Magyarság, 1924. október (5. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
4924 október 1. szózón MAG’S AHSAG Németország emlékirata a népszövetségbe való belépés dolgában Az angol parlament megkezdte munkáját Tegnap már röviden közöltük egyik táviratijaikban, hogy a párisi német nagykövet átadta a francia kormánynak Németország emlékiratát a népszövetségbe való felvétel dolgában. Az emlékiratot azóta megkapták a többi érdekelt kormányok is. A berlini kabinet tudvalévően még a múlt héten elhatározta, hogy mielőtt a népszövetségbe való felvételét kérné, tisztázni igyekszik bizonyos kérdéseket, amelyek Németország nagyhatalmi állásának tiszteletbentartására s a népszövetségben való szerepkörére vonatkoznak. Az emlékiratot elküldték, tartalmát azonban nem közölték a nyilvánossággal. Jellemző, hogy Brüsszelben Tehmis miniszterelnök az emlékirat átvétele alkalmával azt a reményét fejezte ki a német követnek, hogy a háború miatt való bűnösség kérdését a liprlini kabinet nem feszegeti benne. A párisi újságok néhány részletet megtudtak az emlékiratból, így megállapítják, hogy a német kormány az öt gépírásos oldalra terjedő emlékiratban nem beszél feltételekről, hanem csak" általánosságban fejti ki álláspontját, a felfogások tisztázása céljából. A német kormány mindenekelőtt azt kérdezi, számíthat-e Németország arra, hogy egyenlőrangú és jogú fél gyanánt veszik föl a népszövetségbe s hogy kap-e helyet a népszövetség tanácsában? Azután tisztázni szeretné a kormány, vájjon a népszövetségbe való belépés megkönnyíti-e majd helyzetét a katonai ellenőrzés és a sziléziai kérdés dolgában. Végül azt kérdi még a berlini kormány, hogy a népszövetségbe való belépéssel nem járnak-e együtt olyan kötelességek is, amelyek a rapallói szerzőződést, illetően Németországnak és Oroszországnak egymáshoz való viszonyát megbontanák. A francia újságok egy része az utóbbi kérdéssel kapcsolatosan azt a gyanúját fejezi ki, hogy az egész emlékiratot Moszkva sugalmazta s hogy Németország Rapallóban titkos szerződést is kötött Oroszországgal, amelynek tartalmát azonban nem tudja senki. Japán és a döntőbíróságról tárgyaló bizottság Genfből jelentik. A népszövetségi titkárság körében úgy hírlik, hogy annak a különbizottságnak, amelynek Cecil Horst, Loucheur, Scialoja, Fernandez és Adactia tagjai, sikerült a genfi döntőbíráskodási és leszerelési jegyzőkönyvhöz benyújtott japán pótjavaslat ügyében megegyezésre jutni. Abrit domíniumok képviselői nem járultak hozzá a megegyezéshez. A döntőbíráskodásról tárgyaló bírósági tudomásul vette a japán delegációnak a szövetségesek kiküldötteivel való megegyezését. Adacsi köszönetet mondott azokért az erőfeszítésekért, amelyek révén Japán kérését sikerült a lehetőség határai között kielégíteni és kijelentette, hogy az új határozmányokat elfogadja. Adacsi megjegyezte továbbá, hogy a japán delegáció magára veszi a megegyezés elfogadásával járó felelősséget, mivel hogy még nem kapta meg Tokióból az idevonatkozó utasításokat. Loucheur kijelentette, hogy teljesen alaptalan az a feltevés, mintha a japán módosító javaslat egy bizonyos nagyhatalom ellen irányulna. Megagyestek a mossuli kérdésben Genfből jelentik: A nemzetek szövetségének tanácsa mai nyilvános ülésén elintézte a mossuli kérdést, mert sikerült megegyezésre jutnia a brit és a török kormány képviselőivel. . Branting (Svédország), a kérdés előadója, közölte, hogy