Magyarság, 1924. július (5. évfolyam, 130-155. szám)
1924-07-02 / 130. szám
2 ügyi politikát bírálva, leszögezte, hogy nemcsak a termelés és a fogyasztó ment tönkre az utóbbi három év alatt, hanem maga az állam is. A kormánynak nagy bűnei vannak, mert például kölcsönöket adott jó pénzben s ezeket a kölcsönöket rossz pénzben fizetik vissza. Az adókat is jó pénzben vetették ki, de az adminisztráció tehetetlensége miatt csak rossz pénzben tudták behajtani. A legnagyobb hiba azonban, hogy a háborús vagyonok megadóztatására nem is került sor. A kormány pénzügyi politikájával szemben rámutatott az olasz pénzügyi politikára, amely néhány hónap alatt teljesen rendbehozta Olaszország költségvetését. Olaszországhoz hasonlóan nálunk is a jövedelmi adót kellett volna megreformálni. Kállay Tibor: Nem reformálni kell azt, hanem végrehajtani. A kormánypárt elvesztette agrárjellegét ! Zsilinszky Endre: A kormánypárt elvesztette agrárjellegét s az egész vonalon merkantil szempontok érvényesül-seek. Foglalkozott a vámtarifával is és Szünet után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszolt a vita során elhangzott felszólalásokra. Zsilinszky Endrének Olaszország pénzügyi politikájára történt hivatkozásával kapcsolatban megjegyezte, hogy nálunk más a helyzet, mint az olaszoknál, mert gazdasági forrásaink sokkal sekélyebbek. Nehéz a pénzügyminiszter helyzete is, mert az egyik oldalon ezrek szükségletével, a másik oldalon pedig a teherbírás merev számaival találkozik. A bíró ítélhet a törvény szerint, a pénzügyminiszternek azonban nincsen írott törvénye. Nagy átalakulás közepén vagyunk s a nehéz viszonyok között súlyos gondot jelent a költségvetés elkészítése. Már 1920-ban a rekonstrukciós kölcsönben látta a kibontakozás útját az államháztartás folytonos redukciója mellett. Nagymagyarországon körülbelül nyolcmillió aranykorona eshetett a mai Magyarországra a kiadásokból s most csak négymillió körül mozgunk, ami bizonyítja, hogy máris nagyarányú redukció történt az államháztartásban. A Készülő költségvetés alapvető budget lesz Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter . A költségvetés, amely most áll előkészítés alatt, alapvető budget lesz, mert hiszen a háború óta a mai szakkezetű Magyarországra ez lesz az első rendszeres budget, amelynek adatai komoly, szilárd alapot szolgáltathatnak úgy a számításokra, mint majdan a kkmegállapította, hogy az új vámtarifa gazdaságilag függőviszonyba sodorta az országot a kisántánttal szemben. Dénes István: Mi van a földmivelésügyi minisztériummal kapcsolatos kiviteli társasággal? Zsilinszky Endre: Pénzügyi organizációnk egyáltalán nem vált be, elsősorban ezért nem tud eredményt felmutatni az ország. Kállay Tibor: Ma sokkal jobb az organizáció, mint volt. Ezt mindenki látja, csak az nem, aki nem akarja észrevenni. Zsilinszky Endre: A tisztviselők fizetését nem rendezték helyesen. Ha igaz, hogy a népszövetségi főbiztos maga is kevesli a tisztviselők fizetését... Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter: Dehogy! Zsilinszky, Endre:... akkor feltétlenül lehetett volna módot találni a tisztviselő fizetések kielégítő rendezésére. Az indemnitást nem szavazta meg. Dénes István szintén nem fogadta el az indemnitási javaslatot. Több szónok nem volt, mire az elnök a vitát bezárta s rövid szünetet rendelt el, tikára is. Ebben a budgetben a mai viszonyoknak megfelelő kereteket kell kialakítani s emellett előre kell dolgozni olyan irányban, hogy a pénzügyi egyensúlyt egy-két esztendő alatt el tudjuk érni. Ugyanakkor igyekeznünk kell egészséges pénzt adni az országnak. A cél, amelyet el kell érnünk, végeredményben nemcsak financiális, hiszen a budget nagy befolyással van a gazdasági élet alakulására is. A budget megalkotásával az kell, hogy a célunk