Magyarság, 1924. december (5. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
2 van. Szóval a parlamentek mindenütt roskadoznak és helyükre a diktatúra lép. A magyar parlamentarizmus színtép beteg, aminek legtöbb oka, hogy hiányzik évtizedek óta a parlamenti póttógazdaság. Azonkívül a kormányok soha nem törekedtek a választások tisztaságának biztosítására. A kormány nem is veszi komolyan a nemzetgyűlést, nem intézi el a függő alkotmányjogi kérdéseket, ha elő is terjeszt valami törvényjavaslatot, nem ad időt az ellenzéknek a komoly áttanulmányozásra. A kormány rovására kell írni, hogy a nemzeti szuverenitás letéteményesét, a koronás királyt falragaszokon lehetett büntetlenül becsmérelni és hogy ezekben a centrális alkotmányjogi kérdésekben még mindig nem vallott szint. A parlamentarizmus komolyságát aláásta, hogy a kormány évek óta költségvetés és zárszámadás nélkül dolgozik. A decokrácia nem jelenti a durvaságot Griger Miklós. Felelős azonban, a magyar parlamentarizmus elfajulásáért az ellenzék is. A legsúlyosabb javaslatok tárgyalásánál szégyenletes nemtörődömséget mutat a nemzetgyűlés, mintha a képviselői mandátum egyenesen jogcím lenne a dologtalanságra. Ma már nem is a beszéd fontos, hanem a közbeszólás. A törvényhozás terme sok esetben a gyűlölség képét mutatja és a képviselők nagy része jobban gyűlöli egymást, mint szereti a hazát. A viszszaélések pertraktálásába most már az ő személyét is bevonták azért, mert két-három szegény embert, akiknek tisztességes voltáról meggyőződött, ajánlott a földmivelésügyi miniszternek. Azt hiszi, emiatt senki nem kételkedhetik egyéni vagy politikai tisztességében (Helyeslés.) A magyar nemzet a pusztulás szélén áll, ilyenkor nem nélkülözhető sem az állami, sem a parlamenti tekintély. Meg kell szűnnievégre annak a durva hangnak, amely az utóbbi időben itt lábrakapott. Meg lehet mondani kemény igazságokat is, mint ahogy például Apponyi Albert gróf is tette, anélkül, hogy politikai dondumlövegdíjat használnának. Az általános titkos választójog és a demokrácia ellenségeinek javára szolgál a parlament színvonalának ez a lesülyesdése, pedig a demokrácia nem jelenti az eldurvulást és az ízléstelen hangot, hanem jelenti a jó törvényeket, a több szeretetet és több kenyeret adó hazát. A szociáldemokratáknak is, úgykell ezt tanulniok, mert ha lejáratják a parlament tekintélyét, ezáltal csak a diktatúra útját egyengetik. Ha a nemzet elpusztul, ők is elpusztulnak és ezért kéri őket, illeszkedjenek be abba az erkölcsi keretbe, amelyet a magyar törvényhozás erkölcsi keretének lehetne nevezni. A házszabályrevízió ebben a formában elfogadhatatlan Griger Miklós: Házszabály revízióra szükség, van, a hang eldurvulásának megakadályozására, azonban a revíziót jelenlegi formájában nem tudja elfogadni, mert az a többségi abszolutizmus biztosítását, jejeniii, a klót azt kényszeríti a nemzetgyűlésre és indokolt bánul provokálja, az ellenzéket. A kormánynak eddig egyetlenegy ízben kellett megküzdenie az ellenzék obstrukciójával. Csak a kormánypárt, csinált a múlt nemzetgyűlés végén obstrukciót a választójogi javaslat ellen, így szigorú házszabályokról csak akkor lehetne beszélni, ha meg lenne előfeltétele: az általános, egyenlő és titkos Választójog. Ezért a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a keresztény szocialistáknál.) Karafiáth Jenő nemzeti érdeknek tartja a házszabályok megfelelő módosítását. Részletesen foglalkozik az angol házszabályokkal, amelyek szintén ismerik a klotür intézményét. Angliában sohase rettentek vissza a legszigorúbb eszközök alkalmazásától sem, hogy megakadályozzák a szabadságellenes kilengéseket A mai parlamenti helyzet elfajulásának bizonyítására statisztikát olvas fel, amelyből kitűnik, hogy menynyivel több időt fecséreltek el a mai nemzetgyűlésben felesleges és személyeskedő felszólalásokkal, mint még az első nemzetgyűlésben is. A házszabályrevíziót szükségesnek tartja és azt el is