Magyarság, 1924. április (5. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
2 többsége, amilyenről a legelkeseredettebb magyar fantázia sem mert soha álmodozni. A szaftszervezetek Kongresszusán az általános sztrájkrai Bargfrafiah A szociáldemokrata szakszervezetek Vasárnap a régi képviselőház üléstermében országos kongresszust tartottak Rothe Hstein Mór nemzetgyűlési képviselő elnöklésével. Közel 400 küldött jelent meg,akik a munkásság gazzdsági helyzetéről tanácskoztak. Gál Benő, a szakszervezeti tanács titkára ismertette akérdést, előterjesztette a szakszervezeti tanács határozati javaslatát, amely követőii, hogy az állam hivatalos úton rendezze a munkabérek megállapítását, valamint a munkanélküliség és az összes szociális kérdések megoldását. Ezután megindult a többhelyütt viharos és forradalmi hangulatú vita, amelynek során Kábák Lajos nemzetgyűlési képviselő arra is rámutatott,hogy a munkásság megélhetési helyzete olyan kritikus, hogy esetleg el kell következnie az egész gazdasági életre riható általános sztrájknak. A sztrájkot a boldoguláshoz vezető utolsó fegyvernek mondotta, amelyet végre már üres öklébe kell vennie a munkásságnak. Farkas, István nemzetgyűlési képviselő bejelentette, hogy a szociáldemokraták parlamenti frakciója a kiszanálási javaslattal érvényesíteni kívánja a munkásság követeléseit. A parlamentből nem vonulnak kT, mert ez mit sem használna, de, hogy milyen, taktikát használnak, azt egyelőre a munkásság érdekében nem hozhatják nyilvánosságra. Ezután még több felszólalás hangzott el. Többesben nagy izgalom támadt a teremben és egyszer a rendőrség képviselője is figyelmeztette a szónokot, hogy tartózkodjék az izgatásra alkalmas beszédtől. A kongresszus azzal ért véget, hogy elfogadták a szakszervezeti tanács határozati javaslatát és több kiküldöttnek indítványát, amelyeket, részben a szakszervezeti tanács, részben a parlamenti frakció elé utaltak. A igazságfűgyi m miniszter a szülfööldi Mocsűmról Pesthy Pál igazságügy miniszter több nemzetgyűlési képviselő kíséretében vasárnap Gyünkön járt, ahol a Falu Szövetség alakuló nagygyűlésén hosszabb beszédben, foglalkozott a külföldi kölcsön kérdésével. Kifejtette, hogy súlyos lekötöttséget, és nagy megterheltetést jelent a kölcsön, az a véleménye azonban, hogy amennyiben a kölcsön feltételeit nem fogadnák el, rövidesenNémetország sorsára jutnánk s emellett 3 * forradalom veszélyei is fenyegetne. —tEa—iiimmu »I m n 11 i »Ba Manar«iwwHijww m*. Miss Grace Murchison vizsgálatai írta: Kilián Zoltán (Utánnyomás tilos) Sajtóvétség miatt ültem akkoriban. Valakiről túlságosan megírtam az igazat, a tárgyalásokon azonban pompás jogi nibulisztikával dolgoztatott két ügyvéddel is az ellenfelem: alulmaradtam. Nem bántam valami nagyon. Csak a katonaságnál voltam addig bezárva holmi szamárságok miatt, ilyen komolyabb ügyem nem esett még s nagy érdeklődéssel vonultam be az »intézetbe«. Azt hittem,jó bun nyugalom, heverő semmittevés vár ott rám a szemlélődéseimen túl. Csalódtam. Már az első napomon tiszteletét tette nálam az igazgató úr, s felkért, hogy itt való tartózkodásom idejére rendezzem az intézet igen-igen züllött könyvtárát. Intelligens fegyencet kapok segéderőnek, amennyit csak akarok. Régóta vártak már valami szóra, mert sok könyvnek hiányzik az eleje, régen ezeket a hiányzó részeket pótolni kell. Kapok több gépírót, akik leírják a dolgokat az én útmutatásom és felügyeletem alapján, ahol pedig teljesen hiányzik az ép mintapéldány, rám vár az a hozzá miliő feladat, hogy fejet, farkat eszeljekki a könyvhöz. Nekem könnyen megy az ilyesmi, csak leülök, és írok. Nem baj, ha másképpen sül is el a dolog, mint ahogyan az eredeti szó csinálta; fő, hogy a hiányokat pótoljuk, minden könyv szabályszerűen kezdnék s legyen valamilyen, vége. ( Mindezt kedvesen, mondhatnám, lekötelezően mondotta el az igazgató úr. Mit tehettem volna?! Beleegyeztem ezekbe a fejelésekbe, megtalpalás-sarkalásokba s az igazgató boldogan szorongatta a kezemet.