Magyarság, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
2 A miniszterelnököt •Sz makacsnak sem szabad mondani Horváth Zoltán: Meg van győződve arról, hogy a miniszterelnök nem fogadja el ismét Baross János indítványát, de kéri, hogy engedjen ebből a makacs álláspontjából. Zsitvay Tibor elnök, aki közben az elnöki széket elfoglalta, csönget és rászól a szónokra, hogy ne használjon ilyen sértő kifejezéseket, mint makacs.Óriási zaj tör ki erre az ellenzéken. A képviselők, helyeikről felugrólva és padot verve, kiáltoznak feléje: Ez képtelenség! Így nem lehet elnökölni! Felejtse el, hogy pártember! Elnöki abszurdizmus!) Frain Ferenc: Ez szolgalelkűség. Eckhardt Tibor: Elnöki diktátnia. (Az elnök sorban rendreutasítja a rajongó képviselőket. A kormánypárt kezdetben maga is meghökkent az elnöki mundációtól mikor azonban az ellenzék mind, kiméletlenebbül támadt az elnökre, segítségére siettek és azt kiabálták: Ne terrorizáljanak, me gorombáskodjanak. Varsányi Gábor felugróit és ökleivel elkezdett fenyegetődzni az ellenzék felé, a nagy igyekvésben a kezelői majd lecsúsztak a csuklójáról.) Horváth Zoltán, hosszú megszakítás után folytatja a beszédét és azt mondja, hogy ha a miniszterelnök meg akarja óvni az alkotmányos formákat, akkor nem zárhatja ki a tárgyalásból az ellenzéket. (A fajvédők is helyeselnek, amire Nagy Ernő azt mondja nagy elkeseredetten: Kénytelen leszek még Zsirkolyval is összeházasodni.) A miniszterelnök konokul és makacsul elzárkózik az ellenzék indítványai elől. (Zsitvay Tibor elnök ismét rendreutasja a szónokot, amire a fajvédők újonnan rátámadtak. Fogalma sincs a dolgokról. Viharelnök.) Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt ezután fel és azt mondja, hogy Baross János a szóban lévő cseh egyezményt elefém olvasta, ami különben is megszokott eljárás az ellenzéktől. (Nagy zaj az ellenzéken.) Kérte Baross második indítványának elvetését is. A Ház ilyen értelemben döntött. Szilágyi Lajos támadja a hibás elnöki intézkedéseket Szilágyi Lajos szólalt fel ezután és Szcilovszky Béla elnök tegnapi elnöklésével foglalkozott. Az elnök őt tegnap beszédében állandóan akadályozta és az ellenzéki képviselők szólásszabadságát nem tartotta tiszteletben. Azok a kifejezések, amelyek miatt tegnap szómegvonással fenyegették, a kétszínűség és alakoskodás nem ütköznek a parlamenti illembe. (Zsitvay Tibor elnök figyelmezteti, hogy nincs jogában kritizálni az elnök magatartását.) Szcitovszky tegnap helytelenül alkalmazta a házszabályokat. Neki joga van az elnök magatartását bírálni. (Zsitvay A harangozol! Irta: Móricz Pál . * (Utánnyomás tilos) A nánási sugártorony, leghegyében a rézcsillaggal, külön világ volt a tenyérsima síkon. Az a néhány ősi őrhalom a pusztán, mint: a Fürj-, Fekete-, Lopó-halom a Nagyrétnek menet, a, szőlőtőkés Vünkertben, másként Csepülben, a Kakashalom, vagy a szentmihályi országút mentén az öreg Dinnyés,csak hatalmasabb vakondtúrás számba mentek ezek a töki Tiszától Hódmezővásárhelyen túl elterjengő tengernagy magyar Alföldön. Még az Oláh Jakab ur szőlőjénél kegyeskedő százados ,vén jegenyefák sem integettek el ebben a szörnyű térségben a harmadik, negyedik határig, hanem a sugár, tornyunkat a böszörményi, dorogi, polgári, szentmihályi határban szántogatók jól látták tiszta időn. A harangjaink zengő szavát a messze puszták pásztorkarámjáig elrepítette a játékos tavaszi szél. A botvégre támaszkodó juhász ez után töprenghetett váltig: — Válj’ örömre, gyászra hivogatnak-e azok a hires ezüstszavu harangok?... Azzal tartották ugyanis, hogy bizonyos mennyiségű ezüstöt olvasztottak a mi harangjaink beszédes érctömegébe és azért voltak olyan édeshangon messze zengők. A »Sós Sára« volt a legnagyobbik harang, az öreg »Sárát« a kegyes jóltevő Soós Sára nemzetes asszony önttette. A