Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)

1924-09-02 / 181. szám

1924 szeptember 2. kedd MAGYARSÁG Íz Diást ifiáld meg a »limai királya« Mórám Jankó Qssnzpe CeMü — A Magyarság tudói­..Svától — Kolozsvári híradás szerint szombaton fényes ünnepség keretében áldoztak Avram Janku emlékének, születése száz­esztendős fordulója alkalmából. Részt­­vett — a­­ jelentések szerint — a cebei ünnepségen maga a király is, aki erre az alkalomra Erdélybe utazott. Eddig szól a tudósítás s talán nem lesz érdektelen, ha egykori feljegyzések, hiteles írások alapján rávilágítunk az oláh nemzeti hős glóriás alakjára, aki­nek sirkantjára ma a »minden oláhok hatalmas királya« is leteszi a hála virá­­gpiltíi font koszorúját. * Brád és Kőrösbánya között fekszik Debe község. Közvetlenül az ut mellett emelkedett helyen áll a község görög­keleti temploma. Kisdiák koromban jár­tam arra s akkor még egy hatalmas tölgy óriási lombsátora borult a tem­plom fölé. Históriai nevezetességű volt ez a sokszázados tölgyfa, ennek tövében tanácskoztak egykor cinkosaikkal Hóra is Kloska. Innen indultak ki arra az út­ra, amelynek minden kövét-rögét ártat­lanok vére festette ... A vén fa lombkoronája alatt sirkant domborul, fölötte siremlék, ezzel a fel­írással : AVRAM JANKU Adv. Pref. Leg. Gem. Rom. in anu 1848/49. fl872. (Janku Ábrahám ügyvéd, az oláh nem­zeti hadsereg főparancsnoka 1848/49-ben.) Janku jogot végzett, aztán ügyvéddé lett. Az 1848-iki szabadságharc hatalmas szele, amely annyi mindent s mindenkit felkavart, felzavart, »megihlette« a kis Oláh fiskális lelkét is s hűséges szövetsé­get kötött azokkal, akiknek mindennél fontosabb volt a magyar szabadság le­verése. Szövetségesei, fegyvertársai meg­ígértek neki mindent, amiről ábrándo­zott, lóként: a kincstári és nemesi birto­kok feldarabolását és szétosztását. A kis fiskális hitt, hitte, hogy valóban így is lesz, ha győznek, helyesebben bennünket legyőznek és tábort gyűjtött a magyarok ellen, akik szerinte egyetlen akadályai voltak Bécs népboldogító törekvéseinek. Ezrével csődült táborába a tudatlan népség, élére állt a csürhe hadnak s amikor holófekete ménlován, ragyogó fegyverzetében s fehér öltözékben meg­jelent a táborában, külön zenekar kí­sérte a tiszteletére szerzett Janka­­induló hangjaival. Hívei lebomltak előtte s boldog volt, aki ruhája szélét csókolhatta. Toprongyos, fanatizált se­rege a havasok királyá-nak nevezte el. Hada magyar javakat puszitott, ma­gyarok vérét ontotta, védtelen asszonyo­kat gyilkolt vagy ártatlan csecsemő­ket hányt kardélre. (Az igaz, hogy ő maga nem vett részt ebben a barbár, vandál, kegyetlen munkában.) A szabadságharcnak vége lett, a sok kis és nagy szövetséges letiporta a ma­gyart, elkövetkezett az osztozkodás ideje,­­ de Janka és népe egy réz­­fityinget sem kaptak. A nemesi birto­kok közül elkoboztak ugyan nem egyet, azonban ezek nem a »havasok királya« népének jutottak vérdíjképpen, hanem másoknak. Janka hangosan követelőzött, köve­telte az ígéret beváltását, azonban mind­­hiába. Az eredménytelen földosztás el­­hidegítette, elidegenítette vakondizó hi­teit is és megtörtént, hogy akihez osz­trák és orosz generálisok követei úgy jártak még pár hónap előtt mint vala­mely uralkodóhoz,­­ azt elfogatta és becsukatta egy fehérvári albiztos, mert hangos szóval merte emlegetni a be nem tartott ígéreteket. Végső elkeseredésében felutazott Bécs­be, »igazságot keresni«. Szerződő félnek tekintette magát, aki a saját házában keresi fel a hitelezőt, hogy érvényesítse követeléseit. , Eszelősnek nézték s a rendőrség fel­szólította, hogy 24 órán belül hagyja el a császárvárost. Nem várta be a 24 órát sem, hazajött. Ez a bécsi látogatás bete­tőzte sorsát. Ettől kezdve nem élt, csak tengett-lengett Ott lábatlankodott az emberek között mint az olyan színész, aki röviddel előbb még