Magyarság, 1924. május (5. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

1924 május 8, kedd 'MAGYARSÁG Az egységes párt a házszabályok szigorításáról tárgyal Az egységes párt pénteken, május 15-én, értekezletet tart, amelyen Hanlkó Lajos kereskedelemügyi miniszter ismerteti az autonóm vámtarifáról szóló törvény­­javaslatot, majd­ pedig Bethlen­ István gróf miniszterelnök, teszi meg előterjesz­tését a­ május 11-én összeülő nemzetnyi ü­lés munkaprogram­járól. Az értekezlet napirendjén szerepel még a házs­zabály­­revízió kérdése is, melynek megvitatása u­rán kijelölik " a tagokat a.­­VI-as pei­z­­i­nyi ellenőrzi­ hozott­sá­glitt. A XI-a­s pénz­ügyi ellenőrző bizottság lesz tudvalevően az a­ bizottság, amely a­­szanálási pro­gram végrehajtása alatt ellenőrzi a kor­mányt még a nemzetgyűlés esetleges fel­oszlatása idején is. A bizottság, amely­ben a pártok számaránya szerint az ellenzék is képviselve lesz, a­ nemzetgyű­lés összeülésekor alakul meg véglegesen. Az Autonóm v­ámtárifa A nemzetgyűlés múlt pénteki ülésén a m­iniszterelnök beterjesztette az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat, amely csütörtökön miniszter­­tanács elé kerül, 37 fejezetbe fo­zlalja az egyes tarifaosztályokat, a vámtétele­ket aranykoronákban tünteti fel. A­ ja­vjavaslat vámtételei a békebeli vámtéte­lekh­ez képest általában háromszoros emelkedést jelentenek­, a most életben levő vámtételekkel ö­sszehasonlítva vi­szont csökkennek a vámok. A fontosabb tarifaosztályok vámjának változásairól az alábbiakban számolunk be. Az élőállat­oknál és az élelmezési cé­lokra szolgáló állati nyerstermékeknél 11 százalékos vám­eme­elést tervez a javas­la­t, mely az élő növények vámját is lényegesen emeli. A­­gyarmatáruknál és fűszereknél csekély a. változás. A bin a békebeli 7.50 koronás vámja 6.110 aranyy­­koronára. csökken, .rozs .1.80, árpa 2.80, zab 4.80 korona vámot fizet. A. déligyü­­m­­öl­csök, ve­te­m­én­yek és zöldségek vámja, lényegesen nő, a szeszesitaloké pedig, az edd köriekhez képest ,körülbelül kétszeresre emelkedik. A lisztrá-nok csökkennek, búzalisztnél 15 koronáról 13 koronára, a lobbi őrleménynél még, jelentékenyebb mértékűen. A rakorrám változatlan ma­rad. Az erdő fia irtáséig tonnákéi: tűzi­fa, faszén, vasúti talpfa, abroncsfa vámmenteset■"U­gyancsak vámmentes a­ kőszén, barnaszéni tőzeg, aszfalt és a nyers aszfaltfölde is. Az ásványolajnál és a növényolaj­­ ipari év­d­ék­ein­él változás nincs, a­­ gyertya- és a szappan vámja azonban emelkedik. A papirosipar a ro­tációs újságpapír kivét­elével fokozott védelemben részesül, a könyvek, folyó­­iratok­, zene­művek vámmentesek. A tex­tilipar, a bőr-­­és. bör'feldol­­gozóipar t­er­mékeinek vámja emelkedik, a vas- és fémipar, termékeinél nincs lényeges vál­­tón.S.:tó * ... . .. UTAZÁS LEQUEITIÓBA A PIRENEUSOKBANfi­ lmlarrea, március­,Végén­­ (21fanyarság tudósitójnról) Közös ‘nticélűidi az ,uj 'Rodostó, amelyet ma Lequeit­ionak hívnak, ívem a Márvány-tenger, hanem az Atlanti-óceán, illetve a Biszkájai­­öböl partján­ fekszik. San­ Sebastián­­ból indulunk útnak. A szárnyvonal kiindulási pontja, a bilbaói pálya­udvar egy, darab spanyol életet tük­röz vissza.... kép, amely itt szemünk felé tárul, élénk, sőt rikító színekből rakódik össze. Nagy­os nyüzsgés­­forgás, a vasárnapi faseista­ ünnep résztvevői igyekeznek haza. A san­­sebastiáni barátaik kikisérik őket. A bu­csúzás oly élénk és hangos for­mák között nyilvánul meg, mintha az utasok legalábbis Dél a­m­erikába vándorolnának ki. Katonák, csend­­sőrök és fináncok