fogadja, után megállapítható, hogy az elnökség és a kormány eljárása arra irányult, hogy a házszabályrevíziós javaslat tárgyalásából az ellenzéki képviselők egész sorát kizárják. Ugyanakkor, mikor a munkanélküliség növekszik és a nyomor napról-napra jobban érezhető, a kormány félredob törvényt és házszabályt, kibúvik a panamavádak tisztázása elől, ezért az ellenzék a házszabályrevízió tárgyalásában részt nem vesz és a fegyveres erővel megalkotott házszabályokat érvényeseknek el nem ismeri. Kivonulnak az ellenzékiek A kormánypárt részéről megint rajonganak, amire a maradék szocialisták azt kiáltják: Haragszanak a panamisták! Hegymegi Kiss Pál ezután befejezi a deklaráció felolvasását, amely szerint csak olyan házszabályokat ismerhetnek el, amelyeket az összes pártok közreműködésével és fegyveres erő beavatkozása nélkül szavaztak meg az általános választójog biztosítása után. A következményekért a kormányt és a többségi pártot teszik felelősekké. A deklaráció felolvasása után Hegymegi Kiss Pál rögtön kifelé indult, vele együtt kivonultak a Rupert-párt és a szociáldemokraták jelen volt tagjai is és elhagyták a termet, a fajvédők is. Rassay Károly viszont ekkor jött be, rajta kívül az ellenzéket Farkas Tibor, Förster Elek, Strausz István és a keresztényszocialisták képviselték. Hajnali temetés Irta: Somlay Károly (Utánnyomás tilos) Éppen akkor fordult ki a kapun a pocakos Mák Dávid, mikor csak eléje kerül ám az utcán a kurtalábu kisbiró, a Cinege Istók. — Hogy s miként Dávid bátyó? Adjon Isten jó reggelt, — köszönt a falu cselédje és a pipácska nyelével megdöfi a szőrement bagósüveget. — Min’ közönségesen. Bizony nem jól vagyok, vagy mi... Csuda, hogy még egy darabban maradtam a keserűségtől... Az ártány, akit csak a minapában fogtam kukoricára, ma hajnalban lépfenében elpatkolt... Ő lett vóna a karácsonyi hizó, ha be nem csap a beste, — dörmögi bosszúsan a gazda. I- Inkább a disznó dögöljék, semhogy a kutya. — A kutya? Miért ne inkább a kutya? — Mondok, mert a kutyát nem lehet megenni. Dávid bátyám, — csúfoskodik !röhögve a vékonyelméjű kisbiró, aztán siet a dolgára. Okosan is tette, hogy odébb eblábolt, mert Mák Dávid olyan dühösen fújta utána a pipafüstöt, mint a cethal a vizsugarat. Lelkemuccse megüti, vagy valami gonosz szóra botlik a nyelve, ha el nem iszkál a keze ügyéből. A néhai kocát aztán elásták a szőlőhegyen a körtefa alá. Legalább ennek használjon a húsával, zsírjával. A körtefa azonban nem sokáig örült a kövér tápláléknak. Hogyan, hogyan sem, — talán valami boszorkányos szikratávíró révén — a hetedik falu alatt sátorozó füstös sereg valahogyan megneszelte az ártány sorsát. Talán éppen rosszul állhatott a konyhájuk dolga, mert tüstént sátort bontottak, a rúd mellé madzagolták a hályogos dikbencet és uccu dádé kukádé, lépésben vágtattak, míg csak el nem jutottak a szőlők gyepüsövénye alá, ahol a Mákék disznócskája álmodta örök álmait az édes kukoricáról. A keseszőrü coca talán éppen jókor szánta el magát a halálra, mert ma tartják romáéknál a csókszedetlen szájú, szép Tincsi elkendőzését a sudár Tyutyu legénnyel, akinek a sűrü haja feketébb még a szénnél is. Nagy ünnep a lepedős nemzetségnél az eljegyzés, aminek jelképe a varrottas kendő, a lácsokkoszna. Ha ilyenkor rájuk kacsint a jobbszemével a Dévía, van bőséges eredelem, irodalom. A kortorár, a sátoros cigány kedves csemegéje, a parázshamuban sült pogácsa, aminek az ő nyelvükön bokolyi a neve. Avas szalonna, vagy bokolyi káposztával, ez a cigánymennyország. Hát még ha báló (disznó) is került a nyársra... Az nem baj, hogy a süldő lépfenében adta ki a páráját. Más halandónak biztos halál az ilyen falat; a roma magas hőfoknál, nyárson süti a pecsenyéjét és még csak gyomorégést sem kap a bacillusos hústól. A Zsitva, a Rupa, a Kurki, a Turcsi, a Csókaszem, az Ebfog és a Polturás Palka ezért örvendeztek hát, mikor fülükbe jutott az eseti állat gyászos kimúlása. A nyikorgó ekhós szekérre tették még a