Magyarság, 1924. december (5. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

2 van. Szóval a parlamentek mindenütt roskadoznak és helyükre a diktatúra lép. A magyar parlamentarizmus szín­tép beteg, aminek legtöbb oka, hogy hiányzik évtizedek óta a parlamenti póttógazdaság. Azonkívü­l a kormányok soha nem törekedtek a választások tisz­taságának biztosítására. A kormány nem is veszi komolyan a nemzetgyűlést, nem intézi el a függő alkotmányjogi kérdéseket, ha elő is terjeszt valami tör­vényjavaslatot, nem ad időt az ellenzék­nek a komoly áttanulmányozásra. A kormány rovására kell írni, hogy a nem­zeti szuverenitás letéteményesét, a ko­ronás királyt falragaszokon lehetett büntetlenül becsmérelni és hogy ezek­ben a centrális alkotmányjogi kérdések­ben még mindig nem vallott szint. A parlamentarizmus komolyságát aláásta, hogy a kormány évek óta költségvetés és zárszámadás nélkül dolgozik. A dec­okrácia nem jelenti a durvaságot Griger Miklós. Felelős azonban, a magyar parlamentarizmus elfajulásáért az ellenzék is. A legsúlyosabb javasla­tok tárgyalásánál szégyenletes nem­törődömséget mutat a nemzetgyűlés, mintha a képviselői mandátum egyene­sen jogcím lenne a dologtalanságra. Ma már nem is a beszéd fontos, hanem a közbeszólás. A törvényhozás terme sok esetben a gyűlölség képét mutatja és a képviselők nagy része jobban gyűlöli egymást, mint szereti a hazát. A visz­­szaélések pertraktálásába most már az ő személyét is bevonták azért, mert két-három szegény embert, akiknek tisztességes voltáról meggyőződött, aján­lott a földmivelésügyi miniszternek. Azt hiszi, emiatt senki nem kételked­­hetik egyéni vagy politikai tisztességé­ben­ (Helyeslés.) A magyar nemzet a pusztulás szélén áll, ilyenkor nem nél­külözhető sem az állami, sem a parla­menti tekintély. Meg kell szűnnie­­végre annak a durva hangnak, amely az utóbbi időben itt lábrakapott. Meg lehet mondani kemény igazságokat is, mint ahogy például Apponyi Albert gróf is tette, anélkül, hogy politikai don­­dumlövegdíjat használnának. Az általános titkos választójog és a demo­krácia ellenségeinek javára szolgál a parlament színvonalának ez a lesü­lye­­s­­dése, pedig a demokrácia nem jelenti az eldurvulást és az ízléstelen hangot, hanem jelenti a jó törvényeket, a több szeretetet és több kenyeret adó hazát. A szociáldemokratáknak is, úgy­­kell ezt tanulniok, mert ha lejáratják a par­lament tekintélyét, ezáltal csak a dik­tatúra útját egyengetik. Ha a nemzet elpusztul, ők is elpusztulnak és ezért kéri őket, illeszkedjenek be abba az er­kölcsi keretbe, amelyet a magyar tör­vényhozás erkölcsi keretének lehetne nevezni. A házszabályrevízió ebben a formában elfogadhatatlan Griger Miklós: Házszabály revízióra szükség, van, a hang eldurvulásának megakadályozására, azonban a revíziót jelenlegi formájában nem tudja el­fogadni, mert az a többségi abszolutiz­mus biztosítását, jejeniii, a klót azt kény­szeríti a nemzetgyűlésre és indokolt b­á­nul provokálja, az ellenzéket. A kor­m­­ánynak eddig egyetlenegy ízben kel­lett megküzdenie az ellenzék obstruk­­ciójával. Csak a kormánypárt, csinált a múlt nemzetgyűlés végén obstrukciót a választójogi javaslat ellen, így szigorú házszabályokról csak