• Úgy fog itt élni, szerkesztő úr, mint a római pápa! Az se megy ki Rómába soha, mégis jól van. Igaz, hogy nem is akar, hehe-he, Ön meg akar, behebe... Nem baj, úgy letelik az a hat kis hónap, mintha a Riviérán lenne! Sajnálni fogja a végén, hogy már kimegy! Hát telt is. . Nem éppen riviéraszerűen, de azért — mit mondjak! — szabad koromban voltam már milliószor elkeseredettebb. Ettemittam, olvastam, aludtam, folytattam a könyvvargászatot... Egyszer aztán, a harmadik hónapban, beütött a médika: Miss Grace Murchison. Dr. Grace Murchison amerikai hölgy volt, kriminálpszichológa. Messzi hazájából azért jött ide, hogy intelligencia-vizsgálatot végezzen a középeurópai letartóztatási intézetek lakóin. Kutatásaiban az volt az is, hogy nemcsak — hogy úgy mondjam — a tartózkodásra kötelezetteket vizsgálta meg, hanem az alkalmazottakat is. Az volt a vesszőparipája, hogy a világ letartóztatottjai átlagban WU-ban intelligensebbek az őreiknél, beleértve a börtönészet legnagyobb szakférfiúit is. De tapintatos volt, rabnak nem mondta ezt. Mi úgyis meg voltunk erről rabi bensőnkben győződve.Ez a Grace Murchison kukkot sem tudot persze magyarul. Intelligens tolmács kellett neki. Afféle önfajta, könyvekbe elmélyült, de azokba bele nem tárgyalt fiú. Ott kellett hagynom a könyvtalpalást. — Ahogy én látom, hamar visszakerül ön, szerkesztő úr! folytatja majd akkor, ha nem készül el! — hunyorított rám az igazgató úr. És oldalt vágott a szeme, Miss Morelisonra. Három hónapja csak képen láttam nőt. És most ez a... Az volt, ami a neve: grace-báj. Ó, az én helyzetemben lehetett volna százezer percenttel bájtalanabb is... Őrület volt ez az ügy. Életem leggyönyörűbb nőjét pont a tömlőében kell meglátnom! Olyat teszek még, ami miatt tényleg itt kell maradnom, gondoltam. Miss Grace csak csicsergett a vizsgálatairól. Hogy a megrögzött bűnösök intelligensebbek, mint az alkalmiak. Hogy a legintelligensebbek azok, akik a tulajdonjog disztingváltabb ügyeimen kívül hagyásával tűnnek ki. A kevésbé intelligensek az erőszak bűnösei. A legostobábbak a nők körül bűnözők. — Jó vicct — rágtam az ajkamat keserűen. És tolmácsoltam. _ Tolmácsoltam a világ legelgyalázottabb szivével. Elgondolhatják, miket feleltek a csicsergő kérdésekre a lángszemük tüzaret rabok. Azt hiszem, Ameri-fkáig meg sem áll a miss, ha tud —ú középeurópaiul. Azt hittem, széttép a düh, meg a féltékenység... Misst Grace csak folytatta az intelligenciavizsgálatot. Három napja volt csak, hogy az intézetbe jött. De már szerelmes voltam beléje az érte való bűnözés minden elgondolható határán túl is. Ezernyi terv született bennem, hogy hódítom meg, hogyan kérem meg a kezét... Jártam utána, mint valami álomkóros, a vizsgálatain. Kint lakott valamelyik szállóban, reggel nyolcra már beállított s kezdtük a sok bamba kérdést. Szerettem volna felkapni, elrohanni vele, elbújni s ott suttogni neki. .. Nem lehetett. _ úgy művelte a kriminálpszichológiát, mint a meg- rögzött kártyás a ferblit vagy bakkot, nem volt perce, tekintete másra. Eleintén mi jártuk sorra az embereket, de ezt ügyetlen dolognak mondta csakhamar a direktor s elrendelte, hogy a rabokat , vezessék elénk, a könyvtárszobába. Örültem