legyen, hogy olyan viszonyokat teremtsünk, amelyek lehetővé teszik a vagyonosodást és a kereseti lehetőségeknek gyapodását. Nemcsak Magyarország hitelét kell helyreállítani, hanem az ország hitelszervezetének fejlődését is lehetővé kell tenni. Az első feladat volt stabilizált állapotot teremteni. Ehhez az első lépést akkor tettük meg, amikor a jóvátételi kérdést 20 esztendőre meg tudtuk oldani. Végre meg kell szűnniök a bizonytalanságoknak, amelyek miatt az állam számláit jóformán nem tudta fizetni, a tisztviselők nem tudták kiszámítani, hogy milyen fizetést fognak kapni, az adózásnál olyan eltolódások történtek, hogy se az adózó polgár, se az adószedő nem tudott számolni. Mindezek a bajok a korona értékének folytonos változásából állottak elő. Amint a magyar pénz stabilizációja véglegesen megtörténik, — hiszem, hogy már meg is történt, — gazdasági életünkben sokkal egyszerűbb és átlátszóbb viszonyok fognak beállani. Ettől kezdve tudnia kell minden állampolgárnak, hogy semmiféle meglepetésnek nincsen kitéve, s hogy a törvény megszabja, mit szabad, mit nem szabad tenni. Budgetünk realitását minden körülmények között biztosítani akarjuk és e budget alapján az államháztartás vitelének realitását biztosítani fogja a kontrollrendszer, amely szerint most havonta költségvetéseket és zárszámadásokat kell készíteni és így az egész államháztartás sokkal inkább áttekinthető lesz. Most már lehetővé fog válni az is, hogy a budget az év első felében juthasson a törvényhozás elé. A 33-as bizottságban felvetődött az eszme, hogy előbb kellett volna a budget-t előterjeszteni és azután kellett volna foglalkoznunk a tisztviselőkérdéssel. Ez feltétlenül circulus vitiosusra vezetett volna, mert nem lehet elkészíteni a költségvetést addig, amíg a tisztviselői fizetésekkel nem vagyunk tisztában, hiszen a budgetben szereplő kiadások legnagyobb részét a tisztviselői fizetések jelentik. Mindenütt ebben a circulus vitiosusban mozogtunk, amit át kellett törni. A pénz tekintetében áttörtük a külföldi kölcsönnel, amely lehetővé tette, hogy stabilizáljuk pénzünket. Át kellett törni a bizonytalanságot azzal is, hogy a költségvetést ezentúl aranyalapra helyezzük. A Kos-Hiány a Koronának csak fokozatos emelkedését kívánja Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter. Amióta pénzügyminiszter, nem igyekezett mesterségesen befolyásolni pénzünk helyzetét. Figyelemmel kellett kísérnie, hogy a korona mikor kerül természetes helyzetbe, mert csak természetes helyzetben lehet remény a stabilizálásra. Nem az az igazi nagy érdek, hogy a pénz értékét magasra emeljük, az érdek az, hogy a pénz a lehetőségig stabil legyen, mesterséges eszközök nélkül. Most látjuk, hogy körülbelül mi az a helyzet, amelynél pénzünk stabilizálódhatott. Számolni kell azzal is, hogy számos korlátozás is volt és a viszonyok is olyanok voltak, amelyek lenyomták a magyar pénz értékét. Ha ezek a korlátozások megszűnnek és a viszonyok is tengődnek, a tendencia arra fog irányulni, hogy a pénz mintegy felugorjék. Ilyen ugrást azonban nem fogunk megengedni, mert az egész gazdaság nagy hátrányával járna. Hogy hosszú időn át, féléven vagy egész éven át bizonyos fokig fog-e emelkedni a pénz vagy sem, azt ma még nem lehet megmondani. Kívánatosnak tartaná, hogy bizonyos nagyon menedékes emelkedés ezalatt az idő alatt történjék, hogy a gazdasági élet meg se érezze. Ha ez nem volna lehetséges, inkább szeretné, hogy teljesen mozdulatlan maradjon a pénz értéke, semhogy újabb zavarok támadjanak. Lendvai István: Csak a kormány lenne már menedékes. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter: A devizakérdésben már meg van vetve a rendezés alapja. Ma azt mondhatjuk, hogy a pénz értékének kérdése egészen a jegybank kezében van. A kormány devizarendeletet bocsátott ki, amely a korlátozásoknak túlnyomó nagyrészét megszünteti. Hogy nem tesszük teljesen szabaddá a devizaforgalmat, az természetes, mert hiszen még magának az államnak is lényeges devizaszükségletei lesznek a külföldi adósságok fizetésénél. Ha azonban azt látjuk, hogy a szabadabb rendszer beválik, fokról, fokra áttérünk erre. Április óta nem működik a bankóprés Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter. Az infláció megszűnt, április óta nem működik a bankóprés és remélhetőleg többé nem is fog működni. A legutóbbi kimutatás szerint június 23-án 2520 milliárd államjegy volt forgalomban, amiből állami infláció tlil milliárd. A pénz stabilizálásával még nincs megoldva, a pénzügyi kérdés, mert nagyfontosságú a hitelügy is. Az új helyzet alapján új hitelünk támadt, amit legjobban bizonyít a külföldi kölcsön, amely a mai naptól kezdve kerül a világpiacokon aláírásra. (Éljenzés a jobboldalon.) Gondoskodni kell a magánhitelről is. A hitelkérdés elsősorban bizalom és tőke kérdése. Vége kell legyen immár annak az állapotnak, hogy sokkal több hitelszerv alakuljon, mint amennyire szükség van. És véget kell vetni annak is, hogy ezek a hitelszervek mindig az államra számítsanak. Az utolsó tíz esztendő abnormis viszonyai között megszűnt a reális hitel, amelyre Magyarországnak a legnagyobb szüksége van. A bizalom és a kellő szervek mellett szükséges a tőke is a hitelkérdés rendezéséhez, ez a tőke véleménye szerint a külföldi kölcsönnel be fog özönleni az országba. Figyelmeztet arra, hogy óvakodni kell az olyan idegen tőkétől, amely csak nyereségvágyból jön be, mert ez okozta Ausztriában is a krízist. A pénzügyminiszter beszéde Az amásiti Tamás írta: Szegedi István (Utánnyomás tilos) Tamás előkelő szülő gyermeke volt. Ahogy a világra jött, kezdettől fogva a leggondosabb ápolásban, gondozásban részesült. Tamás életének első négy esztendeje minden különösebb esemény nélkül zajlott le. Negyedik születésenapját — mint eddig is mindegyiket —■ nagy uzsonnával ünnepelték meg, amelyen résztvettek Tamás egyivású barátai. Az apró legénykék szemmel látható gyönyörűséggel szürcsölték a habos csokoládékávét és majszolták a finom mazsoláskalácsot. Majd ártatlan — az előkelő szülők gyermekeihez illő játék következett s vacsoraidő közeledtével papák, mamák, kisaszszonyok csengettek sorra az ajtón és vitték haza a szélfúvástól is óvott csemetéket. Amikor Tamás egyedül maradt és az ebédlőben vacsorához terítettek, apja kézenfogta őt, bevezette dolgozószobájába, hogy — amint az napról-napra történni szokott — a vacsora előtti kedves perceket fiával töltse el. Tamás finyja születése óta szerette gyermekét, de most, ahogy az apró értelem lassan-lassan fejlődésnek indult, az érdeklődés melege csak még jobban átsütötte azt a szeretetet és az előkelő állami tisztviselő nem tudott volna különb szórakozást elképzelni, mint azokat a gondtalan negyedórákat, amiket a fia társaságában töltött es .Ma is — mint annyiszor — apró kérdésekkel tapogatta körül a gyermek értelmének fejlődését. — Mi ez? — kérdezte, a falon függő képre mutatva. — Kép. — felelte Tamás határozottan. — Milyen kép ? — Tájkép. — Ki festette? — Az Iványi-Grünwald bácsi. Az apa odavolt gyönyörűségében. íme, ez a négyéves kölyök már azt is tudja, ki festette azt a képet. Elővonta remekmívű aranyóráját. — Mi ez? — Óra. — Kié? — Az apukáé, — felelte Tamás engedelmesen. Ebben a pillanatban valami rettentő és furcsa dolog történt. Tamás eleinte csak annyit érzett, hogy az óra nagyon tetszik neki. Szívdobogást kapott a gyönyörűségtől, annyira odavolt az óráért. Aztán, — ezt világosan érezte, — mintha kettészakadt volna benne minden. Itt volt ő, a fésült, mosdatott, engedelmes Tamás, de egyszerre mintha egy másik Tamás is lett volna benne. Ez a másik Tamás