Parmoor lord as Fethy bég, az angolai nagy nemzetgyűlés elnöke kijelentették abbeli készségüket, hogy a tanács illetékességét teljes mértékben elismerik. A tanács teljesen szabadon dönthet arról, hogy miként lehet legkielégítőbb módon megvonni a határt Irak és Törökország között. Mind a két delegátus formálisan biztosította Brantingot, hogy kormányaik előre kötelezik magukat a tanács ajánlásának elfogadására és megvalósítására. Fethy bég azt a kívánságát fejezte ki, hogy a határok kijelölésénél a lehetőséghez mérten tekintetbe vegyék a lakosság óhajait. Miután Parmoor- lord és Fethy bég is pacsirta,végig menni az eke nyomán fölhasadt földdarabon és szórni, szórni az Isten drága, pattogó gyümölcsét, a gabonaszemeket. Az ember vára föllángol olyankor s úgy érzi, hogy odafönt a magasságos Úristen minden vétkét és baját megbocsátja s elnézi szegény magvető szolgájának. Egyszerre fölbúgott a villanytelep kürtje. Hat óra, hat óra — bömbölt bele a tárnákba, műhelyekbe — s egy pillanat alatt megállt a zaj, a munka és siető munkások léptei alatt koppant a kopott kövezet. — Jószerencsét, jószerencsét — köszöntötték Kistar Istvánt. Ő pedig halkan mormogott magában. — Hónap már úgy köszönök én is. Aggyon Isten ... És vidáman, könnyű szívvel mosolygott az elhaladó kifutó fiukra is. Közben a pénztárnok kereste. — Jöjjön be az irodába Kistar. Itt bent jó meleg van. Mi még fűtünk ilyenkor. Azért vagyunk bányász, hogy ne fázzunk. Kistar csendesen meghúzódott, a széken és apró, sűrű, sunyi pillantásokkal nézte a villanykörtében villogó fénysugarat. — Nagy, már kész is az elszámolás — szólt a pénztárnok. — Aztán mondja csak, igaz az a birtok? Ahhoz kellett a forsusz ? — Ahhoz, pénztárnok úr. A pénztárnok cigarettával kínálta meg a bányászt. — Csak azt mondja meg nekem, tud-e majd a birtokon dolgozni. Kistar kiegyenesedett. — Én paraszt vagyok pénztárnok úr. És a paraszt soha se feledi el a földmunkát . . .— Volt birtoka is talán ! — Első gazda volt az apám — mondta büszkén Kistar István. — Hogyan lett hát bányász ? Tönkrementek? Kistar megtorpant. Ezernyi ránc szaladt a homlokára. — Elmulattam. Egy percre halálos csend borult a füstös hivatalszobára. A pénztárnok elfordította fejét a munkástól. Kistar meg lehajtotta fejét és elborult szemmel nézett maga elé. Szerettem a lovakat nagyon. Az volt az örömem, ha minden héten más pár lóval hajtottam be Szigetbe, Pécsre. Aztán sokat vásároztam. Sok áldomást kellett fizetni. Meg hát ittam is sokat. A birtok meg fogyott, pusztult. Aztán amikor már semmim se vót, odahagytam a falumat és beátain bányásznak. Aszt gondolam, hogy így is megélek. Meg is élem. De hát kutya élet vót az. Nem parasztnak való ez. Az én fajtámnak a főd kell, a mezőn való dolog kell, máshol csak senyved, pusztul, mint a kitépett virág. A parasztnép sosem tudja beleélni magát egy más életbe. Nem volt nyugvásom, nem volt békességem húsz esztendő óta, csak akkor, ha mezőn dolgozhattam. A vérem vitt oda, a vérem hajtott a földhöz. Mostmár találtam magamnak egy kis birtokot. Nem nagy, de megélünk belőle. Az ősszel ma én vetem be, szép, aranyszínű búzává, kukoricává, mindenre . . . Kihúzta magát büszkén. A pénztárnok meghatottan nyújtotta oda a kezét. — Jószerencsét Kistar . . . Kistar egy percig a tenyerében tartotta a pénztárnok kezét, aztán csendesen, halkan csak annyit mondott : Jócsakát aggyon Isten . .. egyaránt megerősítették