Magyarság, 1924. május (5. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
fräSE- mgflnts Gl &eflg Jt Ära karona Budapest, V» évf. 84. (983.) szám Előfizetési árak: Negyedér*: 120,000 korona. Egy hóra50,000 kor. tetlyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap SOOO korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrá K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerül©* Miksa-utca 8. szám,’ Telefon: József CS -90,József 68-91.Kiadóhivatal: VII. kerület. Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest, 741, Postaitok 19. A sztrájk . Rajtaütésszerű, meggondolatlan jen erőszakos munkabeszüntetés alig egy hónap alatt kétszer ütötte ■ki kezünkből a tollat és némította f el a Magyarság bátorító, sokszoredző és bíráló, de mindig tisztahangját. Érdekeinken és hatáskörünkön kívülálló tényezők makacs ,és a kölcsönös hibák által végsőikig elfajított ellenségeskedése megfosztott bennünket kötelességünk teljesítésétől. Megszakította közönségünkkel való érintkezésünk folytonosságát. S reánk parancsolt egy olyan elviselhetetlen némaságot, amelynek súlya alatt ‘ többet szenvedtünk, mint azok, aikikhez szólni szoktunk e hasábokról. Úgy hisszük, hogy a Magyarság kényszerű szüneteltetésenem csupán azért érintette" kellemetlenül a Magyarság közönséget,. mert –csaknem három hétre ■újból eldugultak hírszerzési forrásai, hanem főképp azért, mertheteken keresztül elakadt ahangja ama világnézetiés politikai gondolat publicisztikai, zsűri iranisztikai képviseletének, amely Ió Magyarság létalapja, célgondolata és rendeltetése és amely — vagy hisszük — egészen más viszonyt létesített e lapos olvasóközönsége között, mint aminek mostanság a sajtó és annak olvasótábora között szokott szövődni. Érezzük, hogy a magyar közönség jós saját magunk előtt is többek vagyunk egyszerű hírszolgáltatási és hírvásárlási orgánumnál. Mert amikor ezt az érdeket is igyekszünk a legmesszebbmenő mértékig kielégíteni, és a közönség kezébe úgy modern, etikai, irodalmi és, zsurnalisztikai tekintetben magas színvonalú magyar újságot adni, sohasem tévesztjük szemünk elöl azt a tényt, hogy lapunk elsősorban nem öncél, nem üzleti székemnek alávetett, és üzleti érdekektől vezetett vállalkozás, hanem csupán eszköze és kifejező készsége annak a történelmi magyar gondolatnak, amelynek szerény misszionáriusi munkáját végezzük. ■ ’ ■ . És ez a kényszerű némaság annál borzasztóbb volt, mert előidézésétől távol állottunk s mert azt meggátolni vagy azon áttörni nem volt hatalmunk. A két nyovadászsztrájk fényénélbontakozik ki a maga rettentő,tehetetlenségében és eredménytelenségében igazán az úgynevezettkeresztény kurzus társadalmi munkája. Ezek a sztrájkok kiáltó bizonyságai annak, hogy a keresztény társadalom és az úgynevezett polgári frontúra éppoly védtelen és szervezetlen a "szocialista támadásokkalvagy ellenállásokkal szemben, mint akár 1918-ban. Ma semmivel sem másabb a helyzet a munka szervezetének és védelmének kérdésében, mint öt évvel ezelőtti napnál világosabban bebizonyult, hogy ma is elegendő néhány tucat izgága vagy hajtogató ember akciója, hogy hetekig megakassza a nyilvánosság közegeit a munkájuk és kötelességükteljesítésében, hogy elvágják azokat a huzalokat, amelyek a szakadozott polgári front és a széttöredezett keresztény társadalom különböző rétegeit és elemeit összekapcsolják. Ámde még sivárabbnak látszanak a nyomdászsztrájkok tanúságai a kormány magatartásának és a magyar politikának szempontjából. Igaz, hogy a kormány bizonyos tekintetben már terhelve volt ama magatartásának következményeitől, amelyet, az első munkaszünettel szemben tanúsított s amelyet az akkor folyt szanálásig vita miatt másnak, mint kaján és csendes kárörvendezésnek, alig nevezhetnénk. Akkorazért