összeborzolta a haját, bemaszatolta a kezét és az arcát és amikor apuka kérdezte: — Kié ez az óra? — dacosan, villogó szemmel kiáltotta: — Az enyém! Oly hangos volt ez a kiáltás, hogy Tamás rémülten nézett körül, nem hallotta-e meg apuka? Közben anyuka is bejött a szobába. A gyermek rémülten fürkészte szülei arcát. De azok nem hallottak semmit Csak Tamás fülében csengett még sokáig ez a kiáltás. Aztán bementek vacsorázni... ... Tamás aranygyűrüs doktor lett s az apja kívánságára bement a bírósághoz. Ott jegyzősködött már vagy két éve, amikor egy délelőttön a cseléd rémülten robbant be a hivatali szobájába. — Doktor úr, az Istenért, tessék gyorsan hazajönni ! A méltóságos úr nagyon rosszul van ! Tamás édesanyja akkor már régen halott volt. Tamás az apjával élt együtt valami szigorú kizárólagosságban. Úgyszólván csak egymással érintkeztek és szabadidejüket végnélküli jogi vitákkal töltötték. Tamás igen jól érezte magát így, mintáimnak emlegették és valami megkülönböztetett tisztelet övezte. Az a másik Tamás azonban szörnyen elégedetlen volt ezzel az állapottal. Megtörtént, hogy mikor az öregúr, akit az ország legkülönb jogtudósai között emlegettek, valami egészen bonyolult jogi kérdést fejtegetett és Tamás áhítata hallgatta, az a másik Tamás hangosan belekiabált a diszkusszióba : — Te szamár ! Mihamar harminc éves vagy, odakinn zug és forr az élet, asszonyok várnak reád és leányok sírják tele a párnájukat érted. Hagyd magára az unalmas öreget, gyere velem, tudok egy jó kocsmát, ahová szép leányok járnak ... De Tamás maradt, bár ijedten szorította dobogó szivére remegő tenyerét... Amint a cseléd közölte vele a hírt, Tamás rémülten ugrott föl, iratait bezárta a fiókba és rohant haza. Apja már nem volt eszméleténél s néhány óra múlva Tamás egyedül maradt, Forró és őszinte könnyeket sirt Tamás, aki valóban nagyon szerette atyját, de az a másik Tamás még a fiúi gyászt sem tartotta tiszteletben és csúfolódott. — Látod, ilyen bolond vagy te! Ahelyett, hogy örülnél, amért végre megszabadultál ettől a nyűgtől, hát itten bőgsz, mint egy vénasszony. Azt mondod : az atyád volt ? Én meg azt mondom: a börtönőröd volt. Elzárt az élet elöl a gőg és a kötelesség celláiba, de most kihullt ernyedt kezéből a börtönajtód kulcsa és te szabad vagy, szabad ! Jer velem, tudok egy jó kocsmát, ahová jószivű asszonyok járnak, azok bizonnyal meghallgatnak. De siess, mert elmúlnak az évek, elkésel, ha soká halogatod az életedet. Ám Tamás ott maradt halott atyja mellett, eltemettette és a gyászév alatt csupán a hivatalába járt be. A gyászév elteltével Tamás elhatározta, hogy megnősül. Nem birta tovább a magányt s családjának előkelősége kötelezettségeket rótt rá: ő volt az utolsó férfisarj. Nagyon előkelő és nagyon szegény leányt vett el feleségül, aki minden egyéb volt, csak szép nem. Ahogy kivonultak a templomból, az a másik Tamás megvetően süvöltötte : — Elveszett ember vagy ! Mostan aztán akár már oda is fekhetsz a halott apád mellé. Örömtelen ifjúság után örömtelen házasság! Micsoda élet is a tied ! Tamás rémülten nézett ifjú feleségére. De az nem hallott semmit. Erre megnyugodva emelte a felvirágzott hintóba. Tamásnak fia született: György, aki a családi hagyományokhoz hitven jogász lett és aranygyűrű? MAGYARSAG 1924 julius 2. szerda Indokolatlan a magas kamatláb Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter: A rendkívül magas kamatláb indokolatlan. Egyszerre ugyan nem lehet visszatérni a háború előtti alacsony kamatlábhoz, reméli azonban, hogy a mai magas kamatlábak nem sokáig fognak megállani. Elismeri a pénzintézetek nehéz helyzetét, de a legális üzletek szaporodásával természetszerűleg együtt kell járnia a kamatláb csökkenésének. A hitelkamatláb csökkenéséhez nem elég a viszonyok rendezése, meg kell szűnnie a