaddá tett belső devizaforgalomban magától kialakul, tekintet nélkül arra, hogy p* a színvonal lejjebb száll-e, avagy feljebb emelkedik a mostani kurzusnál. A koronarontó és árfelhajtó spekuláció rémüldöző szemei előtt az osztrák példa lebeg, amidőn a külföldi kölcsön nyomán várható stabilizációtól megriadva, az osztrák közönség abbanhagyta a külföldi fizetési eszközök gyűjtését, sőt sietve vitte a dollárokat és a frankokat az Osztrák Nemzeti Jegybankba és osztrák koronára cserélte be. Ha ekkor az osztrák jegybank a nagy kínálattal szemben nem marad meg egykedvű merevséggel, a kereslet és kínálat átalakító törvényének fittyet hányva, a spekuláció által leszorított alacsony koronaárfolyam mellett, hanem »felteszi« a nagyon keresett osztrák korona árfolyamát, az osztrák koronarontók rettentő veszteséget szenvedtek volna és az osztrák koronát a jelenleginél magasabb és közgazdaságilag megfelelőbb szinten lehetett volna állandósítani, amint ez Spitzmiller legutóbbi nagyérdekű előadásából kiviláglik. Ez esetben nem kellett volna az osztrák bankjegymennyiséget a szanálási idő alatt 2,5 billióról közel 7 billióra emelni és ezzel az osztrák korona belső vásárlóerejét oly erősen aláásni, hogy ez már a szanálási akció eredményét is komolyan veszélyezteti. Az egész magyar gazdasági élet egészséges kialakulásának és a drágaságtól agyonnyomorgatott dolgozó társadalomnak érdeke, valamint a spekuláció elbuktatásához fűződő rendkívül fontos közgazdasági, morális és nemzeti szempontok egyaránt parancsolóan követelik, hogy ne kövessük a hibásnak bizonyult osztrák példát és ne próbáljuk meg oktalanul mesterséges eszközökkel a mostani, természetellenesen alacsony árfolyamon stabilizálni a koronát. Engedjük, hogy a természetes közgazdasági tényezők szabják meg a korona árszínvonalát és az így szabadon kialakuló árfolyamot támasszuk majd alá. Lehetetlen, hogy a mi pénzünket az egybilliót alig meghaladó pénzmennyiség mellett az osztrák színvonalon, sőt azon alul stabilizáljuk, amidőn az osztrák pénz jelenlegi árfolyama közel hét (7) billiónyi bankjegymenynyiséget juttat kifejezésre. Az a nagy eltérés, amely a magyar koronabankjegy mennyisége és vásárlóereje között ebben az adott pillanatban mutatkozik, annak a természetes következménye, hogy a spekuláció — mint a múltban ismételten, úgy most is — az árupiacon előrevalorizált, azaz koronarontási célzattal mesterségesen felvette először a gabona és egyéb mezőgazdasági termékek, majd az iparcikkek árát is, hogy így kikényszerítse a kormánytól a bankjegymennyiség nagyarányú szaporítását és e réven a koronarontási nyereség bezsebelésének lehetővé tételét. Az ősszel a valorizálatlan jegyintézeti hitelek segítségével a koronarontó spekuláció teleszívta magát olcsón mindenféle áruval, amelyet azonban nem bocsátott piacra, hanem azt visszatartva, megindította a mesterséges árfelhajtást a »világpiaci árak« hamis jelszavával és a korona árfolyamának a zugforgalomban és a bécsi piacon való tervszerű lerontásával. Most szeretné a 100.000 koronáért vett búzát 250— 6O0.000 koronáért, esetleg még többért is eladni, a 100.000 koronát és annak három hónapra járó 5%-os kamatát a jegyintézetnek visszafizetni és az óriási különbözetet zsebrevágni. Csakhogy ezt a pompás üzletet csak az esetben lehet likvidálni, ha a pénzügyi kormány a bank jegymennyiségei — állami kiadások, avagy hitel-* felemelés formájában — rövid©* sen 1 billióról legalább 3-ra emeli fel. Ezt zárja ki a belső kölcsön, a valorizált hitel és a valorizált betét. Innen a dühös támadás a kormány helyes elhatározása ellen, amelynek logikus következménye a korona árfolyamának jelentős emelkedése, a fantasztikus árak letörése, a koronarontó modern Rózsa Sándorok bukása és a korona értékének közgazdaságilag helyes és egészséges kitartású szinten való állandósulása. ■ kül mondta, hogy Margit egészen megnyugodott. Hozzáhajolt: — Szereti . . Balognak lebukott a