a tanács előtt azt az elhatározásukat, hogy a nemzetek szövetségének szabad kezet engednek, a tanács úgy döntött, hogy háromtagú bizottságot nevez ki a kérdés megvizsgálására. Ez a bizottság látja el a tanácsot a döntéshez szükséges felvilágosításokkal. A bizottság a helyszínen fog vizsgálatot tartani. Mind a két fél kötelezi magát, hogy a status quo-t tiszteletben tartja s éppen ezért tartózkodik ezen a téren mindenféle katonai, vagy más rendszabálytól. A francia-német kereskedelmi szerződés t Parisból jelentik. A Franciaországgal megkötendő kereskedelmi szerződés tárgyalásaira kiküldött német delegáció ma ideérkezett A három delegátust, Trendelenburg államtitkárt, Simon nyugalmazott államtitkárt és Dalwigk báró kormányképviselőt a német nagykövetség nevében Rieth dr. nagykövetségi tanácsos, továbbá a francia miniszterelnökség és a francia kereskedelemügyi minisztérium képviselői fogadták az északi pályaudvaron. A délután folyamán a delegáció többi tagja is megérkezett és megérkezésükkor őket is üdvözölték. A tárgyalások holnap délután 3 órakor kezdődnek a külügyminisztériumban. A tárgyalásokat maga Harriot miniszterelnök nyitja meg, beszédére Hoesch német nagykövet, aki a német delegációt bemutatja, fog válaszolni. Valószínűnek tartják, hogy Raynald kereskedelemügyi miniszter holnap felszólal. Csütörtöktől fogva aztán a delegáció a kereskedelemügyi minisztériumban tartja meg üléseit. A mai teljes Olás Géniből jelentik: A nemzetek szövetsége mai teljes ülésének megnyitása alkalmával Motta elnök bejelentette, hogy a legközelebbi teljes ülést kizárólag a jegyzőkönyv megvitatásának és a tengeri leszerelés kérdésének fogják szentelni. Murray tanár ezután jelentést tett az olasz kormánynak arról az ajánlatáról, hogy Rómában a nemzetek szövetségének vezetése alatt nemzetközi intézetet, létesítsenek a magánjog egységesítése (összhangba hozása és koordinálása) céljából. Palacios (Spanyolország) és Aiubragosz (Görögország) elismerő szavakkal méltatták az olasz kormány ajánlatát, amely alkalmas a szellemi együttmunkálkodás előmozdítására. A közgyűlés ezután elfogadta a jelentést és a határozati javaslatot. Végül Barboza i Corneirg (Brazilia) beszámolt az állandó hágai nemzetközi törvényszék címzetes bíróinak és bírósági jegyzőinek nyugdíjazására vonatkozó szabályzat terveiről. A szabályzatot elfogadták. Az ülés délben 12 órakor ért véget. NAPIREND Ohídner 1. szerda Kap kél: 5 ó. 59 p., nyugszik: 37 ó. 39 p. Hold kél: 8 ó. 52 p., nyugszik: 19 ó. 30 p. Római kat.: Rémig. Protesting: Malvin. ELŐADÁSOK: Sümeghy Tibor dr. és Szalai Tibor dr. előadása a Földtani Társulatban (Múzeum-kurut 4.) délután 5 ór. — KÖNYVTÁRAK: Fővárosi nyavános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8.) 9—*518. Akadémiai könyvtér (Akadémia-u. 2. &7.) 16—IQ. Egyetemi könyvtár (IV. kerület, Ferenciek-tere 5.) 9—19. Kereskedelmi Múzeum könyvtára (Akadémia-u. 8.) 9—14. Erzsébet Népakadémia könyvtára (VIII., Német-u. 40., I. em.) 17—20. Országos Pedagógiai könyvtár (Andrássy-út 69.) 34—19. Iparművészeti Múzeum könyvtára (IX. kerület Üllői-út 33. Sftály) 10—13, 15—20. Statisztikai Hivatal könyvtára (II. kerület, Keleti Károly-utca 5—7.) 9—14. — MÚZEUMOK: Országos Magyar Iparművészeti Múzeum (IX. ker. Üllői-út 33— 37.) 10—13. Országos Ráth György-MúzeumVilma királynő-út) 10—13. Nemzeti Múzeum Ásványtár (Múzeum-körút 14.) 9—13. Nemzeti Múzeum Növénytár (Akadémia-u. 2.) 