Magyarság, 1924. május (5. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

fräSE- mgflnts Gl &eflg Jt Ära karona Budapest, V» évf. 84. (983.) szám Előfizetési árak: Negyedéi*© 120,000 koroüa. Egy hóra -50,000 kor. tStfyes szám ára hétköznap 2000 korona, Vasárnap SOOO korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István A sztrájk , Rajtaütésszerű, meggondolatlan jea erőszakos munkabeszüntetés alig egy hónap alatt kétszer ütötte ■ki kezünkből a tollat és nómitotta ,el a Magyarság bátorító, sokszor Nedaő és bíráló, de mindig tiszta Jhangját. Érdekeinken és hatáskö­­jiünkön kívülálló tényezők makacs [és a kölcsönös hibák által végső­ikig elfajitott ellenségeskedése ' megfosztott bennünket kötelessé­­/giink teljesítésétől. Megszakította közönségünkkel való érintkezé­sünk folytonosságát. S reánk pa­rancsolt egy olyan elviselhetetlen némaságot, amelynek súlya alatt ‘ többet szenvedtünk, mint azok, Vikikhez szólni szoktunk e hasá­bokról. Úgy hisszük,- hogy a Ma­­' gyarság kényszerű szüneteltetése -nem csupán azért érintette" kellé­­’metleuül a Magyarság közönsé­get,. Inert •csaknem három hétre ■újból eldugullak hírszerzési for­rásai, hanem főképp azért, mert /heteken keresztül elakadt a lhangja ama világnézeti .és politi­­v-kai gondolat publicisztikai, zsur- i iranisztikái képviseletének, amely Iá Magyarság létalapja, cólgondo­­ilata és rendeltetése és amely — ingy hisszük — egészen más vi­szonyt létesített e lap ás olvasó­­közönsége között, mint amino {mostanság a sajtó és annak olva­sótábora között szokott szövődni. Érezzük, hogy a magyar közönség jós saját magunk előtt is többek vagyunk egyszerű hirszolgálta­­,fási és hirvásárlási orgánumnál. Sserkesztőség: VII. kerül©!* Miksa-utca 8. szám, '’ Telefon: JözsétCS -90,Jözspí68-91. -Kiadóhivatal: VII, kerület. Miksa-utca 8. Telelőn: József 68—92e Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest. 741, Postaitok 19. Mert amikor ezt az érdeket is igyekszünk a legmesszebbmenő mértékig kielégíteni, és a közönség kezébe úgy modern, etikai, iro­dalmi és, zsurnalisztikái tekintet­ben magásszinvöualn magyar új­ságot adui, sohasem tévesztjük szemünk elöl azt. a tényt, hogy i apunk elsősorban nem öncél, nem üzleti széliemnek alávetett, és üz­leti érdekektől vezetett vállalko­zás, hanem csupán eszköze és ki­fejező készsége annak a történelmi magyar gondolatnak, amelynek szerény misszionáriusi munkáját végezzük. ■ ’ ■ . És ez a kényszerű; némaság an­nál borzasztóbb volt, - mert elő­idézésétől távol állottunk s mert azt meggátolni vagy azon áttörni nem volt hatalmunk. A kei nyoru­­d.ászsrtrájk- fényénél -bontakozik ki a maga rettentő.tehetetlenségében és eredménytelen'ségében igazán az úgynevezett .keresztény kurzus társadalmi műn kaja. Ezek a sztrájkok kiáltó bizonyságai an­nak,. hogy- a keresztény • társada­lom és az úgynevezett polgári írönt nía éppoly vedteíen és szer­vezetlen a "szocialista támadások­kal /vagy ellenállásokkal szemben, mint akár 1!)18-ban. Ma semmivel sem masabb a helyzet a. munka szervezetének és védetni énék kér­désében, mint öt évvel ezelőtt s napnál világosabban hebizonyult, hogy ina is elegendő néhány tucat izgága vagy-hajtogató- ember ak­ciója, hogy hetekig megakassza a nyilvánosság közegeit • munkájuk és kötelességük .teljesítésében. Éva nen! Történet egy híres nagyasszonyról Irta: Péterfy Tamás (Utánnyomás .tilos) , A tiszttartói lakásba uj lakó köl­tözködött".'Az uj gazdatiszt. Erdély­ből került ide. Azt beszelik róluk, hogy félig-meddig menekült család, mert Elekes urjuagyon szeret szé­pen nótázni és Kelet, felé nem tűrik mostanság: a magyar dalt. Mint a dalos, vándor madarak, az El'ckes­­család is ide vándorolt, a nagy Al­földre, ahol nótázhatnak... , Két fia, meg egy lánya van az uj tiszttartónak, de az egy lány megéri tízszer, a, két. fiút!... Legalábbis ez a véleménye Éva néninek, a nagy­mamának. Katinka éneke kopogós­­. hanga zongoraszó mellett, száll messze a nyitott ablakon. 