Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
1924 augusztus lf péntek ■BH—M’IMII 1 ffllfiMMFffi'riWWir MAGYARSÁG Jeb& líclici kaptuk volna-e, ha lioeráiís-dcmokraio kormányuk van? Megjegyzésed P. Ábralaám Bezs® sigildtkozatóro f — A Magyarság tudósítójától — A Magyarság legutóbbi számában reflektált P. Abrakára Dezsőnek, a volt szegedi kormány miniszterelnökének egyik lapban, a háborús évforduló alkalmából a szegedi kormány működéséről elmondott nyilatkozatára. A volt miniszterelnök szavainak lényege az, hogy a szegedi kormány külpolitikája annyit fejlesztette a kommunizmus leküzdését előkészítő eseményeket, hogy a szerbek segítsége biztosítva volt, mert engedélyt adtak arra, hogy a nemzeti hadsereg átléphesse a szerb demarkációs vonalat és Budapest felé vonulhasson. Azonban ez mégsem történhetett meg, mert a franciák nem támogatták a kormányt eléggé. Anélkül, hogy a nemzeti ügyért akkor kifogástalanul tevékenykedő politikussal vitába akarnék bocsátkozni és az antant részéről a nemzeti kormánnyal szemben támasztott követelések közül azt hangsúlyoznám, amelyet ő hangsúlyozott, hogy a demokráciát követelték elsősorban, csak arra szorítkozom, hogy elmondjam az ellenforradalmi kormány megszületésének azokat az előzményeit, amelyeket még nem ismer eléggé az ország és abból mindenki megláthatja majd, hogy mik voltak a franciák tárjai Magyarországgal. Ezt pedig megtehetem a szemtanú hitelességével és bátran mondhatom, tárgyilagosságával is. Az aradi tárgyalások " A magyarság sorsára döntő befolyást gyakorló francia tábornokok működése Aradon kezdődött. 1918 december 30-ikán Arad utcáin lejátszódott véres jelenetek, amelyeket egy Opre nevű oláh joghallgató okozott, aki Berthelot francia tábornok látogatása alkalmával sárba tiporta a magyar zászlót és ennek megtorlásául lövésekkel válaszoltak a vérig Sértettek, mondom, ezektették szükségessé, hogy Temesvárról francia csapatokat küldjenek Aradra, a polgárháború megakadályozására. A szerb megszálló csapatok az aradi várban voltak ugyan, de a franciák tudták, hogy fekvő ember fölé. Próbálta fölemelni. Kissé nehéz volt, nem bírta és akadályozta is a virágcsomag. Egy pillanatig habozott, azután félrehajította, hogy szabadon láthasson a mentésnek. Valér ott a földön fekve látta szemének szögletéből, hogy a papír szétmállik s a virágok fuldokolva sodródnak a járdaszéli csatorna zavaros levében. Ni, lám! — gondolta. — Könnyű szívvel vált meg a csokrától, hogy segíthessen rajtam. Nem is olyan komisz. Egy pillanat alatt végigvillant az agyán. •— Hátha szegény diák volt, akit a gazdag család úgy taníttatott ki a csúnya lánya számára! Hall ilyet az ember. Szegény! Frank úr közben felnyalábolta Valért és lihegve cipelte a hotel kapuja alá. Ott tette le egy pamlagra a portás fülkéje mellett: — Hívják a mentőket! És kefét kérek. Valér kezdett apránként teljesen magához térni. Habozva töprengve, bambán és elhatározást keresve nézett a ruháját tisztogató vadra és arra a problémára, amit a tréfacsináló sors dobott eléje. Hogy ő most ezt az embert közreadja?... Viszont a kudarc? Frankné nagyságos asszony várja a telefont s az autó lenn vár az Andrássy úti palota kovácsolt vasrácsa előtt. Útrakészen mind a kettő s a pesti forgatagtól félrehúzódó, szinte már vidéki vendégfogadóban tíz perc múlva felrobban a botrány bombája, ha ő itt,a telefonnál, a jelentésével meggyújtja a zsinórt. S ha nem gyújtja meg, akkor viszont ostoba, ügyetlen, vagy megbízhatatlan pernahajder. Mikor becstelen házi ezek jobban gyűlölik az oláht, mint a magyart. A franciák teljesen elzárták Aradot a világtól és így érte a várost a legszomorubb magyar