ennek a változtatásnak. Két nyomorult rab közt egy nap tízszer is belekezdtem a vallomásba. Mire elmakogtam félig, hogy szeretem, már pattogtak a betolt rabra a szavai. Fordítanom kellett. Hanem egy délben, mikor elment az utolsó rab is, odacsaptam az asztalra. — Elég volt, miss Grace! Ez nem mehet így tovább! Bám bámult: ®es£ánnjd Láng János nemzetgyűlési képviselő vasárnap beszámolót mondott Nagybaracskán, ahová Wolff Károly, Ernst Sándor, Homonnay Tivadar és Petrovácz Gyula kísérték el. Útközben Baján volt nagygyűlés, amelen Ernst Sándor a tömegek politikai nevelésének szükségéről beszélt, Tolf Károly pedig arról szólott, hogy csa a keresztény gondolat érvényesítése oldhatja meg a magyar nyomorúság új problémáját. Nagyharacskán Láng Jmos a falu népének égető kérdéseiről el beszélt beszámolójában. Felszólaltak még Wolff Károly, Ernst Sándor, Ferovácz Gyula és Homonnay Tivadar is. MAGYARSÁG EfíU lengne] i< Hiúira! maguarförgyi i dühei Varsóból írják nekünk. A Krakóbán megjelenő Przeglad W pólezesny című magas színvonalú havi folyóiratban az utóbbi időben több lagyar vomitkozású cikk jelent meg, így a januári számban Brückner A. d), a berlini egyetemen a lengyel irodalom tanára közölt igen érdekes cikket Két jóbarát címmel, melyben a magyar és lengyel nemzet kulturális egymásrahatásáról ír igen élénken és rokonszenvesen. A márciusi számban meg Andrássy Gyula grófnak nagyon tanulságos és mélytartalmu Cikkével találkozunk, Magyarország és Lengyelország címen. A cikk plején a szerkesztőség néhány bevezető sort, szentel Andrássynak s azt mondja, hogy Andrássyt szüktségtelen bemutatni a lengyel Olvasóközönség előtt, mert ki! aZ, hogy mindenki ismerje az ő nagy szerepét a lengyel kérdésben. »Aljháboru egész ideje alatt kitartó baultoztatója volt a független lengyel állam szükségének s e kiváló magyar államti férfiunak elismeréssel és hálával tartoznak a lengyelek azért, hogy lelkesen védte a volt orosz uralom alatt lévt Lengyelország területi feloszthatatlanságának elvét a központi hatalmak felosztó szándékaival szemben, továbbá, hogy tiltakozott a breszti békének Lengyelországra vonatkozó határozataiban. Jelenleg Andrássy gróf a külpoltikai kérdéseknek a ’ legkiválóbb isim. nője Európában s politikai programojáha 'tartozik Magyarországnak Lengyelországgal való együttműködése.« Andrássy cikke különben meggyőzően fejti ki, hogy Magyarország és Lengyelország közt nincs semmi érdekellentét, sőt ellenkezőleg, nagyom is sok közös érdekük van, s ezt nemcsak mai, hanem történelmi érvekkel is bizonyítja. Ugyancsak e folyóiratnak eme száma közli Divéky Adél annak cikkét Bem tábornoknak Petőfiez való viszonyáról. ElftelífllilSDii ÉiÉIfillliölMíl A középiskolai reformjavaslat vitája a nemzetgyűlésen Szokatlan kis polémikus jelenettel kezdődött ma a nemzetgyűlés ülése. A szelíd Bozsik Pál, nem törődve kormánytámogató mivoltával, vitába szállt Kleipelsberg kultuszminiszterrel egy kijelentése miatt, amelyben Bozsik Pál a katolikus egyház lekicsinylését látta. Klebelsberg Kimo gróf rögtön sietett választ adni erre a szemrehányásra, amelyet indokolatlannak mondott. A középiskolai reformjavaslat vitájába belevetette szaktudását Drózdy Győző is. Beszéde annyira hatásos volt, hogy még Kornis Gyula egyetemi tanár, a reformjavaslat egyik megalkotója is, aki a hosszú felszólalásokat eddig nagy türelemmel hallgatta végig, kimenekült előle a folyosóra. Féltizenkettőkor nyitotta meg az ülést Szcitovszky Béla elnök. A Ház harmadik olvasásban elfogadta a földreformnovella módosítását, ezután folytatta a középiskolai reformjavaslat