feje. — Igen. VII. A rövidesen szinrekerülő darabra felsak másfél évig kellett várni. A mama már fel is adta a reményt. — Mondtam, nem lesz ebből az emberből semmi . . . De a premier napján felragyogott a szeme. — Nagy ember lesz. Mondtam. . .m. A siker óriási volt. Balog egycsapásra, a beérkezettek sorába került. Margit oda volt a boldogságtól. Csak a mama elégedetlenkedett. — Kérdés, elvesz-e feleségül? Csakugyan. A mamának igaza volt. Balog most, hogy már nem volt rászorulva az olcsó kosztra, kezdett elmaradni. Hordárral küldött fel üzeneteket, hogy nem jöhet, hogy el van foglalva. Igen, Balog szakítani akart. Keresett valami megoldást, valami diplomatikus, okos elintézést. Egy este aztán bekopogtatott. Kitörő lelkesedéssel fogadták. Leült az asztalhoz. Körülnézett. A régi szegénység úgy feküdt rá, mint a lidércnyomás. Összehúzta a vállait. — Szabadulni . . . szabadulni . . ! Hogy is gondolhattam csak egy pillanatig is arra, hogy Margitot feleségül vegyem? Egy ilyen ágrólszakadtat . .."egy ilyen igénytelen kis Hamupipőkét . . . Ezt a nyomást, amelyben él, mint valami átkos örökséget magával hozná a házasságba és elfordítaná tőlem a szerencsét ... A dicsőség expresszvonata csak nem állhat meg egy ilyen igénytelen állomás előtt .. ? Rajta, robogjunk keresztül . . ! És köhintett egyet. — Kérem . . . fontos ügyet szeretnék elintézni ... Margit elsápadt. A mama aggódva nézte. Balog cigarettára gyújtott. Az illatos füst körülröpködte a szobát. A vekkeróra akadozva ketyegett. Mintha mindnyájuk szíve vert volna benne. Kínos pillanat volt. — Keresztül kell esni rajta... — mondta Balog és behunyt szeme előtt síneket látott, gineket, amelyek a múltjából nyúltak vissza a szíve felé. — Igen .. . azért jöttem. . . hogy tisztázzam a helyzetet ... Én ugyanis egy elhatározó lépésre szántam rá magam . . . Margitra nézett. — Ugyanis . . . arról van szó . . . hogy én . . . em merte kimondani. Szive a torkában lüktetett..Megint a gineket látta. És a melléhez kapott. De ez olyan mozdulat volt, mintha egy száguldó gyorsvonat előtt az utolsó pillanatban igazította volna be a váltót. És szinte megkönnyebülve mondta: — Hogy én . . . Margitot . . . feleségül .... veszem . . . Boldogan fújta a füstöt a levegőbe. Az álmok vágányáról az élet síneire zökkent. És robogott tovább... — A Magyarság tudósítójától — A kormánypártnak a kényszerkölcsön ügyében kiküldött tizenkettes bizottsága ma délelőtt értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök és Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter vett részt. Az értekezleten ismételten megvitatták az utolsó megbeszélésen a kényszerkölcsön kivetésére vonatkozóan felvetődött különböző gondolatokat, majd pedig Szabó Sándor és Szijj Bálint szólaltak fel, akik eddig még nem ismertették kívánságaikat. Szabó Sándor abból a gondolatkörből indult ki, hogy a jövedelem- és vagyonadón kívül új erőforrásokat kell keresni a kölcsön kivetéséhez. Indítványozta, hogy a valorizálatlan jegyintézeti hiteleket és az utolsó négy év ingatlanforgalmát is adóztassák meg. Szólott arról is, hogy szükséges volna felhívást kibocsátani a kényszerkölcsön önkéntes jegyzésére s emellett fel kellene világosítani a közönséget, hogy a kényszerkölcsön a közönség részéről tulajdonképpen valorizáltan adott hitel, amely valorizáltan fog gyümölcsözni is. Hangsúlyozta még, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy a kényszerkölcsön után ne támadjon pénzhiány, ne álljon elő a gazdasági életben zökkenés, mert ez fokozná a munkanélküliséget. Szijj Bálint azt kívánta, hogy a kényszerkölcsön alól mentesítendő létminimumot 50.000 koronáról 200.000 koronára emeljék fel. Szily Tamás nem osztotta mindenben Szijj Bálintnak a létminimumra vonatkozó felszólalását, azonban a nagy vagyonok erősebb megterhelése mellett szólott azzal, hogy azokra, akik tízmillió jövedelem- és vagyonadót fizetnek, még külön pótlékot is vessenek ki. Megindult a