történelmi nap, 1919 március 21-ike. Gondrecourt tábornok volt a francia parancsnok és vezérkari főnök Saint- Laumer kapitány, a párisi, illetve Franchet D’Esperay tábornok konstantinápolyi főhadiszállásáról érkezett utasítások végrehajtója. A kapitány igen éleslátású politikus volt és tagadhatatlan, hogy rendkívül haragudott az oláhokra. Ezt nem is rejtette véka alá, mert az oláhok, akik a fegyverszüneti szerződés feltételeit egy napig sem tartották be, a párisi főhaditanács tilalma ellenére a kijelölt demarkacionális vonalat túllépték és Arad felé nyomultak. Egy járőrjük be is merészkedett a városba és ezt a vezérkari főnök lovaglóostorával megverte az aradi városháza előtt nagy tömeg láttára. — Ezek a disznók sohasem tartották meg adott szavukat — mondotta — de majd én megmutatom, hogy ide be nem teszik a lábukat. Az aradiak azt hitték, hogy a városuk sohase lesz az oláhoké, mert a francia vezetőség részéről ilyen értelmű biztatás el is hangzott. A kommunista diktatúra megalakulása Budapesten konsternálta a megszálló csapatok parancsnokait, mert ők is olyan híreket kaptak Párisból, hogy Lenin vörössé akarja tenni egész Európát. Az volt az utasításuk Clemenceautól, hogy a vörös veszedelem fertőző hatását gátak közé kell szorítani. A francia program Aradon 1919 március 22-én éjjel Gondrecourt tábornok lakásán tanácskozás volt a magyar polgári hatóságok és a munkások képviselőinek bevonásával, amelynek határozatából a francia tábornok átvette a teljes uralmat és megbízta vezérkari főnökét, hogy Varjassy Lajos kormánybiztossal beszélje meg a további teendőket. A kapitánynak kész programja volt. Lehetővé kell tenni a magyar hadsereg megszervezését Aradon azzal a céllal, hogy az idővel Buda-Frank úr már elkészült a tisztálkodásával és türelmetlenül sürgette: — Mi van hát azzal a telefonnal?— Már jobban vagyok. Köszönöm, uram, a jóságát. — Szóra sem érdemes. — Jókedvűen mosolyog, miközben mondja. Mosolyog az arcával, a szemével, hibátlan fehér fogaival. — — Mindnyájunkat érhet baleset. S indul a vendéglő terrasza felé. Az asztalsor közepén egy fitos, vidám arcocska mosolyog Frank ur elé s egy nagy selyemkalap libben meg barátságosan, mintha színes pillangó volna fölreppenőben. — Uram! Frank ur megáll és visszafordul: — Parancsol? — Könyörgök. — És csakugyan könyörgő, megszeppent, zavarodott az egész lénye. — Én főhadnagy voltam, uram, gava'lér Vagonban lakunk és a kenyér úgy gurul az ember elől, hogy minden után futni kell utána. Szóval... Igen... Fogyasszanak gyorsan valamit őnagyságával és menjenek. Én várni fogok a jelentéssel... Irodánk ugyanis... — Szóval, a feleségem... És ön magándetektív? — Igen, a kenyér miatt... De várni fogok. Szörnyű volna, ha önt a botrány... Szörnyű volna, de én a kenyeremet vesztem... — Köszönöm. Valér megkönnyebbült. Nagyot, mélyet, felszabadítót sóhajtott. — Az ezredes úr is igy szerette volna. Biztos, hogy így. S míg várta a gyors vacsora végét arra gondolt: — Otthagyom Holmest, így, szeptember táján répaátvevőket alkalmaznak a cukorgyárak. Jelentkezni fogok. Az sima munka legalább pestre vonulhasson a kommün letörésére. Ezért a magyar társadalom, úgy, mint azt a francia tette a háborúban, alkotta meg a »szent egységet« és ennek megtörténte után egy teljesen politikai színezet nélküli, minden társadalmi réteget magába foglaló vezetőséget kell alkotni, melynek egyetlen feladata hadsereget teremteni és az országot ott ahol lehet, a kommün leverésére megszervezni. El volt döntendő a munkásság magatartásának kérdése, mert az aradi szocialista pártvezetőség felszólítására a munkások nagy tömegei március 23-án kivonultak Aradról, hogy a Békéscsabán székelő vörös hadosztálynál katonáknak jelentkezzenek, de onnan néhány nap múlva ugyancsak nagy tömegekben jöttek vissza. Saint-Laumer, a kormánybiztos, a város polgármestere és a szocialista párt négy vezetőjének jelenlétében tárgyalt az aradi munkásokkal. Két kérdést intézett hozzájuk. 