akkor lehetne be­szélni, ha meg lenne előfeltétele: az ál­talános, egyenlő és titkos Választójog. Ezért a javaslatot nem fogadja el. (He­lyeslés a keresztény szocialistáknál.) Karafiáth Jenő nemzeti érdeknek tartja a házszabályok megfelelő módo­sítását. Részletesen foglalkozik az an­gol házszabályokkal, amelyek szintén ismerik a klotür intézményét. Angliá­ban sohase rettentek vissza a legszigo­rúbb eszközök alkalmazásától sem, hogy megakadályozzák a szabadságellenes ki­lengéseket A mai parlamenti helyzet elfajulásának bizonyítására statisztikát olvas fel, amelyből kitűnik, hogy meny­nyivel több időt fecséreltek el a mai nemzetgyűlésben felesleges és szemé­lyeskedő felszólalásokkal, mint még az első nemzetgyűlésben is. A házszabály­­revíziót szükségesnek tartja és azt el is fogadja, után megállapítható, hogy az elnökség és a kormány eljárása arra irányult, hogy a házszabályrevíziós javaslat tár­gyalásából az ellenzéki képviselők egész sorát kizárják. Ugyanakkor, mikor a munkanélküliség növekszik és a nyomor napról-napra jobban érezhető, a kor­mány félredob törvényt és házszabályt, kibúvik a panamavádak tisztázása elől, ezért az ellenzék a házszabályrevízió tár­gyalásában részt nem vesz és a fegyve­res erővel megalkotott házszabályokat érvényeseknek el nem ismeri. Kivonulnak az ellenzékiek A kormánypárt részéről megint rajon­ganak, amire a­ maradék­ szocialisták azt kiáltják: Haragszanak a panamisták! Hegymegi Kiss Pál ezután befejezi a deklaráció felolvasását, amely szerint csak olyan házszabályokat ismerhetnek el, amelyeket az összes pártok közremű­ködésével és fegyveres erő beavatkozása nélkül szavaztak meg az általános vá­lasztójog biztosítása után. A következ­ményekért a kormányt és a többségi pártot teszik felelősekké. A deklaráció felolvasása után Hegymegi Kiss Pál rögtön kifelé indult, vele együtt kivo­nultak a Rupert-párt és a szociáldemo­kraták jelen volt tagjai is és elhagyták a termet, a fajvédők is. Rassay Károly viszont ekkor jött be, rajta kívül az ellenzéket Farkas Tibor, Förster Elek, Strausz István és a keresztényszocialis­­ták képviselték. Hajnali temetés Irta: Somlay Károly (Utánnyomás tilos) Éppen akkor fordult ki a kapun a pocakos Mák Dávid, mikor csak eléje kerül ám az utcán a kurtalábu kisbiró, a Cinege Istók. — Hogy s miként Dávid bátyó? Adjon Isten jó reggelt, — köszönt a falu cselédje és a pipácska nye­lével megdöfi a szőrement bagó­süveget. — Min’ közönségesen. Bizony nem jól vagyok, vagy mi... Csuda, hogy még egy darabban maradtam a keserűségtől... Az ártány, akit csak a minapában fogtam kukori­cára, ma hajnalban lépfenében el­patkolt... Ő lett vóna a karácso­nyi hizó, ha be nem csap a beste, — dörmögi bosszúsan a gazda. I­- Inkább a disznó dögöljék, sem­hogy a kutya. — A kutya? Miért ne inkább a kutya? — Mondok, mert a kutyát nem lehet megenni. Dávid bátyám, — csúfoskodik !röhögve a vékonyel­­méjű kisbiró, aztán siet a dolgára. Okosan is tette, hogy odébb eblá­­bolt, mert Mák Dávid olyan dühö­sen fújta utána a pipafüstöt, mint a cethal a viz­sugarat. Lelkem­­uccse megüti, vagy valami gonosz szóra botlik a nyelve, ha el nem iszkál a keze ügyéből. A néhai kocát aztán elásták a szőlőhegyen a körtefa