Magyarság, 1924. június (5. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
1924 Június 1, vasárnap MAGYARSAG tm mmm nabob haoyaiemamm ,, ' MMikmm jmjtMfM / Kl VOLT KASSELIK JEIVO ? L f*' Abban az időben, amikor Budapesten még volt romantika, voltak szép öreg házak, voltak csendes utcák és a csendes utcák szép öreg házaiban hangos pletyka a gazdagok sikerül, a Mária Valéria utca 3. sz. , palota örökké lefüggönyzött ablakai a mögött pit egy magános,, nagyon kevesek által ismert és nagyon sokak által félreismert agglegény: Kasselik Jenő. Ennek a zárkózott természetű agglegénynek az életéről mindössze annyit tudott a város,hogy legendás vagyonát édesapjától, az 1884-ben elhunyt 89 éves Kasselik Ferenc építkezési vállalkozótót örökölte, aki a szabadságharc leveretése után a Gellérthegy tetejére egy Citadella nevezetű »katonai üdülőhely« felépítésére vállalkozott. A város polgársága ezt sokéig nem tudta neki megbocsátani.Azt azonban már nagyon kevesen tudták, hogy a Citadella épitőmesítésének legendás vagyonú fia anyai ágon a legvitézebb magyar huszárnak, Simonul óbesternek unokája .'volt. Mint ilyen az 1859-iki solferinoi és az 1866-iki custozzai ütközetekben csak olyan vitézül verekedett, mint dicsőséges emlékezetűnagyapja 1814-ben a Tuilleriák .alatt, ahol a hagyomány szerint selmeci makrapipáját a »korzikai macskakölyök« aranyos trónusánverte ki.A solferinoi és a custozzai ütközetek idején délceg huszárfőhadnagy Kasselik Jenő vitéz magatartásáról legékesebben aggteleki Bujanovics Sándor, ezredes külön luapiparancsa beszél, amelynek emléke a Mária Valéria utca elaggott remetéjének külön büszkesége volt. Mint említettem, a zárkózott természetű és a kilencvenes években más,erősen elkorosodott agglegényt jóformán nem ismerte senki sem. Illetőleg mindenki ismerte: tudta róla, hogy él, hogy legendás vagyona van, hogy a Mária Valéria utcai palota polgári ésszel fel nem fogható kényelmet rejteget, de ennek a palotának a lezárt kapuján túl még senki sem jutott. Ha az ércbordákkal erősen megvasalt kapu hébehóba kinyilt, egy nagy, régimódi és nyitott, landauert láttak kigördülni rajta az Andrássy-út felé, a landauerben egy télen-nyáron prémekbe pólyáit öregurat, a bakon egy öreg kocsist s az ósdi jármű előtt két öreg lovat. Minden, minden öreg volt az öreg landaueren. Pedig akkor az európai futalmakra eszmélt Budapest már a kamaszkorát élte, villamos járt, autó pöfögött, ifjú és gőgös bérkaszárnyák nyújtózkodtak az öreg landauer két oldalán, amely olyanvolt ebben az ára kopogta forgalmi adóira? Együtt AMdMWEj miAUÁTCSZIl XXL AGGOT / .(NAPONTA 2 CSÉSZE uj világban, mint a letűnt időket elfuvarozó halottashatár. Az öreg landauer közel husz esztendeig dübörögte föl az Andrássyut és a Stefánia-út álmos tavaszi és szomorkás őszi délutánjait. Télen és nyáron pihent. Télen és nyáron öreg gazdája, a később már magával jóformán lehetetlen Kasselik Jenő súlyos ideg- és szembajára a párisi kocsikorzón és a francia Riviera áldott ege alatt keresett gyógyulást, miglen egy Cannes-ból 1910 március 10-én érkezett távirat szerint a már nagyon öreg és fáradt Kasselik Jenő nyugvóra tért. A soiló perentúl Alig kapta meg a táviratot Helet József dr. ügyvéd, az elhunyt nábobnak tíz éven át vagyonkezelője és jogtanácsosa, egész Budapest Kasselik Jenő haláláról beszél. A ósdi landauer párnáin