vegyülnek el a tö­­knegben, az. .utóbbiak nyomban je­lentkeznek, amint meglátják bő­röndjeinket s jóllehet spanyol föl­­­dön való tartózkodásunk első fél­órája alatt kétizben estünk át spa­nyol vámvizsgálaton, újból csomag­jaink fölnyitására szólítottak föl bennünket. Mindez néhány cenli­­litost kitevő fogyasztási adó miatt. Szerencsénkre akadt a kocsiban egy franciául tudó úr is, akinek föl­panaszoltuk ezt az indokolatlan zak­latást s intervenciójára többé nem háborgattak bennünket. A csend­őrök egyenruhája nagyjában meg­egyezik az olasz ca­rabi­ni éri­kével. Ők is Na­poletta-kalapot viselnek, fegyverzetük, szijazata az, ami na­gyon szembeötlik, miután annak szil­e citromsárga, itt még általában nagy szerep jut­ a­ katonaság egyen­ruhájában a rikító szilinek. Ha a­­Világháború tapasztalatai következ­tében a hadsereg tábori-zöld egyen­ruhát kapott is, a köpeny, egyelőre legalább, régi sötétkék maradt, amelynek gallérja, vállsza­lagja olyan­, mint nálunk békeidőben a gyalogság waffenrockjáé volt. A szín skarlát-vörös, ugyanilyen szinti az állomásokon szolgálatot teljesítő katonák nadrágja és sapkája is. Itt még szeretik az emberek a színeket, itt a nap is színesebben, tüzesebben sül, kabát nélkül járunk, holott oda­haza ilyenkor még javában intenek. Spanyolország legészakibb határ­­területen vagyunk, ennek dacára, úgy vesszük észre, hogy a mórok szokásai még ide is eljutottak s még négyszáz évvel­­ a kordovai kalifátus megdőlése után is éreztetik hatásu­ " (AU American right reserved.) “ ■ vb. kat. Egyenesen a Keletre emlékeztet, hogy a nők l­egnagyobb része, még a­z elegánsan öltözöttek is, kalap he­lyett fátyollal köti be a fejét, igaz, anélkül, hogy az az arcot eltakarná. De ma­ már a Keleten sem rejti min­­d­en nő arcát a­ fátyol mögé. Spanyolországban általában drága az élet s a vasút a mi fogalmaink szerint amg éppen drága. Egy alig másfélórai út a bilbaói kis vicináli­son legalább mégegyszer annyiba, kerül, mint­ a Bécs-—budapesti ■gyorsvonat. Még­hozzá az öreg Bae­­decker határozott utasítása szerint valamirevaló nadrágos embernek, aki a civilizált Keletről kerül ide a középkori és arab kultukr­a nagy­szerű földjére, első osztályon kell utaznia. Persze mi is ezt tettük. San­ Sebastiánban elláttuk magun­kat, déligyümölcsökkel, elsősorban malaga-szőlőre i­s , útközben , már csak mi a lómból­­ is szívesen elfo­gyasztottuk volna azt, ha eszünkbe nem jut­ a Baedecker utasítása, hogy spanyol szokás szerint" utitársainkat egy ustedes gusseand-val meg kell kínálni. Erre ugyan rendesen az a felelet, hogy "köszönjük szépen és váljon kedves egészségére legalább így mondja ezt a Baedecker,de nem voltunk bizonyosak abban, hogy ve­lünk utazó spanyol barátaink is is­merik a Baedecker" ezen utasítását, másrészt pedig egyikünknek sem volt annyi bátorsága, hogy az előbbi két spanyol szót ■ kibökje, anélkül, h­ogy nevetségessé ne váljék. Igy hát csak sóhajtoztunk malaga­szőlőnk­ után. A Pireneusokban, amelyeknek egy kis részei vonatunk végigszelte, lakik Spanyolország őslakossága: a baszk nép. A primitiv korszak szo­kásaiból még ma­­ is számosat meg­tartottak s hihetetlenül ráztuk a fe­jünket, amidőn mesélték, hogy egy gyermek születése után a gyermek­ágyiból fölkelt asszony helyét a férfi foglalja el, annak szimbólumaként. Is­ogy tényleg ő a­ gyermek­­apja. Ebbéli a pozícióban fogadja­­a ház barátainak szerencsékívánatait. Va­lamennyien katolikusok és istenfé­lők. Ennek dacára pogánykorukból hozott babonáikat mai napig meg­őrizték, még m­a is külön neve van a