százesztendős Vorzsát is, a faszedő varázslót,akinek táltossága van és ha hét bab szemet dob a háta mögé és megrázkódik, aztán csak annyit mond, hogy ifriszkum, cifriszkum, cingere, bringi, tüstént olyan gyönyörű házi adónná változik, hogy a Hetedhétország tündérkirályát is kisebné érette a hideg. Szent Mihály napja körül járt az idő. Csípős őszi szelek turultak, de a szél az Isten lehelete lévén, nem árt még a meztelen rajkóknak sem. A Göncöl háromcsillagos rúdja már jócskán felgörbült, mikor az éhes kalandorok a szőlők alatt kibéklyózták a girhes lovat az avarfűre. Aztán munkához látik. Omro Dévla, mekkora öröm lehetett a disznócskát kiemelni a palás rögök alól... Talán némi Lázár-illa, is terjengett már a jövendőbéli pecsenyéből, de hála legyen érette a Napnak és a tolvajok világítójának, a Holdnak: edzett ort a romáé, akinek a hálójában minden bal jó hal. . Míg a pecsenye süldögél, a ráncoskép a Yorzsa pipaszó mellett mesélget a purdéknak. Elmondja, hogy a cigányok valaha régen elhatározták, hogy templomot építenek. De miből csinálják? Fából? Elrothad. Vasból? Megrozsdásodik. Legjobb lesz hát, ha sajtból építik; a tornyokat meg túróból, a harangokat lókoponyákból, a kötelet kutyabélből, az ajtókat hasiszalonnából, a lakatot pedig sonkából. De ki legyen az egyházfi? Mindenki egyházfi akart lenni. Ezen aztán összevesztek, hajba kaptak és a veszekedés vége az lett, hogy a még el sem készült templomot megették. Eközben megpirosodott a pecsenye. A fekete ármádia hát hozzálátott a lakomához. Egyet haraptak, kettőt nyeltek és már-már bevastagodnak a pecsenyétől, ha a denevérfülű bárki fel nem pattan a tűz mellől és siralmas hangon el nem kiáltja: — Ájáj, náne mól! Nincsen bor! — Majd lesz, — morogja a sasorra Zsitya, aztán vedret, ásót és egy acélvésőt kapva a hóna alá, elmegy a szőlők felé. A Zsitva mestersége a rézművesség, de inkább hires pincetörő. Azt mondják, hogy vak kígyót rejteget a kebelén és a Szent György éjjelén virágzó zárnyitófüves minden titkos závárt fel tud nyitni. Dévla segítse hát a szándékában... A füstösök tovább folytatják a lakozást. Mikor már nem ver egy falat sem a bendőkbe, parazsat pizskálnak a pipára, aztán csöndesen, zümmögvedúdolgatják az Ázsiából hozott ősi cigánydalt, a méla Fárohesz-t: Csajok, csajok, piatro vagyok. A mange phangor... Kislány, kislány, eszem a lelkedet, Hozz nékem kis vizet... A Hold eközben kibújt a hamvas felhők alól. A lohadó tűz zsarátnoka, még pirosodott a pörnyéből. A szél pedig zörgette a sombokrokat. Feni a titkok homályában egy falka vadlud vonult hosszú vonalban. Egyszer csak kiugrik a körből a sanda Csókaszem. — Soká késik a Zsitva a borral. Pedig már ihatnám, — mondja és izgalmasan pislog a szőlők felé. — Hátha valami baja lett, — kiáltják valamennyien. Két férfi pisztolyt vesz a kezébe és elindulnak azon a gyalogosoé- MAGYARSÁG 1924 december 2. kedd A balszéli szövetség tiltakozása az új házszabályok ellen Karafiáth Jenő beszéde után bevonultak a szövetkezett demokratikus ellenzék még ki nem tiltott tagjai és Hegymegi Kiss Pál szólásra jelentkezve felolvasta a demokratikus szövetség deklarációját. Ebben a deklarációban azt mondják, hogy a kormány a pénzügyi diktatúra után magához akarja vonni a politikai diktatúrát is, a házszabályrevízió erőszakoláásával. Teszi ezt, akkor, amikor a jogrend még helyre nem állt. A kormány ugyanakkor törekszik a parlamenti diktatúrára, amikor az országban titkos és nem titkos társaságok a kormányhatalom rovására gyakorolnak diktatúrát. (Nagy zaj a kormánypárton.) Az ellenzék nem hajlandó többé fügefalevélként szerepelni a kormány látszatparlamentarizmusánál. Az ellenzék több tagja parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését sürgette, hogy a kormányt titkos bevételeiről elszámoltassa. Scitovszky Béla (Nagy éljesrzés a kormánypárton!) pénteken a legdurvább házszabálysértéssel akadályozta meg (Felkiáltások a kormánypárton: Hazudik! Nem igaz!) az