Magyarság, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

1924 március 1. szombat MAGYARSÁG behon­tottti a gomistáruk és a cukor árát — A Magyarság tudósítójától —• ■ A két hét előtti nagy koronapánik Mátén a külföldről behozott fűszer- és gyarigatáruk aránytalan mértékben megdrágultak. Most, hogy a külföldi devizák bizonytalan áringadozása szűnő­­ben van és e téren némi csökkenés mu­tatkozik, az Átvizsgáló Bizottság szem­lét tartott az üzletekben és ez alkalom­mal azt­ igyekezett megállapítani, hogy az egyes közszükségleti cikkek ára arányban áll-e a mai devizaárfolyam­­mal, így a többek között a fűszer- és gyarmatáru cikkeknél meglehetős nagy eltolódás tapasztalható a dollár mai ár­folyamával szemben. A nagyk­reskedők a dollár múltkori nagy kiugrása alkal­mából egyszerre csaknem ötven száza­lékkal emelték fel a fűszer- és gyarmat­áru nagybani árát Az Árvizsgáló Bizottság felszólította a nagykereskedőket, hogy a külföldi fizetőeszközök mai arány­áh­oz képest mérsékeljék a magasabb dolláralapon megállapított áraikat.. Ebben az ügyben a fűszer- és gyarmatáru nagykereske­­dőikkel az­ Árvizsgáló Bizottság elnöke ma délben értekezletet tartott és ez al­kalommal a nagykereskedők, a felszólí­tásnak engedve, átlag 20%-kal leszállí­tották a külföldről beszerzett háztartási cikkeik árát A gyarmatáruk olcsóbbo­dása e szerint, nagybani tételenként így alakult: Az összes háztartási cikkek nagy­arányú drágulását véve alapul, ennek a néhány kiválasztott importcikknek az árleengedése nem volna különösebb tejenth­ogy, ha ezzel­ a­ ténnyel magával az Árvizsgáló Bizottság nem azt akarta volna kom­mentálni, hogy az indoko­latlanul magasan tartott árak lemérsé­­kelését most már az egész vonalon eré­lyesen keresztül akarja vinni. A kül­földi termelésű gyarmatáruk után sorra következnek a hazai származású köz­szükségleti cikkek, beleértve természe­tesen a textilárukat is. Még egy kellemesen hangzó hír az árleszállítások frontjáról. A nagykeres­kedők ma délben bejelentették, hogy miután a cukorkartell a cukor árát a vagontételben való vásárlásnál kilón­­kint 700 koronával leszállította, ugyan­ennyivel a nagykereskedők is mérséklik azx eddigi, cukorárakat. Eme szinte hihe­tetlenül hangzó hírnek az a magyará­zata, hogy" a cseh szokás némi olcsóbbo­dása következtében a cseh és a magyar cukorárak közötti arány a mi javunkra javult. És így a cukorkartell kénytelen volt ez egyszer, a saját kárára ugyan, de tudomásul venni és végrehajtani ezt a néhány százkoronás árleszállítást. Ne gondolja azonban senki, hogy a cukor­­kartell ezt a saját emberségéből csi­­nálta. Mindenesetre nagyrészt a­var az árak leszállítása körül annak a körül­­ménynek, hogy már a pénzügyminisz­­térium­ban is kezdik megsokalni a cu­kor kar teli garázdálkodását. Természetesen, ennek a 700 koronás nagybani cukorár leszáll Hasnak a kiske­reskedelmi cukoráraknál is ér­vényesül­­niök kell. Tekintettel arra, hogy a kis­kereskedelemben most már némiképpen ismét,, helyreáll a verseny, arra lehet számítani, hogy a 700 koronás árleszál­lítással­ együtt a közeli napokban a cukor legalább 1000 koronával lesz ol­csóbb a kiskereskedelmi forgalomban. ▼olt Most ezer koronákban Kávé marquesi 88 80 » Santos 33 42 » Rió­ta a? • Rizs Burma 761­ 670 Tea Sousoung 8a 73 Bors 31 26 Kakaó 38 33 Orango Porca 123 105 A Mtemm­aMKS a legegészségesebb, legértékesebb táplálék egy csésze tejhez 3 kávés­kanál Ovomal­ine Ize kellem­e... elkészítése egyszerű H­tinka Madpols nyiatkozik a Magyarság tudósítója előtt a tót­ság követeléseiről Rózsakén... február hó (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Felkapaszkodom a kanyargós, sí­kos lépcsőn a dombtetőn álló kicsi zömök templomhoz, amelynek szó­székéről Hu­nka András prédikál a rózsahegyi néphez. Vasárnap van, de már nagyon délfelé jár az idő, az istentiszteletnek már vége, csak néhány öreg anyóka csoszog a pa­dok között. — A plébános ur ilyenkor az iro­dában van. A plébánosi lakás és iroda rögtön átel­lenben van a városháza nagy épületében elhelyezve. Az első