csendesen szunyókáló öregül alakját kiszínezi a sokmilliós hagyatékon nekilelkesedett fantázia: a város pletykáz, találgat, izgalomba jön. A sajtó is kap a szenzáción és hasábos nekrológokban ismerteti Kasselik Jenő életét. De míg az elhunyt nábob életéről és a Mária Valéria-utcai palota rejtelmeiből eddig jóformán senki semmit sem tudott: a riporterek most felfeszegetik a palota zárait és olyan intimitásokat tálalnak fel az éhes publikumnak, mintha legalább is napos vendégek lettek volna Kasselik Jenő asztalánál. És ami a magyar sajtó történetében szinte egyedülálló jelenség: ezekben a tudósításokban olyan kíméletlen sorokat találunk, amelyek gúnyos és felelősségrevonásszerű kitételeikkel némelykor, kegyeletsértésnek is kelllenek. A Nap például így ír: »Kasselik Jenő... híres volt a millióiról, a telkeiről és arról, hogy az Utcán aludt. Kocsiban tudniillik. Egy-két óra hosszat kocsizott, azután visszavitte a kocsi a házába, a Mária Valéria utcába, ahol nagyúri háztartásban, de teljesen visszavonultan élt. Zörgőcsontú, szélütött, beteg ember volt, aki nem sok hasznát vette a millióinak... Azt akarta tehát, hogy más se vegye a pénzének hasznát E fösvénység vádjának ezután a proletáriza kifakadása után a Hét. 1910 március 38-iki számában Kéri Pál »Krónika III -ja már nyíltabban beszél: —Lovainak porcellánvályúból adott vörösbort inni, ellenben a szegényeknek nem adott egy vasat sem! — mondja a krónika. Illetőleg Kéri Pál mondja, akinél erre a megállapításra illetékesebb férfi nem is igen akadhatott. És így tovább. A Budapesti Hírlap és az Alkotmány kivételével jóformán minden újság tud Kasselik Jenőről olyan intimitást mondani, amely az elhunyt nábobot hol hazafiatlanságban, hol pedig fösvény-,ségben vádolja meg. Így például a Magyarország egyébként igen kenetes nekrológizója azt is tudni véli, hogy az excentrikus agglegény még olyankor is Paksba küldte mosatni a fehérneműjét, ha Budapesten tar■tózkodott, az értékpapírok szelvényeit pedig, merő óvatosságból, részint Budapesten, részint külföldön váltotta be, »hogy ezáltal a beváltási százalékot megtakaríthassa«. A legsúlyosabb vád azonban a főváros legforgalmasabb pontjain fekvő sok öreg ház és sok üres telek, amelyek mind-mind azé a fösvény nábóbé, aki nem épittet s ezáltal »Budapest európai fejlődésének útját, szegi«. Ez a vád az üres telkeket illetőleg nagyon helytálló volt, csak éppen nem egy nekrológ keretében és nem azzal a liberális türelmetlenséggel, amivel az 1910-es éra emberei mindent el akartak tüntetni a főváros területéről, ha az régi ■ v volt és a város múltjára emlékeztetett. Kasselik Jenőt is. Az öreg landauert is. Mindent. S igy igazán nem csoda, ha ezekből a nekrológokból valami felsóhajtás-féle szárnyalt a cannes-i koporsó felé: megkönnyebbülése azoknak, akiknek a mások szegénysége és főleg politikai céljai iránt érzéketlen Kasselik Jenő húsz évig tartó haldoklása már nagyon terhesnek mutatkozott. Evégből a nekrológirók meg is emlékeznek a vagyon örököseiről, az elhunyt nábob nővéréről, Kasselik Eugéniáról és ennek fiáról, Zailler Ferencről, akik— A Nap szavai szerint — »aligha fogják követni ezt a drága szokást«, már t. i. azt, hogy a régi házakat nem bontják le s hogy az üres telkekre nem építenek. A fösvénység és a szegények iránt való érzéketlenség vádja olyan általános és köztudomású