Magyarság, 1924. április (5. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

1924 Április 1. keddi MAGYARSÁG luart és Stresemann németország ilpontistai helyzetéről itt német választási mozgalom A német pártok nagy erővel készülnek a májusi választásokra s a pártok egymásután bocsátják ki választási kiáltványaikat s tartják gyűléseiket. Vasárnap Hannoverben Marx kancellár és Stresemann külügyminiszter mondtak pártjuk gyülésein hosszabb beszédet, amelyben a külpolitikai kérdésekkel is foglalkoztak. Marx birodalmi kancellár a centrumpárti választói gyűlésen mondott beszédében a többek közt a következő kinépzéseket tette: A német nép üdve, a birodalmi egység fenntartására, gazdasági életünk helyreállítása és a haza megmentése: ezek kell, hogy legyenek a szempontok a közeli birodalmi gyűlési választásokban. Nem keresztényi az az eljárás, hogy a német nép állítólagos háborúban való bűnösségének emlegetésével kemény és teljesíthetetlen feltételeket szabnak ki ránk. Igazi keresztény gondolat azonban a Nemzetek Szövetségének gondolata. De a valódi Nemzetek Szövetségének minden népet mint egyenjogú tagot kell magába ölelnie.Csak a többi állammal egyenlő jogú Németország léphet be a Nemzetek Szövetségébe. ■ Stresemann birodalmi miniszter a német néppárt gyűlésén mondott beszédében, miután hosszabb visszapillantást vetett, a német néppárt magatartására és parlamenti tevékenységére, a külpolitikai helyzetről a többek közt a következőket mondta: Jogosult az a kérdés, hogy a szakértői bizottság, amelynek becsületes szándékairól és tárgyilagosságáról meg vagyok győződve, helyes fogalmat szerzett-e Németország teljesítőképességéről. A német birodalmi kormány teljes szabadsággal bír a szakértők határozataival szemben. A kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy megegyezésre jusson, amennyiben viselni tudja azokat a megterheléseket, amelyek a megegyezésből származnak. A német jóvátételi teljesítményekhez való minden hozzájárulás attól függ, visszaadják-e előbb a Hali - vidék, ennek gazdasági forrásai, valamint adózó ereje és közigazgatása felett való rendelkezési jogunkat. További feltétele a hozzájárulásnak, hogy a Rajnavidéken és Pfalzban helyreállítsák az alkotmányszerű állapotokat és végre-valahára rendezzék a megszállásnak a szerződésszerű határidő leteltével való megszűnését. — Mil Mi nem mehet így tovább? — Az, hogy maga... hogy én gyulladt lélekkel ülök, fordítok itt maga mellett és maga az én... igen, meg kell mondanom, miss Murchison, maga az én lelkiállapotomra rá sem hedérit! Visszaült. Cigarettára gyújtott s lábát keresztbevetve mondta: — Folytassa, de az, folytassa! Letérdeltem előtte: — Miss Grace, maga a legszebb teremtés, akit eddig láttam valaha . . . Beleszerettem magába... beleörültem... nem vagyok gonosztevő ... csak államfogház, semmi az égési, mint a bárányhimlő... Három hónap múlva kint fütyülök... Kérem, ne nézzen őrültnek... ne nézzen... Miss Grace bólintott. — Nem, nem! Semmiesetre sem! Folytassa! Megkaptam a kezét. — Drága.. kedves... aranyos... Imádom, maga... maga... maga ... A szeme... a haja... az illata ... Elhajította a cigarettát. Tejfehér arca pirosra forrt, szeme várt valamit és szája, csigás szép kicsi szája kinyílt. Felugrottam. — Egy csókot! — lihegtem s át akartam kapni a derekát. Visszataszított. S aztán, felszedve az iratait, kinyitotta a könyvtárajtót. Nézte, hogy odakint