befizetés Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra és kijelentette, hogy a bizottság ülésein elhangzott észrevételek alapulvételével készíti el a pénzügyminisztérium a kényszerkölcsönről szóló törvényjavaslatot, amelynek tervezetét már a jövő héten bemutatja atizenkettes bizottságnak. Kijelentette a miniszter azt is, hogy a kölcsönt, olyan összegben tervezik, hogykét hónapra fedezze, az állami költségvetés hiányait, amelyek körülbelül 100 milliárdot tesznek ki. A kibocsátott szükségrendelet március és április hónapokra kívánja fedezni a hiányt, amely ezekben a hónapokban összesen 500 milliárdot tesz ki. A kormány a hiány fedezésére nem akarja a bankóprést igénybe venni és ezért szükséges, hogy a szükségrendeletben megállapított összegek befolyjanak és pedig március 10-ig 30 százalék, március 31-ig újabb 35 százalék és április 30-ig újabb 35 százalék. Vargha Imre pénzügyi államtitkár a helyettes pénzügyminiszter felszólalásához hozzáfűzte még, hogy a tegnapi napon a kényszerkölcsön fizetésére már többszázmillió korona befolyt és ezzel megindult a befizetés a kölcsönre. A vita végén Bethlen István gróf miniszterelnök is felszólalt s hangsúlyozta, hogy nagyon megfontolandóa azok az intézkedések, amelyeket a kényszerkölcsönnel kapcsolatosan a jövőben tenni fognak. Bármennyire is arra törekszik a kormány, hogy igazságos alapot találjon, mégis maradnak bizonyos igenságtalanságok, amelyeket át kell hidalni. Ezt célozták a tizenkettes bizottság tanácskozásai, amelyeknek, anyagát a javaslat megszövegezésénél feltétlenül tekintetbe veszik. tk tizenkettes bizosttság tizenkét pontja A bizottság a kényszerkölcsönre vonatkozó kívánságait egyébként tizenkét pontba foglalta össze. Ezek a pontok a következők: 1. A belföldi kölcsön alapja a jövedelem- és vagyonadó marad, azonban ennél bizonyos minimumot és progresssziót állapítanak meg, amelyet a pénzügyminisztérium dolgoz fel és foglal paragrafusokba. A jövedelem- és vagyonadón kívül bizonyos pótlékot, azez több kategória és ezáltal a jövedékit© és vagyonadóra megállapított sokszorozó, kisebb lesz. 2. A pénzintézetek bevonása a Pénzintézeti Központ kuriális beosztása alapján. 3. Más részvénytársaságok bevonása és pedig először a tőzsdén jegyzett papírokra bizonyos százalék kivetése, azzal a kikötéssel, hogy minden vállalat saját papírjában köteles a kivetett százalékot leadni, másodszor a tőzsdén nem jegyzett papírokra is bizonyos százalék kivetése. . 4. A kereskedelmi cégek és a tőzsdabizományosok bevonása az értékpapírforgalmi adó alapulvételével. 5. A legutóbbi négy esztendőben mutatkozó ingatlanforgalom megadóztatása a vételár alapulvételével. 6. A hitbizományok külön megterhelése kényszerkölcsön címén 5% erejéig. Ezen a címek összesen 300 milliárdot remélnek. 7. A Jegybank részvényei jegyzésének és a kényszer kölcsönnek jurikumba hozatala. ci _ 8. A vagyonváltság hátralékosoknak külön pótlékolásai Azokra az ingó vagyonokra, ugyanis, amelyek a vagyonváltságot később fizették be és a korona időközben beállott romlása folytán előnyhöz jutottak, külön pótlékot kell kivetni. . . . 9. A valorizálatlan hitelt élvezők ezen a címen pótlékolandók. 10. Azok, akik a belföldi kölcsön előlegére kivetett összeget, tehát a jövedelmi adó négyszeresét, illetve a vagyonadó hatszorosát a kontemplált három részlet helyett egyszerre fizetik le, kedvezményben részesítendők. 11. A 10 millión felül való jövedelmiadó szintén bizonyos percent többletet fizet a progresszivitáson felül, ugyanígy a tízmilliónál nagyobb vagyonadó is. 12. Azok, akikre 1923-ban vetettek ki először jövedelmi és vagyonadót, 50 százalékig terjedő pótlékot kötelesek fizetni, iph ntrr" ínyint* ■■iirr,ii m :' an, \, q» „u »3 A napodban elkészül a kényszerkölcsön-javaslat MAGYARSÁG 1924 március 1, szombat*" Hogyha meghal keze, lába, „Indaszesz” az orvossága Gyártja: Inda Művek Részvénytársaság, Budapest, X. ker., Szapáry utca 31. szám