nem lépett a harcoló felek közé, mert a sajtó elhallgattatásának összes politikai előnyeit igyekezett a maga, számára leszüretelni. Most pedig egy kissé feszélyezve volt már saját példájának hatásától. Heteken át úgyszólván - ölbetett kézzel nézte e gazdasági, majd politikai célolv felé táguló harc elmérgesedését, mintegy lövészárokháborúzássá dermedését, mindaddig, amíg a károsult újságkiadók — akiknek bőrére ment elsősorban a főnökökés nyomdászok ádáz viaskodása — egyenesen fel nem szólították a kormányt arra, hogy kötelességét teljesítse, hogy a felek között a tisztességes békét közvetítse s az egymás kiysryei iránt elfogult tényezőket követeléseik kölcsönös mérséklésére serkentse. ' Vájjon a kormány nem tudtavagy csupán nem akarta’tu’datná•— Zoltán ... — ,felét félénken'' a kitüntetéssel bölcsésszé lett ifjú. — Hát, Zoltán fiam, csak üljön le nálunk!...Reggelizett-e már, kedves fiam? Mondja meg bátran! Ne féljen! Mi nem vagyunk harapósak! Aztán tízre jár az idő.!... Hát ki vele, igen, vagy nem?! . Az ifjú méltóságos t megzavarodott ezelőtt a csodálatos öregasszony előtt. Neki még sohasemi parancsoltak... Jp ez a nézés... ez a rettenetes kerek okuláré !Olyan, mint ha harapni akarna nagy, kerek rámájával... —Ne,sz,egyelje, kedves fiam! - biztatja jóakarókig Éva néni. — Ha nem tízóraizott, akkor, egy pohárka ,háziszőttest kap... .Olyat még a császár sem iszik, mint azenyém!... Tizenhét féle fűszerszám van belnne! . . . Meggyógyítja a kólykát, a hidegrázást... Tartóssá,teszi az egészséget!... Hát reggelizett... vagy nem?!... Zoltán arfi azt motyogta, hogy nem... vagyis igen... de korán, nagyon korán volt... — Már mindent tudok, Zoltán fiam! — vágja rá a szót a nagyaszszony. — Jól ismére® én a fiatalok baját!... Marika! Marika!— szólítja hangosan, parancsolva a mellette babot takarító cselédet. . — Mi tetszik ! : ■ — Nekem ne mi, szikezz, a parasztteremtettedet!...hanem úgy mondd, hogy miit parancsol instrímm ndg.ijasszony!... .Nos?... hugi* núiiulilt!... — .vili pa vs iicsól in."italom nagyasszony ?... - - makog az alföldi cselédleány, - -: - -• -sül vonni, mit jelent az, ha szó nélkül ’ tűri a munkabéreknek aranyparitás felé törését s azt a tényt, hogy ez a törekvés egy pontton, egy foglalkozási ágnál, egy iparban erőszakos munkabeszüntetés által úgyszólván százpercen** tes sikert ért el? Azt hitte talán, hogy ez a törekvés elszigetelvemarad, hogy a frontáttörést nem fogják továbbmélyíteni, hogy az ■aranyparitás felé igyekvő munkabérek csupán a nyomdaiparra fognak korlátozódni? Vájjon miképpen fogja megakadályozni, hogy ennek a bérmozgalomnak a hatása át ne járja az egész magyar gazdasági életet, s ezzel a megpattanásig 'feszítse a drágaság' burját’ Vájjon micsoda ábrázattal áll majd a tisztviselők elé, akik legalább is annyira'méltók a szent'•Írás szerint az ő bérükre, mint a 'nyoldászok s akiknek a száját eddig azzal az erkölcsi terrorralfogták- le, hogy az ország tehervi■selöképeeség'e nem' bir versenyt■ futni ■'az aranyparítás felé loholó 'árakkal' és munkabérekkel? Vajo ‘jon nem forgatja-e fel a munka aa béreknek és az áraknak ez az új ,átértékelési folyam vita azt a szanálási programot, amely a mostani kormányrendszer utolsó mentőgondolata volt? A másik tanulság, amely ennek az úgynevezett osztályharcnak vagy bérharcnak a tzénél szemünkbe rémlik, az a tény, hogy újból megnyílt a magyar társadalom előtt az osztályharc örvénye. A magyar társadalom különböző Éva nén! Történet egy híres nagyasszonyról Irta: Péterfy Tamás (Utánnyomás ,tilos) . A tiszttartói lakásba uj lakó költözködött"."Az uj gazdatiszt. Erdélyből került ide. Azt beszélik róluk, hogy félig-meddig menekült család, mert Elekes urj nagyon szeret szépen nótázni és Kelet, felé nem tűrik