ellenzéki, képviselőket indítványaik megtörésében. Fegyveres erővel vezettetett ki tizenöt képviselőt, amihez joga nem volt. A mentelmi bizottság határozata A miniszterelnök vitája a távollevő ellenzékitel Bethlen István gróf miniszterelnök szólal ezután fel. Tagadja azt, hogy a kormány pénzügyi diktatúrát vagy parlamenti diktatúrát gyakorolna. A parlamentnek mindig megvan a joga, hogy a kormányt helyéről eltávolítsa. Az új házszabályok csak olyan intézkedéseket tartalmaznak, amilyeneket a világ minden parlamentjében már alkalmaztak. Ezek szerint diktatúra van a világon mindenütt. Igaz, hogy az ellenzék kifejezetten egy javaslatot sem obstruált meg, de meri állítani, hogy egyetlen javaslatot sem engedtek keresztül abban az időben, amikor az a nemzet számára kellő haszonnal járt volna. Komikusnak tartja a mellékkormányokról szóló vádakat, amikor az elkövetett bűncselekmények tetteseit a vádlottak punjára ültették. Valószínűleg ,azért, haragszanak az ellenzékiek, hogy ezt a fegyvert kicsavarták a kezükből. Anakronizmus arról beszélni, hogy Magyarországon nincs jogrend. A miniszterelnök bizalmáról biztosítja Scitovszky elnököt Bethlen István gróf miniszterelnök: sajnálattal látja, hogy a demokratikus ellenzék kivonult a parlamentből, mert részvétele itt nemcsak jog, hanem kötelesség is. Azt a bűnt, amelyet az utolsó ülésen számos tagja elkövetett, most tetézi azzal, hogy saját kötelességeiről is megfeledkezik. A kormány nem akar elbújni a panamavádak elől. A panamavádakat a parlamentben átlátszó célzattal védőügyvédek és politikai intrikusok hozták. Ezekkel a vádakkal akarnak küzdeni a házszabályjavaslat ellen. Ő ellene nem szólhatnak ezek a panamavádak, hiszen ő kezdeményezte Esküti lefogását, pedig az sokaknak igen kellemetlen volt. Ö indította meg a lavinát és nem is nyugszik addig, míg a bűnösök el nem veszik méltó büntetésüket. A kormány semmiféle jogtalan illetéket nem szedett, ez a felolvasott iratokból meg volt állapítható. Megvádolják a házelnököt, hogy házszabály ellenesen járt el. A házelnök igen nehéz körülmények között elment a türelmesség legvégső határáig és minden eszközt igénybe vett, ami csak rendelkezésére állott. Biztosítja a házelnököt, hogy a parlament egyhangú bizalommal várn iránta és kéri, teljesítse a jövőben is kötelességét úgy, amint eddig tette. (Éljenzés a kormánypárton.) Végeredményben újból visszautasítja a vádakat és kijelenti, hogy elszántan halad tovább az után, amelyen eddig járt, azon célok felé, amelyeket maga elé tűzött-Barla Szabó József személyes kérdésben szólalt fel és kijelentette, hogy egy, levelét tévesen idézték a sajtóban is és a nemzetgyűlésben, is, mert ő soha a miniszterelnökkel kiviteli ügyben nem beszélt. Beszélt Nagyatádi földmivelésügyi miniszterrel olyan állatáthozatali ügyekben, amikor baranyai megszállt területről mentették át az állatokat, és ajánlotta Karácsonyi Gyula ügyét Esküjének egy »Kedves Lajos” megszólítású levélben, azonban ez az ügye teljesen helyénvaló és hazafias motívumokból fakadt. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett, mely szerint kedden a Ház folytatja a házszabályrevízió tárgyalását-Szabó József a keresztényszocialista párt nevében indítványozta, hogy az ülés napirendjére tűzzék ki egy héttagú parlamenti bizottság megválasztását, amelynek feladata lesz a visszaélések ügyében a vizsgálatot megejteni. Felhozta indokolásában, hogy oly súlyos vádakat emeltek, amelyeket egy napig sem, szabadna a kormánynak magán hagyni és viszont ezek oly politikai vonatkozásokkal vannak átszőve, hogy csak parlamenti bizottság tudná a dolgokat tisztázni. A radikális ellenzék forradalmi magatartását elítéli, de ez nem jelenti az álellenzékiséget. Kassay Károly: Amíg az ellenzék ilyen sikereket tud csak felmutatni, addig vállaljuk az álellenzékieskedés vádját. (Nagy helyeslés a kormánypárton. A kormánypárt természetesen nem fogadta el ezt a javaslatot, az ülés félnégykor befejeződött.