Magyarság, 1924. május (5. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

­2 i rétegei tele vannak egymás iránt a legvakabb bizalmatlansággal, a munkaadó és a munkás ultimá­tumszerű hangon érintkezik egy­mással: az egyik nem lát a másik­ban csak kizsákmányolót és hará­­csolót, vagy a merész bujtogatót és az örök lázadót. Ennek a kölcsö­nös bizalmatlanságnak és gyanú­nak óriási feszültsége azután olyan jelenségekben robban ki meglepetésszerűen, mint az ismé­telt nyomdászsztrájkok, mint cikázó fényjelek ebben a szomorú és kietlen éjszakában. Egy felada­tának színvonalához nőtt kor­mányzat nem tűrte volna, hogy az ellentétek ennyire elmélyüljenek és kiélesedjenek és hogy a harcoló felek csak akkor üljenek a tár­gyalóasztalhoz, amikor már mind­ketten vérükben fetrengenek. A kormányzatra­­ hárul a felelősség a mérhetetlen erkölcsi bajokért és gazdasági károkért, amelyek az ilyen szociális és munkásviszonyok­­ból fakadnak s amelyek oly szo­morú keretét alkotják annak az akciónak, annak a műtétnek, amelyre idegen szakértők meghí­vásáról a kormány az imént kapta meg a törvényhozás felhatalma­zását. '■* Ha van valami vigasztaló eb­­­ben a tömérdek bajban és kárban, az­ csupán az a tanulság lehet, hogy a magyar társadalom kü­lönböző osztályai a,maguk merev, igazságosságának tudatában ne marcangolják egymást halálra, amikor a vérző határolón lesen áll az ellenség, hogy belemártsa vasát ebbe a beteg testbe s meg­riadja ennek a boldogtalan nemzet­nek a kegyelemdöfést. A Magyar­ság ennek a tanulságnak a hirde­tésével indul el ismét a maga ut­ján s lesz újból apostola­ a ma­gyarság felsőbb rendeltetésének életgondolatának. . . . k' ’A. A MAG­YARSÁG TELEFONSZÁMA SZERK.: JÓZSEF 68-90., 68-91. SZ. KIADÓHIVATAL: :JÓZSEF 68-92. ... Letörlöm róla a port... Ez a szenensült sütőrostély... No, most! A tüzet hátra verem a tűzhelyben. A hamulyukat eldugom, de jól, hogy­ne szelel­jen. A tűzhelyajtócskán a nyílást elzárom. Hamut húzok eleje, nehogy levegőt kapjon!... így ni!. -Megvan! Most aztán csak felülről hűz a légvonal. Három karikát le­veszek. Az égő fadarabokat hátra­­­taszitom a kürtő felé, ott égnek to­vább... fitt’ elől csak­ az égő-izzó szén marad. A tűzhelyre fel a ros­télyt. A húst megsózom. Megbor­sozom!... Ne féljen, fiam­! Ez házi­­törési bors! . Mi nem veszünk bolti geremicét! No, nézze!# Már sül a hús... Vegye elé, az óráját s tiz perc múlva pompás szenensültet eszik... ÍMárika-a-a!... i -é Mit parancsol instálom nagy­asszony!­­ — Vedd elé, édes leányom, a fatá­nyért... Kész, villákat!... Van-e jó bicskája! — kérdezi Zoltán urfitól. — Talán... igenis... van — és előkotorássza-kaparja jobbmellény­­zseleéből a gyöngyháznyelű, finom zsebkését. ' . — Ha! ha! ha! ha! — nevet Éva néni. — Ez nem bicska. Ez _ nem szenensülthoz való,!... No, majd én megtanítom'.­..' . És­ elővette a legfinomabb konyha­kést. Megfente hirtelenében és be­szélt tovább... A pompás pecsenye­­illat már birizgálta az ifjú méltó­­ságos orrát...­­■ ' — Tudd meg, Zoltán fiam, hogy laskát, meg húst csak éles késsel le­het vágni! Az életlen kés étvágy­rontó. De ide nézz, már sül!.... A falanyért letörülni!.