Magyarság, 1924. október (5. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

4924 október 1. szózón MAG’S AHSAG Németország emlékirata a nép­­szövetségbe való belépés dolgában Az angol parlament megkezdte munkáját Tegnap már röviden közöltük egyik táviratijaikban, hogy a párisi német nagykövet átadta a francia kormány­nak Németország emlékiratát a népszö­vetségbe való felvétel dolgában. Az em­lékiratot azóta megkapták a többi ér­dekelt kormányok is. A berlini kabinet tudvalévően még a múlt héten elhatá­rozta, hogy mielőtt a népszövetségbe való felvételét kérné, tisztázni igyekszik bizonyos kérdéseket, amelyek Német­ország nagyhatalmi állásának tisztelet­­bentartására s a népszövetségben való szerepkörére vonatkoznak. Az emlékira­tot elküldték, tartalmát azonban nem közölték a nyilvánossággal. Jellemző, hogy Brüsszelben Tehm­is miniszterel­nök az emlékirat átvétele alkalmával azt a reményét fejezte ki a német kö­vetnek, hogy a háború miatt való bű­nösség kérdését a liprlini kabinet nem feszegeti benne. A párisi újságok néhány részletet megtudtak az emlékiratból, így meg­állapítják, hogy a német kormány az öt gépírásos oldalra terjedő emlékirat­ban nem beszél feltételekről, hanem csak" általánosságban fejti ki álláspont­ját, a felfogások tisztázása céljából. A német kormány mindenekelőtt azt kér­dezi, számíthat-e Németország arra, hogy egyenlőrangú és jogú fél gyanánt veszik föl a népszövetségbe s hogy kap-e helyet a népszövetség tanácsá­ban? Azután tisztázni szeretné a kor­mány, vájjon a népszövetségbe való be­lépés megkönnyíti-e majd helyzetét a katonai ellenőrzés és a sziléziai kérdés dolgában. Végül azt kérdi még a berlini kormány, hogy a népszövetségbe való belépéssel nem járnak-e együtt olyan kö­telességek is, amelyek a rapallói szerző­­ződést, illetően Németországnak és Oroszországnak egymáshoz való viszo­nyát megbontanák. A francia újságok egy része az utóbbi kérdéssel kapcsolatosan azt a gyanúját fejezi ki, hogy az egész emlékiratot Moszkva sugalmazta s hogy Németor­szág Rapallóban titkos szerződést is kö­tött Oroszországgal, amelynek tartal­mát azonban nem tudja senki. Japán és a döntőbíróságról tárgyaló bizottság Genf­ből jelentik. A népszövetségi tit­kárság körében úgy hírlik, hogy annak a különbizottságnak, amelynek Cecil Horst, Loucheur, Scialoja, Fernandez és Adacti­a tagjai, sikerült a genfi döntőbíráskodási és leszerelési jegyző­könyvhöz benyújtott japán pótjavaslat ügyében megegyezésre jutni. A­­brit domíniumok képviselői nem járultak hozzá a megegyezéshez. A döntőbírásko­dásról tárgyaló bírósági tudomásul vette a japán delegációnak a szövetségesek kiküldötteivel való megegyezését. Adacsi köszönetet mondott azokért az erőfeszí­tésekért, amelyek révén Japán kérését sikerült a lehetőség határai között ki­elégíteni és kijelentette, hogy az új h­a­­tározmányokat elfogadja. Adacsi meg­jegyezte továbbá, hogy a japán dele­gáció magára veszi a megegyezés el­fogadásával járó felelősséget, mivel hogy még nem kapta meg Tokióból az idevonatkozó utasításokat. Loucheur kijelentette, hogy teljesen alaptalan az a feltevés, mintha a japán módosító ja­vaslat egy bizonyos nagyhatalom ellen irányulna. Megagyestek a mossuli kérdésben Genfből jelentik: A nemzetek szövetsé­gének tanácsa mai nyilvános ülésén el­intézte a mossuli­ kérdést, mert sikerült megegyezésre jutnia a brit és a török kormány képviselőivel. . Br­anting (Svédország), a kérdés elő­adója, közölte, hogy