9—13. Szépművészeti Múzeum modern képtára (Aréna-út 41. sz.) 10—18. Akadémiai Goethe-szoba (Akadémia u. 2.) 10—12. Társadalmi Múzeum (V., Mária Valériaidéa) 10—13. Mezőgazdasági Múzeum (Városliget) 10—13. Hopp Ferenc Múzeum (Andrássy-út 103.) 9—14. Kereskedelmi Múzeum (V. ker., Akadémia-utca 3. sz.) 9—14. Aquincumi ásatások és Múzeum (Óbuda, Külső Szentendrei-út)." 3 Bílics Zstisán fillért meglátogatja a ruténföldet — A Magyarság tudósítójától — A legutóbb lezajlott választásokon a ruténföldön nagy többséghez jutottak a kommunisták, amennyiben a megválasztott, kilenc ruténföldi képviselőből hat kommunista. Az ellenzéki hangulat azóta is csak egyre erősödik ezen a szerencsétlen országrészen, ahol mindig nagyon szegény volt a nép, de a csehek beözönlése óta valósággal kétségbeejtő a rutén nép helyzete. Az ellenzéki rutén vezérek régóta foglalkoztak azzal a gondolattal, miként lehetne a rutén nép hangulatát közelebbfekvő célok elérésére irányítani? Akkor jutottak arra a gondolatra, hogy Radicsnak, a horvátok autonomista vezérének eszméit kellene kiépíteni. Radics parasztpártja ugyanis magában foglalja a kommunista programnak a parasztokra vonatkozó részét, de nem ellensége sem a nemzetiségnek, sem, vallásnak. A rutén ellenzéki pártok legnagyobbika, a Kurtyák-párt ezért kiküldte főtitkárát, Demkó Mihályt Horvátországba, aki most, érkezett onnan vissza és elragadatással nyilatkozott a Rádiós-párt munkájáról. Demkó hosszas tárgyalásokat folytatott a horvát parasztpárt vezéreltel, Ráždicscsal, aki örömét fejezte ki, hogy a testvér rutén párt, amely éppen a hor-vátokéhoz hasonló helyzetben van, érdeklődött az ottani dolgok iránt és megígérte, hogy még október hó folyamán ellátogat a rutén földre, ahol alapos tanulmány tárgyává teszi a parasztság sorsát. Radics kedvenc tervei közé tartozik egy középeurópai és parasztpárti szövetség létrehozása, amely előfutáraként szerepelne egy későbbi konfsiderációnnak. Radies látogatásának a híre nagy örömet keltett a ruténvidéki autonomista körökben, mert Rádiós támogatásától nagyon sokat várnak. Érdekes felemlíteni, hogy a zágrábi Rijecs szenzációs nyilatkozatot közöl Rádióstól Petrovics belügyminiszterrel folytatott tárgyalásáról. Rádiós szó szerint ezeket mondotta: — Petrovics miniszter mindjárt, a tárgyalások elején hangsúlyozta, hogy a királytól kapott utasítást, hogy velem, mint a király közvetítője tárgyaljon. Petrovics a király nevében felajánlotta, hogy azonnal vegyem át a miniszterelnöki állást. Én ezt az ajánlatot elutasítottam, azzal az indokolással, hogy ez még nagyon korai volna. Ha ma vállalnám a miniszterelnökséget, az nagyon rossz hatást keltene a szerbek között. Először szépen meg kell egyezni mindenben, aztán tartsák meg a választásokat, és csak a választások után lehet szó arról, hogyd átvegyem a kormányt. A Magyar Pártról is nyilatkozott Rádiós az újvidéki Délbácska című lapban. — Ismerem a Magyar Pártot — mondotta — és annak szervezkedése ellen pártunknak semmi kifogása nem lehet. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy ez csak töredékpárt lesz, mely nem fogja tudni megvalósítani azon céljait, amelyekért mi már régóta küzdünk. A magyar tömegeknek a mi listáinkon keresztül kell képviselőiket megválasztaniuk, éppen azért pártunk a Vojvodina egész területén jelölteket fog állítani és a sikerben egyáltalában nem kételkedem. SODORJON JANINA!