1. Miért vonultak ki a városból ? 2. Kommunisták-e, elismerik-e a budapesti tanácskormányt ! A munkások a kormánybiztos és a polgármesternek a politikai helyzetet és a budapesti események következményeit ismertető beszédei után fordított sorrendben válaszoltak a kapitánynak. 1. Nem kommunisták, nem ismerik el Kun Béla kormányát és azzal semmiféle összeköttetésük nincs. Megjegyzendő, hogy lehetett volna, mert a francia parancsnok, mielőtt március 23-án teljesen elzárta volna Aradot, szabad elvonulást engedett mindenkinek,,aki át akart menni a demarkációs vonalon. 2. Azért vonultak ki Aradról a vörös hadseregbe, mert nekik azt üzenték Budapestről, hogy a vörös hadsereg az oláhok ellen vonul és ők hazafias kötelességüknek tartották, hogy a várost védjék, Stiert tudtukkal Aradra nem jöhetnek be az oláhok. Minthogy látták Csabán, hogy a hadosztály nem szándékozik a frontra menni, visszafordultak. A kapitány mind a két választ örömmel vette tudomásul, jegyzőkönyvet vett fel a tárgyalásról, melyet valamennyi jelen volt, aláirt. Az ..union sacrée" Ez az okmány vált alapjává az ellenforradalmi nemzeti kormány megalakításának. Másnap összehívta Saint-Laumer kapitány a polgárság reprezentánsait és ott elmondotta az eddig történteket és felhívta őket az »union sacrées megalakítására és ez az értekezlet küldött ki egy bizottságot a hadsereg felállításának megkezdésére. Másnap tárgyalásainak eredményét telefonon jelentette Belgrádba, ahol De Lobit tábornok székelt, aki innen Konstantinápolyba tett jelentést és emez események után jött meg az engedély, hogy megalakuljon az ellenforradalmi kormány. Ki legyen az elnöke ! Ezvolt a kérdések kérdése. — Csak olyan ember lehet az elnök, akit Párisban is ismernek és nem germanofil — hangsúlyozta a kapitány, aki tábornokai nevében minden támogatást megígért a megszervezendő hadsereg számára. Egész éjjeli tanácskozás után Károlyi Gyula gróf személyében egyeztek meg. — Nagyon jó lesz •*- szólt örvendve Saint-Laumer — a Károlyi nevet jól ismerik Párisban. Minthogy azonban magyar kormány megalakításáról történt elhatározó lépés, sem a kormány tagjai, sem a közvélemény el sem tudta képzelni, hogy a kormánynak, ha még oly szomorúan szűkreszabott területen is, ha még oly tragikus időben, mint az akkori napok voltak, ne legyen politikai programja. Különösen ne legyen külpolitikai programja, ne tudja, merre orientálódjék ? Azt tudta mindenki, hogy Magyarországnak új barátokat kell szereznie. De kik legyenek azok ? Már Aradon szétágazók voltak a nézetek, csak Károlyi Gyula gróf szegezte egyenesen a szemét a kitűzött legközelebbi célra : a bolsevizmus eltiprására és erre akarta a társadalmát egybefogni. »A kis francia kapitány« —ahogy gúnyosan aposztrofálták a magyar nemzetgyűlésen — igyekezett lehűteni a nagy politikai akarásokat, mert látta, hogy azok megvalósítására hiányzanak az erők. De főleg 3 Cipői« és munkásbakkancsok öle«», nagybani Árban kaphatók minden mennyiségben. Férfi, sárga, zsíros tehénbőrbakancs, kipróbált, tartós............ 148.500 K. Szandál, külföldi, bőrből készült, 36-42 98.500 K. Gyermekcipők, minden fajta finnom cipők állandóan raktáron. Viszonteladóknak árengedményt nyújt. Postai megrendelést pontosan eszközöl: Kitegi cipőnagykeraakedo. VII. Miksa-utca 13, Mi (Dobány-u. sarok, :Iyryork-palota 114*)