tárgyalását. Az első felszólaló Bozsik Pál volt, aki Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszternek egyik megjegyzésével polemizált. Klebelsberg azt mondotta beszédében, hogy az összes modor tanügyi mozgalmak a protestantizmusra vezethetők vissza, úgy, hogy a protestantizmus vallási jellege mellett tulajdonképpen nevelésügyi mozgalom volt. Minthogy Magyarország kultuszminisztere tette ezt a kijelentést, nem engedheti meg, hogy a magyar katolicizmusnak a nevelés terén szerzett érdemeit ilyen miniszteri kijelentéssel homályba borítsák. Nem akarja kétségbevonni a protestantizmus nagy érdemeit, azonban nem helyeselheti, hogy a katolicizmusnak ötszázesztendős pedagógiai munkásságát egészen lekicsinyeljék. Magával a reformmal kapcsolatban azt hiszi, hogy a vallásfelekezetek humanisztikus gimnáziumai pedagógiai szempontból a legértékesebbek lesznek. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter: Nem hiszem, hogy a vallásfelekezetek ragaszkodásának a humanisztikus iskolákhoz. Bozsik Pál: Hangoztatja a humanisztikus tárgyak jelentőségét, a görög nyelv oktatásának fontosságát, kifogásolja, hogy a javaslat végrehajtásáéval hetvenegy középiskolában megszűnik a görög nyelv tanítása. A javaslatot elfogadja. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter. Szükségesnek tartja, hogy rögtön válaszoljon Bozsik észrevételére. Eszeágában sem volt azokat az érdemeket kisebbíteni, amelyeket a katolikus egyház, különösen a jezsuiták szereztek a tanügy terén. Jól tudja, hogy például az összes egyetemeket a katolikus egyház alapította. Kéri a képviselőket, ne üssenek meg ilyen hangot, mert helytelen volna megzavarni a nagy felekezetek közötti egyetértést Aa ő működése ellen katolikus részről számottevő panasz nem hangzott el. Drózdy Győző a javaslatot antidemokratikusnak tartja. Helyteleníti a középiskolákba való felvételi vizsgát, amely külön, kis numerus clausust jelent. A középiskolák csak ismeretekkel teletömött szamarakat állítottak elő, de gondolkodni tudó, értelmes gyerekeket nem neveltek. Szcitovszky Béla elnök a gyorsírói jegyzetek megszerzése után ezért a kitételért Drózdyt rendreutasította. Nem tudom — mondotta az elnök —, végzett-e aképviselő úr középiskolát, mindenesetre azonban kifejezése megsértette az egész hazafiasait gondolkodó tanári kart, valamint a középiskolát végzett sok tízezernyi polgárságot és ezt ezért nem hagyhattam határozott visszautasttás nélkül. Drózdy Győző: Amerikai útján ismételten megkérdezték tőle, igaz-e, hogy Magyarországon numerus clausus van. Klárik Ferenc: A gyilkosságokról nem kérdeztek? Drózdy Győző: Azokról is kérdezték, de kifejezte azt a reményét, hogy azok már megszűntek. Határozati javaslatot nyújt be a numerus clatusus eltörléséről. A kommunizmus után száz és száz becsületes, kitűnő pedagógust megfosztottak állásától aljas politikai bosszúból- Ezt jóvá kell tenni. A javaslatot nevem fogadja el. Alföldi Béla: Sajnálja, hogy a javaslat nem gondoskodik az érettségi vizsgák eltörléséről. Könnyítéseket kívon a leányközépiskolák tantervén és a testnevelésnek intenzívebb művelését, sürgeti. Helyesnek tartaná, ha leányközépiskolákban női orvos tanítaná az egészségtant. A javaslatot elfogadja. A vita folytatását a Ház ezután keddi délelőtt tíz órára halasztotta. Amennyiben a középiskolai javaslatot a nemzeti gyűlés holnap elintézi, különféle mérnselbi ügyek tárgyalását venné elő. A msi ülés három órakor ért véget. ! ! 1920 április 1. kedd Szép, finom, tiszta és üde lesz a zevitje a Földes-féle Margit-krém, púder, szappanos kölnivíz használata által