Parmoor lord as Fethy bég, az angola­i nagy nemzetgyű­lés elnöke kijelentették abbeli készségü­ket, hogy a tanács illetékességét teljes mértékben elismerik. A tanács teljesen szabadon dönthet arról, hogy miként le­het legkielégítőbb módon megvonni a ha­tárt Irak és Törökország között. Mind a két delegátus formálisan biztosította Brantingot, hogy kormányaik előre köte­lezik magukat a tanács ajánlásának el­fogadására és megvalósítására. Fethy bég azt a kívánságát fejezte ki, hogy a határok kijelölésénél a lehetőség­hez mérten tekintetbe vegyék a lakosság óhajait. Miután Parmoor-­ lord és Fethy bég is pacsirta,­­végig menni az eke nyo­mán fölhasadt földdarabon és szór­ni, szórni az Isten drága, pattogó gyümölcsét, a gabonaszemeket. Az ember vára föllángol olyankor s úgy érzi, hogy odafönt a magassá­­gos Úristen minden vétkét és baját megbocsátja s elnézi szegény mag­vető szolgájának. Egyszerre föl­búgott a villany­te­lep kürtje. Hat óra, hat óra — böm­bölt bele a tárnákba, műhelyekbe — s egy pillanat alatt megállt a zaj, a munka és siető munkások léptei alatt koppant a kopott kövezet. — Jószerencsét, jószerencsét — kö­szöntötték Kistar Istvánt. Ő pedig halkan mormogott magában. — Hónap már úgy köszönök én is. Aggyon Isten ... És vidáman, könnyű szívvel mo­solygott az elhaladó kifutó fiukra is. Közben a pénztárnok kereste. — Jöjjön be az irodába Kistar. Itt bent jó meleg van. Mi még fű­tünk ilyenkor. Azért vagyunk bá­nyász, hogy ne fázzunk. Kistar csendesen meghúzódott, a széken és apró, sűrű, sunyi pillan­tásokkal nézte a villanykörtében villogó fénysugarat. — Na­­gy, már kész is az elszá­molás — szólt a pénztárnok. — Az­tán mondja csak, igaz az a birtok? Ahhoz kellett a forsusz ? — Ahhoz, pénztárnok úr. A pénztárnok cigarettával kí­nálta meg a bányászt. — Csak azt mondja meg nekem, tud-e majd a birtokon dolgozni. Kistar kiegyenesedett. — Én paraszt vagyok pénztárnok úr. És a paraszt soha se feledi el a földmunkát . . .­­— Volt birtoka is talán ! — Első gazda volt az apám — mondta büszkén Kistar István. — Hogyan lett hát bányász ? Tönkrementek? Kistar megtorpant. Ezernyi ránc szaladt a homlokára. — Elmulattam. Egy percre halálos csend borult a füstös hivatalszobára. A pénztár­nok elfordította fejét a munkástól. Kistar meg lehajtotta fejét és el­borult szemmel nézett maga elé. Szerettem a lovakat nagyon. Az volt az örömem, ha minden hé­ten más pár lóval hajtottam be Szi­getbe, Pécsre. Aztán sokat vásároz­tam. Sok áldomást kellett fizetni. Meg hát ittam is sokat. A birtok meg fogyott, pusztult. Aztán amikor már semmim se vót, odahagytam a falumat és beátain bányásznak. Aszt gondolam, hogy így is meg­élek. Meg is élem. De hát kutya élet vót az. Nem parasztnak való ez. Az én fajtámnak a főd kell, a mezőn való dolog kell, máshol csak senyved, pusztul, mint a kitépett virág. A parasztnép sosem tudja beleélni magát egy más életbe. Nem volt nyugvásom, nem volt békessé­gem húsz esztendő óta, csak akkor, ha mezőn dolgozhattam. A vérem vitt oda, a vérem hajtott a földhöz. Most­­már találtam magamnak egy kis birtokot. Nem nagy, de meg­élünk belőle. Az ősszel ma én ve­tem be, szép, aranyszínű búzává, kukoricává, mindenre . . . Kihúzta magát büszkén. A pénz­­tárnok meghatottan nyújtotta oda a kezét. — Jószerencsét Kistar . . . Kistar e­gy percig a tenyerében tartotta a pénztárnok kezét, aztán csendesen, halkan csak annyit mon­dott : Jócsakát aggyon Isten . .. egyaránt megerősítették a