Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)

1924-09-02 / 181. szám

2 arról volt szó, ami mostan is az erdélyi oláh­ nemzeti párt jel­szava, hogy Erdély az erdélyieké legyen. Talán mostan is azt jelentené, ha a Janku-ünnepet ez az erdélyi nemzeti s nem a kormányon levő liberális párt rendezné, így többet magyaráznak bele, mint amennyit Janku történelmi egyénisége el­bír. Mindenesetre engedmény az Erdélyben többségben levők tör­ténelmi érzéke iránt, de olyan­formán rendezik, mint mikor ne­gyedéve Erdélyen át precesszió­ban vitték végig Mihály vajda fe­jét, hogy az összes oláhok együvé­­,tartozásának érzetét bizonyítsák és erősítsék. Csakhogy azon pro­­cesszió óta a »regát«, a »király­ság« Erdélyt teljesen kisajátította a maga számára, az unió híveit majdnem mindenütt eltávolította a forradalom idején elfoglalt be­folyásos hivatalaikból, saját más műveltségű hivatalnokaival árasz­totta el Erdélyt, mellyel szemben anyagi és szellemi téren olyan ki­zsákmányoló politikát folytat, mintha egyszerű gyarmata volna. Pedig itt szó sincs a tönkretett nyakas magyarokról s a csalódott alkalmazkodó szászokról és svá­bokról; csak magukról az odavaló oláhokról, kiknek Janku és Maniu egyaránt azt hirdette, hogy Er­dély az erdélyieké. Mátyás király és Bocskay feje­delem szülővárosában Janku szobra azon a téren fog állani, hová a kolozsváriak Bocskay szobrát akarták felállítani. Bocs­kay szobra azt jelentette volna, hogy Magyarországot Erdély né­pének erejével akarják újrate­remteni. Janka szobra sem jelent a regátra nézve egyebet, mint hogy csak Erdély népének ereje és szeretete tarthatja fenn. Hogy a szobrok és az ünnepek bármely nemzet életében milyen sokat je­lentenek, arra legújabban Ma­gyarországnak egy szintén el­szakadt fia, Juriga Nándor taní­totta meg a tótokat, kik mostan már nem merik megünnepelni a földjükön valaha tisztelt szente­ket: Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, Szent Margitot, Szent Erzsébetet. Pedig a kath. egyházban nem lehet Szent István magyar királysága ellen kifogást tenni, mert ezen az alapon a cseh Vencelt is törölni kellene a szen­tek sorából. Talán Nagyváradon sem kellett volna eltávolítani Szent László szobrát, hogy most egy élő király szobrát állítsák oda. Ha a gyónás titkának meg­őrzése miatt nem egy cseh, hanem­­egy magyar lett volna vértanú, ennek a folyók, patakok mellé állított szobrait a csehek megtűr­­nék-e úgy, mint ahogy a magyarok *■“»“ ■'■■■... mindenütt megtűrik a cseh Nepo­­muki Jánosét? Megtűrik a Hentziét is, csak más, megfelelőbb térre helyezték át, mert a magya­rok a kegyeletből nem csinálnak politikát. Janku szobrának felál­lításából sem csinálnak, hiszen tudják, hogy a kolozsvári Egye­tem-utcából nyíló utcát akár Pe­tőfiről, akár — most — Jankuról nevezik, odavisz az a házsongárdi temetőbe, Erdély magyarságának Pantheonába, arra az egyetlen te­rületre, amelyet nekik még meg­hagytak. S az ilyen temetők be­járata fölött az az egyetlen szó szokott állani: »Feltámadunk.« — Hátha soha többé nem megyek ki a szobából ! — ellenkezett a nagyapám verejtékezve. — Ha nem jössz ká, majd kihúz­nak, — vigasztalta meg Pere néne. Ettől kezdve nagyapám nem jött ki többé a szobából. Még hogy ilyet: »Nem fog szobában, ágyban meg­halni, nem is lesz beteg,­­ hanem fegyvertől vagy ütéstől a fején, fog hirtelen kimúlni.