mostanság a magyar dalt. Mint a dalos, vándor madarak, az Elckescsalád is ide vándorolt, a nagy Alföldre, ahol nótázhatnak... , Két fia, meg egy lánya van az új tiszttartónak, de az egy lány megéri tízszer, a, két fiút!... Legalábbis ez a véleménye Éva néninek, a nagymamának. Katinka éneke kopogós, hanga zongoraszó mellett, száll messze a nyitott ablakon. "Behallatszik a földesúr kastélyába s még azon is túl, a virágos tarlók illatos messzeségébe. - Szokatlan itt a távoli bércek pacsirtája. Idegen mindenik dala a sikeptisztaságban, mert hegyekről-erdőkről, csevegő patakokról énekel, amiket itt csupán a játékos délibáb szokott az emberek szemei elé varázsolni a homályos, meleg déli nap ködében... Aztán eltűnik a játékos kép... . Szomorú dalba kezd Katinka: Borús az ég, algyn sötét, Az erdőn át felhő vonul. Atorrntjvd dá. pk sivrtexzvt,' Arcomra könny- zápora habul a szép leány, Isten veled. 'U. Bánattal válók tőled el. ^ A . ■ .’ A sors bár messze elvezet... Téged sohsem felejtik el . . . isten veled! Isten véted! Téged sohsem felejtlek' el! . . . Mint a hűs ölőszer,a dal csábit, vonz, megigéz, ha a szívben megrezegheti a rokonérzés húrjait. Zoltán úrfi, a földbirtokos kisebb fia lovagol arra s lovát megállítja a tiszttartóék kertje alatt. A szén dalt végighallgatta, aztán tovább* lovagolt ... Következő nap Éva néni maradt otthon a ■ cseléddel. A tiszttartócsalád kora reggel bekocsizott a városba vásárolni. Ezt Zoltán, nem is sejtette, amikor betekintett megismerni a gyönyörűhangú pacsirtát, aki oly szépen énekel. A háziak éppen a nyitott verandán valónak. Éva néni a cselédlánnyal zöldbabot takarított az ebédhez. A máltóságos férfi belépett a verandára, de hiába szerzett hat hét előtt doktorátust a bölcseletből... Amikor a nagyasszony kerekű végű , nagy pápa szemén át rátekintett. —llát a köszönést is elfeledte • • • — Elekesiszvartóékat keresem.... — mondja félénken. • . — Itt lakunk, édesfiam! Jó helyen jár! - kezdi a nagyasszony, mohó beszélővággyal, hiszen itt a pusztán nincs, akivel beszélgetni... — Marika! — szól a cselédhez parancsolólag. — kínáld meg székkel a vendéget! De ropogós tevőm féllé, sörüld le, ha likomod! Mert az úgy tiszte ég!... I’ljün le nálunk A. ízé... hogy is biiaki kérdezi a nagy asszony. ‘ — Azt parancsolom, hogy nyisd ki a füledet és,ide figyelj!... A pincéből hozd fel a bőrkés malachúst! . . . Sebesen járj, mint a pereszlén! ... Ne papusálj, mint a, varos béka. . . . Hanem egy szempillantás alatt itt légy!... A méltóságok urfi fel akarta világositani a cseléd távollétében Éva nénit, hogy ő a földbirtokos fia. . . a méltóság'issur. De nem bírt szóhoz jutni a nagyasszonytól. ■ ■ — Zoltán fiam! Mi nem vagyunk parasztok.! Mi igen-igen rusnya szónak tudjuk a paraszt szőtt... Még a lemarházás is elébbvaló százszor a leparasztozásnál!... Hanem aztán most: jöjjön velem, Zoltán , fiam! ■fisak jöjjön Éva nénivel, mert ilyet sem látott, amit mutatok!... Ne Testei je!... Ne szegyei je!... Én vagyok Éva néni, a nagyasszony!. ..Nekem otthon három falu népe kezet csókolt!... ■ Éva néni beszédközben, a kony’hára gczeftp- -Zoltán urfit s '.Magyarázott szakadatlanul, egyfolytában; il'iként a nagypénteki kerepelő sí toronyban..................... — Tíz perc múlva sze'nensült ,lesa a fatányéron!... Ez a legfenségesebb tizócai! Megsózom. Megboysózoun. .Megsütöm a szénen az perc alatt... De, az aztán finom eledel!... Igazi parázson sölt hús!...Csupa zamat... Csupa illat!... Marika!... Marika!... Hol a feketefenébe kövicálsz olyan sokáig?! . . . Még-mondottam, hogy egy szempillídulás alatt m légy, ha vírlahová Lohbbl.. . Egyújozogsz, mint a sailhal a lányéron!... No, III a jih. Ide nézzen..Zollankám, édes fiam!... •Előveszem az éti fist-drótos- rostélyt