eme­leten megtalálom az irodát és be­nyitok. Az egyik asztaltól karcsú, ezüstöshajú pap fordul felém. — Hanka András, a katolikus tót nép­párt és az egész tót nép vezére, a mai cseh köztársaság egyik legérde­kesebb politikai egyénisége. Amikor látom finom, szellemes, aszkétikus papi arcát, egyszerű reverendáját, a puritán dísznélküli szobát, a sötét könyvespolcokat, és rendbe sorakoz­tatott termetes anyakönyveket, m meg tudom érteni a rózsahegyiek tiszte­letét a plébánosokkal szemben. Ahogy bemutatkozom, elevenen, közvetlenül, szántó a kérdéseket be sem várva kezd beszélni, látszik, hogy amiket mond, sokat foglalkoz­tatták. X eléldergeteti zsidóit — A magyarok. Várjon megbán­ták-e már a politikájukat, amely 1918-hoz vezetett? Apponyi gróf és a többi urak . . . Mi ellenünk, tótok ellen dolgoz­tak minden erejükkel és közben a zsidókat dédelgették. A zsidók ve­zettek a közélet minden területén és ezek tették tönkre Magyarorszá­got. Persze, a magyarok nagyon meg voltak velük elégedve, mert sietve megmagyarosodtak, tüzes so­viniszták voltak,­ izgattak ellenünk, pánszlávok ellen, nézze csak meg az akkori pesti napilapokat. Az ered­mény volt Budapesten Kun Béla uralma, nálunk pedig — ugyanezek a zsidók most a legnagyobb cseh­szlovákok és ismét lenéznek bennün­ket, akik megelégszünk azzal, hogy csak szlovákok legyünk. renegáfok mint er fesz­­tu­rsaság támaszai . Én nyugodtan és tárgyilagosan tudok visszagondolni ezekre a le­tűnt időkre. Vessenek számot ma­gukkal, mit eredményezett a háború­­előtti nemzetiségi politikájuk? A zsidókról már szóltam, de itt van­nak a többiek is. Nézze meg ezt, a meghívót, valami mulatság Stepán Sándor érsekújvári főszolgabíró védnökségével. Természetesen szigo­rúan csehszlovák alapon. Ez a Ste­pan Sándor mint Sándor István legnagyobb üldözője volt annak ide­jén, az úgynevezett pánszlávoknak, mikor 1906-btt a Szakolca tájékán jártam, állandóan nyomomban volt, spicliket küldött utánam, hogy vala­miképp államellenes pánszláv izga­táson foghasson. Most lobogó lelke­sedésül csehszlovák, közigazgatási támasza a mai rendszernek, itt van Benczik késmárki igazgató. A ma­gyar uralom alatt kidobáltatta a tót gyerekeket, ha tótul mertek be­szélni, ma is változatlanul igazgató és végtelen nagy cseh. Tudnék még egynéhány nevet mondani. Azok, akik most a köztársaságban cseh­szlovák érzésű tótoknak mondják magukat, jórészben ilyen renegátok. El akarják felejtetni a magyar ura­lom alatti működésüket, egyetlen céljuk van, kiszolgálni az uralmon lévő rendszert. — Hogy nekem egyénileg milyen emlékeim vannak a magyar kor­szakból? Nagyon fájdalmasak, el­hiheti. Hogyan gondoljak vissza arra az éjszakára, amikor éjfélkor csendőrök jöttek értem és bezártak engem, Rózsahegy szülöttét, Rózsa­hegy plébánosát egy közös tömlőébe, tizenkét óra hosszat cigányasszo­nyok és csavargónők közé. És ho­gyan gondoljak arra a négy eszten­­dőre, amit a szegedi börtönben töl­töttem el izgatásért elítélve. Szaba­dott volna ilyennek megtörténni? A tótok soha nem lesznek csehszlovákok . De én pap vagyok, katolikus pap és politikus és feladatom az igazságért küzdeni, nem a múltakon töprengeni. Az igazság elve azt kö­veteli, hogy­ Tótország a tótoké le­gyen és mi ezt az elvet a csehekkel szemben is érvényre fogjuk juttat­ni. Vagy megértik ezt a csehek, vagy nem, de mi soha csehszlovákok nem­ leszünk, mint tótok csináltuk a köztársaságot és tótok is fogunk maradni. Követeljük magunknak a pittsburgi egyezményben biztosított autonómiát, nemcsak nemzetiségi, hanem országos autonómiát is, kü­lön országgyűlést, bíráskodást, köz­­igazgatási és közoktatási önállósá­got, azt a berendezkedést, amit per­szonális uniónak lehetne mondani. Mi nem vagyunk hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy közénk idegenek jöjjenek a testvériség, vagy bármely más jelszó leple alatt. Bejött hozzánk valami k­étszázezer cseh hivatalnok és ennek az export­nak ellenére mi kénytelenek va­gyunk importálni a saját népünket. A csehországi ipar miatt egymás­után kellett bel csukniok a