­.. _ Kenyeret vágni!... Aztán a b­üfifőt csiná­ Hohler Tamást, Nagybritannia budapesti követét, kormánya vissza­­hívta Magyarországból és Mexikóba küldte külön diplomáciai megbízás­sal. A Magyarság közvetlenül a Macdonald-kormány hatalomra­ lé­­pése után legjobb forrásból kapott értesülések alapján jelentette, hogy a­ munkáspárti kormány és a buda­pesti, angol követ között erős ellen­tétek vannak és Hohle­rnek távoznia kell. A­ magyar kormány részéről természetesen sürgősen megkaptuk az ünnepélyes cáfolatot, kormá­nyunk egyáltalán tudni sem akart arról, hogy Magyarországból is és Londonból is milyen sikeres intri­kák folynak Hobler ellen és még akkor is rendületlenül tagadta az információ valódiságát, amikor Hobler visszahívása már befejezett tény volt. Jóm meg! — magyaráz a nagyasz­­szony s vastag porcelláncsészébe félig bört önt. Piros rózsapaprikát szór bele és összekeveri. Olyan, mint a paradicsommártás. .. — A forró szenensültet nem lehet bekapni, mert még sül, serceg rajta a zsír... Ha megvárjuk, áruig le­hűl — már nincs ize... Csak mele­gen jó!... Tehát belemártjuk a pap­rikás borba, ez a lehűtő... Valami felséges ez--a szenensztlt, ■ Zoltán fiam!... Én már, sütöttem egyszerre húsz személy részére!... Köztük vala Teleki gróf, Bánffy gróf, Szent­­kereszty báró, mind a kettő!... Ilyen nagy urak!... De kezet csókoltak Éva néninek... Akkor persze fiata­labb is voltam... — tette utána csendesen. A rostélyon sülő húsdarabokat megforgatta. Még­ öt perc sem telt el a féloldali süléssel. A malac­pecsenye hamarabb sült, mint a marhahús szokott. .Az izzó parázs felett pompásan sisteregtek, sültek a husdarabok, ■ Éva néni szakadat­lanul beszélt. Kenyeret, vágott. Asz­­­talkötépre került a fatányér ott a konyhán, hiszen oly tiszta volt, mint a patika, az Éva néni kony­hája ... —­ Leülni!... — para­ncsoló. — Késbe villát, venni!... Úgy sem érti, hát elöljárók jó példával... Egye, ahogy én fogyasztom, ha jó­­szót akar!... Sistergő, pompás illatú husdara­­bot hozott a villáján az asztalra. A fatányéron vágta, darabolta egyenletes, rendes falatokra s ami­kor négy JajgtjLf név­igp.it, egy da­rabkát belemártott a , paprikás borba, a lehűtőbe s hirtelen be­falta, Zoltán utánacsinálta. Hát pom­pásan ízlett. —■ Ez eztán valami! —­ dicsérte a­­nagyasszony. — Ettől volt olyan nagy hős Árpád fejedelem, meg Attila király!... Ők is ilyet ettek, de nyárson sütötték... No, még azt a másik darabot, Zoltán fiam!... Jó?... Nem jó?... A méltós­ágos urának csodamó­don ízlett. Hiszen kora reggel óta lerokkant az a kis kávé a gyom­rában a lovaglástól... Evett, fala­tozott, s úgy érezte, hogy ez az öreg­asszony megbabonázta... A nagy­asszony közbe-közbe borvizes­­ bor­ral is kinálgatta s ettől megjött az ifjú méltóságon bátorsága. És be­szélt, bülcselkedett, hiszen hat hét alatt, az utolsó vizsga óta nem pá­rolgatt el bölcsesége a kis doktor­nak... Beszélt és­ azt találta mon­dani, hogy az alkotó erő mégis csak a férfiakban van ... Ez a megjegyzés behatolt a nagy­asszony szivéig. Szemeit rámeresz­tette a bölcsőszifjára. Ókularéját alább húzta, hogy jobban lásson és beszélt Éva néni, de minden szava sújtott, metszett: — Hogy a férfiban van az alkotó erő? Ezt meri mondani, Zoltán fiam?­... Nem lett volna ezen a vi­lágon sem­ Attila, sem Árpád, sem Cézár, sem­ Napoleon, ha­­ nincs szülő édesanyjuk! Tudd meg, édes Zoltán fiam, hogy ha mi bemondjuk a sztrájkot, az Isten újra kezdheti az ember teremtését! Éva néni felállt. Szemei­­ villog­tak. Kifele indult, t­e még mondott valamit i . . • — Te somi kotnyeleskednél itt, hal édesanyád a nyakad idejében kite-­­kerte volna!... — és a nagyasszony bement a szobába. Zoltán távozott. A cseléd berohant Éva nénihez: —­ Instállom, nagyasszony, a mél-­­­óságos urfi most aztán bizonyosan megharagudott....... — Mé-mé-méltóságos?... — akar­­­doz a szava Éva néninek.