helyén ül-e az őr. Ott volt az öreg János. Felugrott, azt hívén, hogy valamit akarunk tőle. Miss Murchison intett neki, maradjon. És visszajőve az asztalhoz, kiteregette az iratait. Elővett egy rózsaszínű lapot. Arról csicseregte felém: Uram, ön ezennel a negyvenhatodik, aki kriminálpszichológiai vizsgálataim folyamán szerelmet vallott nekem. E negyvenhatból kettő volt aktív igazságügyminiszter, nyolc államügyész, tizenegy börtönigazgató, három börtönügyi orvos, négy börtönhivatalnok és , tizennyolc, mint ön, uránta közönséges fogoly. Ebben, a stílusban, az ön stílusában huszonnyolcan léptek fel eddig, tehát, a többség. Gratulálok uram, hogy ízlése, vallomásmódja ennyire általános... Legutóbb egy svájci intézetben csaknem szóról-szóra így szerepelt egy államügyész... Ön mindazonáltal egy kissé temperámon fontosabb. De egy jamaikai fogoly, szintén újságíró — mlég temperamentumosabb . . . az meg is csókolt... S az nős volt... Ön is az? — A hóhér! — mormogtam. — Tush, well done! Mind your business, old fellow! Holnap folytatjuk a kriminálpszichológiát. Nagy földije, Poe Ailgar I.ollójának a szavával feleltem: — Soha már! És a világ összigazságszolgáltatását csúnya gondolatokkal illetve, hörögtem utána: — S ez a nő szabadon jár! Szabadon jár!! •. . . Poincaré folytatni akarja az eddigi jóvátételi politikát Az új kormány nyilatkozata a parlamentben Az új francia kormány nyilatkozata, amelyet ma délelőtt olvastak fel a kamarában és a szenátusban, többi között a következőket tartalmazza: Az új kormány a köztársasági egység és nemzeti egyetértés szellemében alakult meg. Hűséggel tömörült a miniszterelnök körül, hogy az elfogadott adójavaslatokat végrehajtsa, az országtól kívánt megtakarításokat megvalósítsa és ezentúl folytassa a jóvátételek behajtásának és a békének művét. A kormány tagjai el vannak tökélve, hogy tántoríthatatlanul folytatják azt a politikát, amelyet az előző kormány követett. A parlament az utóbbi hetekben óriási szanálást vitt keresztül. Ez a szerencsés eredmény azonban csak akkor lehet tartós, ha a két kamara a folyó évben és a jövő évben rendíthetetlenül ragaszkodik ahhoz a határozathoz, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa, az államkincstár terheit csökkentse és bölcs megfontolással a szükséges törlesztést előkészítse. Mindaddig, amíg Németországtól rendszeresen nem kapunk fizetéseket, kénytelenek vagyunk ezeket a rendszabályokat fenntartani, hogy szétrombolt területeink újjáépítését, amilyen gyorsan csak lehet, végrehajtsuk. Bármibe kerüljön is, még a látszatát sem fogjuk megtűrni pénzügyeinkben az inflációnak. Az egészséges pénzügyi állapot minden állam számára elengedhetetlen biztosítéka a függetlenségnek. Mi meg akarjuk tartani függetlenségünket , és meg kell azt tartanunk, úgy, hogy soha ne tegyünk kitéve ismét egy olyan hadjáratnak, mint amilyen az volt, amelynek következményeit most viseljük és amelynek áldozatai lehettünk volna. Ez a pénzügyi politika a nemzeti újjáépülés előfeltétele. Egyedül ez teszi számunkra lehetővé 1. a vallási béke és a köztársasági törvények tiszteletbentartásának általános politikáját a kedélyek nyugalmának megóvásával, 2. azt, a gazdasági, politikát, amely a mezőgazdasági és ipari termelés terén ösztönzi a magánkezdeményezést és előmozdítja a közjólétet a munkaadó és a munkás egyetértésével; 3. azt a gyarmati politikát, amely megnyitja számunkra tengerentúli