« Szuhay az ajtóra, ablakra, uj to­lózárat rakott s ő lett az egyedüli, aki a szobába beléphetett... Aki az ablak alatt ment el, arra »gyilkos«-t kiáltott s ha csodálkoz­va megállt, rálövöldözött. Szeren­csére Szuhay csak port szórt a csö­vekbe ... Éjszakára eltorlaszolták magukat s az asztalt telerakták töltött fegy­verrel, meg borosüveggel, így vár­ták a gyilkost, s a második üvegnél már nem féltek ! — Mihály, — mondta kevélyen nagyapám Szuhaynak, egy négy­csövű, fazöld-rozsdás, kapszlis pisz­tollyal ütve a taktust — meglásd, megérem a százat, mert megölni magamat nem hagyom ! Szuhay rikkantott, _ nagyot csa­pott az asztalra, oszt ivott, mint a­­ teve. Vig élet folyt a tanyán is. A ko­csis fütyölt, a cselédlányok rekedt­re danolták magukat s mi gyere­kek vígan hancuroztunk : az öreg nem jött volna ki a szobából. Vén zsivány Szuhay időnként pa­rádés éjjeli támadást rendezett. Valóságos farsangot. A kocsisokat bemázolta sublikkal, mindegyik­nek araszos bajuszt, szakállt fes­tett, s a kezükbe porral töltött pisz­tolyokat nyomott. Aztán bement a nagyapámhoz, mire ezek ádáz ordi­­tozással, lövöldözéssel rájuk estek. Irtózatos lövöldözés folyt, míg apám ágyból kelve, a legényeket szét nem pofozta. -­­ minden jólment vagy féléven át. A nagyapám már azt hitte, hogy elnyerte a halhatatlanság koszo­rúját, mikor februárban bort fej­tettünk. Öreg Szuhay jött-ment, kapato­san, hol a pincébe, hol a pincéből a nagyapámhoz, kancsóval, üvegek­kel föl-le, mint a cséplőgépen a pa­ternoster és elkezdte az öreget biztatni, hogy tekintsen le a pin­cébe, — hisz itt van csak húsz egy­néhány lépést a szobától — és me­rítsen poharával a forrásból... Addig örőgködött, dadogott, téb­­lábolt, előre-hátra, hogy az öreget kisértetbe hozta. Aztán kiszaladt s elkergetett mindenkit még a pince környékéről is. Erre a nagyapám kiugrott az ajtón és nagy sebbel­­lobbal a pince felé haladt. Amint rálépett az első lépcsőre, az izgalomtól megbotlott, előre bu­kott és hanyatt fordulva — lezu­hant. Tarkóját vágta a legalsó lépcső­éibe, azonnal meghalt. . Szuhay ölébe vette az összeron­­csolódott fejet, átvillant agyán Kócz Pére jóslata és égnek vetett fejjel segítségért üvöltött... MAGYARSAG Nagyatádi Sincó fenyegető szózata a baloldali veszedelemről A pffi Siiha hírei • — A Magyarság tudósítójától — Nagyatád községben vasárnap leplez­ték le az elesett katonák emlékszobrát. Az ünnepségre hazájába tért nagyatádi Szabó István is és beszédet mondott, amelyben önmagának a politikai és tör­vényszéki helyzethez való viszonyát is­mertette. Megállapította, hogy ő és a hozzászóló kisgazdapárt is mindig a magyar intelligenciával való együttmű­ködést kereste és figyelmeztette azokat, akik az összetartást megbontani akar­ják, hogy ma jobbra való eltolódás alig lehetséges. Hivatkozott a világesemé­nyekre és azt a következtetést vonta le belőlük, hogy ma a politikai változás rendesen balfelé történik. A földmivelésügyi miniszter köztudo­más szerint teljesen megbékélt és újból összemelegedett Bethlen István gróf mi­niszterelnökkel, így teljesen tanácstala­nok vagyunk, kihez címezte ezt a mély megfontoltságra és alapos külpolitikai érzékre valló