magaslatok istenének és külön neve a gonoszságénak. Ez az isten­félő nép ném­ egy szentet adott a katolikus egyháznak s a baszkok földjén ringott a középkori katoli­cizmus egyik legszámottevőbb alak­jának,­ Loyolai Ignácnak, a jezsuita rend, megteremtőjének­­ a bölcsője, gyermekeiket n­p is a leg­sziveseb­­ben Jézus nevére keresztelik s leá­nyaikat pedig igen gyakran Jezsiká­­nak h­ivják. Szabadság és független­ség iránti szeretetükről már előbbi cikkünkben megemlékeztünk. Ez a néhány százezer ember a Pirétiéi hegységben úgyszólván egy nagy családot alkot. Részben spanyol, részben francia területen és uralom alatt élnek. A népek nagy tömegé­ben még nálunknál,' magyaroknál is magukra hagyatottabban' állnak, nincs a világon egy nép vagy egy nyelv, amely velük, nyelvükkel va­lamelyes rokonságot, mutatna föl. Csak a finn nyelvvel mutat föl a baszk nyelv némi hasonlatosságot s ezért állítja, néhány tudós, hogy va­lamikor közös hazájuk volt a finn­ugor népekkel. Itt szerzett értesülé­seim szerint, épp az­­ utóbbi körül­ményre való tekintettel, irántunk, magyarok iránt rokonszenvvel vi­seltetnek. Vendégszerető, rokonszen­ves emberek, vígkedélyű­ek­, hirtelen föllobba­nók, zömök testalkatúak. A férfiak valamennyien egyforma­ sap­kát viselnek, a földmi­ves épp úgy, mint a lateiner ember. Parisból jö­vet már a Bayonne-ban feltűnik kü­lönös sapkaviseletük. A­ nők nem­zeti viselete egyenesen festő, de ma már csak ünnepnapokon öltik azt magukra. A nők szépek, feketesze­­mű­ek, erőteljesek. Festői tájakon haladunk végig s esti szürkületben befut a vonatunk a dévai állomásra. Itt ki kell száll­­nunk, mert’innen csak autóval lehet eljutni beg üríti­óim. A tenger part­ján pompás vidéken át visz az út az új magyar Rodostóba. A klíma majdnem megegyezik­ a Riviéra ég­hajlatával, annak tropikus­­növény­zete­k nélkül, mindössze San-Sebas­­tiánban látni nagyobb tömegben pálmákat. Késő este van már, ami­dőn a hegyek lejtőjéről autónk le­­kanyarodik egy szép kis városkába, ahol a soff­őr nagy ámulatunkra ki­jelentette, hogy ő m­a tovább nem­ megy , csak holnap.A délelőtt-'hajlan­dó az utat folytatni. . Annyi udva­riasság még volt benne, hogy elvitt bennünket egy szállóba, ahol lerakta podgyászainkat. Itt­­kellett ,marad­nánk. A baszk megtanul spanyolul, ha kell, de olyan csak ritkán akad közöttük, aki egy más európai nyel­vet is tud- így történt, hogy minden erőlködésünk dacára sem tudtuk magunkat sunyira megértetni, hogy megtudakoljuk, voltaképpen hol is vagyunk? Dinár­t­­ szervíroznak, amely nem kevesebb, mint tíz fogás­ból áll, már nem is győzzük meg­­izletni őket s nagy az örömünk, ami­dőn fölkelhetünk az­ asztaltól. Álta­lában fe­pezetát, mintegy 60.000 koro­nát számítanak­­ fejenként egy­ebedért, de Déván megtörtént velünk, hogy ennek kétszeresénél is többet ■kelleti­, fizetnünk, még pedig bor nél­kül, amiért szintén 8—5 pezetát szá­mítanak föl. A kávéhoz a cukrot be­csomagolva szervírozzák s a papír­­burkolat egyúttal a szálló reklám­jául is szolgál. Csak ennek segítsé­gével tudtuk megállapítani, hogy Ondarreában vagyunk. Kis halász­falu ez, tenger partján, a tenger és a hegyek közé ékelve. A falu­ meg­határozás alatt, ami annak­ külsejét, épületeit­ illeti, mást­ kell­ értenünk, mint odahaza. Itt’,úgyszólván min­den ház három- és négyemeletes. S ennek a kis falunak, mely alig számlál néhány ezer lelket,­oly szép temploma, vall, amely nálunk egy irigy város katedrálisán­ak is bellié­nek. Sok időnk nincs a nézdégélésre, mert sofförü­nk jelentkezik s fölrak­ják podgyászainkat. Néhány perc múlva útnak indulunk Lequeitio felé. Irinyi Jenő drássij 2 külpolitikai fielperri! ■—TA Magyarság­ tudósit­ójából ‘ Andrássii Gyula gróf a következő fejtegetéseket bocsátotta rendelfe©J résünkre az aktuális külpolitikai helyzetről. . .»