kisebbeket legalább Árpádról, Bocskairól, Rákócziról, Kossuthról kellett volna elnevezni a szakállas Udvarhelyi szíjgyártó mondása szerint-, mert azonban kegyes ajándékozóik után ezek is inkább Gábor, Zsuzsanna, s meg egyéb ilyen szürke naptári nevekre hallgattak, ezért nem lettek világhírű nevezetességek a nagynánási harangok. Ez a, nánási sugártorony — meg, fájult az ember nyaka, míg az aljából a haranglyukig, vagy még feljebb az óramutatóig felnézett — titokzatosságokkal izgató építkezés volt. A belső része fel, fel a leírhatatlan magas, meredek, a gombos rézcsillaggal koronázott — legfelsőbb padlásig nehéz,vastag deszkákkal, óriási tömör gerendákkal volt kibélelve. Mindenik kifelé néző toronyablaklyuka az alsóbb toronyrészen — a lehunyt zsalugáter szemhéjakkal — egy-egy, napközben is borongós, félsötét emeletet alkotott. Az oldalkarfás, szédítő lépcsőkön csak fulladozva, szédelegve lehetett mászni a meredek deszkalépcsőkhöz szokatlan feljáróknak. Recsegtek, ropogtak, meg-megmoccantak a nyiszorgó deszkalépcsők. Egyik-egyik sötét futtatónál rejtelmes nesz támadt, láthatalan por verődött a repeső szembe, talán valami ijesztő hideg szárnyasegér, vagy a napvilágtól rettegő bagoly kezdett fészkelődni bűzös, sötét, poros fészkében?... Ám, annál vakítóbb volt a világosság, annál szabadabb volt a kilátás — a harangpadláson — Egerig, Tokaj felé... Az óriási, a védtelenül nyitott ablakokon özönnel szórta be sugarait a puszták virágillatától meg■ utasait napfény. Hej, de mikor a fergeteg havat, hideget csapdosott a harangozónak — harangjai mellett —■ akkor is rendületlenül helyt kellett állani. A harangokat, ezeket a mozdulatlanságukban néma hangszereket, amint a nehéz vasállványokon koronás fejükkel méltóságosan ott csüngöttek, tehetetlenül, iparkodtak meg-meglendíteni a tokaji Kopasz-hegyről alászállott csalafinta, pajkos szellők. A gonosz szél hiába furakodott a vasnyelvű ércharangokba, csupán a fényesre kopott harangszíjak vonaglottak meg, mint a zsákmányra éhes kígyók. — Hehe, ben! — az avult rózsákkal kivarrt ködmöny, borkucsmás öreg harangozó, Gyurka bácsi biztatólag somolygott riadt, zavart szemünkbe, — hát az urficskák megint feljöttek harangozni? — Ha megengednék? — feleltük vágyódólag, szerényen. — Amikor, majd az ideje elkövet-' kezik... Jó szívvel!... Addig menjenek feljebb a várta-szobába.. .Az öhönt (krumpli, száraztészta, aprított szalonna együtt) éppen most főzi az öreg Balázs bácsi. — Adjon isten. — Maguknak is! — hangzott a barátságos fogadtatás. A légmentesen bélelt toronyszobában üvegablakocskák villogtak a hihetetlenül vastag kőfalból a négy égtáj felé. Két-három szalmával bélelt, pokróccal letakart deszkaágy, lócák, kecskelábú asztal, tulipános láda, lecsüngő lámpás, szegre akasztott csövesbundák (ujjas juhászi bunda), néhány szükséges edény, s a sarokban vígan duruzsoló vaskemence, amelyen főzni lehetett, szolgálták a rideg berendezkedést. A vaskos, fehér bajuszú öreg harangozó éppen a sistergő bográcsába lökött pár marék vékonyra nyújtott száraztésztát, mert tudják, ízletesebb, ha megpörkölődött... Mi is kiraktuk a zsebből a rejtek dohányt (amelyért az atyusok büdöncéjét dézsmáltuk meg,), a jódarab szárazkolbászt, a vasszalonnát, vékonynyakú üvegben a finánc nem szagolta, aranysárga szilvóriumot. Az illatos pálinka terjengő párájára, pillanatig a vén Gyurka bácsi is felcsábult a haranglyuk melletti őrhelyről. — Flehe, he... No, maguk csak soha nem jönnek üres kézzel! — elismerőleg megjegyezte, — node most majd kiharangozhatják magukat... Nagy halottunk is van! — Igaz lesz az! — bólintott rá helyeslőleg a főzéssel szorgoskodó öreg Balázs, — a jógazda Nyikós Demeter uramnak megtetszett halni... A füstös Fodor urat kérte fel a család fuherátornak... Hiszen, ösmerik az urflak, hogy micsoda