megállapítást. Bethlen gróf táborában érdeklődésünkre ezt úgy magyarázták, hogy Nagyatádi a fajvé­dőket figyelmeztette, ne akarják őt ki­ugratni a kormányból, mert akkor jön a baloldali veszedelem. A fajvédők azt olvasták ki a nyilatkozatból, hogy a földmivelési miniszter megrázta a mai rendszer felé a parasztöklöt és belátta, hogy a baloldali veszedelmet csak a tömbösökkel való valamilyen együtt­­működéssel lehet megakadályozni. A baloldal viszont szilárdan hiszi, hogy Nagyatádi megérti az idők szavát és csavaros eszejárásával készítgeti a poli­­tikai pontonhidat, amelyen majd vala­­hogy átessékélhet hozzájuk. Szóval Nagyatádit magyarázzák, analizálják, körültöprengik és általános megnyug­vással mindenki örömmel súgja meg barátainak: hozzánk közeledik. Minket, az igazat megvallva, Nagyatá­dinak külpolitikai hivatkozása lepett meg. Mert adjuk meg neki az elismerést, a földmivelésügyi miniszter eddig meg­lehetősen függetleníteni tudta magát a nemzetközi áramlatoktól, sőt általában minden áramlattól, ő sohasem ment ko­nokul csak jobbra, vagy csak balra, ha­nem mindig, tántoríthatatlanul, lelkének legbelsőbb és csalatkozhatatlan ösztönét követve, torony iránt, egyenesen a deszig­­nált miniszterelnök felé. Ment ő jobbra, Hadik János grófhoz, balra Károlyi Mi­hályhoz, megint jobbra, egész jobbra a keresztény irányzat miniszterelnökeihez, azután középre Bethlen grófhoz és szi­gorúan ragaszkodott azon elvi alapjá­hoz, hogy az országnak Nagyatádira fel­tétlenül szüksége van, tehát Nagyatádi­nak­ törik-szakad, miniszternek kell ma­radnia. Ez az elvi alap fogja őt a jö­vőben is vezérelni. És mi csak azért nem tudjuk, kinek szólt Nagyatádi dodonai kijelentése Nagyatádon, mert nem tud­juk, hol látja Szabó István a felkelő na­pot. Nagyatádi kijelentéseit az a párt magyarázta helyesen, amelyik a közel­jövőben a hatalommal rendelkezni fog. És annak kell majd gondoskodnia arról, hogy megfelelően rendeztessék az Eskütt­­ügy, amelynek kimenetelétől­­függ a kis­gazdapárt végső orientálódása a függő politikai kérdésekben. Egyébként a földmivelésügyi minisz­tert Mayer János és Schandl Károly vezetésével számos képviselő kísérte el Nagyatádra. A szoborleleplezés előtt P. Börzsey, ferencrendi atya tábori misét mondott, Goreczky Nándor főjegyző megnyitója után Tallián Andor mondott ünnepi beszédet. Az emlékművet a köz­ség nevében Karbuszky József községi bíró vette át. A banketten Sárközy György főispán után szólalt fel nagyatádi Szabó István, aki elpanaszolta, hogy az lett árulója és gyalázója, aki vele egy tányérból evett. Megvédelmezte a kisgazdapártot a vád ellen, mintha osztálypolitikát csi­nált volna, kijelentette, hogy tudnának ők önállóan is politikát csinálni, és a földreformot végre kell hajtani. Berky Gyula és Schandl Károly azt hangoztat­ták, hogy az országnak szüksége van Nagyatádi és Bethlen gróf együttműkö­désére. Hoyos Miksa gróf a földreform végrehajtásának fontosságáról szólott. Magyarország engedelmesen követi a népszövetség utasításán A népszövetség magyar albizottságár­nak jelentésével kapcsolatban hosszabb­ beszédet mondott a népszövetség tanácsa előtt Korányi Frigyes báró pénzügy­­miniszter. Forró köszönetét fejezte ki a népszövetségnek Magyarország szaná­lása körül kifejtett lankadatlan