királyok, hősök szerepét játszotta, ezentúl még statiszta szerepre sem al­kalmazzák többé. A nagy csalódás megőrjítette. Szer­zett egy furulyát, betanulta azon az egykor híres Janka-indulót s rongyo­san, szennyesen, elhagyatottan és elha­nyagoltan káborgott egykori »dicsősége« tanyáin,­­ ahol udvarházak üszkös romjai emlékeztették arra, hogy ezt a pusztulást az ő népe okozta; jártában­­keltében sirkantokba botlott, amelyeket az ő társai töltötetk meg legyilkolt ár­tatlanokkal . . . így járt. Koldulva, a pálinka mámo­rával fejében faluról-falura, házról­­házra. Lefoszlott a ruhája, a csőcselék gúnytárgyává lett, még az útszéli csap­székek sem fogadták be a szennyes, zül­lött embert, így végezte életét a »hava­sok koronázatlan királya«. B. E. Jivram Janku (Egykori fotográfia után készült rajz) 11 ügyvédire, jogi szigorlatokra ala­pvizsgákra, államszám-vitelre előkészítünk. Előkészités __________augusztus hó 1-éra kez­dSSik. Vidékieknek a jegy­zeteket előre kiküldjük. Minden hó 1-én kettős könyvvitel­ tanfolyam nyílik meg.­­ Szontnoh Szeminárium,Bpest,IV.Váci­ utca 51 Véres kard­párbaj Nagy Pál parancsa miatt C­sapda osztás&tamácsos súlyosan megsebesítette Matty­asovszky alezredest — A Magyarság tudósítójától — Véres kardpárbaj volt ma délután a Ludovika Akadémia vívótermé­ben két úriember között, akik soha nem látták egymást azelőtt és sem­miképpen nem is akarták egymást sérteni vagy bántani. A párbaj sze­rencsétlen áldozata Mattyasovszky László alezredes, akinek rendkívül súlyos fejsebe talán nem halálos, de olyan természetű, hogy ez a derék tiszt valószínűleg testi épségével fizet a mai délutánért, melynek vé­res eseményét nem ő idézte föl, még kevésbé ellenfele. Csorba Emánuel miniszteri osz­tálytanácsos két hete összekülönbö­zött Csic­seri- Rónay István vezér­kari testületben­ alezredessel, akivel azelőtt jóbarátságban volt. Az alez­redes egyik megbízottja Mattya­­sovszky alezredes lett, a másik pe­dig Schweitzer Rezső őrnagy. Mi­kor Csorba osztálytanácsos Rácz Vilmos dr.-t és Hitzinger Jánost ne­vezte meg segédeinek, a két tiszt nem volt hajlandó tárgyalni és Nagy Pál gyalogsági tábornoknak, a honvédség főparancsnokának is­mert parancsára hivatkozott, amely megtiltja a tisztikar tagjainak, hogy Rácz Vilmossal érintkezzenek. Ebből a tiszti parancsból eddig i is elintézetlen, illetve egyoldalú jegy­zőkönyvvel elintézett lovagias ügy támadt, miközben előkelő nevű urakból alakult becsületbíróság már régen kimondta azt, hogy Rácz Vilmos szeplőtlen becsületű gentle­man és a honvédfőparancsnok titkos parancsában foglalt vádak nem helytállók. Az elintézetlen ügyek la­vinája azóta mindjobban megda­gadt és a Csicseri-Rónay kontra Csorba-ügyet is egyoldalú jegyző­könyvvel fejezték be. Csorba nem elégedett meg ezzel az elintézési móddal és hírlapi nyilatkozatban aposztrofálta Csicseri-Rónay alezre­dest. Többek között kifejezte cso­dálkozását azon, hogy Csicseri-Ró­nay megbízottai annak a Nagy Pál tábornoknak a parancsára hivatkoz­nak, akiről éppen Csicseri-Rónay alezredes mondta neki, Csorba Emá­­nuelnek pár hét előtt, hogy gyáva­­ ember, aki nem mer fegyveres elég­­tételt venni a személyét ért bánta­­l­omért. Az osztálytanácsos nyilatkozata után Csicseri-Rónay megbízottai provokáltatták Csorba Emánuelt. Csorba Pakots József nemzetgyűlési képviselőt és Kiár Zoltán dr. főor­vost nevezte meg segédeinek. Az al­ezredes megbízottai, Bogen Albert és Géher Gyula őrnagyok rendkí­vül súlyos feltételeket kívántak és az osztálytanácsos megbízottai nem ellenkeztek. Nagyon érdekes azon­ban, hogy párviadal előtt nem ter­jesztették föl a jegyzőkönyveket a honvédfőparancsnokhoz, pedig az A. 46. jelzésű szolgálati könyv, a ma­gyar királyi honvédség tiszti becsü­letügyi szabályzata szigorúan és megkerülhetetlen módon paran­csolja ezt. A párbaj ma délután