­— A föl­des ur doktorfia... — ma­­gyarázza a cseléd. Este együtt remeged­t az égésű tiszttartócsalád­, Csupán Éva néni nem. Elekes várta a felmondást, Oh, milyen nagy dolog manapság egy jó gazdatiszti állás! Szürkület­kor csakugyan­­jöttek a kastélyból*. Az öreg méltóságok asszony, meg a cseléd mögötte kísérőnek. Elekeseknél mindenki kézcsókra­ sietett. Nagy sor az állás, a kenyér. Az öreg méltóségos asszony kereste­ Éva nénit, de nem voló benn. — Az unokám beszélt Éva néni­vel ... Én is vele akarok beszélni.. —- mondja a méltóságos asszony. A nagyasszony­ dacos tartással jön be: — Isten hozta mihozzánk! Én va­gyok az Éva néni. Az öreg méltóságos asszony fél­léje lépett. Kezet nyújtott: — Köszönöm, hogy a bölcsészdok­­tor unokámat megtanította többre, mint a tudós tanár, urak! Hogy te mondotta? Ha mi anyák bemondjuk a sztrájkot, a jó­­ Isten újra kezd­­heti az ember teremtését. Köszö­nöm, köszönöm. Nyolc gyermekem van s abból hat fiú... A két matróna megölelte egymást mást ■ " MAGYARSÁG Az új vámtarifa tárgyalásával folytatja munkáját a nemzetgyűlés A fővárosi törvényjavaslatot is rövidesen tárgyalni fogják A politika hírei — A Magyarság tudósításától — A nemzetgyűlés a szanálási javasla­tok megszavazásával átruházta jogai­nak egy részét­ a kormányra és amint a legutóbbi események mutatták, a kor­­mány és a miniszterelnök nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az ország képviseletét ezek után nem kell túl­­tragikusan vonni Egymás után szület­nek meg olyan rendeletek, amelyeket különben a nyugodt parlamenti atmo­szféra érdekében óvakodott volna a kormány előterjeszteni és az ellenzéki pártok kezelésében is bizonyos jóindu­latú fölényesség jut kifejezésre. Most, hogy az ellenzék minden ra­gaszkodása, még a netaláni obstrukció is teljesen hatástalanná vált, a kor­mány dicséretreméltó előrelátással gon­doskodni kiván a jövőről is. Ebből­­a célból előszedik a házszabályrevíziót, amellyel már eddig is eleget ijesztget­ték a rakoncátlankodó ellenzékieket. A házszabályrevízió híre az ellenzéki kö­röket nagyon felizgatta, az ellenzéki körök legalább beszélni szeretnének, ha a kormány még az eddigieknél is ke­vésbé fog rájuk hallgatni. A házsza­­bályrevízió mellett az új vámtarifa és a fővárosi törvényjavaslat kerül rövi­desen a nemzetgyűlés elé. Kohler Tamás távozása Amint annak idején már megír­tuk, Kohler Tamást nagyon meleg kapcsolatok fűzték a jelenlegi ma­gyar kormányrendszer több vezető­­személyiségéhez és azok a nyilatko­zatok, amelyekben Bethlen minisz­terelnök Holder távozása miatt őszinte bánatát fejezi ki, ezúttal valóban neme szokásos diplomáciai frázisok. Bethlen István gróf olyan diplomáciai támaszt vesztett el, amelyet válságos helyzetekben m­in­­­dig ügyes taktikai érzékkel tudott felhasználni a maga és az­ uralkodó rendszer számára. Hohler Tamás búcsúzóul nyilat­kozatot tett a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt, amelyben örömét fejezi ki, hogy ittműködése alatt a magyar, nemzet átesett a leg­nehezebb időkön , és most már biza­lommal