'Behallat­szik a. földesül- kastélyába s még azon is tál, a virágos tarlók illatos messzeségébe.- Szokatlan itt a távoli bércek pa­csirtája. Idegen mindenik dala a sik Vptísztáságbau, mert hégyekről-ei;dők­­ről, esevegő patakokról énekel, ami­ket itt csupán a játékos délibáb szo­kott az emberek szemei elé vará­zsolni a homályos, meleg déli. nap ködében... Aztán eltűnik a játékos kép... . Szomorú dalba kezd Katinka: Borús az ég, alggn sötét, Az erdőn át felhő vonul. Ato.rrntjvd oiá. pk sivrtexzvt,' Arcomra könny- zápora hali \u l a szép leány, Isién veled7. 'U. Bánattal válók tőled el. ^ A . ■ .’ A sors bár messze elvezet,;: Téged sohsem felejti*k el , , . isten veled! Isten vétód! Téged sohsem felejtlck' c>! . . . Mint a hűi ölőszer, .a dal csábit, vonz.- megigéz, ha a szívben meg­­rezegheti a rokonérzés húrjait. Zol­tán nrfi. a földbirtokos kisebb fia lovagol arra s lovát megállítja a tiszttartóék kertj$>'alatt. A szén dalt végighallgatta, aztán tovább* lova­golt ... Következő nap Éva néni maradt otthon a ■ cseléddel. A tiszttartó­­család kora reggel bekocsizott a városba vásárolni. Ezt Zoltán, nem is sejtette, amikor betekintett meg­ismerni a gyönyöriihn.ngu pacsir­tát, aki oly.szépen énekel. A háziak éppen a nyitott verandán valónak. Éva néni a cselédlánnyal zöldbabot laknritutt az ebédhez. A' mállóságos itrfi belépett a verandára, de hiába szerzett hat hét előtt doktorátust a bölcseletből... Amikor a nagy­asszony kerekű végű , nagy pápa ­szemén át rátekintett. — llát a kö­szönést is elfeledte • • • — Elekes 1 iszüartóékat keresem.... — mondja léién ken. • . — Itt lakunk, édesfiam! Jó helyen jár! - kezdi a nagyasszony. mohó beszélővággyal, hiszen' itt a pasztán nincs, akivel beszélgetni... — Ma­rika! — szól a cselédhez parancsoló­­lag. — kínáld meg székkel a vende­gei! De ropogós tevőin féllé, Iörüld le. ha lilio/od! Meri az úgy iiszte eg!.'.. I’ljiiii le nálunk A. ízé... hogy is bi\ iakí kérdezi a nagy asszony. - ‘ hogy elvágják azokat a huzalokat, amelyek a szakadozott polgári front és a széttöredezett keresz­tény társadalom különböző réte­geit és elemeit összekapcsolják. Ámde még sivárak bnak látsza­nak a nyomdászsztrájkok tanúsá­gai a kormány magatartásának és a magyar politikának szem­pontjából, Igaz, hogy a kormány bizonyos tekintetben már terhelve volt ama magatartásának követ­kezményeitől, amelyet, az első munkaszünettel szemben tanúsí­tott s amelyet az akkor folyt sza­nálásig vita miatt másnak, mint kaján és csendes kárörvendezés­­nek; alig nevezhetnénk. Akkor .azért nem lépett a harcoló felek közé, mert a sajtó elhallgattatásá­nak összes politikai előnyeit igye­kezett a ínaga, számára leszüre­telni. Most pedig egy kissé feszé­lyezve volt már saját példájának hatásától. Reteken át- úgyszólván • ölhetett kézzel nézte e gazdasági, majd politikai célojv felé táguló harc elmérgesedését, ‘ mintegy lö­­.vészárokhábörnzássá dermedését, mindaddig, amig a károsult újság­kiadók — akiknek bőrére ment elsősorban a főnökök .és nyomdá­szok ádáz viaskodása —- egyene­sen fel nem szólították a kormányt arra, hogy kötelességét teljesítse, hogy a felek között a tisztességes békét közvetítse s az egymás • iijfryei iránt elfogult tényezőket követeléseik kölcsönös mérséklé­sére serkentse. ' Vájjon a kormány nem tudta­­vagy csupán nem akarta -’tu’damá­•— Zoltán ... — .felét félénken'' á ki­tüntetéssel bölcsésszé left ifjú. — Hát, Zolláu fiain, csak üljön le nálunk!... -Reggelizett-e már, ked­ves fiain? Mondja meg bátran! Né féljen! Mi nem vagyunk harapó­sak! Aztán tízre jár az idő,!... Hát ki vele: igen. vagy nem?! . Az ifjú méltó só gos taegza varodéit cz_ előtt a csodálatos öregasszony előtt. Neki még sohase pi parancsol­tak... J)p ez a nézés... ez a rette­netes kerek okuláré 1Olyan, mint ha harapni akarna nagy, kerek rá­májával... — -Ne. s7,egyelje, kedves fiam! - ­­biztatja jóakarókig Éva néni. — Ha nem tízóraizott. akkor, pgy pohárka .háziszőttest kap.., .Olyat még a*csá­szár sem iszik, mint az .enyém-!..;. Tizenhét féle-fiiszerszám van beimé! . . . Meggyógyítja a. kóljkát, a hi­degrázást... Tartóssá,'teszi az egész­séget!... Hál reggelizett... vagy nem?!... Zoltán nrfi azt motyogta, hogy nem... vagyis igen... de korán, na­gyon korán volt;.. — Már mindent tudok, Zoltán fiam! — vágja rá a szót a nagyasz­­szony. — Jói ismére® én a fiatalok baját!.., Marika! Marika!