vagyonunkat; 4. azt a merész, nagyvonású humánus szociálpolitikát, amely semmiféle haladástól nem riad vissza. Franciaország sohasem hallgatott, az önző sugallatokra és sohasem táplálta azt a legnevetségesebb imperialista szándékot, amelyet neki tulajdonítottak. A franciák sem választják el Franciaország sorsát Európa sorsától, mert ez a különválasztás dőreség volna. Mi jó franciák vagyunk és jó európaiak akarunk lenni. Azon a napon, amikor a szerződéseket teljesen végrehajtják és mi megkaptuk a jóvátételt, a biztosítékokat és igazsághoz jutottunk, Franciaország példát fog adni a világnak nagylelkűségével és jóságaival. Franciaország, amely oly dúsan hozzájárult az elnyomott nemzetek felszabadításaihoz, nem fogja magának megengedni a beavatkozást azoknak a kis vagy nagy nemzeteknek lelkiismeretébe, amelyekből Európa áll. Anélkül, hogy bármelyik eszméjét is elvetné, amely hatalmát és dicsőségét megteremtette, Franciaország arra fog törekedni, hogy támogassa a népszövetséget, amelyben négy év óta békülékeny szerepet tölt be és fejlődését előmozdítsa. Franciaország hű szolgája az igazságnak és egyik legjobb őre az európai békének. Kifogástalanul lojális magatartásával meg fogja győzni a hitetleneket, és megszégyeníti a rágalmazókat. Franciaországnak az a főkívánsága, hogy a lehető leghamarább egyetértésre jusson valamennyi szövetségesével azokban a kérdésekben, amelyektől a jóvátétel és Franciaország biztonsága függ. A Ruhr-vidékről csak a fizetések mértéke és aránya szerint vonhatja vissza, csapatait, mert nem adhat oda pozitív zálogokat bizonytalan ígéretekért. Mégis bizalommal reméli, hogy a szakértők jelentése lehetővé teszi az általános szabályozást és a gyors jelentéstételt. Bár csak adnák meg nekünk már holnap azt a békességet, amelyet nekünk megígértek, mert mi vagyunk azok, akik a legnagyobb ujjongással fordulnának az új nap felé, amelynek olyan hosszú ideig késleltetett feljövetelét az egész világon mindenütt várják. A szenátus Janvcseva fogadta a kormánynyilatkozatot Párisból jelentik. A szenátusban Lefevre du Prey igazságügy miniszter olvasta föl a kormánynyilatkozatot. A nyilatkozat elejétmelegség nélkül, azonban figyelemmel fogadták. Midőn a nemzet szuverenitásáról volt szó, Delahaye szenátor közbekiáltott: Szóbeszéd. Az igazságügyminiszter erre a félbeszakításra nem felelt s be tudta fejezni nyilatkozatát anélkül, hogy még valaki félbeszakította volna. A nyilatkozat felolvasásának befejezését mérsékelt tetszésnyilvánítással fogadták. Az elnök bejelentette, hogy Massabuau szenátor, a köztársasági unió tagja interpellációt nyújtott be a kormány általános politikájáról, amelynek tárgyalását Poincaréval egyetértésben tűzik napirendre. Meinlkávé A »MAGYARSÁG« TELEFONSZÁMA SZERK.. .JÓZSEP 68-90, CS-»01 SZ" KIADÓHIVATAL: JÓZSEP(13-D3SZ. 3 Meghiúsul a bécsi orosz-oláh értekezlet Az oláh kormány tiltakozik a besszarábiai népszavazás ellen A Bécsben pénteken kezdődött orosz- oláh konferencia előreláthatóan meghiúsul az oláh küldöttség magatartása miatt. Oláhország ugyanis tudni sem akar arról, hogy az orosz birodalomtól elszakított Besszarábia hovatartozásának kérdésében népszavazás döntsön. Az a nyilatkozat, amelyet az oroszoláh konferencia tanácskozásán az orosz delegáció vezetője tett, a többi közt ezt mondja: A szovjetunió kormánya, épp oly kevéssé, mint az unió megalakításáig az orosz szovjetköztársaság és az