kövér ember, mégsem restelkedett felfáradni hozzánk. — Az ám! — az ajtóból, a harangok melletti őrhelyhez lemenőt még visszasercintett a rezesorra Jón Gyurka. — Cce... Nagy kulacs bőrt, butéla törkölyt, friss fehércipót, tavalyi füstölt sódart is hoztak... Csakhogy ne sajnáljuk majd a boszszant cifrázást... — Kling! Klang! — az órakalapács oldalba csapta a vén Sóssáraharangot, fájdalmasan zúgni, búgni kezdett a nemes érc. MAGYARSÁG 192* március 28. péntek Tibor elnök többször megszakítja Szi- t lágyít és szómegvonással fenyegeti.) * Ugyanakkor, amikor ők állandóan kapják a rendreutasításokat, a kormánypárt tagjai szabadon sértegethetnek. Varsányi Gábor valamit közbeszólt, amire Lendvai István azt mondja: Megint megszólalt az elmefőtanácsos, Szilágyi Lajos . Az idő fordulhat és akkor majd mások fognak azokra a precedensekre hivatkozni, amelyeket most ez az elnöklés csinál. Baross János, Almássy László és Szilágyi Lajos újabb felszólalása után a nemzetgyűlés a tárgyalás folytatását péntek délelőtt 1z órára halasztotta. A honvédelmi miniszter válaszolt Gömbösnek és Rupertnek Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter válaszolt ezután Gömbös Gyulának a Györffy őrnagy-hadbiró áthelyezése miatt beterjesztett interpellációra. Helytelennek mondta azt a beállítást, mintha ők politikai szempontok szerint cselekedtek volna, mert tőle távol áll minden opportunizmus és politika. Győrffy hadbírót, nem hajlandó visszahelyezni, annál kevésbé, mert nem tud arról, hogy Győrfgy valami nagyszerűen felelt volna meg eddig is feladatának. Semmivel sem nyújtott többet, mint bármely más kollégája, sőt a többivel szemben inkább hátrányban van. Fiain Fereno (felugrik helyéről és kifelé indul, a padsorok széléről visszaszól a honvédelmi miniszter felé). Arculati a saját tisztjét, ahelyett, hogy védené, nem lehet ezeket kibírni. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter: Győrffy őrnagy hadhírót egyizben dorgálásra ítélték, mert nem megfelelően járt el. (Felkiáltások a fajvédőknél: Akkor miért, bízták rá a legmelszebb pereket?) Ebből az esetből kifolyólag a tisztikar tekintélyén sérelem nem esett,’ tehát nem is hajlandó, elégtételt adni. A ..tisztikart a jövőben.... is mindig meg fogja védeni. A tisztikar önérzetének és tettrekészségének fokozására számos, intézkedés történt, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, könyvtárakat rendeznek be és a legénység képzéséről is gondoskodnak. Ezzel kapcsolatban megemlékezik Kupert Bezső múltkori indítványáról, hogy a katonaságot el kell bocsátani. Megdöbbentőnek tartja, hogy az utolsó esztendőnek szomorú tapsztalatai után akadt még magát magyarnak mondó képviselő, aki ilyen indítvánnyal áll elő. Nem tételez fel akkora naivitást Rupertről, hogy ne tudná, mennyire fontosnak tartják az összes külföldi államok a hadsereg fenntartását. Kém is akarja róla feltételezni, hogy az 1918-as példa alapján akarná most a hadsereget szétbomlasztani, hogy megint le lehessen teperni az országot. Nem fognak mégegyszer olyan hadügyminiszterre találni, aki nem akar katonákat látni. Igenis, fognak látni annyi jó magyar katonát, amennyinek tartását az antánt, megengedi. Kéri válaszának tudomásulvételét. Gömbös Gyula a Rupertnek adott választ örömmel hallotta, azonban a Győrffy-ügyben tanúsított eljárást helyeselni nem tudja. A miniszternek nem bírálni, hallani védeni kellett volna alárendeltjét itt a nagy nyilvánosság előtt. A honvédelmi miniszter is tagja, annak a kormánynak, amely most az úgynevezett szanálási javaslatokkal Magyarország pusztulását készíti elő és ezért a választ nem vette tudomásul. A többség azonban a miniszter mellett szavazott, amire az ülés három órakor véget ért. itasi Fen Sáré ensfa vánisró! — A Magyarság tudósítójától — A legnemzetibb tudomány: a néprajz