tanács előtt azt az elhatározásukat, hogy a nemzetek szövetségének szabad kezet engednek, a tanács úgy döntött, hogy háromtagú bizottságot nevez ki a kérdés megvizsgá­lására. Ez a bizottság látja el a tanácsot a döntéshez szükséges felvilágosítások­kal. A bizottság a helyszínen fog vizsgá­latot tartani. Mind a két fél kötelezi ma­gát, hogy a status quo-t tiszteletben tartja s éppen ezért tartózkodik ezen a téren mindenféle katonai, vagy más rendszabálytól. A francia-német kereskedelmi szerződés­ t Parisból jelentik. A Franciaországgal megkötendő kereskedelmi szerződés tár­gyalásaira kiküldött német delegáció ma ideérkezett A három delegátust, Trendelenburg államtitkárt, Simon nyu­galmazott államtitkárt és Dalwigk báró kormányképviselőt a német nagykövet­ség nevében Rieth dr. nagykövetségi ta­nácsos, továbbá a francia miniszterel­­nökség és a francia kereskedelemügyi minisztérium képviselői fogadták az északi pályaudvaron. A délután folya­mán a delegáció többi tagja is megérke­zett és megérkezésükkor őket is üdvözöl­ték. A tárgyalások holnap délután 3 óra­kor kezdődnek a külügyminisztérium­ban. A tárgyalásokat maga Harriot mi­niszterelnök nyitja meg, beszédére Hoesch német nagykövet, aki a német delegációt bemutatja, fog válaszolni. Valószínűnek tartják, hogy Raynald ke­reskedelemügyi miniszter holnap felszó­lal. Csütörtöktől fogva aztán a delegá­ció a kereskedelemügyi minisztériumban tartja meg üléseit. A mai teljes Olás Géniből jelentik: A nemzetek szö­vetsége mai teljes ülésének megnyitása alkalmával Motta elnök bejelentette, hogy a legközelebbi teljes ülést kizáró­lag a jegyzőkönyv megvitatásának és a tengeri leszerelés kérdésének fogják szentelni. Murray tanár ezután jelentést tett az olasz kormánynak arról az ajánlatáról, hogy Rómában a­ nemzetek szövetségé­nek vezetése alatt nemzetközi intézetet, létesítsenek a­ magánjog egységesítése (összhangba hozása és koordinálása) céljából. Palacios (Spanyolország) és Aiubra­­gosz (Görögország) elismerő szavakkal méltatták az olasz kormány ajánlatát, amely alkalmas a szellemi együttmun­­kálkodás előmozdítására. A közgyűlés ezután elfogadta a jelentést és­ a hatá­rozati javaslatot. Vég­ül Barboza­ i­ Corneirg (Brazilia) beszámolt az állandó hágai nemzetközi törvényszék címzetes bíróinak és bíró­sági jegyzőinek nyugdíjazására vonat­kozó szabályzat terveiről. A szabályza­tot elfogadták. Az ülés délben 12 óra­kor ért véget. NAPIREND Ohídner 1. szerda Kap kél: 5 ó. 59 p., nyugszik: 37 ó. 39 p. Hold kél: 8 ó. 52 p., nyugszik: 19 ó. 30 p. Római kat.: Rémig. Protesting: Malvin. ELŐADÁSOK: Sümeghy Tibor dr. és Sza­lai Tibor dr. előadása a Földtani Tár­sulatban (Múzeum­-kurut 4.) délután 5 ór. — KÖNYVTÁRAK: Fővárosi nyavános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8.) 9—*518. Akadémiai könyvtér (Akadémia-u. 2. &7.) 16—IQ. Egyetemi könyvtár (IV. kerület, Ferenciek-tere 5.) 9—19. Kereskedelmi Mú­zeum könyvtára (Akad­émia-u. 8.) 9—14. Erzsébet Népakadémia könyvtára (VIII., Német-u. 40., I. em.) 17—20. Országos Pe­dagógiai könyvtár (Andrássy-út 69.) 34—19. Iparművészeti Múzeum könyvtára (IX. ke­rület Üllői-út 33. Sftály) 10—13, 15—20. Statisztikai Hivatal könyvtára (II. kerü­let, Keleti Károly-utca 5—7.) 9—14. — MÚZEUMOK: Országos Magyar Ipar­­művészeti Múzeum (IX. ker. Üllői-út 33— 37.) 10—13. Országos Ráth György-Múzeum­­­Vilma királynő-út) 10—13. Nemzeti Múzeum Ásványtár (Múzeum-körút 14.) 9—13. Nem­zeti Múzeum Növénytár (Akadémia-u. 2.) 