­­ — Amikor külpolitikáról­­van szó,’ legszívesebben természete­sen a finn« gyár külpolitikáról beszélnék, mert az európai hatalmak egymáshoz­ való viszonyától fog függeni végs­­elemzésben Magyarország jövője."." Sajnos azonban, erről nem lehet szólani. Kálmán királlyal tartok, aki azt mondta, hogy nem lehet megégetni azokat a­ boszorkányo­kat, amelyek­ nincsenek. Én is azt tartom, hogy nem érdemes arról a külpolitikáról beszélni, ami nincs, és ami nem is lehet, artért előfelté­telei teljesen hiányzanak. Ma m­a minden külpolitikai akciótól visel, szavonultunk állítólag azért, hogy­­rendbeszedjük pénzügyeinket­. En­­­nek a­ javulásnak ugyan még sem­mi előszele nincs, de remélhetőleg­ a jövőben érezni fogjuk jó hatását is. .Miután a Népek Szövetségének kolóniája leszünk, önálló célú kül-­ politikánk nem lehet, .-pedig úgy látszik, Európa helyzetét nagy válto­­­zások elé néz. « érdekes új külpoli­tikai kombinációk küszöbén állunk. Mindenekelőtt újra akut­­ formát­ vett fel a német jóvátétel kérdése, a szakértők javaslata látszólag ked­vező talajra tálalt, de nem he­szem, hogy ez a megoldás is sikerk­i­pa fog. Az­­a benyomásom, hogy amit a a németek a fizetés előfeltételeként követelnek, azt a franciák csak a fizetések megtörténte, után hajlan­dók engedni és a sok tárgyalósnpk­ voltaképpen csak­­az' lesz - fa­ célja, hogy a tárgyaló felek a felteljességet egymásra tolják ,ennek a­­ki­sebiek­nek a meghiúsulásáért. — Még nagyobb befolyást fog gyakorolni a mi sorsu­nk-h­a az orosz-rdál) konfliktus. Bess’iarábia kérdése Damoklész-karriker­t fog Oláh­ország­ feje fölött függni. A két álláspont : mereven szem­bekerül­és ,alig valós­zí­nű, hogy­­békés m­eg­­oldást lehetne találni. Arról a terü­letről, amelyről az internationáli­­sabb jellegű szovjet semt m­ond le, egy későbbi esetleges nacionálisit Oroszország még kevésbé 'fog: lel mondhatni. Másrészt,­ a'mai Nagyi oláh­ország léte meginog­­a­ bl­nn pillanatban, amikor elismeri a nemzetiségi elvet és megadja­­ a nem oláh elemeketek az önren­delke­­zési jogot. Tehát itt nagy állandó elvi és nemzeti ellentétek vannak­, amelyek" még kiszámíth­at­atlan komplikációkhoz r­eáhth­etne­k. " Bármerre nézünk másfelé, mindenütt újabb veszélyek mutat­koznak. Az antantállanyok egymás­­hoz való viszonya torpiik, anélkül, hogy a volt ellenséges államok vi­szonya , megjavulna. A háború utáni világrend az angol-francia barátságra volt felépítve,­­ erről a barátságról azonban mindinkább­­kitűnik, hogy hazugság. Az­­angol és francia sajtóban­­olyan, előre­ nyilatkozik meg a kölcsönös bizal­matlanság, ami a nagy válságot­ előjele. Hasonlóképp ellentét mu­tatkozik az olasz és francia nemzet között. Crispi óta nem volt a két latin testvér között akkora bizal­matlanság, mint ma. A külpolitika jellem­­vonása: anarchia az egész vo­nalon. Ma már a békének csak egy alapja van, az újabb óriási háború kitörését csak egy tényező akadá­lyozza meg: a félelem a háború bor­zasztó következményeitől. Csakis ez a­ félelem teszi lehetővé a f­oly­ton ob casus belli­knek az elsimítását. Szomorú reánk, magyarokra nézve, hogy ilyen forrongó világban tehe­tetlenül, le­fegyverzetten állunk, függőségben a külföldtől és részben ellenségeinktől is. » Fel­olvastat­ott a :■ Magyarság« szgíts kész f­sségi estjént

Next