munkál­­­kodásáért és közölte a népszövetségi ta­náccsal, hogy a magyar nemzet ma már nem bizalmatlan a népszövetséggel szem­ben, nem gondolja azt, hogy a népszö­vetség csak egyes nemzetek hatalmi alakulata, hanem szilárdan hiszi, hogy e nemzetközi társaság magasabb eszmé­nyeket szolgál. Ezek az eszmények az igazság, szabadság és emberi jogok ér­­vényesítése. Bármily csekély volt is a kölcsön összege, ezzel mégis meg lehetett állítani a korona zuhanását és stabili­zálni lehetett a gazdasági életet. Smith főbiztos meghódította a magyar nép bi­zalmát és szeretetét. Megszűnt a rot­hasztó spekuláció és megkezdődhetik a gazdasági élet újjáépítése. A magyar nemzet megtette, amit tehetett. Nagy anyagi és erkölcsi erőfeszítéssel tartotta magától távol a fenyegető összeomlást, amíg — technikai okokból a reméltnél jóval később — megérkezett a segítség. Remény van rá, hogy a magyar nép továbbra is kitart és oly áldozatkészség­gel biztosítja az állami bevételeket, ahogy a kellő fizetésben nem részesíthető tisztviselői kar évek óta kötelességét teljesíti. Magyarország mindig tőkesze­gény volt és szüksége volna a nemzetközi tőke beáramlására. Amíg ez meglesz, Magyarország engedelmesen követi a népszövetség utasításait, igyekszik a sza­nálással dicsőséget szerezni a népszövet­ségnek és e magasztos munkája közben nem szűnik meg reménykedni abban, hogy az igazsághoz, szabadsághoz és em­beri méltósághoz való jog mindenkit megillet. Korányi Frigyes báró beszédét a népszövetségi urak megelégedéssel hallgatták. 1924 szeptember 2. kedd Ezután még nagy csomó szónoklat hangzott el. A miniszterelnök Genfbe érkezett Bethlen István gróf miniszterelnök va­sárnap délelőtt 10 órakor elutazott Genfbe. A miniszterelnökkel együtt uta­zott Daruváry Géza külügyminiszter, Khuen-Héderváry Sándor gróf követségi tanácsos és Gajzágó László miniszteri tanácsos. A miniszterelnök és kísérete hétfőn este 9 órakor érkezett meg Genf­be. Pénteken összeül a nemzetgyűlés A szociáldemokraták nem minden ne­hézség nélkül összeszedték a Ház egybe­­hívásához szükséges harminc aláírást és így pénteken délelőtt tíz órakor a nem­zetgyűlés ülést fog tartani Az aláíró képviselők részéről hárman fognak be­szélni, Peyer Károly a munkanélküliség­ről, Sándor Pál a forgalmi adóról, Meskó­ Zoltán a vagyonváltságról. A kormány részéről Vass József és Bod János szólal­nak fel, esetleg nagyatádi Szabó István, ha — amint valószínű — az Eskütt-ügyet emlegetni fogják. A keresztényszociailsta párt a választójogi törvényért A keresztényszocialista párt kerepes­ szervezete augusztus 31-én, vasárnap, népgyűlést tartott, melyen Kóródy-Ka­­tona János, a párt főtitkára beszédében kiemelte, hogy a párt a sürgősebb javas­latok letárgyalása után első törvény­hozói feladatnak tartja a választójogi törvény megalkotását. Lehetetlenség és ellenkezik a modern alkotmányos állam alapelveivel, — mondotta — hogy egy országban, ahol bármikor előadódhatik egy kormányválság és ezt követő új vá­lasztás, a politikai élet ki legyen téve annak, hogy választás előtt 1-2 hónap­pal a kormány kénye-kedve szerint ösz­­szetákolt kormány­rendelet alapján tör­ténjék a választás. iskolai és praecisiós rajzeszközök a legfinomabb a­nima kivitelben: CALDERONIIm Haas-palota I

Next