alá. Legalább ennek használjon a húsával, zsír­jával. A körtefa azonban nem sokáig örült a kövér tápláléknak. Hogyan, hogyan sem, — talán va­­lami boszorkányos szikratávíró ré­vén — a hetedik falu alatt sátorozó füstös sereg valahogyan megne­­szelte az ártány sorsát. Talán éppen rosszul állhatott a konyhájuk dol­ga, mert tüstént sátort bontottak, a rúd mellé madzagolták a hályogos dikbencet és uccu dádé kukádé, lé­pésben vágtattak, míg csak el nem jutottak a szőlők gyepüsövénye alá, ahol a Mákék disznócskája álmodta örök álmait az édes kukoricáról. A keseszőrü coca talán éppen jó­kor szánta el magát a halálra, mert ma tartják romáéknál a csóksze­­detlen szájú, szép Tincsi elkendő­zését a sudár Tyutyu legénnyel, akinek a sűrü haja feketébb még a szénnél is. Nagy ünnep a lepedős nemzet­ségnél az eljegyzés, aminek jelképe a varrottas kendő, a lácso­kkoszna. Ha ilyenkor rájuk kacsint a jobb­­szemével a Dévía, van bőséges ere­­delem, irodalom. A kortorár, a sátoros cigány ked­ves csemegéje, a parázshamuban sült pogácsa, aminek az ő nyelvü­kön bok­olyi a neve. Avas szalonna, vagy bokolyi káposztával, ez a ci­­gánymennyország. Hát még ha báló (disznó) is került a nyársra... Az nem baj, hogy a süldő­­ lépfenében adta ki a páráját. Más halandónak biztos halál az ilyen falat; a roma magas hőfoknál, nyárson süti a pe­csenyéjét és még csak gyomorégést sem kap a bacillusos hústól. A Zsitva, a Rupa, a Kurki, a Turcsi, a Csókaszem, az Ebfog és a Polturás Palka ezért örvendeztek hát, mikor fülükbe jutott az eseti állat gyászos kimúlása. A nyikorgó ekhós szekérre tették még a százesz­tendős Vorzsát is, a faszedő varázs­lót,­­akinek táltossága van és ha hét bab szemet dob a háta mögé és meg­rázkódik, aztán csak annyit mond, hogy ifriszkum, cifriszkum, cingere, bringi, tüstént olyan gyönyörű há­zi ad­ónná változik, hogy a Hetedhét­ország tündérkirályát is kisebné érette a hideg. Szent Mihály napja körül járt az idő. Csípős őszi szelek turultak, de a szél az Isten lehelete lévén, nem árt még a meztelen rajkóknak sem. A Göncöl háromcsillagos rúdja már jócskán felgörbült, mikor az éhes kalandorok a szőlők alatt ki­béklyózták a girhes lovat az avar­­fűre. Aztán munkához látik. O­mro Dévla, mekkora öröm lehetett a disznócskát kiemelni a palás rögök alól... Talán némi Lázár-illa,­ is ter­jengett már a jövendőbéli pecsenyé­ből, de hála legyen érette a Napnak és a tolvajok világítójának, a Hold­nak: edzett ort a romáé, akinek a hálójában minden bal jó hal. . Míg a pecsenye süldögél, a rán­coskép a Yorzsa pipaszó mellett mesélget a purdéknak. Elmondja, hogy a cigányok valaha régen el­határozták, hogy templomot építe­nek. De miből csinálják? Fából? El­rothad. Vasból? Megrozsdásodik. Legjobb lesz hát, ha sajtból építik; a tornyokat meg­ túróból, a haran­gokat lókoponyákból, a kötelet kutyabélből, az ajtókat hasiszalon­nából, a lakatot pedig sonkából. De ki legyen az egyházfi? Mindenki egyházfi akart lenni. Ezen aztán összevesztek, hajba kaptak és a ve­szekedés vége az lett, hogy a még el sem készült templomot megették. Eközben megpirosodott a pecse­nye. A fekete ármádia hát hozzá­látott a lakomához. Egyet haraptak, kettőt nyeltek és már-már bevasta­godnak