magyar művelői ma délután tartották meg működésük harminchatodik évéről beszámoló közgyűlésüket az Iparművészet Múzeum előadótermében! A látogatott ülést Czakó Elemér dr. h. államtitkár, a Magyar Néprajzi Társaság társelnöke nyitotta meg hosszabb, beszéddel. Megemlékezett a Néprajzi Társaság eddigi munkásságáról, kiemelte, hogy a társadalom áldozatkészsége és az állami támogatás lehetővé tette, hogy a súlyos gazdasági viszonyok ellenére is pezsgő lendületet vegyen tudósaink munkássága. Csak a napokban hagyta el a Sajtót a magyar néprajz művelőinek régi, tekintélyes folyóirata, amely ez évtől kezdve Népélet, az Ethnographic harmadik folyama eihen jelenik meg gazdagon illusztrálva és változatos tartalommal." Fimellett a társaság szakosztályainak folyóiratai: a Társadalomtudomny, a Föld és Ember és az Anthropologiai Füzetek is egyre népszerűbbé váló kiadványok. A lelkes tapssal fogadott elnöki megnyitó után Madarassy László dr. terjesztette elő főtitkári jelentését, beszámolva az elmúlt társulati év összes eseményeiről. Különösen a mohácsi vándorgyűlést és a társulat nagy érdeklődéssel fogadott könyvkiadványát, Rétkei Prikkel Mariannak a magyarság táncairól írott alapvető könyvét emelte ki. Ezután Nopcsa Ferenc báró, az Európaszerte ismert nagynevű geológus és őséletbúvár lépett a dobogóra, hogy megtartsa Albániában végzett néprajzi megfigyeléseiről beszámoló előadását. A kiváló tudós, aki évtizedeket, szentelt Albánia, Európa legsötétebb pontjának tanulmányozására, közvetlen modorában szerényen amatőrként mutatkozott be, de figyelmes hallgatósága már az első percekben tisztában volt azzal, hogy egy élesszemű polihisztor ragyogói meglátásaiban gyönyörködhetik. Feszült figyelemmel kísérték érdekes előadását, amelynek során vetített képekhez kapcsolva ismertette meg ,a legprimitívebb tárgyi néprajzi objektumok vándorlásának útvonalát és tényezőit. Beszédes képek igazolták, hog* a kanalas malom, a lőcsös szekér, a bocskor, a kandalló, az egyenes és iveit járom hogyan vándoroltak be Ázsiából Európába, föl a magas északig. Egy albán leányka abroncsos szoknyácskájárólszellemesen mutatta ki, hogy a mykenei őskultúra kései maradványát képviseli. Nopcsa Ferenc báró néprajzi megfigyeléseiben olyan meglátások villantak fel, hogy az egyetemes etnográfiában is számot tesznek. Éppen ezért várják ma már Európaszerte feszült figyelemmel azt a nyolckötetes nagyit monográfiát, amelyben Nopcsa bár 3 több tudós munkatársával együtt össze- foglalja közel két évtizedes albániai kutatásainak eredményeit. A nagy monográfia első kötete már sajtó alatt van és még ez év folyamán jelenik meg), a német könyvpiacon. Európa legprimitívebb népének kőkorszaki fokon álló kultúrájáról és Albánia földjéről ez lesz az első monográfia a világirodalomban, ezért különösen jelentős, hogy ezt a nagyszabású vállalkozást egy magyar tudós végezte el önzetlen kitartással. , Nopcsa Ferenc báró előadását a lelkesen figyelő közönség nevében Czakó Elemér dr. köszönte meg. , A közgyűlés adminisztratív pontjainak elintézése után új tagokul meghívták a választmányba Hómon Bálint dr.ij nemzeti múzeumi főigazgatót és Málnát Imre dr.-t, a népszerű dalénekest, a, Magyarság munkatársát. A közgyűlés Halász Gyula indítványára, Torday Emil kormányfőtanácsost, a Londonban élő kiváló magyar etnográfust egyhangúlag a Néprajzi Társaság tiszteleti tagjává választotta. A néprajz magyar hívei egy eredményes esztendő jóleső tudatával oszlottak szét, hogy biztatóbb jövő reményében folytathassák munkájukat. A magyar társadalomi megértő rokonszenvvel támogatja ezt az munkát, itt az ideje tehát, hogy az állam is megtegye a magáét és végre biztos hajlékot, adjon a magyar néprajz kincsesházának, a Néprajzi Múzeumnak.1 Arany-ezüstbeváltás IV.,Vármegye utca 7 Pénztári órák 9—6-ig.