9—13. Szépművészeti Múzeum modern kép­tára (Aréna-út 41. sz.) 10—18. Akadémiai Goethe-szoba (Akadémia­ u. 2.) 10—12. Társadalmi Múzeum (V., Mária Valéria­idé­a) 10—13. Mezőgazdasági Múzeum (Vá­rosliget) 10—13. Hopp Ferenc­ Múzeum (­Andrássy-út 103.) 9—14. Kereskedelmi Múzeum (V. ker., Akadémia-utca 3. sz.) 9—14. Aquincumi ásatások és Múzeum (Óbuda, Külső Szentendrei-út)." 3 Bílics Zstisán fillért meglátogatja a ruténföldet — A Magyarság tudósítójától — A legutóbb lezajlott választásokon a ruténföldön nagy többséghez jutottak a kommunisták, amennyiben a megvá­lasztott, kilenc ruténföldi képviselőből hat kommunista. Az ellenzéki hangulat azóta is csak egyre erősödik ezen­ a sze­rencsétlen országrészen, ahol mindig nagyon szegény volt a nép, de a csehek­ beözönlése óta valósággal kétségbeejtő a rutén nép helyzete. Az ellenzéki rutén vezérek régóta foglalkoztak azzal a­ gondolattal, miként lehetne a rutén nép hangulatát közelebbfekvő célok el­­­érésére irányítani? Akkor jutottak arra a gondolatra, hogy Radicsnak, a horvá­­tok autonomista vezérének eszméit kel­lene kiépíteni. Radics parasztpártja ugyanis magá­ban foglalja a kommunista programnak a parasztokra vonatkozó részét, de nem ellensége sem a nemzetiségnek, sem­­, vallásnak. A rutén ellenzéki pártok leg­nagyobbika, a Kurtyák-párt ezért ki­küldte főtitkárát, Demkó Mihályt Hor­vátországba, aki most, érkezett onnan vissza és elragadatással nyilatkozott a Rádiós-párt munkájáról. Demkó hosszas tárgyalásokat folyta­tott a horvát parasztpárt vezéreltel, Rá­ž­dicscsal, aki örömét fejezte ki, hogy a testvér rutén párt, amely éppen a hor-­­vátokéhoz hasonló helyzetben van, ér­deklődött az ottani dolgok iránt és megígérte, hogy még október hó folya­mán ellátogat a rutén földre, ahol ala­pos tanulmány tárgyává teszi a paraszt­ság sorsát. Radics kedvenc tervei közé tartozik egy középeurópai és paraszt­párti szövetség létrehozása, amely elő­futáraként szerepelne egy későbbi kon­­fsiderációnnak. Radies látogatásának a híre nagy örömet keltett a ruténvidéki autonomista körökben, mert Rádiós támogatásától nagyon sokat várnak. Érdekes felemlíteni, hogy a zágrábi Rijecs szenzációs nyilatkozatot közöl Rádióstól Petrovics belügyminiszterrel folytatott tárgyalásáról. Rádiós szó sze­­rint ezeket mondotta: — Petrovics miniszter mindjárt, a tár­gyalások elején hangsúlyozta, hogy a királytól kapott utasítást, hogy velem, mint a király közvetítője tárgyaljon. Petrovics a király nevében felajánlotta, hogy azonnal vegyem át a miniszter­elnöki állást. Én ezt az ajánlatot eluta­sítottam, azzal az indokolással, hogy ez még nagyon korai volna. Ha ma vál­lalnám a miniszterelnökséget, az na­gyon rossz hatást keltene a szerbek kö­zött. Először szépen meg kell egyezni mindenben, aztán tartsák meg a válasz­tásokat, és csak a választások után lehet szó arról, hogy­­d átvegyem a kor­mányt. A Magyar Pártról is nyilatkozott Rá­diós az újvidéki Délbácska című lap­ban. — Ismerem a Magyar Pártot — mon­dotta — és annak szervezkedése ellen pártunknak semmi kifogása nem lehet. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy ez csak töredékpárt lesz, mely nem fogja tudni megvalósítani azon céljait, amelyekért mi már régóta küz­dünk. A magyar tömegeknek a mi lis­táinkon keresztül kell képviselőiket megválasztaniuk, éppen azért pártunk a Vojvodina egész területén jelölteket fog állítani és a sikerben egyáltalában nem­ kételkedem. SODORJON JANI­NA!

Next