tekinthet a jövő felé. A volt angol követ úgy látszik személyes kapcsolatai révén felhatalmazva érezte­­magát arra, hogy eltérjen az államfőkkel szemben szokásos dip­lomáciai tartózkodástól és nagyon meleg szavakkal, vesz búcsút a kor­mányzótól is. — A legnagyobb cso­dálat hangján — mondotta — kell megemlékeznem Horthy Miklósról, az ország kormányzójáról, akinek helyzete oly nehéz volt, mint talán soha embernek és aki a legnagyobb önmegtagadással és önfeláldozással rendelte magát alá a nemzet érde­keinek. Csak sajnálni lehet, hogy Hohler követ, ha már a magyar fejlődéssel foglalkozott, nem bocsátkozott rész­letekbe ,és kétségkívül jól informált­­sága­ alapján nem mondta el egyéni véleményét a magyar politika utolsó éveinek sok érdekes részleteiül is. Hohler helyébe, mint már jelen­tettük, az az angol diplomata kerül, aki ezideig­­ a Panama köztársa­ságban tevékenykedett. A népszövetségi föáztos enogiátis kiválását Smith Jeremiás, a népszövetség ma­gyarországi főbiztosa, csütörtökön meg­érkezett Budapestre és azonnal hozzá­látott hivatalának megszervezéséhez. A főbiztos segítségére a népszövetség tit­kársága Budapestre küldte Charonne, Tyler, Felkin, Krabbe, Denis és Stepman urakat, akik a népszövetség részéről­­már hosszabb idő óta foglalkoztak a magyar kérdéssel és az új főbiztosnak a szükséges felvilágosításokat megadják. A főbiztos megérkezése után hosszabb megbeszélést folytatott Horthy Miklós kormányzóval, Bethlen Istvám m­iniszter­­elnökkel és a kormány tagjaival és láto­­gatást tett az idegen államok külföldi­­képviseleteinél. Társadalmi jellegű megs­zívásokat ezideig Smith Jeremiás néni fogadott el, miután minden idejét a szükséges információk megszerzésére és feldolgozására kell fordítania. A­ főbb.. . tus hivatali helyiségeit, a pénzügymi­nisztériumban, a Szentháromság-trri front földszintjén és első emeletén fe­­lezték be, lakásul pedig a Várban az egyik magánpalotában foglaltak le egy lakosztályt. Ha az új főbiztos az egész­ munkaanyagot átdolgozta és megszerezte a szükséges áttekintést, akkor a népszö­vet­ségi titkárság kiküldöttei közül töbt­­ben el is utaznak Budapestről. Emith úr különben megérkezése után fogadta a Magyarság munkatársát és kijelentette, hogy a legszebb reményekkel eltelve fog hozzá a munkához, a részletekbe utonok­­ azonban csak később lesz módjában nyil­,­latkozni. Egyelőre nem nyilatkozni akar hanem dolgozni. Jövő héten állapj­ák meg a szanálás term­b­e­ programját Az elmúlt szombaton megtartott mi­­nisztertanács egyebek között foglalko­zott a szanálás ügyével is s elhatározta,­ hogy a legnagyobb eréllyel hozzálát a takarékosság érvényesítéséhez. A sza­­­nálás végrehajtásának programja ezen­ a minisztertanácson azonban még nem állapították meg, hanem úgy döntöttek, hogy a miniszterelnök a jövő hét fo­lyamán értekezletre hívja meg Smitti Jeremiást, a népszövetségi főbiztost és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszt­tert- s ez az értekezlet határoz arról, h­­ogy milyen metódus szerint hó­dítsák meg és hajtsák végre a szavaiál munkáját. A miniszterelnök beszázadlója Bethlen István gróf , miniszterelnöki május 11-én, vasárnap, beszámolót mond­­választókerületében, Hódmezővásárhe­­­lyen. A miniszterelnököt a kormány több­­­tagján kívü­l mintegy 30 egységes párti­ képviselő kíséri le kerületébe. "­­| 1 «*24 mftjiís e,:Tcedá

Next