volt Kasselik Jenő halálakor, hogy a derült égből lesújtott villámcsapás sem idézhet elő olyan megrökönyödést, mint az elhunyt nábobnak pár nappal később nyilvánosságra jutott végrendelete, amelyben tizenötmillió békebeli koronára felbecsült vagyonának általános örökösévé Magyarország szegényeit teszi. De volt e végrendeletnek egy másik szenzációja is, nevezetesen az, hogy az örökhagyó nábob úgy nővérét, Kasselik Eugéniát, mint ennek fiát, Zailler Ferencet a vagyon örökléséből kategorikusan kitagadja, teb -Kemnen szerepel Kassel!« Jenő halála előtt Mielőtt még rátérnék a végrendelet szó szerint való ismertetésére, célszerű lesz a későbbiekben nagy szerepet játszó Hein József dr.-ról és fiáról, Hein István dr.-ról egyetmást elmondani, s Hein József dr. budapesti ügyvéd az események idején Kasselik Jenőnek már több, mint tíz éve jogtanácsosa, vagyonkezelője és egyik legbizalmasabb embere volt. A nagybeteg és később már világtalan ná-* bob helyett ő intézte az óriási vagyon nagy körültekintést és megbízhatóságot igénylő adminisztrációját, amire az 1909-ben vagy 1910-ben szintén ügyvéddé lett ha. István is segítkezet neki. A viszony Kasselik Jenő és 8. Hein-család között annyira bizalmas volt, hogy a jobbára külföldön tartózkodó nábob az akkor még ifjúi Hein Istvánt is több fürdőhelyre magávalvitte, az öreg Hein Józseffel pedig állandó levelezésben állott. Ezt a benső viszonyt mi sem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy az 1910 március 10-én elhunyt Kasselik Jenő holttestének bebalzsalmoztatása, illetőleg hazaszállítása céljából Hein István dr. utazott Cannes-ba és nem az örökségből ki-zárt családtagok, akikkel az immár, elhunyt Kasselik Jenő hosszú idő óta csak a legritkább esetben érintkezett. Az örökségből kizárt Kasselik Eugénia, úgyszintén fia, Zailler Ferenc és a Cannesban elhunyt nábob között kitört családi viszály már régi keletű volt és az elhidegülés, bizalmas jellegét tekintve, nem tartozik ide. Kasselik Eugéniáról mindössze annyit tartok szükségesnek e helyütt elmondani, hogy 1860-ban egy Zailler Antal nevezetű bécsi ezredes vette feleségül, akitől rövid pár heti házaséle után elvált. Ebből a házasságból származott Zailler Ferenc. Ez a Zailler Ferenc később felvette a Kasselik-nevet, de tekintettel arra, hogy az alapítványi vagyon körül támadt többesztendős pör aktáiban hol mint Zailler Ferenc, hol mint Kasselik Ferenc, hol pedig mint Kasselik-Zailler és Zail-ler-Kasselik Ferenc néven szerepel, egyszerűsítés és nagyobb érthetőség okáért az eredeti Zailler Ferenc névhez ragaszkodom. Ezeket előrebocsátva, a következő alkalommal ismertetni fogom Kasselik Jenő nagy port vert testamentumának hiteles szövegét, amely egy békebeli tizenötmilliós vagyon kalandos, sorsának csak a beharangozása volt. Szilárd János A Palma-rejtvény pályáma fiászdma Ki megírtad e sok kalandot, Lerakhatod, költő á ... Okos úr visszatért honába, Friss és erős maradt a ... Tanulság sarkalatos letel Palma-sarok, ez a legjobb ... Jól jár, ki útját veled járja. Talpain a palma-talpak A második és negyedik sor megfelelően kiegészítendő; a helyes megfejtésekre 156 díj van kitűzve. A megfejtések az egész sorozat megjelenése után a Palma- Kaucsuk rt. reklámosztályához küldendők, Budapest, VI., Szerecsen utca 12. szám. 5 a biztos hatású fertőtlenítő nőknek itt esőihesstlen!