fél­­hatkor meg is történt anélkül, hogy ez a szabályszerű főparancsnoki jó­váhagyás meg lett volna. A Ludo­vika Akadémia vívótermében hív­ták meg a következő feltételekkel: nehéz lovassági kard, bandázs nél­kül, végkimerülésig. Csak egyetlen összecsapás volt. Csorba olyan szi­luján támadott, hogy keresztülvágta a vezetősegéd, Kiár dr. vastag vivó­­kesztyűjét és Matty­asovszky alezre­des homlokára 11 centiméter hosz­­szú, a csonthártyáig ható és a ha­lánték ütőerét átmetsző vágást mért, amely az orrsövényt is ke­resztülvágva, a jobb alkarra futott le. Az alezredes, akinek fejét hatal­mas vérsugár öntötte el, hátratán­torodott. Csorba sápadtan és maga­rendülve állott a helyén, mintha odaszögezték volna. — Nem akartam, nem tehetek­ róla! — mondta fölindultan. — Na­­gyon, nagyon sajnálom... A súlyosan sebesült alezredest, miután az orvosok nagy fáradság­gal kötéseket tettek a fejére, autóba akarták ültetni. Állapota azonban olyan súlyos volt, hogy betegszál­lító kocsin kellett a helyőrségi kór­házba vinni. A vívóterembe siető katonák ezalatt elszörnyüködve nézték a hatalmas vértócsát, amely­ ott éktelenkedett a padlón... Ezzel a megrendítő esettel még nincsen elintézve a Csicseri-Rónay és Csorba-ügy. Még néhány párbaj következik egymásután. Schweitzer, őrnagy Hitzinger Jánossal és Csi­cseri-Rónay alezredes ugyancsak Hitzingerrel fog verekedni. Ha pe­dig Mattyasovszky fölgyógyulna, még neki is össze kell mérnie kard­ját Hitzingerrel. Előállott az a hely­zet, hogy a felek nem verekedhet­nek, kénytelenek hát kiállani a megbízottak. Részben egymással, részben mindegyik a másiknak a felével. Az esti órákban találkoztunk Rácz Vilmos dr.-ral, akinek a sze­mélye ebbe az ügybe belekapcsoló­dik. A következőket mondotta : — Rendkívül sajnálattal értesül­tem erről a legújabb párbajról és részvéttel gondolok Nagy Pál tá­bornok rendeletének legújabb véres áldozatára. A tisztikar tagjai egy­másután kerülnek szembe a polgári társadalom tagjaival önhibájukon és akaratukon kívül. És a párbajok sora még csak most kezdődik. Most kezdi éreztetni hatását az a bizo­nyos rendelet, most érnek az elinté­zetlen ügyek átkos konzekvenciái... NAPIREND Szeptember 2. hena Nap kél: 5 ó. 19 p., nyugszik: 18 ó. 89 p. Hold kél: 8 ó. 38 p., nyugszik: 20 ó. 26 p. Római kat.: Juszt­ok. tv. Protest.: Rebeka. KÖNYVTÁRAK: Akadémiai könyvtár (Akadémia­ u. 2.) 15—19. Egyetemi könyv­tár (Ferenciek­ tere 5.) 9—19. Kereskedelmi Múzeum. könyvtára (V. kerület, Akadémia­­utca 3.) 9—14. Fővárosi könyvtár (IV. Gróf Károlyi­ utca 8.) szám. 9—19. Erzsé­bet Népakadémia könyvtára (VIII., Német­utca 40., I. emelet) 17—20. Országos Peda­gógiai könyvtár (Andrássy­ út 69.) 9—19. Iparművészeti Múzeura könyvtára (IX., Üllői­ út 33. szám.) 11?—13., 15—20. Tech­nológiai és Anyagvizsgáló Intézet könyv­tára (VIII. kerület József-körút 6.) 17—20. Statisztikai hivatal könyvtára (II. kerü­let, Keleti Károly-utca 5—7.) 9—14. — MÚZEUMOK: Akadémiai Széchenyi-Múzeum (Akadémia-utca 2.) 10—12. Aka­démia Történelmi Képcsarnoka (Akadé­mia) 10—13. Mezőgazdasági Múzeum­­ (Vá­rosliget) 10—13 Nemzeti Múzeum Régiség­­tár (Múzeum-körút 14.) 9—13. Nemzeti Mú­zeum Növénytár (Akadémia­ u. 2.) 9—13. Szépművészeti Múzeum (Aréna­ út 41.) Régi képtár 10—13. Fővárosi Múzeum (Városliget, Stefániáit) 15—18. Aquincumi ásatások és Múzeum (Óbuda, Külső Szent­­endrei-út). 5 I Keszty­űk I Príma női svéd utánzat, minden színben 2® ezer 1 Príma női svéd szarvasbőr utánzat, min- I den színben.......................................... a* L'ezer I Príma női fátyolharisnya, minden színben 59 ezer I Príma női cérna muszlinharisnya, minden ^­ej Príma férfi cérnaflór-harisnya, minden «"ff* 1 Príma férfi zokni, flór, minden színben... 40 ezer NSi kSfiWM kabátok, s kosztümök és mellényiek nagy választékban. | S&LSE, IV.,Kristóf tér 2. s*2.

Next