a pecsenyétől, ha a denevér­­fülű bárki fel nem pattan a tűz mellől és siralmas hangon el nem kiáltja: — Ájáj, náne mól! Nincsen bor! — Majd lesz, — morogja a sasorra Zsitya, aztán vedret, ásót és egy acélvésőt kapva a hóna alá, elmegy a szőlők felé. A Zsitva mestersége a rézműves­­ség, de inkább hires pincetörő. Azt mondják, hogy vak kígyót rejteget a kebelén és a Szent György éjjelén virágzó zárnyitófüves minden tit­kos­ závárt fel tud nyitni. Dévla se­gítse hát a szándékában... A füstösök tovább folytatják a lakozást. Mikor már nem ver egy falat sem a bendőkbe, parazsat pizskálnak a pipára, az­tán csönde­sen, zümmögve­­dúdolgatják az Ázsiából hozott ősi cigánydalt, a méla Fárohesz-t: Csajok­, csajok­, piatro vagyok­. A mange phangor­... Kislány, kislány, eszem a lelkedet, Hozz nékem kis vizet... A Hold eközben kibújt a hamvas felhők alól. A lohadó tűz zsarátnoka, még pirosodott a pörnyéből. A szél­ pedig zörgette a sombokrokat. Feni a titkok homályában egy falka vad­­lud vonult hosszú vonalban. Egyszer csak kiugrik a körből a sanda Csókaszem. — Soká késik a Zsitva a borral. Pedig már ihatnám, — mondja és izgalmasan pislog a szőlők felé. — Hátha valami baja lett, — ki­áltják valamennyien. Két férfi pisztolyt vesz a kezébe és elindulnak azon a gyalogosoé- MAGYARSÁG 1924 december 2. kedd A balszéli szövetség tiltakozása az új házszabályok ellen Karafiáth Jenő beszéde után bevonul­tak a szövetkezett demokratikus ellen­zék még ki nem tiltott tagjai és Hegy­­m­egi Kiss Pál szólásra jelentkezve fel­olvasta a demokratikus szövetség dekla­rációját. Ebben a deklarációban azt mondják, hogy a kormány a pénzügyi diktatúra után magához akarja vonni­ a politikai diktatúrát is, a házszabályre­­vízió erőszakol­áásával. Teszi ezt, akkor, amikor a jogrend még helyre nem állt. A kormány ugyanakkor törekszik a par­lamenti diktatúrára, amikor az ország­ban titkos és nem­ titkos társaságok a kormányhatalom rovására gyakorolnak diktatúrát. (Nagy zaj a kormánypárton.) Az ellenzék nem hajlandó többé fügefa­levélként szerepelni a kormány látszat­­parlamentarizmusánál. Az ellenzék több tagja parlamenti vizsgálóbizottság kikül­dését sürgette, hogy a kormányt titkos bevételeiről elszámoltassa. Scitovszky Béla (Nagy éljesrzés a kormánypárton!) pénteken a legdurvább házszabálysértés­sel akadályozta meg (Felkiáltások a kor­mánypárton: Hazudik! Nem igaz!) az ellenzéki, képviselőket indítványaik meg­törésében. Fegyveres erővel vezettetett ki tizenöt képviselőt, amihez joga nem volt. A mentelmi bizottság határozata A miniszterelnök vitája a távollevő ellenzék­itel Bethlen István gróf miniszterelnök szólal ezután fel. Tagadja az­t, hogy a kormány pénzügyi diktatúrát vagy par­lamenti diktatúrát gyakorolna. A par­lamentnek mindig megvan a joga, hogy a kormányt helyéről eltávolítsa. Az új házszabályok csak olyan intézkedéseket tartalmaznak, amilyeneket a világ min­den parlamentjében már alkalmaztak. Ezek szerint diktatúra van a világon mindenütt. Igaz, hogy az ellenzék kifeje­zetten egy javaslatot sem obstruált meg, de meri állítani, hogy egyetlen javasla­tot sem engedtek keresztül abban az idő­ben, amikor az a nemzet számára kellő haszonnal járt