ukrán szovjetköztársaság kormányai, soha nem adta hozzájárulását Besszarábiának Oláhországhoz való csatolásához és Besszarábiának 1918-ban oláh csapatokkal történt, tartós megszállását még ma is e terület erőszakos eltulajdonításának tekinti. Az oláh kormánynak ez eltulajdonítás igazolására felhozott érvei nem helytállók. Besszarábia lakosságának magának kell döntenie afelől, meg akar-e maradni a szovjetunióban, vagy, abból kiválva, Oláhországhoz csatlakozik-e, vagy pedig jobbnak látja, ha, mint önálló szuverén állam áll fenn. A szovjetunió álláspontja szerint nincs semmi jogi jelentősége annak a szerződésnek, amelyet Oláhország és a k antanthatalmak Besszarábiának Oláhországhoz való csatolása kérdésében kötöttek és amelyet Oroszország és Ukrajna részvétele nélkül 1923 október 28-án Párisban írtak alá. Az orosz küldöttség azt hitte, hogy a népszavazásra irányuló javaslat nem fog ellenállásra találni az oláh küldöttségnél. Ez a reménye nem teljesült. Az oláh küldöttség visszautasította, hogy Besszarábnáról tárgyaljon és ezzel magát a népszavazást is visszautasította. Ez, véleményünk szerint, annyit jelent, hogy az oláh kormány beismeri, hogy Besszarábiát erőszakkal tartja hatalmibban, nem törődve a nép hangulatával, amelyet nem ismer. Erre való tekintettel az orosz küldöttség kénytelen mégegyszer kereken kijelenteni, hogy a szovjetunió kormánya Besszarábiának Oláhországhoz való csatolásához nem járult és nem járul hozzá és a leghatározottabban tiltakozik mindenféle annexió ellen. Krestinski orosz kiküldött nyilatkozatával szemben az oláh küldöttség elnöke nyilatkozatot tett, amelyben mindenekelőtt megállapítja, hogy bizalmas megbeszélést óhajtott folytatni Krestinskivel, hogy nézetváltás útján a tárgyalásokat megkönnyítse, de Krestinski ennek a megbeszélésnek gondolatát elutasította. Miután Krestinski ennek az elutasításuak minden következményéért magára vette, a felelősséget, az oláh küldöttségnek közölnie kell, hogy az oláh és orosz kormány közötti tárgyalások alapján a küldöttség azért jött Bécsbe, mert számított az orosz kormánynak arra a szándékára, hogy a két állam között normális, sőt ezenfelül barátságos kapcsolatok jöjjenek létre. A kildöttség az oláh kormány nevében kijelenti, hogy a normális, barátságos viszonyok szükségképpen és elsősorban a határok elismerését foglalják magukban. A határok megállapítása nélkül két szomszédos ország között a normális kapcsolatok helyreállítása nem lehetséges. Ami az orosz-oláh határt illeti, lehetetlen, hogy az orosz kormány ezeket ne ismerje, miután ez ismételt megbeszélések tárgya volt. Az orosz küldöttségnek Bécsben való jelenlegi tartózkodása bizonyítja, hogy, az orosz kormány a lausannei megbeszélések értelmében hajlandó a Dnyeszter-határt, elismerni és hogy a besszarábiai kérdés nem vitás. Ennek alapján jelentette ki az oláh kormány, hogy kész egy küldöttséget küldeni Bécsbe. Még arra az esetre is, ha a szovjet kormány, ezt az álláspontot nem gondolná fenntarthatónak, nyilvánvaló, hogy nem Oláhország hibája, ha a jelenlegi tárgyalások célra nem vezetnek. Miután tehát inkább arról van szó, hogy a két kormányt kielégítő formula találtassák, az oláh küldöttség hajlandónak nyilatkozik e célból az orosz küldöttséggel együtt dolgozni és minden más, a két ország közötti normális kapcsolatok felvételére vonatkozó kérdésen lehetőleg liberális szellemben való megoldását megtalálha ..