mi gyá­rainknak és emiatt m­a hatvanezer munkásunk kérvénye fekszik­ a mi­nisztériumban kivándorlási enge­délyért Amerikába. Hasikor^ sept^ükstel kell az­ iskolákban rendet csimítsd­ — A parlamentben számos alka­lommal sokkal energikusabban jut­tattuk kifejezésre álláspontunkat, mint mikor a külföldhöz szólunk. Küzdünk a mai iskoláztatás szel­leme ellen is. Mi husziták nem le­­szn r­k soha, az úgynevezett huma­nizmusból épp úgy nem kérünk, mint akár a bolsevizmusból. Nem tarthatjuk egészséges állapotnak, hogy az iskola összeütközzék a szü­lők és gyermekek vallási felfogásá­val, hogy a tanító alatt legyen kénytelen előadni, amire a kis tót gyerekek felmutatnak és azt mond­ják: tanutó úr, otthon azt mondták,­­hogy ez nem igen, vagy hogy az asz­­szonyok seprűkkel vonuljanak fel az iskolához és kergessék haza a gyerekeket, akiket ünnepen is be­rendelnek az iskolába. Nem helye­selhetjük a mostani, soviniszta szlá­­vosító iskolapolitikát, mert, nem szabad ugyanabba a bűnbe esni, amely a régi rendszer bukását okozta. A sovinizmus a világ átka. V­iszont az k­rmész fetos, hogy aki nálunk boldogulni akar, az jól teszi, ha megtanul tótul. . . A mi­ pártunk a parlamentben önállóan mozog, de ha más pártok céljainkat helyeslik és velünk együtt akarnak dolgozni, azt öröm­mel fogadjuk. Az ellenzéki pártok együttműködésének vannak bizo­nyos te­ch­ni­kai akadályai is. Ezeknek az ellenzéki pártoknak először ott­hon kell rendet­­csinálniok. Hát van • a fair-és magyar víalás ? — Itt vannak a magyar pártok. Miért tűrik el hogy a Hodzsa-párti Csáki-Neumann úr, vagy a kommu­nista Taussig úr magukhoz szervez­zék a magyarokat, ugyanaz a Tau­szig Hermann ügyvéd úr, aki kije­lentette azt is, hogy ő a térség leg­hivebb fia. Általában nekem nem­ lehet beleszólásom a magyarok, vagy bármely más kisebbség politi­kai tevékenységébe, de mint öszipír ember, aki a véleményeimet­­nem szoktam titkolni, annyit­ mondhatok, hogy a magyarság prjovsinsskodne, nagyon gyengén, viselkedik. Ha épp azt mondom, hogy elégedetlen va­gyok és­ nem részesülök­­ megfelelői elbánásban, akkor nem hódolok be, hanem bátran követelek orvoslást és nem ijedek meg a harctól. Él­ nem látom, hol van az a híres nna­gyar virtus, hol van a Zrínyiért, Rákócziak, Thököly el­ bátorsága? Itt k­ö­z­b­e­ve­tet­te­m, hogy talán 81 magyarok helyzete az új államban magyarázza meg a magyarság ma­gatartását, mert azt valóban nem lehet mondani, hogy a magyar ki­sebbségnek dédelgetésben volna része. Hlinka András nem bocsátkozott ennek a kérdésnek a vitatásába, csak annyit mondott: — A­­zal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a hatalmasokkal szemben való küzdelem áldozatokat követel. ■ He, igazság győzni fog Aztán elmondta, hogy a múlt évi szeptemberében Kassán tartott gyű­lést. A csehek megszállták az elő­adótermet és nem engedték beszélni, a tótokat nem is engedték be, a ma­gyarok sehol sem voltak láthatók. — Meg is mondtam a parlament­ben: Hallja-e Zeminova, Tucsnyi nem voltak maguk Rózsahegyen, akadályozta magukat valaki a be­szédben, hát Bér­er, hát Szamek. —A­mint beszélhettek itt nyugodtan és én. Tótország fia, nem mehetek­ Kassára. — De a nép az én oldalamon át? Valószínű, hogy én nem fogok győzni, de az eszméim győzni fog­­nak, a s tótok megkapják az önálló nemzeti élet lehetőségét. Az igazság­ győzni fog a világon. A beszélgetés ezzel véget ért. Mi­kor kiléptem a plébánia házából, már lassan kezdtek szállingózni az emberek a délutáni litániára. Sietnem kellett, hogy még­ elérjem a délutáni vonatot Kassa felé, ha egy percre megálltam lent a kis hí­don, amely itt a fiatal Vágón nyúlik­ át. A vékonyka vizen alig észreve­hető mozgással csúsztak lefelé a jégtáblák. Oly lassan haladtak, an­nyiszor megakadtak, összetorlódtak, hogy szinte kételkedni kellett, b­e­érkeznek-e a nagy kerülőúton a Du­nához,­­ a hófehér hegyek üzorC­­­vei a magyar Alföld részére. Radnai ! 3 D­áummif&rkfor ey hiée^tój, s*edye$yégtéi c'f I.i • MA‡'l'f¡¡S\G j/­Téfov.si'ÍV ti' 1 SZERKESZ.'lŐSÉG J YB­OSAK­.Y/... X/ifeipesf

Next