volna. Komikusnak tartja a mellékkormányokról szóló vádakat, amikor az elkövetett bűncselekmények tetteseit a vádlottak punjára ültették. Valószínűleg ,azért, haragszanak az ellen­zékiek, hogy ezt a fegyvert kicsavarták­ a kezükből. Anakronizmus arról beszélni, hogy Magyarországon nincs jogrend. A miniszterelnök bizalmáról biztosítja Scitovszky elnököt Bethlen István gróf miniszterelnök: sajnálattal látja, hogy a demokratikus ellenzék kivonult a parlamentből, mert részvétele itt nemcsak jog, hanem köte­lesség is. Azt a bűnt, amelyet az utolsó ülésen számos tagja elkövetett, most te­tézi azzal, hogy saját kötelességeiről is megfeledkezik. A kormány nem akar el­bújni a panamavádak elől. A panama­­vádakat a parlamentben átlátszó célzat­tal védőügyvédek és politikai intriku­­sok hozták. Ezekkel a vádakkal akarnak küzdeni a házszabályjavasla­t ellen. Ő ellene nem szólhatnak ezek a panamavá­dak, hiszen ő kezdeményezte Esküti le­fogását, pedig az sokaknak igen kelle­metlen volt. Ö indította meg a lavinát és nem is nyugszik addig, míg a bűnö­sök el nem veszik méltó büntetésüket. A­ kormány semmiféle jogtalan illetéket nem szedett, ez a felolvasott iratokból meg volt állapítható. Megvádolják a házelnököt, hogy házszabály ellenesen járt el. A házelnök igen nehéz körülmé­nyek között elment a türelmesség leg­végső határáig és minden eszközt igény­be vett, ami csak rendelkezésére állott. Biztosítja a házelnököt, hogy a parla­ment egyhangú bizalommal várn­ iránta és kéri, teljesítse a jövőben is kötelessé­gét úgy, amint eddig tette. (Éljenzés a kormánypárton.) Végeredményben újból visszautasítja a vádakat és kijelenti, hogy elszántan halad tovább az után, amelyen eddig járt, azon célok felé, amelyeket maga elé tűzött-Barla Szabó József személyes kérdés­ben szólalt fel és kijelentette, hogy egy, levelét tévesen idézték a sajtóban is és a nemzetgyűlésben, is, mert ő soha a mi­niszterelnökkel kiviteli ügyben nem be­szélt. Beszélt Nagyatádi földmivelésügyi­ miniszterrel olyan állatáthozatali ügyek­ben, amikor baranyai megszállt terület­ről mentették át az állatokat, és aján­lotta Karácsonyi Gyula ügyét Esküjé­nek egy »Kedves Lajos” megszólítású le­vélben, azonban ez az ügye teljesen he­lyénvaló és hazafias motívumokból fa­kadt. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett, mely szerint kedden a Ház foly­­tatja a házszabályrevízió tárgyalását-Szabó József a keresztényszocialista párt nevében indítványozta, hogy az ülés napirendjére tűzzék ki egy héttagú parlamenti bizottság megválasztását, amelynek feladata lesz a visszaélések ügyében a vizsgálatot megejteni. Fel­hozta indokolásában, hogy oly súlyos vádakat emeltek, amelyeket egy­ napig sem,­ szabadna a kormánynak magán hagyni és viszont ezek oly politikai vo­natkozásokkal vannak átszőve, hogy csak parlamenti bizottság tudná a dol­gokat tisztázni. A radikális ellenzék for­radalmi magatartását elítéli, de ez nem jelenti az álellenzékiséget. Kassay Károly: Amíg az ellenzék ilyen sikereket tud csak felmutatni, ad­dig vállaljuk az álellenzékieskedés vád­ját. (Nagy helyeslés a kormánypárton.­ A kormánypárt természetesen nem fo­gadta el ezt a javaslatot, az ülés fél­négykor befejeződött.

Next