—1 szó­lítja hangosan, parancsolva a mel­lette babot takarító cselédet. . — Mitetszik 1 : ■— Nekem ne miM szikezz. a pa­­rasztteremlettédet!... -hanem úgy mondd, hogy riiit parancsol instrílnm ndg.ijasszonj/!.., .Nos?,,. hugi* iiúiiuloilt!... — .vili pa vs iicsól in."italom nagy­asszony ?... - - makog az alföldi e»e­­lédleáuy, - -: - -• ­sül vonni, mit jelent az, ha szó nélkül ’ tűri a munkabéreknek aranyparitás felé törését s azt a tényt, hogy ez a törekvés egy pou.= ton, egy foglalkozási ágnál, egy iparban erőszakos rnunk.abef.ziin­­: tetős által úgyszólván százpercen** tes sikert ért el? Azt hitte talán, hogy ez a törekvés elszigetelve­­marad, hogy a frontáttörést nem ‘ fogják tóvá.bbmélyiteni, hogy az ■aranyparitás felé igyekvő munka* bérek csupán a. nyomdaiparra fog­nak korlátozódni? Vájjon mikép4- .pen fogja megakadályozni, hogy ennek a bérmozgalomnak a hatása át ne járja áz egész magyar gazdá­sági életet, s ezzel a megpattaná­­‘sig 'feszítse a drágaság' burját’ Vájjon micsoda ábrásaítal áíl majd a tisztviselők elé, akik leg­alább is annyira'méltók a; szent­­'•irás szerint az ö bérükre, mint a 'nyohldászok s akiknek a száját eddig azzal az erkölcsi terrorral ^fogták- We., hogy az ország tehervi­­■selöképeeség'e nem' bir versenyt­■ fiitni ■"az aranyparítás félé loholó 'árakkal' és munkabérekkel? Vaj* ‘jón nem forgatja-e fel a munka:­­/héreknék és az áraknak ez az uj • átértékel ősi folyanvita azt a sza­nálási programot, amelj a. mos­tani kormányrendszer utolsó men­­tögondolata volt? A másik tanulság, amely ennek az úgynevezett osztályharcnak vagy bérharcnak t tizénél sze­münkbe rémlik, az a tény, hogy újból megnyílt a magyar társada­lom. előtt az osztályhare örvényé. Á magyar társadalom különböző — Azt- parancsolom, hogy nyisd ki a fiiledet-és.ide figyelj!,.. A pin­céből hozd fél a bőrkés malachúst! . . . Sebesen-járj, mint a perészién! ... Ne papusálj, mint a, varos béka: . . . Hanem egy szempillantás alatt itt légy!-..-. A méltóságok nrfi fel akarta vilá­gosii ani a cseléd távollétébcn Éva nénit, hogy ö a földbirtokos fia. . , a méltóság'iss -ur. De nem bírt szó­hoz jutni a nagyasszonytól. ■ ■ — Zoltán fiam! Mi nem vagyunk parasztok.! Mi igen-igen rusnya szó­nak tudjak a paraszt szőtt... Még a lemarházás is elébbvaló százszor a l'eparasztozásnál!... Hanem aztán most: jöjjön velem, Zoltán • fiam! ■fisak jöjjön Éva nénivel, mért ilyet sem látott, ain;1 mutatok!... Ne Testei je!... Ne szegyei je!... Én va­gyok Éva néni, a. nagyasszony!. .1 -Nekem otthon három falu népe ke­zet csókolt!... ■ Éva néni beszédközben; a konj’­hára yczcftp- -Zoltán urfit s '.uagya­­rázott szakadatlanul, egyfolytában; Jl'ikénl a nagypénteki-kerepelő sí toronyban...................., — Tíz pere múlva sze'neusült ;lesa a fatányéron!... Ez a: legfénsége­­sebb tizócai-! Megsózom. Mcg­boysqzfun. .Megsütöm a szénen üz pere alatt... De. az aztán finom ele­del!... Igazi parázsonsölt hús!... 'Csupa zamat... Csupa - illat!... Ma­rika!... Marika!... Hoj a fekete­­fenébe kövieájsz olyan- sokáig?! . . , Még-in-ondoltani, hogy egy szeinpil­­líTuiás alatt in légy, ba víi-laliová Lohlcb-l.!. , Égy ; úiozpgsz, miiit a sűilhal a lánvéróii!... No, III a íiih. Ide nézzen,.-Zollankám, édes fiam!... •Előveszem az éti fist-drótos- rostélyt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék